tag:blogger.com,1999:blog-66406760502729080612024-03-14T12:54:22.340+01:00BolyongásokUnknownnoreply@blogger.comBlogger84125tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-90755351509690730952016-07-17T15:16:00.004+02:002018-01-04T13:22:36.449+01:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<br />
<h2 style="text-align: left;">
NAPLÓ </h2>
<h2 style="text-align: left;">
</h2>
<h2 style="text-align: left;">
</h2>
<h2 style="text-align: left;">
</h2>
<h2 style="text-align: left;">
</h2>
<h2 style="text-align: left;">
</h2>
<h3 style="text-align: left;">
54. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 23. Csütörtök</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Calusco d´Adda (Olaszország) - Mendrisio (Svájc)</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Nagyon nehéz nap, embertelen hőség és forgalom, hosszú idő után újra emelkedők... Indulás 7.45-kor, <i>Calusco</i>nál tábla jelzi, hogy az út autópályába torkollik, kerülnöm kell <i>Villa d´Adda </i>felé. Az első emelkedő - a Pó síkság után - gyönyörű kilátást nyújt a feltáruló hegyekre. Hamarosan elérem a keskeny és forgalmas 342-es utat, ezt követem<i> Como</i>ig. Fél tízkor átkelek az <i>Adda-folyó</i>n, az összeszűkült út és a kamionok halálfélelmet keltenek bennem... Egyes szakaszokon van útpadka, de nem ez a jellemző. Hosszabb emelkedő jön <i>Rovagnate</i>, majd <i>Nibionno</i> után. <i>Lambrugo</i>nál tolom a biciklit, úgy egy kilométeren át - nem férnek el tőlem a kamionok, nincs hová félreállnom - rémálom! Szerencsére ez is véget ér... Comoig csak kétszer állok meg: először ásványvizet és gyümölcslevet veszek egy rovagnatei üzletben és húsz percet pihenek, majd az <i>anzano</i>i temető mellett egy padon ebédelek és sziesztázom kicsit. Hosszú lejtő végén, fél ötkor érkezem Comoba. 2009-ben már jártam itt, most csak a gazdag szobordíszítésű katedrálist nézem meg, majd folytatom utamat a nyugati oldalon lévő tóparti sétányon.</div>
<div style="text-align: left;">
A határon olasz vámellenőrzés van - nekem és a legtöbb autósnak csak intenek, hogy "tovább!". <i>Svájc</i>ba szinte észrevétlenül érkezem meg, se ország- vagy kantontábla, se zászló nem fogad. Ez a 33. ország, ahová biciklivel jutok el és bár futólag többször jártam itt (1992-ben kilenc évesen Genfben, ill. néhányszor átbuszoztam az autópályán), valójában új lesz minden. </div>
<div style="text-align: left;">
A jelzett bicikliút bevezet<i> Chiasso</i>ba - a vasútállomásnál ér véget - hát bemegyek a belvárosba is. Az első benyomások: ez is olasz nyelvű vidék (<i>Ticino kanton</i>) - a tisztaság nagyobb, mint Olaszországban, de nem akkora, mint vártam. Sűrűn lakott vidéken, egymásba épült településeken át, meredeken emelkedő úton, sokszor járdán tolom egyre magasabbra a biciklit. <i>Mendrisio</i>nál lejteni kezd az út... a város után egy szőlőskert takarásában, szerencsésen találok táborhelyet fél kilencre. Igaz a vasút és az autópálya is közel van, de az előbbi itt igen halkan közlekedik, az utóbbi zaját pedig a fáradtságom nyomja el.<i> 61 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
55. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 24. Péntek </h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Mendrisio - Rivera</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Nyugodt az éjszaka, a hegyek eltakarják a napot, fél tízig alszom. Indulás után a lejtős úton hamar elérem a <i>Luganoi-tavat</i>. </div>
<div style="text-align: left;">
Az első svájci bevásárlásom a <i>melano</i>i "Migros"-ban (14,55) - az árak 20-30 %-al magasabbak, mint Olaszországban, viszont a fél frankba kerülő legolcsóbb csokoládé is kiváló minőségű. (Később rájövök, hogy a "Dinner" a legolcsóbb üzlethálózat és hogy az utcai koszt megfizethetetlen a számomra - a legolcsóbb döneresnél is legalább 10 frank egy szendvics.) Ugyanakkor az euró sivataga után ismét van mit gyűjteni - az első héten megduplázom svájci érméim számát (48-ról 96-ra). A szép, klasszikus rajzú és több, mint 100 éve változatlan svájci érmék igazán érdemesek a gyűjtésre. (Rögtön az első vásárlásnál 1943-as 20 rappenest kapok vissza.) Megebédelek az üzlet előtt. </div>
<div style="text-align: left;">
<i>Bissone</i>ban végigmegyek a szép főutcán, a tóparti parkos sétányon egy mosónő szobra mellett, majd átkelek a Luganoi-tavat kettészelő hídon. Rekkenő a hőség, fél háromkor megállok egy tóparti parkolóban - egy olasz autós megszólít - a túlsó parton az olaszországi <i>Campione d´Italia</i>. <i>Paradiso</i>nál a szökőkút több méter magasba emeli a tó vizét... <i>Lugano</i>ban felsétálok a katedrálishoz, a sétálóutcán zsúfolásig tele vannak a méregdrága vendéglők teraszai. A brit népszavazás kapcsán veszek két angol újságot, ez se olcsó mulatság (11,30). </div>
<div style="text-align: left;">
A bellinzonai utat csak nagy kerülővel találom meg - a meredek emelkedő, embert próbáló a hőségben és a sűrű forgalomban - ahol lehet, a keskeny járdára húzódok. Költekezésemet megtetézem két hideg sörrel (5,20) egy kisboltban. A táblák egy gyorsforgalmi jellegű úton átvisznek az autópálya nyugati oldalára, de aztán <i>Lamone</i> előtt visszatalálok a megfelelő útra. Sűrűn lakott völgyben haladok, az út lassan emelkedik felfelé, a nagy részén tekerek. <i>Rivera</i> előtt már esteledik, egy erősen lejtő kavicsos út padkáján lesátorozok. A vacsora mellé vadcseresznyét szedek. Három terepbiciklis zúg le mellettem a meredek lejtőn, még egy autó is elmegy, aztán csend van. <i> 31 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
56. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 25. Szombat</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Rivera - Faido</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Hajnali ötkor villámlásra és mennydörgésre ébredek. Hamarosan leszakad az ég és jégeső veri a ponyvát. Fél kilenckor csillapodik az eső, elindulok és kb. 40 perc tolás után fenn is vagyok a <i>Monte Ceneri-hágó</i>n (554m). Sötét fellegek gyülekeznek nyugaton, de én - abban a reményben, hogy elkerülöm a rossz időt - ereszkedni kezdek. Csalódnom kell: hamarosan sűrű villámlás közepette zuhogni kezd az eső. Menedék nincs sehol - az út szélén csak egy "night club", előtte rendszám nélküli autók. A meredek lejtőn a fékek egykettőre lekopnak, egy erdei leágazásnál végre le tudok állni. Szerencsére fél óra múlva eláll az eső. Nem áztam el, az esőkabát és a nadrág is jól szolgált. Szorosabbra húzom az első féket és óvatosan legurulok a <i>Ticino </i>völgyébe.</div>
<div style="text-align: left;">
Az útról hamarosan letilt egy tábla, a biciklijelzést követve S<i>an Antonino</i>n és<i> Giubiasco</i>n át haladok <i>Bellinzona</i> felé (gyönyörű régi híd). Errefelé a "Salve" köszöntés dívik - egy elhaladó társaság így üdvözöl. A völgy rendezett és tiszta, rengeteg a virág mindenütt (különösen szépek a hortenziák) - pont ahogyan elképzeltem Svájcot - de ez a városokról már nem mondható el. Déli harangszóra, az újra eleredő esőben, a S. Biagio templomnál érek be Bellinzonába. A kanton fővárosa három, egymás felett lépcsőzetesen elhelyezkedő váráról híres. A legalsó rögtön a belváros fölött magasodik, múzeum van benne, ahová a sziklába vájt felvonó visz fel. Végig sétálok a belváros utcáin, hétvégi piac van éppen. Bevásárolok és megebédelek (húskonzerv, saláta), aztán nekivágok a <i>Szent Gotthárd-hágó</i> felé vezető útnak.</div>
<div style="text-align: left;">
Biascaig a <i>Riviera-völgy</i>ben haladok, a Ticino-folyó jobb partján, itt még alig emelkedik az út, csak kisebb föl-le szakaszok vannak. Az út menti vendéglőkből kiszűrődnek a foci EB-t nézők zajai, a házakon és az autókon zászlók jelzik, hogy kinek drukkol a tulajdonos. Nem meglepő, hogy a svájci zászló mellett a leggyakoribb az olasz és a portugál zászló.</div>
<div style="text-align: left;">
Háromnegyed háromtól négyig <i>Gorduno</i> buszmegállójában várom, hogy elmenjen a hirtelen támadt zivatar. Biascat elérve az út autópályában folytatódik, egy járókelő igazít el: a város irányába kell mennem. A biciklis eligazító táblákat követve - kihalt külvárosi utcákon tett hosszú vargabetűk után - a <i>Brenno</i> hídjánál kiérek a 2-es útra. Itt már egyértelmű számomra, hogy éjszaka is mennem kell, ha el akarom érni a 27.-ére megbeszélt találkozót E-vel, svájci vendéglátómmal (másnap reggelre pedig az is, hogy nem érek el Luzernig, csak Altdorfig). Ez már a <i>Leventina-völgy</i>, Biascatól Airoloig 800 méteres emelkedővel (301-ről 1130 m-re), majd még csaknem 1000 m jön a hágóig. <i>Pollégio</i>ig tudok tekerni, utána egyre vadregényesebbé és meredekebbé válik a völgy. Az autópályát magas viadukton vezetik, a vasútvonal nagyjából mellettem halad sok alagúttal tarkítva. </div>
<div style="text-align: left;">
Háromnegyed hétkor indulok<i> Biasca</i>ból, nyolcra érek <i>Giornico</i>ba, itt melegebb ruhát veszek és előkészítem a lámpákat.<i> Lavorgo</i> előtt rám sötétedik, tizenegyre érek a 700 m fölötti <i>Faido</i>ba, ahol élénk élet van a főutcán. Rám tör a fáradtság, egy templom lépcsőjén bóbiskolok majd egy órát.<i> 61 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
57. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 26. Vasárnap </h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Faido - Silenen</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Éjfél előtt nem sokkal elhagyom a faidoi lépcsőt és -s azzal a feltett szándékkal, hogy legalább két órát még pihenek - tovább megyek. Egy kis betérőben kötök ki, ahol egy fának és a biciklinek támaszkodva, hajnali kettőig szendergek. Összeszedve magam nekivágok a <i>Rodi Fiesso</i>ig tartó 5 km-nek, ami több mint 200 m szintkülönbség. Az út teljesen néptelen, csak az utolsó airoloi busz jön - a sofőr megáll és ingyen fuvart kínál Airoloig. Nem szívesen, de elveimhez hűen, köszönettel visszautasítom. Ezután rám borul a sötétség és a teljes csönd, csak a fogyó hold és a csillagok pislákolnak az égen. Átkelek egy alagúton - Rodi Fiesso után enyhül az út meredeksége - hajnali ötkor, pitymallatra érek <i>Piotta</i>ba. A hajnal első fényében feltűnik előttem a <i>Gotthard masszívum</i> hóborította tömbje. Egy órát pihenek egy lépcsőnél, aztán átmegyek egy összkomfortos buszmegállóba. (Svájcban a vonat- és buszközlekedés egyaránt kiváló, a buszmegállókat egész éjjelre kivilágítják.)<br />
Egy hideg raviolikonzerv-reggeli után, kb. fél nyolckor tovább indulok. Az Airoloig - a Gotthard -hágó déli kapujáig - hátralévő 5 km-t másfél óra alatt teszem meg. Eszek még egy kis gombát és lekvárt, aztán nekivágok a hágóig hátralévő 12 km-nek és 900 m szintkülönbségnek. Hosszú - hosszú - hosszú vánszorgás következik: kb. 50 méterenként kell megállnom a meredek úton. Meglepően sok a biciklis errefelé, 20-30 fős csoportokban is jönnek, megjelennek a motorosok is. Találkozom a tegnap már látott, fellobogózott nemzetközi traktorosmenettel is. Egy stratégiai fontosságú erődöt és katonai zónát is magam mögött hagyok. Az úton váltogatja egymást a ki tudja mikor lerakott macskakő és az aszfalt. A hajtűkanyarokban heves széllökések támadnak hirtelen.<br />
Fél egykor felérek a <i>Motto Bartola </i>nevű helyre (1530 m): a korláthoz letámasztott biciklimet váratlanul felborítja egy szélroham... a csomagok szétszóródnak az úton, a hálózsákomat az utolsó pillanatban mentem meg a szakadékba zuhanástól... Épp biciklisek haladnak el mellettem, senki sem áll meg segíteni...<br />
Nagy útkereszteződés jön és én elkövetem a nap hibáját : mivel nem tudok a bicikliútról, nem is keresem, az országutat követem tovább... Hamarosan sportkocsis és motoros versenypályán érzem magam, akkora az úton a nemzetközi hajtás... Lavinavédelmi félalagutak, viaduktok, vízesések, kolompoló tehenek, a motorzaj rövid szüneteiben mormotafütty... Kis pihenő az útkarbantartók bódéja mellett... Az egyik hajtűkanyarban útépítés - szemafor, csapatosan érkező autók - sikeresen túljutok ezen is... Megérkezik az ügyeletes esőfelhő, vele az orkánerejű szél, amiben minden lépés külön erőfeszítést igényel... elmegy ez is... Négy előtt felérek a <i>Pian Secco Belvedere</i> nevű<i> kilátó</i>hoz - egy francia turista szerint a hágó már csak egy kilométer, a valóságban majdnem három... Rövid pihenő után úgy 900 m hosszú, rémes alagút jön - felkényszerülök a keskeny, billegő betonlapokból álló járdára a száguldó járművek elől...Az alagút után megjelennek a hófoltok... most egy kilométeres félalagút következik... odakinn szitáló eső, az úton vízfolyások... mikor kiérek már a hó és jég világa vár. Sűrű köd van, óriási sziklák, jeges vizű tavak szegélyezik az utat...a hágóig még egy újabb kilométer... 17.40-re érek fel a <i>2106 m</i> magas <i>Szent Gotthárd- hágó</i>ra.<i>..</i><br />
Alig látok pár méterre, mikor minden lámpát bekapcsolva elindulok lefelé. Kesztyű, sapka kéne, de nem készítettem elő, nem kezdek a csomagokban keresgélni. A sivár, kihalt, kísérteties völgyben a meredek lejtőn nagyon óvatosan ereszkedem. Fél hétre elérem <i>Hospental</i>t, az első <i>Uri kanton</i>i falut. Innen már szép a kilátás, vár és a templomtorony hívogat, de haladok tovább <i>Andermatt</i>ig. Az út menti árudában sajtot és "alpesi rózsát" (alpenrose) árulnak, rám köszönnek. Andermatt után áthaladok az "Ördög hídján", jobbról Szuvorov 1799-es átkelésének emlékműve áll. Aztán félalagutak jönnek és meredek-meredek lejtők... megint útépítés, szemafor, kocsisor... A <i>Reuss </i>völgye lenyűgözően szép - kár, hogy sietnem kell - égbenyúló hegyek, zúgó vízesések, felhők a hegyoldalban, mélyzöld fenyvesek... A Gotthard alagút bejáratát elhagyva a forgalom is lecsökken, az út mellett fut az autópálya. Egymás után jönnek a szebbnél-szebb alpesi falvak... <i>Wassen</i>ben megállok kis időre, míg mosdóvizet töltök egy szökőkútból... Sokemeletes, meredek tetős, tipikus hegyi házak... Sok régi - a vízenergiára települt - gyárépület a völgyben...<br />
Ideje táborhelyet keresnem, nyolc óra elmúlt. Először egy folyó menti ösvénnyel próbálkozom, nem jön be... Aztán <i>Gurtnellen</i> után megtalálom az ideális táborhelyet: egy zúgó vízesés mellett pihenőhely van padokkal... igaz egy korláton át kell mindent egyenként vinnem, lehurcolkodok a biciklivel is... Mielőtt felállítanám a sátrat, telefonálni próbálok a holnapi találkozó okán - és jön a feketeleves... Egész nap a zsebemben volt a telefonom és most semmire sem reagál... Negyed tíz van, sötétedik és indulnom kell tovább... Visszacipekedek és megyek a következő faluba - csak az alpesi szálloda környékén van élet - itt kérek segítséget... A szőke pultosnő szerencsére ért angolul - kelletlenül ugyan, de kölcsönadja a telefonját - aztán könyörtelenül bevasal 5 frankot a másfél perces beszélgetésért. (Először félre is értem - nem csoda, a világ nagyobbik felén ezért nem fogadnának el pénzt...) Ez Svájc, a szent pénz hazája, amiről annyit olvastam. Később E. mesélte, hogy sokszor micsoda üresség, sekélyesség, alkoholizmus - drogfüggés rejtőzik a tökéletes jólét és biztonság kispolgári ideálja mögött.<br />
Már jócskán elmúlt tíz óra és sötét van, amikor <i>Silenen</i> előtt újra táborhelyet keresek. Az út és a vasút között futó ösvény kiszélesedésénél le tudom tenni a sátrat, s bár éhes is vagyok, a fáradtság győz...11-kor már alszom. 67 km<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<h3 style="text-align: left;">
58. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 27. Hétfő</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Silenen - Altdorf - (Nidau) </h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Viszonylag korán, fél hétkor kelek, rendbe rakom magamat, tiszta ruhát veszek és fél nyolckor már haladok Altdorf felé, ahová megbeszéltük a találkozót E. -vel. Országúton, majd egy zúgó patak menti bicikliúton tekerek, két rövidebb szakaszon megint tolni kell.<i> Erstfeld</i>ben viszonylag olcsón veszek reggelire valót (diós kalács, alkoholmentes sör) a "Dinner"-ben. </div>
<div style="text-align: left;">
Kilenc után nem sokkal megérkezem <i>Altdorf</i>ba, Uri kanton fővárosába. Hamar megtalálom a városházát, előtte nagy óratorony és Tell Vilmos (akit ez a vidék magáénak vall) szobra áll. Leülök egy padra, s míg várakozom, figyelem a helyiek életét: portugál pasas az olasz főnökével telefonál széles gesztusok közepette, stüszi kalapos öregúr pipázik a szökőkútnál... </div>
<div style="text-align: left;">
E. a vártnál hamarabb, fél tizenegykor bekanyarodik a térre. Kiderül, nem sokon múlt, hogy elkerüljük egymást - őt az új városházához irányították. Autópályán, hosszú alagutakon áthaladva alig két óra alatt Nidauba érünk. Az autóval való "száguldásról" csak pillanatképek maradtak bennem: az elmaradó <i>Vierwaldstatt-i tó </i>víztükre jobbról, a <i>Jura </i>feltűnő hegyvonulatai, <i>Bern kanton</i> jelzőtáblája... </div>
<div style="text-align: left;">
E. már 25 éve él <i>Nidau</i>ban és még februárban felajánlotta segítségét, mikor terveimről írtam. Lelkes kedvelője a biciklis utazásnak, sokat olvasott erről és Heinz Stücke (példaképem) nevét is ismeri. Ő is sokfelé járt már a világban és szeretne még biciklivel útra kelni a jövőben. (Egész ott létem alatt a legnagyobb kedvességgel és vendégszeretettel vett körül, amit ezúton is hálásan köszönök neki.)</div>
<div style="text-align: left;">
Lakást is biztosított ott tartózkodásom idejére, a kapucsengőn szinte csak ázsiai és afrikai nevek sorakoznak... Érkezés után gyorsan lezuhanyozom, aztán E.-vel elvisszük a biciklit - aminek hátsó kereke az hágón való átkelés alatt beszerzett egy nagy nyolcast - a Gurnigelstrasse sarkán lévő szervizbe. Az idős mester 20 frankot kér a javításért - ami E. szerint - az itteni viszonyok között nagyon kedvező ár. Megtudom, hogy itt 15 frank nagyon rossz órabérnek számít és a mesterek órabére akár 100 frank is lehet... Azután a postára és egy bevásárlóközpontba megyünk. Négykor érünk vissza - a telefon-mizéria is szerencsésen megoldódik - csak az elmozdult telefonkártyát kellett megigazítani... Ötre visszamegyek a bicikliért: a mester igazított a hátsó féken és megjavította a lötyögő lábat is. Még megállok egy üzletben pár dologért, aztán visszatérek a szállásomra és jegyzetelni kezdem az elmúlt napok eseményeit. Fél tizenegykor holtfáradtan fekszem a széthúzhatós ágyra és azonnal elalszom... 11 km </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJrFqfl4SgqmGY8uUfbaeURhgzbYub3rUiibZ40un44eYiS5832H570YHKaPM2ROjAWGkLBpdzM9JQYRbe8omDZVC27KG6_c8csnkVMm1WUdyhSHcM3edivBibHDdQ3yFi4VFCWSTViV0/s1600/13530382_953370521427420_1332121004_n.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJrFqfl4SgqmGY8uUfbaeURhgzbYub3rUiibZ40un44eYiS5832H570YHKaPM2ROjAWGkLBpdzM9JQYRbe8omDZVC27KG6_c8csnkVMm1WUdyhSHcM3edivBibHDdQ3yFi4VFCWSTViV0/s320/13530382_953370521427420_1332121004_n.jpg" width="240" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
59. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 28. Kedd</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Nidau</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Reggel fél nyolckor E. telefonja ébreszt. Egy óra múlva megérkezik, autóval a városba indulunk. Először a mosodában adjuk le a nagy táskányi mosnivalót és a hálózsákot. Aztán gyalogosan járunk végig egy lenyűgözően szép karsztos szurdokvölgyet. E. fotókat készít rólam, amiket hazaküld (én eddig még nem jutottam netes lehetőséghez, hogy képeket küldjek) és közben rengeteget beszélgetünk - minden érdekli az utazásról... A völgy fölött átvezet az autópálya viaduktja, de a patak zúgása elnyomja az autók zaját... </div>
<div style="text-align: left;">
Ezután a bieli ipari negyedet nézzük meg - megállunk az óragyáraknál (Rolex, Omega), meglátogatjuk az Omega bemutatótermét - ahol a márka csúcstermékei fényezik a cégóriást. A városnézést a városi parkban fejezzük be: valószínűtlenül tökéletesen gondozott gyep, hatalmas, terebélyes fa középen... Bemegyünk még egy varrodába, ahol E.-nek valamilyen tennivalója van és még arra is marad ideje, hogy a már menthetetlennek tűnő övtáskámba új cipzárt varrjon... majd megajándékoz egy darab ponyvaszerű anyaggal takaróként a csomagokra...</div>
<div style="text-align: left;">
Visszaérve E. meghív ebédre hozzájuk, több nap után végre kávézom... A svájci kispolgári idill változását jelzi, hogy a lépcsőházban (természetesen - mint mindenhol - kétnyelvű) falragasz figyelmeztet a megszaporodó betörésekre... Ebéd után E. egy régóta itt élő magyar ismerősét visszük el az orvoshoz. K. első kérdése hozzám, hogy focibolond vagyok-e. Nemleges válaszomra csak annyit mond: " Hát milyen magyar vagy te?!" "Olyan magyar, akit nem érdekel a foci..." csak ennyit tudok felelni.</div>
<div style="text-align: left;">
Visszaindulva ideiglenes szobámba még átvesszük a tiszta ruhákat és fél négyig beszélgetünk az utazásról, szabadságról, Svájcról. Azután E. dolgozni megy, én meg elindulok felfedezni a két egybeépült várost. A Nidaut és <i>Biel</i>t elválasztó hídon ott a két város címere és Bern kantoné is, a medvével... Először a <i>Zihl/La Thielle-patak</i> mentén lesétálok a <i>Bieli-tó</i> partjára - a tavon állva evező kenusok siklanak - majd visszatérek a várkastélyhoz. Nidau igen forgalmas főutcáján végig, egészen a könyvtárig sétálok, szép színes zsalugáter-ablakos házak között. Biel központja felé veszem az irányt, a két város határát alkotó Guido-Müller téren keresztül. A város főterén (Zentralplatz) - körben hangulatos, kupolás épületetek - a hatalmas banképület homlokzata azzal a felirattal hivalkodik, hogy a háború éveiben épült a béke európai szigetén (1914-15). A téren örvénylő embertömeg bármelyik kozmopolita világvárosban lehetne - feketék, közel-keletiek és távol-keletiek - s a Kurd Munkáspárt sátra várja az érdeklődőket. A kétnyelvű városban a bevándorlók révén egyre nagyobb teret nyer a francia nyelv. Az egykor híres svájci tisztaság is már a múlté - eldobált csikkek, üdítős dobozok, mindenféle hulladék az utcán...</div>
<div style="text-align: left;">
Már esteledik, mire elérem az óvárost, többszázéves házaival, hatalmas gesztenyefáival és lovag-szobros szökőkútjával. A vendéglők dugig vannak vendégekkel, az alkonyi fények bearanyozzák az épületeket... Még járok egyet a Jura nevű külvárosban, aztán a Nidaugassén (sétálóutca) és a Rue Centrale-on át visszaindulok szálláshelyemre. Az Untergrassén két házon is emléktábla őrzi J. J. Rousseau és Pestalozzi itt tartózkodásának emlékét. Az egyik épületben ma Yayo borbélyüzlete működik...</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<br />
</div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-79046440784992310052016-07-15T23:31:00.001+02:002016-07-15T23:31:10.463+02:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<br />
<br />
<h2 style="text-align: left;">
NAPLÓ</h2>
<h2 style="text-align: left;">
<br /></h2>
<h2 style="text-align: left;">
<br /></h2>
<h3 style="text-align: left;">
46. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 15. Szerda</h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h4 style="text-align: left;">
Santarcangelo di Romagna - Forli</h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<div style="text-align: left;">
Reggelre fáradt, kimerült vagyok - alig aludtam valamit az éjszaka a negyedóránként konduló santarcangeloi harangoktól. Ráadásul egész nap dühöngő szembe szél fúj, ahogyan haladok a Via Emílián, keresztül Romagnán. <i>Savignano</i>t elhagyva, egy templomnál, Garibaldi emlékműve mellett megállok kicsit. <i>Cesena</i> előtt az út autópályába torkollik, de szerencsére némi hezitálás után rátalálok a városba vezető útra. Cesenában először gyümölcsöket veszek (már nagyon hiányzott), majd kávézom és indulok várost nézni. Egy óra alatt végigjárom a látnivalókat - vár, városháza, Malatesta-könyvtár - a szabadtéri piacot épp bontják. Most látok először süllyedős parkolót. </div>
<div style="text-align: left;">
A tikkasztó hőség és az erős szél együtt elég kimerítő. A következő város <i>Forlimpopoli</i>, természetesen itt is bemegyek a központba... Emilia Romagna az olasz régiók közül hagyományosan a legbaloldalibb (lsd. a Huszadik század c. Bertolucci-filmet), itt 30-40 éven át mindenhol kommunista önkormányzati hatalom volt. Talán ezért jött épp ide olyan sok menekült is. Hogy minek apropóján írom ezt? A forliimpopolii Marx és Ho Chi Minh utcákén (legalább olyan szívmelengető ez nekem, mint amikor Franciaországban - ritkán - Robespierre vagy Saint-Just utcát látok). Maga a kisváros a szépen helyreállított várral (ma irodáknak ad otthont) szintén érdemes a megtekintésre. Gyalogos körséta után a Fabio Casartelliről (a Tour de France-n balesetben elhunyt kerékpáros) elnevezett bicikliúton folytatom az utam.</div>
<div style="text-align: left;">
Fél hatra érek <i>Forli </i> Mussolinit idéző terére (Piazza della Vittoria), innen az árkádok alatt sétálok a tágas és autómentes főtérig, amely a lemenő nap sugarainak aranyfényében fürdik. Egy kisgyerekes apuka érdeklődik a megtett kilométereim számáról - nem sok (1330), de még csak az út elején tartok... A templom oldalhajójában épp misét tartanak, távolabb leülök, s hallgatom kicsit. Az üvegablakokon beáradó fény szinte túlvilági hangulatot varázsol körém...</div>
<div style="text-align: left;">
Még iszom egy kávét, pár szót váltok egy " a felpakolt bicikli esztétikumát" csodáló járókelővel - "ARTE!" - aztán a Schiaronia kapun át elhagyom a várost. Nem megyek már messzire, pár kilométerrel Forli után egy barackligetben állítok sátrat nyolc óra körül. A bicikli kitámasztó-lába elgörbült. <i>46 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
47. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 16. Csütörtök</h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h4 style="text-align: left;">
Forli -Imola</h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<div style="text-align: left;">
Vannak napok, melyek a gyors előrehaladásról, más napok inkább a szemlélődésről és a tanulásról szólnak. Ez a nap az utóbbiak közé tartozik. Nekifogtam az olasz nyelv tanulásának, a szógyűjtésnek, a kis füzet az állandóan bővülő szószedettel mindig a kezem ügyében marad. </div>
<div style="text-align: left;">
<i> Faenza</i>ba érve városnézés előtt még (először Olaszországban) beülök egy kebaboshoz ebédelni (kis döner, pizzaszelet 5,50). A falon a mekkai nagymecset képe lóg... A széles főtér nyugati oldalán áll a városháza: egy öltönyös úr kisiet hozzám és lelkesen felkísér az első emeleti erkélyre, mert onnan jobb képeket lehet csinálni... A város után fél négy körül átlépem a "gótikus vonalat", ahol 1944-45-ben fél évig állt a front. </div>
<div style="text-align: left;">
<i> Castel Bolognese</i>ben bevásárolok, veszek egy nagy szelet görögdinnyét is. Majd két órát üldögélek egy padon, a helyieket figyelve: bevándorlók sok gyerekkel, idős asszonyok miniatűr kutyákkal... Hét óra felé<i> Imola</i> előtt már sátorhelyet keresek. Katonás rendben sorakozó, épp szüret előtt álló barackfák között áthaladva átmászok egy árkon és egy idősebb gyümölcsöskertben letelepszem. <i>22 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
48. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 17. Péntek</h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h4 style="text-align: left;">
Imola - Toscanella</h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<div style="text-align: left;">
Időpocsékolás minden lehetséges módon... Keveset és rosszul aludtam, telihold van és éjjel kettőtől viharos szél tépte a sátrat. Dél van mire elindulok, még mindig erősen fúj a szél. A sátorhelytől kifelé menet látom, hogy javában szüretelik a sárgabarackot.</div>
<div style="text-align: left;">
Fél órán belül <i>Imolá</i>ban vagyok, bevásárolok - rosszul adnak vissza... Egy kebabosnál halas szendvicset és egy pizzaszeletet reggelizek-ebédelek. Imola nem nagy város, gyorsan végigjárom, kicsit üldögélek a főtéren (Piazza Matteotti). Kifelé kiépített bicikliúton haladok, de nem jutok messzire: az utat szegélyező keresztút egyik stációjánál egy padon áldozok a szemlélődés oltárán majd két óra hosszat... <i>Toscanella</i>t elhagyva egy gyümölcsösben hat órakor lesátorozok. Hajat mosok, lefekszem... Este a közelből diszkózene szól, de szerencsére 11-kor abbamarad. Nem vagyok büszke erre a napra... <i>10 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
49. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 18. Szombat </h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h4 style="text-align: left;">
Toscanella - Cavazzona</h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<div style="text-align: left;">
Meleg idő, napközben többször eleredő esővel... Indulás 8.10-kor, véletlenül elcsomagoltam a kalapomat is. Megállás nélkül megyek <i>Bologna </i>keleti elővárosáig. <i>San Lazzaro</i>ig. Itt bevásárolok, majd pizzát ebédelek egy közeli padon. Útba esik, így megállok kis időre - a város 1945-ös felszabadításában nagy szerepet játszó - lengyel katonák temetőjénél. </div>
<div style="text-align: left;">
Könnyű dolgom van, amíg a régió névadóját, az ókori nyomvonalú <i>Via Emíliá</i>t járom - mindig csak északnyugatra, nyílegyenesen - Riminitől Piacenzaig. Az út mindig áthalad a városok középpontján, így a különböző elkerülő-elterelő táblák nem tévesztenek meg. Egyenesen Bologna központjába jutok, a város híres tornyai már messziről hívogatnak. A városnézést a román-gótikus Szent István templomegyüttesnél kezdem, bejárom a kerengőt, a belső udvart és a sekrestyemúzeumot is. A két ferde torony közül a magasabbik 94 méteres, ide végtelennek tűnő falépcsősoron mászom fel. A csodálatos kilátásért még a turisták kozmopolita tömegét (köztük egymás seggét markolászó b...k) is elviselem valahogy...</div>
<div style="text-align: left;">
Az <i>Appeninek</i> felől felhő érkezik, s mire újra visszajutok az utcára, elered az eső. Hamarosan erős záporrá változik, a városháza belső udvarán találok menedéket. A sétálóutcán felfedezek egy sri lankai irodát, ahol net-hez próbálok jutni, sikertelenül. Iszom egy kávét, még bemegyek egy újabb gigantikus templomba, román cigányasszony kéreget gépies hangon a kapujában... Negyed ötkor eljutok a nyugati városkapuhoz, ahol egy bevándorlók által működtetett helyen - ezen az úton először - egy órát netezek... Hat felé átkelek a<i> Reno-folyó</i>n, majd elérem a város szélét (egy körforgalomban álló, a hátán teherautót cipelő férfi szobra jelzi). Még egy órát tekerek <i>Modena</i> felé, aztán egy csatorna partján, magas fűben lesátorozok.<i> 47 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
50. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 19. Vasárnap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Cavazzona - Brescello</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Hajnali ötkor némi mennydörgés kíséretében esni kezd és abba se hagyja délután egyig. Ennek ellenére 7.35-kor elindulok. Az első városban, <i>Castelfranco Emília</i>ban, egy boltívekkel díszített utca "Tamanaco" nevezetű bárjában megállok feltölteni a telefont. A kínai pultos igencsak értetlenkedik, hát megiszom egy pohár méregdrága bort (3 euro). </div>
<div style="text-align: left;">
Esős városnézés következik <i>Modená</i>ban tíztől fél egyig: végigsétálok az árkádos főutcán, kitérek a hatalmas hercegi palotához, majd a főtérre megyek. A dómban épp vasárnapi mise van, így csak a gazdag külső díszítést csodálom meg. Felmászok a városi toronyba is, az előzékeny teremőr-nő kinyitja a rácsos ablakokat, hogy fényképezhessek...</div>
<div style="text-align: left;">
Az eső lassacskán abbamarad. A város után a nyílegyenes út megtörik, egy helyen biciklis alagúton kell átkelni. Negyed háromkor érek <i>Reggio</i> kapujához, először egy szederfánál állok meg egy kis gyümölcsöt enni. Később Lodovico Ariosto egykori villája előtt egy padon ebédelek, mellettem oroszul beszélő társaság... Rögtön a főutca elején egy orr nélküli ember szörnyű látványa fogad. A templomban esküvőre készülnek, még a bejárat előtti kőoroszlánok is fel vannak virágozva. Kis pihenőt tartok a mozgalmas főtéren: szinte több az Európán kívüli arc, mint az olasz... Még betérek a csodaszép katedrálisba is, majd a <i>Cavazzoli </i>felé vezető mellékúton elhagyom a várost. </div>
<div style="text-align: left;">
Ipartelepek végtelen során átjutva újra a Via Emílián kötök ki, majd azt már végleg elhagyva<i> Roncocesi</i>n és <i>Cadelbosco</i>n át északnyugatra tartok. A széles, intenzíven művelt (de nem annyira túlnépesedett, mint Veneto vagy Lombardia) síkságot - mely sokszor a hazai tájra emlékeztet - délen egészen közelről kíséri az Appeninek vonulata. A forgalmas mellékutat csak néha szakítja meg egy-egy meredek vasúti felüljáró vagy közúti híd. <i>Castelnovo di Sotto</i>ban épp valamilyen ünnepély van, vizet töltök, egy járókelő megszólít... Mire <i>Poviglio</i>ba érek, a délutánra már derült égboltot északról rohamosan közeledő fekete felhő szaggatja szét, villámlás és mennydörgés kíséretében. A közeli barkácsáruház kapujában keresek menedéket, de a dolognak nagyobb volt a füstje, mint a lángja. </div>
<div style="text-align: left;">
A borettoi elágazásban észak felé fordulva hamarosan egy lekaszált réten, szénaboglyák között találok táborhelyet. Fél kilenc van, az újra eleredő esőben sietve állítom a sátrat. A keleti égbolton egy teljes szivárvány szépséges látványa búcsúztatja ezt a nehéz, de teljes napot. <i>65 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
51. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 20. Hétfő</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Brescello - Soragna</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Újra napsütéses, meleg nap van. Lassú, alapos, szemlélődő nap Emília szívében, Verdi, Guareschi és Bertolucci földjén. Reggel megolajozom a láncot, aztán tízkor indulok. Mindjárt Peppone és Don Camillo városa, <i>Brescello</i> következik. Itt keresztezem kilenc évvel ezelőtti útvonalamat. Nagy bevásárlást csinálok (20 eu) aztán megebédelek, s folytatom utamat egy elég rossz minőségű mellékúton <i>Colorno</i> felé. <i>Coenzo</i>ban a templom előtti naiv festmények, na meg a vitatkozó Peppone és Don Camillo szobra emlékeztet a filmre. A több részből álló, hosszú <i>Mezzani</i> községben nagyrészt a járdán haladok. </div>
<div style="text-align: left;">
<i>Colorno</i>ban a templom előtt lezárom a biciklit és a hatalmas kastély körbejárására indulok. Mária Lujza pármai hercegségének ez volt a Versailles-a, ma az olasz konyha nemzetközi iskolája működik benne és más intézmények, pl. könyvtár. Nagy park és csodálatos franciakert tartozik hozzá. Innen a sissai utat követem, majd <i>San Nazzaro</i>nál délnek fordulok. <i>Trecasali</i> után megállok a temetőnél - egy udvar falába süllyesztették a síremlékeket, az elmúlt száz év helyi lakosai néznek rám a fényképekről. Átkelek a<i> Taro-folyó</i>n, <i>S. Secondo Parmense </i>központjában a városháza előtti téren vacsorázok, nézelődök kicsit. <i>Carzeto</i>ban vizet töltök az Ifjúság Kútjáról.</div>
<div style="text-align: left;">
<i>Soragna</i>ban egy idős biciklis ember szólít meg - bemutatkozik, s kiderül ő Soragna hercege, aki a mai napig a város központjában lévő, családi kastélyban él. Kiválóan beszél angolul és lelkesen érdeklődik az utam felől. Meghív a helyi bárba, s én elfogadom meghívását... Láthatóan nagy tisztelet övezi, mindenki Principének szólítja. Pezsgőt rendel a tiszteletemre és sokat mesél a város történetéről (ami a 18. századig önálló hercegség volt), közép-európai motoros útjairól és Erdélyről. Ezután két óriási kutyája kíséretében megmutatja nekem a kastély nagy részét is. Egy 1731-es soragnai aranypénz replikáját kapom tőle emlékbe, s távozásomkor még integet a kastély ablakából.</div>
<div style="text-align: left;">
Errefelé is rengeteg a láthatóan nem európai bevándorló: a város szélén turbános szikhhel találkozom, egy mellékúton dél-ázsiai lányok sétálnak fel s alá. Egy elhagyott majort találok - az épületben porlepte kanapé, kartondobozok - inkább a füves udvaron sátorozok le. Kilenc óra - érdekes nap volt, s nem kis izgalommal várom a holnapi nap helyszíneit... <i>42 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
52. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 21. Kedd</h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<h4 style="text-align: left;">
Soragna - Casalbuttano</h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<br /></h4>
<div style="text-align: left;">
Kitett táborhelyemről viszonylag korán, 7.20-kor elindulok. Még dereng a reggeli pára, amikor a <i>Corte delle Piacentine</i> felé vezető kitáblázatlan útra térek. Az 1819-ben épült majorság már az útról is látszik: itt forgatták Bertolucci 20.század című filmjét, melyet legalább tízszer láttam és egyike legkedvesebb filmjeimnek. A film mély művészi erővel közvetíti a hely szellemét és nagy hatású képeivel mutatja be a nézőnek Emíliat, s azon belül <i>Párma </i>vidékét... A majorság ma zárt magántulajdon, a kapucsengő szerint több cég is be van ide jegyezve. Azért belesek a kapun, nyergek lógnak felakasztva... készítek jópár fényképet és majd fél órát téblábolok megilletődve: mindenfelé nyulak szaladgálnak, az úton egy mogorva biciklis halad el. Morricone filmzenéjének fenséges dallamával a fejemben indulok tovább...</div>
<div style="text-align: left;">
