Kadiköy

Isztambulban vagyok, holnap ındulok tovabb keletre negynapos kenyszerpıhenö utan. Penteken, mıutan ket napıg tekeregtem a Boszporusz Fekete-tengerre eso mındket oldalan, es vegre sıkerült megtalalnom a fekete-tengerı utat, kıkerulve a katonaı területek közül, egy Mehmet Şevket Paşa nevü kısvarosban vettem eszre, hogy a hatso kereknek vege van, az egyık küllö kıszakadt, körülötte par centımeteres darab a kerekbol, de mashol ıs alakulo repedesek voltak benne. Szerencsere meg kıtartott, amıg begurultam Isztambul azsıaı reszebe, ahol a Kadiköy nevü varosreszben, a harmadık bıcıklıszervızben el ıs vallaltak, mostanra lett kesz.

13 eve mar jartam Isztambulban, most Rumelı Kavagınal keltem at Azsıaba es ha nıncs ez a malör, kıkerülöm a varost. Kıhasznaltam ezt az ıdot, rengeteget maszkaltam, a Nagy Bazartol a Kek Mecsetıg, a Galata-toronytol a Taksım terıg (ıtt rohamrendorok szazaıba es hatalmas tomegbe futottam bele). Eleg szep török ermegyüjtemenyt sıkerült összeszednem a bazarban, mar csak haza kell vele ernı... Nagyon tetszık a varos, egeszen mas, mınt amılyenre emlekeztem, de meg mındıg gyonyoru, naponta komppal keltem at a Boszporuszon es vıssza. 

A rumelıaı szakaszrol: a török vendegszeretet Malkaraban ert a csucsara, ahonnan csak öt tea utan jöhettem el, de Şarköyben ıs ket alkalommal vendegül lattak. Arrefele nem ıgen latnak külföldı turıstat (bezzeg ıtt...) es nagyon erdeklödöek voltak. Ezutan egy darabon a tengerparton haladt az ut, ujra tartottam pıhenönapot (azt hıszem, hosszu ıdeıg az utolsot). Rodosto elött az ut meredek kaptatok sorozataval ment fel a Tekır Dağra. Vasarnap delutan latogattam meg a Rakoczı-emlekmuzeumot, epp magyar turıstacsoport erkezett es az ıdegenvezetö bemutatott nekık, aztan elenekeltük a Hımnuszt. Nagy öröm volt ujra magyar szot hallanı ket honap utan. Maga a varos ıs fıgyelemremelto, harom regı mecsettel, rengeteg regı favazas epülettel. 1981-ben meg csak 42 ezer lakosa volt, ma mar 180 ezer... Innen Isztambulıg többe-kevesbe folyamatosan beepıtett terület következett es egyre nagyobb forgalom, pedıg a legföbb utvonalakat elkerülve Sılıvrınel eszakra fordultam es Çatalcan keresztul egy majdnem autopalyava bovıtett "mellekuton" ertem el a Boszporuszt. Rodostotol a nagyvarosszelı Kemerburgazıg ket nap volt az ut, a Boszporusz elött a kıterökkel (Kılyos-ıtt ertem le a Fekete-tengerhez, a Boszporusz kıjaratank ket vılagıtotornya, Rumelı Fenerı es Anadolu Fenerı, a kompatkeles Rumelı Kavağınal es az eröd Anadolu Kavağınal) ujabb ket nap elment.

 Ejszakaztam tengerpartı eldugott olajfalıgetben, hegytetön (termeszetesen pont akkor volt ujra vıhar), föut közvetlen szomszedsagaban egy szederfa takarasaban, nagyvarosszelı pıknıkezesre hasznalt parkerdöben, Boszporusz fölöttı bozotosban es mehkaptarak mellett egy tısztason. Most epp egy hatızsakosokat kıszolgalo hostelben lakom a legfelsö emeleten. Egyelore ugy nez kı, julıus 20. elött nem erek oda a gruz hatarra, vısszaerkezes Komaromba valamıkor november legvegen. 

