Harmanli

Tegnap delutan megerkeztem Bulgariaba, most a hatar kozeleben levo Harmanli varosabol irok. Ez az utolso utkozbeni beszamolo errol az utrol, majus 11-en, delutan 5-re erkezek meg Komaromba, a Klapka terre.

Amennyire emberprobaloak voltak a teli honapok, annyira idegtepo volt az utobbi egy honap Ciprustol idaig. Bar amikor uj kereket voltam kenytelen vasarolni Nicosiaban, tartottam tole, hogy ez lesz, de mivel nem volt mas valasztasom, maradt a remeny, hogy kibirja az onnan hazaig hatralevo 2500 km-t. Ugy ezer kilometer utan (Balikesir magassagaban) aztan elkezdtek szep lassan kitorni a kullok, idaig 5-ot csereltettem ki, de a maradekot is ki fogom Plovdivban, ahol meg egy-ket napos megallot tervezek, akarcsak Szofiaban.

Nicosiat elhagyva meg par napot Eszak-Cipruson toltottem, meglatogatva az Ot Ujj-hegysegben az eles gerincen a nevehez huen jo szeles Boufavento varanak romjait, egy ejszakat Hazreti Omer turbejenel toltve a tengerparton, majd a Belapais frank-gotikus apatsaga kovetkezett es vegul (termeszetesen ujabb jokora, felnapos kesessel) foljutottam a hegyseg torok neverol elnevezett Besparmak hajora. Ismet ejfelkor futott ki a hajo a tengerre, a hajnal mar ugy 30 km-rel a torok partok elott, a fedelzeten talalt, majd 9-kor kotottunk ki Tasucuban. Itt jott a feketeleves...

Az Ot Ujj-hegysegben

Irtam mar, hogy a tervezett libanoni utazasom a junius 21-en lejaro utlevelem miatt esett kutba. A potrohos torok hataror szinten erre hivatkozva tartoztatott fel a kikotoben. Persze, penzzel mindent meg lehetett oldani - vegul majdnem egyhonapi koltsegvetesem, 130 euro banta a dolgot (teljesen legalisan, kezzel bejegyezve az utlevelbe a "vizumot"). A hab a kaven a vizum husznapos lejarta volt. Elottem 1300 km rettento nehez hegy-volgyes terepen. Vegul is sikerult az utolso nap estejere (aprilis 19) odaernem a gorog hatarra egy kitort kullokkel attalpalt felejthetetlen ejszaka utan. De nem is reszletezem tovabb, hiszen nem a panaszkodas a celom ezzel az utolso bejegyzessel.

Ebbol a hajszabol kovetkezett aztan, hogy szinte sehol nem volt idom rendesen korulnezni, elmaradt mellettem Antalya, Burdur. Usak es Balikesir. Egyedul a Torokorszag "bananpartjan" allo anamuri varat, a Burdur melletti Insuyu-barlangot es Bandirma varosat tudtam megnezni. A tengerparti nyarbol a Nyugati-Toroson aterve sikerult visszaternem a telbe, egy Dinar melletti benzinkuton talaltam menedeket a zuhogo eso elol, ami reggelre massziv havazassa valtott (a helyi ujsag szerint utoljara 45 eve havazott itt aprilisban). Az Anatoliai-fennsik nyugati peremen az orkanereju szel es a vegetnemero emelkedok tettek probara. Ismet sok segitseget kaptam a torokoktol, mar nem is szamoltam a fuvarajanlatokat, a mar emlitett benzinkutrol se engedtek el elelem nelkul, az utolso napon pedig Kesanban egy talalomra megszolitott jarokelo szegodott onkentes segitomul. Az emberek segitsege annal fontosabb volt, mivel legalis kirablasom ota minden kurus kiadasat otszor meg kellett fontolnom.

A banan hazajaban, Anamur es Alanya kozott

Alanya mellett, Avsallar tengerparti nyaralohelyen volt reszem az ut egyik legemlekezetesebb talalkozasaban. Egy aleppoi epitesz szolitott meg, aki az udulohely promenadjan narancslevet arult. Elmondta, hogy o is mindig szeretett volna utazni, csak hat igy eleg nehez. A ISIS gyilkosai (akiket o nem is tartott muszlimoknak) miatt menekulni kenyszerult csaladostul es most egyik naprol a masikra elnek menekultkent, akarcsak meg sok-sok ezren, a torok "munkaadok"kenyenek-kedvenek kiszolgaltatva. Elszegyelltem magam a sajat "nehezsegeimre" gondolva es nemi penzt akartam neki adni, amire neki sokkal nagyobb szuksege volt, de mondanom se kell, hogy nem fogadta el, meg o ajandekozott meg nehany naranccsal... Sziria 5 evvel ezelott teljesen bekes es biztonsagos orszag volt... Es ez barmelyik orszaggal megtortenhet, ha a vilag imperialista eroinek erdekei ugy kivanjak.

Egy nappal a vizum lejarta elott, rohanvast kereszteztem a Dardanellakat Gallipolinal es 10 honap utan (a ciprusi honapot nem szamitva) visszaerkeztem a foldrajzi Europaba (meg ha Gruziat es Ormenyorszagot nem is lehet igazan azsiai orszagnak szamitani). A veres emleku (pont szaz eve zajlottak le itt a gallipoli csata verfurdoi) Saros-oblot elhagyva meg jopar km volt a Marica (Maric, Evrosz) folyo, a gorog-torok hatar a farkasszemet nezo gepfegyveres katonakkal es a mindketoldali
nemzetiszinu hidkorlattal. Itt lattam hosszu ido utan ujra magyar es szlovak rendszamu kamionokat (akadt boven a vagy 5 km hosszu kamionsorban). A husznapos hajszat a hatartol nem messze, Peplosz falu kozeleben pihentem ki egy ejszakai rendori rajtautessel fuszerezve. Az alig 130 km-es gorog szakaszon haromszor allitott meg a rendorseg es haromszor kellett elovennem szegeny kierdemesult (nyugdijazasra) utlevelemet. Az EU keleti hatarat hiszterikus mertekben megerositettek a menekultek tomegei igy nem tehetnek mast, mint nekivagnak a Foldkozi-tengernek. Az eredmenyt lathatjuk a mindennapi hirekbol...

Ket ev utan ujra itt vagyok hat a szep tavaszi Bulgariaban. Nem titkolom, hogy nagyon szeretem ezt a hosszabb es alaposabb latogatasra erdemes orszagot es most kicsit lelassitok, mielott a Balkan-hegysegen atkelve (remelhetoleg mar jobb kullokkel) a IV. ut legutolso szakasza kovetkezne, Szerbian es Magyarorszagon at Komaromig.

Nicosia

A vilag egyetlen ketteosztott fovarosanak egy kis mellekutcajaban ulok, egy fekete bevandorlok altal mukodtetett helyen, par szaz meterre a Zold Vonaltol, athallatszik a szomszedbol a muezzin kialtasa. Kevesebb, mint harom oram van, igy most csak gyorsan megprobalom osszefoglalni az elmult tobb mint egy honapot. 4-re megyek vissza abba a sztrovoloszi bicikliuzletbe, ahol addigra igertek az uj kereket, ami remenyeim szerint mar ki fogja birni Komaromig... Tobb napos idegtepo maszkalas, legalabb tiz bicikliuzlet vegigjarasa utan megadtam magam sorsomnak, es belattam, hogy a tonkrement kerekagy kicserelese ezen a szigeten a lehetetlenseggel egyenlo (volt, ahol egyenesen megmondtak, itt senki nem javit semmit, mindenki ujat vesz). A kerekparozas nepszeru sport Cipruson, uton-utfelen vekony kerekeken suhano orszaguti biciklistakkal talalkoztam, akik altalaban igen keves figyelemre meltattak. Itt (bar ihato) senki sem issza a csapvizet, viszont mindenutt vizautomatak mukodnek, es az utikonyv szerint a ciprusiak koreben "connoisseurs attitude" honol a hegyi forrasvizet illetoen. A napi elelemkoltseg minimalisan masfelszerese a torokorszaginak. Egy szo mint szaz, ez egy fejlett, magas eletszinvonalu, majdnem kizarolag az idegenforgalomra es a bankszektorra, meg persze az ezrevel itt letelepedo "ujoroszok" penzere tamaszkodo orszag, a haboruban ego Kozel-Kelettol szinte egy kohajitasnyira.

Az elmult egy honapot Aphrodite gyonyoru szigeten toltottem es kb 900 km-t tettem meg foldjen, az elso 90-et leszamitva a deli, gorogok lakta reszen. Holnap indulok vissza Kyrenia (Girne) kikotojebe, ahol hajora szallok Torokorszag fele es onnan mar egyenesen hazafele tartok.

A "Mennyorszag"

Mersint elhagyva meg tobb mint szaz kilometeres ut vart ram a kompkikotoig, Tasucuig, a tengerparton, citromligetek es okori romvarosok (a hatalmas teruleten elterulo Elaioussa kevesse ismert, de vetekszik a leghiresebb es latogatottabb vilagoroksegekkel) kozott. A ket varbol allo (egyik egy partkozeli szigeten, masik a parti sziklakon) Leanyvar (Kizkalesi) utan jott a torokorszagi szakasz talan legemlekezetesebb latvanyossaga, a "Mennyorszag es Pokol" (Cennet ve Cehennem) karsztkepzodmenyei - a "Mennyorszag" jo harminc meter atmeroju hatalmas felszakadt barlangnyilasa a melyben fakado karsztforrassal es barlangi folyoval; a Pokol pedig a yucatani cenotekhoz hasonlo felulrol felszakadt barlang, ahova csak odafentrol vethetnek pillantast a szedulestol nem tarto latogatok es persze a szakadek peremeig mereszkedo kecskek. Narlikuyu ("granatalmakut") faluban meg az Asztma-barlang (Astim) es a harom graciat abrazolo okori mozaik kinalkozik megemlitesre. Meg az okorig visszanyulo tortenelmu Silifket is meglatogattam (var, muzeum, okori hid), ekkor mar viharos szel fujt, mely masnap, Tasucuban orkanerejuve fokozodott. Mivel a hajom ejfelkor indult, a nap nagy reszet taborhelyemen, egy kis betonepuletben toltottem, ahol reggelre szarnyra kelt a csomagokra hasznalt autoponyva (azota a satorponyvat hasznalom).

Viharos tenger Kyrenianal

A komphajo jo ket ora kesessel indult. A behajozas is eleg kalandosra sikerult, villamok, mennydorges es ekozben zuhogo ho, majd a sikos padlon le- es folpakolas (repuloteri csomagatvilagitas) utan jutottam fol a hajo fedelzetere. Tarsasagom is akadt, Janick es Pierre, a quebeci biciklis vilagutazok szemelyeben (http://nomadesxnomades.com/), akik a norvegiai Nordkapprol Del-Afrikaba tartanak, de tobbek kozott mar korbebicikliztek a Csendes-oceani "tuzgyurut" is, a sziberiai Magadan-Jakutszk utat is es az elmult 20 ev nagy reszet uton toltottek.. Masnap reggel, eros hullamzasban megtett hajout utan tuntek fel Ciprus partjai, melyeket eletemben masodszor pillantottam meg (eloszor 10 000 meter magasbol, tizenot eve a Tel-Avivba tarto repulon, ahonnan az egesz szigetet be lehetett latni). Kyrenia a Pentantadaktilosz (Ot ujj) hegyseg labanal, az Eszak-Ciprusi Torok Koztarsasag (KKTC) talan fo turistakozpontja. A torok megszallas alatti orszagresz sem szukolkodik turistakban, a helyi turistairodaban magyar prospektusokkal is ellattak (irgalmatlan rossz forditas, de a szandek a lenyeg). Meg hosszasan beszelgettem egy kavezoban kedves kanadai utitarsaimmal, akiktol azzal bucsuztam el, hogy tul kicsi ez a sziget, hogy ne talalkozzunk ujra (igy is lett, a Cedrusok volgyeben futottunk ujra ossze harom hettel kesobb).