Innen alig két kilométerre van <i>Roncole</i>, Verdi szülőhelye, de mielőtt odamennék, teszek egy 2×2 km-es kitérőt <i>Madonna dei Prati</i>ba, a zarándoktemplomhoz, Verdi első szárnypróbálgatásának helyszínére. Kilencre jutok Roncoleba, Verdi szülőháza előtt megreggelizek, aztán húsz perces látogatást teszek az egykori szerény fogadóban, ami ma múzeum. Sétálok egyet a főutcán, bemegyek a temetőbe is, megnézem Giovanni Guareschi síremlékét (író, Don Camillo figurájának kitalálója). </div>
<div style="text-align: left;">
Tizenegyre <i>Busseto</i>ba érek, ahol a Pallavicini villában a Maestronak szentelt múzeumot rendeztek be (9eu). Minden teremben más-más Verdi-opera díszletei állnak és természetesen szól Verdi zenéje. Másfél hónapja vagyok muzsika nélkül - leírhatatlan örömet szerez ez nekem - minden teremben üldögélek egy darabig. Szellemi fogyatékosok szomorú csoportja vonul végig a termeken... A múzeum után a közeli templomba is bemegyek - gyönyörű, 15. századi, fából faragott szoborcsoport fogad: Krisztus siratása. A főutcán épp véget ért a piac, pakoló árusok között érek Verdi szobrához, a főtérre. Itt minden a község nagy szülöttjéről szól... A zárás előtti utolsó pillanatban még benézek a főtéren álló templomba is. Három óra után indulok tovább... a Parma/Piacenza tartományi határt alkotó pataknál még kitérek Verdi egykori lakhelyéhez - a Villa Verdihez - de sajnos, zárva van. </div>
<div style="text-align: left;">
Gyorsan haladok tovább, <i>San Giulano</i>ban megállok lefényképezni Pio atya szobrát. Aztán elérem a Pó hídját: itt búcsút veszek Emilia-Romagnatól, a folyón túl már <i>Lombardia </i>következik. A híd járdáján megyek át, a rácsos elemek alatt látszik az örvénylő folyó, a fémlapok nagyokat zörrennek a megpakolt bicikli alatt...</div>
<div style="text-align: left;">
<i>Cremona</i>ba érve bevásárolok, majd ötkor estebédelek egy padon: pizzaszeleteket és citromos üdítőt, amire újabban egészen rákaptam. Utána kávézom és indulok megnézni a város nevezetességeit: főtér, katedrális, Stradivari szülőháza, park... Egy könyvesboltban sikerül megvennem Lombardia térképét (7,90).</div>
<div style="text-align: left;">
Hét órakor hagyom el a várost a forgalmas bergamoi úton. Egy biciklis teszi fel a szokásos kérdéseket, majd biztat: "Bravo!" Fél nyolckor egy kukoricaföld közepén, három mezei út metszéspontjában találok egy sátornyi helyet éjszakára.<i> 52 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
53. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 22. Szerda</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Cassalbuttano - Calusco d´Adda</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Fullasztó a hőség, embertelen a forgalom (a nap előrehaladtával és Milánóhoz közeledve egyre nagyobb), nehéz nap, váratlan gonddal súlyosbítva... Éjjel, alvás közben forgolódva valahogy annyira a sátor oldalának dőltem, hogy eltörött az egyik keresztrúd, de ez csak a lebontásnál derül ki. Azonnal telefonálok az új sátor ügyében, nem szeretném megismételni az egy hónapos grúziai szabadégezést... Épp összepakolok, amikor egy terepjárós ember jön oda hozzám, megkérdezi, mit csinálok ott. </div>
<div style="text-align: left;">
8.45-kor gondterhelten elindulok. Rögtön <i>Cassalbuttano</i>ban megállok feltölteni a palackjaimat vízzel. Végtelen kukoricaföldek, néptelen külterületek, gyors vizű öntözőcsatornák között haladok a nyílegyenes, kamionokkal teli úton... A községhatárokat barna tábla jelzi - az út a központokat elkerüli - de bemegyek fényképezni<i> Casalmorano</i>ba, <i>Soncino</i>ba (elkerülőút, plusz kilométer), <i>Fontanella</i>ba. <i>Antegnata</i>ban megejtem az utolsó olaszországi nagybevásárlást Svájc előtt, elemeket is kell már vennem. Ebédelek, majd sziesztázom fél négyig. <i>Ghisate</i> után egyre nagyobb a forgalom, ami <i>Verdellino</i>t (ahol kicsit bolyongok egy új építésű ipartelepen, mire kijutok) elhagyva szinte elviselhetetlenné fokozódik, pedig másodosztályú utakon megyek. Egyszerűen túl sok az autó! </div>
<div style="text-align: left;">
Sehol sem találok vízcsapot, így kénytelen vagyok <i>Suisio</i>ban megállni ásványvízért, veszek két sört is. <i>Solza</i> után az útról jobbra letérve keresek sátorhelyet - mindhiába, az útról odalátni és a tüskés indák visszafordulásra késztetnek. A vasúton túl egy köves útra fordulok, pár száz méter után aztán találok egy remek kis rétet, eldugva egy fészer, egy kukoricás és egy kiskert közé. Még szamócát is szedek - épp az <i>Alpok</i> és a<i> Pó-síkság</i> határvonalán vagyok. Háromnegyed kilencre áll a sátor: a hozzá tartozó szettben megtalálom azt a kis alumíniumcsövet, amivel orvosolom az egész napomat beárnyékoló problémát. <i>75 km</i></div>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
<br /></h3>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-77318839521792685162016-07-14T20:57:00.002+02:002016-07-14T23:01:38.694+02:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<br />
<br />
<h2 style="text-align: left;">
NAPLÓ</h2>
<br />
<br />
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
38. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 7. Kedd</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Malcontenta - Villa del Bosco</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Fáradt, energiátlan vagyok, nagyrészt elpocsékolt nap... Csak délben indulok, gyilkos, rekkenő hőségben, hiába iszom rengeteg vizet, folyamatosan kiszárad a szám. Fél órát haladok a forgalmas chioggai úton, majd inkább rátérek a vele párhuzamosan futó töltésen haladó kavicsos útra. Fél háromtól egyórás kényszerszünetet tartok - hogy feltölthessem a telefont - <i>Corte</i> falu kínaiak által működtetett bárjában. <i>Piove di Sacco</i>ban megnézem a központot, megállok bevásárolni és vizet tölteni, megebédelek (saláta, húskonzerv, olajbogyó), aztán estig folyamatosan haladok. <i>Villa del Bosco</i> és <i>Avre </i>között egy szőlőültetvény melletti füves sávon telepedek le éjszakára, még elhalad mellettem egy traktor, aztán nyugalom. <i>34 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
39.-40. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 8. - 9. Szerda, csütörtök</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Villa del Bosco - Rovigo</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Reggel bosszankodva fedezem fel, hogy egy meztelencsiga valahogy bejutott a sátorba és sok mindenen otthagyta a nyomát. Hamar érezni a kánikulát, 9.30-kor indulok. Az egyenes úton az első község <i>Tribano</i>, messziről látszik magas tornya, bemegyek megnézni: a mellette álló szép templom miatt megérte a kitérő... Továbbhaladva kicsit elvétem az utat, <i>Monselice</i>től 3 km-re, délre kötök ki. Hamarosan rövid déli pihenőt teszek a modern templom előtti parkban, aztán a biciklit a főtéren hagyva gyalogosan járom végig a várost. Megcsodálom a kastélyt és végigjárom egy kegyhely stációit. A hegytetőn álló várba vezetett csoporttal lehetne bemenni, így csak a bástyákra mászom fel - pazar kilátás fogad az <i>Eugenai-dombság</i>ra, másik irányban pedig a <i>Pó-síkság</i> rendkívül sűrűn lakott (4-500 fő/km2) venetói részére. </div>
<div style="text-align: left;">
Egy óra múlva már <i>Stanghella</i> község főterére érek, hamarosan átkelek az <i>Adige-folyó</i> hídján. <i>Rovigo </i>következik, a városnézést a park közepén álló helyi ferde toronynál kezdem. A téglából épült dómnál épp temetésre készülődnek. Itt lezárom a biciklit és elballagok az egyik városkapuhoz (Porta Augustina). A róla elnevezett főtéren II. Viktor Emanuel egész alakos szobra áll, egy padon pihenek kicsit. Az emberek barátságosak ebben a városban, háromszor is megszólítanak. Egy férfival angolul beszélünk pár szót, aztán egy biciklis nő a parkban olaszul kérdez, végül a kifelé vezető úton egy bácsika állít meg, hogy olaszul érdeklődjön. Szerencsére már az olasz nyelvű kommunikáció sem okoz problémát... A Garibaldi tér, s némi bolyongás után kijutok a főútra. Az egyik leágazásnál egy autós türelmetlenül rám dudál - meglepődve nézek fel, s meglátom a sofőrt - egy kelet-ázsiai nő az. </div>
<div style="text-align: left;">
Vihar közeleg, gyorsan menedéket kell keresnem. Szerencsém van, mikor egy gabonamezőkön átvezető mellékútra térek, ami egy csatorna partjára visz. Itt egy eldugott rétet találok, s bár a közeli főút és a vasút zaja ide hallatszik, én nem vagyok szem előtt. Gyorsan felállítom a sátrat és alig megmosdom, leszakad az ég - szélvihar, villámlás, szakadó eső majd egy óra hosszat. A 35 fokos hőség ezzel átvált hűvös, esős időbe. <i>50 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
Másnap tovább zuhog az eső, így kényszerpihenőt tartok. </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
41. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 10. Péntek</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Rovigo - Marrara </h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Az esőfelhők elmentek, újra kisütött a nap. Tegnap egész nap folyamatosan a sátor alá gravitált a környező földekről a latyak - jó sokáig tisztogathatom. Tíz óra elmúlt, mire végre elindulok, szerencsére a kifelé vezető úton nem ragadok a sárba. Hamarosan egy tábla jelzi, hogy átléptem a <i>45. északi szélességi fok</i>ot. Az első faluban, <i>Bosaro</i>ban némi élelmet veszek, egy benzinkút mellett reggelizek, hangyainvázió miatt sietősen. <i>Polesello</i> után nem sokkal átkelek a <i>Pó</i> hídján, ezzel elhagyom <i>Veneto</i>t és megérkezem kedvenc olasz régiómba, <i>Emilia-Romagna</i>ba. </div>
<div style="text-align: left;">
Kilenc évvel ezelőtti emlékeimmel ellentétben, mostani utamon alig láttam tartományi határokat jelző táblákat - itt sem jelzik a változást. A még otthon fénymásolt térképlapoknak köszönhetően - jórészt alig járt, keskeny falusi utakat követve,<i> Boara</i>n keresztül jutok <i>Ferrara</i>ba.</div>
<div style="text-align: left;">
Ferrara, a 16. század végéig az Esték hercegségének fővárosa ma úgy köszönti az érkezőt, mint a "biciklisek városa". A keleti városkapunál rögtön megállok vizet tölteni, majd jórészt egyirányú utcákon végiggyalogolva rátalálok a Corso Gioveccára, amely egyenesen elvezet a főtérre. Itt a ferrarai születésű, szigorú tekintetű Girolamo Savonarola szobra üdvözöl, mögötte a hatalmas, vizesárokkal kerített hercegi palota. Egy óra alatt végigjárom a várkastély termeit, a város és a hercegség történetét mutatják be a kiállítások. A bicikli ezalatt a belső udvaron vár rám és csak elmenőben látom a feliratot: "a kerékpárokat idetámasztani szigorúan tilos!" A szemközti katedrálisba is bemegyek, majd teszek még egy rövid sétát a belvárosban, aztán indulok tovább. Az óváros szélén élelmet veszek, aztán nagy nehezen megtalálom a ravennai utat. A FE-401-es jelzésű bicikliút azt ígéri, hogy a forgalmas főutat mellőzve eljutok rajta egészen Argenterába, így ezt követem. Csöndesebb, falusias úton haladok, <i>Marrara</i> előtt nem sokkal egy füves útra fordulok - esteledik. Egy kis kalyibát és egy gyümölcsöst nézek ki, de odaérve az út sárba fullad, így visszafordulok. Este nyolckor az úton állítom fel a sátrat, remélve, hogy éjszaka már nem jön erre senki sem. Még beolajozom a nyikorogni kezdő bicikliláncot. <i>40 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
42. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 11. Szombat</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Marrara - Classe</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Indulás 8.25-kor. Alig érek ki az útra, felpakolt holland biciklissel találkozom, aki meg is áll beszélgetni (ritkaság ez Európában). Igaz, nem nagyon tud angolul, de azt megértem, hogy Rómába tart - Szent Jakab kagylója ott van a biciklijén. Apró falvak között (<i>Marrara</i> - <i>Ospital Monacale</i> - <i>Consandolo</i>), csendes úton haladok <i>Argentera</i> felé. A bicikliút néha füves útra visz, hangulatos szőlőskertek között kanyarogva. Sajnos nem követhetem tovább - sietnem kell - délután háromra mindenképp <i>Ravenna</i>ba szeretnék érni. A forgalmas 16-os főúton érkezem Argenterába, ahol bevásárok és egy városszéli templom csapjánál megborotválkozom. <i>Alfonsine</i>, <i>Merrano</i>... a<i> Pó-delta</i> síkságán, a nyílegyenes úton gyorsan fogynak a kilométerek. <i>Mezzano</i>ban (már Ravennához tartozik) zárva találom a postát, a levél feladásával (a napló másolatával) várnom kell hétfőig.</div>
<div style="text-align: left;">
Ravennába érve a bevezető út (sín fölötti keskeny híd, brrr...) bicikliseknek tiltott. A várost megkerülő útra jutok rá, majd az első adandó elágazásnál irány a "centro". Negyed négyre az óváros szélére érek. A híres ókeresztény mozaikok, templomok sora van a városban - sokat közülük már könyvekből ismerek - most alkalmam nyílik látni őket a saját szememmel! A biciklit lezárom a San Vitale utcában, megveszem az 5 helyszínre érvényes gyűjtőjegyet (11,50), majd sorra járom őket: San Vitale bazilika, Galla Placidia mauzóleuma, Battistero Neoniano, a katedrális melletti püspöki múzeum (itt egy 5. századi, dúsan faragott elefántcsont szószék a fő látnivaló). A katedrálisban épp esküvőt tartanak, a csodálatos zenétől egészen elérzékenyülök (nagyon hiányzik a zene útközben). A Via Argentarion népviseletbe öltözött zenészek romagnai népdalokat játszanak. Az 5. helyszínre, a Sant´ Apollinare Nuovo bazilikához már biciklivel megyek, a Garibaldi téren fiatalok szólítanak meg, németnek néznek. </div>
<div style="text-align: left;">
Sajnos teljesen reménytelen, hogy részletesen bemutassak mindent, amit látok, minden egyes olasz város külön blogbejegyzést érdemelne a " Városi séták" sorozatomban... Csak a San Vitale templomban több mint fél órát ültem és csodáltam...</div>
<div style="text-align: left;">
A várost a Via di Román hagyom el, egy mellém szegődő biciklissel még beszélgetek tekerés közben egy kicsit angolul. A városszéli hídtól újra jelzett bicikliúton haladok, még útba esik <i>Sant´Apollinare in Classe </i>temploma. Esküvő van itt is, inkább nem keveredem az ünneplőbe öltözött emberek közé, tovább megyek. Nem sokkal Classe után a bicikliút fenyveserdőbe vezet (<i>Pineda di Classe)</i> - nagyon megörülök - rögtön az első ösvényre letérve pár száz méter után kiváló sátorhelyet találok. Nem emlékszem, hogy Olaszországban valaha is aludtam volna erdőben (a nyárfa-ligeteket leszámítva). <i> 77 km</i><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<h3 style="text-align: left;">
43. nap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 12. Vasárnap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Classe - Poggio Berni</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Kiváló táborhelyem és lustaságom egyaránt marasztal, már majdnem délre jár, mire elindulok. Az út hatalmas, parkszerű, tengerparti homokra telepített pínea-erdőn vezet, több csatornát is keresztezve. A <i>Cervia</i> felé mutató táblák egyszer csak eltűnnek és az utak labirintusában kénytelen vagyok a megérzéseimre hallgatva haladni. Elmegyek egy vadászlak mellett, átkelek síneken, s egy órával az indulás után végre kijutok az országútra. A távolból hallatszó folyamatos mennydörgés nem sok jót ígér, pár kilométer után észreveszem az északnyugat felől gyorsan közeledő, hatalmas zivatarfront felhőzetét. Az első benzinkúton védelmet keresek és alig 5 perc múlva megérkezik a vihar - esti sötétség van délután negyed kettőkor, orkánerejű szél fúj, jégeső esik. A benzinkút 20*20m-es platformja hamarosan megtelik menedéket kereső autósokkal és bár én a legrejtettebb zugba húzódtam, mégis elér az eső. Az apokaliptikus front fél óra alatt átmegy, tovább indulva kidőlt fák, letört ágak szegélyezik az utat. Cerviánál letérek az Adria partján vezető útra, az egymást érő tengerparti nyaralóhelyeken végighaladva hol jéggolyók borítják az utat, hol a tengernyi pocsolya vizét fröcsköli rám egy-egy gyorsan haladó autó. </div>
<div style="text-align: left;">
15.20-ra érek <i>Cesenatico</i> központjába, újra kisüt a nap és én egy órás sétát teszek a hangulatos belvárosban. Garibaldinak két szobra is van itt, az egyiken feleségével, Anitával mintázták meg. Egy érdeklődővel angolul beszélgetünk kicsit. A várost széles, folyónyi csatornarendszer hálózza be, fő ágán s a kikötőben régi halászhajók és vitorlások egész garmadája áll, néhány szabadtéri múzeumként szolgál. Engedek a csábításnak és pihenésképpen, s kedvenc időtöltésemnek - a nézelődésnek- hódolva, egy padon ülve figyelem a városka életét. Egy idősebb úriember nagy vidáman meg is szólít: </div>
<div style="text-align: left;">
-"Hogy tetszik Olaszország?</div>
<div style="text-align: left;">
-"Olaszország gyönyörű!"</div>
<div style="text-align: left;">
-"Az egész világ gyönyörű, ahol szép nők vannak!"</div>
<div style="text-align: left;">
Háromnegyed ötkor tovább indulok, de <i>Gatteo a Mare</i>nál még lemegyek a tengerhez. A túlzottan beépített, homokos, nyüzsgő tengerpart, a sekély alig hullámzó tenger nemigen nyeri el a tetszésemet, csak a lábamat áztatom kicsit. Azután rátérek arra a helyenként elég rossz minőségű útra, ami a<i> Rubicon</i> (igen, az a Rubicon!) folyó mellett halad. A távolban feltűnik San Marino hegye, a Monte Titano. Az egyik útba eső faluban megállok vizet tölteni - épp ünnep van, versfelolvasást tartanak - a tábla figyelmeztet: "Csendet kérünk, KÖLTÉSZET!"</div>
<div style="text-align: left;">
<i>Savignano</i>ban még besétálok az árkádos főtérre, majd <i>Santarcangelo</i> után egy mellékútra térek. Bár igen sűrűn lakott a vidék, <i>Poggio Borni</i> előtt az út mentén egy datolyaszilvás kertet találok, ahol este 8-ra kész a sátor. Megmelegítem a Szlovénia óta cipelt babkonzervet - alig megvacsorázom - elered az eső, az éjszaka nagy részében veri a sátor ponyváját. <i>46 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
44. nap </h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 13. Hétfő</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Poggio Borni - San Marino</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Reggelre elvonulnak a felhők, újra süt a nap, visszatér a kánikula. Kilenckor indulok, hamarosan kiérek a <i>Marecchia folyó </i>völgyében, a <i>Verucchio </i> felé vezető útra. Az enyhén emelkedő országúton elég sokan bicikliznek, többen rám köszönnek, jó utat kívánnak. Verucchio városa - sok más olasz táj (Albi környéke, Szicília, stb.) városaihoz hasonlóan - hegytetőre épült, így oda nem mászok fel. Jobbról, szintén magas hegy tetejéről <i>Torriana</i> község házai néznek le a völgyre.</div>
<div style="text-align: left;">
Nemsokára balra fordulok és a meredeken emelkedő úton hamarosan feltűnik egy nagy díszkapu "Isten hozta a Szabadság ősi földjén!" felirattal. A világ apró országai közül - megvallom - <i>San Marino</i> a személyes kedvencem. Nem multicégek (mint Lichtenstein) vagy milliárdosok (mint Monaco) adóelkerülő paradicsoma, nem is mormotafüttyös bevásárlóközpont (mint Andorra), de nem is az egyházi hatalom kincsestára (mint Vatikán). Se nem hűbérbirtok, se nem egy múltból itt felejtett herceg birodalma - "csak" a világ legrégibb köztársasága, mely nevét és eredetét a 301-ben itt letelepedett remetéig, St. Marinusig vezeti vissza . A jókora községnyi (61négyzetkilométer) területű országban - a <i>Monte Titano</i> ormára épült fővároson kívül (melynek utcáiban özönlenek) - alig látni turistát, a rendszámok zöme is helybeli. </div>
<div style="text-align: left;">
Tizenegykor érek a határra, <i>Gualdicciolo</i>ba, kettőre a Monte Titano nyugati lábához, <i>Borgo Maggiore</i>ba, végig meredek emelkedőn haladva. Közben <i>Acquaviva</i>ban (egyike a község - castello - központoknak) érdekes vízautomatát találok - gombnyomásra 1 liter hideg vizet ad ingyen (de jól is esik a hőségben!) vagy szódavizet 5 cent ellenében. Fél egykor egy parkban megállok, s egy csapnál kimosok pár holmit, fél óra pihenő. A Borgo Maggiore előtti utolsó kanyarban egy segítőkész, olasz rendszámú autós felajánlja, hogy felvisz - köszönettel elutasítom. A Michelvicci templomtól felszaladok a lépcsőn - gyalogos felderítésre - aztán a főtérre, a Piazza Grandera érkezem. Itt lezárom a biciklit, (az eddigi leghosszabb időre, kb. 5 órára), de nem aggódom különösebben miatta, megbízom San Marinoban.</div>
<div style="text-align: left;">
Első utam a postára vezet, ahol feladom a 24.-37. napok jegyzeteit, szép San Marino-i bélyeggel. Rövid séta következik Borgo Maggiore szűk utcáin, aztán nekivágok a fővárosba vezető meredek lépcsősornak. Egy kis sziklába vájt elmélkedőhely mellett elhaladva a Porta della Rupe nevű kapunál érkezem <i>San Marino </i>városába. A volt Szent Klára kolostor előtt elhaladva még szinte néptelen az utca, a felvonó állomásánál hirtelen turisták tömege vesz körül. Itt kevesebb a japán, annál több az orosz turista, néhány órára érkeznek és ellepik ezt a pár utcát. Szuvenírüzletek, "az országhoz semmi köze nincs" borokat áruló boltok, fegyverüzletek várják őket. Szamurájkardok minden mennyiségben - gondolom - ez az olasznál enyhébb helyi szabályok miatt lehetséges. Egy helyen fültanúja voltam, ahogyan az eladó egészen jó oroszsággal ajánlgatta a külföldi borokat. </div>
<div style="text-align: left;">
A felvonótól a katedrálishoz megyek: szép klasszicista épület az oltáron St. Marinus szobrával és a "LIBERTAS" felirattal, ami az ország mottója és - akárcsak a Monte Titano három vártornyát ábrázoló címer - lépten-nyomon feltűnik. A főtéren (Piazza della Liberta) áll a kormányzati főépület (Palazzo Pubblico) előtte a Szabadság szobrával. Az óvárosból pazar a kilátás a tengerig és az <i>Appeninek</i> belsejéig, a kis ország határain messze túl. A Garibaldi tér azért kapta a nevét, mert a nagy szabadságharcos itt talált menedéket a Római Köztársaság bukása után. Itt van a bélyeg- és érmehivatal, de hiába keresem az 1974 -</div>
<div style="text-align: left;">
2001 között évente más-más érmeképpel megjelent helyi lírát, itt is mindent eluralt az euro! A keleti városkapunál visszafordulva még meglátogatom a múzeumot (Museo di Italo)- gyűjtőjegyet adnak a tornyokba is (10,50). A három szinten elrendezett gazdag gyűjtemény főleg régészeti leletekből, régi iratokból, egyházi festményekből és numizmatikai kincsekből áll. Végigjárom az első (La Rocca), majd a második (La Cesta) tornyot: a kilátás lélegzetelállító, a nyugat felé nyíló meredély félelmetes... A második toronyban fegyverkiállítás látható, a pénztáros finn turistáknak magyarázza az ország alapdolgait angolul. A két torony között egy fegyverárusnál sikerül vennem 3 db verdefényes san marinói érmét a hetvenes évekből (6 euro)- "ezek ma már nagyon ritkák"- mondja az eladó, s igaza van: 22 év alatt 4 darabot sikerült gyűjtenem.</div>
<div style="text-align: left;">
Hat órakor a turistabuszok elmennek, szinte egy csapásra néptelenedik el a város, ereszkednek le a redőnyök, zárnak be a boltok. A kissé félreeső harmadik torony nem látogatható, lassan esteledik... Még az egyik toronyból kinéztem táborhelyül a faetanói út mentén egy néptelennek tűnő völgyet. Még veszek egy üveg helyi vörösbort, majd lemegyek a biciklihez és este 8-kor már a kinézett helyen vagyok, felettem a három toronnyal. Kicserélem az elkopott fékeket a biciklin, tábort verek. Még sokáig ébren maradok és csodálom a kivilágított város és az alattam elterülő fényárban úszó dombvidék, na meg a tenger feledhetetlen látványát. <i>22 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h3 style="text-align: left;">
45. nap </h3>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 14. Kedd </h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
San Marino - Santarcangelo di Romagna</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Reggel azon dilemmázok, visszamenjek-e a városba az 5 eurós forgalmi sorokért a tegnap már zárva talált üzletbe, végül háromnegyed kilenckor tovább indulok. Még jön fél kilométernyi emelkedő, aztán hosszú lejtő következik. Egy újan épült kegytemplom mellett álló, bő termésű szederfa megállít, majd ételt veszek egy szupermarketban. Az árak valamivel magasabbak, mint Olaszországban. Az üzlet előtti padon reggelizek, egy idős néni kedvesen érdeklődik az utam felől. Innentől a kis köztársaság határáig,<i> Dogana</i>ig erős lejtőn ereszkedem, a Rimini-San Marino út szinte autópálya szélességű, hatalmas forgalommal (vajon hány négyzetkilométer válik emiatt élhetetlenné a 61-ből?). 10.50-kor érem el az ország főkapuját, a felirata ugyanaz, mint Gualdiccioloban.</div>
<div style="text-align: left;">
Innen már viszonylag sík terepen megyek <i>Rimini</i>ig, egy piros lámpánál kérdezik, hová tartok. Megint viharfelhők gyülekeznek, gondolkodom rajta, bemenjek-e a városba. Végül úgy döntök, nem hagyom ki. A város szélén veszek két pizzaszeletet, egy darab mozzarellát, s bosszankodom a magas árakon. Épp elérem a belváros szélén Augustus császár diadalívét és az ókori kőhidat, amikor nagyot dördül az ég és szakadni kezd az eső. Két és fél óra kényszerszünetet tartok a tér árkádjai alatt, szerencsére kávézni tudok egy automata-fülkénél. Ez egy nagyon jó kis intézmény errefelé - kis beugrók az utcán, ahol a kávétól a szendvicsig, a tejtől a hideg üdítőkig mindenfélét árulnak. Igaz, sokkal gyakoribbak a csak igazolvánnyal működő cigi-automaták (a trafikok), valamint a patikák előtt álló óvszer-automaták.</div>
<div style="text-align: left;">
Bár újra és újra nekiveselkedik, végül csak eláll az eső és elindulok várost nézni. Először a Tempio Malatestiano-t nézem meg: a város egykori urai, a Malatesták mindent elkövettek nevük megörökítésére... Egy oldalkápolnában a "fasiszta forradalom hőseinek" emléktáblája bujkál - ezen az oly erősen antifasiszta hagyományú vidéken - ahol minden városban díszhelye van a partizánok és ellenállók emlékműveinek és ahol a főutak nagy részét április 25.-ről vagy Giacomo Matteottiról nevezték el. </div>
<div style="text-align: left;">
A templom után az óratorony tere következik, majd egy mellékutcában ráakadok Rimini érmeboltjára... A 25 centes doboz tele van 1 - 15 euró értékű érmékkel (szovjet félrubeles 1924-ből, 20. század eleji brazil kupronikkel és ezüstérmék, koezüstök a világ számos országából). A tegnap még múzeumban látott 5-10 centimósok, a 19. századig visszamenőleg, 3 euróért kaphatók. Kiegészítem még az olasz gyűjteményemet is, összesen 138 euróért legalább dupla annyit érő érmét veszek, jól megnövelve ezzel a cipelendő súlyt is. Még az érmefüzetemet is ott felejtem, a főtérről kell visszamennem érte.</div>
<div style="text-align: left;">
A városháza előtti téren víztöltés közben egy olasz bicajos szólít meg angolul. Kiderül, hogy volt már biciklivel Magyarországon, egészen Munkácsig ment. Úgy emlékszik vissza, tiszta, rendezett, szép országban járt... A városnézést a majd 2000 éve rendületlenül szolgáló Traianusz hídnál fejezem be, aztán rátérek a nyílegyenesen északnyugatra tartó <i>Via Emília</i>ra. Alig nyolc kilométer után <i>Santarcangelo di Romagna</i> harangtornyával szemben, egy hereföld peremén, sövény mellett állítok sátrat este hétkor. <i>33 km</i></div>
<br />
<br />
<br /></div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-53174040842666249042016-06-26T21:48:00.001+02:002016-06-26T23:27:25.627+02:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: left;">
NAPLÓ</h2>
<br />
<br />
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 1. Szerda </h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Buje (Horvátország) - Bertoki (Szlovénia) </h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Hosszú és tartalmas nap. 8.45-kor indulok: először vagyok szandálban, szerencsére kényelmes. A csapás végénél elütött fekete macska fogad. A horvát-szlovén határra - amit egy darabon a<i> Dragonija-folyó</i> alkot - a <i>Kaldanijá</i>tól induló hosszú lejtőn jutok el. Most incidens nélkül átjutok, a szlovén határőr még a személyit sem nézi meg, csak int... A túloldalon rögtön kiépített bicikliút - a Parenzana - fogad, amely a békebeli Poreč-Trieszt kisvasút nyomvonalán halad. Egész nap ezt követem - kis kitérőkkel - bár néha bújócskát játszik velem. Nagy a biciklis forgalom, sokan integetnek, köszönnek. </div>
<div style="text-align: left;">
<i> Sečovlje</i> után sólepárló telep és madárrezervátum mellett megyek el. A csónakkikötőnél kijutok a tengerpartra, majd egy kis félszigetet megkerülve haladok <i>Portorož</i>ba. Az út nagy kempingen vezet keresztül, rengeteg a lakókocsis német turista, de még norvégek is jönnek ide melegedni a hűvös északról. A strandon megállok és úszom egyet a hínáros tengerben. Borotválkozni is szeretnék, de a mosdók kártyával működnek. </div>
<div style="text-align: left;">
Portorož nagyvilági fürdőhely, a tengerparti sétányon elmegyek egészen egy várforma épületig. A "Palace Hotel"-lel szembeni "fast food"-ban ebédelek - nagy tonhalas szendvicset, majd kávézom. A sétányon járóbotos idős német házaspár érdeklődik az utam felől - németül - de azért megértjük egymást. Egyébként nagyon sokan megbámulják a felpakolt biciklit, ám kevesen szólítanak meg: ez a "törődj a saját dolgoddal" Európája. Ennek persze megvannak az előnyei is... Távolabb, a félsziget csúcsán van Piran, ahol 2011-ben már jártam, így a táblákat követve Izola irányában hagyom el Portorožt.</div>
<div style="text-align: left;">
Meredek emelkedő, majd egy gyökerekkel felvert lejtő következik a brutális forgalmú, keskeny úton. A bicikliút - mint azt később megtudtam - nem sokkal arrébb, külön alagútban vezet át a hegy alatt. Már akkor sok bosszúságot okozott a pocsék kitáblázottság, amikor 2007-ben végigbicikliztem Szlovénián... A mai napon ismét megtapasztalhatom ezt: a megtalált bicikliút pár száz méter után szörnyű meredek (legalább 20%) emelkedőben folytatódik. Mikor lépésről lépésre felküszködöm magam, választhatok két zsákutca: egy roncstelep és egy kerítéssel lezárt udvar között. Fél órát elvesztegettem, a fejem felett fenyegető viharfelhők gyülekeznek. Visszatérek a kiindulópontra, az egyik zsákutcának jelölt leágazásba jobban benézek és tökéletesen elrejtve megtalálom a bicikliút jelzését... </div>
<div style="text-align: left;">
Ezután tekerhető emelkedőkön haladok, majd egy kisebb kivilágított alagút következik. Az <i>Izola</i> fölötti szőlőhegyen elhagyom a bicikliutat és legurulok a városba. Egy nagy parknál, hajójavító műhelyek mellett érek ki a partra. A spanyol polgárháború hőseinek emlékművénél vizet töltök, majd zegzugos utcákon át jutok az öbölparti sétányra. Egy kisebb térhez érve lezárom a biciklit és gyalogosan vágok neki a óváros keskeny utcácskáinak. Majdnem egy órát bolyongok, felmegyek a Szent Márk katedrálishoz is. Bevásárolok a "Mercator" nevű szupermarketban: Horvátországhoz képest sokkal alacsonyabbak az árak. Még megpihenek az árnyas parkban, aztán tovább indulok <i>Koper</i>ba. </div>
<div style="text-align: left;">
A bicikliút a tengerparton vezet és nagyon forgalmas. Egy körforgalom segíti a letérést a városba. Az óváros falakkal és kapukkal van körbevéve, eléggé kiterjedt. Viszonylag kevés a turista, elém tárul az egyetlen szlovén kikötőváros mindennapi élete. A főtér olaszos hangulatú - benézek a hatalmas székesegyházba - arrébb oroszláncímeres palota ékeskedik. Tovább érve egy teraszt találok, ahonnan megcsodálhatom a kilátást a forgalmas teherkikötőre. A sétáló- és bevásárlóutcán végigmenve lépcsősoron jutok vissza a kis térre, ahol egy illatozó virágokkal futtatott korlátnál a biciklimet hagytam. Sétálok még kicsit a tengerparton, hallgatom a promenádon játszó diákzenekart. Aztán betérek egy halbüfébe - egy tál szardíniát kérek, citrommal és majonézzel tálalják. A parton haladva végigkövetem az "Italia Grande " nevű teherhajó kifutását.</div>
<div style="text-align: left;">
Háromnegyed hét van, mire visszaérek a körforgalomhoz, a bicikliút egy darabon beszorul az autópálya és egy mocsár közé, majd véget ér. <i>Bertoki </i>falu északi végénél út menti fabódé áll, mellette műanyag szék, mögötte gyümölcsöskert. Egyenként hordom fel a csomagokat a kert széléhez, de alig 20 perc múlva borostás képű, tetovált ember jön két kutyával és kiabál: " Hajda! Privát!". A privát világához sok boldogságot kívánok neki és továbbállok... Lassan az ezredik sátorban töltött éjszakához érek, de ilyen most fordult elő velem először... (ha nem számítom az öntudatos szlovák vadászokat Palást határában a 2011-es TTVT-n). Lehet, hogy eddig csak szerencsém volt?! </div>
<div style="text-align: left;">
Nem megyek messzire: a vasút után a kertek végén futó kis útra térek, ahol egy szőlőlugas és betonból rakott fészer előtt, kis pad mellett fél kilencre áll a sátram. Nyilván ez is privát terület, de most senki sem háborgat. Mégsem nyugodt az éjszakám - a közeli autópálya zaja nagyon erős. A padon még jegyzetelek, szentjánosbogarak fénylenek körülöttem. Jóval éjfél után sikerül végre elaludni. <i>43 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 2. Csütörtök</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Bertoki (Szlovénia) - Aurisina (Olaszország) </h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Fáradt, energiátlan nap. Felhős a reggel, megborotválkozom a pataknál, majd fél kilenckor elindulok. Emelkedőn jutok <i>Škofije</i> faluba, ott hirtelen keresztezi az utat az elveszett bicikliút. Azt sem tudom, jobbra vagy balra induljak rajta, a határátkelő előre van. Végül fél kilométer után megint véget ér egy elágazásnál, ahol mindkét irányba egyaránt az autópályára mutat az útjelző tábla. Tanácstalanul megállok a járdán, szerencsére egy szikár olasz sportbiciklis kihúz a csávából és elkísér - az autópálya melletti kis, "természetesen" jelöletlen úton - az alig egy kilométerre lévő határig. A határátlépéssel a 800 megtett kilométert is bőven átlépem...</div>
<div style="text-align: left;">
A tábla szerint innen <i>Trieszt</i> 3km, de Olaszországban ez csak a város szélét jelöli - onnan még hosszú út vár a végtelennek tűnő külvárosokon keresztül. A kimerültségem miatt többször meg kell állnom erőt gyűjteni, először egy alagút bejáratánál majd egy temetőnél. Tizenegy körül megállok egy "Eurospar" szupermarketnél bevásárolni. Az árak itt nem vészesek, veszek epret is. Kiérve az üzlet előterébe hirtelen leszakad az ég és nagyjából 2,5 óra hosszat zuhog az eső. A biciklit is fedél alá hozom és a korlátnak támaszkodva várom az égiháború végét. A hely macskája is behúzódik a bokrok közé tett papírdobozba... Egy idősebb férfi szólít meg, egészen jól megértjük egymást olaszul. Később egy néger nő és a pasasa jelenik meg - veszekednek. A nő pergő nyelvvel ordibál - sír, átkozódik, számonkér - a férfi alig szól valamit... Amikor már több, mint félórája folyik a cirkusz, inkább áttolom a biciklit a közelben lévő buszmegállóba. </div>
<div style="text-align: left;">
13.50 - végre eláll az eső és tovább követhetem a "Centro" táblákat hosszú kilométereken át, le a hatalmas kikötőhöz, majd végig a parton. A régi vasútállomás után végre feltűnik - a vitorláshajók százaival, meg milliomos-jachtokkal teleszórt - öböl és mögötte a belváros, ami jóval nagyobb és zsúfoltabb a rijekainál - a biciklit tolva járom végig, megbámulnak az emberek. A hatalmas főtéren százak nyüzsögnek, akárcsak a sétálóutcán és a part menti sétányon. Elballagok egészen a klasszicista székesegyházig és az ortodox templomot is megnézem, a várhoz már nem megyek fel... A városból kifelé a part menti utat követem, de nem találok leágazást Villa Opucina felé, így kimarad a tervezett Óriásbarlang is...A tengerparton kanyarog az út, rengeteg a biciklis rajta, sokan intenek, köszönnek. Időről időre a "gyalogos-biciklis" táblával jelzett járdán találom magam, de itt az országúton sem zavarok senkit, sehol nincs bicikliseknek szóló tiltótábla. A forgalom mindenhol hatalmas, de az emberek udvariasabbak, jobban odafigyelnek egymásra, mint nálunk.<br />
Már estébe fordul az idő, amikor megállok a <i>Miramare-kastély</i>nál. A fehér márványból épült palota csodálatos környezetben, trópusi növényekkel, szobrokkal díszített parkban áll egy part menti sziklaszirten. Gyönyörű kilátás nyílik az azúrkék tengerre, de a <i>Trieszti-öböl</i> felett egy óriási cumulonimbusz (zivatarfelhő) tornyosul... Ideje sátorhelyet keresnem, ám az út felkapaszkodik a gazdagok villáival teleszórt hegyoldalba. Rácsos kapuk sora jelzi, hogy magánterületek vannak mindenütt. Végül letérek az útról a <i>aurisina</i>i "marina" irányába, de hamarosan elzárja a továbbhaladást egy nyaralótelep automata kapubejárója. Az út menti köves, gazos, lejtős terepen pont egy sátornyi hely van, letelepszem oda. Bár tőlem másfél méternyire még eléggé élénk autóforgalom van, nem zavar el senki sem. Kilenc óra van, lenn az öböl vizén a tegnapi "Italia Grande" ringatózik csendesen... <i>32 km</i><br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 3. Péntek</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Aurisina - Monfalcone</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Rövid nap. Az alkalmatlan sátorhely ellenére csak elég későn, tizenegy körül indulok tovább. <i>Duino</i>ba érve először legurulok a kis kikötőbe, majd felmegyek a - már 400 éve a Turn und Taxis család birtokában lévő - meredek sziklaszirten álló várkastélyhoz. Először a parkot járom végig, aztán megnézem a kastélymúzeumot: megtudom, itt szervezték meg az első postaszolgálatot és Dante is sokat vendégeskedett a tengerre néző falak között. Felmegyek a 16. századi toronyba, majd leereszkedem a II. világháborúban a kertben épített 20 m mély bunkerbe. A kastély előtti téren megmelegítem a Szlovéniában vett babkonzervot, de bármennyire éhes vagyok is, nem bírom mindet megenni. Jóllakva erőt vesz rajtam a lustaság és fél hatig még üldögélek az árnyékban, figyelem Duino mindennapi életét. Hetedszer járok Olaszországban (biciklivel másodszor), azt szeretem benne a legjobban, hogy itt az ember szinte azonnal otthon érzi magát. Még a nyelvi akadályok sem feszélyeznek, az emberek udvariassága a franciákéval vetekszik. Mindig úgy megyek el innen, hogy ide még vissza kell térnem.</div>