Bucsu Europatol

Eddigi "bejelentkezesek" az utrol

Ide masolom a Bujna Zolinak kuldott eddigi "bejelentkezeseket". Most Kesanban vagyok, a tegnapi napon ertem el a torok hatart Ipsalanal.

2014. majus 9., Paracin, Szerbia

Bocs, hogy csak most jelentkezem, de sajnos nagyon nem egyszeru internetetet talalni a szerb kisvarosokban... Most Paracinban vagyok, bekeredzkedtem a helyi konyvtarba. 3 nap mulva, ha minden jol megy, elerem Koszovot. Tul vagyok egy eleg heveny nathan es emiatti kenyszerpihenon, meg egy ket napra a satorba kenyszerito ozonvizszeru eson is. Amugy egyre jobbak a satorhelyek, amiota beertem a hegyek koze, bar volt egy nagyon kellemes Tisza-parti hely is, ahol furodni is tudtam a folyoban. Remelem most mar tudok jobban haladni, a biciklivel semmi baj nincs. Minden utba eso varost megneztem, mar 1200 fenykepnel tartok, kulonosen tetszettek a Vajdasag arnyas, parkos utcas kisvarosai. Voltam Szabadkan, Kanizsan, Obecsen, ejszakaztam a Titeli-fennsikon. Belgradon csak atmentem, de felmentem a varostol delre magasodo Avalara, a szerbek nemzeti hegyere a hosi emlekmuhoz.Onnan mar dombokon at mentem tovabb Mladenovac, Velika Plana fele. Amiota O-Szerbiaban vagyok, sokkal erdeklodobbek es baratsagosabbak az emberek, naponta tobbszor is megszolitanak. Az elmult napokban tettem egy kis kerulot, felmentem a hegyek koze, a Resavai-cseppkobarlanghoz, 15 km folyamatos tolassal fel is ertem. Megneztem Manasija es Ravanica kozepkori kolostorait is, mindkettot varfalak koze epitettek. Egy Isten hata mogotti banyatelepen banyaszok lattak vendegul. Tegnap Resavica utan irgalmatlan emelkedo jott, aminel csak a lejto volt meredekebb. Ugy tervezem, holnap nezem meg Nist, azutan Pristina fele indulok tovabb.

2014. majus 17., Urosevac (Ferizaj), Kosovo-Metohija, Szerbia

A terv szerint, 12-en elertem a koszovoi hatart. 5 napot toltottem
ebben az erdekes orszagszeru kepzodmenyben, sajnos ebbol kettot megint
satorban az ozonvizszeru esok miatt. Most Urosevacban (Ferizaj)
vagyok, a terv szerint ma este mar Macedoniaban alszom valahol Skopje
elott. Meg maradek-Szerbiaban majdnem egy napot toltottem Nisben,
vegigjartam a varat, az ovarost, sajnos a Cele Kulat (Koponya-torony)
az orrom elott zartak be. Napi 4-5 megszolitasom volt, sokan
erdeklodtek, hova, minek, miert. Szerbiaban nem arultam el, hogy
Koszovoba megyek... Nis utan egy meggyeskert vegeben satoroztam, aztan
a Topola volgyeben mentem felfele - Prokuplje, Kursumlija -
vegigmasztam minden ovarost, foteret, dombteteji templomot.
Kozvetlenul a "hatarnal" tettem egy 18 km-es kiterot a Davolja Varos
nevu termeszeti latvanyossaghoz, kipreparalodott tufatornyok (hasonlo
Kappadokiahoz) es vasas forrasok. Itt aztan tokeletesen elszarodott az
ido, borig azva erkeztem az atkelohoz (Merdare), onnan szogesdrotok,
terdig ero szemet, tomentelen vakolatlan haz es kiszuperalt nemet
autok kozott beertem az elso koszovoi varosba, Podujevoba. Nem mondom,
hogy nem ert "kultursokk", olyan igazi keleti forgalom, kendos lanyok,
muezzin... de mar hozzaszoktam. Sajnos nem nagyon beszelnek idegen
nyelveket, az angollal nem sokra lehet menni, de az idosebbek tudnak
szerbul ugyhogy nehanyszor hosszabb beszelgetesre is mod volt.
Mindenki ki akar innen vandorolni, ez Europa fekete lyuka, az emberek
jobb hijan fol-ala korzoznak a foutcan. Rengetegen vannak mindenhol es
persze nagy feltunest keltek. Ertelemszeruen a forgalom is hatalmas. A
szerbeket eluldoztek, irdatlan nagy, izlestelen hazakat epitenek,
Gnjilaneban egy regi romot fenykepeztem, erre mondtak, hogy a
legregebbi haz a varosban, itt elt az utolso szerb. A ket kenyszeru
pihenonapot egy tolgyerdoben es a gracanicai  viztarozo partjan
toltottem - utobbi helyen este ket alban a satram mellett veszekedett,
de szerencsere nem rolam... Pristina is erdekes egyveleg, regi torok
kori hazak es uvegpalotak. Megalltam a George Bush Avenue es a Bill
Clinton boulevard sarkan... Amugy nagyon kedvesek, erdeklodoek a
helyiek, neha tulsagosan is, volt, hogy meghivtak kavera, volt hogy a
bolti elado kijott velem fenykepezkedni.