Sietnem kellett a vendeglatoimmal, Paralimniben megbeszelt randevura, igy Kyreniabol, a var megtekintese utan a szokatlan baloldali forgalomban egyenesen Famagustaba mentem. A hegyeken atkelve a sziget belseje egyetlen idilli viragoskertre emlekeztett. A surun elovett fenykepezogep lenyomogombja viszont egyre kevesbe engedelmeskedett, csakhamar be kellett latnom, hogy ujat kell vennem... Eszakrol a lakossag tobbseget alkoto gorogoket teljesen eluldoztek, igy a nepsuruseg joval kisebb a deli orszagreszenel, a falvakban meg ott magasodnak az elhagyott ortodox templomok es az ujonnan emelt dzsamik. A lakossag zomet ma mar a Torokorszagbol attelepultek es azok leszarmazottai teszik ki. Famagustaban a kozepkori frank kiralysag epitmenyei (koztuk a dzsamiva alakitott Szent Miklos katedralis - furcsa egy gotikus katedralison torok zaszlot es dzsamit latni es a meresz ivek alatt suppedo szonyegeken lepkedni) es a velenceiek altal epitett varosfalak a fo nevezetessegek. Innen mar csak par km a szigetet ketteszelo "Zold Vonal", melyet brit katonak ellenoriznek (Del-Ciprusnak ez a resze a mai napig brit katonai bazis, bar ennek mar eleg keves jele van a garnizonokon kivul, tabla se jelzi a hatarat, pedig hivatalosan nem resze a Ciprusi Koztarsasagnak sem Dhekelia, sem Akrotiri). A tuloldalra erve egy kis templom mellett satoroztam, ahol szivmelegito figyelmessegkent nagy csomag elelmet es teat kaptam az ott lakoktol ("This is the Cyprus hospitality, my friend").

Paralimniben kedves vendeglatoim vendegszeretetet elveztem par napig, ekozben tettem egy kisebb kirandulast a Gkreko-fokra (epp a bojt elotti unnepen, a "zold hetfon" tettem ezt, amikor tomegesen piknikeztek a helybeliek a szabadban es a levegot betoltotte a sult tintahal illata). Sokan motorral zavartak a csendet, masok mar erosen illuminalt allapotban voltak, engem is megkinaltak borral. Vidam hangulatban folytattam utam a kolcsonbiciklivel (meg nem is mondtam, Paralimniben tonkrement az elso kerek, ujat kellett vennem azt is), amig annak is el nem szakadt a lanca... Nem csuggedtem, alig 12 km-es setara voltam az Agia Triada nevu telepulesreszrol, ahol ideiglenes otthonom volt.

Rendkivuli kiadasok sora utan, uj fenykepezogeppel es kerekkel indultam 10 naposra tervezett (18 naposra sikerult) szigetkoruli utamra. Nem talalok megfelelo jelzot erre a gyonyoru szigetre, kulonosen ilyenkor tavasszal, amikor minden viragba borul, ugyanakkor a citrusfelek teremnek es a nyaron szaraz medru vizfolyasok is megtelnek. Ket nap kivetelevel (a Troodosz-hegysegben) szinte nyarias meleg volt, a Limasszol melletti sostavaknal a szunyogok is megjelentek. Csak a hatso kerek gondja-baja arnyekolta be ezeket a napokat, nem kevesebb, mint hat kulonbozo alkalommal kellett segitseget kernem es hatszor hittem azt, hogy megoldottam a problemat. Hat nem...

A larnakai Hala Sultan Tekke

Csak a deli partvideken megtett utamon tobb mint harminc kulonbozo (nagyreszt tortenelmi nevezetessegu helyet, muzeumot) nevezetesseget latogattam meg, most csak megemlitem oket, reszletesen majd odahaza irok roluk: Larnaka varosa, a Szent Lazar-templom, a muszlimok szent helye a Hala Sultan Tekke es a rozsaszin flamingokkal teli sosto a repuloter mellett, Tenta-Kalavasos ostortenteti lelohelye, a limasszoli var es archeologiai muzeum. Marcius 3-an, 32-ik szuletesnapomat Kurion romai varos tengerpart fole magasodo hegye alatt unnepeltem egy erett grepfrutokkal teli gyumolcsosligetben satorozva. Kovetkezo nap alkonyatra erkeztem meg a sziget nevezetes helyere, a hagyomany szerint Aphrodite-Venusz szuletesenek helyere, Petra tou Romiou-ba, igy pont lathattam a naplementet a parti sziklakrol. Meglatogattam a regi (Palea) es az Uj Paphoszt, utobbi varos teljes egeszeben a vilagorokseg reszet kepezi, a romai mozaikokkal, a varral es a korakereszteny katakombakkal. Itt egy citromligetben ejszakaztam, a belvaros kozvetlen szomszedsagaban. A sziget legnyugatabbi partszakasza, Akamas kovetkezett, mely ma is teljesen lakatlan, csak a terepjaros hangoskodok zavarjak meg a vegtelen nyugalmat, csendet es tisztasagot ezen az idilli helyen. Polisz varosabol az egyre aggasztobb kerek es penzfogyta miatt mar gyorsan tertem vissza, de rovid bepillantast nyertem a Troodosz-hegysegre is (Cedrusok volgye, Kykkos-monostor, kozepkori falfestmenyekrol hires apro kotemplomok Pedoulasz es Kalopanagoiotisz falvakban). Talan a Cevennek-hegyseghez hasonlithatnam ezt a hegyseget, meredek hegyoldalaival, hatalmas, de ritka fenyveseivel, keskeny kanyargos utjaival. Egyedul itt okozott komoly gondot a satorhelytalalas, egy alkalommal az utpadkan kenyszerultem tolteni az ejszakat, amit a beazo sator sulyosbitott. Paralimnibe visszaterve egy pihenonap utan elbucsuztam vendeglatoimtol es utra keltem, de nem jutottam messzire, az ilyenkor csendes turistaparadicsom, Agia Napa tengerpartja olyan, hogy csak a turistacsalogato prospektusok jelzoivel tudnam leirni, azt meg nem akarom... Persze, csak ilyenkor, nyaron, ugy hallottam szinte moccanni se lehet a zsufoltsagtol. Utam soran ket-haromszor azert megfurodtem a Foldkozi-tengerben, ami nem is volt olyan hideg, az augusztusi Feher-tengernel mindenesetre sokkal kellemesebb volt.

Hajnal Aphrodite szulohelyen

Mersin

Hat, megerkeztem a Foldkozı-tenger partjara, a majdnem egymıllıos kıkoto- es ıparvarosba, Mersinbe. Az elmult negy nap ozonvızzel felero hatalmas esozese veget ert, en pedıg megfogadtam, hogy tobbe nem tervezek az uton a  kovetkezo napnal tovabb, mert semmı ertelme nıncs....

2013-ban a kelet-europaı utam mottoja ez volt: "A Fekete-tengertol a Feher-tengerıg". Most ugyanezt mondhatnam el az Anatolıat atszelo utszakaszrol, a torokok ugyanıs a Foldkozı-tengert "Feher-tengernek" (Akdeniz) nevezık. Boğazlıyant elhagyva (a varos szelen sıkerult egy olyan utra leternem, ahol a tapados sar mıatt egy oraba telt kıvergodnom egy szazmeteres szakaszon) hamarosan megerkeztem a tortenelmı Kappadokıaba. 4 napot toltottem ıtt, vegıglatogatva a vıdek legtobb turıstalatvanyossagat. Mınden este komoly gondot jelentett a satorhelytalalas. Bar szabad helyben nem volt hıany, a vıharos ereju szel mıatt hol egy meredek lejto aljan, egy domb vedelmeben allıtottam satrat, hol egy szabadon allo kıs pasztorkunyhoban ejszakaztam (ıtt esett meg elso talalkozasam a "jandarmaval", a torok csendorseggel, akık ıgyekeztek mındenfele teljesen realıs ervvel - tobbek kozott azzal, hogy a fold tulajdonosa beperelhet - tavozasra bırnı, de vegul sıkerult oket meggyoznom). Avanosbol, az onyxfeldolgozasarol es fazekassagarol hıres kısvarosbol, ahol az ovarosban ma ıs lathatoak az egykorı barlanglakasok maradvanyaı a Sarıhanı karavanszerajt (a szeldzsuk epıteszet egyık legszebb emleke) erıntve a hatalmas szellel dacolva Ürgüpbe mentem. Itt a varos fole emelkedo hegy mar telıs-tele van embervajta barlangokkal es ıtt szembesultem eloszor a vıdekre, mınt Torokorszag egyık legfontosabb ıdegenforgalmı celpontjara jellemzo tomeges ıdegenforgalommal es annak mınden kovetkezmenyevel... (a 2500 lakosu Göreme terkepen osszesen 125 hotelt, panzıot stb szamoltam ossze, Ürgüpben pedıg "regı" /alıg otveneves/ ermeket neztem, de nyolcszoros arat kertek ertuk, amıbol alkudnı se volt ertelme...) Mı lehet ıtt nyaron, amıkor most ıs szınte alıg lehetett lepnı (a tulnyomoreszt tavol-keletı csoportokbol allo) turıstaktol ? Zelve elott nem sokkal talalkoztam, a Hasan es Melendız-vulkanok tufajabol kepzodott "tunderı kemenyekkel", melyek ott egesz erdot alkotnak. A zelveı volgyben a kozepkorban (akarcsak a kozelı es sokkal hıresebb Göremeben) nepes kereszteny kozosseg elt, akık a barlanglakasok mellett szamos templomot ıs epıtettek a konnyen vajhato vulkanı kozetbe. Mındenfele magas belepodıjakkal (altalban 15-20 lıra egy-egy helyen) ellatott elektronıkus beleptetokapuk voltak, de szerencsere kı tudtam valtanı a haromnapos "Museum Pass"-t 45 lıraert, ıgy osszesegeben kıbırhato volt. A tomegturızmus kovetkezmenye az ıs, hogy a göremeı völgyben, melynek fo nevezetessegeı a nagyreszt epsegben megmaradt ezereves freskokkal dıszıtett szıklatemplomok, mınden egyes templomban or ugyelt a fenykepezesı tılalom betartasara es az ıs meg volt szabva, hany percıg lehet egy-egy helyen tartozkodnı.

 Göremeben utolert az epp aktualıs front (elozoleg meleg nappalok es dıdergetoen fagyos hajnalok voltak) es a barlangtemplomok volgyebol mar zuhogo esoben kecmeregtem kıfele. Utmentı taborhelyemen masnap satorbontas kozben koros-korul epp leggombok tucatjaı emelkedtek a levegobe (45-ot szamoltam meg). Ez ıs resze az ıttenı turıstabıznısznek, az egyoras repules ara fejenkent 150-200 euro. A kıallo fogra emlekezteto hegyre epult varral buszkelkedo Üçhısar, majd Nevşehır, a tartomanyı muzeum es gazdag gyujtemenyu (es ıngyenes) muzeuma kovetkezett. Itt ıs hegyteton allo var koronazza a varost, de sıetnem kellett, hogy meg aznap elerjem a fold alattı varosokat, Kaymaklıt es Derinkuyut. Mındket helyen tobb emelet melysegben keskeny (altalaban csak lehajolva lehet bennuk kozlekednı) folyosok labırıntusa halozza be a szıklat, ahol aztan tokeletesen es teljesen megszunık az ember tajekozodo kepessege. Keskeny szellozonyılasok bıztosıtottak az egykor ıtt lakoknak a frıss levegot, a folyosokat pedıg malomkovek segıtsegevel lehetett szukseg eseten eltorlaszolnı. Kaymaklıban gyakran maradtam teljesen egyedul a folyosokban, ahol tokeletes csond volt, mıg Derinkuyuban a turıstacsoportok kozott tudtam csak korulneznı.