<div style="text-align: left;">
Ma este könnyen találok sátorhelyet. <i>Monfalcone</i> előtt, sorsára hagyott ülőgarnitúra mellett, ösvény vezet be egy fenyőligetbe. Nem messze tőlem vasúti alagút bejárata ásítozik. Este hétkor már én is készen állok a pihenésre. <i>10 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 4. Szombat</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Monfalcone - Aquileia </h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Éjjel fél háromkor villámlás és mennydörgés ébreszt fel, kimegyek, arrébb költöztetem a biciklit a sátortól, azután visszaalszom. Reggel 10- kor indulás után szinte azonnal beérek Monfalconeba, az "úszó szállodák" gyártásáról híres városba. Nem időzöm itt sokáig, egy városszéli nagy üzletben bevásárolok: paradicsomos, olivás tésztát és sajtokat (elfogadható áron, nagy választékban kaphatóak). </div>
<div style="text-align: left;">
Innen a <i>Pó-síkság</i>on vezet az utam, közvetlenül a tenger mentén, csatornákkal (némelyik folyónyi méretű) gazdagon behálózott tájon. Átkelek az<i> Isonzó</i>n, csodálatos azúrkék vize van. <i>Isola di Grado </i>híres fürdőváros, fekvése hasonló Velencéhez, még a város temetője is egy szigeten található. Széles lagúna választja el a szárazföldtől, keletről keskeny turzás teremt összeköttetést, ezen érkezem. Először a tengerparti sétányon megyek végig, a móló végénél apró rákok tömkelege nyüzsög - döglött sirály van a vízben... A városháza előtti téren lezárom a biciklit és gyalogosan járom körül a kicsi, de szép történelmi városmagot. Betérek a templomba is, majd vízcsapot keresek, s mivel nem találok, veszek 2 üveg ásványvizet és egy gyümölcslevet. A várost a túlsó végén - a kék lagúnán átvezető - 4 km hosszú töltésen hagyom el.<br />
A Tarvisiotól idáig vezető élénk forgalmú bicikliút <i>Aquileiá</i>t az ókori kikötő és a templom között érinti. Itt lezárom a bicajt és bemegyek a katedrálisba. A kriptába nem, csak a déli szárnyba és a keresztelőmedencéhez váltok jegyet (3 euro), a világhírű mozaikoknál vagy fél órát időzök. Végigjárom a város központját, benézek a világháborús temetőbe, megnézem az egykori kikötő romjait is. Aztán még biciklivel visszatérek a főtérre, hogy megtölthessem a vizespalackjaimat. Teszek egy kitérőt az ókeresztény múzeum felé, de már zárva van, így tovább indulok. </div>
<div style="text-align: left;">
Alig másfél kilométer után, mezei út mentén állítom fel a sátrat, este hétre. Még kiülök ejtőzni egy palack lambruscóval - a távolban feltűnnek az <i>Alpok</i> csúcsai. Az égen gomolyfelhők sorakoznak, a közeli reptérről felszálló repülőgépek élénkítik a látványt. A közeli árokból egész éjszaka békabrekegés hallatszik. <i>39 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 5. Vasárnap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Aquileia -Portogruaro</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Reggel borús az idő, napközben fülledt hőség van, a távolban viharfelhők. Tizenegykor indulok, <i>Cervignano</i>ig továbbra is a kiváló bicikliúton. <i>Terzo d´Aquileia</i>ban egy biciklis apuka kérdezget angolul. Hamarosan <i>Cervignano del Friuli</i>ba érek, a város főterén vasárnapi bolhapiac van. A városháza előtt meg is találom az én emberemet - nagy tál fémpénz van előtte, darabja 20 cent. Másfél órán keresztül keresgélek, válogatok - tengernyi a jugoszláv dínár, de van bőven szlovén tolár is és külön tálakban az alumínium 5 és 10 lírások. Akad itt a brazil cruiserotól a seychelle-i centig minden. Nincs nagy becsülete az 1945 előtti centesimóknak sem, szintén 20 centért vesztegetik őket. Közben jön egy portugál fazon, aki orosz érmékkel seftel - van nála egy kilyukasztott (tönkretett!) poltyinnyik is. Külön albumokból kiválogatom a hiányzó 50, 100, 200 és 500 lírásokat, majd egy másik árusnál még találok két jó darabot (jen, fillér) - 216 új érmére tettem szert (ebből 33 olasz) és elköltöttem 50 eurót...</div>
<div style="text-align: left;">
Negyed kettőkor tovább indulok a 14-es főúton, de az útba eső Lidlben még ennivalót veszek. Forgalmas, keskeny, gyakran platánfákkal szegélyezett úton haladok <i>Velence</i> felé. Nem sokkal később egy bővizű forrást találok az út mellett, megállok vizet tölteni. Három előtt beérek <i>San Giorgio di Nogaro </i>központjába, valamilyen fesztivált tartanak. A következő város<i> Latisana</i>, itt is teszek egy sétát a városközpontban. Tovább haladva átkelek a <i>Tagliamento-folyó</i>n és megérkezek <i>Veneto tartomány</i>ba.</div>
<div style="text-align: left;">
Fél hatra jutok<i> Portogruaro</i> elé, itt az út észrevétlenül rátér egy elterelő útra (hirtelen megváltozik az útszámozás). Visszafordulok, de hiába, nincs más lehetőség. Szerencsére időben megtalálom a városközpont felé vezető letérőt (így elkerülöm, hogy megismétlődjön a 9 évvel ezelőtti kellemetlen esetem a pordenonei kerülőúttal). Portogruaro mindenképpen érdemes a megállóra. A vízimalom környéke Tapolcára emlékeztet, a városka árkádos épületeivel, ferde tornyával, középkori épületeivel igazán hangulatos, kedves hely. </div>
<div style="text-align: left;">
<i> Concordia Sagittaria</i> a következő település, ezt elhagyva egy csatorna partján, szőlőültetvény végében táborozok le fél nyolckor. Este megint villámlás, mennydörgés, de csak pár csepp eső esik. A távolban látszanak a <i>Dolomitok</i>, vadászrepülők húznak el felettem kötelékben nagy zajjal...<i> 58 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 6. 6. Hétfő</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Concordia Sagittaria - Malcontenta</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Nehéz nap: dögmeleg, embertelen forgalom és az első (csak remélhetem, hogy egyben az utolsó) balesetem utazásaim során. </div>
<div style="text-align: left;">
Reggel permetezőgép járja a szőlőt mögöttem. Tizenegy felé, nehezen indulok el. A forgalmat most már az autópálya-díjon spóroló, sóher fuvarozók kamionjai is súlyosbítják. Az első megállóm a<i> Stino di Livenza </i>felé vezető elágazásnál lévő Penny Marketnál van. Bevásárolok, veszek epret és guarana-italt is. Három előtt érek <i>San Dona</i><i> di Piave</i>ba, egy óra alatt végigjárom: katedrális, viráglugasokkal hívogató padok, egy angolul érdeklődő biciklis a főtéren.</div>
<div style="text-align: left;">
Hamarosan átkelek "Olaszország hősi folyóján", a<i> Piave</i>n. Egyre nyomasztóbb forgalomban közeledek Velencéhez - elvileg a lagúna partján vezet az út - de semmi sem látszik a vízből. Az út mellett elgázolt hód teteme hever. Fél hatkor elérem a Marco Polo repteret, húsz percet pihenek egy padon - átléptem az első 1000 kilométert. Bár 1992-ben már jártam Velencében, még érdemes lenne visszajönni ide (amíg lehet) - de az több időt és felkészülést igényelne... Futó bepillantásra a világ leginkább turisták-sújtotta városába se kedvem, se energiám nincsen...így most Velence kimarad.</div>
<div style="text-align: left;">
Rövid időn belül kétszer is veszélyes helyzetbe kerülök: először az egyik nagy körforgalomban majdnem belém szalad egy nyitott sportkocsis aranyifjú, majd -(mivel botor fejjel azt gondolom, elég a "Ravenna" feliratú táblát követnem, ha a 309-es ravennai útra akarok térni) - egy többsávos, de keskeny útszakaszra jutok, ahol beszorulok az út szélén egy betonfal és egy kamion közé... Végül harmadjára - ugyanezen az úton - a vasúti síneken átvezető, meredek hídon a biciklit tolva - egy piros furgon a visszapillantó tükrével megütve fellök... Telibe találja a bal lapockámat és felkaromat - elesek, a bicikli feldől - a jobb térdemet felhorzsolom, de lila foltokon kívül semmi bajom nem lett és a bicikli is ép maradt! Nem győzök hálát adni érte a Gondviselésnek... A furgon vezetője talán jobban megijedt, mint én - a mögöttünk jövő autó női sofőrje tolmácsol nekünk angolul. Kórházba szerencsére nem kell vinni... Este háromnegyed hét felé jár az idő.</div>
<div style="text-align: left;">
Az út hamarosan autópályába torkollik: a<i> marghera</i>i leágazásnál nyerek innét egérutat, egy buszsofőr előzékenyen átenged maga előtt. Marghera, Velencének ez az ipari külvárosa (vaskohó, olajfinomító) meglepően csendes, bár nem sok európai arcot látok az utcákon. Veszek kenyeret és egy üveg pezsgőt, majd további sivár külvárosokon át (száz méterenként egy-egy néger prostituált ácsorog) jutok ki a városból. <i>Malcontentá</i>t elhagyva, az úttól nem messze, parlagon hagyott földdarab szélén, fél kilenckor lesátorozok. Azután kinyitom a pezsgőt, hogy megünnepeljem az első 1000 km-t és a szerencsés megmenekülésemet. <i>67 km</i></div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
</div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-41275581621800563032016-06-24T19:14:00.002+02:002016-06-24T19:34:07.682+02:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2 style="text-align: left;">
NAPLÓ</h2>
<h2 style="text-align: left;">
</h2>
<h2 style="text-align: left;">
</h2>
<h3>
2016. 5. 24. Kedd</h3>
<h3>
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Gornja Dobra - Lokve</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Borús, hűvös napra ébredek. Megmelegítem az utolsó hazulról hozott konzervet - lencsefőzelék. Csomagolok - a sátor az esti vihar után csupa sár, mire sikerül elindulnom 10 óra is elmúlt már.</div>
<div style="text-align: left;">
Az úton nagy a kamionforgalom, sok a hatalmas faszállító autó. Mindjárt indulás után az út mellett egy sisak, fénykép és virág emlékeztet a motorosok néha halálos száguldására, szerencsére erre kevesebben vannak. Majd 9 km-en keresztül tolom felfelé a biciklit. <i>Skrad</i>ba érkezem - kis üdülőhely - csodálatos kilátással észak felé. Bevásárolok, pár szót váltok egy helyi érdeklődővel, aztán megkeresem a postát. Hazaküldöm a napló másolatát, már várják otthon. <i> Kupjak</i>ig még tolás jön,<i> Zalesiná</i>ig gurulok, aztán jön az emelkedő. Fél háromkor elérem a <i>Veliki Vodnjak-hágó</i>t (847m), a kilátóhelyről elém terül a <i>Kupa-folyó</i> völgye. </div>
<div style="text-align: left;">
A 19. század elején kiépített országúton - a Lujzijanán - haladok, a<i> Gorski Kotár</i> erdő borította hegyvidékén. A térség központjába, <i>Delnicé</i>be meredek lejtőn jutok le. Az első pékségnél megebédelek, majd egy órát pihenek. Következik <i>Lokve</i>, azután erősen emelkedő, meredek hegyoldalban kanyargó, néptelen úton jutok el a víztározóra néző kilátóig. Este hétkor egy elhagyott út menti étteremhez érek, megállok. Bár az emeleten aludhatnék, mégis inkább sátrat verek az erdő szélén. A tavalyi úton épp eleget aludtam lepukkant, romos házakban... Egy hatalmas, részben befűrészelt fenyőfa alatt tanyázom, csendes, csillagfényes az éjszaka. <i>30 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 25. Szerda</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Lokve - Medveja</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Fél hétkor egy furgonnal favágók érkeznek, nagyon barátságosak, adnak egy darab szalonnát is. Hamarosan nekilátnak a fadöntésnek a közeli hegyoldalon. Hála nekik már fél nyolckor elindulok és gurulok a fužinei elágazásig. Megint egy <i>hágó</i> (<i>Gornje Jelenje</i>) jön és a tolás 881m magasra. A felhők megülik az erdő borította völgyeket, de a hágó után újra kisüt a nap. Hosszú, meredek, kanyargós lejtő jön az autópályáig, az egyik kanyarban feltűnik az <i>Adriai-tenger</i>. Felfelé tekerő csomagos biciklistával találkozom. <i>Čavle</i>nál még egy dombon kell átkelni, itt megállok reggelizni a pékségnél. Megváltozott a táj és az emberek is mások... mediterrán, élénk hangulat... igaz a szemét is több. A falu után megállít egy autós nő, útbaigazítást kér. A <i>Riječica</i> völgyébe kanyarog le az út, áthalad egy viadukton is. </div>
<div style="text-align: left;">
Délre érek <i>Rijeka</i> (<i>Fiume</i>) belvárosának szélére, a folyópartra. Egy drága sörrel ünneplem meg az érkezést a nyolcadik tengerhez biciklivel. Még végigmegyek a korzón, aztán a városkapunál letérek a kikötő felé és ott a Adriai-tenger! Egy darabig a parton ülve a vízben nyüzsgő halakat figyelem - egy jó szándékú járókelő azt hiszi elaludtam és beleesek a vízbe - elég nehezen értjük meg egymást. Kimegyek a turistáktól nyüzsgő mólóra is, nagy (több napon át tartó) szomorúság telepedik rám, ami épp az ilyen vidám, életet élvező, napfényes, nyüzsgő városokban elég gyakran előfordul velem. Teszek egy kört a kikötő mögötti városrészben - halpiac, régi rozsdás kirándulóhajó, színház - majd visszatérek a korzóra. Elmegyek a Sv. Ilja templomhoz, de zárva van, mint csaknem az összes templom ebben az országban. Megnézem a modern campanilét (harangtorony), megkeresem a városházát - előtte a korzón nagy gyülekezet van. A városból kifelé haladva vizet töltök, majd egy szendvicsezőnél fetás, görög tortillát ebédelek. Az opatijai út felvezet jó magasra, elmegy a hajógyár fölött. Nagyrészt a járdán megyek - az ott parkoló autókat kerülgetve bonyolult manőverekkel.</div>
<div style="text-align: left;">
<i> Preluk</i>nál érem el ismét a tengerpartot, itt van <i>Opatija</i> (<i><u>Abbázia</u></i>) határa is. A híres villa-városba és történelmi üdülőhelyre a föl-le kanyargó, keskeny utcán nem szűnő őrült forgalomban elég kellemetlen az érkezés. 5 órára érek a vásárcsarnok előtti térre, amely tele van turistákkal - feltűnően sok a japán közöttük. Egy villában kialakított üzletben bevásárolok - majd több, mint egy órát pihenek egy padon. Utána lemegyek a parkon át a parti sétányra, a kis templomhoz, majd a parton álló nőalak szobrához. Utcazenész énekel, turisták mindenütt. </div>
<div style="text-align: left;">
Fél nyolcra érek<i> Lovran</i>ba, esteledvén gyorsan fotózok és megyek tovább. Sátorhelyet találni reménytelennek látszik, folyamatos a beépítettség <i>Medvejá</i>ig, azután hegyoldalban megy az út. <i>Moščenička Draga</i> határánál mégiscsak találok egy nem túl meredek csapást a part irányába. Nem éri el a tengert, egy kissé szemetes, kavicsos, sík területre vezet. Fél kilencre tábort verek.<i> 54 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 26. Csütörtök</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Medveja - Voziliči</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Bár a biciklit időben felpakolom, rosszul érzem magam és csak 11.30-kor indulok tovább. Mosčenička Draga-ba érve lekanyarodok a partra, kapukon, parkolón, kempingen át jutok odáig. Kb. 200 méter a fürdésre alkalmas partszakasz - tele németül beszélő nyaralókkal, de a vízben alig van valaki. Nem fürödhetek én se sokáig, pedig nagyon jól esik úszni egyet... de fél szemem a parton hagyott értékeimen maradt. Egy "büfé"-ben csevapcsicsit ebédelek, kiderül, éttermi árai vannak. A tulajjal beszélgetek kicsit az útról, megdicséri milyen jól beszélek horvátul. "Nem drága egy évig úton lenni?" - hát ilyen 8 eurós ebédek mellett drága is lenne - ilyet nem sokat engedhetek meg magamnak a jövőben. </div>
<div style="text-align: left;">
Fél kettőkor tovább indulok, hosszú-hosszú emelkedő jön egy-egy tekerhető szakasszal, egészen Isztria határáig, a cresi komp elágazásáig. Kecses ciprusok szegélyezik az utat, az egyik alatt tartok egy fél órás pihenőt 3 felé. Nagyszerű a kilátás a <i>Rijekai-öböl</i>re, <i>Cres</i>re és<i> Vela Vrata-szoros</i>on áthaladó hajókra. Bár hétköznap van, rengeteg a motoros az úton. A <i>Plomini-öböl</i> feletti fordulónál eltakarja a kilátást egy étterem. Innen hosszú lejtőn ereszkedem, szakállas biciklis teker szemben felfelé. </div>
<div style="text-align: left;">
<i> Plomin</i> az első isztriai, egykor olaszok lakta település. A napló írásakor már 7 isztriai tornyos város meglátogatása után mondhatom - ez a legszebb! Falait csodálatos lila virágtakaró borítja, a jellegzetes "istrian bellflower" (isztriai harangvirág). Szűk kis utcáin minden sarok fényképre kívánkozik. Csendes, nyugodt hely, még a turisták sem lepték el. Alig 3-4 helybélivel és egy macskával találkozom csak. Szép a kilátás az öbölre és a szomszédos hőerőműre. Vizet is sikerül töltenem, fél hét felé búcsúzóul egy ablakból utánam intenek. </div>
<div style="text-align: left;">
<i>Voziliči</i> után erdő borítja a tájat. Letérek balra egy köves ösvényre sátorhelyet remélve, de áthatolhatatlan bozótos van mindenütt. Fél kilométerrel arrébb az út széli mezsgyén állítok sátrat este háromnegyed nyolckor. <i>27 km</i><br />
<br />
<br />
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 27. Péntek</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Voziliči - Pazin</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Reggel kilenckor indulok, fél tízkor <i>Kršan</i>ban, a temetőnél vizet töltök. Lezárom a biciklit és egy füves úton gyalog megyek fel az óvároshoz. Nem sok látnivaló van, vártorony, óratorony, pár csendes, elhagyatott utca. Tízkor visszatérve megigazgatom a csomagjaimat és legurulok a <i>Raša-folyó</i>ig. Fél tizenegytől több mint három óra tolás -<i> Lukezi</i>nél negyed órát pihenek az árnyékban - fel Gračiščeig. Tűz a nap, forróság van, leég a nyakam egy rövidebb nyakú trikó miatt.A nyakamba kötök egy kendőt - eső után köpönyeg! Kettőre érek <i>Gračišče</i>ba, visszanézve alattam van <i>Pičan</i> és az út menti hegytetőn álló campanilla. Először bevásárolok, majd sziesztázom egy szabadtéri színpad lépcsőjén 15.20-ig. Négyig még megnézem a várost: régi paloták, templomok, hatalmas torony a hegytetőn és gyönyörű kilátás a környékre.<br />
16.45-re <i>Pazin</i>ba érek, ebédre veszek egy pizzaszeletet. Megnézem a Sveti Nicola templomot, eltekerek a várig és lezárom a biciklit. Elsétálok a karsztos szakadék felett átívelő hídhoz (drótkötélpálya van felette), majd leereszkedek egészen a szakadék aljáig, a <i>Pažinčica-patak</i>ig. Visszatérve még elmegyek az Iberatok trg nevű térre és a gyalogosan is meredek Buraj utcára. Fél hétkor indulok ki a városból, az erősen emelkedő úton eltart egy fél óráig, míg kijutok. Ma már nem megyek messzire: egy kőbányával szemben erdőbe vezető utat találok. Hamarosan egy hatalmas fával rakott teherautó torlaszolja el a továbbjutást. Az erdő szélén keresek helyet, egy gallyal teli csapáson állítok végül sátrat. (Az úttesten ma többször is elütött nagyméretű siklókat láttam.) <i>28 km</i><br />
<br />
<br />
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 28.-29. Szombat, vasárnap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Pazin - Motovun</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Rekkenő hőség van egész nap. Kilenckor indulok, tízig tolom a biciklit. Ezután kisebb emelkedők, lejtők sora <i>Motovun</i> határáig, közben<i> Škropeti</i>ben megállok fél órára egy kávézóban és az utolsó kunáimat is elköltöm <i>Karojbá</i>ban. A motovuni parkolóig megint tolom a biciklit - ez a város is hegytetőre épült... Le is zárom és megnézem gyalogosan a várost. Rengeteg látnivaló van ebben a régi isztriai városban, két templom, városkapu, városháza és szűk, meredek utcák ódon házakkal, régi várfalakkal. Rengeteg a turista, egy német biciklis csapat felfelé teker éppen. Majdnem minden házban "szoba kiadó", szóval hamisítatlan NTÁSH (nemzetközi tömegturizmus által sújtott hely) - de mint a legtöbb ilyen, gyönyörű...Le sem tagadhatná velencei múltját és ma is hivatalosan használják itt az olasz nyelvet (kétnyelvű táblák, feliratok mindenütt). Működő vízcsapot nem találok, így hagyományosan a temetőben töltök mosdóvizet. </div>
<div style="text-align: left;">
Sajnos újra előjött a Karlovac után már elmúlt allergiám - talán a mindenfelé szálló nyárfapelyhek miatt. Lefelé a <i>Mirna</i> völgyébe pocsék aszfalton óvatosan gurulok a meredek lejtőn. Az út mellett csobogó patakból vizet merítek, majd 14. 25-kor meg kell állnom a szarvasgombáiról híres motovuni erdő szélén. Keresek egy kis árnyékot sziesztázni... Nem érzem túl jól magam, hamarosan eldöntöm, hogy ma már nem megyek tovább és az erdőbe vezető elhagyott, benőtt úton egy vadászles mellett sátrat verek. A délután többi része a pihenésé... <i>18 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
Vasárnap is maradok még, s azon morfondírozok, lemenjek-e Novi Grad felé... Csaknem minden élelmem elfogyott, még egy húszast be kell váltanom majd. Délután esni kezd, este nyolckor pedig félelmetes vihar érkezik - villámlás, mennydörgés, recsegő ágak, zuhogó eső - de szerencsére hamar tovább megy...</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 30.-31. Hétfő, kedd</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Motovun - Buje</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Háromnegyed tizenegy van, mire összeszedem magamat... A bozóton való átgázoláshoz felveszem a vízhatlan nadrágot, de tekerni nemigen lehet benne, így a grožnjani elágazásnál átöltözöm. Az út még 5 kilométeren a <i>Mirna</i> völgyében halad, rétek, nyárfások között, majd 4 kilométeres emelkedő jön a - természetesen - hegytetőre épült <i>Grožnjan</i>ig (<i>Grosignana)</i>. Ez már burkolatlan, kavicsos út, mely itáliai hangulatú, szép tájakon kanyarog. Időről időre messzi rendszámú autókkal, kocogókkal és csomag nélkül tekerő biciklisekkel találkozom. Felérve a városba egy templom bejárata előtt lezárom a kerékpárt. A postára megyek pénzt váltani (20 euro - 146,15 kuna), háromig körbejárom a hangulatos, kedves utcákat. A biciklihez visszatérve azt látom, úgy körbeparkolták az autók, hogy nem tudok elindulni. Kénytelen vagyok lepakolni a csomagokat és egyenként kihordani mindent...Még vizet töltök, ahol egy német pár szólít meg, angolul beszélek velük.</div>
<div style="text-align: left;">
<i> Buje</i>ig nagyjából gurulok, csak a város előtt jön emelkedő. Egy autószerelő-műhely előtt a korláthoz zárom a bicajt és farkaséhesen megyek be egy pékségbe. Bevásárolok, majd a hősi emlékmű melletti padon végre megebédelek, utána beülök egy sörre egy kis csehóba. Azután nyakamba veszem a várost, már a helyieket is olaszul hallom beszélni. Turista nincs sok, pedig szépségben nem marad el a többi isztriai várostól...A főtér a campanillával és az oszlopos templommal szinte néptelen, csak gyerekek játszanak egy kutyával. Megnézem a régi olasz temetőt is. A főutcán egy üzletben élelmet vásárolok, utolsó 38 kunámon egy "Konzumban" még fügét, babot és bort veszek.</div>
<div style="text-align: left;">
A várost elhagyva egy kellemes fiatal tölgyfaliget zöld mezővel hív sátort verni. Fél nyolcra készen is vagyok, este 11-ig még újabb portugál szavakat írok ki, tanulni. Bujna Zolival beszélek telefonon. <i>19 km</i></div>
<div style="text-align: left;">
Másnap szép, napsütéses időre ébredek, de nem érzem jól magam, görcsöl a hasam. Így - reményeim szerint hosszabb ideig utoljára - újabb pihenőnap mellett döntök. A sátorban nem maradhatok - hamarosan szaunává válik - így a nap nagy részét a tölgyfák alatt töltöm. Portugália földrajzát tanulmányozom és bepótolom az elmaradt naplóírást. Este erősen villámlik, dörög, de az eső elmarad.</div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
</div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
</div>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3>
</h3>
<h3>
</h3>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-29242267071243204442016-06-06T01:45:00.000+02:002016-06-24T19:44:38.324+02:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<h2>
NAPLÓ</h2>
<h2>
</h2>
<h2>
</h2>
<h2>
</h2>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 16. Hétfő</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Murakirály - Nedeljanec</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Végre túlnyomórészt napos az idő.<i> Perlak</i>ig az út bal oldalán felfestett biciklisávon jutok el. Gyalogosan körbejárom a várost, ennivalót veszek, aztán tekerek tovább.<i> Otok</i> faluban egy elágazásnál találok egy padot, ahol megebédelhetek. Azután egymást érik az apró falvak hatalmas házakkal és érdekes formájú kukoricatároló hombárokkal:<i> Podbrest</i> (Drávaszilas) -<i>Orehovica</i> (Drávadiós)- <i>Vularija</i> (Drávaollár)- <i>Totovec</i> (Tótfalu).<br />
Még 2 óra előtt Csáktornyára <i>(Čakovec</i>) érek - a városban a biciklistákat a jelzések a zötyögős járdákra irányítják. Egyenesen a várhoz megyek... az utcák teli vannak diákokkal. Pöttyös szoknyás lányok, angol testőr egyenruhás fiúk csapatostul vonulnak és egyfolytában sípolnak. Talán ballagás van... A biciklit a vár csendes belső udvarán hagyom és egy órát a múzeumban töltök. Az első néhány termet az 1991-es háborúnak szentelték, azután a Zrínyi-család és Muraköz története következik. Érdekes magyar vonatkozású anyagokat olvasgatok és nagyon tetszik a korabeli bútorokkal és eszközökkel berendezett patika, na meg a könyvtárszoba! Végigfényképezem az egészet - kifelé menet veszem csak észre a "Fényképezni tilos" feliratot... A várkapun keresztül jutva Zrínyi Miklós szobra fogad, ezután még rövid sétát teszek a kedves kis belvárosban.<br />
Hosszas zötyögés után érem el a Varasdra vezető főutat, amelyen elképesztő méretű az autóforgalom. A leállósávban haladok és a vezetők - megjegyzem: egész Horvátországban - meglepően előzékenyek és türelmesek a biciklistákkal. Magyarország történelmi határát, a Dráva folyót átlépve megérkezem Varasdra (<i>Varasdin</i>). Már a bevezető utca csupa a történelemről árulkodó épületből áll és a kiterjedt belváros igazi műemléknegyed. Másfél órát nézelődöm, körbejárom a várat is, felmászok a sáncokra...A főtérre visszatérve egy pékség előtt érdeklődő helyiekkel "beszélgetek". "Sretan put!"- kívánnak jó utat. A modern nyugati téren egy munkás németül közli velem, hogy "EZ EURÓPA!". Igen, Permtől Groznijig, Cataniától Reykjavikig ez mind Európa. Számomra Európa földrajzi fogalom és nem minőségjelző - ezt nagyon sokan nem értik...<br />
A várost elhagyva hosszasan egybeépült falvak között tekerek. Esti táborhelyet keresve böngészem a térképet, látom: a keskeny faluk mögött kisebb parcellákra osztott, intenzíven művelt termőföldek húzódnak - Jugoszláviában elmaradt a mezőgazdaság kollektivizálása...Egy füves mezsgyén nagy nehezen találok egy sátornyi helyet...háromnegyed nyolc van. Körülöttem még olyan élénk a traktorforgalom, hogy az esti mosakodással várnom kell, amíg besötétedik. <i>40km</i><br />
<br />
<br />
<br />
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 17. Kedd</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Nedeljancec - Novi Zlatar</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Harmatos a reggel, szép napsütéses az idő. Folytatom utamat az egybeépült falvak között, <i>Vidovec</i>ben (Zamlacsszentvid) a szép kastélyparkban kicsit megállok. Az úton kezdetben még van biciklisáv, aztán eltűnik, de a forgalom nem mérséklődik. <i>Ivanec</i> (Ivánc) előtt rövid, de meredek emelkedők jönnek, többször kifújom magam a buszmegállókban. Különösen sok a kamion. Délre elérem a várost, de nem megyek be. Egy Lidlben bevásárolok (elég drága minden), egy út menti padon ebédelek. Egy kamionsofőr kérdezi "Putuješ?" Gyerekek köszönnek rám... </div>
<div style="text-align: left;">
Hamar<i> Lepoglava</i>ba érek, a város előtt a síneken pont jön a vonat, az átjáró sorompó és lámpa nélküli. Megnézem a várost - közben rövid zápor kap el - híres templomának csak az előteréig jutok, zárva van. Megyek tovább... <i>Novi Golubovec</i>ig erősen emelkedik az út - keskeny és forgalmas. Az út mentén hatalmas kőbányák követik egymást - hangosak a gépek, a kis, elszennyezett patak zúgását alig hallani. Fogytán a vizem: amióta Horvátországba értem, ez állandó probléma - itt is vannak kinti csapok, de csak a tűzoltóknak. Megállok a faluban egy kávézóban (szerencsére ezek gyakoriak az út mentén), iszom egy sört és kapok vizet is. Egy pasas egy jó öt centis lódarazsat csap le az orrom előtt.</div>
<div style="text-align: left;">
Novi Golubovec után hosszasan lejt az út, mellette sűrűn követik egymást a falvak. Jobbról feltűnik a <i>Medvednica-hegy</i>, azon túl már Zágráb...Háromnegyed hatra <i>Mače</i>ba érek - az egész főutca fel van szedve - az elágazásnál öreg néni fordít vissza Zlatar felé.<i> Zlatar</i>ban ugyanez a helyzet: elterelő táblák küldenek kertalji utakra, de valahogy mégis visszatalálok a központba. Szép kis történelmi városka ez is - itt is ballagás van. <i>Zlatar Bistrica</i> előtt balra nagyobb erdő tűnik fel - lejutni sehol sem lehet, az erdő szélébe házak ékelődnek...Végül az út túloldalán egy délről kerülő meredek úton felmászva, egy fűrésztelep udvarán átvágva, keskeny csapáson jutok be az erdőbe. Lódarazsak dongnak, megyek beljebb... Nyolcra kész a sátor. <i>50km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 18. Szerda</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Novi Zlatar - Gornja Stubica</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Rövid napot terveztem - úgy gondoltam, estig felmegyek a Medvednicára, hogy másnap korán kezdhessem a zágrábi városnézést. Hát nem úgy sikerült, ahogy elgondoltam... </div>
<div style="text-align: left;">
Csak délután indulok el, a fatelepen dolgoznak: amikor kijövök, odaköszönök nekik - meg se lepődnek. <i>Novi Zlatar</i>ban, a vasúti átkelőnél megállok egy kocsmában telefont tölteni, a kocsmárosnő kedvesen kérdezget. <i>Marija Bistricá</i>ban kitérőt teszek a kegytemplomhoz, a csodatévő forrás vize palackokban kikészítve: hozok belőle egyet... Az évszázadokon át történt csodákat naiv festmények ábrázolják. Lengyel turistacsoport érkezik.</div>
<div style="text-align: left;">
Tovább a főúton - csak épp nem azon, amin akartam... A még otthon kinyomtatott térkép szerint ez az út egyenesen délnek megy és Zágrábba visz - a valóságban délnyugatnak tartok. Két emelkedő után a harmadik előtt abban a hitben táborozok le este 7-kor az út menti kis erdőben, hogy a domb után Zágráb jön... A meredek parton egyenként cipelem fel a csomagokat és a biciklit. Ez is sűrűn lakott környék, családi házak vannak a szomszédban, este három irányból hallatszik a kutyaugatás, gyerekzsivaj és szól a zene. </div>
<div style="text-align: left;">
<i>14</i> <i>km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 19. Csütörtök </h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Gornja Stubica - Brezovica</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Magamhoz képest igen korán, fél kilenckor elindulok. A kanyargós emelkedőt megmászom, majd hosszan gurulok, s egy elágazáshoz érek. A hegyek felé, a balra vezető út táblája mutatja Zágrábot. Teljesen tanácstalan vagyok, s egy épp megálló fiatal lány eligazít: azt mondja, mindkét út Zágrábba vezet, de a bal oldali könnyebb.<i> Dolnja Stubicá</i>ba beérve egy körtérképet megnézve értem meg, hogy kerülhetem meg az egész hegységet nyugatról, mehetek a forgalmas főúton és Zágráb így még 40 km!</div>
<div style="text-align: left;">
<i> Stubičke Toplice</i>n, <i>Oroslavje</i>n amennyire a dombos terep engedi, gyorsan áthaladok, egy kis időre még az eső is elered. Hamar kiérek az autópályával párhuzamos régi krapinai útra. Kb. 15km-en át ezen a gyorsforgalmi úton haladok - sehol egy település, jobbról a <i>Krapina-folyó</i>, balról a sztráda, hatalmas a forgalom... Lassan elfogy az ivóvizem, de csak egy bevásárlóközpont nagyáruházai sorakoznak az út mentén. Az út hamarosan az autópályába torkollik, mire kapcsolok, gyalogolhatok vissza majd egy kilométert a szembejövő sáv szélén. A másik irányban is csak az autópályát jelzi a tábla, innen a malőr. </div>
<div style="text-align: left;">
Végtelennek tűnő ideig zötyögök sivárabbnál sivárabb külvárosi területeken, az út peremén sorakozó csatornafödeleken, majd a szélesebb járdákon. Munkások szólítanak meg, majd betérek az első útba eső helyre, meginni egy sört, megenni egy pizzát. A "Centar" táblákat követve érek <i>Zágráb </i>központjába. Itt már csak gyalogosan nézek körül, az utcán nagy a forgalom, kék villamosok járnak. Egyre sűrűbb a tömeg, ahogyan közeledem a főtér felé, amelyet a horvát nemzeti hősről neveztek el (Trg Jelašiča) - itt áll a tábornok szobra is. Egy kisebb terecskén végre fel tudom tölteni a kulacsaimat vízzel. A turistairodában szerzek ingyenes várostérképet, a katedrális előtt rengeteg a japán turista. Lezárom a biciklit és beülök egy kicsit a szép gótikus katedrálisba. A szökőkútnál is ücsörgök picit, megnézem a katedrális fából faragott másolatát. A szomszédos Dolac téren épp vége a piacnak, veszek magamnak konzerveket. Felballagok a Kaptol utcán a ferencesek templomáig. Itt egy érdeklődő horvát bicajossal angolul beszélgetünk, tanácsára visszafordulok a hosszú Ilica utcára, majd onnan a meredek Mesnička utcán megyek fel a Felsővárosba. A Szent Márk téren lezárom a biciklit, amíg benézek a templomba , ahol épp mise kezdődik. Visszatérve két egyenruhás őr közli velem, hogy a biciklit tilos ott hagyni. A téren majd minden épület valamilyen őrzött állami intézmény (parlament, városháza, stb.) Így hát áttolom a bicajt az épp nem működő sikló végállomásához - ahonnan szép panoráma nyílik a városra - majd a több száz éves felsővárosi házakat és a régi kétnyelvű utcatáblákat fényképezve visszatérek a Mesnička utcára. A macskaköves, meredek utcán nem merek legurulni, lefelé is gyalog megyek. Lassan kifelé indulok a városból a Frangepán utcán, alig férek el a járdán. Még veszek egy pizzaszeletet vacsorára. A Tito tértől már tudok tekerni, elég nyögvenyelősen haladok a járda-bicikliúton a Száva folyó hídjáig, körülöttem üvegből épült felhőkarcolók. A hídon túl az óriás-körforgalom alatti labirintusban Remetinec felé fordulok - a biztonság kedvéért azért megkérdezek egy kutyáját sétáltató embert... Innen nem nehéz rátalálni a Brezovička utcára és a borús időben, szemerkélő esőben már kivilágítva, egykettőre kiérek a városból.</div>
<div style="text-align: left;">
Forgalom alig van - mint az autópályán átérve kiderül, azért, mert az út le van zárva egy felbontott híd miatt. Szerencsére biciklivel át tudok jutni rajta, majd rögtön balra letérve egy szántóföld peremén állítok sátrat fél kilencre. Ezen a napon (meg a következőn is) igen erősen kínoz az allergia. <i>54km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 20. Péntek</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Brezovica - Zamrsje</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Reggel erős szél fúj, csak délben indulok el. <i>Brezovicá</i>ba beérve szép gesztenyefasor fogad. Kis kitérőt teszek egy régi kastély parkjába. Rövid időn belül 3 autós állít meg és mind a temetőt (groblje) keresi. Előbb a <i>Turopolje</i> (Túrmező) <i>síkság</i>on - itt terem a Zágráb-ban dobozonként 14 kunáért árult eper - majd a <i>Vukomeriči</i> <i>dombság</i> erdős-dombos vidékén haladok át. Ez már jóval szellősebb vidék, van bőven szabad terület, a tölgyesek <i>Starjak</i> után nagy tetszenek. Két meredek emelkedő, majd a <i>Bregana Pisarovinska</i>tól hosszú lejtő jön. Rázúdul az eső, megállok egy bárnál egy órára, kérek vizet is. Ezután néptelennek tűnő falvak között haladok a Kupa-menti síkságon. Fél ötkor kitérőt teszek <i>Donja Kupčina</i> templomához, megállok egy kisboltban is. Ma nem érzem túl jól magam, fáj a gyomrom, az allergia is kínoz. <i>Zamrsje </i>temetőjénél letérek a <i>Kupa</i> partjára, de az nagyon iszapos. Kicsit feljebb egy magas fűvel borított réten már 6 órakor sátrat állítok. Hamar lefekszem, most nagyon rosszul alszom. <i>38km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 21. Szombat</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Zamršje - Močile</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Reggel a sátor hamar szaunává változik, ez az első igazán meleg, nyárias nap. Hatalmas ragadozó madár röppen el a sátor mellett. 9.25-kor indulok, a temetőben még vizet töltök. Karlovac előtt áthalad az út a hatalmas<i> Draganiči-erdő</i> déli részén - gyönyörű vidék. Hamar beérek a városba, az első "pekarnicá"-nál (kiváló pékségek - legalább olyan gyakoriak, mint Szerbiában) veszek reggelit, aztán belvárosi parkig kell mennem, hogy egy padot találjak. Reggeli után végigsétálok a főutcán, beváltok még 20 eurót (146 kuna), majd az egykori sáncok helyén kialakított parkba érek. II. József idejéből való mérföldkő mellett megyek el. A park teli van emberekkel, gyerekek adnak elő zenés műsort. <i>Karlovac </i>a 17. században alapított erődváros (mint Palmanova), de már csak az utcahálózata és a parkosított várárok őrzi a múltat - a falakat lebontották. Bejárom a belvárost a városházától a monostorig, majd fél egy felé ráfordulok a hegyeken átvezető útra, <i>Duga Resa</i> felé. A tikkasztó melegben még megállok a városszéli "Monaco" kávézóban, feltöltöm a telefont is.</div>
<div style="text-align: left;">
