2012. május 29., kedd

Csörgői-erdő, Nagysziget, Alsóhatár

Vasárnap reggel fél kilenckor indultam el nagyszüleimtől Vágfüzesről és este 8 után érkeztem meg Komáromba 87 kilométer megtétele után. Nagyanyám ellátott útravalóval, többek között házi bodzalével is. Először a Vág-Duna bal partjának nagy erdejében, a Csörgői-erdőben mászkáltam és fényképeztem, majd Gútánál átkeltem a folyó másik partjára és a Kis-Dunán is átkelve északnyugat felé indultam, a Gútához tartozó, a városközponttól 10 kilométerre fekvő Nagysziget (nagyapám még régi nevén, Seregakolként emlegette) felé, azután tovább, a történelmi megyehatárt (és egyben a mai járáshatárt) átlépve a már a szűkebb értelemben vett Mátyusföldhöz (Galántai járás, volt Pozsony megye) tartozó Alsóhatárra. Visszatérve Gútára alternatív és járatlan útvonalon (Gúta - Királynérét - Túzokos TT - Megyercs - Cserhátpuszta - Gadóc - Komárom) érkeztem vissza a városba, részben (a viharos hét ellenére) jól járható földutakon. (2012. május 27., vasárnap)

Feszty Árpád romos "kastélya" Kingyesen, a Csörgői-erdő szélén


















A Csörgői-erdőt egy fekvő C formájú egykori morotvató övezi, melynek medrében már csak a kastélynál van víz. Partján egy hatalmas, borostyánnal befutott törzsű nyárfa áll.

















Kingyesnek 1970-ben még 134 lakosa volt, 2001-ben már csak 26. Az egykori iskola épülete és egy özönvíz előtti helységnévtábla.













Kis Mária-szoborfülke a Leveles és Csörgő felé vezető útelágazásnál, négy akácfával körülvéve.

















Most Csörgő és a Vág-Duna töltése felé fordultam, az erdészházat ("Vyhradená uznaná bažantnica. Vstup zakázaný !") elkerülve...













... a levelesi határrészt megkerülve...






























...a nagy csörgői farm (1962-ben 42, 2001-ben 3 lakos) ásós törpével védett hátsó oldalához jutottam ki.















Úgy 13 éves korom körül jártam utoljára Vágfüzes legnagyobb (és ha az árteret nem vesszük, egyetlen) erdejében, ahol édesanyám annak idején ibolyát szedett, nagynénémet meg egy vaddisznó rémítette halálra. Unokatestvéremmel jártam vaktában a határt, matuzsálemi korú biciklikkel (egyszer az egyik váza el is tört valahol errefelé, aztán gyalogolhattam hazáig...). Az erdő háromnegyed kilométer széles és másfél kilométer hosszú (bár a Vág-Duna túlpartján, Gúta határában is van egy Csörgő nevű major és erdő, ami ennek a folytatása). Szabályos erdőgazdálkodás folyik négyzet alakú parcellákon...













...akáccal...













... nyárfával...

















... és fenyővel.







































A farm kerítésénél (lovak és egy iszonyú hangú kaukázusi juhászkutya...) egy Mária-szoborfülke áll, felirata szerint: "Máriának édes szíve Igaz úton vezess minket Bűnbe ne hagyj elveszni Könyörögj érettünk ! 1919-1936"













A szoborfülkét négy hatalmas gesztenyefa veszi közre.

















Az erdő mélyén van egy alig kétszáz méteres kis fenyves is. Szegény fák nagyon nem érzik jól magukat ezen a vidéken. Törzsüket is benőtte a sok folyondár...











































A Vág-Duna töltése a Naszvadhoz tartozó Hamusadnál. Lementem az ártérbe a három kis tóhoz a Vág-Duna-parton, de alig volt víz volt bennük. Két éve ilyenkor kicsit más volt a helyzet.













A Vág-Duna a gútai hídról.













A Csallóköz északkeleti sarka. Itt ömlik a Kis-Duna a Vágba, a jelenlegi szemlélet szerint. Nagyszüleimnek kicsit más a szemlélete, ők a Vág-Dunát csak Dunának nevezik, ami ősi tapasztalat továbbélése. Eszerint a Csallóköz valóban sziget és a Kis-Duna a Duna egyenjogú ága (ez még a 19. században is így volt, az akkori térképek Öreg-Dunaként emlegetik), amely Gútánál fogadja magába a Vág vizét. Komáromnál tehát tulajdonképpen két Duna találkozik, vagy egyesül újra, ami Pozsonynál szétvált.













A Kis-Duna hídja Gútánál. Az 573-as út megy tovább Vágsellye felé.













A Kis-Duna a hídról













Nagysziget felé haladva a Kis-Duna töltését követtem (ha lehet, nem követem kétszer ugyanazt az utat) bár guminyűvő szakadozott aszfaltburkolat borította...













... legalábbis eddig a zsilipig, ahonnan az út a (füves tetejű) töltés aljában haladt tovább.

















Régi szivattyútelep













A táj laposabb nem is lehetne. A távolban azért előbukkant a Zobor és a Tríbecs.