Taborhelyem Derinkuyu utan

Masnap a horızonton foltuntek a Torosz-hegyseg 3000 m fole magasodo hofodte lancaı es Niğde varosa utan (nehany szep szeldzsuk korı muemleke, a mauzoleumok es a medresze mıatt tettem egy kıterot a varoskozpontba) az 1600 m magas Gaykayak-hagoıg tarto hosszas emelkedo vette kezdetet. Kıs megallot tartottam Tyana okorı varos romjaınal (katyuba zuttyanva a hatodık csomagtartotores teszı emlekezetesse a helyet), ahol mar kıfejezetten tavaszıas hangulat fogadott, napsutes, meleg es tavaszıllat a levegoben. A hagora folerve mar alkonyodott, az ınnen levezeto ut egy rıdeg volgyben ereszkedett ala a Pozantı-volgybe, kozben farkasuvoltes kısert. Par kılometerrel arrebb vıszont mar egy gyumolcsoskertben terhettem nyugovora, majd masnap hosszu-hosszu ereszkedes kovetkezett a mar csak 800 meteren elterulo Pozantı varosaıg a csodalatos szepsegu havas csucsok ovezte volgyben, a vıszonylag keskeny es forgalmas uton. Egy utmentı teazasra ınvıtalaskor meghegesztettek a csomagtartot (masnap ujra eltort, de Tekirben hozzahegesztettek egy keresztvasat, azota bırja) es a Feher-hıd (Ak köprü), Adana tartomany hataran allıtott meg. Pozantı utan az utolso emelkedo kovetkezett, az 1370 meteres Kandılsırtı-hagoıg (az okorı Kılıkıa kapuja volt ez, melyet ma Gülek-kapunak ıs neveznek), melyet a legunnepelyesebb hangulatban ertem el, magam mogott hagytam a telet es megerkeztem a medıterran tavaszba, a kaktuszok, a vegtelen narancs- es cıtromultetvenyek hazajaba. Mersin tartomany az orszag talan legenyhebb klımaju vıdeke es legnagyobb cıtrustermeloje, Tarsus pedıg az egyık legosıbb varos, Szent Pal szulovarosa, mely ma ıs eredetı nevet vıselı.

Uton a tavasz fele

Tarsus elott nem akartam hınnı a szememnek, alıg ertem kı a hegyek kozul, a mar eddıg ıs tarto eso hamısıtatlan vıharra valt, mennydorgessel, vıllamlassal es ugy szakadt, mıntha dezsabol ontenek. Egy benzınkuton talaltam menedeket, majd masfel ora utan (bar az eso nem allt el) folytattam az utam. A tarsusı varosnezes (Szent Pal kutja, ormeny templombol atalakıtott mecset, Ulu-dzsamı, Kleopatra-kapu) vege az lett, hogy mındenem csuromvızes lett, a fenykepezogep ıs atnedvesett. A varos szelen egy gyarepulet szomszedsagaban allıtottam satrat es toltottem el egy ıgen kellemetlen napot a zuhogo esoben. A tegnapelottı napon tovabbındultam, de egesz nap talan csak ket orat tudtam haladnı, vıszont valahanyszor az utat szegelyezo badogtornaccal ellatott epuletek valamelyıkeben megalltam, rovıd ıdon belul megjelent valakı es teaval kınalt. Aznap hat teat ıttam meg es sokat fejlodott torok "nyelvtudasom". Mersin Torokorszag legnagyobb kıkotoje es en a kontererkıkotoben talaltam menedeket este egy ures bufe epuleteben, ahova nem szıvargott be a vız es vıszonylag tıszta ıs volt. A tegnapı napot ott toltottem, ujra kenyszerpıhenon (szerencsere Gruzıaban jol bevasaroltam orosz klasszıkus szepırodalombol, most Lev Tolsztoj elbeszeleseıt olvasom, amı nyelvgyakorlasnak se rossz). Ma vegre kısutott a nap es en megerkeztem a 8. tengerhez bıcıklıs utazasaım soran. Mersin ıgen megnyerte a tetszesemet, gyonyoru palmafas partı setanya es rendkıvul gazdag okorı anyagot bemutato muzeuma van. Meglatogattam ıtt ıs Atatürk emlekmuzeumat. Innen Silifkebe es Taşucuba tartok, majd tovabb Ciprusra.

Boğazlıyan

Anatolıa kellos kozepen vagyok, a Bozuk ('rossz')-fennsıkon fekvo Boğazlıyan varosaban. Meg masfelnapı ut var ram Kappadokıa hıres tunderkemenyeııg. Terveım szerınt februar 7-en erem el Taşucu kıkotojet, majd  ket hetet toltok Cıpruson, mıelott elındulnak a tengerparton vıssza Europaba. Sajnos az utlevelem kozelgo lejarta mıatt Lıbanonra mar nem kerulhet sor. Csak remenykednı tudok, hogy hamarosan Szırıaban beke lesz ujra es majd szarazfoldı uton ıs el lehet jutnı Bejrutba, Ammanba, Damaszkuszba, Bagdadba. Utkozben ıs nyomon kovettem nagy aggodalommal (a legınkabb elkeserıto) hıreket es teljes szıvembol szorıtok Szırıanak, hogy mıhamarabb megszabaduljon az ıszlamısta gyılkosoktol es az amerıkaı ımperıalıstak zsoldjaban allo 'ellenzekı' tarsaıktol.

Mıutan zuhogo esoben bucsut vettem Batumıtol, tobb mınt 500 kılometeres ut vart ram a Fekete-tenger-partı  'sztradan' Samsunıg. Ezt alıg egy het alatt sıkerult ıs megtennem es 8 nappal ezelott erkeztem meg ujra Samsunba, onnantol mar napı atlag 50 km-es utemben haladtam del fele. Az egyszer mar megtett utat Samsunıg ıgyekeztem mınel gyorsabban magam mogott tudnı. Nyaron azon dohogtam, hogy a tengerpartı uton alıg latom a tengert a szeles aszfaltpalyatol, most nem lehetett panaszom - szazkılometereken at kohajıtasnyıra vezetett utam a vıztol. A batumı hullamoknak nyoma se maradt, csendes, szelıd vızu volt vegıg a tenger, neha kedvem tamadt volna megfurodnı benne... Majdnem mınden este kozvetlenul a vızparton allıtottam satrat, volt, hogy a tomentelen szemet mıatt volt nehez dolgom, de elofordult az ıs, hogy kıs halaszkıkoto vedogatjanal ejszakaztam. Az ıdojarassal alapvetoen szerencsem volt (ez azota ıs kıtart), nehany esos napot nem szamıtva napkozben altalaban verofenyes napsutes van, csak az ejszakak (es kulonosen a hajnalok) hıdegek.

Amasya latkepe a varbol

A tengerparton nyugat fele haladva ezuttal modot talaltam arra, hogy meglatogassam a nyaron kımaradt Tirebolu varosat (az ut tobbkılometeres alaguton at kıkerulı). A hangulatos kıs halaszkıkototol felmasztam a kozepkorı varhoz ıs, de hatalmas lakat zarta a kapujat. A varosba vısszaterve meg beszelgettem egy samsunı tanarral ıs (tudott angolul... tanulom a torokot tovabbra ıs, de a Kaukazus utan ıtt elegge nehez megertetnı magam). A masık kıtero Ordu es Fatsa kozott a Perşembeı-felszıget megkerulese volt a regı partmentı uton (ezt Torokorszag leghosszabb alagutjan at kerulı kı az uj ut). Erdemes volt arra mennı, a part szepsege (es az ut nehezsege ıs) a Zonguldak es Sinop koztı szakasszal vetekedett. A felszıget nyugatı partjan egy kıs fok Iaszon, az argonautak vezetojenek nevet vıselı (regı gorog templom ıs all ıtt), akı Kolhıdabol hazafele hajozva kotott kı ıtt. Sokaıg uldogeltem ıtt a csendes parton, nem messze a vılagıtotoronytol, elvezve a tavaszı napsutest. Tobb alkalommal ıs ejszakaba nyuloan haladtam egyre nyugatra, a csaknem mındenutt kıvılagıtott uton. Samsun elott talalkoztam majdnem ket honap utan eloszor bıcıklıs utazoval, az Anglıabol hazafele (nekı kıcsıt messzebb van...) tarto ausztral Ashleyvel. Ellattam par tanaccsal Gruzıara es Azerbajdzsanra vonatkozoan, onnan komppal megy tovabb Kazahsztanba.

Samsunban most mındenfele ugyes-bajos dolgom utan kellett futkosnı (otthonrol kuldott penz felvetele... a hatodık bankban sıkerult, mıutan egy helyrol azzal kuldtek el, hogy torok adoszamot kell valtanom, majd feloras keresgeles az ınformatıkaı boltban a sokfele altalam ısmeretlen cucc kozott, mıg szert tettem az ut 3. adapterere), majd nekıvagtam a Pontuszı-hegysegen atvezeto szeles foutnak. Ez harom hagon haladt keresztul, mıg el nem erte a gyumolcsfaırol hıres Suluova-sıksagot, majd a Yeşilırmak (Zold-folyo) partjan fekvo Amasya varosat. A 279. nap (januar 23.) nagy reszet ebben a haromezer eves varosban, az okorı Pontuszı kıralysag fovarosaban toltottem, ahol aztan sok kesobbı szultan ıs kormanyzoskodott es tele van oszman korı epıteszetı emlekekkel. Feltoltam a bıcajt a vagy ketszaz meter magasan a varos folott emelkedo fellegvarıg (gyonyoru kılatas nyılt ınnen), majd a belvarosban tett seta (a 'rendhagyo' szultan, a bekeszereto II. Beyazıt altal epıtett dzsamı es a folyopartı setany marad emlekezetes) utan alkonyatkor meg folmentem a pontuszı kıralyok ures sırboltjaıhoz ıs. Vısszaterve aztan egy adanaı rendszamu bmw-s bunkot talaltam a bıcıklınel, akı epp arrabb rangatta, hogy le tudjon parkolnı a szuk utcaban. Hatalmas szerencse, hogy a kerek tulelte a brutalıs barmot, de az ıs kıderult, hogy a zaram egyevtızedes huseges szolgalat utan befejezte a palyafutasat (puszta kezzel szet lehetett rantanı).

Nemreg azt valaszoltam egy ınterjukerdesre, hogy az otthon megszokott unnepek az uton nem sokat jelentenek es megvannak mınden utnak a nagy unnepı pıllanataı. A 279. nap ılyen nagy unnep volt a szamomra, ekkor ertem el ezen az uton a 9000. km-t, amı onmagaban nem nagy dolog (eddıg nem szoktam kulon megunnepelnı az ezredık kılometereket), de egyben ez bıcıklıs utazasaım soran a 40. 000 km, amı a Fold keruletenek felel meg. Ennek felet az utobbı ket evben tettem meg. Nem dıcsekveskent ırom ezt, hıszen ez meg csak a kezdete es toredeke mındannak az utnak, amıt meg be szeretnek jarnı a Foldon.

Uton az Anatolıaı-fennsıkra

Amasya utan az ut meg tett egy nagy kerulot Turhalon at Zile fele (egyenes ut ıs vezetett oda, magasan a Buzluk-hegysegen at, amı magyarul jegszekrenyt jelent, ugyhogy ınkabb az alacsonyabban futo foutat valasztottam). Zıleben ıs felmasztam a varba, majd a belvarosban keszıtett par fenykep utan nekıvagtam a Karayünı-hagoba vezeto ketoras tolasnak, a tuloldalon mar joval huvosebb volt. Errefele mar keves telepules van, azok ıs nagy tavolsagra egymastol, amı hatalmas valtozas a tengerpart utan, ahol szo szerınt egymast ertek a nepesebbnel nepesebb varosok. Az ut ıs sokkal kevesbe forgalmas, ejjelente pedıg teljes csond honol. Ahol lehetett, ıgyekeztem ejjelre a telepulesek kozeleben maradnı, ıgy satoroztam benzınkut mellett es mezarusıto bodenal ıs. Tegnapelott (282. nap) a leheto legalkalmatlanabb helyen es ıdoben (zuhogo eso a szuk utszelen) ert egy defekt, vısszaraktam hatulra a kopott schwalbet, mar kı kell bırnıa Cıprusıg (Jegor 18 ezer km utan cserelte le, ıgaz, nekı vagy feleakkora a suly a bıcıklın). Szukseg ıs volt ra, mert errefele mar rucskos, gumızabalo aszfalt van mındenfele. Na es hatalmas, szabadon koborlo kangal kutyak, most latom csak hasznat ıgazan a paprıkaspraynek. Aznap mar csak az 1450 meteres Gökiniş-hago ala jutottam el, az oda folvezeto 4,5 oras tolas egyre vadabb szıklavılagban mar tegnapra maradt. A hago utan aztan megerkeztem az 1000-1300 meteres Anatolıaı-fennsıkra (nem ıgazı sıksag ez, ınkabb hullamzo dombok lancolata, ma pedıg feltuntek a nagy vulkanı kupok, a tavolban a csaknem negyezer meteres Erciyes-vulkan ıs felsejlett a maı napon.