A sok kiesett nap miatt valoszinu, hogy kb. 1 hettel kesobb erkezek
meg a torok hatarra (jun. 7. korul), de tartom magam a tervhez, innen
Skopjeba, aztan Tetovoba es Ohridba megyek. Nem biztos, hogy most
tudok kuldeni kepeket, de megprobalom.


2014. majus 20., Gostivar, Macedonia

Gostivarban vagyok, Macedonia albanok lakta eszaknyugati sarkaban. Tegnap es tegnapelott kanikula volt, ma ismet borus az eg. Elmenydus napokon vagyok tul, tegnap megvolt a tura elso defektje, egy otcentis, tuhegyes vegu csavar allt bele a hatso kerekbe, ket orat kinlodtam vele, foleg a kerek visszarakasaval, de megoldottam. Ez melyen iszlam videk,meg sort se lehet kapni sehol. Innen Mavrovo fele megyek, ott mar erdos a videk, idaig egymasba eltek az alban falvak, mindegyikben egy minaret, muezzin, miegyeb. Eddig sehol se volt ilyen foku erdeklodes irantam, es eddigi utjaimon se nagyon talalkoztam ilyen foku vendegszeretettel, folyamatosan koszonnek, kerdeznek, csak ma ketten is meghivtak kavera. Olykor kommunikacios gondok is akadtak. Tegnap ejjel Kamenjane focipalyajan aludtam, ejszaka kutyak latogattak meg. Elotte valo ejszaka az autopalyatol husz meterre... Skopjeban egy napot voltam, gigantomanias szobrok es a szep kilatas a varbol maradtak meg, na es persze az ovaros, ami akar Torokorszagban is lehetne. Sajnos ugy nez ki, elveszett az adapterem, ugyhogy egyelore nem tudok kepeket kuldeni, de majd veszek ujat.

