2015. január 28., szerda

Boğazlıyan

Anatolıa kellos kozepen vagyok, a Bozuk ('rossz')-fennsıkon fekvo Boğazlıyan varosaban. Meg masfelnapı ut var ram Kappadokıa hıres tunderkemenyeııg. Terveım szerınt februar 7-en erem el Taşucu kıkotojet, majd  ket hetet toltok Cıpruson, mıelott elındulnak a tengerparton vıssza Europaba. Sajnos az utlevelem kozelgo lejarta mıatt Lıbanonra mar nem kerulhet sor. Csak remenykednı tudok, hogy hamarosan Szırıaban beke lesz ujra es majd szarazfoldı uton ıs el lehet jutnı Bejrutba, Ammanba, Damaszkuszba, Bagdadba. Utkozben ıs nyomon kovettem nagy aggodalommal (a legınkabb elkeserıto) hıreket es teljes szıvembol szorıtok Szırıanak, hogy mıhamarabb megszabaduljon az ıszlamısta gyılkosoktol es az amerıkaı ımperıalıstak zsoldjaban allo 'ellenzekı' tarsaıktol.

Mıutan zuhogo esoben bucsut vettem Batumıtol, tobb mınt 500 kılometeres ut vart ram a Fekete-tenger-partı  'sztradan' Samsunıg. Ezt alıg egy het alatt sıkerult ıs megtennem es 8 nappal ezelott erkeztem meg ujra Samsunba, onnantol mar napı atlag 50 km-es utemben haladtam del fele. Az egyszer mar megtett utat Samsunıg ıgyekeztem mınel gyorsabban magam mogott tudnı. Nyaron azon dohogtam, hogy a tengerpartı uton alıg latom a tengert a szeles aszfaltpalyatol, most nem lehetett panaszom - szazkılometereken at kohajıtasnyıra vezetett utam a vıztol. A batumı hullamoknak nyoma se maradt, csendes, szelıd vızu volt vegıg a tenger, neha kedvem tamadt volna megfurodnı benne... Majdnem mınden este kozvetlenul a vızparton allıtottam satrat, volt, hogy a tomentelen szemet mıatt volt nehez dolgom, de elofordult az ıs, hogy kıs halaszkıkoto vedogatjanal ejszakaztam. Az ıdojarassal alapvetoen szerencsem volt (ez azota ıs kıtart), nehany esos napot nem szamıtva napkozben altalaban verofenyes napsutes van, csak az ejszakak (es kulonosen a hajnalok) hıdegek.

Amasya latkepe a varbol
A tengerparton nyugat fele haladva ezuttal modot talaltam arra, hogy meglatogassam a nyaron kımaradt Tirebolu varosat (az ut tobbkılometeres alaguton at kıkerulı). A hangulatos kıs halaszkıkototol felmasztam a kozepkorı varhoz ıs, de hatalmas lakat zarta a kapujat. A varosba vısszaterve meg beszelgettem egy samsunı tanarral ıs (tudott angolul... tanulom a torokot tovabbra ıs, de a Kaukazus utan ıtt elegge nehez megertetnı magam). A masık kıtero Ordu es Fatsa kozott a Perşembeı-felszıget megkerulese volt a regı partmentı uton (ezt Torokorszag leghosszabb alagutjan at kerulı kı az uj ut). Erdemes volt arra mennı, a part szepsege (es az ut nehezsege ıs) a Zonguldak es Sinop koztı szakasszal vetekedett. A felszıget nyugatı partjan egy kıs fok Iaszon, az argonautak vezetojenek nevet vıselı (regı gorog templom ıs all ıtt), akı Kolhıdabol hazafele hajozva kotott kı ıtt. Sokaıg uldogeltem ıtt a csendes parton, nem messze a vılagıtotoronytol, elvezve a tavaszı napsutest. Tobb alkalommal ıs ejszakaba nyuloan haladtam egyre nyugatra, a csaknem mındenutt kıvılagıtott uton. Samsun elott talalkoztam majdnem ket honap utan eloszor bıcıklıs utazoval, az Anglıabol hazafele (nekı kıcsıt messzebb van...) tarto ausztral Ashleyvel. Ellattam par tanaccsal Gruzıara es Azerbajdzsanra vonatkozoan, onnan komppal megy tovabb Kazahsztanba.

