Karvától
északkeletre, de nagyrészt már Muzsla határában, Komáromtól jó harminc
kilométerre, a Duna északi partján vagy ötkilométeres szélességben húzódik
a Csenkei-erdő. A Duna hordalékaként lerakódott homokon nagyrészt fenyves-
és akácerdőt telepítettek, de az erdő délnyugati részén, egy alig háromszáz
méter széles réten fennmaradt az eredeti sztyeppei növényzet, mely „természeti
rezervátumnak“ minősül 1951 óta.
Az erdőn keresztülhalad a Komáromot Párkánnyal összekötő
63-as út, melyen 1999 óta már nagyon sokszor végigmentem, de magába az erdőbe még
sosem tértem le. A hetek óta tartó szürkeség röpke szünetét kihasználva most
kifejezetten ezzel a céllal indultam el napkeltekor.
(2012.11.27., kedd, 96 km)
 |
| A madárrajok úgyanúgy kinyíló és bezárodó legyezőként keringtek a hajnali város fölött, mint tavasszal szoktak... |
 |
... de akkor még nem állt Lilla szobra a faluban, aki a szemközti Dunaalmás temetőjében nyugszik.
Ötven évvel élte túl boldogtalan szerelmét, a falusi
lelkészfeleségre mégis kizárólag Csokonai versei miatt emlékeznek. Nem mintha
ez túl nagy vigasz lenne…
|
 |
| Mocs után a Duna partján haladó régi országutat követtem, meg-megállva a folyó partján. |
 |
| A déli szél a part felé hajtotta a folyó vizét. |
 |
| Ha elvinném a vízből, koszos-halványsárga lenne... |
 |
| Itt álltunk meg a tavaly szeptemberi TTVT-n reménytörő hírek után. A fájdalom tompább, de ugyanaz... |
 |
| Először a Karvához tartozó három majort jártam sorba (a 19. század közepén még egyik sem létezett), ez az első, a Mária-major. Két blokkház és egy felismerhetetlen régi kúria alkotja az egészet. Az eredetileg kinézett továbbút le volt zárva... |
 |
| ... így visszatértem a 63-as útra és bementem Karvára. |
 |
| "A vén molnár háza" |
 |
| Karvától a szőlőhegyi 3 km-es bekötőúton tettem kitérőt a Láng- és a Szarvasi-major felé. |
 |
| A túlparton a Keleti-Gerecse sasbércei (balra a 455 méteres Nagy-Gete) |
 |
| A "Mária-házikó" |
 |
| Láng-major |
 |
| Az út a Szarvasi-majorba |
 |
| Ez már a Csenkei-erdő nyugati széle |
 |
| Ez pedig Csenkepuszta 8 házának egyike a főút mellett. Régen volt itt egy motorest is, de már bezárt. Egyszer éjszaka jöttem haza Felsőrásról (nem vagyok rá büszke, mert hülyeség volt, de ez volt a leghosszabb táv, amit egyhuzamban megtettem, valami 200 km) és a csöndben hirtelen egy idegbeteg kutya bukkant fel itt. Ugyanekkor érdekes fények villogtak az égen, hol eltűnve, hol újra megjelenve. Emlékezetes éjszaka volt, azóta se felejtettem el... |
 |
| A túlparton Nyergesújfalu. Közvetlenül a parton vezet a forgalmas 11-es főút és a víz jól vezeti a hangot, úgyhogy a csenkei Duna-part nem kifejezetten csendes... |
 |
| Véletlenül találtam meg Csenkepuszta régi temetőjét. |
 |
| Ez is út. |
 |
| A védett árvalányhajas-csenkeszes rét. |
 |
| Majdnem kétórás bolyongás után rátértem az erdőt átszelő aszfaltútra és észak felé indultam. |
 |
| Az utat az erdőből kiérve nádasok... |
 |
| ... és fehérnyárfák övezik. |
 |
| A Pap-éren átkelve, Szentgyörgyhalmánál egy löszfal magasodik a Duna-part szintje fölé. |
 |
| Szentgyörgyhalma régi magtára 1889-ből |
 |
| A Búcs-Muzsla országutat elérve nyugat felé fordultam |
 |
| Novemberi zöld |
 |
| Bátorkeszi - borfalu |
 |
| Bátorkeszin már csak kutyafuttában néztem körül, mert lassan alkonyodott. |
 |
| "Ezen emeletes imolat emelé 1877-ben..." emléktábla a bátorkeszi katolikus templom falán. |
 |
| Bátorkeszi és Madar között rámsötétedett, de a telihold fényénél azután gond nélkül (egy ötvenméteres dagonyát nem számítva) eljutottam Marcelházáról Izsára egy földúton. Este fél hétre értem vissza Komáromba. |