2014. majus 25., Pretushe, Albania

Albaniaban vagyok, egy orszagut menti internetcafeban feluton Pogradec es Korce kozott. Meg 3 napig maszkalok itt a kornyeken {Voskopoje, Dardhe, Korce}, aztan a Preszpa-to fele visszamegyek Macedoniaba, ott meg kb. 4 napot leszek {Bitola, Prilep, Krusevo, Sztobi, Dojran}, aztan johet Gorogorszag. Tegnap erkeztem meg Ohrid felol. Gostivar utan fel kellett menni 1200 meterre a Mavrovoi-viztarozohoz, onnan aztan gurulas kovetkezett egy 40 km hosszu csodalatos szurdokvolgyben Debarig. A volgy aljan a Radika-folyo, fent a 2764 meteres Korab hofodte csucsai. Meglatogattam a Sveti Jovan Bigorski-monostort, majd Debar varosat, melyet 1963-ban teljesen lerombolt a foldrenges. Az Ohridi-to partja igazi nyuzsgo turistakozpont, nem is gondolnank mennyien jarnak ide. Felmasztam a varba, kikerultem egy to folotti zivatart, aztan meg 25 km-t mentem a to partjan, mire talaltam szabad helyet. Dudalo turistabuszok kerulgettek tegnap a toparti Sv. Naum-monostorig, aztan az alban hataron minden megvaltozott. A hetvegi Pogradec egy nagyon almos hely, csak nehezen tudtam penzt valtani, mindenki arnyekba huzodott. Az elso benyomasaim Albaniarol, hogy valami durvasag, vadsag van itt mindenben es mindenkiben, ugy kurjongatnak meg futtyognek utanam, mint a pasztor a marhaknak. Amugy senki se beszel idegen nyelvet, igy kicsit nehez megertetnem magam, akivel tudtam beszelni, annak a velemenye szerint orult vagyok. Hat szerintem meg ok azok a batar Mercedeseikkel. Enver Hodzsa vilaganak nyoma sincs, oriasi egyenlotlenseg, nagyon szegenyek, nagyon bunko nagyon gazdagok. De nem akarok itelkezni, ezek csak futolagos benyomasok. Az utmenti arus gyerekek is eleg agresszivek. Mult ejjel Pogradec felett egy teraszon satoroztam, gyonyoru kilatasom volt... Egyebkent napok ota kanikula volt es irgalmatlan emelkedok vannak, de hat erre szamitottam is.

2014. junius 16., Kesan, Torokorszag

A torokorszagi Kesanbol irok, itt aztan csakugyan nem problema internetkavezot talalni, ahogy mondtad... Tegnap erkeztem meg a hatarra, erezheto a ket orszag kozotti jo viszony... gepfegyveres katonak neznek egymassal farkasszemet a Marica hidjan, gigantikus torok zaszlo. Szerencsere vizum mar nem kell. Tegnap bementem Ipsalaba, de sehol nem tudtam penzt valtani, csak ma jutottam lirahoz. Persze vasarnap volt. Ipsalabol lementem Enezbe, a Marica torkolatahoz, A regi var es az 1965-os foldrengesben osszedolt bizanci templom romjaiban is gyonyoru. Az odaig vezeto ut is csodaszep volt, mindenhol rizsfoldek, ugyesen kiepitett csatornarendszer, vizimadarak, viz mindenutt. A torokok nagyon baratsagosak, atlag felorankent koszonnek ram valamelyik elhalado autobol, dudalnak, integetnek. Az arak se veszesek, az utcai koszt feleannyiba kerul, mint Gorogorszagban. A mult ejjelt nyilt terepen toltottem Enez utan, de nem sokat aludtam, egesz ejjel tombolt a szelvihar es csapkodtak a villamok. Mara ismet harmincvalahany fok van. Szorgosan memorizalom a torok szavakat, ezer folott vagyok, de ez csak a feliratok kisibalizalasara eleg, beszelgetni meg nem. Az eddigi benyomasaim szerint Torokorszagnak az a resze teljesen europai jellegu, az emberek arcatol kezdve a falvak utcakepeig. Eneztol idaig a trakiai hullamvasuton jottem, egesz nap fol-le. Innen Malkara fele megyek, aztan lemegyek a tengerpartra Sarkoybe, majd onnan Rodostoba megyek meglatogatni a Rakoczi-emlekhazat.

A gorogorszagi szakasz is hosszabbra nyult a tervezettnel, 8 napig voltam ott, vegigjartam Szerresz, Kavala, Xanthi, Komotini es Alexandrupoli varosait, Emlekezetes marad a kavalai erod es Xanthi gyonyoru ovarosa, Nehez lett volna ellenallni a tiszta vizu es viszonylag neptelen tengerpartnak is, ket alkalommal is mar delutan haromkor satrat vertem a parton... Kicsit nyaralas jellege volt az itteni szakasznak, amit csak a magas arszinvonal arnyekolt be. A Kerkini-to partjan vizimadarakat figyeltem meg, Loutra Eleuftheronban egy gyogyforras kore epult kisertetfaluban jartam (a gazdasagi valsag aldozata lett), aludtam barackligetben es kiviultetvenyen, talakoztam egy Kinaba tarto francia biciklistaval, Kavala elott rakeveredtem az autopalyara es vagy husz kilometeren at kovettem egy tengerpart folotti meredek sziklautat, oriasi granitsziklak es olivaligetek kozott. A Szintaxi obolben csak a szabadon koszalo tehenek es a motorcsonakkal erkezo buvarok voltak a kozelben, meg persze a tengeri sunok...

