2015. május 26., kedd

Komárom

Immár két hete itthon. Az Út folytatódik jövő márciusban...



2015. április 25., szombat

Harmanli

Tegnap delutan megerkeztem Bulgariaba, most a hatar kozeleben levo Harmanli varosabol irok. Ez az utolso utkozbeni beszamolo errol az utrol, majus 11-en, delutan 5-re erkezek meg Komaromba, a Klapka terre.

Amennyire emberprobaloak voltak a teli honapok, annyira idegtepo volt az utobbi egy honap Ciprustol idaig. Bar amikor uj kereket voltam kenytelen vasarolni Nicosiaban, tartottam tole, hogy ez lesz, de mivel nem volt mas valasztasom, maradt a remeny, hogy kibirja az onnan hazaig hatralevo 2500 km-t. Ugy ezer kilometer utan (Balikesir magassagaban) aztan elkezdtek szep lassan kitorni a kullok, idaig 5-ot csereltettem ki, de a maradekot is ki fogom Plovdivban, ahol meg egy-ket napos megallot tervezek, akarcsak Szofiaban.

Nicosiat elhagyva meg par napot Eszak-Cipruson toltottem, meglatogatva az Ot Ujj-hegysegben az eles gerincen a nevehez huen jo szeles Boufavento varanak romjait, egy ejszakat Hazreti Omer turbejenel toltve a tengerparton, majd a Belapais frank-gotikus apatsaga kovetkezett es vegul (termeszetesen ujabb jokora, felnapos kesessel) foljutottam a hegyseg torok neverol elnevezett Besparmak hajora. Ismet ejfelkor futott ki a hajo a tengerre, a hajnal mar ugy 30 km-rel a torok partok elott, a fedelzeten talalt, majd 9-kor kotottunk ki Tasucuban. Itt jott a feketeleves...

Az Ot Ujj-hegysegben
Irtam mar, hogy a tervezett libanoni utazasom a junius 21-en lejaro utlevelem miatt esett kutba. A potrohos torok hataror szinten erre hivatkozva tartoztatott fel a kikotoben. Persze, penzzel mindent meg lehetett oldani - vegul majdnem egyhonapi koltsegvetesem, 130 euro banta a dolgot (teljesen legalisan, kezzel bejegyezve az utlevelbe a "vizumot"). A hab a kaven a vizum husznapos lejarta volt. Elottem 1300 km rettento nehez hegy-volgyes terepen. Vegul is sikerult az utolso nap estejere (aprilis 19) odaernem a gorog hatarra egy kitort kullokkel attalpalt felejthetetlen ejszaka utan. De nem is reszletezem tovabb, hiszen nem a panaszkodas a celom ezzel az utolso bejegyzessel.

Ebbol a hajszabol kovetkezett aztan, hogy szinte sehol nem volt idom rendesen korulnezni, elmaradt mellettem Antalya, Burdur. Usak es Balikesir. Egyedul a Torokorszag "bananpartjan" allo anamuri varat, a Burdur melletti Insuyu-barlangot es Bandirma varosat tudtam megnezni. A tengerparti nyarbol a Nyugati-Toroson aterve sikerult visszaternem a telbe, egy Dinar melletti benzinkuton talaltam menedeket a zuhogo eso elol, ami reggelre massziv havazassa valtott (a helyi ujsag szerint utoljara 45 eve havazott itt aprilisban). Az Anatoliai-fennsik nyugati peremen az orkanereju szel es a vegetnemero emelkedok tettek probara. Ismet sok segitseget kaptam a torokoktol, mar nem is szamoltam a fuvarajanlatokat, a mar emlitett benzinkutrol se engedtek el elelem nelkul, az utolso napon pedig Kesanban egy talalomra megszolitott jarokelo szegodott onkentes segitomul. Az emberek segitsege annal fontosabb volt, mivel legalis kirablasom ota minden kurus kiadasat otszor meg kellett fontolnom.

A banan hazajaban, Anamur es Alanya kozott
Alanya mellett, Avsallar tengerparti nyaralohelyen volt reszem az ut egyik legemlekezetesebb talalkozasaban. Egy aleppoi epitesz szolitott meg, aki az udulohely promenadjan narancslevet arult. Elmondta, hogy o is mindig szeretett volna utazni, csak hat igy eleg nehez. A ISIS gyilkosai (akiket o nem is tartott muszlimoknak) miatt menekulni kenyszerult csaladostul es most egyik naprol a masikra elnek menekultkent, akarcsak meg sok-sok ezren, a torok "munkaadok"kenyenek-kedvenek kiszolgaltatva. Elszegyelltem magam a sajat "nehezsegeimre" gondolva es nemi penzt akartam neki adni, amire neki sokkal nagyobb szuksege volt, de mondanom se kell, hogy nem fogadta el, meg o ajandekozott meg nehany naranccsal... Sziria 5 evvel ezelott teljesen bekes es biztonsagos orszag volt... Es ez barmelyik orszaggal megtortenhet, ha a vilag imperialista eroinek erdekei ugy kivanjak.