A töltésalji út felváltva érint lakott és elhagyott, régi és új házakat. Ez a Gútához tartozó Köveslágy.













Szoborfülkés házhomlokzat






































Ezt az elhagyott házat teljesen maga alá temette a bodza.













Ennek meg a felét lebontották, csak a tűzhelyet hagyva meg.













Gúta - Nagysziget központja













Ahol harangláb magasodik, mellette szoborfülke, Páduai Szent Antal szobrával.

















A nagyszigeti vörösmészkő feszületet 1942-ben állították.













Nagysziget után nem sokkal egy majornál véget ért az aszfaltút és nagyméretű folyami kaviccsal kirakott út következett Alsóhatárig, mely belorussziai emlékeket idézett.

















Az utolsó "komárommegyei" ház, ez is lakatlan. Innen négyszáz méterre évszázadokon át három megye (Komárom, Pozsony, Nyitra), ma három járás (Komáromi, Galántai, Vágsellyei) határa találkozott.













Ahol az erdő véget ér, onnan már más vidék. A határok persze nem komoly dolgok, de nem árt tisztában lenni velük, ha nyakunkba vesszük a világot. De ha ezt nem tudtam volna és másból nem is láttam volna a változást, mint a GA-s rendszámtáblájú kocsikból, akkor is éreztem volna. A víz színe, a keresztek anyaga, a fák zúgása...













Alsóhatár onnan kepta a nevét, hogy 1960-ig Alsószeli határának (mely Királyrév megalakulásával a 18. században két részre szakadt) alsó része volt. Az itteni Versend nevű kis település a Feketevíz hídjánál (vám és csárda, még nagyapám is "Szelicsárda" néven emlegette a falut) alakult ki, és véglegesen 1991-ben önállósult (1970-91 között Királyrévhez tartozott). Az óvoda és iskola épülete előtt három virágzó hársfa áll.

















A községi hivatal


























Templom nincs a jórészt evangélikus faluban, csak harangláb.

















Az egyetlen aszfaltút Királyrévvel (8 km) köti össze a falut.

















1957 óta van itt temető, bejáratánál ezzel a szomorúfűzzel.

















Alsóhatár házai a Feketevíz morotvatava (elég elhanyagolt parttal) köré települtek.

















Alsóhatári utcakép













A tó C-jének közepén ez a darab föld viszont Nádszeg kataszteréhez tartozik. Alsóhatár területe így a legkeskenyebb részén alig kétszáz méter széles.













Alsóhatárnak 2001-ben csak 229 lakosa volt. A község polgármestere elhatározta, hogy duplájára növeli ezt a számot, és csakugyan felépült kétutcányi új bérlakás (három földszintes házsor és két emeletes lakóépület). A galántai ipari park és a motorizált ingázás lehetősége révén sokan költöztek ide és megállt az elnéptelenedés folyamata. Más kérdés, hogy a falu arcát mennyire változtatta ez meg...













A Feketevíz hídja a huszas években épült, talán a burkolat is még akkori. Kis réztábla őrzi az építő (dipl.ing, A.Komlóš, staviteľ, Bratislava) nevét.

















A Feketevíz
























Visszatérőben Gútára. Kiterjedt roncstelep a nagyszigeti út mellett.

















A Gútáról kivezető utakat (Keszegfalva felé, Ifjúságfalva felé, Nemesócsa felé) még hat évvel ezelőtt is impozáns jegenyesorok szegélyezték. Balesetveszélyre hivatkozva mindet kivágták, ennyi maradt belőlük...













Régi ház a gútai Sládkovič utcában













Miért nem lepődtem meg ezen a MIG-15-ösön a gútai ég alatt? Meg a rakétán és a tankokon az út másik oldalán?













Száz méterrel arrébb homokkő Jézus-szobor 1928-ból, emeltette Madarász Erazmus és családja.

















2003-ban zárták be a gútai vasúti szárnyvonalat. Ilyen a pálya 9 év után. Az állomásépületeket azóta magánházakká alakították, az utak forgalma egyre növekszik.

















Gúta határának ez a része egykor hatalmas mocsár volt Stagnóca néven. A négyzetháló formában ültetett nyárfasorok a mocsarak lecsapolása óta jellemzői a tájnak.













A Keszegfalvához tartozó Királynérét ezzel a táblával és a bokám felé kapkodó kutyákkal fogadott. Amikor majd két éve elindultam a KFK-s falujárásomra, az első hely, ahová érkeztem, Keszegfalva volt. A községháza falán fényképeztem az árvíz utáni helyreállításban segítő járásoknak emléket állító táblát, amikor maga a polgármester jött át a szemközti kocsmából és bicskanyitogató hangon megkérdezte, hogy "Mit tetszik keresni a szúkromní pozemokon ?" Egykori anyaközségünk mintha haragudna rám valamiért...













Fűzfák Violín és Megyercs között













Megyercs estefelé

















A Komáromi-csatorna sötét vize Cserhátpusztánál






























Komáromi "skyline" északnyugat felől






































Gadóc uralkodó tájképi eleme. Mégis vannak egy páran, akik ott építkeznek....