Utkozben ujra

A 49. napon, hosszas balkani bolyongas utan a mai napon elertem az Egei-tengert, miutan atkeltem Szerbian, ot napot toltottem Koszovoban, a kedves hatarorno csodalkozott a legjobban, miert ilyen sokat, kaptam egy nagy adagot az "evszazad esozesebol". Tobb mint 500 km-t tettem meg Macedoniaban, a "Tetovoi Iszlam Koztarsasag"-ban eddigi utazasaim legvendegszeretobb embereivel talalkoztam, majd a ket nagy to, az Ohridi- es a Preszpa-to videke kovetkezett. Innen atmentem Albaniaba, ahol egy hetet toltottem Korce kornyeken - 1200-1400 m-ekre feltolva a bicajt Voskopojeba, aztan Dardheba, ahonnan leereszkedve suru sarba ragadtam. Visszaerve Macedoniaba Bitola, Prilep es a pavas mozaikjairol hires Sztobi kovetkezett, majd a Vardar volgyeben del fele haladva fokrol-fokra beertem a mediterran ovezetbe. Most a gorogorszagi Ofrinio tengerpartjan vagyok, innen mar jo egy honapig tengerparton haladok majd egyre kelet fele egeszen Gruziaig.

Ha minden jol megy, november masodik feleben erkezek vissza Komaromba es befejezem a tavalyi utleirast, valamint megirom az ideit. Mar eddig is rengeteg fenykep es mondani-meselnivalo gyult ossze. Bujna Zolival megegyeztunk, hogy utkozben kuldok fenykepeket es azt o publikalja az erdeklodok szamara a csardatura honlapjan:

facebook.com/csardatura

Fekete-tenger - Fehér-tenger (Dél felé Nyugat-Bácskán át 1.)

Szakadó esőben érkeztem meg a szinte teljesen néptelen határátkelőhelyre. A magyar határőr szóra se méltatott, a szerb csak azt kérdezte, hogy hová tartok (babonából csak a Fekete-tengert mondtam) és hogy vajon nem fázok-e. Hát nem volt valami meleg, ez a nap (a 6.) komoly esélyes az egész út legkellemetlenebb napjára, bár később volt még kihívója. Szerbia majdnem teljesen új ország volt nekem, bár 2001-ben kb. egy napot töltöttem az útjain Isztambul felé buszozva. Akkor még létezett Jugoszlávia utolsó maradéka, amit így is hívtak, aztán 2003-ban búcsút vettek ettől a megszokott névtől. Akkor még elvileg vízumkényszer volt, de a buszunk mentesült annak a fejében, hogy állami kísérőt kaptunk egészen a kalotinai bolgár határátkelőig. Egy éjszakát töltöttünk Belgrádban, legélénkebb emlékeim az akkor alig két éve végetért imperialista NATO-bombázás nyomai voltak a magasépületeken. Arra a tehetetlen felháborodásra is jól emlékszem, amelyet ez a a szomszédságunkban elkövetett cinikus háborús bűncselekmény kiváltott belőlem, de lehetőségeimből nem telt egy tiltakozó ellen-faliújságnál többre. A lebombázott Duna-hidak, az albán szeparatista gerillák támogatása, a koszovói maffiaállam (mely felé hamarosan, április 15-én útnak indulok) létrehozása... Nemsokkal később az első „színes forradalom“, az utolsót a mai Ukrajnában láthatjuk...