Egy nappal a vizum lejarta elott, rohanvast kereszteztem a Dardanellakat Gallipolinal es 10 honap utan (a ciprusi honapot nem szamitva) visszaerkeztem a foldrajzi Europaba (meg ha Gruziat es Ormenyorszagot nem is lehet igazan azsiai orszagnak szamitani). A veres emleku (pont szaz eve zajlottak le itt a gallipoli csata verfurdoi) Saros-oblot elhagyva meg jopar km volt a Marica (Maric, Evrosz) folyo, a gorog-torok hatar a farkasszemet nezo gepfegyveres katonakkal es a mindketoldali
nemzetiszinu hidkorlattal. Itt lattam hosszu ido utan ujra magyar es szlovak rendszamu kamionokat (akadt boven a vagy 5 km hosszu kamionsorban). A husznapos hajszat a hatartol nem messze, Peplosz falu kozeleben pihentem ki egy ejszakai rendori rajtautessel fuszerezve. Az alig 130 km-es gorog szakaszon haromszor allitott meg a rendorseg es haromszor kellett elovennem szegeny kierdemesult (nyugdijazasra) utlevelemet. Az EU keleti hatarat hiszterikus mertekben megerositettek a menekultek tomegei igy nem tehetnek mast, mint nekivagnak a Foldkozi-tengernek. Az eredmenyt lathatjuk a mindennapi hirekbol...



Ket ev utan ujra itt vagyok hat a szep tavaszi Bulgariaban. Nem titkolom, hogy nagyon szeretem ezt a hosszabb es alaposabb latogatasra erdemes orszagot es most kicsit lelassitok, mielott a Balkan-hegysegen atkelve (remelhetoleg mar jobb kullokkel) a IV. ut legutolso szakasza kovetkezne, Szerbian es Magyarorszagon at Komaromig.


2015. március 23., hétfő

Nicosia

A vilag egyetlen ketteosztott fovarosanak egy kis mellekutcajaban ulok, egy fekete bevandorlok altal mukodtetett helyen, par szaz meterre a Zold Vonaltol, athallatszik a szomszedbol a muezzin kialtasa. Kevesebb, mint harom oram van, igy most csak gyorsan megprobalom osszefoglalni az elmult tobb mint egy honapot. 4-re megyek vissza abba a sztrovoloszi bicikliuzletbe, ahol addigra igertek az uj kereket, ami remenyeim szerint mar ki fogja birni Komaromig... Tobb napos idegtepo maszkalas, legalabb tiz bicikliuzlet vegigjarasa utan megadtam magam sorsomnak, es belattam, hogy a tonkrement kerekagy kicserelese ezen a szigeten a lehetetlenseggel egyenlo (volt, ahol egyenesen megmondtak, itt senki nem javit semmit, mindenki ujat vesz). A kerekparozas nepszeru sport Cipruson, uton-utfelen vekony kerekeken suhano orszaguti biciklistakkal talalkoztam, akik altalaban igen keves figyelemre meltattak. Itt (bar ihato) senki sem issza a csapvizet, viszont mindenutt vizautomatak mukodnek, es az utikonyv szerint a ciprusiak koreben "connoisseurs attitude" honol a hegyi forrasvizet illetoen. A napi elelemkoltseg minimalisan masfelszerese a torokorszaginak. Egy szo mint szaz, ez egy fejlett, magas eletszinvonalu, majdnem kizarolag az idegenforgalomra es a bankszektorra, meg persze az ezrevel itt letelepedo "ujoroszok" penzere tamaszkodo orszag, a haboruban ego Kozel-Kelettol szinte egy kohajitasnyira.

Az elmult egy honapot Aphrodite gyonyoru szigeten toltottem es kb 900 km-t tettem meg foldjen, az elso 90-et leszamitva a deli, gorogok lakta reszen. Holnap indulok vissza Kyrenia (Girne) kikotojebe, ahol hajora szallok Torokorszag fele es onnan mar egyenesen hazafele tartok.

A "Mennyorszag"
Mersint elhagyva meg tobb mint szaz kilometeres ut vart ram a kompkikotoig, Tasucuig, a tengerparton, citromligetek es okori romvarosok (a hatalmas teruleten elterulo Elaioussa kevesse ismert, de vetekszik a leghiresebb es latogatottabb vilagoroksegekkel) kozott. A ket varbol allo (egyik egy partkozeli szigeten, masik a parti sziklakon) Leanyvar (Kizkalesi) utan jott a torokorszagi szakasz talan legemlekezetesebb latvanyossaga, a "Mennyorszag es Pokol" (Cennet ve Cehennem) karsztkepzodmenyei - a "Mennyorszag" jo harminc meter atmeroju hatalmas felszakadt barlangnyilasa a melyben fakado karsztforrassal es barlangi folyoval; a Pokol pedig a yucatani cenotekhoz hasonlo felulrol felszakadt barlang, ahova csak odafentrol vethetnek pillantast a szedulestol nem tarto latogatok es persze a szakadek peremeig mereszkedo kecskek. Narlikuyu ("granatalmakut") faluban meg az Asztma-barlang (Astim) es a harom graciat abrazolo okori mozaik kinalkozik megemlitesre. Meg az okorig visszanyulo tortenelmu Silifket is meglatogattam (var, muzeum, okori hid), ekkor mar viharos szel fujt, mely masnap, Tasucuban orkanerejuve fokozodott. Mivel a hajom ejfelkor indult, a nap nagy reszet taborhelyemen, egy kis betonepuletben toltottem, ahol reggelre szarnyra kelt a csomagokra hasznalt autoponyva (azota a satorponyvat hasznalom).