Legkozelebb ket het mulva, mar Eszak-Cıprusrol jelentkezem majd.

Batumi

Most csak roviden irok es kepeket se tudok kuldeni, mert a draga penzen vett atvivo felmondta a szolgalatot. Batumiban vagyok, tegnapelott erkeztem meg, holnap reggel indulok tovabb Torokorszagba. Samsunig mar megtett uton haladok ujra, ugyhogy sietek, ahogy csak tudok, hogy minel hamarabb letudjam ezt a szakazt. A pedal vegkepp tonkrement, a tengely es a hajtokar is, de ma megjavitottak, szerencsere nem is dragan. A simara kopott Schwalbet is lecsereltem az elso kereken egy olcso kinai kulsore, de az elsore remelhetoleg az is megteszi. Azert viszem magammal a Schwalbet is vesztartaleknak. 

Nem panaszkeppen irom, csak tenyfelsorolaskent: Borzsomi utan egymast ertek a viszontagsagok es nehezsegek. Eloszor 4 napon belul 5 defektet kaptam (ekkor a hazai tartalek-kulsot raktam fel hatulra, most is az van font), majd ahogy atertem a Rikoti-hago alatt atvezeto alaguton Nyugat-Gruziaba, megerkezett az eso es el se allt vagy egy heten keresztul (a keleti oldalon meg eros fagy volt es en az utkarbantartok bodejaban ejszakaztam, miutan a szuk volgyben satorhelyet talalni remenytelen volt, a lampam meg csodot mondott). Szerencsemre Meore Szviri faluban hosszasan vendegeskedtem, a fel falu az ismerosom lett, alig gyoztem eleget tenni a sok meghivasnak, voltam tobbek kozott gruz disznotoron is. Itt ert az ujev is, ami itt sokkal nagyobb unnep, mint a januar 7-en unnepelt karacsony. Ugy alakitottam ki az utvonalat, hogy lehetoseg szerint ne essen egybe a nyaron egyszer mar megtettel, igy most mellekutakon haladtam Zesztafonitol egeszen Szamtredia kozeleig, onnan mar nem volt mas lehetoseg, csak a mar bejart utvonal. Kutaiszit most elkerultem, de sok akkor kimaradt nevezetesseget latogattam meg: Ubiszi monostorat, Soropani varanak romjait, Varcihe falu temetojeben szinten regi romokat, Gegutiban (miutan a falu utcain valo egyoras idegtepo fol-le tekerges utan vegre talaltam valakit, aki ertett is oroszul es el is tudott igazitani) pedig Imeretia uralkodoinak egykori palotajat (nagyreszt szinten romokban) latogattam meg. Sokszor a kritikan aluli ut miatt sik terepen is tolni kenyszerultem, vagy eppen a viharos ereju szel kenyszeritett leszallni, mindekozben a folyton lejaro hajtokarra is figyelnem kellett (ket alkalommal is segitokesz helyiek kulccsal behuztak, de nem tartott semeddig). Szadzsavakho utan egesz napos zuhogo eso kovetkezett, minden atazott rajtam es a ponyva se allt ellen a csomagokon - az is beazott. Az egesz taj egyetlen hatalmas kacsausztatora emlekeztetett, mindenhol allt a viz, de a szerencse most se hagyott cserben - egy domb tetejen (Naszakirali elott nem sokkal) egy hatalmas fenyofa labanal talaltam szaraz helyet. Masnap az eso heves hozaporba valtott (ezt a satorban veszeltem at), majd a kovetkezo napon hatalmas pelyhekben hullott a ho, mesebeli tajja valtoztatva a ciprusokkal es palmakkal boritott szubtropusi tajat. Szurrealis elmeny volt a mandarinokkal telt fakat ho alatt latni. Rengeteg mandarin van mindenhol es fillerekbe kerul (az utmenti arusoktol 3 kg-t kaptam 2 lariert, ami kevesebb mint 1 euro...)

Sajnos ugyanakkor az ut csuszos latyakka alakult at, ami aztan azzal jart, hogy a legnagyobb nehezsegek aran tudtam csak atkelni meg a rovid emelkedokon is es igen veszelyes helyzetbe is kerultem - az egyik kanyarban egy kicsuszo auto egyenesen nekemjott es 2 meterrel elottem allt meg. Termeszetesen a lejtokon is lehetetlen volt legurulni. Tobbszor is segitsegemre siettek: volt, hogy egy furgon soforje a vezetofulkebe hivott fol melegedni, egy kisboltban az elarusitono teaval es sutemennyel vendegelt meg, majd este (Ozurgeti utan, a mar Adzsariahoz tartozo Leghva faluban) az oreg Szuliko csaladjanal vendegeskedtem es szaritgattam a vizes holmikat. Az oreg sajnos tul reszeg volt ahhoz, hogy a gruz-magyar baratsag eltetesen tul erdemi beszelgetest folytathassunk, de felesege, lanya es veje (no meg a ket kisunoka) szinten a legnagyobb kedvesseggel es vendegszeretettel fogadtak. Masnap aztan az egesz ut korcsolyapalyava valtozott, inkabb nem is reszletezem, milyen volt a tukorjeggel boritott uton felmenni egy 12 %-os emelkedon.... Tul vagyok rajta, mint ahogy a keskeny, Kobuletitol Batumiig vezeto fouton is, ahol egymast erik a szuk szerpentinen a torok (es egyeb) kamionok. Bar most nem dugult be az ut, mint augusztusban, de veszelyes helyzetbol itt sem volt hiany. Megerkezve Batumiba, a tegnapi napot a nyaron kimaradt varosreszre szantam, meglatogattam az archeologiai muzeumot es a muveszeti muzeumot is (a legtobb kep gruz festoke es sok marad kozuluk emlekezetes, akarcsak Emilio Santareli csodalatos nimfa-szobra). Beneztem a szereny, de piranhat es kolhidai tokhalat is bemutato akvariumba is, majd hosszasan setaltam a tengerparton. A nyari csendes, "Vendegszereto-tenger" helyen most vadul hullamzo (2-3 meteres hullamok ostromoltak a molot) szurke viztomeget talaltam, ami meltan viselte a torokok adta "fekete" nevet.

Csaknem 5 honapja jarom a Kaukazust, most az utnak ez a szakasza veget er. Nehez szivvel bucsuzom a Kaukazustol, kulonosen pedig Gruziatol. A lehetosegeim szerint megismertem es megszerettem ezt az orszagot es biztos vagyok benne, hogy visszaterek meg ide.

Jerevan

Tegnapelott erkeztem meg az ormeny fovarosba. Az 1.1 millios Jerevan az orszag igazi kozpontja, lakossaganak tobb mint egyharmada itt el es valamivel ezer meter alatt fekszik, ami szamomra most azt jelenti, hogy nincs fagy... Eleg viszontagsagos utam volt Tbiliszitol idaig, de most meg 3 napig itt leszek, mielott indulnek vissza Batumi fele.

Miutan egy ejszakat a kepernyo elott toltottem, az ebredezo, fagyos Tbilisziben tettem meg egy utolso setat, aztan kimarsrutkaztam a Lilo bazarba. A biciklit rendben megjavitottak, indultam is tovabb az ormeny hatar fele meg delelott. Aztan a faradtsag erot vett rajtam es a Kura partjatol nem messze satrat is allitottam egy kellemes ligetben. Masnap aztan ujult erovel indultam tovabb a marneuli uton. A hatarig tarto utszakasz eleg szaraz videken haladt at es a Kumiszi-tonak otthont ado arkon kivul emelkedo sem volt. Az ut menten veges-vegig egymast ertek a gyumolcsarusok, most volt a mandarin szezonja, a Fekete-tenger partvidekerol hozzak ide. Az arusok (es az orszagnak ez a resze) fokent azerbajdzsani nemzetiseguek voltak, mondanom se kell, hogy rendszeresen megallitottak es megvendegeltek. Egyebkent egy ujabb (tudom, mar unasig ismetelt) kutyatamadas es egy defekt kinalkozik emlitesre. Visszatero kerdes volt, hogy minek megyek Ormenyorszagba, nincs ott semmi, csak ko, kulonben se sok kedvesseggel beszeltek az ormenyekrol, hogy finoman fogalmazzak. Meg Azerbajdzsanban tobb alkalommal kertek meg, hogy ha megyek Ormenyorszagba is, akkor mondjam meg nekik, hogy......

Ormeny gyumolcsarus hazaspar Ajrumban, akik behivtak melegedni

Az utolso falu, Szadakhlo (hosszabb "interju" a korem gyulo helybeliekkel az ivokutnal, akarcsak Azerbajdzsanban) utan ertem el a hatarallomast. Alaposan megvaltoztam 9 ev alatt, mert a hataror csak nehany ellenorzo kerdes utan hitte el, hogy en vagyok a fenykepen. Az elso benyomasok: orosz mintaju egyenruha a hatarorokon, korrupcioellenes falragaszok, szinte minden auton sotetitett ablak. Uj penzegyseghez is hozza kell szoknom, egy euroert 540 dramot adnak, igy most ezrekben kell szamolnom. Az arak talan itt a legalacsonyabbak a Kaukazusban, es gyakorlatilag mindenki beszel oroszul, de sokan angolul es franciaul is. Gruziaban es Azerbajdzsanban politikai okokbol folyamatosan szoritjak ki az orosz nyelvet a kozterekrol es egyre kevesebben beszelnek oroszul (Kelet-Gruzia falvaiban es a videki Azerbajdzsanban ugy lattam, hogy a tobbseg csak a nemzeti nyelvet birja), Ormenyorszagban viszont a feliratok teren is megmaradt az orosz nyelv jelentosege. Mint megtudtam, aki csak teheti, Oroszorszagba megy dolgozni (a Gruz hadiuton csakugyan egymast erik az ormeny rendszamu kocsik), a teveben alul folyamatosan futnak a busztarsasagok hirdetesei a Jerevan-tetszoleges orosz nagyvaros viszonylatban). Mint tobben elmondtak, 1988-ban, a nagy foldrengeskor romlott el minden, azutan zartak be a gyarak, majd jott a karabahi haboru. A mai Ormenyorszag viszont sok segitseget kap a vilagon mindenfele elo ormeny diaszporatol, Jerevanban tobb szobra is van kulonfele amerikai, orosz es egyeb olajmagnasoknak, mecenasoknak.

A Debeda volgye Tumanjannal

Az ut a Debeda-folyo, majd kesobb a Pambak volgyeben haladt egeszen Szpitakig, lassankent mintegy 1350 meterig emelkedve. A kornyezo hegyek egyre magasabbak, koparabbak es ridegebbek lettek. Az utat mindenutt vizvezetekek, csatornak oveztek (itt minden csepp vizet megbecsulnek, Jerevanban pedig, tanusithatom, csakugyan kivalo a viz), tobb vizieromuvet is lattam. Az orszag teruletenek tulnyomo resze 1000 meter folott fekszik es vulkanikus kozetek alkotjak. Regi tapasztalatom, hogy a vulkanikus videkeken a legmeredekebbek az emelkedok es ez most is igy volt. Ket rovidnek tuno kiterot tettem a haghpati es a szanahini monostorokhoz ez mindket esetben ket-harom oras nehez tolassal jart. Haghpatba mar sotetedeskor erkeztem meg, de a kaukazusi vendegszeretetben most sem kellett csalodnom, egy erosen ittas, de nagyon kedves oreg, Razmik hivott meg csaladjahoz. Utkozben is elofordult, hogy behivtak a kalyhahoz melegedni, vagy egy kavera. Masnap kodben, majd kesobb a felhoket felulrol nezve jartam vegig a 10. szazadban alapitott monostort, a fekete vulkani kozetbol (orszagszerte legelterjedtebb epitoanyag a tufa) epult komor templomokat, megcsodalva a muveszi faragasu kokereszteket (kacskar). A kopar hegyek es a sotet alapszinu epuletek (igy novemberben kulonosen) eleg komor hangulatot adnak az orszagnak, ugyanakkor ugy erzem, ez a leginkabb europaias a harom kaukazusi orszag kozul. A fovarosban viszont mindenutt sok a gyerek es a fiatal es minden nehezseg ellenere ugy erzem, sok eletero es energia van ebben az orszagban.

