Bolyongások: Korponai járás

2012. július 23., hétfő

Tour de Medovarce 5.

A túra hatodik napja is rövidre sikerült. Miután az éjszaka és a délelőtt nagy részében zuhogott az eső, jócskán elmúlt dél, mire nekivágtam a Selmeci- és a Korponai-patakok völgyét elválasztó dombhátnak, hogy meglátogassam a kis Méznevelő falut, melynek 2001-ben alig 256 lakosa volt. Addig meg... mit lehet csinálni a sátorban várva az eső végét... tervezni... nem azt, amit általában a korombeliek terveznek... romantikus képzelgés... reménytelen várakozás... hiszen most is talán épp... föltettél mindent egy lapra és vesztettél. Nincs jövő, pontosabban nem kell semmiféle "polgári" jövő nélküle. Nem gyerekes csakazértse ez, hanem a lét teljes képtelensége. Hogy élhetnék félbevágva ? Sehogy. Persze senki nem érti, nem is értheti. Viszont, ha nincs vesztenivalóm, mint ahogy nincs is... Jövő nyárra is kell egy cél, ez pedig már megvan: Arhangelszk, Fehér-tenger, összesen három hónap európai Oroszországra (már ha egyáltalán megadják a vízumot...). Indulás április elején a Duna mellett a Fekete-tengerig, utána egy hónap Dél-Ukrajnára, aztán a Volga-mente, Urál és fel északra, ha a bürokrácia mellett sikerül átszivárognom, ahogy az "utolsó európai diktatúrában" sikerült. Miért ne sikerülne ? Minden lehetséges. Télre meg lemegyek a Földközi-tengerhez, a legdélebbi Európába és Észak-Afrikába. Azután következő tavasszal újra föl északra. Három-négy év a végső búcsúig az öreg Európától. Közben tovább lehet reménykedni a csodában vagy az irgalmas halálban.... Aztán... csak a Teremtő tudja. Vajon hány tízezer kilométer után fog halványulni annak a kedves arcnak a képe, akit mindig magam előtt látok, pedig két éve láttam utoljára ? Soha...

Domaníky (Dömeháza) - Medovarce (Méznevelő) - Rykynčice (Rakonca) - Palást (Plášťovce) - Szalatnya (Slatina) - Felsőszemeréd (Horné Semerovce) - Deméndihegy th.

(2012.7.15., vasárnap, 35 km)

Nyirkos délelőtt a Domaníky-táborhelyen

Útmenti kereszt Domaníky és Medovarce között

A luxusautó halála

A dombháton

Méznevelőből csak ennyi látszik az útról

Almáskertek a falu szélén

Csak ideértem...

A Korponai-patak (Krupinica)

Medovarce főutcája

A "mézfőzők" faluja nem okozott csalódást

Az evangélikus templom 1836-ban épült, nem könnyű idetalálni. Egy öreg bácsika egy deszkát cipelt, de amikor meglátott, csak nekitámaszkodott és vagy öt percen át le se vette rólam a szemét. A templom oldalának egy cigányasszony támaszkodott kábultan, mellette egy gyerekkocsival.

Medovarce látképe

Ez az ösvény visz vissza a faluba

Méznevelő és Rakonca között...

... a Korponai-patak völgyében

Felsőrakonca (Horné Rykynčice)

Alsórakonca (Dolné Rykynčice)

Pincebejáratok Alsórakoncán

Palást előtt a völgy kiszélesedik, az eső közeledik, engem meg vadszilvafák állítottak meg

Ezen a napon se úsztam meg kényszerpihenő nélkül, a palásti ravatalozó fedele alatt vártam vagy egy órát az eső csillapodására

A palásti kastélynál (amiben egyházi iskola működik) most cserkészek táboroztak

"A jövő fája"

Templom és falumúzeum. 2004-ben voltam itt a Honismereti Kerékpártúrával (jövő héten Kingyesre jönnek és én fogok előadást tartani...). Az volt az utolsó előtti HKT, amin részt vettem, persze azt még akkor nem tudtam.

Palásttól ~~hazafelé~~ nyugat felé indultam a főúton. Még nem jártam erre, mert mindig elkerültük a dombok és a forgalom miatt. Vasárnap este a forgalom egész elviselhető volt.

Hányszor látjuk a fényt az alagút végén ?

Szalatnya - Slatina

Régi fasor Szalatnya és Felsőszemeréd között

Felsőszemeréden anno bőrigázva álltunk meg O.-al, amikor mindenki más bemenekült a kocsmába, megnézni a régi templomot. Érdekes módon a templom és ez a park összemosódott az emlékezetemben, pedig többszáz méterre vannak egymástól.

A templom érdekessége pedig...

... oldalsó kapujának rovásírásos felirata: "1482 Kűrakó János mester"

Felsőszemeréd után újra dombmászás következett...

... majd a domb tetején sikertelen sátorhelykeresés a mindenre rátapadó agyagos sárban.

Végül a Deméndi-hegy nevű kétszázméteres domb tetején (még Alsószemeréd határában), nyílt terepen, egy szemétlerakóban végződő betonút folytatásában és két másik mezei út elágazásában állítottam sátrat, bízva az ilyen helyek egyedüli előnyében, a korai indulásban.

2012. július 20., péntek

Tour de Medovarce 4.

Éjjel és délelőtt is esett, 11 órakor indultam el a hontalmási táborhelyről és este 8 után állítottam sátrat zuhogó esőben Domaníky (Dömeháza) község határában. A délelőtti órákban elég élénk forgalom volt normális személyautókkal az erdei úton, de a sátrat nem láthatták, bár az úttól alig száz méterre lehetett. Először nem értettem miért, csak hazatérve derült ki a légifelvételekről, hogy a hegy tetején van a község hétvégi házas-kertes része, oda mentek fel szombat reggel. Háromszori téréssel hordtam le mindent az útra, ahol az egyik elhaladó kocsiból tágra nyílt szemekkel bámultak rám.

A nap első felében a Selmeci-hegység déli oldalán, a Sitno (1009 m) lábánál vágtam keresztül Jabloňovce (Hontalmás), Baďan (Bagyan) és Beluj (Béld) községeken át a Selmeci-patak (Štiavnica) völgyében fekvő Prenčovig (Berencsfalu). Az útnak ez a része gyakorlatilag tolásból és fékezésből állt a néha 15 százalékos emelkedőkön-lejtőkön. A lehetőségekhez mérten igyekeztem minden útbaeső településen körülnézni, bár ez általában újabb meredekeken való felkapaszkodással járt. Berencsfalu után hosszan lejtő út következett a Selmeci-patak völgyében, amit a zuhogó eső miatti másfélórás kényszerpihenő szakított meg. Hontnémetibe leérve rövid szakaszon a 66-os főutat követtem, majd Domaníkynál (Dömeháza) ráfordultam a Medovarcébe vezető útra. Az újra rákezdő zivatarban végül a falutól alig fél kilométerre, az utat kísérő lomboserdő és egy kukorcaföld találkozásánál találtam sátorhelyet, ahol sokáig hallgathattam a szombat esti motorizált fiatalság kocsijaiból ordító gép"zenét".

(2012.7.14., szombat, 35 km)