2015. március 23., hétfő

Nicosia

A vilag egyetlen ketteosztott fovarosanak egy kis mellekutcajaban ulok, egy fekete bevandorlok altal mukodtetett helyen, par szaz meterre a Zold Vonaltol, athallatszik a szomszedbol a muezzin kialtasa. Kevesebb, mint harom oram van, igy most csak gyorsan megprobalom osszefoglalni az elmult tobb mint egy honapot. 4-re megyek vissza abba a sztrovoloszi bicikliuzletbe, ahol addigra igertek az uj kereket, ami remenyeim szerint mar ki fogja birni Komaromig... Tobb napos idegtepo maszkalas, legalabb tiz bicikliuzlet vegigjarasa utan megadtam magam sorsomnak, es belattam, hogy a tonkrement kerekagy kicserelese ezen a szigeten a lehetetlenseggel egyenlo (volt, ahol egyenesen megmondtak, itt senki nem javit semmit, mindenki ujat vesz). A kerekparozas nepszeru sport Cipruson, uton-utfelen vekony kerekeken suhano orszaguti biciklistakkal talalkoztam, akik altalaban igen keves figyelemre meltattak. Itt (bar ihato) senki sem issza a csapvizet, viszont mindenutt vizautomatak mukodnek, es az utikonyv szerint a ciprusiak koreben "connoisseurs attitude" honol a hegyi forrasvizet illetoen. A napi elelemkoltseg minimalisan masfelszerese a torokorszaginak. Egy szo mint szaz, ez egy fejlett, magas eletszinvonalu, majdnem kizarolag az idegenforgalomra es a bankszektorra, meg persze az ezrevel itt letelepedo "ujoroszok" penzere tamaszkodo orszag, a haboruban ego Kozel-Kelettol szinte egy kohajitasnyira.

Az elmult egy honapot Aphrodite gyonyoru szigeten toltottem es kb 900 km-t tettem meg foldjen, az elso 90-et leszamitva a deli, gorogok lakta reszen. Holnap indulok vissza Kyrenia (Girne) kikotojebe, ahol hajora szallok Torokorszag fele es onnan mar egyenesen hazafele tartok.

A "Mennyorszag"
Mersint elhagyva meg tobb mint szaz kilometeres ut vart ram a kompkikotoig, Tasucuig, a tengerparton, citromligetek es okori romvarosok (a hatalmas teruleten elterulo Elaioussa kevesse ismert, de vetekszik a leghiresebb es latogatottabb vilagoroksegekkel) kozott. A ket varbol allo (egyik egy partkozeli szigeten, masik a parti sziklakon) Leanyvar (Kizkalesi) utan jott a torokorszagi szakasz talan legemlekezetesebb latvanyossaga, a "Mennyorszag es Pokol" (Cennet ve Cehennem) karsztkepzodmenyei - a "Mennyorszag" jo harminc meter atmeroju hatalmas felszakadt barlangnyilasa a melyben fakado karsztforrassal es barlangi folyoval; a Pokol pedig a yucatani cenotekhoz hasonlo felulrol felszakadt barlang, ahova csak odafentrol vethetnek pillantast a szedulestol nem tarto latogatok es persze a szakadek peremeig mereszkedo kecskek. Narlikuyu ("granatalmakut") faluban meg az Asztma-barlang (Astim) es a harom graciat abrazolo okori mozaik kinalkozik megemlitesre. Meg az okorig visszanyulo tortenelmu Silifket is meglatogattam (var, muzeum, okori hid), ekkor mar viharos szel fujt, mely masnap, Tasucuban orkanerejuve fokozodott. Mivel a hajom ejfelkor indult, a nap nagy reszet taborhelyemen, egy kis betonepuletben toltottem, ahol reggelre szarnyra kelt a csomagokra hasznalt autoponyva (azota a satorponyvat hasznalom).