Akárcsak 9 éve Szlovéniában, most is hétvégén van balszerencsém a tengerpartra vezető úton a mások és önmaguk életét is veszélyeztető motorosokkal osztozni. 5-10-es csoportokban száguldanak, belföldiek és külföldiek egyaránt. Három felé még ebédelek egy pékségnél, majd hosszú tolás árán elhagyom Duga Resat és fél ötkor átkelek a Kupa folyón. Ez már igazi karsztvidék, erdős, ritkán lakott, hullámos táj, előkandikáló fehér sziklákkal. <i>Zdihovo</i>ig alig van település, azután több egybeépült falu sorakozik. <i>Damalj</i>ban a templom mellett egy öreg nénitől vizet kérek. Fél nyolc van, mire<i> Severin na Kupi</i>ba érek, itt több üzlet is van, a vendéglő motorosokkal teli. Az út leereszkedik a Kupa mellé - amely erre a szlovén határt alkotja - majd <i>Močile</i> után (ahol egy udvaron birkákat nyírnak) ismét emelkedik. Itt találok közvetlenül az út mellett, egy meredek leágazásnál, a bokrok között táborhelyet. Alig kezdek lepakolni, egy helyi rendszámú autós megáll és kedvesen megkérdezi, segíthet-e valamiben. Este még megmosom a hajam és már alszom is. <i>51km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 22. Vasárnap</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Močile - Gornja Dobra</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Forró, nyárias nap, melynek legnagyobb része tolással és közben szótanulással telik. Indulás 10-kor, de pár km után a rekkenő hőségben megállok pihenni egy lelakatolt ház tornácán. Egy óra alatt 70 motorost számolok meg, nem hozzák meg a kedvem a továbbhaladáshoz. Erős emelkedőn megyek egészen <i>Presica </i>utánig, lejtőn<i> Donja Dobra</i>ig, azután újra emelkedő. Fogytán az ivóvizem már megint. A vrbovskói elágazásnál szép kilátás nyílik dél felé a <i>Dobra</i> völgyére és a mögötte emelkedő <i>Nagy-Kapelá</i>ra. Több bezárt helyiség után oázisként tűnik fel <i>Vučiniči</i>ben a "Pink Panther" büfé, ahol vizet és ebédet is kapok (čevapčiči, sült krumpli, sör). Böngészem a horvát újságokat, szavakat jegyzetelek. Ezután még másfél órát tekerek, egy fűrésztelepnél lemegyek felfrissülni a patakhoz. A falu végén a cigányok lelkesen kiabálnak utánam. Kellemes, kedvemre való fenyőerdőben emelkedik tovább az út, sajnos egyre inkább hegyoldalban.<i> Gornja Dobra</i> után találok aztán egy helyet: a sáros út lecsúsztatott rönkfákhoz vezet, de ezeket megkerülve az út szélén, fák takarásában, este nyolc órára felállítom a sátrat. A közelben csobog a patak. <i>27km</i></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
2016. 5. 23. Hétfő</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
Gornja Dobra</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
Végre elcsendesedik az út forgalma és úgy döntök, ez egy jó pihenőhely, itt maradok. Az út során először szedem elő a főzőeszközöket és csinálok egy tésztalevest. Azután megmelegítem a "moravský vrabec" nevű káposztás ételt. Lemegyek a meredek partú kis patakhoz nagymosást csinálni - egy füst alatt meg is borotválkozom. Később nekiállok bepótolni a 11 napja halmozódó naplóírást a farönkökön. Este negyed nyolcig kinn ülök, ekkor elered az eső. Kis idő múlva már dörög és villámlik, a sátor hamarosan bokáig áll a vízben. Szerencsére - mint azt már az áprilisi próbaúton a Duna árterében bebizonyította - a Husky alja megbízhatóan vízhatlan. Ennek ellenére összepakolok, kirámolok és öt méterrel magasabbra viszem át a sátrat este fél kilenckor. 10-re el is áll az eső, én is befejezem a jegyzetelést és lefekszem aludni. </div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
<h4 style="text-align: left;">
</h4>
</div>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-81421590012716386362016-06-04T00:40:00.000+02:002016-07-04T19:47:48.302+02:00<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="background-color: white;"></span><span style="background-color: white;"></span><br />
<h2 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="background-color: white;">NAPLÓ</span></span></h2>
<h2 style="text-align: left;">
<span style="color: red;"><span style="background-color: white;"><span style="color: #274e13;"> </span></span></span></h2>
<h2 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"> </span></h2>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5. 1. Vasárnap</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Az indulás napja </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Borús,
felhős idő van, közepes déli szél fúj. Keveset és rosszul aludtam,
reggeli után lehurcolkodás a pakkokkal, búcsú Anyutól és indulás 8.35-kor. A Klapka-téren, barátok, ismerősök, biciklisek várnak - a városban ünnep van - ezért sokan sietnek el. Fotózkodás, kérdések, a jókívánságok mellé kedves ajándékok. 9.50-kor a városháza huszára eljátssza a Klapka-indulót. Elbúcsúzom Aputól és elindulok én is...</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Bujna Zoli, Kovács Tomi és Lilla elkísérnek <i>Komárom</i>on túl a 13-as útig. A körforgalom után elköszönünk. Nagyigmándig a főúton meg-megállok, nehéz a szívem, nem érzem túl jól magam... <i>Csém</i>nél egy fekvőbiciklissel találkozom. <i><b>Kisbér</b></i></span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><i><span style="background-color: white;"><b></b></span></i>ig a jól ismert környéken vagyok, néptelen falvak - rövid pihenő után jönnek az első emelkedők. Komárom-megye határánál megállva egy pillanatra visszanézek, innentől megint új utakon haladok. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> <i>Bakonyszombathely</i> előtt a dombtetőn egy út menti erdősávnál megebédelek a hazai szendvicsekből. Hosszú lejtőn érem el a falut. Fényképezem a templomot, parkot, vízcsapot nem találok. Egy nő az úti célomat kérdezi - Portugáliát mondom neki... Erdőalj településrészen az utolsó háznál kérek vizet (2-szer 2 liter). Hullámzó úton, gyönyörű zöld tavaszi erdő mellett haladok - tölgyes pár fenyővel tarkítva- sétálok benne 10 percet. A <i>Fekete-víz</i>i tavak sorakoznak, aztán 5 óra felé elered az eső.<i> Ácsteszér</i> után 2 km-rel letérek jobbra egy erdei útra. Tüskés vágáson haladva, kb. 200 m-re egy fiatal cseresben találok sátornyi helyet. Amíg állítom a sátrat, eláll az eső, hogy aztán újult erővel zuhogni kezdjen. Sonkát vacsorázom és 8-kor már alszom. <i>54km</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span>
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5. 2.-3. Hétfő, kedd</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"></span></span></div>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Kényszerpihenő</span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Az időjárás ízelítőt ad... kis szünetekkel két napig esik az eső. A Portugália-útikönyvet olvasom, néha járok egyet, pihenek... Három kullancsot szedek ki a lábamból.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br />
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5. 4. Szerda</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Ácsteszér - Dudar</span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Szerencsére az erdőből kivezető út bár sáros, de járható maradt. Ma megnézem <i>Ácsteszér</i>t, Táncsics Mihály szülőfaluját. Végig fényképezem az emelkedő főutcát a Wikimedia Commons-ra is gondolva. A túlzsúfolt kis közértben ásványvizet, bort veszek, a bejáratnál közönyös emberek álldogálnak, kis üvegekkel a kezükben... A falu végétől gurulás<i> Súr</i>ig - rendezett, szép kis falu. Széles patak-völgyben tekerek <i>Bakonycsernyé</i>ig. Meglepően nagy forgalom van, hullámos út, többször meredek tolás, de egyik sem túl hosszú szakaszon.<i> Szápár</i> fölött közvetlenül az út mentén hatalmas süvítő szélkerék... Népes, hosszú falvak jönnek, mindenhol sok az ember az utcán. Erdőket csak a távolban látni, mezők, repceföldek, közben egész határrészek lezárva "Magánterület"- táblával. </span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Egész nap keresem a kék kutakat, de csak este a dudari temetőben tudok mosdóvizet tölteni. </span></span><i>Dudar</i> után az egyre viharosabb szélben táborhelyet keresek, nehezen találok: a leágazások sorompóval lezárva, jobbra bozótos-tüskés tarvágás és újulat. Leereszkedem a szántóföldekig, de nem találok egy sátornyi helyet. Végül az út jobb oldalán, rőzsével lekerített réten tüskebokrok részleges takarásában állítok sátrat 8 órakor. Kellemetlen hely - sok vesződség - a sátrat rángatja szél a kezemből, elszórt tövis-aknák mindenhol és a sátor alól késsel kell kivágni egy kiálló gyökeret... Este 9-kor zuhogni kezd az eső is. Kb. fél 12-ig olvasgatok. Éjszaka dörög és villámlik. <i>27km</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br />
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5. 5.-6. Csütörtök, péntek</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Dudar - Hárskút</span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Reggelre végre kisüt a nap. Hétkor felkelek, csupa víz minden. Várok, amíg kicsit szárad - hosszú szedelőzködés. </span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Megint egy kullancsot szedek ki a</span></span> </span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> lábamból. </span></span> Az útra kiérve látom, nem sokat ért a tüsketakarás...<i> Nagyesztergár</i>on találok végre ivókutat és bevásárolok. A padon megebédelek, nézelődöm. Két ronda kutya jön arra... Nemsokára egy kislány, aki a kutyáját keresi... Megtalálta. A faluból kifelé szép kastély-forma épületet látok. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Ereszkedés <i>Zirc</i>ig, a központban átváltok gyalogosba. Bekukkantok a ciszterci apátság udvarára, megnézem a városházát. Egy műemlék épületben működő étkezdébe beülök ebédelni - hamburger, sült krumpli. A városból kivezető úton háromnegyed órás meredek tolás, aztán gurulás <i>Akli</i>ig. A <i>Lókút</i> felé vezető út keskeny, rossz minőségű és meglepően nagy forgalmú. Előveszem a portugál szavakat - a falu után kemény emelkedő következik: kb. 2,5 km 1 óra alatt. Aztán ugyanilyen meredek, de rövid lejtő, a két falu határában közös kereszt áll. <i>Hárskút</i>on vizet töltök, benézek egy modern templom udvarába. Észak felől fenyegető viharfelhők tornyosulnak. Betérek a Hársfa sörözőbe, a bicikli egy faasztalnak támasztva, veri az eső. Két óra múlva már a teraszon várom, hogy elálljon végre, egy Szilárd nevű férfival beszélgetünk. Amikor aztán elindulok, már esteledik. A falu utáni kanyarnál idilli táborhelyet találok egy tölgyesben, mindenhol fehér virágok (talán medvehagyma?), tőlem pár méterre őzek, szép kilátás a vidékre, csak a cipőm ázik át. "Zuhanyozás" és nyolckor már jókedvűen írom a naplómat.<i> 19km</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"></span></span></div>
<h3 style="text-align: left;">
</h3>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Sokáig aludtam, majd úgy döntöttem, maradok. Olvasás, franciául, portugálul tanulás, séta. Este az őzek ugatását hallgattam és nagyon nehezen aludtam el. Rossz éjszaka.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">.</span></span></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5. 7.- 8. Szombat, vasárnap</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Hárskút - Mencshely </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Sajgó szívvel, korán ébredtem, és fél 8-kor már úton vagyok. Napos, párás idő, néha nagy cseppekben hullik pár szem eső. Gurulás<i> Márkó</i>ig, a vasúti átjárónál alig veszem észre a piros jelzést. A levegőben finom, friss tavaszi illatok. Márkó után meredek emelkedő visz ki a majdnem autópályává szélesített 8-as útra (biciklivel természetesen tilos). Először a meghagyott régi úttesten próbálkozom, de zsákutca. A bándi letérő megszűnt, végül egy aluljárón keresztül sikerül átvergődnöm. Bemegyek <i>Bánd</i>ra, gyalogosan felmegyek az Esseg-várhoz, végigjárom a kálvária-dombot a vizes fűben. Aztán a<span style="color: white;"> </span> tiszafáshoz indulok, biciklivel csak a kerítésig jutok. Meredek falépcsős tanösvényen megyek fel a tiszafákig. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> <i> Herend</i> következik, kedves kis központja, híres porcelángyára van, de a porcelánmúzeumot most kihagyom. Veszek pár dolgot, egy cigány asszonnyal elegyedek szóba... "Isten megáldja!" - búcsúzik tőlem. Az üzlet zárás előtt, a pénztárosnő káromkodik... </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Hosszú emelkedő <i>Szentgál</i>on át, jobbról gomolyfelhő tornyosul, mennydörgés hallatszik. A <i>Zsófia</i>-<i>puszta</i>i elágazásnál rövid esőszünet, a közelben a rejtőzködő Zsófia-kastély. Azután kb. 2 km tolás <span style="background-color: black;"></span>következik, amit hosszú, egyenes szakaszon lejtő követ, egészen a 77-es főútig gurulok. Hatalmas a forgalom rajta, különösen sok a csoportokban közlekedő motoros - maradok inkább a zánkai hosszabbítás mellett... </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> <i>Nagyvázsony</i> - az elágazásnál körbejárom a régi templomot, magas fű veszi körül. Egy büfét találok, de dugig van motorosokkal, kihagyom. Fél négykor a biciklit a parkolóban lezárom és gyalog megyek föl a Kinizsi-várhoz. Meglepően magas a torony, teli hétvégi turista gyerekkel... Wass és Bartók egymás mellett a kápolnában... halak, középkori zene a rotundában... csigalépcső, minden emeleten nívós kiállítás... fentről szép a kilátás. Visszafelé séta a faluközpontban - evangélikus, református, római katolikus templom, Szentháromság-szobor, községháza. A biciklihez visszaérve kifújom magam: nehéz tolás következik, aztán még 3 km-en enyhébb emelkedő. A falu után "száguldó" lovaskocsi előz meg, teli turistával. A következő faluban,<i> Mencshely</i>en beérem: a kocsis megkérdezi, nehezebb-e a bicikli nálam. A harmadik templom kertjében végre találok vízcsapot. Kiérek a házak közül és feltűnik a <i>Balaton</i>!</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Fél hatkor úgy döntök, hogy itt fenn verek sátrat, nem gurulok ma már le a lejtőn. Letérek egy földútra, majd ágakon átvergődve villanyvezetékek alatti kis rétre jutok. Sátorállítás után zuhanyozás, hajmosás. Vacsora löncshús, sajt, fehér bor. Egy közeli házból hangos "zene" hallatszik. <i>43 km</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Másnap reggel nyugat felől vészjósló viharfelhők formálódnak, úgy döntök, jobb, ha vasárnapot tartok. Hamarosan eloszlanak a felhők, meleg van, tűz a nap - de most már maradok. Az árnyékba húzódva olvasok, estére mindkét Marokkó könyvem végére jutok. Egész nap élénk forgalom van a közeli főúton, este 9-kor a közelben motorfűrésszel kezdenek működni...</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span>
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5. 9. Hétfő</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"></span></span></h3>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Mencshely - Várvölgy</span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Gyönyörű tavaszi időben gurulok le a lejtőn a Balaton irányába. <i>Óbu</i></span></span><i><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">davár</span></span></i><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">on vizet töltök a templom mellett. Gyönyörű a vidék, amerre nézek, festői szépségű apró falvak, hosszan elterülő szőlőskertek. <i>Szentantalfá</i>n és <i>Tagyon</i>ban rövid kitérőt teszek a templomokhoz.<i> Zánká</i>tól <i>Tapolcá</i>ig több kisebb emelkedő, enyhe forgalom, nagyon kellemes út, szép kilátással Bad</span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">acsony</span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">ra, Gulácsra, Csobáncra. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Ebéd <i>Köveskút</i>on az élelmiszerüzlet előtti padon, veszek egy megyei lapot is. Utána felsétálok a református templomig, szép régi épületeket, még egy mosóházat is látok. Meg egy fakerítést egy verssel... Fél háromkor megállok egy kávéra <i>Gyulakeszi</i>n a presszóban. Unott csaposnő, hangoskodó vendégek, régi papírpénzek a falon, az asztalon a Bors...</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Fél négy előtt a tapolcai tavas barlangnál vagyok - az utolsó látogatás aznap, egyedül vagyok. A pénztárosnő érdeklődik az utam felől. Egy fiatal vezetővel végigmegyünk a geológiai tárlaton, megnézek egy kisfilmet 3D-s szemüvegben. Aztán egyedül csónakázhatok a barlangban - az idős őr szerint ez a legnagyobb ritkaság. Nem is kell nagyon evezni, kézzel lehet hajtani a csónakot a szűk járatokban. A barlang varázslatos.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Aztán még sétálok egyet a környéken, eszem egy gyroszt. Tapolcát biciklivel körüljárom, kétszer is összefutok egy kisfiát sétáltató apukával, aki hosszasan érdeklődik, majd sok szerencsét kíván. A Malom- tónál még lezárom a biciklit és elsétálok a református templom felé. A városból kivezető út átvisz a volt katonai lakótelepen, majd az egyenes úton <i>Lesenctomaj</i> következik. A temetőben vizet vételezek. Innen erős emelkedők jönnek, pincék sora követi egymást. A megyehatárt jelző tábla után letérek balra és a búzatábla melletti füves területen este 8-kor sátrat állítok. <i>39km</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5.10. Kedd</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"></span></span></h3>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Várvölgy - Nemesvid</span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Borult az ég, nyirkos kellemetlen idő van. Indulás után hamarosan elérem <i>Várvölgy</i>et, a falu után 40 perc tolás jön, a szép gesztenyefasor látványa vidámít. Aztán hosszan ereszkedem a széles völgyben, erdők között. Hamarosan <i>Keszthely</i>en vagyok, a belvárosi utcán egy pizzát ebédelek. Mindenen, az árakon is meglátszik az idegenforgalom hatása. A Festetics-kastély udvarát körbesétálom, a sétálóutcán a biciklit tolva egy régiségboltot fedezek fel, ahol érméket is találok. A parkon át lejutok a Balaton partjára, az olimpikonok emlékművénél vizet is tudok tölteni. Az üzletsoron sört veszek, a parkban pihenek fél órát. Ezután a Balaton-parti bicikliúton haladok. Gyakran felverik a gyökerek, de a mellette futó főút életveszélyesen keskeny. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Letérek <i>Fenékpusztá</i>ra a Valcum késő-római erőd romjaihoz, érdekesek a régi pusztai épületek is. A somogyi megyetáblánál vagy 10 percig beszélgetek egy Róbert nevű bicajossal, aki maga is hosszabb túrára készül. <i>Balatonszentgyörgy</i>nél a vasúti sorompónál való hosszas várakozás után mellékútra térek: kis forgalmú, de rossz minőségű út. Az autópálya kereszteződés, </span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><i><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Hollád</span></span></i> után zuhogó esőben, elhagyatottnak tűnő falvak között haladok - lehúzott redőnyök, üres porták, nyomott hangulat. <i>Marótpuszta</i> cigányok lakta hely, egy biciklis kisgyerek a puszta végéig követ. <i>Somogyzsitfá</i>nál végre alább hagy az eső.<i> Szőcsénypuszta</i> után 3 km-rel letérek az erdőbe. Elég sok a tüske, de egy erdei csapás mellett találok egy helyet a sátornak. 8-kor a hálózsákban vagyok, éjszaka erős őzugatás hallatszik minden irányból, vaksötét van. <i>53km</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5. 11.-12. Szerda, csütörtök</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"></span></span></h3>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Nemesvid - Nagyrécse</span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Nyirkos reggel, gombászók jönnek, nagytestű állat csörtet el a közelben. Levelet írok, csak délben indulok tovább. <i>Nemesvid</i>ben bevásárolok és feladom a levelet. A falu közepén lévő parkban megebédelek.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Ez már teljesen más arca Magyarországnak, mint a két nappal ezelőtti.<i> Somogysimonyi</i> után visszaérek Zala-megyébe. <i>Zalakomár</i>nak csak a peremét érintem, s amikor az egyik út menti keresztet fényképezem, rám szólnak, hogy kit keresek?! <i>Galambok</i>ra hosszabb emelkedő visz fel, a templomnál kis időre elered az eső. A faluból kivezető úton még utánam szólnak:" Öcsém, be aztán..." a végét már nem hallom... A haladást a fő úttal párhuzamosan futó, erősen hullámzó, gyümölcsösökkel szegélyezett régi úton folytatom. Vizet a <i>nagyrécse</i>i temetőben vételezek, majd táborhelyet keresve a víztoronytól egy pocsék, kövezetlen úton haladok. Egy keresztnél letérek az akácos mellett vezető, dombról leereszkedő útra. Nyugodt sátorhelyet szeretnék a várható holnapi esőnapra. Leérve az erdő szélén kikerülök egy dagonyát és végre lesátorozok, este van. Háromnegyed 11-kor zuhogni kezd, egész éjszaka esik. <i>29km</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Másnap délelőtt egy kis időre eláll, aztán délben újrakezdi és alkonyatig zuhog az eső.</span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5.13. Péntek</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"></span></span></h3>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Nagyrécse - Kiskanizsa</span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Reggelre kisüt a nap, de néha még eltakarják a felhők. Kilenc után indulok... a dagonyán átjutni nem gond, viszont ahol kb. 20 méteren szántóföld volt, ott most sártenger vár. Alig tudok átkecmeregni rajta, csupa sár mindenem. A keresztig mezítláb megyek, ott gyors tisztogatás következik. Kb. fél 11-re elérek a nagyrécsei temetőig, ahol vízcsap van. Egészen délig tart, mire sikerül a biciklit és magamat is elfogadható állapotba hozni. Meg is borotválkozom, először az úton. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> <i> Nagykanizsa</i> előtt motoros baleset után helyszínelnek a rendőrök. A városba érve a 7-es útra jutok, egy Coop-ban bevásárolok és egy közeli lakótelepi padon megebédelek, újságot olvasok. A Kinizsi utcán bejutok a városközpontba, egyenesen a főtérre. Gyalogosan végigjárom, egészen a Művelődési Központig megyek. Háromkor beülök egy pizzára a Kóbor-ló presszóba, de a pultos figyelmeztet, hogy ne hagyjam felügyelet nélkül a biciklit, így inkább kiülök mellé. A városból kivezető útnál majdnem eltévesztem az elágazást <i>Szepetnek</i> felé, de útbaigazítanak.<i> Kiskanizsa</i> után nem sokkal barátságos fenyveserdő hívogat. Kikerülhető sorompó őrzi. Nem akarok túl közel sátorozni a határhoz, így a korai táborverés mellett döntök. Bemegyek az erdőbe, de az a látszat ellenére nem bővelkedik alkalmas helyekben. Fél hatra azért felállítom a sátramat, most először támadnak a szúnyogok. <i>16 km</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">2016. 5. 14.-15. Szombat, vasárnap</span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"></span></span></h3>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Kiskanizsa - Murakirály (Horvátország)</span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> A korai indulást meghiúsítja, hogy egészen délig zuhog az eső. </span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">Szúnyoginvázióban pakolok</span></span><span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">, 14.30-kor végre elindulok, de újra zuhogni kezd és abba sem hagyja Szepetnekig. Dombokat mászok meg az úton, <i>Semjénházá</i>ba legurulva focimeccs zajai és hangos délszláv zene fogadnak. Innentől Letenyéig mindenhol kétnyelvű falunévtáblák köszöntenek. Négyre <i>Molnár</i>iban vagyok, ötre a<i> letenye</i>i elágazásnál. Nem sikerül elköltenem a maradék 500 forintomat, minden zárva van. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> A hatalmas régi határátkelő magyar oldala üresen tátong, elhagyatott a horvát oldal szolgáltató komplexuma is. A Mura hídján ott a széthúzható szögesdrót. A magyar határőrnőtől elköszönve mennék tovább a sorompók között... s nem veszem észre a horvát határőrt, aki ellenszenves hangon kiabál rám: "are you drink?! are you drugs?!" és mélyen a szemembe néz. De nem, egyik sem...nem is ittam, nem is drogoztam... A kis incidens után átenged... 17.45 Horvátországban vagyok, az üresen tátongó váltóhelyek között akad egy működő. Váltok 50 eurót, hazulról is hoztam apró kunát, így most 534 kuna a vagyonom. </span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Kikerülöm az autópálya csomópontot, egy mezőn haladó aszfaltos úton jutok be <i>Muracsányba (Goričan)</i>. Az első benyomások az országról: több ember az utcákon, sok a biciklis, vakolatlan házak. A hangulat Szerbiára emlékeztet. Muracsány főterén biciklis gyerekek figyelik, merre megyek és jönnek utánam. Megnézek egy érdekes díszítésű templomot, majd bevásárolok, megyek tovább. Közvetlenül <i>Murakirály (Donji Kraljevec</i>) után letérek egy földútra. Három oldalról fákkal körülvett lekaszált rét szélén állítom fel a sátrat, este nyolcra. <i>32 km</i></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> Másnap egész délelőtt esik az eső, délután már nem látom értelmét elindulni az előttem álló városokba, így újabb pihenőnapot tartok. A hatodikat a 15 nap alatt!</span></span></div>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"><br /></span></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></div>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h4>
<h4 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;">. </span></span></h4>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"><span style="color: black;"> </span></span></h3>
<h3 style="text-align: left;">
<span style="color: #274e13;"> </span></h3>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-11891890118843506712016-04-30T23:54:00.001+02:002016-04-30T23:59:01.573+02:00Indulás újra<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Holnap, május elsején, reggel 9-kor indulok 5. utamra, melyet másfél évesre tervezek. Hazaérkezés előreláthatóan 2017 október elején. <br />
<br />
A tervezett útvonal Portugáliáig: Komárom - Letenye - Zágráb - Rijeka - Bologna - San Marino - Perugia - Carrara - Parma - Como - Liechtenstein - Luzern - Bern - Genf - Lyon - Valence - Saint-Alban-sur-Limagnole - Rodez - Carcassonne - Andorra - Lérida - Jaca - Pamplona - Bilbao - Oviedo - La Coruna - Finisterre-fok - Santiago de Compostela - Valence.<br />
<br />
Július végére szeretnék Portugáliába érni és ott is leszek egészen decemberig. Szeretném ezt a csodálatos és számomra olyan közelinek érzett országot alaposan megismerni, a lehető legalaposabban bejárni, nyelvet tanulni. Augusztus közepétől október elejéig mintegy másfél hónapot szeretnék az Azori-szigeteken és Madeirán tölteni, oda sajnos nincs hajójárat, így kénytelen vagyok a kerékpárt és a csomagokat a kontinensen hagyni és ott hátizsákos-gyalogos turistaként ismerkedni a szigetekkel. A téli hónapokat (január-február-március) Marokkóban töltöm majd, visszaérve Európába április-május hónap és június első fele azzal telik majd, hogy feljussak Dél-Spanyolországból Észak-Dániáig (Almeríától Hirtshalsig) - Spanyolország mediterrán, majd Franciaország atlanti partvonalát követve, ezután Belgiumon, Hollandián, Brémán, Hamburgon és Schleswig-Holsteinein át. Hirtshalsból járnak a komphajók Izlandra, utamat a Feröer-szigeteken megszakítom majd egy hétre, ezután július-augusztus hónapokat Izland körbejárásával töltöm majd. Szeptember elején érkezek vissza hajón Hirtshalsba, majd Lübeck, Berlin, Drezda, Kutná Hora és Jihlava érintésével térek vissza Komáromba. Az út becsült hossza 20 ezer km.<br />
<br />
Terveim szerint útinaplóm másolata ezen az oldalon fog két-három hetente megjelenni.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjefDx5IsOhDfBc4-wliJXUlu2z2KvGA-0K3SXoEVrwS1pLZI2L7PP1C4ucu230-IcD-XfKYWVR4ZPNiZuyPvCPk2IHmF-yO5mJeo2YBq7Qpg1iQe5450hsjRibByLNmB3qSiM-1j2F4Bc/s1600/DSCN7960.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="185" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjefDx5IsOhDfBc4-wliJXUlu2z2KvGA-0K3SXoEVrwS1pLZI2L7PP1C4ucu230-IcD-XfKYWVR4ZPNiZuyPvCPk2IHmF-yO5mJeo2YBq7Qpg1iQe5450hsjRibByLNmB3qSiM-1j2F4Bc/s320/DSCN7960.JPG" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A tervezett útvonal zölddel szerepel, eddigi útjaim feketével, pirossal és kékkel</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr>
</tbody></table>
<br />
Az 5. útról eddig két riport jelent meg:<br />
<br />
Beszélgetés Bujna Zolival, a Csárdatúra honlapján:<br />
https://www.facebook.com/csardatura/posts/1096024333752185:0<br />
<br />
Bárány János riportja a felvidek.ma oldalon:<br />
http://felvidek.ma/2016/04/vasarnap-delelott-indul-ujabb-utjara-a-vilagjaro-komaromi-kerekparos/<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-61662679541956483732015-05-26T10:54:00.003+02:002015-05-26T10:54:16.649+02:00Komárom<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Immár két hete itthon. Az Út folytatódik jövő márciusban...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/w3bZmIyY4pA/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/w3bZmIyY4pA?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-54437624772331702652015-04-25T14:02:00.000+02:002015-04-25T14:02:59.377+02:00Harmanli<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Tegnap delutan megerkeztem Bulgariaba, most a hatar kozeleben levo Harmanli varosabol irok. Ez az utolso utkozbeni beszamolo errol az utrol, majus 11-en, delutan 5-re erkezek meg Komaromba, a Klapka terre.<br />
<br />
Amennyire emberprobaloak voltak a teli honapok, annyira idegtepo volt az utobbi egy honap Ciprustol idaig. Bar amikor uj kereket voltam kenytelen vasarolni Nicosiaban, tartottam tole, hogy ez lesz, de mivel nem volt mas valasztasom, maradt a remeny, hogy kibirja az onnan hazaig hatralevo 2500 km-t. Ugy ezer kilometer utan (Balikesir magassagaban) aztan elkezdtek szep lassan kitorni a kullok, idaig 5-ot csereltettem ki, de a maradekot is ki fogom Plovdivban, ahol meg egy-ket napos megallot tervezek, akarcsak Szofiaban.<br />
<br />
Nicosiat elhagyva meg par napot Eszak-Cipruson toltottem, meglatogatva az Ot Ujj-hegysegben az eles gerincen a nevehez huen jo szeles Boufavento varanak romjait, egy ejszakat Hazreti Omer turbejenel toltve a tengerparton, majd a Belapais frank-gotikus apatsaga kovetkezett es vegul (termeszetesen ujabb jokora, felnapos kesessel) foljutottam a hegyseg torok neverol elnevezett Besparmak hajora. Ismet ejfelkor futott ki a hajo a tengerre, a hajnal mar ugy 30 km-rel a torok partok elott, a fedelzeten talalt, majd 9-kor kotottunk ki Tasucuban. Itt jott a feketeleves...<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHxJSBHFBPRDrKOxafRD_UveY57B-KK9JkkOzRhgv_jC4p6ycelbm5pY3RQgI6VHV5iNV7iEgAkYx5Q_QVOQ7cKwyCABtGdB0yViriqWOOzo2KdJ7E4V2JSBCv4PRUOYO6GIfJlqE0Tc8/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHxJSBHFBPRDrKOxafRD_UveY57B-KK9JkkOzRhgv_jC4p6ycelbm5pY3RQgI6VHV5iNV7iEgAkYx5Q_QVOQ7cKwyCABtGdB0yViriqWOOzo2KdJ7E4V2JSBCv4PRUOYO6GIfJlqE0Tc8/s1600/unnamed.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az Ot Ujj-hegysegben</td></tr>
</tbody></table>
Irtam mar, hogy a tervezett libanoni utazasom a junius 21-en lejaro utlevelem miatt esett kutba. A potrohos torok hataror szinten erre hivatkozva tartoztatott fel a kikotoben. Persze, penzzel mindent meg lehetett oldani - vegul majdnem egyhonapi koltsegvetesem, 130 euro banta a dolgot (teljesen legalisan, kezzel bejegyezve az utlevelbe a "vizumot"). A hab a kaven a vizum husznapos lejarta volt. Elottem 1300 km rettento nehez hegy-volgyes terepen. Vegul is sikerult az utolso nap estejere (aprilis 19) odaernem a gorog hatarra egy kitort kullokkel attalpalt felejthetetlen ejszaka utan. De nem is reszletezem tovabb, hiszen nem a panaszkodas a celom ezzel az utolso bejegyzessel.<br />
<br />
Ebbol a hajszabol kovetkezett aztan, hogy szinte sehol nem volt idom rendesen korulnezni, elmaradt mellettem Antalya, Burdur. Usak es Balikesir. Egyedul a Torokorszag "bananpartjan" allo anamuri varat, a Burdur melletti Insuyu-barlangot es Bandirma varosat tudtam megnezni. A tengerparti nyarbol a Nyugati-Toroson aterve sikerult visszaternem a telbe, egy Dinar melletti benzinkuton talaltam menedeket a zuhogo eso elol, ami reggelre massziv havazassa valtott (a helyi ujsag szerint utoljara 45 eve havazott itt aprilisban). Az Anatoliai-fennsik nyugati peremen az orkanereju szel es a vegetnemero emelkedok tettek probara. Ismet sok segitseget kaptam a torokoktol, mar nem is szamoltam a fuvarajanlatokat, a mar emlitett benzinkutrol se engedtek el elelem nelkul, az utolso napon pedig Kesanban egy talalomra megszolitott jarokelo szegodott onkentes segitomul. Az emberek segitsege annal fontosabb volt, mivel legalis kirablasom ota minden kurus kiadasat otszor meg kellett fontolnom.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBiDgBCIqrHq6eP_vqwV34UPNx0ncjQyMI8KJCALw0CnOLb_UNk9cD1e-c5YNfRdhWfkFyWTPK-wWmPXwkw_Ia37isOvlhysycPPayIp4vuGtF8BKzgMniEHhKYtvwv-ZENk87mIKj_tY/s1600/unnamed+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBiDgBCIqrHq6eP_vqwV34UPNx0ncjQyMI8KJCALw0CnOLb_UNk9cD1e-c5YNfRdhWfkFyWTPK-wWmPXwkw_Ia37isOvlhysycPPayIp4vuGtF8BKzgMniEHhKYtvwv-ZENk87mIKj_tY/s1600/unnamed+(1).jpg" height="239" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A banan hazajaban, Anamur es Alanya kozott</td></tr>
</tbody></table>
Alanya mellett, Avsallar tengerparti nyaralohelyen volt reszem az ut egyik legemlekezetesebb talalkozasaban. Egy aleppoi epitesz szolitott meg, aki az udulohely promenadjan narancslevet arult. Elmondta, hogy o is mindig szeretett volna utazni, csak hat <a href="http://en.wikipedia.org/wiki/Visa_requirements_for_Syrian_citizens#/media/File:Visa_requirements_for_Syrian_citizens.PNG">igy</a> eleg nehez. A ISIS gyilkosai (akiket o nem is tartott muszlimoknak) miatt menekulni kenyszerult csaladostul es most egyik naprol a masikra elnek menekultkent, akarcsak meg sok-sok ezren, a torok "munkaadok"kenyenek-kedvenek kiszolgaltatva. Elszegyelltem magam a sajat "nehezsegeimre" gondolva es nemi penzt akartam neki adni, amire neki sokkal nagyobb szuksege volt, de mondanom se kell, hogy nem fogadta el, meg o ajandekozott meg nehany naranccsal... Sziria 5 evvel ezelott teljesen bekes es biztonsagos orszag volt... Es ez barmelyik orszaggal megtortenhet, ha a vilag imperialista eroinek erdekei ugy kivanjak.<br />
<br />
Egy nappal a vizum lejarta elott, rohanvast kereszteztem a Dardanellakat Gallipolinal es 10 honap utan (a ciprusi honapot nem szamitva) visszaerkeztem a foldrajzi Europaba (meg ha Gruziat es Ormenyorszagot nem is lehet igazan azsiai orszagnak szamitani). A veres emleku (pont szaz eve zajlottak le itt a gallipoli csata verfurdoi) Saros-oblot elhagyva meg jopar km volt a Marica (Maric, Evrosz) folyo, a gorog-torok hatar a farkasszemet nezo gepfegyveres katonakkal es a mindketoldali<br />
nemzetiszinu hidkorlattal. Itt lattam hosszu ido utan ujra magyar es szlovak rendszamu kamionokat (akadt boven a vagy 5 km hosszu kamionsorban). A husznapos hajszat a hatartol nem messze, Peplosz falu kozeleben pihentem ki egy ejszakai rendori rajtautessel fuszerezve. Az alig 130 km-es gorog szakaszon haromszor allitott meg a rendorseg es haromszor kellett elovennem szegeny kierdemesult (nyugdijazasra) utlevelemet. Az EU keleti hatarat hiszterikus mertekben megerositettek a menekultek tomegei igy nem tehetnek mast, mint nekivagnak a Foldkozi-tengernek. Az eredmenyt lathatjuk a mindennapi hirekbol...<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhopSLXJW-1MpUQrHyFGKtMtoqxItu-7MDoG5BhKjKZCoqZp0tlp8ainOCjAbGS3tnA8PCHBpSXk0h_rFa2k9VGtK7CmNgoNrWQn0W80K2_IpaQlz3D1uziGcr1uRinihUNnOQd3okknhs/s1600/unnamed+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhopSLXJW-1MpUQrHyFGKtMtoqxItu-7MDoG5BhKjKZCoqZp0tlp8ainOCjAbGS3tnA8PCHBpSXk0h_rFa2k9VGtK7CmNgoNrWQn0W80K2_IpaQlz3D1uziGcr1uRinihUNnOQd3okknhs/s1600/unnamed+(2).jpg" height="320" width="239" /></a></div>
<br />
<br />
Ket ev utan ujra itt vagyok hat a szep tavaszi Bulgariaban. Nem titkolom, hogy nagyon szeretem ezt a hosszabb es alaposabb latogatasra erdemes orszagot es most kicsit lelassitok, mielott a Balkan-hegysegen atkelve (remelhetoleg mar jobb kullokkel) a IV. ut legutolso szakasza kovetkezne, Szerbian es Magyarorszagon at Komaromig.<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-74525435567892316952015-03-23T13:12:00.001+01:002015-03-24T15:48:50.381+01:00Nicosia<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
A vilag egyetlen ketteosztott fovarosanak egy kis mellekutcajaban ulok, egy fekete bevandorlok altal mukodtetett helyen, par szaz meterre a Zold Vonaltol, athallatszik a szomszedbol a muezzin kialtasa. Kevesebb, mint harom oram van, igy most csak gyorsan megprobalom osszefoglalni az elmult tobb mint egy honapot. 4-re megyek vissza abba a sztrovoloszi bicikliuzletbe, ahol addigra igertek az uj kereket, ami remenyeim szerint mar ki fogja birni Komaromig... Tobb napos idegtepo maszkalas, legalabb tiz bicikliuzlet vegigjarasa utan megadtam magam sorsomnak, es belattam, hogy a tonkrement kerekagy kicserelese ezen a szigeten a lehetetlenseggel egyenlo (volt, ahol egyenesen megmondtak, itt senki nem javit semmit, mindenki ujat vesz). A kerekparozas nepszeru sport Cipruson, uton-utfelen vekony kerekeken suhano orszaguti biciklistakkal talalkoztam, akik altalaban igen keves figyelemre meltattak. Itt (bar ihato) senki sem issza a csapvizet, viszont mindenutt vizautomatak mukodnek, es az utikonyv szerint a ciprusiak koreben "connoisseurs attitude" honol a hegyi forrasvizet illetoen. A napi elelemkoltseg minimalisan masfelszerese a torokorszaginak. Egy szo mint szaz, ez egy fejlett, magas eletszinvonalu, majdnem kizarolag az idegenforgalomra es a bankszektorra, meg persze az ezrevel itt letelepedo "ujoroszok" penzere tamaszkodo orszag, a haboruban ego Kozel-Kelettol szinte egy kohajitasnyira.<br />