Viharos tenger Kyrenianal
A komphajo jo ket ora kesessel indult. A behajozas is eleg kalandosra sikerult, villamok, mennydorges es ekozben zuhogo ho, majd a sikos padlon le- es folpakolas (repuloteri csomagatvilagitas) utan jutottam fol a hajo fedelzetere. Tarsasagom is akadt, Janick es Pierre, a quebeci biciklis vilagutazok szemelyeben (http://nomadesxnomades.com/), akik a norvegiai Nordkapprol Del-Afrikaba tartanak, de tobbek kozott mar korbebicikliztek a Csendes-oceani "tuzgyurut" is, a sziberiai Magadan-Jakutszk utat is es az elmult 20 ev nagy reszet uton toltottek.. Masnap reggel, eros hullamzasban megtett hajout utan tuntek fel Ciprus partjai, melyeket eletemben masodszor pillantottam meg (eloszor 10 000 meter magasbol, tizenot eve a Tel-Avivba tarto repulon, ahonnan az egesz szigetet be lehetett latni). Kyrenia a Pentantadaktilosz (Ot ujj) hegyseg labanal, az Eszak-Ciprusi Torok Koztarsasag (KKTC) talan fo turistakozpontja. A torok megszallas alatti orszagresz sem szukolkodik turistakban, a helyi turistairodaban magyar prospektusokkal is ellattak (irgalmatlan rossz forditas, de a szandek a lenyeg). Meg hosszasan beszelgettem egy kavezoban kedves kanadai utitarsaimmal, akiktol azzal bucsuztam el, hogy tul kicsi ez a sziget, hogy ne talalkozzunk ujra (igy is lett, a Cedrusok volgyeben futottunk ujra ossze harom hettel kesobb).



Sietnem kellett a vendeglatoimmal, Paralimniben megbeszelt randevura, igy Kyreniabol, a var megtekintese utan a szokatlan baloldali forgalomban egyenesen Famagustaba mentem. A hegyeken atkelve a sziget belseje egyetlen idilli viragoskertre emlekeztett. A surun elovett fenykepezogep lenyomogombja viszont egyre kevesbe engedelmeskedett, csakhamar be kellett latnom, hogy ujat kell vennem... Eszakrol a lakossag tobbseget alkoto gorogoket teljesen eluldoztek, igy a nepsuruseg joval kisebb a deli orszagreszenel, a falvakban meg ott magasodnak az elhagyott ortodox templomok es az ujonnan emelt dzsamik. A lakossag zomet ma mar a Torokorszagbol attelepultek es azok leszarmazottai teszik ki. Famagustaban a kozepkori frank kiralysag epitmenyei (koztuk a dzsamiva alakitott Szent Miklos katedralis - furcsa egy gotikus katedralison torok zaszlot es dzsamit latni es a meresz ivek alatt suppedo szonyegeken lepkedni) es a velenceiek altal epitett varosfalak a fo nevezetessegek. Innen mar csak par km a szigetet ketteszelo "Zold Vonal", melyet brit katonak ellenoriznek (Del-Ciprusnak ez a resze a mai napig brit katonai bazis, bar ennek mar eleg keves jele van a garnizonokon kivul, tabla se jelzi a hatarat, pedig hivatalosan nem resze a Ciprusi Koztarsasagnak sem Dhekelia, sem Akrotiri). A tuloldalra erve egy kis templom mellett satoroztam, ahol szivmelegito figyelmessegkent nagy csomag elelmet es teat kaptam az ott lakoktol ("This is the Cyprus hospitality, my friend").



Paralimniben kedves vendeglatoim vendegszeretetet elveztem par napig, ekozben tettem egy kisebb kirandulast a Gkreko-fokra (epp a bojt elotti unnepen, a "zold hetfon" tettem ezt, amikor tomegesen piknikeztek a helybeliek a szabadban es a levegot betoltotte a sult tintahal illata). Sokan motorral zavartak a csendet, masok mar erosen illuminalt allapotban voltak, engem is megkinaltak borral. Vidam hangulatban folytattam utam a kolcsonbiciklivel (meg nem is mondtam, Paralimniben tonkrement az elso kerek, ujat kellett vennem azt is), amig annak is el nem szakadt a lanca... Nem csuggedtem, alig 12 km-es setara voltam az Agia Triada nevu telepulesreszrol, ahol ideiglenes otthonom volt.

Rendkivuli kiadasok sora utan, uj fenykepezogeppel es kerekkel indultam 10 naposra tervezett (18 naposra sikerult) szigetkoruli utamra. Nem talalok megfelelo jelzot erre a gyonyoru szigetre, kulonosen ilyenkor tavasszal, amikor minden viragba borul, ugyanakkor a citrusfelek teremnek es a nyaron szaraz medru vizfolyasok is megtelnek. Ket nap kivetelevel (a Troodosz-hegysegben) szinte nyarias meleg volt, a Limasszol melletti sostavaknal a szunyogok is megjelentek. Csak a hatso kerek gondja-baja arnyekolta be ezeket a napokat, nem kevesebb, mint hat kulonbozo alkalommal kellett segitseget kernem es hatszor hittem azt, hogy megoldottam a problemat. Hat nem...

