2014. december 26., péntek

Borzsomi

Harmadszor is megerkeztem Gruziaba, a legnagyobb atlagmagassagu, vulkanikus fennsikokbol allo tartomany, Szamche-Dzsavahetia alig 1000 meteren fekvo fovarosaban, Ahalciheben vagyok (ket nappal kesobb, amikor befejezem ezt a beszamolot es kozzeteszem, mar Borzsomiban, a furdovarosban). Mivel a Batumiba vezeto legrovidebb ut, mely a 2025 meteres Goderdzi-hagon vezet keresztul, a magas ho miatt mar zarva van, kenytelen vagyok nagy kerulot tenni es Borzsomin, Hasurin es Kutaiszin at megyek vissza Batumiba, majd Torokorszagba. A zord idojaras miatt az utvonalat is kenytelen voltam megvaltoztatni, Eszakkelet-Torokorszag magas hegyei es hagoi helyett az egyszer mar megtett Fekete-tenger-parti utat kovetem Samsunig, majd Amasyan at Kappadokia es valamikor januar masodik feleben a Foldkozi-tenger medenceje es Ciprus kovetkezik.

Egy hetet toltottem az ormeny fovarosban, tobb mint 7 honapi utonlet utan szukseget ereztem mar egy hosszabb pihenonek. Sokat barangoltam a kis belvarosban, elveztem a "megallapodottsag" elonyeit, meglatogattam a varostorteneti muzeumot es az ormeny nepirtas kozponti emlekhelyet, a Cicernakaberd-dombot. Nehez megmondani, miert volt otthonos es kedves ez a varos nekem, foleg december elejen, amikor nem a legszebb arcat mutatta, de nehezemre esett a bucsu es a tovabbindulas december 5-en. Egesz ido alatt egyetlenegyszer sem sikerult megpillantanom az Araratot, allandoan felho takarta. Nem csak ezert, a Szevan-to, Szjunik, Karabah, Geghard miatt is, es mert az Europabol Del-Azsiaba vezeto (nem sok) ut egyike Ormenyorszagon at vezet, egeszen biztos vagyok benne, hogy par even belul meg visszaterek ide.



Alig hagytam el a varost, az ujra lotyogo pedal miatt nemikepp aggodva Parakar faluban megorultem egy akombakom betukkel kiirt biciklijavitonak. Igy ismerkedtem meg a Babajan-csaladdal es a fiatal szerelovel, Karennel, akik aznap mar nem is engedtek tovabb. Karen mar bejarta munka utan fel Oroszorszagot es allandoan a hazai munkalehetosegekrol erdeklodott. Nagyon szerenyen eltek, de szivesen fogadtak, kulonosen Karen edesanyja, akitol egy ormeny keresztet is kaptam es igen nagy aggodassal engedett utamra, lelkemre kotve, hogy irjak nekik, ha hazaertem. Masnap Karen meg biciklizvel bekisert egeszen Ecsmiadzinig, az ormeny katolikus egyhaz kozpontjaig, ahol osi templomok egesz sorat jartuk vegig, koztuk Ormenyorszag legregibb templomat, a 301-ben epult szekesegyhazat. Vasarnap leven valamennyi templomban istentisztelet volt, igy csak kivulrol tudtuk oket megnezni. Ecsmiadzin elott meg megalltunk Zvartnocban, ahol egy hatalmas, 7. szazadi templom maradvanyai talalhatoak, valamint egy eredeti ket es felezer eves ekirasos tabla.


Nagy lendulettel indultam tovabb a torok hatar kozvetlen szomszedsagaban elterulo siksagon es hamarosan meg is erkeztem Armavir (regi neven Hoktemberjan, de ma is a legtobben igy emlegetik, akarcsak Leninakant /Gjumri/ es Kirovakant /Vanadzor/) varosaba, amikor beutott az ujabb baj - 3500 km utan, az Ardesenben kicserelt hatso tengely kettetorott. Mar sotetedett es a varosszeli saros garazssoron vegzett hosszas butykolesek (eloszor azt hittem, a csomagtarto log ra a kerekre) utan (amikor is a kozel s tavol jelenlevo osszes szerelo a segitsegemre sietett) vegul is Maco, egy 58 eves, melyen vallasos taxisofor hivott meg a csaladjahoz, felesege es keteves kislanya tarsagaban toltottem az estet (nemi vallasi targyu vitat folytattam Maco "hitbeli noverevel", aki szerint a humanizmus onmagaban meg nem eleg, ha nem hiszel Istenben... rahagytam.). Miutan masnap reggel vendeglatoim Isten segitseget kertek a kerek-mizeria megoldasara, egy regi busszal visszazotyogtem Jerevanba. Mivel az interneten csak ket cimet talaltam, mindketto bicikliuzlete, ahol nincs szerviz, de allitolag ismerik az egyetlen mestert a varosban. Az elso cimen mar nem volt semmi, a masodik pedig a varos szelen volt, 7-8 km-re eszakkelet fele. Kezemben a hatso kerekkel kicammogtam a cimre, ahol a legnagyobb segitokeszseggel fogadtak, autoval visszahoztak a varosba, a Mastoc-sugarutra, ahol par honapja megnyilt Jerevan elso bicikliszervize. Masnapra meg is lett a kerek, az ejszakat ismet egy internetcafeban toltottem, majd estere visszaertem kedves  vendeglatoimhoz, Armavirba.