Az uton ket alkalommal talalkoztam biciklistakkal, eloszor a hatar utan kozvetlenul egy toulouse-i hazasparral, ok tandemmel utaztak, de innen mar repulovel mennek tovabb Indiaba. A japan (gifui) Kazuja viszont, aki Romaba tart, vegig biciklivel jott Kinan, Kozep-Azsian es Iranon at. Nyakig bebugyolalva is didergett, de megnyugtattam, hogy innen mar egyre melegebb lesz Tbiliszi fele (Vahagnadzorban talalkoztunk). En viszont egyre magasabbra tartottam es egyre hidegebb lett.

Vanadzor - varoshaza

Miutan szep oszi verofenyben vegigjartam es fenykepeztem Vanadzort (Kirovakan), az orszag 3. legnagyobb varosat (talan csak a vasarnap miatt, de nagyon nyugodt helynek tunt, mersekelt forgalommal, alacsony jardaperemekkel) es masnap reggel tovabbindultam, havazni kezdett es egesz nap folytatodott. Mig Szpitakban meg csak havaseso volt, a 2340 meteres Pamb-hago fele tartva minden kilometerrel erosebben havazott. Este a hago elott 4 km-rel kenyszerbol egy utmenti epulet eresze alatt allitottam fel a satrat. Ejszaka kemeny fagy volt es folyamatosan havazott. A kietlen teli ejszakaban csak egy kozelben megallo es egesz ejjel a motort jarato kamion hangja jelezte az emberek jelenletet. Masnap a hagot elerve azutan megerkeztem az Aragac-vulkan labainal elterulo Aragacotn tartomanyba, annak is a legmagasabb sarkaba, Aparan kornyekere. A taj egyetlen hatalmas hosivatagnak tunt, 30-40 centis horeteg takart az uton kivul mindent. Alkonyatkor erkeztem a varosba azzal a szandekkal, hogy mar nem megyek tovabb, semmi kedvem nem volt ujra az ut menten ejszakazni. Eloszor a benzinkuton probalkoztam, de ott nem volt hely, vegul azt hiszem, eddigi utazasaim legrosszabb taborhelyen, egy nyilvanos vecenek hasznalt ures epuletben kotottem ki, ahol epphogy talaltam egy satornyi ossze nem mocskolt helyet. Hogy a helyzet meg kellemetlenebb legyen, a szomszedos hazban lako oreg (miutan megkerdezte, hogy ki engedte ezt meg nekem) vegigasszisztalta a satorallitast. Annak ellenere, hogy az epulet masik fele szenaraktar, ahol legalabb tisztasag volt, meg azt se ajanlotta fel, hogy menjek at oda. Reggel aztan megjelent kettesben egy melakkal es megkerdezte, hogy elek-e meg... Ilyen emberekkel is talalkozom neha-neha.

A Pamb-hagora vezeto ut

Nehez volt haladni a sikos uttest miatt, tobb alkalommal is gyalogolnom kellett, bar az ut tekerheto volt, aztan Aparan utan ugy husz kilometerrel hosszu lejto kezdodott, mely Jerevanban vegzodott, ugy 1000 meterrel alacsonyabban. Aznap este mar egy kellemes almaligetben satoroztam Astarak varosa mellett. Jerevanba erkezve meg volt egy kis incidensem az amerikai nagykovetseg oreivel. Jellemzo modon a varoskozpontba vezeto uton csak egyetelen tabla volt: "US Embassy" felirattal, maga a kovetseg egy oriasi epuletmonstrum magas keritessel korulveve, bent a parkoloban a megszokott benzinzabalo kocsik garmadaja. Es a keritesen fenykepek a legszebb amerikai nemzeti parkok kepeivel es idezetek kulonfele kornyezetvedoktol es amerikai elnokoktol, melyek a Fold es a Termeszet vedelmere hivjak fel a figyelmet... A vilag elso szamu szennyezojenek ez a foku kepmutatasa mindenkeppen megert egy fenykepet, ezzel aztan fel is hivtam magamra a csillagsavos-felvarros or figyelmet, aki rogton le is csapott ram. "You made a photograph ? Yes. You shouldn't." Mikozben nem sikerult megertetnem vele a kulonbseget Szlovakia es Jugoszlavia kozott, meg kellett varnom az amerikai fonoket, aki nyalkas udvariassaggal "megkert" hogy toroljem le a kepet, majd egy "have a nice day" kiseretben utamra engedett. Nem sokkal arrebb aztan egy baratsagos jerevani hajlektalannal beszelgettem hosszasan ("60 eves vagyok, mit gondolsz, meg utra kelhetek") a regi Jerevant bemutato fenykepes kiallitas elott, majd a Szabadsag-hidon atkelve a hires Ararat konyakgyar epuletnel megerkeztem a belvarosba.

Kucsak falu mar csak 1900 meter magassagban fekszik 

A jerevani belvaros a huszas-harmincas evekben epult Alekszander Tamanjan epitesz tervei alapjan. A regi zegzugos kisvaros helyet adott Szovjet-Ormenyorszag uj fovarosanak, korkoros bulvarral, szeles foutcaval (Mastoc sugarut) ket nagy terrel: az eszakin (Franciaorszag-ter) van az opera, a delin (Koztarsasag-ter) a parlament, ez utobbi kozeleben talaltam egy kis hostelt, ahol napi 12 euroert sikerult egesz jo tamaszponthoz jutnom a varosban. Tegnap meglatogattam a Matenadarant, az irott betu muzeumat, kezzel irt konyvek hatalmas es lenyugozo gyujtemenyet, az epulet elott az ormeny abece megalkotojanak, Meszrop Mastocnak a szobraval. Maga a belvaros nem tul nagy, konnyen kiismerheto, de eleg sokat csatangoltam keresztul-kasul. Beszelgettem egy latogatoba hazaerkezo amerikai ormennyel es egy nyugdijas nenivel a parkpadon ("mi mar otezer eve itt elunk"). Jerevanban is van bolhapiac, termeszetesen, sikerult hozzajutnom a mar forgalomban nem levo dram-ermekhez is. Meg teszek egy kirandulast csomagok nelkul a Geghardi-kolostorhoz, majd szerdan indulok Gjumrin at vissza Gruziaba. Sajnos az eredetileg tervezett Hegyi-Karabahra mar nem maradt idom, illetve a magas hegyek es hoboritotta hagok miatt sem vallalkozhatom mar erre. Talan meg visszaterhetek ide kellemesebb evszakban is...
   

Tbiliszi harmadszor

Mar visszajaro vendeg vagyok ebben a Rusztaveli sugaruti internetcafeban... Nem terveztem visszaterni ebbe a gyonyoru varosba, de 3 napja Szignagiban, vagy 110 kilometerre innen a pedal eltorott es onnan gyalog jottem a kahetiai orszaguton. Szerencsemre Tbiliszi legszelen, a Lilo bazarban talaltam egy biciklijavito muhelyt, ahol nagyon kedvesen fogadtak es bar az egesz bazarban nem talaltak azt az alkatreszt, amit cserelni kellett, megigertek, hogy holnapra beszerzik. Igy bejottem a varosba egy hetventetris marsrutkaval es folmentem a Mtacminda-hegyre sikloval (a korabbi ittleteim alatt ez mindig kimaradt). Innen az egesz varost belatni, feluton pedig a gruz nemzeti pantheon, a Mamadaviti-templom es temeto. Holnap mar egyenesen fordulok Jerevan fele es ha minden jol megy, estere Ormenyorszagban leszek.

De folytatom Hovsantol, a Kaszpi-tenger partjan. Olajfoltos taborhelyemet elhagyva a varos legszelen (miutan megteaztam egy szabomuhelyben, ahol utbaigazitasert alltam meg, de a tulajdonos a legnagyobb tisztelettel fogadott) talaltam egy szerelomuhelyt, ahol meghegesztettek a csomagtartot, mondanom sem kell, hogy ingyen es ismet diszvendegkent kezeltek. Szinte mar unalmasnak tunhet sorolni a sok vendegeskedest, de a Kaukazusban ez a mindennapi tapasztalat. Ahhoz kepest, hogy tavaly Esztorszagban ket het alatt (a rendoroket leszamitva) senki egyetlen szot sem szolt hozzam, eleg nagy kulonbseg... Ahogy Elik mondta: "A Kaukazus szereti a vendegeket."

Hovsan utan az ut egy darabon kozvetlenul a tenger partjan halad (a terkepen "Emin Beach" neven szerepel a hely), itt lementem a vizpartra uszni egyet a mar eleg hideg vizben, majd mikor tovabbindultam tovabb, megszolitott itteni vendeglatom, akinel aztan ket napot toltottem. Elik kamionsofor volt es ma is szallitmanyozassal foglalkozik, de ahogy mondta, enyhen kriminalis hire van a kornyeken (hagyd csak a biciklit nyugodtan a kapunal, senki nem mer hozzanyulni...). Parhavonta ingazik Hollandia/Nemetorszag es Azerbajdzsan kozott, ott van egy baratnoje is, mert hiaba dusgazdag ember, a csaladja tonkrement. Igy egy barati tarsasag gyulik ossze minden este a hatalmas haz udvaran, ilyenkor aztan van baranysutes, poharazgatas, beszelgetes, sokszor ejszaka is erkezik meg valaki. Engem a legnagyobb vendegszeretettel fogadtak, meg a ruhaimat is ki tudtam mosni hosszu ido utan mosogeppel, sot felajanlottak, hogy masnap menjek csomagok nelkul a Pirallahi-szigeti korre. Ez a kor tobb mint nyolcvan kilometeres lett, de eljutottam a sziget eszaki csucskebe, ahol a tengeri olajkutak (egy tobb km hosszu allvanyzat nyulik be a tengerbe) mukodnek, a felsivatagos Apseroni-felsziget fasitasanak szep peldait lattam az ut menten, vegul mar sotetben ertem vissza Hovsanba. A kovetkezo nap tovabbindultam Szurahaniba, ehhez el kellett haladni rengeteg olajkut es egy rozsaszinu to mellett (szerintem ha valaki beledobna egy gyufat, meggyulladna...), majd fel kellett maszni egy jokora dombra. Szurahaniban, a vasutvonal toszomszedsagaban emelkedik az Atesgah nevu zoroasztrianus templom, varszeru udvaron eg a szent tuz ki tudja miota. Innen ujra keletnek fordultam, a repuloterre vezeto (lehet talalgatni, kirol neveztek el) rettento szeles es forgalmas autopalyan. En Kalaba tartottam, estere ertem a falu kozepen magasodo erodhoz (mellette etnografiai muzeum is van, de az mar bezart), amit teljesen felujitottak. A var egyike volt a sirvansahok birodalmat eszakrol vedo erodrendszernek. Masnap (miutan egy olajfaligetben ejszakaztam) az erodrendszer ujabb tagjait, a mardakani bastyakat (Mardakanban tobb gigantikus kapu fogadott, mogottuk a szaz ev elotti olajmagnasok palotaival es egy szereny emlektabla, amely Jeszenyin itteni tartozkodasanak allit emleket) es Suvelanban egy mecsetet (zarandokhely, Mir Movszum Aga sirja, gyonyoru kekcsempes kulso es minden oldalrol uvegboritotta falu belso) latogattam meg. Buzovnanal kiertem az Apseroni-felsziget eszaki partjara, ahol orkanereju szel tamadott eszak felol (tobb alkalommal is biciklistul feldontott, egyszer kis hijan az erkezo teherauto ala), hosszu szakaszokon kenytelen voltam gyalog menni, a satrazas remenytelennek tunt.