Régen volt. Ma már útlevél se kell, személyi igazolvánnyal is átjutottam pár perc alatt. A határ túloldalán a tágas Duna-menti síkság folytatódott, egyben a Duna-menti kerékpárút szerbiai szakasza, melyet (kisebb kitérőkkel) két héten át követtem a bulgáriai Bregovóig. A bicikliút sokszor elágazik, kavicsos töltésen, külterületi aszfaltúton vagy országúton halad, de kifogástalan többnyelvű táblák igazítják el az utazót. Bár a korai tavaszban az első csomagos biciklistákkal csak a bulgáriai Kozlodujban futottam össze, de láthatóan sokat adnak Szerbiában a biciklis turizmusra. Újvidékig Bácska nyugati peremét követtem, a legnagyobb kitérőt Zombor meglátogatása jelentette. Rögtön az első falu (Bački Breg/Béreg) horvát nemzetiségű volt, de találkoztam szlovák kiírással is és több magyarlakta falun (Kupuszina, Szilágyi, Gombos, Bezdán) is áthaladtam. Újvidék környékén már az 1945-ben elüldözött dunai svábok emlékeibe is beleütköztem. Az 5. nap megpróbáltatásai (eső estig,  eltévedés Zombor külvárosában, didergő éjszakázás a kupuszinai focipályán) után napról napra kellemesebb idő lett, Bácspalánka környékén pedig végre kitavaszodott. A túra első pihenőnapját a 8. napon, Karavukovo/Bácsordas mellett egy kis tölgyerdőben tartotttam. Amúgy a szerbiai szakasz nem volt túl kedvező sátorhely szempontjából, a 9. napon egyenesen a határőrség látogatott meg a Duna-parti kis ligetben. A 10. napon elértem Újvidéket, aztán kénytelen voltam továbbmenni a Fruška Gora lábához és másnap visszatérni a városba bicikliboltot keresni, mivel a hátsó keréken a külső gumi megadta magát alig 500 km után. A tényleges városnézésre is csak a technikai problémák megoldása után kerülhetett sor. 

Mind a táj, mind a települések nagyon hasonlítottak az otthoniakra, amin persze nincs semmi meglepő. Az igazi Ó-Szerbiába (Belgrádot, a régi határvárost nem számítva) csak jóval később, Szendrőnél érkeztem meg. Az emberek elég tartózkodóak voltak, csak Apatinban szólítottak meg a városközpontban sétálva. A szokásos kérdés (honnan jöttél) után már majdnem megöleltek a helyi szerbek, mint szláv testvért, aztán, amikor mondtam, hogy magyar vagyok, hűvösebben csak annyit mondtak: Welcome to Serbia ! Két kellemetlen tényező jelent meg az országhatárt átlépve, a csak Szicíliával összemérhető rengeteg szemét a külterületeken (Szerbia egyértelműen az út legszemetesebb országa) és a kóbor kutyák megjelenése a legváratlanabb helyeken. Feltételezem, az állam kilencvenes évekbeli összeomlása óta van így.

6-10. nap (2013.4.5.-4.9.)

A Duna-menti kerékpárutat jelző kék táblák két hétig kísértek az úton

A randa lucskos időben egy biciklis kislány vidáman rámköszönt angolul az első faluban, Béregen. Ez már a második falu a határ után, Küllőd.

Küllőd/Kolut német lakosait kitelepítették 1945 után. A falu magára maradt templomát nem sok választja el az összedőléstől.

Küllőd után a magyarok lakta Bezdán következett. Bár lakossága majdnem eléri az 5 ezret, közigazgatásilag mégis Zombor községhez (obćina) tartozik. Szerbiára a volt Jugoszláviától örökölt, járásnyi területű községi önkormányzatok jellemzőek.

Az 1846-ban épült bezdáni katolikus templom.

A bicikliút jelzése levezetett a Ferenc-csatorna partjára

Majd a csatorna hídja következett, amire egy fénykép kedvéért fel is mentem.

Bezdáni ludak

Tájkép Bezdán után

"Rosszat tettem, többet nem teszem ! Védem a környezetem!"

A népnevelő tábla után nem sokkal füstölgő szeméthalom szegélyezi az utat.