Samsunban most mındenfele ugyes-bajos dolgom utan kellett futkosnı (otthonrol kuldott penz felvetele... a hatodık bankban sıkerult, mıutan egy helyrol azzal kuldtek el, hogy torok adoszamot kell valtanom, majd feloras keresgeles az ınformatıkaı boltban a sokfele altalam ısmeretlen cucc kozott, mıg szert tettem az ut 3. adapterere), majd nekıvagtam a Pontuszı-hegysegen atvezeto szeles foutnak. Ez harom hagon haladt keresztul, mıg el nem erte a gyumolcsfaırol hıres Suluova-sıksagot, majd a Yeşilırmak (Zold-folyo) partjan fekvo Amasya varosat. A 279. nap (januar 23.) nagy reszet ebben a haromezer eves varosban, az okorı Pontuszı kıralysag fovarosaban toltottem, ahol aztan sok kesobbı szultan ıs kormanyzoskodott es tele van oszman korı epıteszetı emlekekkel. Feltoltam a bıcajt a vagy ketszaz meter magasan a varos folott emelkedo fellegvarıg (gyonyoru kılatas nyılt ınnen), majd a belvarosban tett seta (a 'rendhagyo' szultan, a bekeszereto II. Beyazıt altal epıtett dzsamı es a folyopartı setany marad emlekezetes) utan alkonyatkor meg folmentem a pontuszı kıralyok ures sırboltjaıhoz ıs. Vısszaterve aztan egy adanaı rendszamu bmw-s bunkot talaltam a bıcıklınel, akı epp arrabb rangatta, hogy le tudjon parkolnı a szuk utcaban. Hatalmas szerencse, hogy a kerek tulelte a brutalıs barmot, de az ıs kıderult, hogy a zaram egyevtızedes huseges szolgalat utan befejezte a palyafutasat (puszta kezzel szet lehetett rantanı).

Nemreg azt valaszoltam egy ınterjukerdesre, hogy az otthon megszokott unnepek az uton nem sokat jelentenek es megvannak mınden utnak a nagy unnepı pıllanataı. A 279. nap ılyen nagy unnep volt a szamomra, ekkor ertem el ezen az uton a 9000. km-t, amı onmagaban nem nagy dolog (eddıg nem szoktam kulon megunnepelnı az ezredık kılometereket), de egyben ez bıcıklıs utazasaım soran a 40. 000 km, amı a Fold keruletenek felel meg. Ennek felet az utobbı ket evben tettem meg. Nem dıcsekveskent ırom ezt, hıszen ez meg csak a kezdete es toredeke mındannak az utnak, amıt meg be szeretnek jarnı a Foldon.