Az ezutan kovetkezo utszakasz viszontagsagokban nem maradt el a Jerevan elottitol. Mjasznikjan utan elhagytam az Araksz-menti siksagot es az ut egyre magasabbra emelkedett az Aragac delnyugati lejtoin, hatalmas vulkani eredetu sziklasivatagon keresztulhaladva. Karakert utan egy darabon az aszfalt is eltunt, de ahol megvolt, ott se volt benne sok koszonet. Talinban meglatogattam a varos szelen, a temetoben allo, teto nelkuli, romokban allo katedralist. Kovetkezo nap visszaerkeztem a ho birodalmaba, es bar Masztara utani taborhelyemen erkezesemkor meg satrat tudtam allitani, masnapra ujra vastag horeteg fedte be satramat. Gjumriig az ut mar vegig lejtett, de ez csak annyi valtozast hozott, hogy a havat havaseso, illetve hatalmas sar valtotta fel. Utkozben tobbszor behivtak benzinkutakon melegedni es teara, illetve (mar a Gjumri utani szakaszon) egy izben egy falusi csalad kis hazaban ebedre is vendegul lattak.



Utikonyvem Sirak tartomanyt csak az "ormeny Sziberia" neven emlegette, hozzateve, hogy telen nem ritkak a -40 fokos fagyok sem. Nekem szerencsem volt, csak -15 fokig sullyedt a higanyszal, amikor a hoboritotta magashegysegben, Asock elott nem sokkal, egy utmenti (meglepo modon nem osszemocskolt) zarva levo karbantarto-epulet eloterben satrat allitottam. Nem panaszkodom, ki lehetett birni, csak a melyseges csond a semmi kozepen volt egy kicsit felelmetes. Reggel az elso megallo autobol (szallashelyem mellett forras fakadt, mely a nagy hidegben sem fagyott be) egy hatalmas szendvicset nyujtottak felem. Talan megereztek, hogy az utolso ormeny dramom is elfogyott. Delutanra ertem a hatarfaluba, Bavraba, ahol maga a polgarmester (aki egyebkent szinhazi kritikus es mufordito, a litvan irodalom ormenyre forditoja, maga is Klajpedaban tanult) allitott meg es hivott be a kalyhahoz, majd az ujonnan epult templom egy mellekhelyisegeben kaptam szallast az ejszakara, ahol volt egy radiator is.



Visszaerkezve Gruziaba, hosszu szakaszon ormenylata teruleten haladtam at. A hatar utan nem sokkal ereszkedni kezdett az ut es elobb a Paravani, majd a Mtkvari (Kura) volgyeben 2100 meterrol ezerre ereszkedett ala. Itt ert az ut elso (es remelem utolso) kozlekedesi balesete, Gorelovka faluban egy parkolo bolgar rendszamu lada ajtajat nyitottak ram, ripityara torve az oldaltaska muanyag tartojat, de nagyobb baj nem tortent. Valahol Ahalkalaki utan kiertem a hoboritotta szakaszrol (ebben az ormenylakta varosban a regi var romjai neznek farkasszemet a 3300 meteres Didi Abuli fengeses ormaval), majd aznap este mar 1200 meteres magassagban, a Vardzia fele vezeto ut menten satoroztam. Gruziaban ismet napi problemava valtak a kobor (illetve inkabb felkobor, kulonfele kultelki letesitmenyek kapui korul lezengo) kutyak. Ahogy korabban mondtak nekem, ez egy szabad orszag, itt a kutyak is szabadok (magyaran mindenki szemet huny a problema felett, amit nyilvan a rendszervaltas utani civilizacios osszeomlas okozott). Miutan egy nap alatt haromszor tamadtak ram a dogok, mar nagyobb mennyisegu kovet keszitettem a kosarba..



Vardzia az orszag egyik leghiresebb idegenforgalmi nevezetessege (16 km-es kitero Hertviszitol, ahol latvanyos var romjai magasodnak a Kura fole), tiz szinten elterulo "barlangvaros", mely egy foldrenges eredmenyekent valt lathatova. A szokott turistainvazio december vegen elmaradt es haboritatlanul vegigjarhattam a tomenytelen ureget, meredek lepcsot, alagutat (csak a Tamara kiralynot abrazolo freskoirol hires templom volt zarva, ahova a kiiras szerint kulon egyhazi engedely kell...) A szerzetesek a rendszervaltas utan ide is visszkoltoztek, akarcsak a kozeli Vani-barlangok remetecellaiba, ahol azert megoldottak a sziklaba vajt ablakok hoszigeteleset es a futest is es termeszetesen terepjaroval kozlekednek. Keskeny alagutakon, falepcsokon, szakadek peremen kellett felmaszni a kis harangtoronyhoz, ahonnan csodalatos kilatas nyilt a volgyre az alkony fenyenel. Az ordog erodje, a Tmogvi var mellett tertem vissza Hertviszibe, majd Aszpindzan at Ahalcihebe.


Ahalciheben sikerult megoldast talalnom a napok ota veszesen nyikorgo pedalra (a Pockhovi-hidjanal karacsonyfadiszeket arulo gruz mester mellekesen bicikliszerelessel is foglalkozott es egy zsaknyi szerszam es alkatresz lapult a pult mogott...). Megkonnyebulten toltam fel a bicajt a var kapujahoz. Az egykori torok erodot az utobbi evekben szinte teljesen ujjaepitettek es idegenforgalmi latvanyosagga alakitottak, itt kapott helyet a gazdag leletanyagot bemutato muzeum, udvarban pedig a regi mecset kupolaja magasodik. Borzsomiig a Kura volgyeben ereszkedtem lefele, lassan visszatertek az erdok, a furdovaros  kornyeket hatalmas fenyvesek boritjak. Megalltam Ackuri varanal, tegnap felgyalogoltam a Zold monostorig, ahol a szerzetesek tobbszolamu eneke kisert, ma pedig Borzsomit jartam be, hosszu setat teve a furdoparkban es nagy szerencsemre megtalalva ezt a kis internetezoszobat a fout menti zsibongo piac egyik sarkaban.