<br />
Az elmult egy honapot Aphrodite gyonyoru szigeten toltottem es kb 900 km-t tettem meg foldjen, az elso 90-et leszamitva a deli, gorogok lakta reszen. Holnap indulok vissza Kyrenia (Girne) kikotojebe, ahol hajora szallok Torokorszag fele es onnan mar egyenesen hazafele tartok.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg08Biw9M5gaQM3ItjkIPu3iCiLyZX5UuJyAroAd52UUm-r-3llU7MROXz_s1JcLGiDRLhZA34X0kBKJkye3xbvU-I0bs43-OMFQsCltVs6otWUVTmuVXkwCv_JbOoq8KVh6tQDX4Ab-b0/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg08Biw9M5gaQM3ItjkIPu3iCiLyZX5UuJyAroAd52UUm-r-3llU7MROXz_s1JcLGiDRLhZA34X0kBKJkye3xbvU-I0bs43-OMFQsCltVs6otWUVTmuVXkwCv_JbOoq8KVh6tQDX4Ab-b0/s1600/unnamed.jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A "Mennyorszag"</td></tr>
</tbody></table>
Mersint elhagyva meg tobb mint szaz kilometeres ut vart ram a kompkikotoig, Tasucuig, a tengerparton, citromligetek es okori romvarosok (a hatalmas teruleten elterulo Elaioussa kevesse ismert, de vetekszik a leghiresebb es latogatottabb vilagoroksegekkel) kozott. A ket varbol allo (egyik egy partkozeli szigeten, masik a parti sziklakon) Leanyvar (Kizkalesi) utan jott a torokorszagi szakasz talan legemlekezetesebb latvanyossaga, a "Mennyorszag es Pokol" (Cennet ve Cehennem) karsztkepzodmenyei - a "Mennyorszag" jo harminc meter atmeroju hatalmas felszakadt barlangnyilasa a melyben fakado karsztforrassal es barlangi folyoval; a Pokol pedig a yucatani cenotekhoz hasonlo felulrol felszakadt barlang, ahova csak odafentrol vethetnek pillantast a szedulestol nem tarto latogatok es persze a szakadek peremeig mereszkedo kecskek. Narlikuyu ("granatalmakut") faluban meg az Asztma-barlang (Astim) es a harom graciat abrazolo okori mozaik kinalkozik megemlitesre. Meg az okorig visszanyulo tortenelmu Silifket is meglatogattam (var, muzeum, okori hid), ekkor mar viharos szel fujt, mely masnap, Tasucuban orkanerejuve fokozodott. Mivel a hajom ejfelkor indult, a nap nagy reszet taborhelyemen, egy kis betonepuletben toltottem, ahol reggelre szarnyra kelt a csomagokra hasznalt autoponyva (azota a satorponyvat hasznalom).<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRVj9kmDX5hyJmEIfzTSp7PPjDerWP4mDmVhBFITMC_iGfgMpC9iHaLPxEKoO4GNRT3SSCkMFE2o1E5osba7HNWcv5H9BtkBZTpvBe2OKsECf9G2t1OdVTKPGHxG1NPkPqJ5LegqzW8cU/s1600/unnamed+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRVj9kmDX5hyJmEIfzTSp7PPjDerWP4mDmVhBFITMC_iGfgMpC9iHaLPxEKoO4GNRT3SSCkMFE2o1E5osba7HNWcv5H9BtkBZTpvBe2OKsECf9G2t1OdVTKPGHxG1NPkPqJ5LegqzW8cU/s1600/unnamed+(2).jpg" height="239" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Viharos tenger Kyrenianal</td></tr>
</tbody></table>
A komphajo jo ket ora kesessel indult. A behajozas is eleg kalandosra sikerult, villamok, mennydorges es ekozben zuhogo ho, majd a sikos padlon le- es folpakolas (repuloteri csomagatvilagitas) utan jutottam fol a hajo fedelzetere. Tarsasagom is akadt, Janick es Pierre, a quebeci biciklis vilagutazok szemelyeben (http://nomadesxnomades.com/), akik a norvegiai Nordkapprol Del-Afrikaba tartanak, de tobbek kozott mar korbebicikliztek a Csendes-oceani "tuzgyurut" is, a sziberiai Magadan-Jakutszk utat is es az elmult 20 ev nagy reszet uton toltottek.. Masnap reggel, eros hullamzasban megtett hajout utan tuntek fel Ciprus partjai, melyeket eletemben masodszor pillantottam meg (eloszor 10 000 meter magasbol, tizenot eve a Tel-Avivba tarto repulon, ahonnan az egesz szigetet be lehetett latni). Kyrenia a Pentantadaktilosz (Ot ujj) hegyseg labanal, az Eszak-Ciprusi Torok Koztarsasag (KKTC) talan fo turistakozpontja. A torok megszallas alatti orszagresz sem szukolkodik turistakban, a helyi turistairodaban magyar prospektusokkal is ellattak (irgalmatlan rossz forditas, de a szandek a lenyeg). Meg hosszasan beszelgettem egy kavezoban kedves kanadai utitarsaimmal, akiktol azzal bucsuztam el, hogy tul kicsi ez a sziget, hogy ne talalkozzunk ujra (igy is lett, a Cedrusok volgyeben futottunk ujra ossze harom hettel kesobb).<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3paqb-vOkORgC1TOAr3VMuTnfNyblNPg-7HcBB_jd1lgDx2AAGDqy_duyjEZQ2emveWWsPmSJqMXqT_XqlR8rmG4yoXpyT3B6PiZ-r3s4bODzdK9nsPG7kHf9RhgyWb6fXdc4WyDxpB0/s1600/unnamed+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh3paqb-vOkORgC1TOAr3VMuTnfNyblNPg-7HcBB_jd1lgDx2AAGDqy_duyjEZQ2emveWWsPmSJqMXqT_XqlR8rmG4yoXpyT3B6PiZ-r3s4bODzdK9nsPG7kHf9RhgyWb6fXdc4WyDxpB0/s1600/unnamed+(1).jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
Sietnem kellett a vendeglatoimmal, Paralimniben megbeszelt randevura, igy Kyreniabol, a var megtekintese utan a szokatlan baloldali forgalomban egyenesen Famagustaba mentem. A hegyeken atkelve a sziget belseje egyetlen idilli viragoskertre emlekeztett. A surun elovett fenykepezogep lenyomogombja viszont egyre kevesbe engedelmeskedett, csakhamar be kellett latnom, hogy ujat kell vennem... Eszakrol a lakossag tobbseget alkoto gorogoket teljesen eluldoztek, igy a nepsuruseg joval kisebb a deli orszagreszenel, a falvakban meg ott magasodnak az elhagyott ortodox templomok es az ujonnan emelt dzsamik. A lakossag zomet ma mar a Torokorszagbol attelepultek es azok leszarmazottai teszik ki. Famagustaban a kozepkori frank kiralysag epitmenyei (koztuk a dzsamiva alakitott Szent Miklos katedralis - furcsa egy gotikus katedralison torok zaszlot es dzsamit latni es a meresz ivek alatt suppedo szonyegeken lepkedni) es a velenceiek altal epitett varosfalak a fo nevezetessegek. Innen mar csak par km a szigetet ketteszelo "Zold Vonal", melyet brit katonak ellenoriznek (Del-Ciprusnak ez a resze a mai napig brit katonai bazis, bar ennek mar eleg keves jele van a garnizonokon kivul, tabla se jelzi a hatarat, pedig hivatalosan nem resze a Ciprusi Koztarsasagnak sem Dhekelia, sem Akrotiri). A tuloldalra erve egy kis templom mellett satoroztam, ahol szivmelegito figyelmessegkent nagy csomag elelmet es teat kaptam az ott lakoktol ("This is the Cyprus hospitality, my friend").<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUsPa_k1tCsRrFDnJVx8UoIRn5whN53UKzKu22O-Edcm-dKT5CVoXEipUEcrPTwLCOnwHSKX3wObfHfyzcvLF_hZ1luMCXHaG6yiIRal8D4IwaQZb_mDlerI2vRvTDzYtNKPuhCSIa0g8/s1600/unnamed+(3).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUsPa_k1tCsRrFDnJVx8UoIRn5whN53UKzKu22O-Edcm-dKT5CVoXEipUEcrPTwLCOnwHSKX3wObfHfyzcvLF_hZ1luMCXHaG6yiIRal8D4IwaQZb_mDlerI2vRvTDzYtNKPuhCSIa0g8/s1600/unnamed+(3).jpg" height="320" width="239" /></a></div>
<br />
<br />
Paralimniben kedves vendeglatoim vendegszeretetet elveztem par napig, ekozben tettem egy kisebb kirandulast a Gkreko-fokra (epp a bojt elotti unnepen, a "zold hetfon" tettem ezt, amikor tomegesen piknikeztek a helybeliek a szabadban es a levegot betoltotte a sult tintahal illata). Sokan motorral zavartak a csendet, masok mar erosen illuminalt allapotban voltak, engem is megkinaltak borral. Vidam hangulatban folytattam utam a kolcsonbiciklivel (meg nem is mondtam, Paralimniben tonkrement az elso kerek, ujat kellett vennem azt is), amig annak is el nem szakadt a lanca... Nem csuggedtem, alig 12 km-es setara voltam az Agia Triada nevu telepulesreszrol, ahol ideiglenes otthonom volt.<br />
<br />
Rendkivuli kiadasok sora utan, uj fenykepezogeppel es kerekkel indultam 10 naposra tervezett (18 naposra sikerult) szigetkoruli utamra. Nem talalok megfelelo jelzot erre a gyonyoru szigetre, kulonosen ilyenkor tavasszal, amikor minden viragba borul, ugyanakkor a citrusfelek teremnek es a nyaron szaraz medru vizfolyasok is megtelnek. Ket nap kivetelevel (a Troodosz-hegysegben) szinte nyarias meleg volt, a Limasszol melletti sostavaknal a szunyogok is megjelentek. Csak a hatso kerek gondja-baja arnyekolta be ezeket a napokat, nem kevesebb, mint hat kulonbozo alkalommal kellett segitseget kernem es hatszor hittem azt, hogy megoldottam a problemat. Hat nem...<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjucQmLa_yUEKuwDGsrMW8Y259k7ZzdwBmTpPiDp-SzukU8XGv9AcxZoTg71YIJg8LX_fM6WXA0MaFbfav5GgLjO18-1wCySsunwPjr_HEpUZQ60JRiWyBH0XM8VE_2oOafAn78-NEtWz8/s1600/unnamed+(4).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjucQmLa_yUEKuwDGsrMW8Y259k7ZzdwBmTpPiDp-SzukU8XGv9AcxZoTg71YIJg8LX_fM6WXA0MaFbfav5GgLjO18-1wCySsunwPjr_HEpUZQ60JRiWyBH0XM8VE_2oOafAn78-NEtWz8/s1600/unnamed+(4).jpg" height="239" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A larnakai Hala Sultan Tekke</td></tr>
</tbody></table>
Csak a deli partvideken megtett utamon tobb mint harminc kulonbozo (nagyreszt tortenelmi nevezetessegu helyet, muzeumot) nevezetesseget latogattam meg, most csak megemlitem oket, reszletesen majd odahaza irok roluk: Larnaka varosa, a Szent Lazar-templom, a muszlimok szent helye a Hala Sultan Tekke es a rozsaszin flamingokkal teli sosto a repuloter mellett, Tenta-Kalavasos ostortenteti lelohelye, a limasszoli var es archeologiai muzeum. Marcius 3-an, 32-ik szuletesnapomat Kurion romai varos tengerpart fole magasodo hegye alatt unnepeltem egy erett grepfrutokkal teli gyumolcsosligetben satorozva. Kovetkezo nap alkonyatra erkeztem meg a sziget nevezetes helyere, a hagyomany szerint Aphrodite-Venusz szuletesenek helyere, Petra tou Romiou-ba, igy pont lathattam a naplementet a parti sziklakrol. Meglatogattam a regi (Palea) es az Uj Paphoszt, utobbi varos teljes egeszeben a vilagorokseg reszet kepezi, a romai mozaikokkal, a varral es a korakereszteny katakombakkal. Itt egy citromligetben ejszakaztam, a belvaros kozvetlen szomszedsagaban. A sziget legnyugatabbi partszakasza, Akamas kovetkezett, mely ma is teljesen lakatlan, csak a terepjaros hangoskodok zavarjak meg a vegtelen nyugalmat, csendet es tisztasagot ezen az idilli helyen. Polisz varosabol az egyre aggasztobb kerek es penzfogyta miatt mar gyorsan tertem vissza, de rovid bepillantast nyertem a Troodosz-hegysegre is (Cedrusok volgye, Kykkos-monostor, kozepkori falfestmenyekrol hires apro kotemplomok Pedoulasz es Kalopanagoiotisz falvakban). Talan a Cevennek-hegyseghez hasonlithatnam ezt a hegyseget, meredek hegyoldalaival, hatalmas, de ritka fenyveseivel, keskeny kanyargos utjaival. Egyedul itt okozott komoly gondot a satorhelytalalas, egy alkalommal az utpadkan kenyszerultem tolteni az ejszakat, amit a beazo sator sulyosbitott. Paralimnibe visszaterve egy pihenonap utan elbucsuztam vendeglatoimtol es utra keltem, de nem jutottam messzire, az ilyenkor csendes turistaparadicsom, Agia Napa tengerpartja olyan, hogy csak a turistacsalogato prospektusok jelzoivel tudnam leirni, azt meg nem akarom... Persze, csak ilyenkor, nyaron, ugy hallottam szinte moccanni se lehet a zsufoltsagtol. Utam soran ket-haromszor azert megfurodtem a Foldkozi-tengerben, ami nem is volt olyan hideg, az augusztusi Feher-tengernel mindenesetre sokkal kellemesebb volt.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8eT_Nh0K89NFWEbGHDUw3hGut1hqLTgukFAzwc41Syzu_0SB52uUYreObHGnqyhVbVnovMm5G6-gzAGx0RRibKkNOe1eHIBDqzT8yuxFlQjAuNy_mz_w5MagshzxtwuwSyDyHdCiJI44/s1600/unnamed+(5).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg8eT_Nh0K89NFWEbGHDUw3hGut1hqLTgukFAzwc41Syzu_0SB52uUYreObHGnqyhVbVnovMm5G6-gzAGx0RRibKkNOe1eHIBDqzT8yuxFlQjAuNy_mz_w5MagshzxtwuwSyDyHdCiJI44/s1600/unnamed+(5).jpg" height="320" width="239" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hajnal Aphrodite szulohelyen</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-21722826098906748842015-02-14T16:17:00.003+01:002015-02-14T16:44:42.081+01:00Mersin<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Hat, megerkeztem a Foldkozı-tenger partjara, a majdnem egymıllıos kıkoto- es ıparvarosba, Mersinbe. Az elmult negy nap ozonvızzel felero hatalmas esozese veget ert, en pedıg megfogadtam, hogy tobbe nem tervezek az uton a kovetkezo napnal tovabb, mert semmı ertelme nıncs....<br />
<br />
2013-ban a kelet-europaı utam mottoja ez volt: "A Fekete-tengertol a Feher-tengerıg". Most ugyanezt mondhatnam el az Anatolıat atszelo utszakaszrol, a torokok ugyanıs a Foldkozı-tengert "Feher-tengernek" (Akdeniz) nevezık. Boğazlıyant elhagyva (a varos szelen sıkerult egy olyan utra leternem, ahol a tapados sar mıatt egy oraba telt kıvergodnom egy szazmeteres szakaszon) hamarosan megerkeztem a tortenelmı Kappadokıaba. 4 napot toltottem ıtt, vegıglatogatva a vıdek legtobb turıstalatvanyossagat. Mınden este komoly gondot jelentett a satorhelytalalas. Bar szabad helyben nem volt hıany, a vıharos ereju szel mıatt hol egy meredek lejto aljan, egy domb vedelmeben allıtottam satrat, hol egy szabadon allo kıs pasztorkunyhoban ejszakaztam (ıtt esett meg elso talalkozasam a "jandarmaval", a torok csendorseggel, akık ıgyekeztek mındenfele teljesen realıs ervvel - tobbek kozott azzal, hogy a fold tulajdonosa beperelhet - tavozasra bırnı, de vegul sıkerult oket meggyoznom). Avanosbol, az onyxfeldolgozasarol es fazekassagarol hıres kısvarosbol, ahol az ovarosban ma ıs lathatoak az egykorı barlanglakasok maradvanyaı a Sarıhanı karavanszerajt (a szeldzsuk epıteszet egyık legszebb emleke) erıntve a hatalmas szellel dacolva Ürgüpbe mentem. Itt a varos fole emelkedo hegy mar telıs-tele van embervajta barlangokkal es ıtt szembesultem eloszor a vıdekre, mınt Torokorszag egyık legfontosabb ıdegenforgalmı celpontjara jellemzo tomeges ıdegenforgalommal es annak mınden kovetkezmenyevel... (a 2500 lakosu Göreme terkepen osszesen 125 hotelt, panzıot stb szamoltam ossze, Ürgüpben pedıg "regı" /alıg otveneves/ ermeket neztem, de nyolcszoros arat kertek ertuk, amıbol alkudnı se volt ertelme...) Mı lehet ıtt nyaron, amıkor most ıs szınte alıg lehetett lepnı (a tulnyomoreszt tavol-keletı csoportokbol allo) turıstaktol ? Zelve elott nem sokkal talalkoztam, a Hasan es Melendız-vulkanok tufajabol kepzodott "tunderı kemenyekkel", melyek ott egesz erdot alkotnak. A zelveı volgyben a kozepkorban (akarcsak a kozelı es sokkal hıresebb Göremeben) nepes kereszteny kozosseg elt, akık a barlanglakasok mellett szamos templomot ıs epıtettek a konnyen vajhato vulkanı kozetbe. Mındenfele magas belepodıjakkal (altalban 15-20 lıra egy-egy helyen) ellatott elektronıkus beleptetokapuk voltak, de szerencsere kı tudtam valtanı a haromnapos "Museum Pass"-t 45 lıraert, ıgy osszesegeben kıbırhato volt. A tomegturızmus kovetkezmenye az ıs, hogy a göremeı völgyben, melynek fo nevezetessegeı a nagyreszt epsegben megmaradt ezereves freskokkal dıszıtett szıklatemplomok, mınden egyes templomban or ugyelt a fenykepezesı tılalom betartasara es az ıs meg volt szabva, hany percıg lehet egy-egy helyen tartozkodnı.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtIc85OENNAA8NQk91CBATdggMEOs6M5db3JE9zWHYwUn0bA56NPA3zJPUme99dvNZTqjJOrKDUWrPg-Vh_pLE2Zpz-DH04_Um2nXg26RyMeWVqKCzcEKq5vOlWhDn7GEmP0XiMrw7s5A/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtIc85OENNAA8NQk91CBATdggMEOs6M5db3JE9zWHYwUn0bA56NPA3zJPUme99dvNZTqjJOrKDUWrPg-Vh_pLE2Zpz-DH04_Um2nXg26RyMeWVqKCzcEKq5vOlWhDn7GEmP0XiMrw7s5A/s1600/unnamed.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Göremeben utolert az epp aktualıs front (elozoleg meleg nappalok es dıdergetoen fagyos hajnalok voltak) es a barlangtemplomok volgyebol mar zuhogo esoben kecmeregtem kıfele. Utmentı taborhelyemen masnap satorbontas kozben koros-korul epp leggombok tucatjaı emelkedtek a levegobe (45-ot szamoltam meg). Ez ıs resze az ıttenı turıstabıznısznek, az egyoras repules ara fejenkent 150-200 euro. A kıallo fogra emlekezteto hegyre epult varral buszkelkedo Üçhısar, majd Nevşehır, a tartomanyı muzeum es gazdag gyujtemenyu (es ıngyenes) muzeuma kovetkezett. Itt ıs hegyteton allo var koronazza a varost, de sıetnem kellett, hogy meg aznap elerjem a fold alattı varosokat, Kaymaklıt es Derinkuyut. Mındket helyen tobb emelet melysegben keskeny (altalaban csak lehajolva lehet bennuk kozlekednı) folyosok labırıntusa halozza be a szıklat, ahol aztan tokeletesen es teljesen megszunık az ember tajekozodo kepessege. Keskeny szellozonyılasok bıztosıtottak az egykor ıtt lakoknak a frıss levegot, a folyosokat pedıg malomkovek segıtsegevel lehetett szukseg eseten eltorlaszolnı. Kaymaklıban gyakran maradtam teljesen egyedul a folyosokban, ahol tokeletes csond volt, mıg Derinkuyuban a turıstacsoportok kozott tudtam csak korulneznı.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGWguW4FTtnHyoK2p1N11K1GXuBplucZhKp21txHxlTshw-Lh6Sc_9Z3NRNkEkqC_usqQ3USeXtXo-xKR4o8h70bKkiWYM4JKxxX7mazvyzc5q2eAA90fxDtsmz9L3UJ0Pii8fTXihOao/s1600/unnamed+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGWguW4FTtnHyoK2p1N11K1GXuBplucZhKp21txHxlTshw-Lh6Sc_9Z3NRNkEkqC_usqQ3USeXtXo-xKR4o8h70bKkiWYM4JKxxX7mazvyzc5q2eAA90fxDtsmz9L3UJ0Pii8fTXihOao/s1600/unnamed+(1).jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Taborhelyem Derinkuyu utan</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Masnap a horızonton foltuntek a Torosz-hegyseg 3000 m fole magasodo hofodte lancaı es Niğde varosa utan (nehany szep szeldzsuk korı muemleke, a mauzoleumok es a medresze mıatt tettem egy kıterot a varoskozpontba) az 1600 m magas Gaykayak-hagoıg tarto hosszas emelkedo vette kezdetet. Kıs megallot tartottam Tyana okorı varos romjaınal (katyuba zuttyanva a hatodık csomagtartotores teszı emlekezetesse a helyet), ahol mar kıfejezetten tavaszıas hangulat fogadott, napsutes, meleg es tavaszıllat a levegoben. A hagora folerve mar alkonyodott, az ınnen levezeto ut egy rıdeg volgyben ereszkedett ala a Pozantı-volgybe, kozben farkasuvoltes kısert. Par kılometerrel arrebb vıszont mar egy gyumolcsoskertben terhettem nyugovora, majd masnap hosszu-hosszu ereszkedes kovetkezett a mar csak 800 meteren elterulo Pozantı varosaıg a csodalatos szepsegu havas csucsok ovezte volgyben, a vıszonylag keskeny es forgalmas uton. Egy utmentı teazasra ınvıtalaskor meghegesztettek a csomagtartot (masnap ujra eltort, de Tekirben hozzahegesztettek egy keresztvasat, azota bırja) es a Feher-hıd (Ak köprü), Adana tartomany hataran allıtott meg. Pozantı utan az utolso emelkedo kovetkezett, az 1370 meteres Kandılsırtı-hagoıg (az okorı Kılıkıa kapuja volt ez, melyet ma Gülek-kapunak ıs neveznek), melyet a legunnepelyesebb hangulatban ertem el, magam mogott hagytam a telet es megerkeztem a medıterran tavaszba, a kaktuszok, a vegtelen narancs- es cıtromultetvenyek hazajaba. Mersin tartomany az orszag talan legenyhebb klımaju vıdeke es legnagyobb cıtrustermeloje, Tarsus pedıg az egyık legosıbb varos, Szent Pal szulovarosa, mely ma ıs eredetı nevet vıselı.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqCyNZ06Cz_BDvz5i8BZp545KXaoEMsA2ZNr1QQdbmMVp8DVGUVes-QN4yKh74IkKOAPZQEdwxn4f4TnD31eKmMKrS8Sn032WsfEwaWvkwXYEAcDqVGlh7KnIikCNfQjyv7bEKyVkiyoU/s1600/unnamed+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgqCyNZ06Cz_BDvz5i8BZp545KXaoEMsA2ZNr1QQdbmMVp8DVGUVes-QN4yKh74IkKOAPZQEdwxn4f4TnD31eKmMKrS8Sn032WsfEwaWvkwXYEAcDqVGlh7KnIikCNfQjyv7bEKyVkiyoU/s1600/unnamed+(2).jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Uton a tavasz fele</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Tarsus elott nem akartam hınnı a szememnek, alıg ertem kı a hegyek kozul, a mar eddıg ıs tarto eso hamısıtatlan vıharra valt, mennydorgessel, vıllamlassal es ugy szakadt, mıntha dezsabol ontenek. Egy benzınkuton talaltam menedeket, majd masfel ora utan (bar az eso nem allt el) folytattam az utam. A tarsusı varosnezes (Szent Pal kutja, ormeny templombol atalakıtott mecset, Ulu-dzsamı, Kleopatra-kapu) vege az lett, hogy mındenem csuromvızes lett, a fenykepezogep ıs atnedvesett. A varos szelen egy gyarepulet szomszedsagaban allıtottam satrat es toltottem el egy ıgen kellemetlen napot a zuhogo esoben. A tegnapelottı napon tovabbındultam, de egesz nap talan csak ket orat tudtam haladnı, vıszont valahanyszor az utat szegelyezo badogtornaccal ellatott epuletek valamelyıkeben megalltam, rovıd ıdon belul megjelent valakı es teaval kınalt. Aznap hat teat ıttam meg es sokat fejlodott torok "nyelvtudasom". Mersin Torokorszag legnagyobb kıkotoje es en a kontererkıkotoben talaltam menedeket este egy ures bufe epuleteben, ahova nem szıvargott be a vız es vıszonylag tıszta ıs volt. A tegnapı napot ott toltottem, ujra kenyszerpıhenon (szerencsere Gruzıaban jol bevasaroltam orosz klasszıkus szepırodalombol, most Lev Tolsztoj elbeszeleseıt olvasom, amı nyelvgyakorlasnak se rossz). Ma vegre kısutott a nap es en megerkeztem a 8. tengerhez bıcıklıs utazasaım soran. Mersin ıgen megnyerte a tetszesemet, gyonyoru palmafas partı setanya es rendkıvul gazdag okorı anyagot bemutato muzeuma van. Meglatogattam ıtt ıs Atatürk emlekmuzeumat. Innen Silifkebe es Taşucuba tartok, majd tovabb Ciprusra.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4xzqjGpnUEswmMUdaPRgDfXFhDgMmkp87uHLXA1T1iDwX8PmyrTYnjLtzHF2igoq1MB4U6y-38kFbtG4ZdV3_sXReu-eluf9bW6n932TZy4cSisxzvlIqHsCjfXjooACbjJ2tabtb_yc/s1600/unnamed+(3).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4xzqjGpnUEswmMUdaPRgDfXFhDgMmkp87uHLXA1T1iDwX8PmyrTYnjLtzHF2igoq1MB4U6y-38kFbtG4ZdV3_sXReu-eluf9bW6n932TZy4cSisxzvlIqHsCjfXjooACbjJ2tabtb_yc/s1600/unnamed+(3).jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-2120035454505302532015-01-28T19:59:00.001+01:002015-01-28T20:03:14.931+01:00Boğazlıyan<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Anatolıa kellos kozepen vagyok, a Bozuk ('rossz')-fennsıkon fekvo Boğazlıyan varosaban. Meg masfelnapı ut var ram Kappadokıa hıres tunderkemenyeııg. Terveım szerınt februar 7-en erem el Taşucu kıkotojet, majd ket hetet toltok Cıpruson, mıelott elındulnak a tengerparton vıssza Europaba. Sajnos az utlevelem kozelgo lejarta mıatt Lıbanonra mar nem kerulhet sor. Csak remenykednı tudok, hogy hamarosan Szırıaban beke lesz ujra es majd szarazfoldı uton ıs el lehet jutnı Bejrutba, Ammanba, Damaszkuszba, Bagdadba. Utkozben ıs nyomon kovettem nagy aggodalommal (a legınkabb elkeserıto) hıreket es teljes szıvembol szorıtok Szırıanak, hogy mıhamarabb megszabaduljon az ıszlamısta gyılkosoktol es az amerıkaı ımperıalıstak zsoldjaban allo 'ellenzekı' tarsaıktol.<br />
<br />
Mıutan zuhogo esoben bucsut vettem Batumıtol, tobb mınt 500 kılometeres ut vart ram a Fekete-tenger-partı 'sztradan' Samsunıg. Ezt alıg egy het alatt sıkerult ıs megtennem es 8 nappal ezelott erkeztem meg ujra Samsunba, onnantol mar napı atlag 50 km-es utemben haladtam del fele. Az egyszer mar megtett utat Samsunıg ıgyekeztem mınel gyorsabban magam mogott tudnı. Nyaron azon dohogtam, hogy a tengerpartı uton alıg latom a tengert a szeles aszfaltpalyatol, most nem lehetett panaszom - szazkılometereken at kohajıtasnyıra vezetett utam a vıztol. A batumı hullamoknak nyoma se maradt, csendes, szelıd vızu volt vegıg a tenger, neha kedvem tamadt volna megfurodnı benne... Majdnem mınden este kozvetlenul a vızparton allıtottam satrat, volt, hogy a tomentelen szemet mıatt volt nehez dolgom, de elofordult az ıs, hogy kıs halaszkıkoto vedogatjanal ejszakaztam. Az ıdojarassal alapvetoen szerencsem volt (ez azota ıs kıtart), nehany esos napot nem szamıtva napkozben altalaban verofenyes napsutes van, csak az ejszakak (es kulonosen a hajnalok) hıdegek.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4pvq59RWAgG0DgCbtURARKdedYT8OJHQVi5FOO-c7y5AKSm3AOP2r2dNm0Ja_X01Rjfk4PL7tmglOfATxpaxnTl8KDak5hu2oCU0tRmooVwDsmqhRCsNs51yCbaNf1etpK9aQ8L2VZB0/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi4pvq59RWAgG0DgCbtURARKdedYT8OJHQVi5FOO-c7y5AKSm3AOP2r2dNm0Ja_X01Rjfk4PL7tmglOfATxpaxnTl8KDak5hu2oCU0tRmooVwDsmqhRCsNs51yCbaNf1etpK9aQ8L2VZB0/s1600/unnamed.jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Amasya latkepe a varbol</td></tr>
</tbody></table>
A tengerparton nyugat fele haladva ezuttal modot talaltam arra, hogy meglatogassam a nyaron kımaradt Tirebolu varosat (az ut tobbkılometeres alaguton at kıkerulı). A hangulatos kıs halaszkıkototol felmasztam a kozepkorı varhoz ıs, de hatalmas lakat zarta a kapujat. A varosba vısszaterve meg beszelgettem egy samsunı tanarral ıs (tudott angolul... tanulom a torokot tovabbra ıs, de a Kaukazus utan ıtt elegge nehez megertetnı magam). A masık kıtero Ordu es Fatsa kozott a Perşembeı-felszıget megkerulese volt a regı partmentı uton (ezt Torokorszag leghosszabb alagutjan at kerulı kı az uj ut). Erdemes volt arra mennı, a part szepsege (es az ut nehezsege ıs) a Zonguldak es Sinop koztı szakasszal vetekedett. A felszıget nyugatı partjan egy kıs fok Iaszon, az argonautak vezetojenek nevet vıselı (regı gorog templom ıs all ıtt), akı Kolhıdabol hazafele hajozva kotott kı ıtt. Sokaıg uldogeltem ıtt a csendes parton, nem messze a vılagıtotoronytol, elvezve a tavaszı napsutest. Tobb alkalommal ıs ejszakaba nyuloan haladtam egyre nyugatra, a csaknem mındenutt kıvılagıtott uton. Samsun elott talalkoztam majdnem ket honap utan eloszor bıcıklıs utazoval, az Anglıabol hazafele (nekı kıcsıt messzebb van...) tarto ausztral Ashleyvel. Ellattam par tanaccsal Gruzıara es Azerbajdzsanra vonatkozoan, onnan komppal megy tovabb Kazahsztanba.<br />
<br />
Samsunban most mındenfele ugyes-bajos dolgom utan kellett futkosnı (otthonrol kuldott penz felvetele... a hatodık bankban sıkerult, mıutan egy helyrol azzal kuldtek el, hogy torok adoszamot kell valtanom, majd feloras keresgeles az ınformatıkaı boltban a sokfele altalam ısmeretlen cucc kozott, mıg szert tettem az ut 3. adapterere), majd nekıvagtam a Pontuszı-hegysegen atvezeto szeles foutnak. Ez harom hagon haladt keresztul, mıg el nem erte a gyumolcsfaırol hıres Suluova-sıksagot, majd a Yeşilırmak (Zold-folyo) partjan fekvo Amasya varosat. A 279. nap (januar 23.) nagy reszet ebben a haromezer eves varosban, az okorı Pontuszı kıralysag fovarosaban toltottem, ahol aztan sok kesobbı szultan ıs kormanyzoskodott es tele van oszman korı epıteszetı emlekekkel. Feltoltam a bıcajt a vagy ketszaz meter magasan a varos folott emelkedo fellegvarıg (gyonyoru kılatas nyılt ınnen), majd a belvarosban tett seta (a 'rendhagyo' szultan, a bekeszereto II. Beyazıt altal epıtett dzsamı es a folyopartı setany marad emlekezetes) utan alkonyatkor meg folmentem a pontuszı kıralyok ures sırboltjaıhoz ıs. Vısszaterve aztan egy adanaı rendszamu bmw-s bunkot talaltam a bıcıklınel, akı epp arrabb rangatta, hogy le tudjon parkolnı a szuk utcaban. Hatalmas szerencse, hogy a kerek tulelte a brutalıs barmot, de az ıs kıderult, hogy a zaram egyevtızedes huseges szolgalat utan befejezte a palyafutasat (puszta kezzel szet lehetett rantanı).<br />
<br />
Nemreg azt valaszoltam egy ınterjukerdesre, hogy az otthon megszokott unnepek az uton nem sokat jelentenek es megvannak mınden utnak a nagy unnepı pıllanataı. A 279. nap ılyen nagy unnep volt a szamomra, ekkor ertem el ezen az uton a 9000. km-t, amı onmagaban nem nagy dolog (eddıg nem szoktam kulon megunnepelnı az ezredık kılometereket), de egyben ez bıcıklıs utazasaım soran a 40. 000 km, amı a Fold keruletenek felel meg. Ennek felet az utobbı ket evben tettem meg. Nem dıcsekveskent ırom ezt, hıszen ez meg csak a kezdete es toredeke mındannak az utnak, amıt meg be szeretnek jarnı a Foldon.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWrb2OukaUN1EMDMK17dlzahI6zOqstiYUAGIqYr2Rtl2npBtBQmEbR8Ik4X35e8crnFDni9rSbCSx42nRHvwQF89xv9OoedfzT7FdpkzvJroV6lX98Aa1sIbOy1pBNfKmJv6TSHygGY8/s1600/unnamed+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjWrb2OukaUN1EMDMK17dlzahI6zOqstiYUAGIqYr2Rtl2npBtBQmEbR8Ik4X35e8crnFDni9rSbCSx42nRHvwQF89xv9OoedfzT7FdpkzvJroV6lX98Aa1sIbOy1pBNfKmJv6TSHygGY8/s1600/unnamed+(1).jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Uton az Anatolıaı-fennsıkra</td></tr>
</tbody></table>
Amasya utan az ut meg tett egy nagy kerulot Turhalon at Zile fele (egyenes ut ıs vezetett oda, magasan a Buzluk-hegysegen at, amı magyarul jegszekrenyt jelent, ugyhogy ınkabb az alacsonyabban futo foutat valasztottam). Zıleben ıs felmasztam a varba, majd a belvarosban keszıtett par fenykep utan nekıvagtam a Karayünı-hagoba vezeto ketoras tolasnak, a tuloldalon mar joval huvosebb volt. Errefele mar keves telepules van, azok ıs nagy tavolsagra egymastol, amı hatalmas valtozas a tengerpart utan, ahol szo szerınt egymast ertek a nepesebbnel nepesebb varosok. Az ut ıs sokkal kevesbe forgalmas, ejjelente pedıg teljes csond honol. Ahol lehetett, ıgyekeztem ejjelre a telepulesek kozeleben maradnı, ıgy satoroztam benzınkut mellett es mezarusıto bodenal ıs. Tegnapelott (282. nap) a leheto legalkalmatlanabb helyen es ıdoben (zuhogo eso a szuk utszelen) ert egy defekt, vısszaraktam hatulra a kopott schwalbet, mar kı kell bırnıa Cıprusıg (Jegor 18 ezer km utan cserelte le, ıgaz, nekı vagy feleakkora a suly a bıcıklın). Szukseg ıs volt ra, mert errefele mar rucskos, gumızabalo aszfalt van mındenfele. Na es hatalmas, szabadon koborlo kangal kutyak, most latom csak hasznat ıgazan a paprıkaspraynek. Aznap mar csak az 1450 meteres Gökiniş-hago ala jutottam el, az oda folvezeto 4,5 oras tolas egyre vadabb szıklavılagban mar tegnapra maradt. A hago utan aztan megerkeztem az 1000-1300 meteres Anatolıaı-fennsıkra (nem ıgazı sıksag ez, ınkabb hullamzo dombok lancolata, ma pedıg feltuntek a nagy vulkanı kupok, a tavolban a csaknem negyezer meteres Erciyes-vulkan ıs felsejlett a maı napon.<br />
<br />
Legkozelebb ket het mulva, mar Eszak-Cıprusrol jelentkezem majd.<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-76149452579542393792015-01-12T18:45:00.000+01:002015-01-16T12:39:08.206+01:00Batumi<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: small;">
Most csak roviden irok es kepeket se tudok kuldeni, mert a draga penzen vett atvivo felmondta a szolgalatot. Batumiban vagyok, tegnapelott erkeztem meg, holnap reggel indulok tovabb Torokorszagba. Samsunig mar megtett uton haladok ujra, ugyhogy sietek, ahogy csak tudok, hogy minel hamarabb letudjam ezt a szakazt. A pedal vegkepp tonkrement, a tengely es a hajtokar is, de ma megjavitottak, szerencsere nem is dragan. A simara kopott Schwalbet is lecsereltem az elso kereken egy olcso kinai kulsore, de az elsore remelhetoleg az is megteszi. Azert viszem magammal a Schwalbet is vesztartaleknak. </div>
<div style="color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: small;">
<br /></div>
<div style="color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: small;">
Nem panaszkeppen irom, csak tenyfelsorolaskent: Borzsomi utan egymast ertek a viszontagsagok es nehezsegek. Eloszor 4 napon belul 5 defektet kaptam (ekkor a hazai tartalek-kulsot raktam fel hatulra, most is az van font), majd ahogy atertem a Rikoti-hago alatt atvezeto alaguton Nyugat-Gruziaba, megerkezett az eso es el se allt vagy egy heten keresztul (a keleti oldalon meg eros fagy volt es en az utkarbantartok bodejaban ejszakaztam, miutan a szuk volgyben satorhelyet talalni remenytelen volt, a lampam meg csodot mondott). Szerencsemre Meore Szviri faluban hosszasan vendegeskedtem, a fel falu az ismerosom lett, alig gyoztem eleget tenni a sok meghivasnak, voltam tobbek kozott gruz disznotoron is. Itt ert az ujev is, ami itt sokkal nagyobb unnep, mint a januar 7-en unnepelt karacsony. Ugy alakitottam ki az utvonalat, hogy lehetoseg szerint ne essen egybe a nyaron egyszer mar megtettel, igy most mellekutakon haladtam Zesztafonitol egeszen Szamtredia kozeleig, onnan mar nem volt mas lehetoseg, csak a mar bejart utvonal. Kutaiszit most elkerultem, de sok akkor kimaradt nevezetesseget latogattam meg: Ubiszi monostorat, Soropani varanak romjait, Varcihe falu temetojeben szinten regi romokat, Gegutiban (miutan a falu utcain valo egyoras idegtepo fol-le tekerges utan vegre talaltam valakit, aki ertett is oroszul es el is tudott igazitani) pedig Imeretia uralkodoinak egykori palotajat (nagyreszt szinten romokban) latogattam meg. Sokszor a kritikan aluli ut miatt sik terepen is tolni kenyszerultem, vagy eppen a viharos ereju szel kenyszeritett leszallni, mindekozben a folyton lejaro hajtokarra is figyelnem kellett (ket alkalommal is segitokesz helyiek kulccsal behuztak, de nem tartott semeddig). Szadzsavakho utan egesz napos zuhogo eso kovetkezett, minden atazott rajtam es a ponyva se allt ellen a csomagokon - az is beazott. Az egesz taj egyetlen hatalmas kacsausztatora emlekeztetett, mindenhol allt a viz, de a szerencse most se hagyott cserben - egy domb tetejen (Naszakirali elott nem sokkal) egy hatalmas fenyofa labanal talaltam szaraz helyet. Masnap az eso heves hozaporba valtott (ezt a satorban veszeltem at), majd a kovetkezo napon hatalmas pelyhekben hullott a ho, mesebeli tajja valtoztatva a ciprusokkal es palmakkal boritott szubtropusi tajat. Szurrealis elmeny volt a mandarinokkal telt fakat ho alatt latni. Rengeteg mandarin van mindenhol es fillerekbe kerul (az utmenti arusoktol 3 kg-t kaptam 2 lariert, ami kevesebb mint 1 euro...)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0EjZoDd4_8v5mWYNgvHAuDvk962GjBWbPJs7SOUy8XaI521sFcRjwkzvGafFdwKnO7o-nnvUwVjDO7oTbq64spB9Xr8ToVqW-FHp0dlraIFjEHKa6lqJ1r8t68Mgc1FKhaTNfQ3-RFr4/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg0EjZoDd4_8v5mWYNgvHAuDvk962GjBWbPJs7SOUy8XaI521sFcRjwkzvGafFdwKnO7o-nnvUwVjDO7oTbq64spB9Xr8ToVqW-FHp0dlraIFjEHKa6lqJ1r8t68Mgc1FKhaTNfQ3-RFr4/s1600/unnamed.jpg" height="320" width="239" /></a></div>
<br /></div>
<div style="color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: small;">
<br /></div>
<div style="color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: small;">
Sajnos ugyanakkor az ut csuszos latyakka alakult at, ami aztan azzal jart, hogy a legnagyobb nehezsegek aran tudtam csak atkelni meg a rovid emelkedokon is es igen veszelyes helyzetbe is kerultem - az egyik kanyarban egy kicsuszo auto egyenesen nekemjott es 2 meterrel elottem allt meg. Termeszetesen a lejtokon is lehetetlen volt legurulni. Tobbszor is segitsegemre siettek: volt, hogy egy furgon soforje a vezetofulkebe hivott fol melegedni, egy kisboltban az elarusitono teaval es sutemennyel vendegelt meg, majd este (Ozurgeti utan, a mar Adzsariahoz tartozo Leghva faluban) az oreg Szuliko csaladjanal vendegeskedtem es szaritgattam a vizes holmikat. Az oreg sajnos tul reszeg volt ahhoz, hogy a gruz-magyar baratsag eltetesen tul erdemi beszelgetest folytathassunk, de felesege, lanya es veje (no meg a ket kisunoka) szinten a legnagyobb kedvesseggel es vendegszeretettel fogadtak. Masnap aztan az egesz ut korcsolyapalyava valtozott, inkabb nem is reszletezem, milyen volt a tukorjeggel boritott uton felmenni egy 12 %-os emelkedon.... Tul vagyok rajta, mint ahogy a keskeny, Kobuletitol Batumiig vezeto fouton is, ahol egymast erik a szuk szerpentinen a torok (es egyeb) kamionok. Bar most nem dugult be az ut, mint augusztusban, de veszelyes helyzetbol itt sem volt hiany. Megerkezve Batumiba, a tegnapi napot a nyaron kimaradt varosreszre szantam, meglatogattam az archeologiai muzeumot es a muveszeti muzeumot is (a legtobb kep gruz festoke es sok marad kozuluk emlekezetes, akarcsak Emilio Santareli csodalatos nimfa-szobra). Beneztem a szereny, de piranhat es kolhidai tokhalat is bemutato akvariumba is, majd hosszasan setaltam a tengerparton. A nyari csendes, "Vendegszereto-tenger" helyen most vadul hullamzo (2-3 meteres hullamok ostromoltak a molot) szurke viztomeget talaltam, ami meltan viselte a torokok adta "fekete" nevet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq31lo1wY2cirs7MWbxa1M21wO1Lv-X8DCsMPUqcgqgKkbl-SQvxepIcgDTy6SrHU6wmq8XFi6w9scfWHjHHB8tw1ElYj0eKEB8PRw6twc7G8XIP_QLaL3Cqy6p0vsaDY8blKMEo6okyU/s1600/unnamed+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgq31lo1wY2cirs7MWbxa1M21wO1Lv-X8DCsMPUqcgqgKkbl-SQvxepIcgDTy6SrHU6wmq8XFi6w9scfWHjHHB8tw1ElYj0eKEB8PRw6twc7G8XIP_QLaL3Cqy6p0vsaDY8blKMEo6okyU/s1600/unnamed+(1).jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: small;">
<br /></div>
<div style="color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: small;">
Csaknem 5 honapja jarom a Kaukazust, most az utnak ez a szakasza veget er. Nehez szivvel bucsuzom a Kaukazustol, kulonosen pedig Gruziatol. A lehetosegeim szerint megismertem es megszerettem ezt az orszagot es biztos vagyok benne, hogy visszaterek meg ide.</div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-80322007089956322802014-12-26T13:52:00.002+01:002014-12-26T13:54:31.789+01:00Borzsomi<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Harmadszor is megerkeztem Gruziaba, a legnagyobb atlagmagassagu, vulkanikus fennsikokbol allo tartomany, <strike>Szamche-Dzsavahetia alig 1000 meteren fekvo fovarosaban, Ahalciheben vagyok</strike> (ket nappal kesobb, amikor befejezem ezt a beszamolot es kozzeteszem, mar Borzsomiban, a furdovarosban). Mivel a Batumiba vezeto legrovidebb ut, mely a 2025 meteres Goderdzi-hagon vezet keresztul, a magas ho miatt mar zarva van, kenytelen vagyok nagy kerulot tenni es Borzsomin, Hasurin es Kutaiszin at megyek vissza Batumiba, majd Torokorszagba. A zord idojaras miatt az utvonalat is kenytelen voltam megvaltoztatni, Eszakkelet-Torokorszag magas hegyei es hagoi helyett az egyszer mar megtett Fekete-tenger-parti utat kovetem Samsunig, majd Amasyan at Kappadokia es valamikor januar masodik feleben a Foldkozi-tenger medenceje es Ciprus kovetkezik.<br />