Viharos tenger Kyrenianal
A komphajo jo ket ora kesessel indult. A behajozas is eleg kalandosra sikerult, villamok, mennydorges es ekozben zuhogo ho, majd a sikos padlon le- es folpakolas (repuloteri csomagatvilagitas) utan jutottam fol a hajo fedelzetere. Tarsasagom is akadt, Janick es Pierre, a quebeci biciklis vilagutazok szemelyeben (http://nomadesxnomades.com/), akik a norvegiai Nordkapprol Del-Afrikaba tartanak, de tobbek kozott mar korbebicikliztek a Csendes-oceani "tuzgyurut" is, a sziberiai Magadan-Jakutszk utat is es az elmult 20 ev nagy reszet uton toltottek.. Masnap reggel, eros hullamzasban megtett hajout utan tuntek fel Ciprus partjai, melyeket eletemben masodszor pillantottam meg (eloszor 10 000 meter magasbol, tizenot eve a Tel-Avivba tarto repulon, ahonnan az egesz szigetet be lehetett latni). Kyrenia a Pentantadaktilosz (Ot ujj) hegyseg labanal, az Eszak-Ciprusi Torok Koztarsasag (KKTC) talan fo turistakozpontja. A torok megszallas alatti orszagresz sem szukolkodik turistakban, a helyi turistairodaban magyar prospektusokkal is ellattak (irgalmatlan rossz forditas, de a szandek a lenyeg). Meg hosszasan beszelgettem egy kavezoban kedves kanadai utitarsaimmal, akiktol azzal bucsuztam el, hogy tul kicsi ez a sziget, hogy ne talalkozzunk ujra (igy is lett, a Cedrusok volgyeben futottunk ujra ossze harom hettel kesobb).



Sietnem kellett a vendeglatoimmal, Paralimniben megbeszelt randevura, igy Kyreniabol, a var megtekintese utan a szokatlan baloldali forgalomban egyenesen Famagustaba mentem. A hegyeken atkelve a sziget belseje egyetlen idilli viragoskertre emlekeztett. A surun elovett fenykepezogep lenyomogombja viszont egyre kevesbe engedelmeskedett, csakhamar be kellett latnom, hogy ujat kell vennem... Eszakrol a lakossag tobbseget alkoto gorogoket teljesen eluldoztek, igy a nepsuruseg joval kisebb a deli orszagreszenel, a falvakban meg ott magasodnak az elhagyott ortodox templomok es az ujonnan emelt dzsamik. A lakossag zomet ma mar a Torokorszagbol attelepultek es azok leszarmazottai teszik ki. Famagustaban a kozepkori frank kiralysag epitmenyei (koztuk a dzsamiva alakitott Szent Miklos katedralis - furcsa egy gotikus katedralison torok zaszlot es dzsamit latni es a meresz ivek alatt suppedo szonyegeken lepkedni) es a velenceiek altal epitett varosfalak a fo nevezetessegek. Innen mar csak par km a szigetet ketteszelo "Zold Vonal", melyet brit katonak ellenoriznek (Del-Ciprusnak ez a resze a mai napig brit katonai bazis, bar ennek mar eleg keves jele van a garnizonokon kivul, tabla se jelzi a hatarat, pedig hivatalosan nem resze a Ciprusi Koztarsasagnak sem Dhekelia, sem Akrotiri). A tuloldalra erve egy kis templom mellett satoroztam, ahol szivmelegito figyelmessegkent nagy csomag elelmet es teat kaptam az ott lakoktol ("This is the Cyprus hospitality, my friend").



Paralimniben kedves vendeglatoim vendegszeretetet elveztem par napig, ekozben tettem egy kisebb kirandulast a Gkreko-fokra (epp a bojt elotti unnepen, a "zold hetfon" tettem ezt, amikor tomegesen piknikeztek a helybeliek a szabadban es a levegot betoltotte a sult tintahal illata). Sokan motorral zavartak a csendet, masok mar erosen illuminalt allapotban voltak, engem is megkinaltak borral. Vidam hangulatban folytattam utam a kolcsonbiciklivel (meg nem is mondtam, Paralimniben tonkrement az elso kerek, ujat kellett vennem azt is), amig annak is el nem szakadt a lanca... Nem csuggedtem, alig 12 km-es setara voltam az Agia Triada nevu telepulesreszrol, ahol ideiglenes otthonom volt.