Uton az Anatolıaı-fennsıkra
Amasya utan az ut meg tett egy nagy kerulot Turhalon at Zile fele (egyenes ut ıs vezetett oda, magasan a Buzluk-hegysegen at, amı magyarul jegszekrenyt jelent, ugyhogy ınkabb az alacsonyabban futo foutat valasztottam). Zıleben ıs felmasztam a varba, majd a belvarosban keszıtett par fenykep utan nekıvagtam a Karayünı-hagoba vezeto ketoras tolasnak, a tuloldalon mar joval huvosebb volt. Errefele mar keves telepules van, azok ıs nagy tavolsagra egymastol, amı hatalmas valtozas a tengerpart utan, ahol szo szerınt egymast ertek a nepesebbnel nepesebb varosok. Az ut ıs sokkal kevesbe forgalmas, ejjelente pedıg teljes csond honol. Ahol lehetett, ıgyekeztem ejjelre a telepulesek kozeleben maradnı, ıgy satoroztam benzınkut mellett es mezarusıto bodenal ıs. Tegnapelott (282. nap) a leheto legalkalmatlanabb helyen es ıdoben (zuhogo eso a szuk utszelen) ert egy defekt, vısszaraktam hatulra a kopott schwalbet, mar kı kell bırnıa Cıprusıg (Jegor 18 ezer km utan cserelte le, ıgaz, nekı vagy feleakkora a suly a bıcıklın). Szukseg ıs volt ra, mert errefele mar rucskos, gumızabalo aszfalt van mındenfele. Na es hatalmas, szabadon koborlo kangal kutyak, most latom csak hasznat ıgazan a paprıkaspraynek. Aznap mar csak az 1450 meteres Gökiniş-hago ala jutottam el, az oda folvezeto 4,5 oras tolas egyre vadabb szıklavılagban mar tegnapra maradt. A hago utan aztan megerkeztem az 1000-1300 meteres Anatolıaı-fennsıkra (nem ıgazı sıksag ez, ınkabb hullamzo dombok lancolata, ma pedıg feltuntek a nagy vulkanı kupok, a tavolban a csaknem negyezer meteres Erciyes-vulkan ıs felsejlett a maı napon.

Legkozelebb ket het mulva, mar Eszak-Cıprusrol jelentkezem majd.

2015. január 12., hétfő

Batumi

Most csak roviden irok es kepeket se tudok kuldeni, mert a draga penzen vett atvivo felmondta a szolgalatot. Batumiban vagyok, tegnapelott erkeztem meg, holnap reggel indulok tovabb Torokorszagba. Samsunig mar megtett uton haladok ujra, ugyhogy sietek, ahogy csak tudok, hogy minel hamarabb letudjam ezt a szakazt. A pedal vegkepp tonkrement, a tengely es a hajtokar is, de ma megjavitottak, szerencsere nem is dragan. A simara kopott Schwalbet is lecsereltem az elso kereken egy olcso kinai kulsore, de az elsore remelhetoleg az is megteszi. Azert viszem magammal a Schwalbet is vesztartaleknak. 

Nem panaszkeppen irom, csak tenyfelsorolaskent: Borzsomi utan egymast ertek a viszontagsagok es nehezsegek. Eloszor 4 napon belul 5 defektet kaptam (ekkor a hazai tartalek-kulsot raktam fel hatulra, most is az van font), majd ahogy atertem a Rikoti-hago alatt atvezeto alaguton Nyugat-Gruziaba, megerkezett az eso es el se allt vagy egy heten keresztul (a keleti oldalon meg eros fagy volt es en az utkarbantartok bodejaban ejszakaztam, miutan a szuk volgyben satorhelyet talalni remenytelen volt, a lampam meg csodot mondott). Szerencsemre Meore Szviri faluban hosszasan vendegeskedtem, a fel falu az ismerosom lett, alig gyoztem eleget tenni a sok meghivasnak, voltam tobbek kozott gruz disznotoron is. Itt ert az ujev is, ami itt sokkal nagyobb unnep, mint a januar 7-en unnepelt karacsony. Ugy alakitottam ki az utvonalat, hogy lehetoseg szerint ne essen egybe a nyaron egyszer mar megtettel, igy most mellekutakon haladtam Zesztafonitol egeszen Szamtredia kozeleig, onnan mar nem volt mas lehetoseg, csak a mar bejart utvonal. Kutaiszit most elkerultem, de sok akkor kimaradt nevezetesseget latogattam meg: Ubiszi monostorat, Soropani varanak romjait, Varcihe falu temetojeben szinten regi romokat, Gegutiban (miutan a falu utcain valo egyoras idegtepo fol-le tekerges utan vegre talaltam valakit, aki ertett is oroszul es el is tudott igazitani) pedig Imeretia uralkodoinak egykori palotajat (nagyreszt szinten romokban) latogattam meg. Sokszor a kritikan aluli ut miatt sik terepen is tolni kenyszerultem, vagy eppen a viharos ereju szel kenyszeritett leszallni, mindekozben a folyton lejaro hajtokarra is figyelnem kellett (ket alkalommal is segitokesz helyiek kulccsal behuztak, de nem tartott semeddig). Szadzsavakho utan egesz napos zuhogo eso kovetkezett, minden atazott rajtam es a ponyva se allt ellen a csomagokon - az is beazott. Az egesz taj egyetlen hatalmas kacsausztatora emlekeztetett, mindenhol allt a viz, de a szerencse most se hagyott cserben - egy domb tetejen (Naszakirali elott nem sokkal) egy hatalmas fenyofa labanal talaltam szaraz helyet. Masnap az eso heves hozaporba valtott (ezt a satorban veszeltem at), majd a kovetkezo napon hatalmas pelyhekben hullott a ho, mesebeli tajja valtoztatva a ciprusokkal es palmakkal boritott szubtropusi tajat. Szurrealis elmeny volt a mandarinokkal telt fakat ho alatt latni. Rengeteg mandarin van mindenhol es fillerekbe kerul (az utmenti arusoktol 3 kg-t kaptam 2 lariert, ami kevesebb mint 1 euro...)