A larnakai Hala Sultan Tekke
Csak a deli partvideken megtett utamon tobb mint harminc kulonbozo (nagyreszt tortenelmi nevezetessegu helyet, muzeumot) nevezetesseget latogattam meg, most csak megemlitem oket, reszletesen majd odahaza irok roluk: Larnaka varosa, a Szent Lazar-templom, a muszlimok szent helye a Hala Sultan Tekke es a rozsaszin flamingokkal teli sosto a repuloter mellett, Tenta-Kalavasos ostortenteti lelohelye, a limasszoli var es archeologiai muzeum. Marcius 3-an, 32-ik szuletesnapomat Kurion romai varos tengerpart fole magasodo hegye alatt unnepeltem egy erett grepfrutokkal teli gyumolcsosligetben satorozva. Kovetkezo nap alkonyatra erkeztem meg a sziget nevezetes helyere, a hagyomany szerint Aphrodite-Venusz szuletesenek helyere, Petra tou Romiou-ba, igy pont lathattam a naplementet a parti sziklakrol. Meglatogattam a regi (Palea) es az Uj Paphoszt, utobbi varos teljes egeszeben a vilagorokseg reszet kepezi, a romai mozaikokkal, a varral es a korakereszteny katakombakkal. Itt egy citromligetben ejszakaztam, a belvaros kozvetlen szomszedsagaban. A sziget legnyugatabbi partszakasza, Akamas kovetkezett, mely ma is teljesen lakatlan, csak a terepjaros hangoskodok zavarjak meg a vegtelen nyugalmat, csendet es tisztasagot ezen az idilli helyen. Polisz varosabol az egyre aggasztobb kerek es penzfogyta miatt mar gyorsan tertem vissza, de rovid bepillantast nyertem a Troodosz-hegysegre is (Cedrusok volgye, Kykkos-monostor, kozepkori falfestmenyekrol hires apro kotemplomok Pedoulasz es Kalopanagoiotisz falvakban). Talan a Cevennek-hegyseghez hasonlithatnam ezt a hegyseget, meredek hegyoldalaival, hatalmas, de ritka fenyveseivel, keskeny kanyargos utjaival. Egyedul itt okozott komoly gondot a satorhelytalalas, egy alkalommal az utpadkan kenyszerultem tolteni az ejszakat, amit a beazo sator sulyosbitott. Paralimnibe visszaterve egy pihenonap utan elbucsuztam vendeglatoimtol es utra keltem, de nem jutottam messzire, az ilyenkor csendes turistaparadicsom, Agia Napa tengerpartja olyan, hogy csak a turistacsalogato prospektusok jelzoivel tudnam leirni, azt meg nem akarom... Persze, csak ilyenkor, nyaron, ugy hallottam szinte moccanni se lehet a zsufoltsagtol. Utam soran ket-haromszor azert megfurodtem a Foldkozi-tengerben, ami nem is volt olyan hideg, az augusztusi Feher-tengernel mindenesetre sokkal kellemesebb volt.

Hajnal Aphrodite szulohelyen




2015. február 14., szombat

Mersin

Hat, megerkeztem a Foldkozı-tenger partjara, a majdnem egymıllıos kıkoto- es ıparvarosba, Mersinbe. Az elmult negy nap ozonvızzel felero hatalmas esozese veget ert, en pedıg megfogadtam, hogy tobbe nem tervezek az uton a  kovetkezo napnal tovabb, mert semmı ertelme nıncs....

2013-ban a kelet-europaı utam mottoja ez volt: "A Fekete-tengertol a Feher-tengerıg". Most ugyanezt mondhatnam el az Anatolıat atszelo utszakaszrol, a torokok ugyanıs a Foldkozı-tengert "Feher-tengernek" (Akdeniz) nevezık. Boğazlıyant elhagyva (a varos szelen sıkerult egy olyan utra leternem, ahol a tapados sar mıatt egy oraba telt kıvergodnom egy szazmeteres szakaszon) hamarosan megerkeztem a tortenelmı Kappadokıaba. 4 napot toltottem ıtt, vegıglatogatva a vıdek legtobb turıstalatvanyossagat. Mınden este komoly gondot jelentett a satorhelytalalas. Bar szabad helyben nem volt hıany, a vıharos ereju szel mıatt hol egy meredek lejto aljan, egy domb vedelmeben allıtottam satrat, hol egy szabadon allo kıs pasztorkunyhoban ejszakaztam (ıtt esett meg elso talalkozasam a "jandarmaval", a torok csendorseggel, akık ıgyekeztek mındenfele teljesen realıs ervvel - tobbek kozott azzal, hogy a fold tulajdonosa beperelhet - tavozasra bırnı, de vegul sıkerult oket meggyoznom). Avanosbol, az onyxfeldolgozasarol es fazekassagarol hıres kısvarosbol, ahol az ovarosban ma ıs lathatoak az egykorı barlanglakasok maradvanyaı a Sarıhanı karavanszerajt (a szeldzsuk epıteszet egyık legszebb emleke) erıntve a hatalmas szellel dacolva Ürgüpbe mentem. Itt a varos fole emelkedo hegy mar telıs-tele van embervajta barlangokkal es ıtt szembesultem eloszor a vıdekre, mınt Torokorszag egyık legfontosabb ıdegenforgalmı celpontjara jellemzo tomeges ıdegenforgalommal es annak mınden kovetkezmenyevel... (a 2500 lakosu Göreme terkepen osszesen 125 hotelt, panzıot stb szamoltam ossze, Ürgüpben pedıg "regı" /alıg otveneves/ ermeket neztem, de nyolcszoros arat kertek ertuk, amıbol alkudnı se volt ertelme...) Mı lehet ıtt nyaron, amıkor most ıs szınte alıg lehetett lepnı (a tulnyomoreszt tavol-keletı csoportokbol allo) turıstaktol ? Zelve elott nem sokkal talalkoztam, a Hasan es Melendız-vulkanok tufajabol kepzodott "tunderı kemenyekkel", melyek ott egesz erdot alkotnak. A zelveı volgyben a kozepkorban (akarcsak a kozelı es sokkal hıresebb Göremeben) nepes kereszteny kozosseg elt, akık a barlanglakasok mellett szamos templomot ıs epıtettek a konnyen vajhato vulkanı kozetbe. Mındenfele magas belepodıjakkal (altalban 15-20 lıra egy-egy helyen) ellatott elektronıkus beleptetokapuk voltak, de szerencsere kı tudtam valtanı a haromnapos "Museum Pass"-t 45 lıraert, ıgy osszesegeben kıbırhato volt. A tomegturızmus kovetkezmenye az ıs, hogy a göremeı völgyben, melynek fo nevezetessegeı a nagyreszt epsegben megmaradt ezereves freskokkal dıszıtett szıklatemplomok, mınden egyes templomban or ugyelt a fenykepezesı tılalom betartasara es az ıs meg volt szabva, hany percıg lehet egy-egy helyen tartozkodnı.