<div>
<br /></div>
<div>
Egy hetet toltottem az ormeny fovarosban, tobb mint 7 honapi utonlet utan szukseget ereztem mar egy hosszabb pihenonek. Sokat barangoltam a kis belvarosban, elveztem a "megallapodottsag" elonyeit, meglatogattam a varostorteneti muzeumot es az ormeny nepirtas kozponti emlekhelyet, a Cicernakaberd-dombot. Nehez megmondani, miert volt otthonos es kedves ez a varos nekem, foleg december elejen, amikor nem a legszebb arcat mutatta, de nehezemre esett a bucsu es a tovabbindulas december 5-en. Egesz ido alatt egyetlenegyszer sem sikerult megpillantanom az Araratot, allandoan felho takarta. Nem csak ezert, a Szevan-to, Szjunik, Karabah, Geghard miatt is, es mert az Europabol Del-Azsiaba vezeto (nem sok) ut egyike Ormenyorszagon at vezet, egeszen biztos vagyok benne, hogy par even belul meg visszaterek ide.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMFL_JFrmKyMPGe4m6lJEaAlJAPqnuRjZ-WWPln5xzEAXg4YkkQf47Gi3jB4XcrlgXkf94LfspzgzlZlqfMENgZHGog8ruTDmEyhGqJO-DVkm3JQKIVI8LyZSk0AKmxqZK3QfcymCMy2o/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMFL_JFrmKyMPGe4m6lJEaAlJAPqnuRjZ-WWPln5xzEAXg4YkkQf47Gi3jB4XcrlgXkf94LfspzgzlZlqfMENgZHGog8ruTDmEyhGqJO-DVkm3JQKIVI8LyZSk0AKmxqZK3QfcymCMy2o/s1600/unnamed.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
Alig hagytam el a varost, az ujra lotyogo pedal miatt nemikepp aggodva Parakar faluban megorultem egy akombakom betukkel kiirt biciklijavitonak. Igy ismerkedtem meg a Babajan-csaladdal es a fiatal szerelovel, Karennel, akik aznap mar nem is engedtek tovabb. Karen mar bejarta munka utan fel Oroszorszagot es allandoan a hazai munkalehetosegekrol erdeklodott. Nagyon szerenyen eltek, de szivesen fogadtak, kulonosen Karen edesanyja, akitol egy ormeny keresztet is kaptam es igen nagy aggodassal engedett utamra, lelkemre kotve, hogy irjak nekik, ha hazaertem. Masnap Karen meg biciklizvel bekisert egeszen Ecsmiadzinig, az ormeny katolikus egyhaz kozpontjaig, ahol osi templomok egesz sorat jartuk vegig, koztuk Ormenyorszag legregibb templomat, a 301-ben epult szekesegyhazat. Vasarnap leven valamennyi templomban istentisztelet volt, igy csak kivulrol tudtuk oket megnezni. Ecsmiadzin elott meg megalltunk Zvartnocban, ahol egy hatalmas, 7. szazadi templom maradvanyai talalhatoak, valamint egy eredeti ket es felezer eves ekirasos tabla.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj185i9g8-9PGQFV4yWptGcy7jsD0L4OLcoyu0XlopZj4R3vRX3jJAAaKf4R8t5nf3xKaMdP4JvjDkyhq49o3oc0D8zi5xN_seLSw59dRTniXWkQt_cmyrrvWPvVDhRh8mGtcMWrXswyds/s1600/unnamed+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj185i9g8-9PGQFV4yWptGcy7jsD0L4OLcoyu0XlopZj4R3vRX3jJAAaKf4R8t5nf3xKaMdP4JvjDkyhq49o3oc0D8zi5xN_seLSw59dRTniXWkQt_cmyrrvWPvVDhRh8mGtcMWrXswyds/s1600/unnamed+(1).jpg" height="239" width="320" /></a></div>
<br />
Nagy lendulettel indultam tovabb a torok hatar kozvetlen szomszedsagaban elterulo siksagon es hamarosan meg is erkeztem Armavir (regi neven Hoktemberjan, de ma is a legtobben igy emlegetik, akarcsak Leninakant /Gjumri/ es Kirovakant /Vanadzor/) varosaba, amikor beutott az ujabb baj - 3500 km utan, az Ardesenben kicserelt hatso tengely kettetorott. Mar sotetedett es a varosszeli saros garazssoron vegzett hosszas butykolesek (eloszor azt hittem, a csomagtarto log ra a kerekre) utan (amikor is a kozel s tavol jelenlevo osszes szerelo a segitsegemre sietett) vegul is Maco, egy 58 eves, melyen vallasos taxisofor hivott meg a csaladjahoz, felesege es keteves kislanya tarsagaban toltottem az estet (nemi vallasi targyu vitat folytattam Maco "hitbeli noverevel", aki szerint a humanizmus onmagaban meg nem eleg, ha nem hiszel Istenben... rahagytam.). Miutan masnap reggel vendeglatoim Isten segitseget kertek a kerek-mizeria megoldasara, egy regi busszal visszazotyogtem Jerevanba. Mivel az interneten csak ket cimet talaltam, mindketto bicikliuzlete, ahol nincs szerviz, de allitolag ismerik az egyetlen mestert a varosban. Az elso cimen mar nem volt semmi, a masodik pedig a varos szelen volt, 7-8 km-re eszakkelet fele. Kezemben a hatso kerekkel kicammogtam a cimre, ahol a legnagyobb segitokeszseggel fogadtak, autoval visszahoztak a varosba, a Mastoc-sugarutra, ahol par honapja megnyilt Jerevan elso bicikliszervize. Masnapra meg is lett a kerek, az ejszakat ismet egy internetcafeban toltottem, majd estere visszaertem kedves vendeglatoimhoz, Armavirba.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijPG37boy_eG7FcOsuObnh4H36kn0peSwX6fvhHeIHKGIuwbstHrh8NjiPCPWxdA3JnimgeWZiaSQLQmuMUt3S_Sw_-LCqXIaMQRIpGvFvebP7Cz4ap-FVDHf7pbaPx31LL0vKsg34IfU/s1600/unnamed+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEijPG37boy_eG7FcOsuObnh4H36kn0peSwX6fvhHeIHKGIuwbstHrh8NjiPCPWxdA3JnimgeWZiaSQLQmuMUt3S_Sw_-LCqXIaMQRIpGvFvebP7Cz4ap-FVDHf7pbaPx31LL0vKsg34IfU/s1600/unnamed+(2).jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
<br />
Az ezutan kovetkezo utszakasz viszontagsagokban nem maradt el a Jerevan elottitol. Mjasznikjan utan elhagytam az Araksz-menti siksagot es az ut egyre magasabbra emelkedett az Aragac delnyugati lejtoin, hatalmas vulkani eredetu sziklasivatagon keresztulhaladva. Karakert utan egy darabon az aszfalt is eltunt, de ahol megvolt, ott se volt benne sok koszonet. Talinban meglatogattam a varos szelen, a temetoben allo, teto nelkuli, romokban allo katedralist. Kovetkezo nap visszaerkeztem a ho birodalmaba, es bar Masztara utani taborhelyemen erkezesemkor meg satrat tudtam allitani, masnapra ujra vastag horeteg fedte be satramat. Gjumriig az ut mar vegig lejtett, de ez csak annyi valtozast hozott, hogy a havat havaseso, illetve hatalmas sar valtotta fel. Utkozben tobbszor behivtak benzinkutakon melegedni es teara, illetve (mar a Gjumri utani szakaszon) egy izben egy falusi csalad kis hazaban ebedre is vendegul lattak.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji2B7pHDJzGtxDcsg0saImhxIMllr-CISzJDmI1moFlRp3rvYJ1vSSRdb10s7jD-TjDeFPFiUkGkAAcGmH_b3HV71h9o7r8zNuoUP0xXjSY6NdGOWE7y2T2sSoBF53BpK7f3cZk7KBnac/s1600/unnamed+(3).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEji2B7pHDJzGtxDcsg0saImhxIMllr-CISzJDmI1moFlRp3rvYJ1vSSRdb10s7jD-TjDeFPFiUkGkAAcGmH_b3HV71h9o7r8zNuoUP0xXjSY6NdGOWE7y2T2sSoBF53BpK7f3cZk7KBnac/s1600/unnamed+(3).jpg" height="320" width="239" /></a></div>
<br />
<br />
Utikonyvem Sirak tartomanyt csak az "ormeny Sziberia" neven emlegette, hozzateve, hogy telen nem ritkak a -40 fokos fagyok sem. Nekem szerencsem volt, csak -15 fokig sullyedt a higanyszal, amikor a hoboritotta magashegysegben, Asock elott nem sokkal, egy utmenti (meglepo modon nem osszemocskolt) zarva levo karbantarto-epulet eloterben satrat allitottam. Nem panaszkodom, ki lehetett birni, csak a melyseges csond a semmi kozepen volt egy kicsit felelmetes. Reggel az elso megallo autobol (szallashelyem mellett forras fakadt, mely a nagy hidegben sem fagyott be) egy hatalmas szendvicset nyujtottak felem. Talan megereztek, hogy az utolso ormeny dramom is elfogyott. Delutanra ertem a hatarfaluba, Bavraba, ahol maga a polgarmester (aki egyebkent szinhazi kritikus es mufordito, a litvan irodalom ormenyre forditoja, maga is Klajpedaban tanult) allitott meg es hivott be a kalyhahoz, majd az ujonnan epult templom egy mellekhelyisegeben kaptam szallast az ejszakara, ahol volt egy radiator is.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSeCkWWM07s-vGE8xDpyyb5tN04ZAQxXT9S-3Wt7Zndpjysuieac5LxQrfLp9yB7CTNA6fyb47uLwfOHL4y0c4orQrEsqJfjctiPNV5eYNydgUpDFfFRD7_3cbxTPgzdokUNMrFRh29pU/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiSeCkWWM07s-vGE8xDpyyb5tN04ZAQxXT9S-3Wt7Zndpjysuieac5LxQrfLp9yB7CTNA6fyb47uLwfOHL4y0c4orQrEsqJfjctiPNV5eYNydgUpDFfFRD7_3cbxTPgzdokUNMrFRh29pU/s1600/unnamed.jpg" height="239" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Visszaerkezve Gruziaba, hosszu szakaszon ormenylata teruleten haladtam at. A hatar utan nem sokkal ereszkedni kezdett az ut es elobb a Paravani, majd a Mtkvari (Kura) volgyeben 2100 meterrol ezerre ereszkedett ala. Itt ert az ut elso (es remelem utolso) kozlekedesi balesete, Gorelovka faluban egy parkolo bolgar rendszamu lada ajtajat nyitottak ram, ripityara torve az oldaltaska muanyag tartojat, de nagyobb baj nem tortent. Valahol Ahalkalaki utan kiertem a hoboritotta szakaszrol (ebben az ormenylakta varosban a regi var romjai neznek farkasszemet a 3300 meteres Didi Abuli fengeses ormaval), majd aznap este mar 1200 meteres magassagban, a Vardzia fele vezeto ut menten satoroztam. Gruziaban ismet napi problemava valtak a kobor (illetve inkabb felkobor, kulonfele kultelki letesitmenyek kapui korul lezengo) kutyak. Ahogy korabban mondtak nekem, ez egy szabad orszag, itt a kutyak is szabadok (magyaran mindenki szemet huny a problema felett, amit nyilvan a rendszervaltas utani civilizacios osszeomlas okozott). Miutan egy nap alatt haromszor tamadtak ram a dogok, mar nagyobb mennyisegu kovet keszitettem a kosarba..<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhayn6ay1WKc38J5lXZ8aPFGpkcNOwSIH-8DShKLwjS6stmLy4JHwsLq2ub3pLAu9mZX3JV0EzIxDWEb8kKzHYkpozB6Jp_Y7bz9N5J8MMHDaOig58PfTcxQ7xU-L4e35IZG3hpyMWFbg8/s1600/unnamed+(4).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhayn6ay1WKc38J5lXZ8aPFGpkcNOwSIH-8DShKLwjS6stmLy4JHwsLq2ub3pLAu9mZX3JV0EzIxDWEb8kKzHYkpozB6Jp_Y7bz9N5J8MMHDaOig58PfTcxQ7xU-L4e35IZG3hpyMWFbg8/s1600/unnamed+(4).jpg" height="239" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Vardzia az orszag egyik leghiresebb idegenforgalmi nevezetessege (16 km-es kitero Hertviszitol, ahol latvanyos var romjai magasodnak a Kura fole), tiz szinten elterulo "barlangvaros", mely egy foldrenges eredmenyekent valt lathatova. A szokott turistainvazio december vegen elmaradt es haboritatlanul vegigjarhattam a tomenytelen ureget, meredek lepcsot, alagutat (csak a Tamara kiralynot abrazolo freskoirol hires templom volt zarva, ahova a kiiras szerint kulon egyhazi engedely kell...) A szerzetesek a rendszervaltas utan ide is visszkoltoztek, akarcsak a kozeli Vani-barlangok remetecellaiba, ahol azert megoldottak a sziklaba vajt ablakok hoszigeteleset es a futest is es termeszetesen terepjaroval kozlekednek. Keskeny alagutakon, falepcsokon, szakadek peremen kellett felmaszni a kis harangtoronyhoz, ahonnan csodalatos kilatas nyilt a volgyre az alkony fenyenel. Az ordog erodje, a Tmogvi var mellett tertem vissza Hertviszibe, majd Aszpindzan at Ahalcihebe.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNUtzAYDzIRNPcx7GMDjLxJ97MgMG9-XPtI3oe2m7srhRYbEkvXv5ON_L_-4SEJlWJxqKl_ot6Y2Ei4pdfzgu7LROcBqhjgZV1v7AIKtVQD_YWmjCPcpEIfCdXb4Tog_OVHw5NSJwLgNc/s1600/unnamed+(5).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjNUtzAYDzIRNPcx7GMDjLxJ97MgMG9-XPtI3oe2m7srhRYbEkvXv5ON_L_-4SEJlWJxqKl_ot6Y2Ei4pdfzgu7LROcBqhjgZV1v7AIKtVQD_YWmjCPcpEIfCdXb4Tog_OVHw5NSJwLgNc/s1600/unnamed+(5).jpg" height="320" width="239" /></a></div>
<br />
Ahalciheben sikerult megoldast talalnom a napok ota veszesen nyikorgo pedalra (a Pockhovi-hidjanal karacsonyfadiszeket arulo gruz mester mellekesen bicikliszerelessel is foglalkozott es egy zsaknyi szerszam es alkatresz lapult a pult mogott...). Megkonnyebulten toltam fel a bicajt a var kapujahoz. Az egykori torok erodot az utobbi evekben szinte teljesen ujjaepitettek es idegenforgalmi latvanyosagga alakitottak, itt kapott helyet a gazdag leletanyagot bemutato muzeum, udvarban pedig a regi mecset kupolaja magasodik. Borzsomiig a Kura volgyeben ereszkedtem lefele, lassan visszatertek az erdok, a furdovaros kornyeket hatalmas fenyvesek boritjak. Megalltam Ackuri varanal, tegnap felgyalogoltam a Zold monostorig, ahol a szerzetesek tobbszolamu eneke kisert, ma pedig Borzsomit jartam be, hosszu setat teve a furdoparkban es nagy szerencsemre megtalalva ezt a kis internetezoszobat a fout menti zsibongo piac egyik sarkaban.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-57868947532566382062014-11-30T18:00:00.001+01:002014-11-30T18:00:59.870+01:00Jerevan<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Tegnapelott erkeztem meg az ormeny fovarosba. Az 1.1 millios Jerevan az orszag igazi kozpontja, lakossaganak tobb mint egyharmada itt el es valamivel ezer meter alatt fekszik, ami szamomra most azt jelenti, hogy nincs fagy... Eleg viszontagsagos utam volt Tbiliszitol idaig, de most meg 3 napig itt leszek, mielott indulnek vissza Batumi fele.<br />
<br />
Miutan egy ejszakat a kepernyo elott toltottem, az ebredezo, fagyos Tbilisziben tettem meg egy utolso setat, aztan kimarsrutkaztam a Lilo bazarba. A biciklit rendben megjavitottak, indultam is tovabb az ormeny hatar fele meg delelott. Aztan a faradtsag erot vett rajtam es a Kura partjatol nem messze satrat is allitottam egy kellemes ligetben. Masnap aztan ujult erovel indultam tovabb a marneuli uton. A hatarig tarto utszakasz eleg szaraz videken haladt at es a Kumiszi-tonak otthont ado arkon kivul emelkedo sem volt. Az ut menten veges-vegig egymast ertek a gyumolcsarusok, most volt a mandarin szezonja, a Fekete-tenger partvidekerol hozzak ide. Az arusok (es az orszagnak ez a resze) fokent azerbajdzsani nemzetiseguek voltak, mondanom se kell, hogy rendszeresen megallitottak es megvendegeltek. Egyebkent egy ujabb (tudom, mar unasig ismetelt) kutyatamadas es egy defekt kinalkozik emlitesre. Visszatero kerdes volt, hogy minek megyek Ormenyorszagba, nincs ott semmi, csak ko, kulonben se sok kedvesseggel beszeltek az ormenyekrol, hogy finoman fogalmazzak. Meg Azerbajdzsanban tobb alkalommal kertek meg, hogy ha megyek Ormenyorszagba is, akkor mondjam meg nekik, hogy......<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGL7p9eyJD_AlHrHS0CwC1HpGUeLmD0WAmDBGpxvr4RX9PiMDpPwWlaY5tk3FXkZNdfX-Vjpl_TC_ZU2WF9Jkj78R4WQFsgNUGmyo3LVDT1jmN2x3yY-2c-wu7x-5gCaqNBjb9aIKKBZY/s1600/unnamed+(4).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgGL7p9eyJD_AlHrHS0CwC1HpGUeLmD0WAmDBGpxvr4RX9PiMDpPwWlaY5tk3FXkZNdfX-Vjpl_TC_ZU2WF9Jkj78R4WQFsgNUGmyo3LVDT1jmN2x3yY-2c-wu7x-5gCaqNBjb9aIKKBZY/s1600/unnamed+(4).jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ormeny gyumolcsarus hazaspar Ajrumban, akik behivtak melegedni</td></tr>
</tbody></table>
Az utolso falu, Szadakhlo (hosszabb "interju" a korem gyulo helybeliekkel az ivokutnal, akarcsak Azerbajdzsanban) utan ertem el a hatarallomast. Alaposan megvaltoztam 9 ev alatt, mert a hataror csak nehany ellenorzo kerdes utan hitte el, hogy en vagyok a fenykepen. Az elso benyomasok: orosz mintaju egyenruha a hatarorokon, korrupcioellenes falragaszok, szinte minden auton sotetitett ablak. Uj penzegyseghez is hozza kell szoknom, egy euroert 540 dramot adnak, igy most ezrekben kell szamolnom. Az arak talan itt a legalacsonyabbak a Kaukazusban, es gyakorlatilag mindenki beszel oroszul, de sokan angolul es franciaul is. Gruziaban es Azerbajdzsanban politikai okokbol folyamatosan szoritjak ki az orosz nyelvet a kozterekrol es egyre kevesebben beszelnek oroszul (Kelet-Gruzia falvaiban es a videki Azerbajdzsanban ugy lattam, hogy a tobbseg csak a nemzeti nyelvet birja), Ormenyorszagban viszont a feliratok teren is megmaradt az orosz nyelv jelentosege. Mint megtudtam, aki csak teheti, Oroszorszagba megy dolgozni (a Gruz hadiuton csakugyan egymast erik az ormeny rendszamu kocsik), a teveben alul folyamatosan futnak a busztarsasagok hirdetesei a Jerevan-tetszoleges orosz nagyvaros viszonylatban). Mint tobben elmondtak, 1988-ban, a nagy foldrengeskor romlott el minden, azutan zartak be a gyarak, majd jott a karabahi haboru. A mai Ormenyorszag viszont sok segitseget kap a vilagon mindenfele elo ormeny diaszporatol, Jerevanban tobb szobra is van kulonfele amerikai, orosz es egyeb olajmagnasoknak, mecenasoknak.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_XXAdrdzvFkoE4sR7Qrew4ORmUrdoatjvzprkmNBik2w-Q1Zj42Qt1aXzluIA2GjliPgaUGU8AmTfNuzB2uybx5pfT4MD0RbmMQ4GhGjBlAGXGBI-l7BcQaSjSuqOruSfw2W-OxkthEc/s1600/unnamed+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_XXAdrdzvFkoE4sR7Qrew4ORmUrdoatjvzprkmNBik2w-Q1Zj42Qt1aXzluIA2GjliPgaUGU8AmTfNuzB2uybx5pfT4MD0RbmMQ4GhGjBlAGXGBI-l7BcQaSjSuqOruSfw2W-OxkthEc/s1600/unnamed+(2).jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Debeda volgye Tumanjannal</td></tr>
</tbody></table>
Az ut a Debeda-folyo, majd kesobb a Pambak volgyeben haladt egeszen Szpitakig, lassankent mintegy 1350 meterig emelkedve. A kornyezo hegyek egyre magasabbak, koparabbak es ridegebbek lettek. Az utat mindenutt vizvezetekek, csatornak oveztek (itt minden csepp vizet megbecsulnek, Jerevanban pedig, tanusithatom, csakugyan kivalo a viz), tobb vizieromuvet is lattam. Az orszag teruletenek tulnyomo resze 1000 meter folott fekszik es vulkanikus kozetek alkotjak. Regi tapasztalatom, hogy a vulkanikus videkeken a legmeredekebbek az emelkedok es ez most is igy volt. Ket rovidnek tuno kiterot tettem a haghpati es a szanahini monostorokhoz ez mindket esetben ket-harom oras nehez tolassal jart. Haghpatba mar sotetedeskor erkeztem meg, de a kaukazusi vendegszeretetben most sem kellett csalodnom, egy erosen ittas, de nagyon kedves oreg, Razmik hivott meg csaladjahoz. Utkozben is elofordult, hogy behivtak a kalyhahoz melegedni, vagy egy kavera. Masnap kodben, majd kesobb a felhoket felulrol nezve jartam vegig a 10. szazadban alapitott monostort, a fekete vulkani kozetbol (orszagszerte legelterjedtebb epitoanyag a tufa) epult komor templomokat, megcsodalva a muveszi faragasu kokereszteket (kacskar). A kopar hegyek es a sotet alapszinu epuletek (igy novemberben kulonosen) eleg komor hangulatot adnak az orszagnak, ugyanakkor ugy erzem, ez a leginkabb europaias a harom kaukazusi orszag kozul. A fovarosban viszont mindenutt sok a gyerek es a fiatal es minden nehezseg ellenere ugy erzem, sok eletero es energia van ebben az orszagban.<br />
<br />
Az uton ket alkalommal talalkoztam biciklistakkal, eloszor a hatar utan kozvetlenul egy toulouse-i hazasparral, ok tandemmel utaztak, de innen mar repulovel mennek tovabb Indiaba. A japan (gifui) Kazuja viszont, aki Romaba tart, vegig biciklivel jott Kinan, Kozep-Azsian es Iranon at. Nyakig bebugyolalva is didergett, de megnyugtattam, hogy innen mar egyre melegebb lesz Tbiliszi fele (Vahagnadzorban talalkoztunk). En viszont egyre magasabbra tartottam es egyre hidegebb lett.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4eRdAztuHZyAnZqa2iKEG3DN9kGXSyEKuvZdZvp_HVTDaDIPnKiG_3l7E4DmANYO1Liv3-oBwYzlc30HSHU6T7Ez9yEQe_t1l0uUMhzWknyu9tvy0vFl_fhOCjZkLfh-mptCqE-jBVAo/s1600/unnamed+(3).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4eRdAztuHZyAnZqa2iKEG3DN9kGXSyEKuvZdZvp_HVTDaDIPnKiG_3l7E4DmANYO1Liv3-oBwYzlc30HSHU6T7Ez9yEQe_t1l0uUMhzWknyu9tvy0vFl_fhOCjZkLfh-mptCqE-jBVAo/s1600/unnamed+(3).jpg" height="320" width="240" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vanadzor - varoshaza</td></tr>
</tbody></table>
Miutan szep oszi verofenyben vegigjartam es fenykepeztem Vanadzort (Kirovakan), az orszag 3. legnagyobb varosat (talan csak a vasarnap miatt, de nagyon nyugodt helynek tunt, mersekelt forgalommal, alacsony jardaperemekkel) es masnap reggel tovabbindultam, havazni kezdett es egesz nap folytatodott. Mig Szpitakban meg csak havaseso volt, a 2340 meteres Pamb-hago fele tartva minden kilometerrel erosebben havazott. Este a hago elott 4 km-rel kenyszerbol egy utmenti epulet eresze alatt allitottam fel a satrat. Ejszaka kemeny fagy volt es folyamatosan havazott. A kietlen teli ejszakaban csak egy kozelben megallo es egesz ejjel a motort jarato kamion hangja jelezte az emberek jelenletet. Masnap a hagot elerve azutan megerkeztem az Aragac-vulkan labainal elterulo Aragacotn tartomanyba, annak is a legmagasabb sarkaba, Aparan kornyekere. A taj egyetlen hatalmas hosivatagnak tunt, 30-40 centis horeteg takart az uton kivul mindent. Alkonyatkor erkeztem a varosba azzal a szandekkal, hogy mar nem megyek tovabb, semmi kedvem nem volt ujra az ut menten ejszakazni. Eloszor a benzinkuton probalkoztam, de ott nem volt hely, vegul azt hiszem, eddigi utazasaim legrosszabb taborhelyen, egy nyilvanos vecenek hasznalt ures epuletben kotottem ki, ahol epphogy talaltam egy satornyi ossze nem mocskolt helyet. Hogy a helyzet meg kellemetlenebb legyen, a szomszedos hazban lako oreg (miutan megkerdezte, hogy ki engedte ezt meg nekem) vegigasszisztalta a satorallitast. Annak ellenere, hogy az epulet masik fele szenaraktar, ahol legalabb tisztasag volt, meg azt se ajanlotta fel, hogy menjek at oda. Reggel aztan megjelent kettesben egy melakkal es megkerdezte, hogy elek-e meg... Ilyen emberekkel is talalkozom neha-neha.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXWX9Mt4AJWTTkPdGFX3RxsNEfrbTrNTlU7u1SLllO80-VJLstBn1vOE-O3JGgPgCmVrHE6HjvHGddXDzt7g4vxjEpvisU188s_vK63Zx3v7n3-tT37AtYvRnayJSkMLzw-14Fnumu4-s/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjXWX9Mt4AJWTTkPdGFX3RxsNEfrbTrNTlU7u1SLllO80-VJLstBn1vOE-O3JGgPgCmVrHE6HjvHGddXDzt7g4vxjEpvisU188s_vK63Zx3v7n3-tT37AtYvRnayJSkMLzw-14Fnumu4-s/s1600/unnamed.jpg" height="239" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Pamb-hagora vezeto ut</td></tr>
</tbody></table>
Nehez volt haladni a sikos uttest miatt, tobb alkalommal is gyalogolnom kellett, bar az ut tekerheto volt, aztan Aparan utan ugy husz kilometerrel hosszu lejto kezdodott, mely Jerevanban vegzodott, ugy 1000 meterrel alacsonyabban. Aznap este mar egy kellemes almaligetben satoroztam Astarak varosa mellett. Jerevanba erkezve meg volt egy kis incidensem az amerikai nagykovetseg oreivel. Jellemzo modon a varoskozpontba vezeto uton csak egyetelen tabla volt: "US Embassy" felirattal, maga a kovetseg egy oriasi epuletmonstrum magas keritessel korulveve, bent a parkoloban a megszokott benzinzabalo kocsik garmadaja. Es a keritesen fenykepek a legszebb amerikai nemzeti parkok kepeivel es idezetek kulonfele kornyezetvedoktol es amerikai elnokoktol, melyek a Fold es a Termeszet vedelmere hivjak fel a figyelmet... A vilag elso szamu szennyezojenek ez a foku kepmutatasa mindenkeppen megert egy fenykepet, ezzel aztan fel is hivtam magamra a csillagsavos-felvarros or figyelmet, aki rogton le is csapott ram. <i>"You made a photograph ? Yes. You shouldn't."</i> Mikozben nem sikerult megertetnem vele a kulonbseget Szlovakia es Jugoszlavia kozott, meg kellett varnom az amerikai fonoket, aki nyalkas udvariassaggal "megkert" hogy toroljem le a kepet, majd egy <i>"have a nice day"</i> kiseretben utamra engedett. Nem sokkal arrebb aztan egy baratsagos jerevani hajlektalannal beszelgettem hosszasan ("60 eves vagyok, mit gondolsz, meg utra kelhetek") a regi Jerevant bemutato fenykepes kiallitas elott, majd a Szabadsag-hidon atkelve a hires Ararat konyakgyar epuletnel megerkeztem a belvarosba.<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4NzRanxjSp9nVhnNZqMtJRI3u8xcnt02m-iiWa-WEKKIrUfzkoHk5zrAJdk9y5sf0IjlYVQvm7HoRj3kx47ojXmlybSiG3-0PizBtNAOTWSKCsEmO-BDEmJZWY1qtDD7WKFAbJOLu5Zg/s1600/unnamed+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh4NzRanxjSp9nVhnNZqMtJRI3u8xcnt02m-iiWa-WEKKIrUfzkoHk5zrAJdk9y5sf0IjlYVQvm7HoRj3kx47ojXmlybSiG3-0PizBtNAOTWSKCsEmO-BDEmJZWY1qtDD7WKFAbJOLu5Zg/s1600/unnamed+(1).jpg" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Kucsak falu mar csak 1900 meter magassagban fekszik </td></tr>
</tbody></table>
A jerevani belvaros a huszas-harmincas evekben epult Alekszander Tamanjan epitesz tervei alapjan. A regi zegzugos kisvaros helyet adott Szovjet-Ormenyorszag uj fovarosanak, korkoros bulvarral, szeles foutcaval (Mastoc sugarut) ket nagy terrel: az eszakin (Franciaorszag-ter) van az opera, a delin (Koztarsasag-ter) a parlament, ez utobbi kozeleben talaltam egy kis hostelt, ahol napi 12 euroert sikerult egesz jo tamaszponthoz jutnom a varosban. Tegnap meglatogattam a Matenadarant, az irott betu muzeumat, kezzel irt konyvek hatalmas es lenyugozo gyujtemenyet, az epulet elott az ormeny abece megalkotojanak, Meszrop Mastocnak a szobraval. Maga a belvaros nem tul nagy, konnyen kiismerheto, de eleg sokat csatangoltam keresztul-kasul. Beszelgettem egy latogatoba hazaerkezo amerikai ormennyel es egy nyugdijas nenivel a parkpadon ("mi mar otezer eve itt elunk"). Jerevanban is van bolhapiac, termeszetesen, sikerult hozzajutnom a mar forgalomban nem levo dram-ermekhez is. Meg teszek egy kirandulast csomagok nelkul a Geghardi-kolostorhoz, majd szerdan indulok Gjumrin at vissza Gruziaba. Sajnos az eredetileg tervezett Hegyi-Karabahra mar nem maradt idom, illetve a magas hegyek es hoboritotta hagok miatt sem vallalkozhatom mar erre. Talan meg visszaterhetek ide kellemesebb evszakban is...<br />
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-13259049951443066392014-11-12T15:28:00.000+01:002014-11-12T15:28:21.843+01:00Tbiliszi harmadszor<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Mar visszajaro vendeg vagyok ebben a Rusztaveli sugaruti internetcafeban... Nem terveztem visszaterni ebbe a gyonyoru varosba, de 3 napja Szignagiban, vagy 110 kilometerre innen a pedal eltorott es onnan gyalog jottem a kahetiai orszaguton. Szerencsemre Tbiliszi legszelen, a Lilo bazarban talaltam egy biciklijavito muhelyt, ahol nagyon kedvesen fogadtak es bar az egesz bazarban nem talaltak azt az alkatreszt, amit cserelni kellett, megigertek, hogy holnapra beszerzik. Igy bejottem a varosba egy hetventetris marsrutkaval es folmentem a Mtacminda-hegyre sikloval (a korabbi ittleteim alatt ez mindig kimaradt). Innen az egesz varost belatni, feluton pedig a gruz nemzeti pantheon, a Mamadaviti-templom es temeto. Holnap mar egyenesen fordulok Jerevan fele es ha minden jol megy, estere Ormenyorszagban leszek.<br />
<br />
De folytatom Hovsantol, a Kaszpi-tenger partjan. Olajfoltos taborhelyemet elhagyva a varos legszelen (miutan megteaztam egy szabomuhelyben, ahol utbaigazitasert alltam meg, de a tulajdonos a legnagyobb tisztelettel fogadott) talaltam egy szerelomuhelyt, ahol meghegesztettek a csomagtartot, mondanom sem kell, hogy ingyen es ismet diszvendegkent kezeltek. Szinte mar unalmasnak tunhet sorolni a sok vendegeskedest, de a Kaukazusban ez a mindennapi tapasztalat. Ahhoz kepest, hogy tavaly Esztorszagban ket het alatt (a rendoroket leszamitva) senki egyetlen szot sem szolt hozzam, eleg nagy kulonbseg... Ahogy Elik mondta: "A Kaukazus szereti a vendegeket."<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgltH0TxH_pUD4UPf__SV9wPnf0YF7C04l0QVWYrlmxrcWzXv4Fp-bCKR6MatDVQPfqyoRY-XF3bHSuen0rZq193nwb6kphf2kkSiON9hmmVm3OIAFd6QEPggxfD9jB6fvVTiImhRBZr94/s1600/unnamed+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgltH0TxH_pUD4UPf__SV9wPnf0YF7C04l0QVWYrlmxrcWzXv4Fp-bCKR6MatDVQPfqyoRY-XF3bHSuen0rZq193nwb6kphf2kkSiON9hmmVm3OIAFd6QEPggxfD9jB6fvVTiImhRBZr94/s320/unnamed+(2).jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Hovsan utan az ut egy darabon kozvetlenul a tenger partjan halad (a terkepen "Emin Beach" neven szerepel a hely), itt lementem a vizpartra uszni egyet a mar eleg hideg vizben, majd mikor tovabbindultam tovabb, megszolitott itteni vendeglatom, akinel aztan ket napot toltottem. Elik kamionsofor volt es ma is szallitmanyozassal foglalkozik, de ahogy mondta, enyhen kriminalis hire van a kornyeken (hagyd csak a biciklit nyugodtan a kapunal, senki nem mer hozzanyulni...). Parhavonta ingazik Hollandia/Nemetorszag es Azerbajdzsan kozott, ott van egy baratnoje is, mert hiaba dusgazdag ember, a csaladja tonkrement. Igy egy barati tarsasag gyulik ossze minden este a hatalmas haz udvaran, ilyenkor aztan van baranysutes, poharazgatas, beszelgetes, sokszor ejszaka is erkezik meg valaki. Engem a legnagyobb vendegszeretettel fogadtak, meg a ruhaimat is ki tudtam mosni hosszu ido utan mosogeppel, sot felajanlottak, hogy masnap menjek csomagok nelkul a Pirallahi-szigeti korre. Ez a kor tobb mint nyolcvan kilometeres lett, de eljutottam a sziget eszaki csucskebe, ahol a tengeri olajkutak (egy tobb km hosszu allvanyzat nyulik be a tengerbe) mukodnek, a felsivatagos Apseroni-felsziget fasitasanak szep peldait lattam az ut menten, vegul mar sotetben ertem vissza Hovsanba. A kovetkezo nap tovabbindultam Szurahaniba, ehhez el kellett haladni rengeteg olajkut es egy rozsaszinu to mellett (szerintem ha valaki beledobna egy gyufat, meggyulladna...), majd fel kellett maszni egy jokora dombra. Szurahaniban, a vasutvonal toszomszedsagaban emelkedik az Atesgah nevu zoroasztrianus templom, varszeru udvaron eg a szent tuz ki tudja miota. Innen ujra keletnek fordultam, a repuloterre vezeto (lehet talalgatni, kirol neveztek el) rettento szeles es forgalmas autopalyan. En Kalaba tartottam, estere ertem a falu kozepen magasodo erodhoz (mellette etnografiai muzeum is van, de az mar bezart), amit teljesen felujitottak. A var egyike volt a sirvansahok birodalmat eszakrol vedo erodrendszernek. Masnap (miutan egy olajfaligetben ejszakaztam) az erodrendszer ujabb tagjait, a mardakani bastyakat (Mardakanban tobb gigantikus kapu fogadott, mogottuk a szaz ev elotti olajmagnasok palotaival es egy szereny emlektabla, amely Jeszenyin itteni tartozkodasanak allit emleket) es Suvelanban egy mecsetet (zarandokhely, Mir Movszum Aga sirja, gyonyoru kekcsempes kulso es minden oldalrol uvegboritotta falu belso) latogattam meg. Buzovnanal kiertem az Apseroni-felsziget eszaki partjara, ahol orkanereju szel tamadott eszak felol (tobb alkalommal is biciklistul feldontott, egyszer kis hijan az erkezo teherauto ala), hosszu szakaszokon kenytelen voltam gyalog menni, a satrazas remenytelennek tunt.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7XxpkBvSPygfbB13_kp4IopJ8p8qIcX3Naa2Y_5bjuJJX_IA5p_0A1QkUhWTcon8E2kBvXbT-Bg2Psw7iD5NhhfcMlScgCre-ArzbEaq1koqQik_jnxGnly0WCj2wwMJioWaitpBAQeA/s1600/unnamed+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7XxpkBvSPygfbB13_kp4IopJ8p8qIcX3Naa2Y_5bjuJJX_IA5p_0A1QkUhWTcon8E2kBvXbT-Bg2Psw7iD5NhhfcMlScgCre-ArzbEaq1koqQik_jnxGnly0WCj2wwMJioWaitpBAQeA/s320/unnamed+(1).jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Ekkor talalkoztam Tarlannal (Maha Khali Bharata), aki epp utmenti kovacs- es femmuvesmuhelyeben dolgozott segedevel. A Janardag fele vezeto utrol erdeklodtem, de a dolog vege az lett, hogy felhivta egy baratjat es a biciklit egy oreg Lada tetejere erositve egyutt mentunk a Mehdiabad folott emelkedo "Ego-hegyre" (ahogy Tarlan mondta, gyerekkoraban gyakran terelte erre a nyajat, de "turistakent" meg sosem jart itt). Az Atesgahhoz hasonloan itt is a foldbol szivargo foldgaz langol idotlen idok ota, parmeternyi szelessegben. Az uvolto szelben es a hidegben ovatosnak kellett lenni a langok kozeleben. Az estet Tarlan csaladjanal toltottem, aki eleg szereny (spartai es ez az o eseteben nem szovirag) korulmenyek kozott el, felesegevel, harom kisgyerekkel (ket kislany es egy fiu) es a nyugalmazott KGB-s nagypapaval. Tarlan valoban spartai eletet el, Krisna-hivo harcmuvesz es bicikliversenyzo, aki magara a ksatrija-rend torvenyeit tartja ervenyesnek (szolgalatmegtagadasert negy evig ult bortonben, mert a ksatrijak nem harcolhatnak vilagi hatalmak oldalan) es gyermekei felnevelese utan o is biciklivel keszul utra kelni valamelyik tibeti kolostorba. Masnap 16 km-en at kikisert egeszen a bakui agglomeracio szeleig, a semahai ut kezdeteig.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL-2XlIVtWFS2PxkyLJYaVN-_OPqS5E3wAMVo3kNYpcH1EgZRaddQjS4GlXeSgSGjIfYYCmajS6DbpOU-u6-Siazf3iuQO2JAEGi9Q4OqBOXIsuyEIQOOQOqPMG5k8el0w_B2JuKWJdPY/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="239" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjL-2XlIVtWFS2PxkyLJYaVN-_OPqS5E3wAMVo3kNYpcH1EgZRaddQjS4GlXeSgSGjIfYYCmajS6DbpOU-u6-Siazf3iuQO2JAEGi9Q4OqBOXIsuyEIQOOQOqPMG5k8el0w_B2JuKWJdPY/s320/unnamed.jpg" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Gyerekkoromat vegigkiserte a felelem a farkasoktol, nem tudom, mikor olvashattam eloszor a <a href="http://ahelyszelleme.blogspot.com/2012/03/gevaudani-fenevad.html">gevaudani fenevad</a> historiajat, de biztosan nem voltam meg tiz eves. Aztan elmentem Gevaudanba (ahol farkas ma mar csak egy aprocska rezervatumban akad) es eltoltottem egy ejszakat a Tenazeyre-i erdoben. Azota hiaba remitgetnek az utamba kerulo emberek a farkasokkal, nyugodtan alszom akar a tajgaban, akar a hegyekben. Masnap reggelinel azonban Tarlan teljes komolysaggal beszelt a semahai farkasokrol, melyek nagyobbak, mint barhol mashol es nem felnek az embertol. Lelkemre kototte, hogy sose ejszakazzak messze az utrol es ha este telepulest hagynak magam mogott, inkabb forduljak vissza. Bizony eleg felelmetes tajek kovetkezett Baku utan, kietlen pusztasag, eloszor elszort hegyekkel, majd meredek hagokkal, hosszu szakaszon egyetlen telepules nelkul. Aznap este Dzsangi elott allitottam satrat, de az ejszaka ujra folerosodott a cel, en pedig feltettem a satrat, ugyhogy a hajnalig hatralevo 3-4 orat a falu falai elott (magas kerites vette korul) toltottem.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHceHD2fc77uNx5n7i9LalNMbTBU8SXynzm9O_UIuSW-o605T3HfDNlT_vZjSaolYEvcyXjDZs3Mw5PXrllhpbjsdIVJlda5UYMwtVq_S0SRhA4uuhoaD87eLq81STDbCv_CgLeRGYI6w/s1600/unnamed+(3).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhHceHD2fc77uNx5n7i9LalNMbTBU8SXynzm9O_UIuSW-o605T3HfDNlT_vZjSaolYEvcyXjDZs3Mw5PXrllhpbjsdIVJlda5UYMwtVq_S0SRhA4uuhoaD87eLq81STDbCv_CgLeRGYI6w/s320/unnamed+(3).jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Sietnem kellett a vizum lejarta miatt, igy az elkovetkezo 5 nap eleg sietos lett, sajnos alaposabb varosnezesre sehol sem volt mod (Semahaba meg bementem, de Kebele, Seki, Iszmajilli es a tobbi kisvaros alaposabb bejarasa sajnos kimaradt). Iszmajilli-ig meredek kaptatok sorozatan kellett atkelnem, de Semaha utan a taj teljesen megvaltozott, a pusztasagot a Kaukazus folancat delrol szeles savban ovezo gyonyoru lomboserdok (sok gesztenye, tolgy, diofa, az osz minden szineben pompazo lombokkoronaval) valtottak fel, melyek muvelt foldekkel valtakoztak (ujra megjelentek a mogyorofak is). Az utat majdnem vegig vendeglok es piknikezohelyek oveztek, egy alkalommal egy nem mukodo kisvendeglo fapadjainal allitottam satrat. Szep fotogyujtemenyt allitottam ossze a Keresztapa portreibol. Kozben jobb kez felol a Kaukazus hofodte csucsai kisertek utamat. Ketszer talalkoztam biciklis utazokkal is, eloszor ket angol fiatalemberrel, akik Hongkongba tartanak, majd egy lenyugozo sved lannyal, aki Afganisztanba (!) megy egyedul (!), de egyszer mar jart ott, elso biciklis utja pedig egyenesen Szudanba vezetett, szinten egyedul... Az utolso harom napon mar kenytelen voltam sotetben is haladni, hogy az atkozott vizumoraval lepest tartsak. Oktober 25-en estere oda is ertem a balakani hataratkelore, ahol a domb tetejen oriasi racsos kapu fogadott. A kapunal strazsalo katona negyed oran at vart a parancsra, amit a fenti (a domb legeslegtetejen, ahol a hatar huzodik) parancsnoksag radion adott meg. Odafent aztan jott a feketeleves, mint kiderult, ok egy kicsit mashogy szamoltak a 22 napot, mint en, vagyis tultartozkodtam egy nappal. Vegul masfel oras (kozben kinzo fogfajas javitotta a kozerzemet, ami aztan meg ket napig tartott) tovabbi varakozas utan, mikozben besotetedett, hosszas tanyersapkas-konferencia utan (kozben megfigyelhettem, hogyan kelnek at a hataron a "bennfentesek") vegul elengedtek azzal, hogy a buntetes 300 manat lett volna (kethavi koltsegvetes) es hogy jo a szlovak futball... A gruz hataror elso kerdese az volt, hol a jobb, ott, vagy itt...<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBxQDdfPUu3mJTF2i16db3sfrodj9ZZjdezjMhVo33DPHpuve9rjF5c4GfjS2dTbjzLI_dJIGDzKPeUyS3fjlUnjwxycm_L9fb0z3Pmekzxa1PoPZK3K-YbZVZHSP8B_riQAZ0zvv8NPI/s1600/unnamed+(4).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBxQDdfPUu3mJTF2i16db3sfrodj9ZZjdezjMhVo33DPHpuve9rjF5c4GfjS2dTbjzLI_dJIGDzKPeUyS3fjlUnjwxycm_L9fb0z3Pmekzxa1PoPZK3K-YbZVZHSP8B_riQAZ0zvv8NPI/s320/unnamed+(4).jpg" width="240" /></a><br />
<br />
Aznap mar nem mentem messzire, az elso falu vegen (Macimi) satrat allitottam egy kukoricafold szelen. A kovetkezo ket napot aztan satorban toltottem, mert megallas nelkul zuhogott az eso. Kenyeret es sajtot kaptam a "szomszedoktol". Ezutan nagy Z-alaku utat tettem meg Kahetiaban, eloszor a Kaukazus labanal Ahmetaig haladva, majd a Civi-Gombori hegyseg labanal vissza Szignagiig, onnan mar egyenesen (bar az apostolok lovan) Tbilisziig. Ismet vendegeskedtem egy napot Cickanaanceri faluban, ahol igazi kahetiai borral (itt termeltek a vilagon eloszor bort es csakugyan, nagyon finom meg az egyszeru hazibor is), teritett asztallal es igazi gruz vendegszeretettel fogadtak. Meglatogattam a Dzveli Gavazi-templomot, Ilja Csavcsavadze szulohazat Ahmetaban, a nekreszi kolostort (az egyik legregibb Gruziaban, a 6. szazadbol), Gremit, Kahetia regi fovarosat, az Alaverdi-katedralist (a tbiliszi Szameba megepiteseig a legnagyobb templom volt az orszagban) majd az Ikaltoi-akademia romjait. Reszem volt tobb veszelyes pasztorkutya-tamadasban, elso alkalommal hasznaltam a paprikasprayt. Csaknem valamennyi este szolotokek kozott allitottam satrat. Azon a napon, amikor Telaviba, Kahetia fovarosaba erkeztem (itt egy helyi mester megerositette a ket kilazult kullot a hatso kerekben es tobb mint 7200 km utan kicserelte a lancot is) havazott eloszor ezen az uton, masnap hajnalban pedig befagyott a viz a palackban. Cinandaliban a Csavcsavadze-hercegek kastelya (hatalmas park kozepen all, hires majd ketszazeves borospinceje) es az itteni muzeum allitott meg, Kardenakhiban pedig tettem egy ketkilometeres kiterot a Szabacminda-templomhoz (sok regi templom es varrom rejtozik a Civi-Gombori-hegysegben, de a legtobb joval messzebb van az uttol es az egyre inkabb ingadozo pedallal nem vallalhattam tobb kiterot). Vegul Szignagiban (kis muzeumvaros, muzeumaban <a href="http://ahelyszelleme.blogspot.com/2012/03/konsztantyin-pausztovszkij-kozonseges.html">Piroszmanisvili </a>tobb festmenyevel) a pedal megadta magat. Az onnan idevezeto haromnapos uton meg gyalogszerrel is sikerult meglatogatnom a Bodbe-monostort (a gruzokat kereszteny hitre terito Szent Nino sirja, szent forras), Csajluri varat (gyakorlatilag ujjaepitettek a nyolcvanas evekben, de a var alatti kellemes fenyoliget jo satorozohely) es a Ninocmindai-monostort. Ma reggel ujra kemenyre fagyott a satorponyva, de napkozben mar kellemes meleg van, szep aranylo oszi ido. <br />