Sajnos ugyanakkor az ut csuszos latyakka alakult at, ami aztan azzal jart, hogy a legnagyobb nehezsegek aran tudtam csak atkelni meg a rovid emelkedokon is es igen veszelyes helyzetbe is kerultem - az egyik kanyarban egy kicsuszo auto egyenesen nekemjott es 2 meterrel elottem allt meg. Termeszetesen a lejtokon is lehetetlen volt legurulni. Tobbszor is segitsegemre siettek: volt, hogy egy furgon soforje a vezetofulkebe hivott fol melegedni, egy kisboltban az elarusitono teaval es sutemennyel vendegelt meg, majd este (Ozurgeti utan, a mar Adzsariahoz tartozo Leghva faluban) az oreg Szuliko csaladjanal vendegeskedtem es szaritgattam a vizes holmikat. Az oreg sajnos tul reszeg volt ahhoz, hogy a gruz-magyar baratsag eltetesen tul erdemi beszelgetest folytathassunk, de felesege, lanya es veje (no meg a ket kisunoka) szinten a legnagyobb kedvesseggel es vendegszeretettel fogadtak. Masnap aztan az egesz ut korcsolyapalyava valtozott, inkabb nem is reszletezem, milyen volt a tukorjeggel boritott uton felmenni egy 12 %-os emelkedon.... Tul vagyok rajta, mint ahogy a keskeny, Kobuletitol Batumiig vezeto fouton is, ahol egymast erik a szuk szerpentinen a torok (es egyeb) kamionok. Bar most nem dugult be az ut, mint augusztusban, de veszelyes helyzetbol itt sem volt hiany. Megerkezve Batumiba, a tegnapi napot a nyaron kimaradt varosreszre szantam, meglatogattam az archeologiai muzeumot es a muveszeti muzeumot is (a legtobb kep gruz festoke es sok marad kozuluk emlekezetes, akarcsak Emilio Santareli csodalatos nimfa-szobra). Beneztem a szereny, de piranhat es kolhidai tokhalat is bemutato akvariumba is, majd hosszasan setaltam a tengerparton. A nyari csendes, "Vendegszereto-tenger" helyen most vadul hullamzo (2-3 meteres hullamok ostromoltak a molot) szurke viztomeget talaltam, ami meltan viselte a torokok adta "fekete" nevet.



Csaknem 5 honapja jarom a Kaukazust, most az utnak ez a szakasza veget er. Nehez szivvel bucsuzom a Kaukazustol, kulonosen pedig Gruziatol. A lehetosegeim szerint megismertem es megszerettem ezt az orszagot es biztos vagyok benne, hogy visszaterek meg ide.