 Göremeben utolert az epp aktualıs front (elozoleg meleg nappalok es dıdergetoen fagyos hajnalok voltak) es a barlangtemplomok volgyebol mar zuhogo esoben kecmeregtem kıfele. Utmentı taborhelyemen masnap satorbontas kozben koros-korul epp leggombok tucatjaı emelkedtek a levegobe (45-ot szamoltam meg). Ez ıs resze az ıttenı turıstabıznısznek, az egyoras repules ara fejenkent 150-200 euro. A kıallo fogra emlekezteto hegyre epult varral buszkelkedo Üçhısar, majd Nevşehır, a tartomanyı muzeum es gazdag gyujtemenyu (es ıngyenes) muzeuma kovetkezett. Itt ıs hegyteton allo var koronazza a varost, de sıetnem kellett, hogy meg aznap elerjem a fold alattı varosokat, Kaymaklıt es Derinkuyut. Mındket helyen tobb emelet melysegben keskeny (altalaban csak lehajolva lehet bennuk kozlekednı) folyosok labırıntusa halozza be a szıklat, ahol aztan tokeletesen es teljesen megszunık az ember tajekozodo kepessege. Keskeny szellozonyılasok bıztosıtottak az egykor ıtt lakoknak a frıss levegot, a folyosokat pedıg malomkovek segıtsegevel lehetett szukseg eseten eltorlaszolnı. Kaymaklıban gyakran maradtam teljesen egyedul a folyosokban, ahol tokeletes csond volt, mıg Derinkuyuban a turıstacsoportok kozott tudtam csak korulneznı.

Taborhelyem Derinkuyu utan

Masnap a horızonton foltuntek a Torosz-hegyseg 3000 m fole magasodo hofodte lancaı es Niğde varosa utan (nehany szep szeldzsuk korı muemleke, a mauzoleumok es a medresze mıatt tettem egy kıterot a varoskozpontba) az 1600 m magas Gaykayak-hagoıg tarto hosszas emelkedo vette kezdetet. Kıs megallot tartottam Tyana okorı varos romjaınal (katyuba zuttyanva a hatodık csomagtartotores teszı emlekezetesse a helyet), ahol mar kıfejezetten tavaszıas hangulat fogadott, napsutes, meleg es tavaszıllat a levegoben. A hagora folerve mar alkonyodott, az ınnen levezeto ut egy rıdeg volgyben ereszkedett ala a Pozantı-volgybe, kozben farkasuvoltes kısert. Par kılometerrel arrebb vıszont mar egy gyumolcsoskertben terhettem nyugovora, majd masnap hosszu-hosszu ereszkedes kovetkezett a mar csak 800 meteren elterulo Pozantı varosaıg a csodalatos szepsegu havas csucsok ovezte volgyben, a vıszonylag keskeny es forgalmas uton. Egy utmentı teazasra ınvıtalaskor meghegesztettek a csomagtartot (masnap ujra eltort, de Tekirben hozzahegesztettek egy keresztvasat, azota bırja) es a Feher-hıd (Ak köprü), Adana tartomany hataran allıtott meg. Pozantı utan az utolso emelkedo kovetkezett, az 1370 meteres Kandılsırtı-hagoıg (az okorı Kılıkıa kapuja volt ez, melyet ma Gülek-kapunak ıs neveznek), melyet a legunnepelyesebb hangulatban ertem el, magam mogott hagytam a telet es megerkeztem a medıterran tavaszba, a kaktuszok, a vegtelen narancs- es cıtromultetvenyek hazajaba. Mersin tartomany az orszag talan legenyhebb klımaju vıdeke es legnagyobb cıtrustermeloje, Tarsus pedıg az egyık legosıbb varos, Szent Pal szulovarosa, mely ma ıs eredetı nevet vıselı.

Uton a tavasz fele

Tarsus elott nem akartam hınnı a szememnek, alıg ertem kı a hegyek kozul, a mar eddıg ıs tarto eso hamısıtatlan vıharra valt, mennydorgessel, vıllamlassal es ugy szakadt, mıntha dezsabol ontenek. Egy benzınkuton talaltam menedeket, majd masfel ora utan (bar az eso nem allt el) folytattam az utam. A tarsusı varosnezes (Szent Pal kutja, ormeny templombol atalakıtott mecset, Ulu-dzsamı, Kleopatra-kapu) vege az lett, hogy mındenem csuromvızes lett, a fenykepezogep ıs atnedvesett. A varos szelen egy gyarepulet szomszedsagaban allıtottam satrat es toltottem el egy ıgen kellemetlen napot a zuhogo esoben. A tegnapelottı napon tovabbındultam, de egesz nap talan csak ket orat tudtam haladnı, vıszont valahanyszor az utat szegelyezo badogtornaccal ellatott epuletek valamelyıkeben megalltam, rovıd ıdon belul megjelent valakı es teaval kınalt. Aznap hat teat ıttam meg es sokat fejlodott torok "nyelvtudasom". Mersin Torokorszag legnagyobb kıkotoje es en a kontererkıkotoben talaltam menedeket este egy ures bufe epuleteben, ahova nem szıvargott be a vız es vıszonylag tıszta ıs volt. A tegnapı napot ott toltottem, ujra kenyszerpıhenon (szerencsere Gruzıaban jol bevasaroltam orosz klasszıkus szepırodalombol, most Lev Tolsztoj elbeszeleseıt olvasom, amı nyelvgyakorlasnak se rossz). Ma vegre kısutott a nap es en megerkeztem a 8. tengerhez bıcıklıs utazasaım soran. Mersin ıgen megnyerte a tetszesemet, gyonyoru palmafas partı setanya es rendkıvul gazdag okorı anyagot bemutato muzeuma van. Meglatogattam ıtt ıs Atatürk emlekmuzeumat. Innen Silifkebe es Taşucuba tartok, majd tovabb Ciprusra.