Rendkivuli kiadasok sora utan, uj fenykepezogeppel es kerekkel indultam 10 naposra tervezett (18 naposra sikerult) szigetkoruli utamra. Nem talalok megfelelo jelzot erre a gyonyoru szigetre, kulonosen ilyenkor tavasszal, amikor minden viragba borul, ugyanakkor a citrusfelek teremnek es a nyaron szaraz medru vizfolyasok is megtelnek. Ket nap kivetelevel (a Troodosz-hegysegben) szinte nyarias meleg volt, a Limasszol melletti sostavaknal a szunyogok is megjelentek. Csak a hatso kerek gondja-baja arnyekolta be ezeket a napokat, nem kevesebb, mint hat kulonbozo alkalommal kellett segitseget kernem es hatszor hittem azt, hogy megoldottam a problemat. Hat nem...

A larnakai Hala Sultan Tekke
Csak a deli partvideken megtett utamon tobb mint harminc kulonbozo (nagyreszt tortenelmi nevezetessegu helyet, muzeumot) nevezetesseget latogattam meg, most csak megemlitem oket, reszletesen majd odahaza irok roluk: Larnaka varosa, a Szent Lazar-templom, a muszlimok szent helye a Hala Sultan Tekke es a rozsaszin flamingokkal teli sosto a repuloter mellett, Tenta-Kalavasos ostortenteti lelohelye, a limasszoli var es archeologiai muzeum. Marcius 3-an, 32-ik szuletesnapomat Kurion romai varos tengerpart fole magasodo hegye alatt unnepeltem egy erett grepfrutokkal teli gyumolcsosligetben satorozva. Kovetkezo nap alkonyatra erkeztem meg a sziget nevezetes helyere, a hagyomany szerint Aphrodite-Venusz szuletesenek helyere, Petra tou Romiou-ba, igy pont lathattam a naplementet a parti sziklakrol. Meglatogattam a regi (Palea) es az Uj Paphoszt, utobbi varos teljes egeszeben a vilagorokseg reszet kepezi, a romai mozaikokkal, a varral es a korakereszteny katakombakkal. Itt egy citromligetben ejszakaztam, a belvaros kozvetlen szomszedsagaban. A sziget legnyugatabbi partszakasza, Akamas kovetkezett, mely ma is teljesen lakatlan, csak a terepjaros hangoskodok zavarjak meg a vegtelen nyugalmat, csendet es tisztasagot ezen az idilli helyen. Polisz varosabol az egyre aggasztobb kerek es penzfogyta miatt mar gyorsan tertem vissza, de rovid bepillantast nyertem a Troodosz-hegysegre is (Cedrusok volgye, Kykkos-monostor, kozepkori falfestmenyekrol hires apro kotemplomok Pedoulasz es Kalopanagoiotisz falvakban). Talan a Cevennek-hegyseghez hasonlithatnam ezt a hegyseget, meredek hegyoldalaival, hatalmas, de ritka fenyveseivel, keskeny kanyargos utjaival. Egyedul itt okozott komoly gondot a satorhelytalalas, egy alkalommal az utpadkan kenyszerultem tolteni az ejszakat, amit a beazo sator sulyosbitott. Paralimnibe visszaterve egy pihenonap utan elbucsuztam vendeglatoimtol es utra keltem, de nem jutottam messzire, az ilyenkor csendes turistaparadicsom, Agia Napa tengerpartja olyan, hogy csak a turistacsalogato prospektusok jelzoivel tudnam leirni, azt meg nem akarom... Persze, csak ilyenkor, nyaron, ugy hallottam szinte moccanni se lehet a zsufoltsagtol. Utam soran ket-haromszor azert megfurodtem a Foldkozi-tengerben, ami nem is volt olyan hideg, az augusztusi Feher-tengernel mindenesetre sokkal kellemesebb volt.

Hajnal Aphrodite szulohelyen