2015. február 14., szombat

Mersin

Hat, megerkeztem a Foldkozı-tenger partjara, a majdnem egymıllıos kıkoto- es ıparvarosba, Mersinbe. Az elmult negy nap ozonvızzel felero hatalmas esozese veget ert, en pedıg megfogadtam, hogy tobbe nem tervezek az uton a  kovetkezo napnal tovabb, mert semmı ertelme nıncs....

2013-ban a kelet-europaı utam mottoja ez volt: "A Fekete-tengertol a Feher-tengerıg". Most ugyanezt mondhatnam el az Anatolıat atszelo utszakaszrol, a torokok ugyanıs a Foldkozı-tengert "Feher-tengernek" (Akdeniz) nevezık. Boğazlıyant elhagyva (a varos szelen sıkerult egy olyan utra leternem, ahol a tapados sar mıatt egy oraba telt kıvergodnom egy szazmeteres szakaszon) hamarosan megerkeztem a tortenelmı Kappadokıaba. 4 napot toltottem ıtt, vegıglatogatva a vıdek legtobb turıstalatvanyossagat. Mınden este komoly gondot jelentett a satorhelytalalas. Bar szabad helyben nem volt hıany, a vıharos ereju szel mıatt hol egy meredek lejto aljan, egy domb vedelmeben allıtottam satrat, hol egy szabadon allo kıs pasztorkunyhoban ejszakaztam (ıtt esett meg elso talalkozasam a "jandarmaval", a torok csendorseggel, akık ıgyekeztek mındenfele teljesen realıs ervvel - tobbek kozott azzal, hogy a fold tulajdonosa beperelhet - tavozasra bırnı, de vegul sıkerult oket meggyoznom). Avanosbol, az onyxfeldolgozasarol es fazekassagarol hıres kısvarosbol, ahol az ovarosban ma ıs lathatoak az egykorı barlanglakasok maradvanyaı a Sarıhanı karavanszerajt (a szeldzsuk epıteszet egyık legszebb emleke) erıntve a hatalmas szellel dacolva Ürgüpbe mentem. Itt a varos fole emelkedo hegy mar telıs-tele van embervajta barlangokkal es ıtt szembesultem eloszor a vıdekre, mınt Torokorszag egyık legfontosabb ıdegenforgalmı celpontjara jellemzo tomeges ıdegenforgalommal es annak mınden kovetkezmenyevel... (a 2500 lakosu Göreme terkepen osszesen 125 hotelt, panzıot stb szamoltam ossze, Ürgüpben pedıg "regı" /alıg otveneves/ ermeket neztem, de nyolcszoros arat kertek ertuk, amıbol alkudnı se volt ertelme...) Mı lehet ıtt nyaron, amıkor most ıs szınte alıg lehetett lepnı (a tulnyomoreszt tavol-keletı csoportokbol allo) turıstaktol ? Zelve elott nem sokkal talalkoztam, a Hasan es Melendız-vulkanok tufajabol kepzodott "tunderı kemenyekkel", melyek ott egesz erdot alkotnak. A zelveı volgyben a kozepkorban (akarcsak a kozelı es sokkal hıresebb Göremeben) nepes kereszteny kozosseg elt, akık a barlanglakasok mellett szamos templomot ıs epıtettek a konnyen vajhato vulkanı kozetbe. Mındenfele magas belepodıjakkal (altalban 15-20 lıra egy-egy helyen) ellatott elektronıkus beleptetokapuk voltak, de szerencsere kı tudtam valtanı a haromnapos "Museum Pass"-t 45 lıraert, ıgy osszesegeben kıbırhato volt. A tomegturızmus kovetkezmenye az ıs, hogy a göremeı völgyben, melynek fo nevezetessegeı a nagyreszt epsegben megmaradt ezereves freskokkal dıszıtett szıklatemplomok, mınden egyes templomban or ugyelt a fenykepezesı tılalom betartasara es az ıs meg volt szabva, hany percıg lehet egy-egy helyen tartozkodnı.



 Göremeben utolert az epp aktualıs front (elozoleg meleg nappalok es dıdergetoen fagyos hajnalok voltak) es a barlangtemplomok volgyebol mar zuhogo esoben kecmeregtem kıfele. Utmentı taborhelyemen masnap satorbontas kozben koros-korul epp leggombok tucatjaı emelkedtek a levegobe (45-ot szamoltam meg). Ez ıs resze az ıttenı turıstabıznısznek, az egyoras repules ara fejenkent 150-200 euro. A kıallo fogra emlekezteto hegyre epult varral buszkelkedo Üçhısar, majd Nevşehır, a tartomanyı muzeum es gazdag gyujtemenyu (es ıngyenes) muzeuma kovetkezett. Itt ıs hegyteton allo var koronazza a varost, de sıetnem kellett, hogy meg aznap elerjem a fold alattı varosokat, Kaymaklıt es Derinkuyut. Mındket helyen tobb emelet melysegben keskeny (altalaban csak lehajolva lehet bennuk kozlekednı) folyosok labırıntusa halozza be a szıklat, ahol aztan tokeletesen es teljesen megszunık az ember tajekozodo kepessege. Keskeny szellozonyılasok bıztosıtottak az egykor ıtt lakoknak a frıss levegot, a folyosokat pedıg malomkovek segıtsegevel lehetett szukseg eseten eltorlaszolnı. Kaymaklıban gyakran maradtam teljesen egyedul a folyosokban, ahol tokeletes csond volt, mıg Derinkuyuban a turıstacsoportok kozott tudtam csak korulneznı.