Ekkor talalkoztam Tarlannal (Maha Khali Bharata), aki epp utmenti kovacs- es femmuvesmuhelyeben dolgozott segedevel. A Janardag fele vezeto utrol erdeklodtem, de a dolog vege az lett, hogy felhivta egy baratjat es a biciklit egy oreg Lada tetejere erositve egyutt mentunk a Mehdiabad folott emelkedo "Ego-hegyre" (ahogy Tarlan mondta, gyerekkoraban gyakran terelte erre a nyajat, de "turistakent" meg sosem jart itt). Az Atesgahhoz hasonloan itt is a foldbol szivargo foldgaz langol idotlen idok ota, parmeternyi szelessegben. Az uvolto szelben es a hidegben ovatosnak kellett lenni a langok kozeleben. Az estet Tarlan csaladjanal toltottem, aki eleg szereny (spartai es ez az o eseteben nem szovirag) korulmenyek kozott el, felesegevel, harom kisgyerekkel (ket kislany es egy fiu) es a nyugalmazott KGB-s nagypapaval. Tarlan valoban spartai eletet el, Krisna-hivo harcmuvesz es bicikliversenyzo, aki magara a ksatrija-rend torvenyeit tartja ervenyesnek (szolgalatmegtagadasert negy evig ult bortonben, mert a ksatrijak nem harcolhatnak vilagi hatalmak oldalan) es gyermekei felnevelese utan o is biciklivel keszul utra kelni valamelyik tibeti kolostorba. Masnap 16 km-en at kikisert egeszen a bakui agglomeracio szeleig, a semahai ut kezdeteig.

Gyerekkoromat vegigkiserte a felelem a farkasoktol, nem tudom, mikor olvashattam eloszor a gevaudani fenevad historiajat, de biztosan nem voltam meg tiz eves. Aztan elmentem Gevaudanba (ahol farkas ma mar csak egy aprocska rezervatumban akad) es eltoltottem egy ejszakat a Tenazeyre-i erdoben. Azota hiaba remitgetnek az utamba kerulo emberek a farkasokkal, nyugodtan alszom akar a tajgaban, akar a hegyekben. Masnap reggelinel azonban Tarlan teljes komolysaggal beszelt a semahai farkasokrol, melyek nagyobbak, mint barhol mashol es nem felnek az embertol. Lelkemre kototte, hogy sose ejszakazzak messze az utrol es ha este telepulest hagynak magam mogott, inkabb forduljak vissza. Bizony eleg felelmetes tajek kovetkezett Baku utan, kietlen pusztasag, eloszor elszort hegyekkel, majd meredek hagokkal, hosszu szakaszon egyetlen telepules nelkul. Aznap este Dzsangi elott allitottam satrat, de az ejszaka ujra folerosodott a cel, en pedig feltettem a satrat, ugyhogy a hajnalig hatralevo 3-4 orat a falu falai elott (magas kerites vette korul) toltottem.

Sietnem kellett a vizum lejarta miatt, igy az elkovetkezo 5 nap eleg sietos lett, sajnos alaposabb varosnezesre sehol sem volt mod (Semahaba meg bementem, de Kebele, Seki, Iszmajilli es a tobbi kisvaros alaposabb bejarasa sajnos kimaradt). Iszmajilli-ig  meredek kaptatok sorozatan kellett atkelnem, de Semaha utan a taj teljesen megvaltozott, a pusztasagot a Kaukazus folancat delrol szeles savban ovezo gyonyoru lomboserdok (sok gesztenye, tolgy, diofa, az osz minden szineben pompazo lombokkoronaval) valtottak fel, melyek muvelt foldekkel valtakoztak (ujra megjelentek a mogyorofak is). Az utat majdnem vegig vendeglok es piknikezohelyek oveztek, egy alkalommal egy nem mukodo kisvendeglo fapadjainal allitottam satrat. Szep fotogyujtemenyt allitottam ossze a Keresztapa portreibol. Kozben jobb kez felol a Kaukazus hofodte csucsai kisertek utamat. Ketszer talalkoztam biciklis utazokkal is, eloszor ket angol fiatalemberrel, akik Hongkongba tartanak, majd egy lenyugozo sved lannyal, aki Afganisztanba (!) megy egyedul (!), de egyszer mar jart ott, elso biciklis utja pedig egyenesen Szudanba vezetett, szinten egyedul... Az utolso harom napon mar kenytelen voltam sotetben is haladni, hogy az atkozott vizumoraval lepest tartsak. Oktober 25-en estere oda is ertem a balakani hataratkelore, ahol a domb tetejen oriasi racsos kapu fogadott. A kapunal strazsalo katona negyed oran at vart a parancsra, amit a fenti (a domb legeslegtetejen, ahol a hatar huzodik) parancsnoksag radion adott meg. Odafent aztan jott a feketeleves, mint kiderult, ok egy kicsit mashogy szamoltak a 22 napot, mint en, vagyis tultartozkodtam egy nappal. Vegul masfel oras (kozben kinzo fogfajas javitotta a kozerzemet, ami aztan meg ket napig tartott) tovabbi varakozas utan, mikozben besotetedett, hosszas tanyersapkas-konferencia utan (kozben megfigyelhettem, hogyan kelnek at a hataron a "bennfentesek") vegul elengedtek azzal, hogy a buntetes 300 manat lett volna (kethavi koltsegvetes) es hogy jo a szlovak futball... A gruz hataror elso kerdese az volt, hol a jobb, ott, vagy itt...



Aznap mar nem mentem messzire, az elso falu vegen (Macimi) satrat allitottam egy kukoricafold szelen. A kovetkezo ket napot aztan satorban toltottem, mert megallas nelkul zuhogott az eso. Kenyeret es sajtot kaptam a "szomszedoktol". Ezutan nagy Z-alaku utat tettem meg Kahetiaban, eloszor a Kaukazus labanal Ahmetaig haladva, majd a Civi-Gombori hegyseg labanal vissza Szignagiig, onnan mar egyenesen (bar az apostolok lovan) Tbilisziig. Ismet vendegeskedtem egy napot Cickanaanceri faluban, ahol igazi kahetiai borral (itt termeltek a vilagon eloszor bort es csakugyan, nagyon finom meg az egyszeru hazibor is), teritett asztallal es igazi gruz vendegszeretettel fogadtak. Meglatogattam a Dzveli Gavazi-templomot, Ilja Csavcsavadze szulohazat Ahmetaban, a nekreszi kolostort (az egyik legregibb Gruziaban, a 6. szazadbol), Gremit, Kahetia regi fovarosat, az Alaverdi-katedralist (a tbiliszi Szameba megepiteseig a legnagyobb templom volt az orszagban) majd az Ikaltoi-akademia romjait. Reszem volt tobb veszelyes pasztorkutya-tamadasban, elso alkalommal hasznaltam a paprikasprayt. Csaknem valamennyi este szolotokek kozott allitottam satrat. Azon a napon, amikor Telaviba, Kahetia fovarosaba erkeztem (itt egy helyi mester megerositette a ket kilazult kullot a hatso kerekben es tobb mint 7200 km utan kicserelte a lancot is) havazott eloszor ezen az uton, masnap hajnalban pedig befagyott a viz a palackban. Cinandaliban a Csavcsavadze-hercegek kastelya (hatalmas park kozepen all, hires majd ketszazeves borospinceje) es az itteni muzeum allitott meg, Kardenakhiban pedig  tettem egy ketkilometeres kiterot a Szabacminda-templomhoz (sok regi templom es varrom rejtozik a Civi-Gombori-hegysegben, de a legtobb joval messzebb van az uttol es az egyre inkabb ingadozo pedallal nem vallalhattam tobb kiterot). Vegul Szignagiban (kis muzeumvaros, muzeumaban Piroszmanisvili tobb festmenyevel) a pedal megadta magat. Az onnan idevezeto haromnapos uton meg gyalogszerrel is sikerult meglatogatnom a Bodbe-monostort (a gruzokat kereszteny hitre terito Szent Nino sirja, szent forras), Csajluri varat (gyakorlatilag ujjaepitettek a nyolcvanas evekben, de a var alatti kellemes fenyoliget jo satorozohely) es a Ninocmindai-monostort. Ma reggel ujra kemenyre fagyott a satorponyva, de napkozben mar kellemes meleg van, szep aranylo oszi ido.

Gazah (vagy inkabb Qazax?)

Tegnap megerkeztem Azerbajdzsanba. A hatartol 35 km-re vagyok, az elso varosban, Gazahban. Az elso nap elegge pofanvagott, nagyon mas vilag ez, mint Gruzia...

Miutan elhagytam Tbiliszit, a taj teljesen megvaltozott, felsivatagos jelleguve valt, vizmosasokkal tarkitva, sok birkanyajjal, hosszu, belathato utszakaszokkal es vad pasztorkutyakkal (egy alkalommal csak az mentett meg toluk, hogy epp erkezett par auto es majdnem elutotte a felem rohano allatokat). Rusztavit, az ujonnan (1945-ben alapitott) varost elhagyva, Algeti faluban talalkoztam Gorhannal, a francia vandorcigannyal, aki mar 24 eve van uton allatseregletevel (egy teve, harom szelid kutya, ket macska es egy csomo kecske). Mivel az oroszok nem engedtek be a hataron, Gruziaban ragadt es az utmenti kavezo udvaran a tevet fenykepezo turistaktol kap penzt, egy elhagyott boruzem udvaran taborozik fedett szekerevel. Azt hiszem, o volt az uton a leginkabb inspiralo es az egyik legbolcsebb ember, akivel talalkoztam, sokat tanultam tole, es hihetetlen tortenetei voltak (jol ismerte az azota eltunt hippivilagot, ketszer is megjarta Afganisztant - 1991-ben es 2001-ben, eveket toltott Torokorszagban, Algeriaban elt 1995-ben a FIS-terror kellos kozepen, es valoban megismerte azt a 40 orszagot, ahol elt idaig..). Nincstelen, szabad es boldog ember, ejszakaba nyuloan beszelgettunk tabortuz mellett (ott satoroztam az udvaron), majd masnap reggel teazas kozben. A hatar elott nem sokkal, Kesalo faluban viztolteskor Gruziaban elo azerbajdzsaniak (ok torokoknek valljak magukat) invitaltak meg teara es saslikra (fizetni persze nem engedtek). Hideg, nyirkos idoben, szemerkelo esoben erkeztem meg a "Voros hidhoz", az azerbajdzsani hatarra. A papirra nyomtatott "elektronikus vizum" (22 napra kaptam meg 20 helyett) segitsegevel alig fel ora alatt atjutottam a keleties, mecsetet es varfalat imitalo hatalmas kapukon (az angolul beszelo hataror fontosnak tartotta megkerdezni, hogy hazas vagyok-e es miert nem... a kerdes azota szinte minden beszelgetesnel megismetlodott), majd rogton bankjegykotegekkel szaladgalo penzvaltok, varakozo torok kamionosok, marsrutkak es mindennemu arus tomegeben talaltam magam. Penzvaltas utan (az azerbajdzsani manat egyenerteku az euroval es a bankjegyek is kisertetiesen hasonlitanak - ugyanaz az osztrak tervezo keszitette oket) a "regisztracio" felirat fele vettem az iranyt.