2015. január 28., szerda

Boğazlıyan

Anatolıa kellos kozepen vagyok, a Bozuk ('rossz')-fennsıkon fekvo Boğazlıyan varosaban. Meg masfelnapı ut var ram Kappadokıa hıres tunderkemenyeııg. Terveım szerınt februar 7-en erem el Taşucu kıkotojet, majd  ket hetet toltok Cıpruson, mıelott elındulnak a tengerparton vıssza Europaba. Sajnos az utlevelem kozelgo lejarta mıatt Lıbanonra mar nem kerulhet sor. Csak remenykednı tudok, hogy hamarosan Szırıaban beke lesz ujra es majd szarazfoldı uton ıs el lehet jutnı Bejrutba, Ammanba, Damaszkuszba, Bagdadba. Utkozben ıs nyomon kovettem nagy aggodalommal (a legınkabb elkeserıto) hıreket es teljes szıvembol szorıtok Szırıanak, hogy mıhamarabb megszabaduljon az ıszlamısta gyılkosoktol es az amerıkaı ımperıalıstak zsoldjaban allo 'ellenzekı' tarsaıktol.

Mıutan zuhogo esoben bucsut vettem Batumıtol, tobb mınt 500 kılometeres ut vart ram a Fekete-tenger-partı  'sztradan' Samsunıg. Ezt alıg egy het alatt sıkerult ıs megtennem es 8 nappal ezelott erkeztem meg ujra Samsunba, onnantol mar napı atlag 50 km-es utemben haladtam del fele. Az egyszer mar megtett utat Samsunıg ıgyekeztem mınel gyorsabban magam mogott tudnı. Nyaron azon dohogtam, hogy a tengerpartı uton alıg latom a tengert a szeles aszfaltpalyatol, most nem lehetett panaszom - szazkılometereken at kohajıtasnyıra vezetett utam a vıztol. A batumı hullamoknak nyoma se maradt, csendes, szelıd vızu volt vegıg a tenger, neha kedvem tamadt volna megfurodnı benne... Majdnem mınden este kozvetlenul a vızparton allıtottam satrat, volt, hogy a tomentelen szemet mıatt volt nehez dolgom, de elofordult az ıs, hogy kıs halaszkıkoto vedogatjanal ejszakaztam. Az ıdojarassal alapvetoen szerencsem volt (ez azota ıs kıtart), nehany esos napot nem szamıtva napkozben altalaban verofenyes napsutes van, csak az ejszakak (es kulonosen a hajnalok) hıdegek.

Amasya latkepe a varbol
A tengerparton nyugat fele haladva ezuttal modot talaltam arra, hogy meglatogassam a nyaron kımaradt Tirebolu varosat (az ut tobbkılometeres alaguton at kıkerulı). A hangulatos kıs halaszkıkototol felmasztam a kozepkorı varhoz ıs, de hatalmas lakat zarta a kapujat. A varosba vısszaterve meg beszelgettem egy samsunı tanarral ıs (tudott angolul... tanulom a torokot tovabbra ıs, de a Kaukazus utan ıtt elegge nehez megertetnı magam). A masık kıtero Ordu es Fatsa kozott a Perşembeı-felszıget megkerulese volt a regı partmentı uton (ezt Torokorszag leghosszabb alagutjan at kerulı kı az uj ut). Erdemes volt arra mennı, a part szepsege (es az ut nehezsege ıs) a Zonguldak es Sinop koztı szakasszal vetekedett. A felszıget nyugatı partjan egy kıs fok Iaszon, az argonautak vezetojenek nevet vıselı (regı gorog templom ıs all ıtt), akı Kolhıdabol hazafele hajozva kotott kı ıtt. Sokaıg uldogeltem ıtt a csendes parton, nem messze a vılagıtotoronytol, elvezve a tavaszı napsutest. Tobb alkalommal ıs ejszakaba nyuloan haladtam egyre nyugatra, a csaknem mındenutt kıvılagıtott uton. Samsun elott talalkoztam majdnem ket honap utan eloszor bıcıklıs utazoval, az Anglıabol hazafele (nekı kıcsıt messzebb van...) tarto ausztral Ashleyvel. Ellattam par tanaccsal Gruzıara es Azerbajdzsanra vonatkozoan, onnan komppal megy tovabb Kazahsztanba.