<br />
<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-15986715205088164362014-10-22T14:14:00.000+02:002014-10-22T14:14:37.298+02:00Semaha<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Semahaban<i> (</i><span style="background-color: white; color: #252525; font-family: sans-serif; font-size: 14px; line-height: 22.3999996185303px;"><i>Şamaxı)</i><b> </b></span>vagyok, Baku utan 120 kilometerrel, kb 900 kilometert tettem meg azerbajdzsani foldon. 5 napot toltottem a fovarosban es kornyeken es most mar visszafele haladok. Sietnem kell, mert a mai napot nem szamitva mar csak 3 nap van hatra a vizumombol, a hatar pedig meg tobb mint 300 kilometerre van. 5 nappal ezelott elertem az ut legtavolabbi es legkeletebbi pontjat, a Pirallahi-szigetet (lanykori neven az Artyom-szigetet). Ez a legkeletebbi pont, ahova eletemben eljutottam (50. fok 20. perc), kb egy fokkal van keletebbre, mint Kirov a tavalyi uton.<br />
<br />
Miutan megerkeztem Azerbajdzsanba, tobb mint 500 kilometeres ut vart ram a Tbiliszit Bakuval osszekoto nyilegyenes fouton. Kopar sztyeppen at haladt az ut, melyet az utolso 150 kilometeren felsivatag valtott fel. A legtobb ut menti varosban megalltam, bar ez kiterokeket jelentett (a korforgalmakban a taxisoforok sosem mulasztottak el felhivni ra a figyelmemet, hogy Baku nem arra van...). Az uton nagy volt ugyan a forgalom, de eleg szeles volt, hosszu szakaszokon a meg at nem adott, de mar kesz uj savon haladtam. Miutan elmaradtak a kopar dombok Tovuz utan, egeszen a Kaszpi-tengerig siksagon haladt az ut, ahol csak az idonkent fuvo eros szembeszel akadalyozott a haladasban. Az ut kikerulte a lakott telepuleseket, de azert megtalaltam a modjat, hogy korulnezzek a diszes badogtetokkel fedett hazak kozott.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBuE-enmQhMiReq5U55o1i1ikQiR9kxg5LQj39_sATl3zMfziZUoS3K6DPFzzEz_S0lQFUpSwqUJvtTss2-zkKR4Vk88eC6but9YsmwLiaGdFrIu-zmFgs8Ha9XdPU_p4FKri5XBCmkjE/s1600/unnamed+(2).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBuE-enmQhMiReq5U55o1i1ikQiR9kxg5LQj39_sATl3zMfziZUoS3K6DPFzzEz_S0lQFUpSwqUJvtTss2-zkKR4Vk88eC6but9YsmwLiaGdFrIu-zmFgs8Ha9XdPU_p4FKri5XBCmkjE/s1600/unnamed+(2).jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Az azerbajdzsaniak meg a torokoknel is szenvedelyesebb teaivok es dudanyomogatok. Vendegszeretet dolgaban nem maradnak el a gruzoktol, szinte meg sem tudom szamlalni, hanyszor vendegeltek meg, allitottak meg az utmenti arusok es adtak ingyen szolot, granatalmat, fott kukoricat. A kozvetlenseg es az idegenek iranti erdeklodes neha mar terhes es tolakodasnak tunik (most is lelkesen figyelik, mit irok eppen, egy alkalommal pedig az egesz satorallitast vegigasszisztalta ket pasztor, a botjukra tamaszkodva es kommentalva, hogy mit csinal epp ez a furcsa idegen). Baku kornyeken ket alkalommal is vendegeskedtem helyieknel, de errol majd a kovetkezo bejegyzesben.<br />
<br />
Miutan elhagytam Gazahot, Agsztafa volt a kovetkezo varos, ahol ujra igazoltattak a rendorok (szerencsere ez volt az utolso eset azota is, bar rendor rengeteg van mindenhol). Ezutan Tovuz kovetkezett, ahol hosszu kilometereken at szoloskertek oveztek az utat. Az azerbajdzsani kisvarosok egy ido utan mind egyformanak tuntek, vadonatuj csillogo-villogo kozepuletek (a legtobb varosban van "olimpiai kozpont") es regi lakohazak keverednek, es mindenutt Gajdar Alijev szemelyi kultuszanak jelei (tomentelen oriasposzter, szobrok, rola elnevezett parkok, terek es minden foutca az o nevet viseli). Akikkel beszelgettem, valamennyien nagy tisztelettel beszeltek a "Nagy Alijevrol", kiemelve azt, hogy veget vetett a kilencvenes evek elejere jellemzo torvenyenkivuli allapotoknak es persze azt, hogy "legyozte" a gyulolt ormenyeket. Ivovizhez jutni joval nehezebb, mint Gruziaban, az arak is magasabbak (a 10 kopejkasnal kisebb cimleteket nagyvonaluan nem is hasznaljak, eleg nehez volt beszereznem ezeket az ermeket), az utak allapota viszont sokkal jobb.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCqhZ4-oddO5STOY6RLbLB6k-S-WkxGd6TUBdqKCgzK-5vmi8cbBhHzPm_waTauYmWa9jBXWP56sQHleE_RhYlmc9wk1SSm24_POsY8P1EWI2DabHNGB5kdS9PX5ml7eJrhG3WB2R7Bxw/s1600/unnamed.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCqhZ4-oddO5STOY6RLbLB6k-S-WkxGd6TUBdqKCgzK-5vmi8cbBhHzPm_waTauYmWa9jBXWP56sQHleE_RhYlmc9wk1SSm24_POsY8P1EWI2DabHNGB5kdS9PX5ml7eJrhG3WB2R7Bxw/s1600/unnamed.jpg" height="239" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Semkirtol nem messze egy fuvarozo ceg portajan ejszakaztam, egy cementzsakokkal teli teremben, masnap pedig megerkeztem az orszag 2. legnagyobb varosaba, Gandzsaba (regi neven Kirovabad). A varos szelen rogton egy hatalmas park fogadott, patikatisztasagu setany (az orszag egyebkent nagyon szemetes, csak a Balkanhoz hasonlithatoan) egy irdatlan diadalivvel, melynek vegen termeszetesen az elnok szobra magasodik. Itt meg biciklikolcsonzo is volt, bar nem engedtek tovabb, csak gyalog (visszaterve pedig kisebb bonyodalmat keltett, hogy hozom at a bicajt a harom meter szeles gyepen, amikor a fure lepni tilos - eloszor engedelyt kell kerni a fonoktol). A szovjet tipusu hatalmas foteren (lehet talalgatni, kinek a szobra all a Lenin-szobor helyen....) all az adminisztracio epulete es nem messze tole a varos nehany muemleke, a karavanszeraj es a Dzsuma-mecset. Miutan nagy nehezen kiertem a belvarosbol (a regi utcak itt is a rajukzudulo autoaradattal kuszkodnek, sokszor meg egy biciklinek eleg helyet se hagynak) az ut menten Nizami Gandzsavi, a 12. szazadi perzsa kolto mauzoleum-tornyahoz ertem. A toronnyal szemben itt is uj csupauveg muzeumot emeltek. Ezutan a varos szelen, a pusztaban allitottam satrat, ahol aztan a kovetkezo napot is toltottem, mivel megerkezett a ciklon es egesz nap zuhogott az eso.<br />
<br />
Masnap esemenytelen haladas kovetkezett egeszen Jevlahig, ahol is talalkoztam Jegor Kovalcsukkal (<a href="http://vk.com/rirura_velecot" style="background-color: white; color: #1155cc; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;" target="_blank">http://vk.com/rirura_velecot</a>), egeszen maig az egyetlen biciklis utazoval Azerbajdzsanban (ma Semaha elott ket Hongkongba tarto angollal futottam ossze). O sem talalkozott biciklis utazokkal a Pamir ota. Jegor egeszen rendkivuli egyeniseg, neprajzos, akit elsosorban a tradicionalis kozossegek erdekelnek es 25 eves letere bejarta mar fel Azsiat, lestoppolt Indoneziaig, tavaly keresztulbiciklizett Afganisztanon, most pedig Kozep-Azsiabol tartott Ormenyorszagba (amikor ezt irom, mar Karabahban jar) es meg vissza is megy biciklivel Tomszkba a kozelgo sziberiai tel ellenere... Aznap este egy benzinkuton ejszakaztunk, ahol a Karabahbol menekult kurd benzinkutasok invitaltak meg.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRq4VFL2j4YRuzZpGDXAKdmnvnYDFUN7fiV26SN9aNjPHLEtSE7KZhT-znRSM3gjq8m1Epvl_v0HqF154ykl2TsZa4_6K1RsW2GaxJAei72FSpF_K_9dVQfnvtJ-wqonhA2sh2sjEwvNU/s1600/unnamed+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgRq4VFL2j4YRuzZpGDXAKdmnvnYDFUN7fiV26SN9aNjPHLEtSE7KZhT-znRSM3gjq8m1Epvl_v0HqF154ykl2TsZa4_6K1RsW2GaxJAei72FSpF_K_9dVQfnvtJ-wqonhA2sh2sjEwvNU/s1600/unnamed+(1).jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Jevlahtol meg ket napig tartott az ut a felsivatagos Mugani-siksagon keresztul a Kaszpi-tenger partjaig, melyet Alatnal ertem el unnepi hangulatban. Ha volt ennek az utnak "celja", akkor ez volt az, a hetedik tenger, ahova biciklivel kiertem, es innen mar visszafele haladok. A hely viszont a legkevesbe sem volt unnepi, a partot lekeritettek a kikoto szamara, majd Gobusztannal mocsaras szemettelep fogadott a parton es csak messzirol lattam a vizet. Meglatogattam viszont a Gobusztan feletti hegyen az oskori sziklafestmenyeket (nyilt nap volt, igy ingyen) es a hozza tartozo hipermodern muzeumot. Nagyon meredek ut vitt fol hozza, de ossze sem lehet hasonlitani azzal, ami masnap vart ram, a hires iszapvulkanoknal.<br />
<br />
Az iszapvulkanok a sivatagban vannak, es a hozzajuk vezeto ut eleg bonyolult. Ket alkalommal is felajanlottak ugyan penzehes soforok, hogy 20 manatert odavisznek, de ezt elutasitottam, ahogy azt a korrupt ort is, aki 5 manatot kovetelt, hogy az ingyen latogathato Kucsuk Das sziklaihoz felengedjen. Mar esteledett, de nem mentem tovabb Bakuba, hanem a vasut mellett ejszakaztam, majd masnap visszamentem Alat ipari negyedebe (bicikli utan futo gyerekcsapatok, szornyu lepukkantsag), majd tobbszori utbaigazitas utan a sivatagi utra tertem ra. Itt egy epitkezesen dolgozo munkasok allitottak meg, otthagytam naluk a csomagokat es szinte egykettore felertem a fortyogo iszaphalmokhoz, ahonnan gyonyoru kilatas nyilt a partvidekre. Egymas utan masztam fol a 4-5 meteres halmokra es fenykepeztem a bugyborekolo "sarkratereket", melyekben az iszap azonban teljesen hideg voltak. Ezek nem igazi vulkanok, a koolajmezokhoz kapcsolodo, tektonikus repedesek menten feltoro gazok alakitottak ki oket. Visszaerve meg lezuhanyoztam vendeglatoimnal, aztan indultam tovabb. Aznap este Gobusztan utan ejszakaztam egy epitkezes mellett, majd masnap meg 50 km-t kellett megtennem Baku kozpontjaig.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwf2mciCI_jb8hUjDquO-TYT-3MerNq3FqjBJcgm1qvgXRVLDLhEdCM0e3AMJshMYXyJ03yQijD4G2J-HeE0gMLuPIiBnLzT3KNSD53QJPuxFmaGHXBF9va01jgRePRA39Lf8wWcrZLFk/s1600/unnamed+(3).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwf2mciCI_jb8hUjDquO-TYT-3MerNq3FqjBJcgm1qvgXRVLDLhEdCM0e3AMJshMYXyJ03yQijD4G2J-HeE0gMLuPIiBnLzT3KNSD53QJPuxFmaGHXBF9va01jgRePRA39Lf8wWcrZLFk/s1600/unnamed+(3).jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Szangacsalinal jutottam eloszor ki a tenger partjara, az egesz partot borito kagylohalmokon atgazolva. A Kaszpi-tenger vize egeszen furcsa, kesernyes izu, nem hasonlit mas tenger vizere. Majd a "Hazar-szigetek" mellett haladt el az ut, ahol egy uj Dubajt akarnak letrehozni mesterseges szigeteken egy kilometeres felhokarcoloval. Rengeteg penz van ebben az orszagban, ha Baku belvarosan kivul nem is nagyon latszik. A belvarostol alig negy kilometerre mar ott bologatnak az olajkutak es mivel ezen a napon csak az Ovarossal valo futolagos ismerkedesre (a sirvansahok palotajanak es a Leany-toronynak a meglatogatasara) futotta az idombol, aznap este egy ilyen olajkut mellett allitottam fel a satrat ejfel elott nem sokkal.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCmwNrvrLU3OuaCupg66lwe0qkUzOYl2f_yiZmsZLQCX_-Y4JxZu4PVn1sTarpoAY1CEx-xK-5So8hkxmUyJAwBhTSt5Otm29NdJ7qn-guojECbqV-iRzoobjDO9O1pg6j-r2qFU53ngQ/s1600/unnamed+(5).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCmwNrvrLU3OuaCupg66lwe0qkUzOYl2f_yiZmsZLQCX_-Y4JxZu4PVn1sTarpoAY1CEx-xK-5So8hkxmUyJAwBhTSt5Otm29NdJ7qn-guojECbqV-iRzoobjDO9O1pg6j-r2qFU53ngQ/s1600/unnamed+(5).jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Baku belvarosa viszont csillog-villog, szemet nincs, draga autok, repulovel erkezo kulfoldi turistak, uvegpalotak es gondozott parkok annal inkabb. A tengerparton vegighuzodo setany lehetne akarmelyik dusgazdag Obol-allamban, hipermodern epuletek (pl. a szonyeget formazo Szonyegmuzeum), egyenruhas orok (este mar sotetben, illetve sokszinu diszkivilagitas kozeppe tertem meg az Olajkut-taborhelyre es egyfolytaban sipoltak ram). A varos folott emelkednek a ket eve atadott Faklya-tornyok, tulipanformaju felhokarcolok, melyeket ejszakankent langokat formazoan vilagitanak ki. A parton egy 160 meteres rudon lobogo nemzeti zaszlot allitottak fel (par meterrel felulmulja eszak-koreai vetelytarsat, de azota mar Dusanbeban nagyobbat emeltek), kozvetlenul az eurovizios giccsfesztivalra epult "Kristalypalota" mellett. Az ovaros viszont kicsi, alig fel kilometer atmeroju, epsegben megmaradt varfalakkal, zegzugos, de elegge neptelen utcakkal. A Sirvansahok palotajaban (15-16. szazad) muzeumot rendeztek be, akarcsak a kozepkori es az orszag egyik fontos jelkepenek szamito Leany-toronyban, amelynek tetejerol jol latszik, mekkora is ez a varos (2.1 millio lakosa van, de mar az Ovaros szomszedsagaban felhokarcolok sokasaga magasodik).<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkdIJGeAIL57SW8fQkiE8h48BNnEC5z2V5Wst9wWYf9aEsgXkabB03nreKqXrL8cgPUPLlxHC4DeESubqEd5MbS_hAYgm0-kF64pvrdxNAu-M42FDdiD5rFlQ0sTPFhyQ68jSJeNAeMkk/s1600/unnamed+(4).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkdIJGeAIL57SW8fQkiE8h48BNnEC5z2V5Wst9wWYf9aEsgXkabB03nreKqXrL8cgPUPLlxHC4DeESubqEd5MbS_hAYgm0-kF64pvrdxNAu-M42FDdiD5rFlQ0sTPFhyQ68jSJeNAeMkk/s1600/unnamed+(4).jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Masnap reggel az olajmezon dolgozo munkasok mar satorbontas kozben talaltak, de ahelyett, hogy elkergettek volna, teaval kinaltak. Visszamentem a belvarosba es egesz nap ott maszkaltam. Bakuban nem celszeru biciklivel kozlekedni, a forgalmasabb utak tuloldalara valo atjutas eletveszelyes manovereket igenyel (az aluljaro megpakolt biciklivel nem megoldas) es a magas jardaperemekre valo emelgetes is eleg faraszto (el is tort ujra a csomagtarto, ezuttal a "fecskefeszek-hegesztes" menten). Miutan bejartam az Ovarostol eszakra es keletre elterulo varosreszeket (Szokokut-ter, Setany, Teli bulvar, Nizami-szobor) es ujra setaltam egy sort az Ovarosban, a biciklit egy ermearusito kioszkosra bizva, a tengerpartot kovetve hagytam el a varost. A szovjet idokben epult adminisztraciot ma a Hilton es a Marriott felhokarcoloi szorongatjak, vele szemben pedig a "Park Bulvar" nevu plaza epult fel (ahogy egy taxisofor mondta, menjek be, az ott igazi Europa, mire azt feleltem, hogy en inkabb Azerbajdzsant szeretnem latni). A Nobelrol elnevezett sugaruton hamarosan ujra megjelentek az olajkutak es az ipari letesitmenyek, aznap este Hovsan elott nem sokkal egy erosen olajszennyezett parton allitottam satrat. A kovetkezo 4 napot az Apseron-felszigeten toltottem, ket erosen kulonbozo, de egyarant erdekes helyen vendegeskedve, de errol majd a kovetkezo bejegyzesben irok.<br />
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-72179620871834135052014-10-04T16:54:00.000+02:002014-10-04T16:54:25.833+02:00Gazah (vagy inkabb Qazax?)<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
Tegnap megerkeztem Azerbajdzsanba. A hatartol 35 km-re vagyok, az elso varosban, Gazahban. Az elso nap elegge pofanvagott, nagyon mas vilag ez, mint Gruzia...<br />
<br />
Miutan elhagytam Tbiliszit, a taj teljesen megvaltozott, felsivatagos jelleguve valt, vizmosasokkal tarkitva, sok birkanyajjal, hosszu, belathato utszakaszokkal es vad pasztorkutyakkal (egy alkalommal csak az mentett meg toluk, hogy epp erkezett par auto es majdnem elutotte a felem rohano allatokat). Rusztavit, az ujonnan (1945-ben alapitott) varost elhagyva, Algeti faluban talalkoztam Gorhannal, a francia vandorcigannyal, aki mar 24 eve van uton allatseregletevel (egy teve, harom szelid kutya, ket macska es egy csomo kecske). Mivel az oroszok nem engedtek be a hataron, Gruziaban ragadt es az utmenti kavezo udvaran a tevet fenykepezo turistaktol kap penzt, egy elhagyott boruzem udvaran taborozik fedett szekerevel. Azt hiszem, o volt az uton a leginkabb inspiralo es az egyik legbolcsebb ember, akivel talalkoztam, sokat tanultam tole, es hihetetlen tortenetei voltak (jol ismerte az azota eltunt hippivilagot, ketszer is megjarta Afganisztant - 1991-ben es 2001-ben, eveket toltott Torokorszagban, Algeriaban elt 1995-ben a FIS-terror kellos kozepen, es valoban megismerte azt a 40 orszagot, ahol elt idaig..). Nincstelen, szabad es boldog ember, ejszakaba nyuloan beszelgettunk tabortuz mellett (ott satoroztam az udvaron), majd masnap reggel teazas kozben. A hatar elott nem sokkal, Kesalo faluban viztolteskor Gruziaban elo azerbajdzsaniak (ok torokoknek valljak magukat) invitaltak meg teara es saslikra (fizetni persze nem engedtek). Hideg, nyirkos idoben, szemerkelo esoben erkeztem meg a "Voros hidhoz", az azerbajdzsani hatarra. A papirra nyomtatott "elektronikus vizum" (22 napra kaptam meg 20 helyett) segitsegevel alig fel ora alatt atjutottam a keleties, mecsetet es varfalat imitalo hatalmas kapukon (az angolul beszelo hataror fontosnak tartotta megkerdezni, hogy hazas vagyok-e es miert nem... a kerdes azota szinte minden beszelgetesnel megismetlodott), majd rogton bankjegykotegekkel szaladgalo penzvaltok, varakozo torok kamionosok, marsrutkak es mindennemu arus tomegeben talaltam magam. Penzvaltas utan (az azerbajdzsani manat egyenerteku az euroval es a bankjegyek is kisertetiesen hasonlitanak - ugyanaz az osztrak tervezo keszitette oket) a "regisztracio" felirat fele vettem az iranyt.<br />
<br />
A cari, majd a sztalini rendszer hagyateka a kotelezo regisztracio, amit Azerbajdzsanban egyszer mar eltoroltek, majd 2013-ban visszaallitottak. Minden kulfoldinek jelentkeznie kell a migracios hivatalban, 300 manatos buntetes fenyegetese mellett. Ezert minel hamarabb tul akartam rajta esni, a kis helyisegben ket, husz ev koruli srac fogadott es sajnalkozva kozoltek, hogy nincs aram, nem tudjak beszkennelni az utlevelet. Majdnem harom orat vartam az irodaban, ugy dontottem, negy orakor tovabbindulok, de szerencsere fel negykor visszajott az aram. A falrol Ilham Alijev elnok nezett fiui szeretettel az elozo elnokre, Gajdar Alijevre, mikozben kezen megcsillant az aranyora... A szeles es mersekelt forgalmu uton indultam tovabb, az elso uzletnel maris kozrefogtak a gyerekek, bamultak, nevetgeltek es kiabaltak. Gruziaban csak bizonyos, nagy turizmussal megaldott vagy megatkozott helyeken jellemzo a "hello" kiabalas, itt viszont ugy ereztem magam, mint valami furcsa, egzotikus allat, amelynek mindenki a csodajara jar (ma a varosban atelhettem azt, amit meg soha sehol: hogy egy forgalmas varoskozpontban szo szerint mindenki engem bamul es miutan mar 3 helyen alltam meg teazni - az azerbajdzsaniak mint nagyon sok mindenben, ebben is torokosek - , mar alig gyozom elharitani a meghivasokat). Szoknom kell meg ezt az orszagot. Az is teny, hogy egy kulonosen rohadt es korrupt diktatura uralkodik itt es az egyenruhasoknak, ha civilben is vannak, mindent lehet. Ezt mar tegnap megtapasztaltam a hatar utan par kilometerrel. Ket pasas integetett az ut tulso felerol, hogy alljak meg, tul messze, hogy lassam az arcukat. Miutan meglattam, lattam, hogy ket rosszarcu reszegrol van szo. Az egyikuk szo nelkul kivette a kosarbol az egyik csokoladet, kettetorte, majd a felet visszaadta, mikozben kozolte, hogy rendor es az utlevelemet kovetelte (mindezt azeri nyelven, oroszul csak a <i>kuda? </i>kerdest ismerte). Miutan megkertem, hogy mutasson mar valami igazolvanyt, majd ott akartam hagyni, eroszakossa valt es megragadta a biciklikormanyt, majdnem feldontott. Vegul megkapta az utlevelet, majd nemi fontoskodo telefonalas utan elengedett. Jartam mar rendorallamban, ahol nincs korrupcio, de ok nelkul nem nyaggat a rendorseg (Belarusz) es olyan helyeken, ahol korrupt a rendorseg, de megse tehet meg mindent (pl. Ukrajna) itt a korrupcio, a teljhatalom es a haracsolas kart karbaoltve jar.<br />
<br />
De meg ados vagyok a beszamoloval a Gruz Hadiutrol (154.-165. nap). Szomoru idoben hagytam el Tbiliszit, majd nem sokkal a varos utan ratertem a Mckhetaval szemben, a Kura (Mtkvari) volgye fole magasodo Kereszt- (Dzsvari) kolostor fele vezeto hetkilometeres utra. Hosszu kaptaton at vezetett a sikos ut szaraz bozotos-fenyves erdon keresztul. A 6. szazadi kolostor 150 meterrel a volgy folott fekszik, gyonyoru kilatassal, szombati nap reven tomentelen eskuvoi menettel (csillogo autok, a szomszed auto tetejen kihajolo filmes, nagy felhajtas), sok turistaval, koldusok, szuvenirarusok, csak viz nem volt sehol. Visszaereszkedve az autopalyara (mas ut nincs, de lehet rajta biciklizni) meg felmasztam Ilja Csavcsavadze szobrahoz (a hires gruz irot es politikust itt gyilkoltak meg 1907-ben cari ugynokok). Este Cicamuri falu mellett, a szaguramoi elagazasnak egy bozotos erdoszelen allitottam fel eloszor az uj satrat (egyszer, 2007-ben Franciaorszagban mar kiprobaltam ezt a modszert, a kicsi es vizatereszto uj satrat befedem a regi sator vizhatlan ponyvajaval).<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLEy0IVo0OScAbSFuRg0cfQyEKm3k_8RIXi85a_KVhxnZZE4Q2T30e_PR2nLW20taAeIk5tDlpe-gwUi55A4PTVVLdVX6RsJY_4DyU2JcpYIpW9lbV3BFXYqqkW4E9-PKrKeGuKF23Xrc/s1600/DSCN8084.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiLEy0IVo0OScAbSFuRg0cfQyEKm3k_8RIXi85a_KVhxnZZE4Q2T30e_PR2nLW20taAeIk5tDlpe-gwUi55A4PTVVLdVX6RsJY_4DyU2JcpYIpW9lbV3BFXYqqkW4E9-PKrKeGuKF23Xrc/s1600/DSCN8084.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Innen eszak fele indult az ut az Aragvi volgyeben, az elso 30 km-en szinte alig emelkedett, egymast ertek a falvak, rengeteg utmenti arus (hazibor, gyumolcsok, szolo fillerekert). Ez meg termekeny, enyhe klimaju taj, majd Zsinvalitol kezdodnek a hegyek. Meg ezelott tettem egy kiterot, gyonyoru oszi szinek kozott az alig 122 hektaros Bazaleti-tohoz, mely a gruz legenda szerint a gyermeket sirato anya konnyeibol gyult ossze. Zsinvali utan az ut az 1986-ban letesitett viztarolo partjan halad (az utikonyvem szerint meg a folyovolgy fole magasodo Ananuri-kolostor ma toparton fekszik). Itt egy saslikozo fedett asztala melett ejszakaztam egy sziklafalrol lezuhogo kis vizeses zugasa mellett). Az uton idorol idore kamionsor fogadott, mert a hatarhoz egyszerre csak meghatarozott szamu csoportban mehetnek. Sok kozep-azsiai rendszamot is lattam es baratsagos kirgiz es kazah kamionosok jovoltavol kiegeszithettem ermegyujtemenyemet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEcsuaFLUhaaIEmq65xukhBM-7wqE-4v8HqkqIlut9hggAmkTKJIO6MZe0CzCbK75BnJx7T6kJr6v2XTo__CKfW0UXdQvve3Bw9Xoqqyp5ZX-DLNiGfFi5XAVsGz8VhAYKKOoG9USm8cw/s1600/DSCN8348.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhEcsuaFLUhaaIEmq65xukhBM-7wqE-4v8HqkqIlut9hggAmkTKJIO6MZe0CzCbK75BnJx7T6kJr6v2XTo__CKfW0UXdQvve3Bw9Xoqqyp5ZX-DLNiGfFi5XAVsGz8VhAYKKOoG9USm8cw/s1600/DSCN8348.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Ananuri vara es az udvaran allo ket templom (falfestmenyek, gyonyoru szolomotivumu fali dombormuvek, kilatotorony) a legismertebb muemlek a Hadiut menten. Innen Paszanauriba mentem tovabb, ahol a Feher- es Fekete-Aragvi vize (mely csakugyan feher es fekete) egybefolyik es egy darabig egymas mellett halad tovabb, mielott osszekeveredne, vagyis mielott a fekete viz elnyelne a fehert. Az uton rengeteg rovid emelkedo es lejto valtotta egymast, a forgalmat foleg orosz es ormeny rendszamu autok alkottak. Estere Kvesetibe ertem, ahol mar igazi magas hegyek fogadtak es a zugo, jeghideg vizu Feher-Aragvi partjan allitottam satrat. Masnap aztan egesz delelott zuhogott az eso, miutan elallt, nekivagtam a hires mleti emelkedonek, mely szamtalan szerpentinen at visz fol a 2396 meteres Kereszt-hagora. Masnap estere ertem fel, mivel a kovetkezo nap ismet nem tudtam delnel hamarabb elindulni a hideg zuhogo eso miatt. Miutan elindultam, azon vettem eszre magam, hogy egy esofelhoben haladok, alig lehetett latni valamit. Gudauri falu a hago alatt felkapott siparadicsomma valt, tomentelen turistaval, szallodakkal, egy szupermarkettel (az egyetlennel az egesz jarasban) es egy uzsoraarakkal szamolo bufevel. Gudauri utan a szerpentines ut folytatodott, majd lavinavedo felalagutakon at vezetett fel a hagora, a nevado kokereszthez (1826-ban allitottak). Ez mar a havasi retek ovezete, messze belathato fuves hegyoldalakkal, ahol csak a birka- es marhapasztorok kialtozasa hallatszik. Itt toltottem egy meglehetosen hideg ejszakat, majd meredek lejton, a hires narzani asvanyvizforrasok mellett leereszkedtem a Terek (Tergi) volgyebe, mely mar Eszak-Oszetia fele lejt. Ez Hevia, az orszag egyik leghidegebb videke es csakugyan hideg volt. A kozpont Kazbegi vagy regi-uj neven Sztepancminda, szinten turistakozpont, az 5033 meteres Kazbeg labanal (a hatalmas, kettos csucsu vulkani kup ezen a napon csak egy pillanatra mutatta meg magat, masnap aztan kigyonyorkodhettem magam benne). Itt talalkoztam Derek Wright angol bicajossal, aki Diyarbakirtol tekert idaig es egy fiatal becsi hazasparral, akik meghivtak egy kavera.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjITW7Q6oR5KriRpOF-Ruw4W2fCQ5qII36JvqqHSyG2Awcn4zk3OfDfdK6EG4X8HOyUR9qhRPH6oXxBE8LUqQOtTU3p92IDO-EgOCtEh_IceKW1PwQluF1nlXMJB-qn-v76C447V3lnGVE/s1600/DSCN8440.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjITW7Q6oR5KriRpOF-Ruw4W2fCQ5qII36JvqqHSyG2Awcn4zk3OfDfdK6EG4X8HOyUR9qhRPH6oXxBE8LUqQOtTU3p92IDO-EgOCtEh_IceKW1PwQluF1nlXMJB-qn-v76C447V3lnGVE/s1600/DSCN8440.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Meglatogattam Alekszander Kazbegi, a gruz Rousseau emlekhazat (o a petervari egyetem elvegzese utan felcsapott pasztornak es megalkotta Koba, a hegyi rablo es a szegenyek vedelmezojenek alakjat). A varos utan nem sokkal egy hosszu, kivilagitatlan alagut utan a sziklafal oldalaban halado regi ut szelen satoroztam, otmeterre a szakadektol, hullo kovek tarsasagaban, majd masnap leereszkedtem egeszen a hataratkeloig, a Dariel-szorosba (termeszetesen ide is vadonatuj templomot epitettek, pont szemben a Tamara-erod romjaival). Ezutan kezdodott a visszaut a volgyben, melyet a Szioni faluban levo ortorony es templom meglatogatasa, az ujboli talalkozas Derekkel, valamint a beszelgetes ket hazafele tarto csecsen biciklistaval, Rusztemmel es Hasszannal (kozlesuk szerint Csecsenfold, Eszak-Oszetia es Dagesztan, amelynek 2005-ben meg a kornyekere se engedett a milicia, ujra latogathato es teljesen biztonsagos) szinesitett. Alkonyatra, eros szelben erkeztem meg Kobiba, a Kereszt-hagora vezeto 8 km-es emelkedo aljara, satorozni a szel miatt nem akartam, fedett helyet nem talaltam (az egykori iskola fedett epulete belulrol Augiasz istallojara emlekeztet), igy azzal vagtam neki az utnak, hogy a lavinavedo felalagutban alszom. Erre nem kerult sor, mert mar sotetben egy orosz rendszamu furgon (Torokorszagba tarto hazaspar kocsija) fuvart ajanlott es en elfogadtam, tekintettel arra, hogy mar egyszer megtett utrol volt szo. Egeszen Zsinvaliig lehoztak, 70 km-en at, ahol a hegyek utan kellemes meleg fogadott. Kozvetlenul az ut mellett satoroztam, majd masnap meglatogattam Duseti varosat (kitero) es Tialetin at tertem vissza Tbiliszibe (a csak az albaniai Dardhe-Bozhigrad szakaszhoz hasonlo rettento nehez, koves-sziklas, meredek Zsinvali-Tialeti uton, amely az utepito teherautok reven szakaszosan sartengerre valtozott). Tialeti utan meg harom hegylancon kellett atkelni, majd eszakrol ereszkedtem le egy elpusztitott pionirtabortol Tbiliszibe, ahol hosszas futkarozas kovetkezett a bank es az utazasi iroda kozott, de vegul hozzajutottam a hazulrol kuldott penzhez es kezbe kaptam a vizumot. A nagyvaros meglepoen kicsinek bizonyult ezen a napon, megallitottak azok a dzsipes utazok, akikkel ket nappal elotte talalkoztam, majd este az az orosz biciklis par, akiket a Kereszt-hagorol lattam ereszkedni, bar akkor nem alltak meg. Nagyon kedvesek voltak, amikor emlitettem a konyvirasi es tovabbi utazasi terveimet, egy halom terkepes prospektussal ajandekoztak meg, minthogy ok meg maradnak a varosban es tudnak hozni az informacios kozpontbol ujat maguknak... Beszelgettem donyecki hatizsakosokkal is, egyikuk ermegyujto volt es nagy oromet szereztem neki a pont ilyen talalkozasokra magammal hozott hazai ermekkel. Ugy vagyok vele, hogy miutan annyi embertol kaptam az uton ermeket, tartozom ennyivel az utamba kerulo"kollegaknak".<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeYJWWN90qo6NKT6ns1-NSOLweP1tu6JgqgQR022vMLN4nM47DDpa7loCeIQqq4Qma_v1_tQqa28YLf7tjd8wZS_YHO1WFTC_S_mp3r9M2SlQFrm9NvWEs0vb1N97MkkKRYuuVbNz7XkM/s1600/DSCN8708.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjeYJWWN90qo6NKT6ns1-NSOLweP1tu6JgqgQR022vMLN4nM47DDpa7loCeIQqq4Qma_v1_tQqa28YLf7tjd8wZS_YHO1WFTC_S_mp3r9M2SlQFrm9NvWEs0vb1N97MkkKRYuuVbNz7XkM/s1600/DSCN8708.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-41480118453256940492014-09-19T16:34:00.001+02:002014-09-19T16:36:01.421+02:00Tbiliszi<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div class="MsoNormal">
Most
Tbilisziben vagyok, 5 napot toltottem a varosban, holnap indulok fel a Gruz
Hadiuton az orosz hatarig, Sztepancmindaba, aztan vissza. Sajnos kepeket most
nem tudok kuldeni, mert errol a helyrol nem lehet.</div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">Megjott az
osz Tbiliszibe is, eleg hideg lett en meg jol lebetegedtem, de mar jobban
vagyok. A vasutallomas mellett laktam egy olyan hostelben, melynek a torzskozonseget
japanok alkotjak. Jo sokat futkaroztam, de sikerult vennem uj satrat, uj adaptert
(a regit elloptak egy figyelmetlen pillanatban) es folyamatban van az
azerbajdzsani vizum is. Sajnos olyan draga volt, hogy csak 20 napra kertem, az
is 120 euro volt, az egyhonapos ketszer annyi lett volna. Szeptember 30.-ra lesz
kesz, addig egyfelol megcsinalom a Hadiut-kiterot azutan atmegyek
Kelet-Gruziaba, Kahetiaba, majd visszajovok Tbiliszibe. Azerbajdzsan utan pedig
egyenesen megyek Ormenyorszagba.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">A varos…
egyfelol gyonyoru, ilyenkor osszel kulonosen. Szololugasok takarjak az utcakat
sokszor meg a belvarosban is, fekvese is kivalo (kicsit Budapestehez hasonlo es
itt is egy noalak magasodik a belvaros fole, “Gruzia Anyja”, egyik kezeben karddal,
masikban boroskupaval). A mai Tbiliszi viszont… hat a Rusztaveli uton
otvenmeterenkent koldusok allnak es Szaakasvili arrogans megalomaniajanak
(hatalmas csillogo-villogo vadonatuj katedralis, ronda modernkedo
uveg-acelpalotak es hid, izlestelen gigantikus vadonatuj elnoki palota stb.)
szamtalan jelevel talalkozhatunk.A forgalom eletveszelyes, mindenki dudal ahogy
bir, az oriasi aceldogok (nemigen adjak merci vagy bmw, esetleg valamilyen nagy
terepjario ala) mindenhol ott vannak. Gyalogosan jartam mindenhova es sokszor
nagyon nehez dolgom volt, amikor a hatalmas forgalmu utakon probaltam atkelni.
Erdekes viszont, hogy ejjelente teljesen kiurulnek az utcak es melyseges csend
honol.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">Rengeteget
talpaltam, felmasztam a Narikala-erodhoz, setaltam a Kura partjan es a balpart
meredek utcain, a Rusztaveli sugarut es folytatasa pedig mar kifejezetten
ismeros. A “Szaraz-hidnal” hatalmas bolhapiac van, jo par orat toltottem ott is
regi ermek kozott valogatva. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">Roviden
osszefoglalom a Kutaiszi-Tbiliszi szakaszt:<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">140. napon
irtam utoljara, ma a 153. nap van. Akkor este kimentem az erdobe, csak 20 nap
utan elfelejtettem, hogy milyen surusegben boritja a tuskes bozot a tolgyek
aljat. Azert nemi sotetben tevelyges utan es nagy szerencsevel (hogy megusztam
defekt nelkul) talaltam helyet es szabadegeztem. <o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">141. Masnap
elindultam Tbiliszi fele az eletveszelyesen forgalmas fouton. Reggel koran
indultam, rogton talalkoztam is Jacekkel, a lengyel bicajossal, aki hazateroben
van (persze repulovel), volt Ormenyorszagban, azt mondta orult hoseg volt
(mindenki azt mondta neki, hogy meg soha nem volt ilyen meleg nyar) es nagyon
nehez terep. Aznap kiterok nelkul haladtam, kaptam egy hatso defektet (nem volt
nagy elvezet a mocskos utpadkan a szereles), majd letertem a Kharagauli fele
vezeto mellekutra. Itt mar nem volt nagy forgalom, viszont az ut minosege a
legjobb szvanetiai napokat idezte. Este Kharagauli elott, a Cskerimela folyo
partjan egy focipalya drotkeritesenek tamasztva a satrat.<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">142. Keson
indultam, 12k, mostam a folyo vizeben (kellemes meleg volt, furodni is lehetett
benne). Kharagauli utan veget ert az aszfalt es elkezdodott a meredek kaptato.
Estig 27 km-t tettem meg, majd Moliti faluban egy unneplo tarsasag (egyikuk
apja 40 napja halt meg, ilyenkor mindenki osszegyulik, esznek-isznak) invitalt
meg mar este. Itt is sok volt a vodka, majd masnap reggel (egyikuk hazaban,
agyban aludtam, vele portugalul tudtam beszelni, mert Lisszabonban dolgozott) a
nagy hosszu asztalnal ujra nagy vendegseg, sok-sok bor es csak delben engedtek
tovabbnagy nehezen. Kicsit lefaradtam a nagy kedvessegtol, masnap meg egyszer
talalkoztam veluk az uton, nem ertettek, miert nem egyezem bele, hogy
elvigyenek Hasuriig. <o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">143. A
delutan nagy resze elment a pocsek uton valo atkelesen a hegyeken
Nyugat-Gruziabol Kozep-Gruziaba (Imeretiabol Kartliba), majd az ovatos
ereszkedessel a kavicsos szerpentinen. Mar este volt, mire Szuramiba ertem, itt
megvacsoraztam, majd megneztem a varat. Kozben mar gyultek az esofelhok, mire
Hasuriba ertem, el is eredt az eso, de azert tettem egy kiterot a varoskozpontba
(szora se erdemes). A varos utan nem sokkal talaltam egy ures hodalyt, ahova
szenat hordtak, ugyhogy jo puhan aludtak, csak ejjel ebresztett fel egy kutya,
amelyik megragta az uborkaimat. Egesz ejjel zuhogott.<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US">144.
Indulas utan megalltam venni ket csokit, de az epp reggelizo munkasok meghivtak
paradicsomos halra, sorre es zoldsegekre. Sok sot veszthetek, mert vastagon
sozom a paradicsomot es az uborkat, amit otthon sohase. Nem sokkal kesobb
utmenti gyumolcsarusok vendegeltek meg (vodka....). Aznap 56 km-t haladtam, ket
kiterot tettem ket szep kozepkori templom (Ruiszi es Urbniszi) kedveert,
estefele erkeztem meg Goriba, meg pont bejutottam a Sztalin-muzeumba
(mellbevago hely volt...). A
generalisszimusznak kuldott ajandekokat mar nem is lattam, mert zartak. Este
belogtam egy utmenti gyumolcsoskertbe a lyukas keritesen es egy almafanak
tamasztva a bicajt "satoroztam" mar sotetben. <o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US" style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: RU;">145. Tettem egy
2*8 km-es kiteriot (persze hegynek fol) Ateniba egy kozepkori templom kedveert.
A templom szep volt, csak alig lehetett latni, mert korbe volt allvanyozva. Ki
kellett dobnom a szandalt, mert szetvasott, ujra felcipot hordok. Kovetkezo
kitero 2*7 km-es volt, Upliszcihebe, a Kura-folyo menti szikar, majdnem
sivatagos tajon a homokkobe egesz barlangvarost epitettek a kozepkorban. Sajnos
sehol nem kaptam rendes elemet, ugyhogy trukkoznom kellett a rozsdas elemekkel,
de megoldottam. Upliszcihe elott, a Kura hidjanal helyi hulyegyerekek (akik
mindenhol korusban kialtozzak, hogy hello hello) hatbadobak egy kovel, ez egy
kisse kihozott a sodrombol. Harom faluval arrebb viszont mar ujra a sztogrammal
traktalas es szolo-paradicsom-szaritott hal komboval vart egy jarokelo, aki
felajanlotta, hogy maradjak, de elhataroztam, hogy ezentul minimum napi 50 km-t
megyek. Alkonyatra ertem Metekhibe (itt is gyonyoru templom), ahol aztan
talalkoztam ujgazdag vendeglatoimmal. Gela a Mercijevel meghivott, uljek be,
hagyjam itt a bicajt a falu kozepen, kimegyunk a temetobe inni... Eleg
meredeken hangzik igy leirva, de ujra valamelyikuk apja halt meg negyven napja
es ment az eszem-iszom. Ezutan negyen bementunk Tbiliszibe, valamelyikuk
rokonjahoz, majd furodni a torok furdobe, vegul hosszas cirkalas utan az
ejszakai Tbilisziben a telephelyen aludtunk. <o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: RU;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US" style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: RU;">146. Masnap miutan
megalltunk Gela cementgyaranal, kivittek autoval a Szamtaviszi-katedralishoz, majd delutan
kettore ertunk vissza Metekhibe es bar a nap mar fustbe ment, elbucsuztak, hogy
innen mar egyketto Mckhetaba ersz. Az udvariassagbol tett igereteket nem kell
tul komolyan venni (maradj meg egy napot, baranyt vagunk a tiszteletedre stb.),
mindenesetre mar semmi kedvem es erom nem volt kozeledni a nagyvaroshoz es 7
km-rel arrebb, amikor a zivatar is kitort, a hegyteton (kopar taj, olyasmi,
mint Spanyolorszag belseje) talaltam egy ures hazat (a hozzatartozo buzhodt
istallo is ures volt) egy kanapeval es csak madzaggal bekotott hatso ajtoval,
ide vettem be magam, rogton el is aludtam a pamlagon. Este aztan megjott a
gazda, de nem dobott ki, sot meg felajanlotta, hogy hoz vodkat es sajnalkozott,
hogy nincs villany. Este ujra zuhogni kezdett.<o:p></o:p></span><br />
<span lang="EN-US" style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: RU;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US" style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: RU;">147.