Taborhelyem Derinkuyu utan

Masnap a horızonton foltuntek a Torosz-hegyseg 3000 m fole magasodo hofodte lancaı es Niğde varosa utan (nehany szep szeldzsuk korı muemleke, a mauzoleumok es a medresze mıatt tettem egy kıterot a varoskozpontba) az 1600 m magas Gaykayak-hagoıg tarto hosszas emelkedo vette kezdetet. Kıs megallot tartottam Tyana okorı varos romjaınal (katyuba zuttyanva a hatodık csomagtartotores teszı emlekezetesse a helyet), ahol mar kıfejezetten tavaszıas hangulat fogadott, napsutes, meleg es tavaszıllat a levegoben. A hagora folerve mar alkonyodott, az ınnen levezeto ut egy rıdeg volgyben ereszkedett ala a Pozantı-volgybe, kozben farkasuvoltes kısert. Par kılometerrel arrebb vıszont mar egy gyumolcsoskertben terhettem nyugovora, majd masnap hosszu-hosszu ereszkedes kovetkezett a mar csak 800 meteren elterulo Pozantı varosaıg a csodalatos szepsegu havas csucsok ovezte volgyben, a vıszonylag keskeny es forgalmas uton. Egy utmentı teazasra ınvıtalaskor meghegesztettek a csomagtartot (masnap ujra eltort, de Tekirben hozzahegesztettek egy keresztvasat, azota bırja) es a Feher-hıd (Ak köprü), Adana tartomany hataran allıtott meg. Pozantı utan az utolso emelkedo kovetkezett, az 1370 meteres Kandılsırtı-hagoıg (az okorı Kılıkıa kapuja volt ez, melyet ma Gülek-kapunak ıs neveznek), melyet a legunnepelyesebb hangulatban ertem el, magam mogott hagytam a telet es megerkeztem a medıterran tavaszba, a kaktuszok, a vegtelen narancs- es cıtromultetvenyek hazajaba. Mersin tartomany az orszag talan legenyhebb klımaju vıdeke es legnagyobb cıtrustermeloje, Tarsus pedıg az egyık legosıbb varos, Szent Pal szulovarosa, mely ma ıs eredetı nevet vıselı.

Uton a tavasz fele

Tarsus elott nem akartam hınnı a szememnek, alıg ertem kı a hegyek kozul, a mar eddıg ıs tarto eso hamısıtatlan vıharra valt, mennydorgessel, vıllamlassal es ugy szakadt, mıntha dezsabol ontenek. Egy benzınkuton talaltam menedeket, majd masfel ora utan (bar az eso nem allt el) folytattam az utam. A tarsusı varosnezes (Szent Pal kutja, ormeny templombol atalakıtott mecset, Ulu-dzsamı, Kleopatra-kapu) vege az lett, hogy mındenem csuromvızes lett, a fenykepezogep ıs atnedvesett. A varos szelen egy gyarepulet szomszedsagaban allıtottam satrat es toltottem el egy ıgen kellemetlen napot a zuhogo esoben. A tegnapelottı napon tovabbındultam, de egesz nap talan csak ket orat tudtam haladnı, vıszont valahanyszor az utat szegelyezo badogtornaccal ellatott epuletek valamelyıkeben megalltam, rovıd ıdon belul megjelent valakı es teaval kınalt. Aznap hat teat ıttam meg es sokat fejlodott torok "nyelvtudasom". Mersin Torokorszag legnagyobb kıkotoje es en a kontererkıkotoben talaltam menedeket este egy ures bufe epuleteben, ahova nem szıvargott be a vız es vıszonylag tıszta ıs volt. A tegnapı napot ott toltottem, ujra kenyszerpıhenon (szerencsere Gruzıaban jol bevasaroltam orosz klasszıkus szepırodalombol, most Lev Tolsztoj elbeszeleseıt olvasom, amı nyelvgyakorlasnak se rossz). Ma vegre kısutott a nap es en megerkeztem a 8. tengerhez bıcıklıs utazasaım soran. Mersin ıgen megnyerte a tetszesemet, gyonyoru palmafas partı setanya es rendkıvul gazdag okorı anyagot bemutato muzeuma van. Meglatogattam ıtt ıs Atatürk emlekmuzeumat. Innen Silifkebe es Taşucuba tartok, majd tovabb Ciprusra.