A cari, majd a sztalini rendszer hagyateka a kotelezo regisztracio, amit Azerbajdzsanban egyszer mar eltoroltek, majd 2013-ban visszaallitottak. Minden kulfoldinek jelentkeznie kell a migracios hivatalban, 300 manatos buntetes fenyegetese mellett. Ezert minel hamarabb tul akartam rajta esni, a kis helyisegben ket, husz ev koruli srac fogadott es sajnalkozva kozoltek, hogy nincs aram, nem tudjak beszkennelni az utlevelet. Majdnem harom orat vartam az irodaban, ugy dontottem, negy orakor tovabbindulok, de szerencsere fel negykor visszajott az aram. A falrol Ilham Alijev elnok nezett fiui szeretettel az elozo elnokre, Gajdar Alijevre, mikozben kezen megcsillant az aranyora... A szeles es mersekelt forgalmu uton indultam tovabb, az elso uzletnel maris kozrefogtak a gyerekek, bamultak, nevetgeltek es kiabaltak. Gruziaban csak bizonyos, nagy turizmussal megaldott vagy megatkozott helyeken jellemzo a "hello" kiabalas, itt viszont ugy ereztem magam, mint valami furcsa, egzotikus allat, amelynek mindenki a csodajara jar (ma a varosban atelhettem azt, amit meg soha sehol: hogy egy forgalmas varoskozpontban szo szerint mindenki engem bamul es miutan mar 3 helyen alltam meg teazni - az azerbajdzsaniak mint nagyon sok mindenben, ebben is torokosek - , mar alig gyozom elharitani a meghivasokat). Szoknom kell meg ezt az orszagot. Az is teny, hogy egy kulonosen rohadt es korrupt diktatura uralkodik itt es az egyenruhasoknak, ha civilben is vannak, mindent lehet. Ezt mar tegnap megtapasztaltam a hatar utan par kilometerrel. Ket pasas integetett az ut tulso felerol, hogy alljak meg, tul messze, hogy lassam az arcukat. Miutan meglattam, lattam, hogy ket rosszarcu reszegrol van szo. Az egyikuk szo nelkul kivette a kosarbol az egyik csokoladet, kettetorte, majd a felet visszaadta, mikozben kozolte, hogy rendor es az utlevelemet kovetelte (mindezt azeri nyelven, oroszul csak a kuda? kerdest ismerte). Miutan megkertem, hogy mutasson mar valami igazolvanyt, majd ott akartam hagyni, eroszakossa valt es megragadta a biciklikormanyt, majdnem feldontott. Vegul megkapta az utlevelet, majd nemi fontoskodo telefonalas utan elengedett. Jartam mar rendorallamban, ahol nincs korrupcio, de ok nelkul nem nyaggat a rendorseg (Belarusz) es olyan helyeken, ahol korrupt a rendorseg, de megse tehet meg mindent (pl. Ukrajna) itt a korrupcio, a teljhatalom es a haracsolas kart karbaoltve jar.

De meg ados vagyok a beszamoloval a Gruz Hadiutrol (154.-165. nap). Szomoru idoben hagytam el Tbiliszit, majd nem sokkal a varos utan ratertem a Mckhetaval szemben, a Kura (Mtkvari) volgye fole magasodo Kereszt- (Dzsvari) kolostor fele vezeto hetkilometeres utra. Hosszu kaptaton at vezetett a sikos ut szaraz bozotos-fenyves erdon keresztul. A 6. szazadi kolostor 150 meterrel a volgy folott fekszik, gyonyoru kilatassal, szombati nap reven tomentelen eskuvoi menettel (csillogo autok, a szomszed auto tetejen kihajolo filmes, nagy felhajtas), sok turistaval, koldusok, szuvenirarusok, csak viz nem volt sehol. Visszaereszkedve az autopalyara (mas ut nincs, de lehet rajta biciklizni) meg felmasztam Ilja Csavcsavadze szobrahoz (a hires gruz irot es politikust itt gyilkoltak meg 1907-ben cari ugynokok). Este Cicamuri falu mellett, a szaguramoi elagazasnak egy bozotos erdoszelen allitottam fel eloszor az uj satrat (egyszer, 2007-ben Franciaorszagban mar kiprobaltam ezt a modszert, a kicsi es vizatereszto uj satrat befedem a regi sator vizhatlan ponyvajaval).

Innen eszak fele indult az ut az Aragvi volgyeben, az elso 30 km-en szinte alig emelkedett, egymast ertek a falvak, rengeteg utmenti arus (hazibor, gyumolcsok, szolo fillerekert). Ez meg termekeny, enyhe klimaju taj, majd Zsinvalitol kezdodnek a hegyek. Meg ezelott tettem egy kiterot, gyonyoru oszi szinek kozott az alig 122 hektaros Bazaleti-tohoz, mely a gruz legenda szerint a gyermeket sirato anya konnyeibol gyult ossze. Zsinvali utan az ut az 1986-ban letesitett viztarolo partjan halad (az utikonyvem szerint meg a folyovolgy fole magasodo Ananuri-kolostor ma toparton fekszik). Itt egy saslikozo fedett asztala melett ejszakaztam egy sziklafalrol lezuhogo kis vizeses zugasa mellett). Az uton idorol idore kamionsor fogadott, mert a hatarhoz egyszerre csak meghatarozott szamu csoportban mehetnek. Sok kozep-azsiai rendszamot is lattam es baratsagos kirgiz es kazah kamionosok jovoltavol kiegeszithettem ermegyujtemenyemet.

Ananuri vara es az udvaran allo ket templom (falfestmenyek, gyonyoru szolomotivumu fali dombormuvek, kilatotorony) a legismertebb muemlek a Hadiut menten. Innen Paszanauriba mentem tovabb, ahol a Feher- es Fekete-Aragvi vize (mely csakugyan feher es fekete) egybefolyik es egy darabig egymas mellett halad tovabb, mielott osszekeveredne, vagyis mielott a fekete viz elnyelne a fehert. Az uton rengeteg rovid emelkedo es lejto valtotta egymast, a forgalmat foleg orosz es ormeny rendszamu autok alkottak. Estere Kvesetibe ertem, ahol mar igazi magas hegyek fogadtak es a zugo, jeghideg vizu Feher-Aragvi partjan allitottam satrat. Masnap aztan egesz delelott zuhogott az eso, miutan elallt, nekivagtam a hires mleti emelkedonek, mely szamtalan szerpentinen at visz fol a 2396 meteres Kereszt-hagora. Masnap estere ertem fel, mivel a kovetkezo nap ismet nem tudtam delnel hamarabb elindulni a hideg zuhogo eso miatt. Miutan elindultam, azon vettem eszre magam, hogy egy esofelhoben haladok, alig lehetett latni valamit. Gudauri falu a hago alatt felkapott siparadicsomma valt, tomentelen turistaval, szallodakkal, egy szupermarkettel (az egyetlennel az egesz jarasban) es egy uzsoraarakkal szamolo bufevel. Gudauri utan a szerpentines ut folytatodott, majd lavinavedo felalagutakon at vezetett fel a hagora, a nevado kokereszthez (1826-ban allitottak). Ez mar a havasi retek ovezete, messze belathato fuves hegyoldalakkal, ahol csak a birka- es marhapasztorok kialtozasa hallatszik. Itt toltottem egy meglehetosen hideg ejszakat, majd meredek lejton, a hires narzani asvanyvizforrasok mellett leereszkedtem a Terek (Tergi) volgyebe, mely mar Eszak-Oszetia fele lejt. Ez Hevia, az orszag egyik leghidegebb videke es csakugyan hideg volt. A kozpont Kazbegi vagy regi-uj neven Sztepancminda, szinten turistakozpont, az 5033 meteres Kazbeg labanal (a hatalmas, kettos csucsu vulkani kup ezen a napon csak egy pillanatra mutatta meg magat, masnap aztan kigyonyorkodhettem magam benne). Itt talalkoztam Derek Wright angol bicajossal, aki Diyarbakirtol tekert idaig es egy fiatal becsi hazasparral, akik meghivtak egy kavera.

Meglatogattam Alekszander Kazbegi, a gruz Rousseau emlekhazat (o a petervari egyetem elvegzese utan felcsapott pasztornak es megalkotta Koba, a hegyi rablo es a szegenyek vedelmezojenek alakjat). A varos utan nem sokkal egy hosszu, kivilagitatlan alagut utan a sziklafal oldalaban halado regi ut szelen satoroztam, otmeterre a szakadektol, hullo kovek tarsasagaban, majd masnap leereszkedtem egeszen a hataratkeloig, a Dariel-szorosba (termeszetesen ide is vadonatuj templomot epitettek, pont szemben a Tamara-erod romjaival). Ezutan kezdodott a visszaut a volgyben, melyet a Szioni faluban levo ortorony es templom meglatogatasa, az ujboli talalkozas Derekkel, valamint a beszelgetes ket hazafele tarto csecsen biciklistaval, Rusztemmel es Hasszannal (kozlesuk szerint Csecsenfold, Eszak-Oszetia es Dagesztan, amelynek 2005-ben meg a kornyekere se engedett a milicia, ujra latogathato es teljesen biztonsagos) szinesitett. Alkonyatra, eros szelben erkeztem meg Kobiba, a Kereszt-hagora vezeto 8 km-es emelkedo aljara, satorozni a szel miatt nem akartam, fedett helyet nem talaltam (az egykori iskola fedett epulete belulrol Augiasz istallojara emlekeztet), igy azzal vagtam neki az utnak, hogy a lavinavedo felalagutban alszom. Erre nem kerult sor, mert mar sotetben egy orosz rendszamu furgon (Torokorszagba tarto hazaspar kocsija) fuvart ajanlott es en elfogadtam, tekintettel arra, hogy mar egyszer megtett utrol volt szo. Egeszen Zsinvaliig lehoztak, 70 km-en at, ahol a hegyek utan kellemes meleg fogadott. Kozvetlenul az ut mellett satoroztam, majd masnap meglatogattam Duseti varosat (kitero) es Tialetin at tertem vissza Tbiliszibe (a csak az albaniai Dardhe-Bozhigrad szakaszhoz hasonlo rettento nehez, koves-sziklas, meredek Zsinvali-Tialeti uton, amely az utepito teherautok reven szakaszosan sartengerre valtozott). Tialeti utan meg harom hegylancon kellett atkelni, majd eszakrol ereszkedtem le egy elpusztitott pionirtabortol Tbiliszibe, ahol hosszas futkarozas kovetkezett a bank es az utazasi iroda kozott, de vegul hozzajutottam a hazulrol kuldott penzhez es kezbe kaptam a vizumot. A nagyvaros meglepoen kicsinek bizonyult ezen a napon, megallitottak azok a dzsipes utazok, akikkel ket nappal elotte talalkoztam, majd este az az orosz biciklis par, akiket a Kereszt-hagorol lattam ereszkedni, bar akkor nem alltak meg. Nagyon kedvesek voltak, amikor emlitettem a konyvirasi es tovabbi utazasi terveimet, egy halom terkepes prospektussal ajandekoztak meg, minthogy ok meg maradnak a varosban es tudnak hozni az informacios kozpontbol ujat maguknak...  Beszelgettem donyecki hatizsakosokkal is, egyikuk ermegyujto volt es nagy oromet szereztem neki a pont ilyen talalkozasokra magammal hozott hazai ermekkel. Ugy vagyok vele, hogy miutan annyi embertol kaptam az uton ermeket, tartozom ennyivel az utamba kerulo"kollegaknak".

Ujra Kutaiszi

A kigyo a terkepen beleharapott a sajat farkaba, ugy 600 km-es nyugat-gruziai kor utan visszaertem Kutaiszibe, innen mar Tbiliszi az irany. Inkabb nem is irom a jovoben, hogy mit mikorra tervezek, mert ugyis kozbejon valami, mint most is. Nevezetesen mar 4 napja ide kellett volna ernem, de mindig akadt valami kitero, valami kihagyhatatlan latnivalo, vagy csak a terep- es utviszonyok huztak at a szamitasokat.

A 120. napon irtam utoljara, 20 nappal ezelott. Akkor este, amikor eljottem innen (ugyanabbol az internetkavezobol irok most is), az elso huszonot centis jardaszegelyen feluteses defektet kaptam, majd sotetedesig a lakotelep kozonsegenek erdeklodese mellett belsot csereltem, majd kitekertem a bagdati ut melletti gyonyoru tolgyerdobe (Szamgoria-erdo) es ott ejszakaztam a szabad eg alatt, tavoli villamlas szinesitette az ejszakat. 