Hegyes-volgyes uton mentem Mckhetaig, a muemlekvarosig, talalkoztam egy
sziberiai bicajossal (Tomszkbol tart Marokkoba), leorditottam egy dudalo kamionost
es egy jarokelo megajandekozott 2.5 liter borral. A sok vendegeskedesben az
elmult napokban annyi vodkat itattak meg velem, amennyit amugy evek alatt se,
kicsit meg is viselt… Az egyik megallonal elloptak az adaptert a
memoriakartyahoz. Mckhetaban a Szveti-Choveli templomot es a Szamtavro
szekesegyhazat neztem meg, sok eskuvoi tarsasag volt, hallgattam igazi gruz
korust es magamra haragitottam egy apacat. Penzkimeles miatt mar nem mentem be
Tbiliszibe, egy vezetek betontalapzatahoz tamaszkodva satoroztam.<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<span lang="EN-US" style="color: #222222; font-family: "Arial","sans-serif"; font-size: 10.0pt; line-height: 115%; mso-ansi-language: EN-US; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: RU;">148. Ejjel esett
par csepp eso, aztan delig olvasgattam. Eletveszelyes manoverek utan savot
valtottam (ami itt az uton van, az embertelen...) Tbiliszi szelen orakat
bolyongtam a Carrefourban. Satrat talaltam, adaptert nem, vettem egy rakas
elemet (amit haromszorosan tulszamlaztak, de ket pultnal torteno reklamacio
utan visszakaptam a penzt). Fel negykor indultam be a varosba, leszakadt az eg,
egy darabig hid alatt vartam, aztan tovabbindultam, nem kellett volna,
egykettore borig aztam, az ut szele viz ala kerult. Este 6-ra erkeztem a
hostelbe, eloszor azt hittem, megszunt, mert allandoan lakat log a bejarat
racsan, de lattam bent a japankat. Mindegyik a sajat kepernyojebe merul, a bor
meg erdekesen hat rajuk (ezen a helyen a korlatlan fogyasztas benne van az
arban). A kutyat se erdeklem, az ir recepcios csoka es az azerbajdzsani baratnoje kozombosen udvarias. Igy van ez a nagyvarosban. Mindenesetre ejfelig uldogeltem
es jegyzeteltem odalent, kozben kint zuhogott az eso es dorgott. <o:p></o:p></span></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-22622473875026249852014-09-06T17:28:00.002+02:002014-09-06T17:28:42.775+02:00Ujra Kutaiszi<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A kigyo a terkepen beleharapott a sajat farkaba, ugy 600 km-es nyugat-gruziai kor utan visszaertem Kutaiszibe, innen mar Tbiliszi az irany. Inkabb nem is irom a jovoben, hogy mit mikorra tervezek, mert ugyis kozbejon valami, mint most is. Nevezetesen mar 4 napja ide kellett volna ernem, de mindig akadt valami kitero, valami kihagyhatatlan latnivalo, vagy csak a terep- es utviszonyok huztak at a szamitasokat.</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A 120. napon irtam utoljara, 20 nappal ezelott. Akkor este, amikor eljottem innen (ugyanabbol az internetkavezobol irok most is), az elso huszonot centis jardaszegelyen feluteses defektet kaptam, majd sotetedesig a lakotelep kozonsegenek erdeklodese mellett belsot csereltem, majd kitekertem a bagdati ut melletti gyonyoru tolgyerdobe (Szamgoria-erdo) es ott ejszakaztam a szabad eg alatt, tavoli villamlas szinesitette az ejszakat. </div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A 121. napon ujra bejottem Kutaiszibe, fo celom az volt, hogy vegyek egy uj satrat, de miutan a fel nap elment a bazar tuzetes bejarasaval (bar nem olyan regi, mint az isztambuli, forgalomban nem marad el tole...), majd kulonfele utcak felkeresesevel joszandeku utbaigazitasok utan, de eredmeny nelkul. Mindenesetre bejartam a varost, este felmentem a fo muemlekhez, a Rioni-folyo feletti dombon emelkedo, 11. sz.-i Bagrat-szekesegyhazhoz. Beszelgettem angolul egy Norvegiaba keszulo fiatalemberrel es le kellett raznom egy ramakaszkodo alkoholistat a buszpalyaudvarnal. Aznap este egy utmenti, hasznalaton kivuli bodeban ejszakaztam Kvitiri faluban. </div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyjrbB5MT4hdt9aBZcsh-oXxOw4o3zfdsTGGMchCHlbxFscRxcynVpByKbGKZg8pJfIoIHrq4J_PVCT6vqupScFq_8jDI6G53g0S0n23Wu8Sg9zIqz4Rk08swcOSfFOeMUPfRew2Jf-H0/s1600/DSCN0240.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyjrbB5MT4hdt9aBZcsh-oXxOw4o3zfdsTGGMchCHlbxFscRxcynVpByKbGKZg8pJfIoIHrq4J_PVCT6vqupScFq_8jDI6G53g0S0n23Wu8Sg9zIqz4Rk08swcOSfFOeMUPfRew2Jf-H0/s1600/DSCN0240.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Sokan beszeltek nekem itt Gruziaban Dzsumber Lezsavarol, aki 54 evesen indult utnak es 9 ev alatt 6 kivetelevel a vilag osszes orszagaban jart biciklivel (<a href="http://www.healthylife.org.ge/travelling.php" style="color: #1155cc;" target="_blank">http://www.healthylife.org.<wbr></wbr>ge/travelling.php</a>). Az oreg Lezsava alig egy honappal ezelott halt meg es majdnem mindenki ismeri a nevet az orszagban, a biciklis utazas fogalma sem ismeretlen errefele. Nem is lehet az, hiszen az Europa es Azsia kozotti egyik legfontosabb ut erre vezet es magam is tobbszor talalkoztam megpakolt biciklistakkal. </div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A 122. napon 82 km-t haladtam a kolhiszi siksagon at nyugat fele, majd a tengerpart kozvetlen kozeleben, Szupszaban ejszakaztam, ahol az utmenti kavezo kedves pincernoje kinyitotta az uresen allo szemkozti epuletet es masnap kaptam reggelit is. Ezen a napon oriasi hoseg volt es hatalmas forgalom igen szuk uton. Szamtrediaban (kozlekedesi csomopont kulonosebb latnivalo nelkul) es Lancskhutiban alltam meg.</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A 123. napon elbucsuztam a Fekete-tengertol, sekely, homokos es nagyon szemetes partszakaszon (uszni nem igazan lehetett a nagy hullamveres miatt), majd a nap nagy reszet Poti, a kikotovaros bejarasaval toltottem. A varos eleg nagy teruleten fekszik, igen sok regi, tornacos haz maradt fenn es legnagyobb resze csendes, almos. Tole delre a Paleosztomi-to vedett terulet (itt megalltam a latogatokozpontban). Kimentem a kikotobe es tobb hosszu beszelgetest is folytattam (a kisboltos elarusitono egy indiai biciklistat emlegetett, aki jart nala, de csak egy jehovista pamfletet hagyott maga utan... egy jarokelovel a varoskozpontban meg hosszas politikai vitaba keveredtem, szerinte az ukran nacionalistaknak van igazuk, szerintem meg nem. Mindenesetre a varost 2008-ban bombazta az orosz hadsereg, ugyhogy errefele talan tobb az indulat az oroszok ellen - mindenesetre orosz nyelven szidjak oket). Satrat itt se talaltam. Innen nyilegyenes, pocsek allapotu es forgalmas ut fut hosszan Szenaki fele, platansor szegelyezi es parhuzamos csatorna fut mellette. A Rioni-hidnal meg egy reszeg homokost kellett elkuldenem a francba, majd Kvilani faluban egy elhagyott epulet foldszintjen agyaztam meg magamnak (csak reggel jott ket oreg, de csak bamultak, nem szoltak semmit).</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A 124. napon tettem egy kis kiterot Szenakiba, ahol megneztem a helyi muzeumot (egy terem az egesz), amely nagyreszt Zsiuli Sartavanak, az abhaz haboruban meggyilkolt politikusnak allit emleket. A nap hatralevo reszeben haromszor is megallitottak beszelgetni, a Khobi jaras hataran sargadinnye-arusok, Khobiban ujabb heves politikai vita, majd este Khamiszkuri faluban vacsora egy utmenti kis vendegloben, kozben a szomszedos asztaltarsasag athivott, majd nem is engedtek mar tovabb aznap, itt ejszakaztam vendeglatom, Gizo csaladjanal. Hihetetlen mennyisegu vodkat ittak meg, meg en voltam a legjozanabb a tarsasagban. Toszt mindenre. Az egyebkent teljesen megszokott Gruziaban, hogy pl. megallok egy kicsit pihenni az ut szelen, megallnak autoval es jegkremet vagy gyumolcsot adnak, majd koszonetet se varva mennek is tovabb...</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A 125. napon sok ido elment szerelesre. A hatso belson alattomos defekt volt - kicsereltem a simara kopott hatso gumit a szinte teljesen uj elsovel es csak utana eresztett le, mar Zugdidi kozpontjaban. Itt bevasaroltam a hegyi szakaszra, majd sikertelen satorveteli kiserlet utan (alkalmi ismerosom, aki jol ismerte az osszes EU-misszioban erre jart magyar politikust, egy harminceves molyragta es dognehez satort kinalt eladasra) vegigsetaltam a fo setanyon, majd a Dadiani-kastely es a kastelypark kovetkezett. Innen az ut mar Abhaziaba (na oket aztan szidtak beszelgetopartnereim, volt, aki Szuhumibol menekult el a polgarhaboru idejen) megy tovabb, de en letertem a Szvanetiaba vezeto utra, amin nagyreszt turistakat szallito mikrobuszok kozlekednek. Amiota 4-5 eve megepult a muut Mesztiaig, hihetetlen merteket oltott az idegenforgalom, kulonosen sok a lengyel turista (talalkoztam biciklistakkal is, de mind a Kutaiszi repterre erkeztek). Tobbszor megalltak a buszosok is, de ragaszkodtam minden egyes kilometer sajat erobol megtetelehez. Sajnos az idegenforgalommal jar, hogy mindent minimum dupla aron kinalnak es nincs sok valasztasi lehetoseg, muszaj kifizetni. Amikor az elso "Hello Johnny" koszontes elhangzott a szokasos "здорово" helyett, mar sejteni lehetett a folytatast. </div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt-xivzIvv-HLqOoNVUuzOBze2NDeIA94CrByYCJNN1W-id7xuYT4A8fuUzqvO8JSOVmnOt79cWVTFkqTRP2-Lw7QJcSFo60ZVH9Iq3oSxA99P3ZbaIF5SKQh3sAVHUoG70eHRaFUKPvE/s1600/DSCN9933.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgt-xivzIvv-HLqOoNVUuzOBze2NDeIA94CrByYCJNN1W-id7xuYT4A8fuUzqvO8JSOVmnOt79cWVTFkqTRP2-Lw7QJcSFo60ZVH9Iq3oSxA99P3ZbaIF5SKQh3sAVHUoG70eHRaFUKPvE/s1600/DSCN9933.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A 126. napon egy nagy pafranyos mezo kozepen talaltam bivakhelyet es pihenonapot tartottam. Ejszaka aztan eleredt az eso es kenytelen voltam kimenni az utra, az elso (bezart) benzinkutig. Itt alig aludtam 1-2 orat, maris megerkezett a hatalmas rendorsegi terepjaro, ket ellenszenves rendorrel, kifejtettek, hogy ez nem Svajc, majd 15 km-en at rendori diszkiserettel indult a nap (127.) . Dzsvari utan feltunt az elso szvanetiai lakotorony (erodszeru, magas koepitemenyek) es elkezdodott a meredek emelkedok napokon at veget nem ero sora. Az ut az 1987-ben befejezett Inguri-vizieromu, majd viztarolo partjat kovette (a regi utat tobbek kozt magyar hadifoglyok epitettek, ma a viz alatt van). Gyonyoru vizesesek zugtak le a sziklakrol tobb helyen es jo sok alagut (termeszetesen kivilagitatlan, volt hogy tehenek husoltek odabent - nem is irtam meg, hogy mindenutt szabadon koszalnak, de meg a disznok is es rengeteg van beloluk). Tobbszor beszelgettem turistakkal (a buszok is mindig ott alltak meg fotozni ahol en) es kifizettem 16 larit 2 sorert es egy kis sulthalert (ezert az orszag tobbi reszeben bosegesen meg lehet ebedelni...). Este egy utmenti kis legelon ejszakaztam, ahol egy romos betonepulet biztositotta az eso elleni vedelmet. Masnap (128.) olyan faradt voltam, hogy 2-ig aludtam, igy inkabb ujabb pihenonap mellett dontottem. </div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A kovetkezo 3 nap (129-131) kicsit egybefolyik, egyre folfele, egyre magasabbra az Inguri volgyeben, eloszor 3000, majd 4-5000 m-es hegyek kozott (regi almom volt meg belyeggyujto korombol latni a 4710 m-es Usbat es most sikerult). Napi 35 km-nel tobbet nem tudtam megtenni. Egy ures fahazban (a tulajdonos engedelyevel), majd az ut mellett a gyonyoru csillagos eg alatt ejszakaztam, mig elertem Mesztiat. A taj lelegzetelallito, megalltam nehany aprocska kotemplomnal (sokhoz mutatott tabla, de a par km-es kiterok is lehetetlennek bizonyultak), szinte szamlalhatatlan vizeses, nehany kohazbol allo falvak, majd Mesztia fele egyre sokasodo lakotornyok. A terulet a 90-es evekben meg torvenyenkivuli zona volt, ma viszont minden a turizmusrol szol, minden nap legalabb tizen kinaltak fel "guest-house"-t. Mesztia utan 5 km-rel aztan elfogy az aszfalt. Az ezutan kovetkezo szakasz (Mesztia-Usguli-Lentekhi, 132-135. nap) a legek szakasza volt:</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Soha nem jartam meg ilyen magasan biciklivel (Zagar-hago, 2600 m), soha eletemben nem lattam meg ilyen magas hegyeket (Skhara, 5193 m) es soha ilyen nehez terepviszonyokkal nem talalkoztam (volt hogy egesz nap 10 km-t tettem meg, volt, hogy csak ugy tudtam tovabbmenni, hogy mindent lepakoltam a biciklirol es gyalog vittem fol). Mesztia utan hatalmas zivatar csapott le ram este, de az utfenntarto munkasok felajanlottak, hogy ejszakazzam naluk a kabinban. Usguli elott nem sokkal (az uton szinte kizarolag turistamikrobuszok kozlekednek es gazdag kulfoldiek terepjaroi) Kala falu bezart iskolajanak folyosojan talaltam menedeket az ismet egesz ejszaka tombolo vihar elol (utana az ut nagy resze viz ala kerult). Egyre magasabbra vitt az ut az Inguri vad szurdokvolgyeben, majd Usguli utan a turistajaratok is elmaradtak. Megtalaltam a modjat az eso elleni vedekezesnek, a biciklit hasznalom tamaszteknak es a tartalek satorrudat megfeleloen beekelve a ponyvat el tudom helyezni. Igy ejszakaztam nem messze a Zagar-hagotol egy szenaboglya mellett. Ezen a szakaszon csak terepjarok jartak (majdnem mindenki meg is allt par szora, tobb alkalommal kaptam elelmet is keretlenul), illetve ket tavolsagi biciklista: az angol Nick Hirst Szingapurbol tart Isztambulba es az ausztral Shane Emanuelle Biskekbol Londonba. De talalkoztam lengyel es litvan biciklistakkal is, akik ezt a vilagvegi utvonalat valasztottak. A lefele zotykolodes kozben (idovel a sziklakat kikerulhetetlen dagonyak valtottak fel) ujra eltolt a csomagtartom, ezuttal font. Szuszasi faluban aztan, pont az 5000. km-nel talalkoztam Kobaval, az Aeroflot volt pilotajaval, akinek az egyik baratja meghegesztette igen brutalisan, de remelhetoleg tartosan. </div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Leertem Lentekhibe, majd rovid vendegeskedes utan Rckmeluri faluban (egy igazi szazeves, tornacos hazban, a Sarbogardon katonaskodott Szoszo csaladjanal) Cageri kovetkezett es a Chaniszckali volgyeben lassan elmaradtak a magas hegyek. Egyik ejjel a rengeteg hangya, maskor (az elhagyott chaltuboi tremalfurdoben) a szunyogok nem hagytak aludni. Egy darabig egyutt haladtam 4 lengyel bicajossal, ateltem meg egy ejszakai vihart, mara virradora pedig megerkezett a kanikula melle az orkanereju szel, olyasmi, mint ami a satrammal is vegzett. Ma van a 140. nap. Mire ment el az ido? Hat a rengeteg latnivalora - tegnapelott a Prometheusz-cseppkobarlangban voltam, tegnap a Szataplia-barlanghoz kellett felmasznom (a barlangon kivul a dinoszauruszlabnyomokrol hires a hely). Ma felmentem a Gelati-monostorhoz, majd a Mocameta-monostorhoz, vegul (egy borulassal szinesitve) visszajottem a varosba. Azon gondolkodom, hogy hazaerve megirom Gruzia utikonyvet, az utolsot magyarul 1971-ben adtak ki es nem a legfrissebb... Innen mar Tbiliszi fele indulok tovabb, de inkabb mar nem mondok elore idopontot...</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1xgzPMhOUhxB9xdQ8wOFmk3v_WYkeg_EDxUv39gGlCZ-Iqb36X3CTxxnRMEINwFVSYrmF2SMFEIqU7Rrpik_VPfzYWY-SlGth00QcazruLaHXmUkSLAw44pwu9lLqZxvnB5Fh88nX2O4/s1600/DSCN0772.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1xgzPMhOUhxB9xdQ8wOFmk3v_WYkeg_EDxUv39gGlCZ-Iqb36X3CTxxnRMEINwFVSYrmF2SMFEIqU7Rrpik_VPfzYWY-SlGth00QcazruLaHXmUkSLAw44pwu9lLqZxvnB5Fh88nX2O4/s1600/DSCN0772.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-59766696226944513622014-08-17T13:47:00.000+02:002015-03-24T15:01:52.863+01:00Kutaiszi<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div>
<div>
<div>
<div>
<div>
Mar egy hete megerkeztem szerencsesen, bar
nem akadalytalanul Gruziaba, eletem 43. (bicilklivel 27.) orszagaba.
Most Kutaisziben vagyok, kicsit modositottam a terven, mielott felmennek
Szvanetiaba, eloszor tettem egy kort a kolhidai siksagon (Batumi -
Kobuleti - Ozurgeti - Vani - Bagdati, majd innen vissza Szamtredian at
Potiba).</div>
<div>
<br /></div>
A kelet-torokorszagi szakaszrol: Fatsa utan alig talaltam
taborhelyet, a hegyoldalba kellett felmasznom egy keritest kiakasztva
egy osveny peremeig, majd masnap atkeltem Torokorszag leghosszabb
alagutjan (3820 m). Nagyon jol tudtam haladni kelet fele, csak a
forgalom volt oriasi es alig-alig lehetett latni a tengert. Megalltam a
jelentosebb varosokban: Ordu nagy kikotovaros kulonosebb latnivalo
nelkul, egy kulturhaznak hasznalt 19. sz.-i templommal, parutcas kis
ovarossal, ahol alig fertem el a biciklivel a sok autotol. Meg aznap
elertem a kovetkezo tartomanyi szekhelyre, Giresunba, ahol alkonyatkor
felmasztam a varhegyre - a ramadanvegi tobbnapos unnep estejen a fel
varos ott piknikezett. A tartomany a mogyorotermesztesrol hires es
csakugyan majdnem az osszes hegyoldalt mogyorofak boritanak (szinte
tankonyvbe illoen valtakozott kelet fele haladva a dohany Samsunnal, a
mogyoro Ordu-Giresun videken es a tea Trabzon-Rize kornyeken). Itt
konnyebb volt helyet talalni, a mogyoroligetekben pont eleg a hely es
arnyek a satorozashoz. Egesz a hatarig sok volt az alagut es idonkent
az ellenkezo iranyban lattam megpakolt bicikliseket is (koztuk egy
kinait, akinek hatul utazott a kutyaja...). A 105. napon erkeztem meg a
300 ezer lakosu Trabzonba (a kikotobol kozvetlen jarat van Szocsiba is).
A varos nyugati szelen megalltam a falfestmenyeirol hires Hagia
Sofia-templomnal, ami negyven evig muzeum volt, sokatmondo, hogy
2013-ban atalakitottak mecsette. Egyebkent pont az elnokvalasztasi
kampany kellos kozepe volt, Erdogan, aki mar 11 eve miniszterelnok, most
elnokke avanzsalt (Rizeben, szulovarosaban egyetemet is neveztek el
rola), mindenfele Erdogan-kisbuszok szaguldoztak Erdogan-dalokkal es
szinte minden falrol az o portreja nezett szembe. A varosmagot nagyon
jol megmaradt falak ovezik, es van egy szep 15. sz.-i mecset is, amit a
teljes rokonsagat kiirto I. Szelim szultan emeltetett erzelmes modon az
anyja tiszteletere.</div>
<div>
<br /></div>
Kisse aggodva indultam el a hegyek fele, mert sav froccsent a
bal szemembe, mikor a berozsdasodott elemeket probaltam megtisztitani.
Meg 3-4 napig ereztem, hogy csip, de hala Istennek rendbejott. Majdnem
50 kilometeres ut vart ram az 1200 meteren levo sumelai monostorhoz.
Macka varosaig eleg szeles volgyben haladt az ut, onnan meredek 17 km-es
ut kovetkezett. A sziklafalba epult monostorhoz vegul lepcsos erdei
osveny visz fol. Hihetetlen autoaradat volt az uton, a gyonyoru
patakvolgyet pedig beboritotta a szabadteri grillezok fustje. Unnepi
hetvege... a vegen alig fertem at a rengeteg kocsi kozott, majd a
tulekedes kovetkezett az 1923-ig szerzetesek altal lakott, majd sokaig
lakatlan kolostor udvaran es a megrongalt falfestmenyek kozott. Mondanom
se kell, hogy satornyi hely se volt a volgyben, ahol ne piknikeztek
volna, de joval lejjebb, egy hatalmas maganyos szikla toveben talaltam
vegul is helyet. </div>
<div>
</div>
<div>
<br /></div>
Egy dolog a foldrajzkonyvekbol tudni, hogy Rize tartomany es
Batumi kornyeken tobb mint 3000 mm eso hull evente es mas a sajat
boromon erezni. Egyik este jobb hijan egy parkoloban az aszfalton
satoroztam, amikor a tenger felol erkezo kicsinek tuno felhobol annyi
eso hullott, hogy ugy kellett masnap reggel kimerni a satorbol es jo
harminccentis vizen atgazolva jutottam vissza az utra. Az utat
szegelyezo sziklafalrol mindenutt vizesesek hullanak ala es persze
minden hegyoldalat tea borit, valamennyi varosban teagyarak mukodnek.
Ardesenben azert alltam meg, hogy a Koszovoban elvesztett regi helyett
uj esokopenyt vegyek, de vegul harom napig 'vendegeskedtem' itt, jobb
hijan a varosszeli folyoparton, ugyanis ezuttal a hatso kerek tengelye
ment tonkre (a helyi muhelyben eloszor a fogaskerekekre mondtak hogy ki
kell cserelni es persze nem volt nekik olyan, mint nekem, igy
Isztambulbol kellett rendelni, ami 3 nap alatt jott meg, aztan, amikor
kicsereltek, akkor derult ki, mi a baj). </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Vegul a 112 napon erkeztem meg Gruziaba. Majdnem 10 ezer
kilometert tettem mar meg a volt SZU teruleten igy az elsore kaotikusnak
tuno allapotok az utakon nem voltak szamomra ujak. Nagy konnyebbseg,
hogy az emberek tobbsegevel szot tudok erteni (persze sokan csak gruzul
tudnak). Meg Torokorszaghoz kepest is sokszor szolitanak meg es nemcsak
azert, hogy koszonjenek, hanem a tobbseg oszinte erdeklodessel es
szimpatiaval. Volt olyan nap, hogy harom kulonbozo helyen vendegeskedtem
(rogton indulaskor falusi jarokelok meghivtak sorozni, aztan a
dinnyeszedok kinaltak meg dinnyevel es csacsaval / ez a gruz vodka/,
vegul Galaktion Tabidze gruz iro muzeumaban meghivtak ebedre es a kedves
muzeologusno nem engedett el mielott nem fogadtam el harom kilo
almat... De meg hosszasan folytathatnam, egy het utan elmondhatom, hogy
ez az eddigi legvendegszeretobb orszag, ahol jartam.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
Batumit az utobbi evekben megprobaltak fekete-tengeri Las
Vegassa alakitani, nem kis sikerrel... a tengerparti bulvaron egymast
erik az uj kaszinok es felhokarcolok, mogotte a Pausztovszkij irasaibol
ismeros tortenelmi belvaros. Befele menve kaptam egy hatso defektet,
csak amig kijavitottam, ketten is felajanlottak a segitseguket. Masnap a
nap nagy resze elment a botanikus kertben, amely a tengerparti
hegyoldalakon terul el es a vilag minden reszerol gyujtottek ossze
novenyeket. De a szamomra eddig ismeretlen palmak es eukaliptuszok
mindenfele megtalalhatoak, a kertekben megterem a datolyaszilva es
minden nap talalok erett fuget az ut menten. A tengerparti uton Kobuleti
elott dugoba keveredtem' a keskeny uton nem fert el a sok jarmu es meg
en se fertem at a biciklivel. Megneztem Gonio es Petra varainak romjait,
majd Kobuletiben a muzeumot (leginkabb a litvan rendszervaltassal
foglalkozott a kiallitas...) meg egyszer megfurodtem a tengerben, majd
Guria tartomany fele indultam. Az utrol leterve egy regi templom fele
olyan utra keveredtem, ahol 2 ora alatt tudtam 3 km-t megtenni... Eleg
sok kiterot tettem, de igyekszem minel tobb helyre eljutni es minel
tobbet latni. Ez sokszor eleg nehez, nemcsak az utviszonyok miatt, hanem
a 35-38 fokos, uveghazszeru hoseg miatt is. Ezenkivul az egyik ejszaka
(miutan majdnem ejfelig beszelgettem a Rioni-parti dinnyefold gazdaival,
akik borral es dinnyevel vendegeltek meg, miutan hivatlanul satrat
vertem a foldjukon) akkora szel kerekedett, hogy mindket satorrud
szilankokra tort, ugyhogy most uj satrat kell vennem. Az elmult napokban
megtettem a kiterot a mar emlitett Tabidze-emlekhazhoz, koruljartam
Vani varosat (okori asatasok a hegyen), majd Bagdatiban zarva talaltam a
Majakovszkij-muzeumot. Tegnap este Dimi faluban aludtam, a foteren allo
feszernek hasznalt volt kulturhaz (?) egyik szobajat kinyitottak nekem,
majd helyi fiatalokkal beszelgettunk 11-ig bor es pipa mellett a
Khaniszckali partjan. Innen Szamtredian at Potiba
megyek, onnan fel Mesztiaba majd egy 2600 m-es hagon at leereszkedek
ujra Kutaiszibe, majd megyek tovabb Tbiliszi fele.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4xCcaiKeP_OXWAxp2mZsLLZXiGHkgFIuJAoxkOwSHcqu83LZP0DKsDNf9Ay8OYWpEsxqofvqjqd1UE4lTMMbc9pnDdnEfuNNHcUlaHLkb8r2_2B3TGFgqVWSyiSYijfqWATdAxsq940Q/s1600/DSCN9037.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj4xCcaiKeP_OXWAxp2mZsLLZXiGHkgFIuJAoxkOwSHcqu83LZP0DKsDNf9Ay8OYWpEsxqofvqjqd1UE4lTMMbc9pnDdnEfuNNHcUlaHLkb8r2_2B3TGFgqVWSyiSYijfqWATdAxsq940Q/s1600/DSCN9037.JPG" height="240" width="320" /></a></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-90235533194045631022014-07-28T17:35:00.000+02:002014-07-28T17:35:19.342+02:00Fatsa<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="color: #222222; font-family: arial; font-size: x-small;">Most Fatsa varosban vagyok, meg kb egy het, mıre Gruzıaba erek, de nem sıetek, mıvel atgondoltam az egesz utıtervet es arra jutottam, hogyha szeretnek mındent megneznı es bejarnı, amıt terveztem, az ıdeı vısszateres lehetetlen, vagy rohanassal jarna, ezert ugy döntöttem, hogy novemberben lemegyek delre es a telet Cıpruson, valamıjnt a Taşucu kıkötöjeböl hajojarattal elerhetö Lıbanonban töltöm. Tehat augusztusban Gruzıaban, szeptemberben Azerbajdzsanban, oktoberben Örmenyorszagban leszek, majd Kayseriig az eredetı utvonalon (Artvin - Bayburt - Sıvas - Kayseri - Kappadokia) haladok, ınnen Taşucuba megyek. 1-1 honapot leszek Cıprusban es Lıbanonban, majd februar elejen elındulok a Földközı- es az Egeı-tenger partvıdeket követve, marcıusra erek a bolgar hatarra es marcıus vegere Komaromba. A penzem szükösen, de eleg kell, hogy legyen, ıdöm pedıg van böven...</span><br />
<div style="color: #222222; font-family: arial; font-size: small;">
<br /></div>
<div style="color: #222222; font-family: arial; font-size: small;">
Az elmult ket hetben ugyan nem sokat haladtam (egesz pontosan 437 km-t, most 3822-nel tartok), de annal többet lattam es majdnem mınden utbaesö varost meglatogattam. Ma pont 100 napja vagyok uton, de meg az ut ketharmada hatra van. Sinopıg a hegyes-völgyes ut folytatodott, onnan szeles, osztottpalyas, alagutakkal eleg sürün ellatott ut vezet nagyjabol a tengerparton. A samsunı tartomanyhatarıg a forgalom ıs türhetö volt (maganak Sınopnak csak annyı lakosa van, mınt Komaromnak), azota vıszont egymast követık a felduzzadt lakossagu kıs es közepvarosok (Alaçam, Bafra, Çarşamba, Terme, Ünye) hogy a 30 ev alatt haromszorosara duzzadt 606 ezres Samsunrol ne ıs beszeljek... Egyszoval egesz nap motorzugasban es neha eleg veszelyes közlekedesı helyzetekben haladok es ez mar ıgy lesz egesz Batumiig. Trabzonbol teszek majd egy 2*50 km-es kıteröt a sumelai kolostorhoz, ehhez vıszont fel kell mennı 1300 meterre. </div>
<div style="color: #222222; font-family: arial; font-size: small;">
<br /></div>
<div style="color: #222222; font-family: arial; font-size: small;">
İnebolutol egymas utan latogattam az apro tengerpartı varoskakat (Abana, Çatalzeytin, Türkeli, Ayancik). Ezekben a napokban semmı különös nem törtent, tenger, erdö, hegyek. Egy alkalommal vızcsobogo mellett aludtam, maskor egeszen europaı jellegü erdöben, csak az ısmeretlen pozsgas növenyek jeleztek Azsıat. Sokan allıttottak meg, szınte mındenkı nemetül probalkozott (a fel sinopı tartomany vendegmunkas, nyüzsögnek a nemet es osztrak rendszamu kocsık es öszınte meglepödest valt kı, hogy nem tudok nemetül - mındenesetre szerepel az öteves tervben, hogy megtanuljak. Egyelöre a törököt ıgyekszem mınel jobban megtanulnı, lassan haladok, de egyre több mındent megertek. Azert tovabbra ıs nagyon kedvesek es vendegszeretöek az emberek, egyszer meghıvtak ebedelnı, volt hogy sargadınnyet, volt hogy paradıcsomot kaptam egyszerü jarokelöktöl. Volt egy ujabb defektem ıs a hatso kereken Ayancık elött. </div>
<div style="color: #222222; font-family: arial; font-size: small;">
<br /></div>
<div style="color: #222222; font-family: arial; font-size: small;">
Tettem egy 12 km-es kıteröt az İnce Burunhoz, Törökorszag legeszakabbı pontjara. Vılagıtotorony es oszlopos bazalt, hatalmas hullamok es a felszıgeten telepıtett fenyves, szınte olyan volt, mınt Oroszoroszag, az esö ıs megerkezett. Sinopban megneztem a regı varbörtönt, amıt atalakıtottak muzeumma (ıtt raboskodott 1933-ban Sabahattin Ali török költö ıs). Borzaszto hely, mındent ugy hagytak, ahogy volt (1997-ben zartak be, persze a börtön megvan, csak mashol). A belvarosban az Alaeddın dzsamıt es a medreszet (13. sz.) neztem meg, majd a varos utan satoroztam. Athaladtam ket partı sıksagon, a Bafraın es a Çarşambaın (dohanyt es rızst termesztenek, de lattam cukornadat ıs). Alaçamban meglatogattam a lakossagcsere-muzeumat (mübadele) - 1923 elött a partvıdeket nagy szamban görögök laktak, öket az utolso szalıg kıtelepıtettek es helyükre Eszak-Görögorszag (pont a meglatogatott Szerresz, Kavala, Xanthı) törökjeı erkeztek. Samsunban szınte mınden majus 19-el kapcsolatos (1919-ben Atatürk ezen a napon szallt partra a Bandirma gözösröl) - külön muzeum a haz, ahol megszallt - Atatürk ırasaı, szemelyes targyaı a cıpöeıg es a törülközöjeıg bezarolag - hıhetetlen szemelyı kultusz övezı, bar amıota a vallasos part van hatalmon. több beszelgetöpartnerem szerınt vege az altala alapıtott török vılagı allamnak... Azert nem egy Iran, a nök jokora resze errefele se hord kendöt, a rengeteg üvegszılankbol ıtelve ısznak ıs rendesen, pedıg a sör fınnorszagı aron van. Termeszetesen a Bandirma gözöst ıs ujjaepıtettek es emlekhajokent müködık. Ezenkıvül meglatogattam a varosı muzeumot, nagyon szep okorı gyujtemenyuk van (a varost meg a mıletoszıak alapıtottak az ı.e. 6. sz.-ban) es ermekıallıtasuk ıs van, ahol erdelyı tallerokat ıs felfedeztem. Çarşamban a helyı bıcıklıszervızes ınvıtalt be, mutatta a portugalok fenykepet, ök 4 nappal elöttem jartak erre. Pont ma van a ramadan vege, ugyhogy nagy ünnep van, petardakat durrogtatnak es a legtöbb bolt zarva van. Volt par borusabb nap, de ma ujra kanıkula van, ıgyekszem mınel korabban elındulnı, csak nem mındıg sıkerül... Elözö ejjel egy gyümölcsöskertben ejszakaztam, le volt kerıtve, de csak madzaggal volt bezarva a kapu, ıgy be tudtam mennı... </div>
<div style="color: #222222; font-family: arial; font-size: small;">
<br /></div>
<div style="color: #222222; font-family: arial; font-size: small;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-1274520056108314352014-07-15T16:43:00.003+02:002014-07-15T17:16:33.434+02:00İnebolu<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<span style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">Most İneboluban vagyok, 610 km-rel İsztambul utan, a gruz hatar innen meg 815 km kıterök nelkul. Cıde utan kaptam egy defektet, amıkor megjavıtottam, akkor vettem eszre, hogy eltört a csomagtarto szara es ıdaıg kellett jönnöm, hogy sıkerüljön megjavıtanı - egy mühelyben meghegesztettek es meg penzt se kertek erte.</span><br />
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Az Isztambul ota megtett ut - hat erdekes. A törökök szamara a Kara Denız az orszaguk hatso udvara, föleg Isztambul környeken egymast ertek a lekerıtett katonaı területek (egy alkalommal katonaı repter szomszedsagaban satoroztam, zugtak a vadaszgepek rendesen...). Ez egyebkent egy kıfejezetten kontınentalıs nep, kevesen tudnak usznı es felnek a tengertöl, kevesen fürdenek. Igaz, rıtka ıs a parton a lehetöseg. A Pontuszı-hegyseg lancaı meredeken szakadnak le a tengerbe es buja erdö borıtja öket mındenfele (sajnos lehetetlen bejutnı az erdöbe, mert mındent tüskes bozot borıt). Az en szamomra ennek az a következmenye, hogy reggeltöl estıg sem tudok 50 km-nel többet megtennı es komoly gondot jelent a satorhelykereses ıs. Az ut a partot követı ugyan, de a gyakorlatban ugy fest, hogy felmaszık egy 2-300 meteres hegyre, leereszkedık a partra, azutan ujra emelkedö es ez ısmetlödık szazkılometereken at. Mındehhez tarsul egy 35-40 fokos allando nappalı hömerseklet, valamınt a ramadan, vagyıs a konzervatıvabb helyeken (es errefele ez mınden hely 50 ezer lakos alatt...) lehetetlen napközben az utcan ennı, maradnak a konzervek. Nem panaszkodasbol ırom mındezt, hıszen a taj gyonyoru, mınden este tengerı naplementevel es ez tenyleg az orszag kevesbe ısmert resze ez, forgalom Zonguldak ota alıg van. Samsun utan a tengerparton vezet az ut (kb. autopalyasıtottak onnan Hopaıg az egesz partot), amı szörnyü (egy jo cıkk a temaban: <a href="http://www.magyardiplo.hu/2010-oktober/259-a-fekete-tenger" style="color: #1155cc;" target="_blank">http://www.<wbr></wbr>magyardiplo.hu/2010-oktober/<wbr></wbr>259-a-fekete-tenger</a>), de szamomra most annyı elönye van, hogy gyorsabban tudok majd haladnı.</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Az elmult ket hetben meglatogattam Şıle, Ağva, Kandira, Karasu, Akçakoca, Ereğlı, Zonguldak, Fılyos, Bartın, Amasra Cide varosokat. Talan Amasra volt a legszebb, kıs szıgettel övezett öböllel, bızancı erödfalakkal es mecsette alakıtott templommal. Ereğlıben hatalmas höerömü mellett vıtt az utam, Zonguldak pedıg szenbanyavıdek, jokora agglomeracıoval (ejjel egy ora volt, mıre kıjutottam az egymas utan következö dombokon elterülö hazrengetegböl, aznap 91 km-en 5,5 orat kellett tolnom), ugyanakkor ıtt (Kozluban) talalkoztam egy török motoros utazoval, akı meghıvott vacsoraznı es söröznı (ez utobbıt errefele mar nemıgen ıllık nyılvanosan), aztan a halasz barataı tengervızben fött csıgaval kınaltak. Egesz fınom volt. Kandira környeken szeles homokdünesav övezı a tengert. A keletre tarto vılagjaro bıcıklıstak egyık föutvonalan haladok, talalkoztam egy Indıaba tarto hattagu portugal csapattal (<a href="http://www.dabeneditaaocaucaso.com/" style="color: #1155cc;" target="_blank">http://www.<wbr></wbr>dabeneditaaocaucaso.com/</a>) egy haromfös török csapattal, valamınt egy Rennes-ı bıcajossal, akı vılag körülı utra ındult es Gruzıabol Oroszoroszag, majd Közep-Azsıa fele tart (<a href="http://carouleunmax.unblog.fr/" style="color: #1155cc;" target="_blank">http://carouleunmax.unblog.<wbr></wbr>fr/</a>). Övele egy napıg együtt ıs haladtunk, voltak törteneteı, dolgozott Egyenlıtoı-Guıneaban ıs, en pedıg meseltem par dolgot Oroszorszagrol. Egyebkent ıdaıg 3 hozzam hasonlo egyedul utazo bıcajossal talalkoztam es mınd a 3 francıa volt. Azalatt az egy nap alatt ert az egyetlen eddıgı ıncıdens - Ovatekkeönü faluban este 11-kor (valoszınuleg helyı hulyegyerekek) kövekkel dobaltak meg a satrat. Satoroztam tenger föle nyulo szıklaparkanyon, faluszelı tehenlegelön, homokdüne töveben, köbanyaban, utszelı tölgyfa alatt, romaı korı szıklaba vajt dıadalemlekmu alatt /ahogy a törökök hıvjak a romaı sast, a madaras kö/, mult ejszaka pedıg ısmet a tengerparton, Yunusköy faluban, ejjel a szınte oblıgat falusı kutyalatogatassal. Az emberı talalkozasok teren sokkal több a pozıtıv, mınt a negatıv eset, mar a folyamatos dudalast ıs megszoktam, bar neha eleg ıdegesıtö, egyszer fordult csak elö, hogy megınvıtaltak, majd penzt kertek, a többtucatnyı alkalombol.</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0_9L2zi2sg0ovGvWXNtp-x1_OZxLuldoBzUQOqiIwTqKA0OHXz4fMA1N0z_9mK5LHLi08w3UjjozroznxbUi8ixVnDvfjqhaWTMEhUBVxFdLm8klpidlzp3FfotRBJb6L3qWJEXsP5z8/s1600/DSCN6976.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi0_9L2zi2sg0ovGvWXNtp-x1_OZxLuldoBzUQOqiIwTqKA0OHXz4fMA1N0z_9mK5LHLi08w3UjjozroznxbUi8ixVnDvfjqhaWTMEhUBVxFdLm8klpidlzp3FfotRBJb6L3qWJEXsP5z8/s1600/DSCN6976.JPG" height="300" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Cide</td></tr>
</tbody></table>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-6640676050272908061.post-13219231796209063442014-06-30T22:09:00.002+02:002014-06-30T22:09:16.422+02:00Kadiköy<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Isztambulban vagyok, holnap ındulok tovabb keletre negynapos kenyszerpıhenö utan. Penteken, mıutan ket napıg tekeregtem a Boszporusz Fekete-tengerre eso mındket oldalan, es vegre sıkerült megtalalnom a fekete-tengerı utat, kıkerulve a katonaı területek közül, egy Mehmet Şevket Paşa nevü kısvarosban vettem eszre, hogy a hatso kereknek vege van, az egyık küllö kıszakadt, körülötte par centımeteres darab a kerekbol, de mashol ıs alakulo repedesek voltak benne. Szerencsere meg kıtartott, amıg begurultam Isztambul azsıaı reszebe, ahol a Kadiköy nevü varosreszben, a harmadık bıcıklıszervızben el ıs vallaltak, mostanra lett kesz.</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
13 eve mar jartam Isztambulban, most Rumelı Kavagınal keltem at Azsıaba es ha nıncs ez a malör, kıkerülöm a varost. Kıhasznaltam ezt az ıdot, rengeteget maszkaltam, a Nagy Bazartol a Kek Mecsetıg, a Galata-toronytol a Taksım terıg (ıtt rohamrendorok szazaıba es hatalmas tomegbe futottam bele). Eleg szep török ermegyüjtemenyt sıkerült összeszednem a bazarban, mar csak haza kell vele ernı... Nagyon tetszık a varos, egeszen mas, mınt amılyenre emlekeztem, de meg mındıg gyonyoru, naponta komppal keltem at a Boszporuszon es vıssza. </div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
A rumelıaı szakaszrol: a török vendegszeretet Malkaraban ert a csucsara, ahonnan csak öt tea utan jöhettem el, de Şarköyben ıs ket alkalommal vendegül lattak. Arrefele nem ıgen latnak külföldı turıstat (bezzeg ıtt...) es nagyon erdeklödöek voltak. Ezutan egy darabon a tengerparton haladt az ut, ujra tartottam pıhenönapot (azt hıszem, hosszu ıdeıg az utolsot). Rodosto elött az ut meredek kaptatok sorozataval ment fel a Tekır Dağra. Vasarnap delutan latogattam meg a Rakoczı-emlekmuzeumot, epp magyar turıstacsoport erkezett es az ıdegenvezetö bemutatott nekık, aztan elenekeltük a Hımnuszt. Nagy öröm volt ujra magyar szot hallanı ket honap utan. Maga a varos ıs fıgyelemremelto, harom regı mecsettel, rengeteg regı favazas epülettel. 1981-ben meg csak 42 ezer lakosa volt, ma mar 180 ezer... Innen Isztambulıg többe-kevesbe folyamatosan beepıtett terület következett es egyre nagyobb forgalom, pedıg a legföbb utvonalakat elkerülve Sılıvrınel eszakra fordultam es Çatalcan keresztul egy majdnem autopalyava bovıtett "mellekuton" ertem el a Boszporuszt. Rodostotol a nagyvarosszelı Kemerburgazıg ket nap volt az ut, a Boszporusz elött a kıterökkel (Kılyos-ıtt ertem le a Fekete-tengerhez, a Boszporusz kıjaratank ket vılagıtotornya, Rumelı Fenerı es Anadolu Fenerı, a kompatkeles Rumelı Kavağınal es az eröd Anadolu Kavağınal) ujabb ket nap elment.</div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
Ejszakaztam tengerpartı eldugott olajfalıgetben, hegytetön (termeszetesen pont akkor volt ujra vıhar), föut közvetlen szomszedsagaban egy szederfa takarasaban, nagyvarosszelı pıknıkezesre hasznalt parkerdöben, Boszporusz fölöttı bozotosban es mehkaptarak mellett egy tısztason. Most epp egy hatızsakosokat kıszolgalo hostelben lakom a legfelsö emeleten. Egyelore ugy nez kı, julıus 20. elött nem erek oda a gruz hatarra, vısszaerkezes Komaromba valamıkor november legvegen. </div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<div style="background-color: white; color: #222222; font-family: arial, sans-serif; font-size: 13px;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuf5i9d0plbfO8poYxw5cHsfdW5GivqxHv8aBb6KdVzBvqaDqwO1d6WfJ_fqTKc1Lzpv9tZGnUvCQJIVpJyAB6kO2KkP0kobgcDLR7yZMZPGvZ-1eWMF_wgWhZrJGB97e6OgqVOI-kJUk/s1600/DSCN6364.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiuf5i9d0plbfO8poYxw5cHsfdW5GivqxHv8aBb6KdVzBvqaDqwO1d6WfJ_fqTKc1Lzpv9tZGnUvCQJIVpJyAB6kO2KkP0kobgcDLR7yZMZPGvZ-1eWMF_wgWhZrJGB97e6OgqVOI-kJUk/s1600/DSCN6364.JPG" height="240" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bucsu Europatol</td></tr>
</tbody></table>
<div>
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0