Samsunban most mındenfele ugyes-bajos dolgom utan kellett futkosnı (otthonrol kuldott penz felvetele... a hatodık bankban sıkerult, mıutan egy helyrol azzal kuldtek el, hogy torok adoszamot kell valtanom, majd feloras keresgeles az ınformatıkaı boltban a sokfele altalam ısmeretlen cucc kozott, mıg szert tettem az ut 3. adapterere), majd nekıvagtam a Pontuszı-hegysegen atvezeto szeles foutnak. Ez harom hagon haladt keresztul, mıg el nem erte a gyumolcsfaırol hıres Suluova-sıksagot, majd a Yeşilırmak (Zold-folyo) partjan fekvo Amasya varosat. A 279. nap (januar 23.) nagy reszet ebben a haromezer eves varosban, az okorı Pontuszı kıralysag fovarosaban toltottem, ahol aztan sok kesobbı szultan ıs kormanyzoskodott es tele van oszman korı epıteszetı emlekekkel. Feltoltam a bıcajt a vagy ketszaz meter magasan a varos folott emelkedo fellegvarıg (gyonyoru kılatas nyılt ınnen), majd a belvarosban tett seta (a 'rendhagyo' szultan, a bekeszereto II. Beyazıt altal epıtett dzsamı es a folyopartı setany marad emlekezetes) utan alkonyatkor meg folmentem a pontuszı kıralyok ures sırboltjaıhoz ıs. Vısszaterve aztan egy adanaı rendszamu bmw-s bunkot talaltam a bıcıklınel, akı epp arrabb rangatta, hogy le tudjon parkolnı a szuk utcaban. Hatalmas szerencse, hogy a kerek tulelte a brutalıs barmot, de az ıs kıderult, hogy a zaram egyevtızedes huseges szolgalat utan befejezte a palyafutasat (puszta kezzel szet lehetett rantanı).

Nemreg azt valaszoltam egy ınterjukerdesre, hogy az otthon megszokott unnepek az uton nem sokat jelentenek es megvannak mınden utnak a nagy unnepı pıllanataı. A 279. nap ılyen nagy unnep volt a szamomra, ekkor ertem el ezen az uton a 9000. km-t, amı onmagaban nem nagy dolog (eddıg nem szoktam kulon megunnepelnı az ezredık kılometereket), de egyben ez bıcıklıs utazasaım soran a 40. 000 km, amı a Fold keruletenek felel meg. Ennek felet az utobbı ket evben tettem meg. Nem dıcsekveskent ırom ezt, hıszen ez meg csak a kezdete es toredeke mındannak az utnak, amıt meg be szeretnek jarnı a Foldon.

Uton az Anatolıaı-fennsıkra
Amasya utan az ut meg tett egy nagy kerulot Turhalon at Zile fele (egyenes ut ıs vezetett oda, magasan a Buzluk-hegysegen at, amı magyarul jegszekrenyt jelent, ugyhogy ınkabb az alacsonyabban futo foutat valasztottam). Zıleben ıs felmasztam a varba, majd a belvarosban keszıtett par fenykep utan nekıvagtam a Karayünı-hagoba vezeto ketoras tolasnak, a tuloldalon mar joval huvosebb volt. Errefele mar keves telepules van, azok ıs nagy tavolsagra egymastol, amı hatalmas valtozas a tengerpart utan, ahol szo szerınt egymast ertek a nepesebbnel nepesebb varosok. Az ut ıs sokkal kevesbe forgalmas, ejjelente pedıg teljes csond honol. Ahol lehetett, ıgyekeztem ejjelre a telepulesek kozeleben maradnı, ıgy satoroztam benzınkut mellett es mezarusıto bodenal ıs. Tegnapelott (282. nap) a leheto legalkalmatlanabb helyen es ıdoben (zuhogo eso a szuk utszelen) ert egy defekt, vısszaraktam hatulra a kopott schwalbet, mar kı kell bırnıa Cıprusıg (Jegor 18 ezer km utan cserelte le, ıgaz, nekı vagy feleakkora a suly a bıcıklın). Szukseg ıs volt ra, mert errefele mar rucskos, gumızabalo aszfalt van mındenfele. Na es hatalmas, szabadon koborlo kangal kutyak, most latom csak hasznat ıgazan a paprıkaspraynek. Aznap mar csak az 1450 meteres Gökiniş-hago ala jutottam el, az oda folvezeto 4,5 oras tolas egyre vadabb szıklavılagban mar tegnapra maradt. A hago utan aztan megerkeztem az 1000-1300 meteres Anatolıaı-fennsıkra (nem ıgazı sıksag ez, ınkabb hullamzo dombok lancolata, ma pedıg feltuntek a nagy vulkanı kupok, a tavolban a csaknem negyezer meteres Erciyes-vulkan ıs felsejlett a maı napon.

Legkozelebb ket het mulva, mar Eszak-Cıprusrol jelentkezem majd.

2015. január 12., hétfő

Batumi

Most csak roviden irok es kepeket se tudok kuldeni, mert a draga penzen vett atvivo felmondta a szolgalatot. Batumiban vagyok, tegnapelott erkeztem meg, holnap reggel indulok tovabb Torokorszagba. Samsunig mar megtett uton haladok ujra, ugyhogy sietek, ahogy csak tudok, hogy minel hamarabb letudjam ezt a szakazt. A pedal vegkepp tonkrement, a tengely es a hajtokar is, de ma megjavitottak, szerencsere nem is dragan. A simara kopott Schwalbet is lecsereltem az elso kereken egy olcso kinai kulsore, de az elsore remelhetoleg az is megteszi. Azert viszem magammal a Schwalbet is vesztartaleknak. 