A 121. napon ujra bejottem Kutaiszibe, fo celom az volt, hogy vegyek egy uj satrat, de miutan a fel nap elment a bazar tuzetes bejarasaval (bar nem olyan regi, mint az isztambuli, forgalomban nem marad el tole...), majd kulonfele utcak felkeresesevel joszandeku utbaigazitasok utan, de eredmeny nelkul. Mindenesetre bejartam a varost, este felmentem a fo muemlekhez, a Rioni-folyo feletti dombon emelkedo, 11. sz.-i Bagrat-szekesegyhazhoz. Beszelgettem angolul egy Norvegiaba keszulo fiatalemberrel es le kellett raznom egy ramakaszkodo alkoholistat a buszpalyaudvarnal. Aznap este egy utmenti, hasznalaton kivuli bodeban ejszakaztam Kvitiri faluban. 

Sokan beszeltek nekem itt Gruziaban Dzsumber Lezsavarol, aki 54 evesen indult utnak es 9 ev alatt 6 kivetelevel a vilag osszes orszagaban jart biciklivel (http://www.healthylife.org.ge/travelling.php). Az oreg Lezsava alig egy honappal ezelott halt meg es majdnem mindenki ismeri a nevet az orszagban, a biciklis utazas fogalma sem ismeretlen errefele. Nem is lehet az, hiszen az Europa es Azsia kozotti egyik legfontosabb ut erre vezet es magam is tobbszor talalkoztam megpakolt biciklistakkal. 

A 122. napon 82 km-t haladtam a kolhiszi siksagon at nyugat fele, majd a tengerpart kozvetlen kozeleben, Szupszaban ejszakaztam, ahol az utmenti kavezo kedves pincernoje kinyitotta az uresen allo szemkozti epuletet es masnap kaptam reggelit is. Ezen a napon oriasi hoseg volt es hatalmas forgalom igen szuk uton. Szamtrediaban (kozlekedesi csomopont kulonosebb latnivalo nelkul) es Lancskhutiban alltam meg.

A 123. napon elbucsuztam a Fekete-tengertol, sekely, homokos es nagyon szemetes partszakaszon (uszni nem igazan lehetett a nagy hullamveres miatt), majd a nap nagy reszet Poti, a kikotovaros bejarasaval toltottem. A varos eleg nagy teruleten fekszik, igen sok regi, tornacos haz maradt fenn es legnagyobb resze csendes, almos. Tole delre a Paleosztomi-to vedett terulet (itt megalltam a latogatokozpontban). Kimentem a kikotobe es tobb hosszu beszelgetest is folytattam (a kisboltos elarusitono egy indiai biciklistat emlegetett, aki jart nala, de csak egy jehovista pamfletet hagyott maga utan... egy jarokelovel a varoskozpontban meg hosszas politikai vitaba keveredtem, szerinte az ukran nacionalistaknak van igazuk, szerintem meg nem. Mindenesetre a varost 2008-ban bombazta az orosz hadsereg, ugyhogy errefele talan tobb az indulat az oroszok ellen - mindenesetre orosz nyelven szidjak oket). Satrat itt se talaltam. Innen nyilegyenes, pocsek allapotu es forgalmas ut fut hosszan Szenaki fele, platansor szegelyezi es parhuzamos csatorna fut mellette. A Rioni-hidnal meg egy reszeg homokost kellett elkuldenem a francba, majd Kvilani faluban egy elhagyott epulet foldszintjen agyaztam meg magamnak (csak reggel jott ket oreg, de csak bamultak, nem szoltak semmit).

A 124. napon tettem egy kis kiterot Szenakiba, ahol megneztem a helyi muzeumot (egy terem az egesz), amely nagyreszt Zsiuli Sartavanak, az abhaz haboruban meggyilkolt politikusnak allit emleket. A nap hatralevo reszeben haromszor is megallitottak beszelgetni, a Khobi jaras hataran sargadinnye-arusok, Khobiban ujabb heves politikai vita, majd este Khamiszkuri faluban vacsora egy utmenti kis vendegloben, kozben a szomszedos asztaltarsasag athivott, majd nem is engedtek mar tovabb aznap, itt ejszakaztam vendeglatom, Gizo csaladjanal. Hihetetlen mennyisegu vodkat ittak meg, meg en voltam a legjozanabb a tarsasagban. Toszt mindenre. Az egyebkent teljesen megszokott Gruziaban, hogy pl. megallok egy kicsit pihenni az ut szelen, megallnak autoval es jegkremet vagy gyumolcsot adnak, majd koszonetet se varva mennek is tovabb...

A 125. napon sok ido elment szerelesre. A hatso belson alattomos defekt volt - kicsereltem a simara kopott hatso gumit a szinte teljesen uj elsovel es csak utana eresztett le, mar Zugdidi kozpontjaban. Itt bevasaroltam a hegyi szakaszra, majd sikertelen satorveteli kiserlet utan (alkalmi ismerosom, aki jol ismerte az osszes EU-misszioban erre jart magyar politikust, egy harminceves molyragta es dognehez satort kinalt eladasra) vegigsetaltam a fo setanyon, majd a Dadiani-kastely es a kastelypark kovetkezett. Innen az ut mar Abhaziaba (na oket aztan szidtak beszelgetopartnereim, volt, aki Szuhumibol menekult el a polgarhaboru idejen) megy tovabb, de en letertem a Szvanetiaba vezeto utra, amin nagyreszt turistakat szallito mikrobuszok kozlekednek. Amiota 4-5 eve megepult a muut Mesztiaig, hihetetlen merteket oltott az idegenforgalom, kulonosen sok a lengyel turista (talalkoztam biciklistakkal is, de mind a Kutaiszi repterre erkeztek). Tobbszor megalltak a buszosok is, de ragaszkodtam minden egyes kilometer sajat erobol megtetelehez. Sajnos az idegenforgalommal jar, hogy mindent minimum dupla aron kinalnak es nincs sok valasztasi lehetoseg, muszaj kifizetni. Amikor az elso "Hello Johnny" koszontes elhangzott a szokasos "здорово" helyett, mar sejteni lehetett a folytatast. 

A 126. napon egy nagy pafranyos mezo kozepen talaltam bivakhelyet es pihenonapot tartottam. Ejszaka aztan eleredt az eso es kenytelen voltam kimenni az utra, az elso (bezart) benzinkutig. Itt alig aludtam 1-2 orat, maris megerkezett a hatalmas rendorsegi terepjaro, ket ellenszenves rendorrel, kifejtettek, hogy ez nem Svajc, majd 15 km-en at rendori diszkiserettel indult a nap (127.) . Dzsvari utan feltunt az elso szvanetiai lakotorony (erodszeru, magas koepitemenyek) es elkezdodott a meredek emelkedok napokon at veget nem ero sora. Az ut az 1987-ben befejezett Inguri-vizieromu, majd viztarolo partjat kovette (a regi utat tobbek kozt magyar hadifoglyok epitettek, ma a viz alatt van). Gyonyoru vizesesek zugtak le a sziklakrol tobb helyen es jo sok alagut (termeszetesen kivilagitatlan, volt hogy tehenek husoltek odabent - nem is irtam meg, hogy mindenutt szabadon koszalnak, de meg a disznok is es rengeteg van beloluk). Tobbszor beszelgettem turistakkal (a buszok is mindig ott alltak meg fotozni ahol en) es kifizettem 16 larit 2 sorert es egy kis sulthalert (ezert az orszag tobbi reszeben bosegesen meg lehet ebedelni...). Este egy utmenti kis legelon ejszakaztam, ahol egy romos betonepulet biztositotta az eso elleni vedelmet. Masnap (128.) olyan faradt voltam, hogy 2-ig aludtam, igy inkabb ujabb pihenonap mellett dontottem. 

A kovetkezo 3 nap (129-131) kicsit egybefolyik, egyre folfele, egyre magasabbra az Inguri volgyeben, eloszor 3000, majd 4-5000 m-es hegyek kozott (regi almom volt meg belyeggyujto korombol latni a 4710 m-es Usbat es most sikerult). Napi 35 km-nel tobbet nem tudtam megtenni. Egy ures fahazban (a tulajdonos engedelyevel), majd az ut mellett a gyonyoru csillagos eg alatt ejszakaztam, mig elertem Mesztiat. A taj lelegzetelallito, megalltam nehany aprocska kotemplomnal (sokhoz mutatott tabla, de a par km-es kiterok is lehetetlennek bizonyultak), szinte szamlalhatatlan vizeses, nehany kohazbol allo falvak, majd Mesztia fele egyre sokasodo lakotornyok. A terulet a 90-es evekben meg torvenyenkivuli zona volt, ma viszont minden a turizmusrol szol, minden nap legalabb tizen kinaltak fel "guest-house"-t. Mesztia utan 5 km-rel aztan elfogy az aszfalt. Az ezutan kovetkezo szakasz (Mesztia-Usguli-Lentekhi, 132-135. nap) a legek szakasza volt:

Soha nem jartam meg ilyen magasan biciklivel (Zagar-hago, 2600 m), soha eletemben nem lattam meg ilyen magas hegyeket (Skhara, 5193 m) es soha ilyen nehez terepviszonyokkal nem talalkoztam (volt hogy egesz nap 10 km-t tettem meg, volt, hogy csak ugy tudtam tovabbmenni, hogy mindent lepakoltam a biciklirol es gyalog vittem fol). Mesztia utan hatalmas zivatar csapott le ram este, de az utfenntarto munkasok felajanlottak, hogy ejszakazzam naluk a kabinban. Usguli elott nem sokkal (az uton szinte kizarolag turistamikrobuszok kozlekednek es gazdag kulfoldiek terepjaroi) Kala falu bezart iskolajanak folyosojan talaltam menedeket az ismet egesz ejszaka tombolo vihar elol (utana az ut nagy resze viz ala kerult). Egyre magasabbra vitt az ut az Inguri vad szurdokvolgyeben, majd Usguli utan a turistajaratok is elmaradtak. Megtalaltam a modjat az eso elleni vedekezesnek, a biciklit hasznalom tamaszteknak es a tartalek satorrudat megfeleloen beekelve a ponyvat el tudom helyezni. Igy ejszakaztam nem messze a Zagar-hagotol egy szenaboglya mellett. Ezen a szakaszon csak terepjarok jartak (majdnem mindenki meg is allt par szora, tobb alkalommal kaptam elelmet is keretlenul), illetve ket tavolsagi biciklista: az angol Nick Hirst Szingapurbol tart Isztambulba es az ausztral Shane Emanuelle Biskekbol Londonba. De talalkoztam lengyel es litvan biciklistakkal is, akik ezt a vilagvegi utvonalat valasztottak. A lefele zotykolodes kozben (idovel a sziklakat kikerulhetetlen dagonyak valtottak fel) ujra eltolt a csomagtartom, ezuttal font. Szuszasi faluban aztan, pont az 5000. km-nel talalkoztam Kobaval, az Aeroflot volt pilotajaval, akinek az egyik baratja meghegesztette igen brutalisan, de remelhetoleg tartosan. 

Leertem Lentekhibe, majd rovid vendegeskedes utan Rckmeluri faluban (egy igazi szazeves, tornacos hazban, a Sarbogardon katonaskodott Szoszo csaladjanal) Cageri kovetkezett es a Chaniszckali volgyeben lassan elmaradtak a magas hegyek. Egyik ejjel a rengeteg hangya, maskor (az elhagyott chaltuboi tremalfurdoben) a szunyogok nem hagytak aludni. Egy darabig egyutt haladtam 4 lengyel bicajossal, ateltem meg egy ejszakai vihart, mara virradora pedig megerkezett a kanikula melle az orkanereju szel, olyasmi, mint ami a satrammal is vegzett. Ma van a 140. nap. Mire ment el az ido? Hat a rengeteg latnivalora - tegnapelott a Prometheusz-cseppkobarlangban voltam, tegnap a Szataplia-barlanghoz kellett felmasznom (a barlangon kivul a dinoszauruszlabnyomokrol hires a hely). Ma felmentem a Gelati-monostorhoz, majd a Mocameta-monostorhoz, vegul (egy borulassal szinesitve) visszajottem a varosba. Azon gondolkodom, hogy hazaerve megirom Gruzia utikonyvet, az utolsot magyarul 1971-ben adtak ki es nem a legfrissebb... Innen mar Tbiliszi fele indulok tovabb, de inkabb mar nem mondok elore idopontot...