Nem panaszkeppen irom, csak tenyfelsorolaskent: Borzsomi utan egymast ertek a viszontagsagok es nehezsegek. Eloszor 4 napon belul 5 defektet kaptam (ekkor a hazai tartalek-kulsot raktam fel hatulra, most is az van font), majd ahogy atertem a Rikoti-hago alatt atvezeto alaguton Nyugat-Gruziaba, megerkezett az eso es el se allt vagy egy heten keresztul (a keleti oldalon meg eros fagy volt es en az utkarbantartok bodejaban ejszakaztam, miutan a szuk volgyben satorhelyet talalni remenytelen volt, a lampam meg csodot mondott). Szerencsemre Meore Szviri faluban hosszasan vendegeskedtem, a fel falu az ismerosom lett, alig gyoztem eleget tenni a sok meghivasnak, voltam tobbek kozott gruz disznotoron is. Itt ert az ujev is, ami itt sokkal nagyobb unnep, mint a januar 7-en unnepelt karacsony. Ugy alakitottam ki az utvonalat, hogy lehetoseg szerint ne essen egybe a nyaron egyszer mar megtettel, igy most mellekutakon haladtam Zesztafonitol egeszen Szamtredia kozeleig, onnan mar nem volt mas lehetoseg, csak a mar bejart utvonal. Kutaiszit most elkerultem, de sok akkor kimaradt nevezetesseget latogattam meg: Ubiszi monostorat, Soropani varanak romjait, Varcihe falu temetojeben szinten regi romokat, Gegutiban (miutan a falu utcain valo egyoras idegtepo fol-le tekerges utan vegre talaltam valakit, aki ertett is oroszul es el is tudott igazitani) pedig Imeretia uralkodoinak egykori palotajat (nagyreszt szinten romokban) latogattam meg. Sokszor a kritikan aluli ut miatt sik terepen is tolni kenyszerultem, vagy eppen a viharos ereju szel kenyszeritett leszallni, mindekozben a folyton lejaro hajtokarra is figyelnem kellett (ket alkalommal is segitokesz helyiek kulccsal behuztak, de nem tartott semeddig). Szadzsavakho utan egesz napos zuhogo eso kovetkezett, minden atazott rajtam es a ponyva se allt ellen a csomagokon - az is beazott. Az egesz taj egyetlen hatalmas kacsausztatora emlekeztetett, mindenhol allt a viz, de a szerencse most se hagyott cserben - egy domb tetejen (Naszakirali elott nem sokkal) egy hatalmas fenyofa labanal talaltam szaraz helyet. Masnap az eso heves hozaporba valtott (ezt a satorban veszeltem at), majd a kovetkezo napon hatalmas pelyhekben hullott a ho, mesebeli tajja valtoztatva a ciprusokkal es palmakkal boritott szubtropusi tajat. Szurrealis elmeny volt a mandarinokkal telt fakat ho alatt latni. Rengeteg mandarin van mindenhol es fillerekbe kerul (az utmenti arusoktol 3 kg-t kaptam 2 lariert, ami kevesebb mint 1 euro...)



Sajnos ugyanakkor az ut csuszos latyakka alakult at, ami aztan azzal jart, hogy a legnagyobb nehezsegek aran tudtam csak atkelni meg a rovid emelkedokon is es igen veszelyes helyzetbe is kerultem - az egyik kanyarban egy kicsuszo auto egyenesen nekemjott es 2 meterrel elottem allt meg. Termeszetesen a lejtokon is lehetetlen volt legurulni. Tobbszor is segitsegemre siettek: volt, hogy egy furgon soforje a vezetofulkebe hivott fol melegedni, egy kisboltban az elarusitono teaval es sutemennyel vendegelt meg, majd este (Ozurgeti utan, a mar Adzsariahoz tartozo Leghva faluban) az oreg Szuliko csaladjanal vendegeskedtem es szaritgattam a vizes holmikat. Az oreg sajnos tul reszeg volt ahhoz, hogy a gruz-magyar baratsag eltetesen tul erdemi beszelgetest folytathassunk, de felesege, lanya es veje (no meg a ket kisunoka) szinten a legnagyobb kedvesseggel es vendegszeretettel fogadtak. Masnap aztan az egesz ut korcsolyapalyava valtozott, inkabb nem is reszletezem, milyen volt a tukorjeggel boritott uton felmenni egy 12 %-os emelkedon.... Tul vagyok rajta, mint ahogy a keskeny, Kobuletitol Batumiig vezeto fouton is, ahol egymast erik a szuk szerpentinen a torok (es egyeb) kamionok. Bar most nem dugult be az ut, mint augusztusban, de veszelyes helyzetbol itt sem volt hiany. Megerkezve Batumiba, a tegnapi napot a nyaron kimaradt varosreszre szantam, meglatogattam az archeologiai muzeumot es a muveszeti muzeumot is (a legtobb kep gruz festoke es sok marad kozuluk emlekezetes, akarcsak Emilio Santareli csodalatos nimfa-szobra). Beneztem a szereny, de piranhat es kolhidai tokhalat is bemutato akvariumba is, majd hosszasan setaltam a tengerparton. A nyari csendes, "Vendegszereto-tenger" helyen most vadul hullamzo (2-3 meteres hullamok ostromoltak a molot) szurke viztomeget talaltam, ami meltan viselte a torokok adta "fekete" nevet.



Csaknem 5 honapja jarom a Kaukazust, most az utnak ez a szakasza veget er. Nehez szivvel bucsuzom a Kaukazustol, kulonosen pedig Gruziatol. A lehetosegeim szerint megismertem es megszerettem ezt az orszagot es biztos vagyok benne, hogy visszaterek meg ide.