A községen belül a települések közti kataszteri határt feltüntető tábla, az egyetlen ilyen, amit láttam.

Monostorszeg előtt az út a Kozara erdőt keresztezi...

.... majd átkel a Ferenc-csatornán....

... és a temetőnél éri el Monostorszeget (Bački Monoštor). A falunak 2011-ben 3485 lakosa volt, több mint fele horvát nemzetiségű, a magyarok száma 211.

Hamburgerija Saporito

A monostorszegi római katolikus templom

Visszatekintés Monostorszeg felé a Ferenc-csatorna hídjáról

Szemzőszállás, félúton Monostorszeg és Zombor között

A gesztenyefákkal szegélyezett úttal párhuzamosan halad az egykori Baja-Apatin vasútvonal. A síneket már felszedték, helyüket szemét borítja. Egy kóbor kutya fogadott ott vicsorító fogakkal, miközben társa egy harmadik teteméből evett a bozótban.

Mire megérkeztem Zomborra, elállt az eső. A XII. vajdasági brigádról elnevezett utca visz be a városba. A biciklistákat jelzések irányítják a járdára.

Venac Petra Bojovica. Ebben az utcában áll az ortodox templom. Itt van az a biciklibolt, ahol ingyen adtak egy flakon olajat, ami aztán egész őszig kitartott. Ezúton is köszönöm !

Végül megérkeztem a belváros szélére, a Köztársaság térre (Trg Republike)

A Zmaj Jovan utca

A régi városháza. A Jugoszláviát nevében őrző légitársaságot pár hónappal később, 2013 augusztusában keresztelték át.

"Őrizzük a természetet és városunkat, Zombort !"

Trg Cara Lazara, háttérben a ferences templom.

Régi és új házak a zombori belvárosban

A zombori Nemzeti Színház

Sokolski dom

"Minden hatalmat a szovjeteknek !" Az 1917-es jelszó ma is aktuális.

A régi vármegyeháza (mai városháza) előtti tágas téren áll a délszláv háborúk....

.... és a partizánok szobrai között a magyar Kis Ernő emlékműve.

A zombori városháza

A tér mai neve Trg Cara Uroša

Folytatása pedig, a széles sétálóutca, I. Péter szerb király nevét viseli. Kellemes esti séta, a hőmérő 8 fokot mutatott.

Laza Kostić, az 1910-ben meghalt szerb költő és műfordító szobra.

Szent György ortodox templom (1759)

A templomudvarban áll Szent György keresztje az 1793-as évszámmal.

A templom falába épített régi sírkövek.

Kigyulladtak  a lámpák és az eső is újra eleredt, ideje volt indulni.

Laza Kostić utca

A városból kivezető Apatini út alkonyatkor

Szárazra került hajó a Ferenc-csatornánál

A csatorna hídjánál nagy hibát követtem el, ahelyett, hogy az országutat követtem volna, a csatornával párhuzamos bicikliutat válaszottam, amíg véget nem ért. Ezután hétvégi házak mentén, vasúti töltéseken több ízben átkelve, sárban kecmeregve, kutyák elől visszafordulva és a fél várost újra megkerülve keveredtem vissza újra az Apatini útra.

Teljes sötétben, zuhogó esőben érkeztem meg fél tízre Kupuszinára. Erdő nem volt a közelben, a földek átáztak, jobb híján a helyi focipálya "lelátóján" dideregtem át az éjszakát.

A jugoszláv rendszerű buszmegállókra nem igazán lehet hagyatkozni esős éjszakákon.

A magyarlakta Kupuszina (Bácskertes) bővelkedik szakrális kisemlékekben.

Kupuszina Szent Annának szentelt katolikus temploma.

A Duna-Tisza-Duna-csatorna (Veliki bački kanal) zsilipje a falutól nyugatra. Innen Apatinig a Duna töltésén aszfaltozott út vezet.

Méhkaptárak Apatin előtt

Az apatini hajógyár....

... és sörgyár.

A "Podunavlje" áruház az apatini sétálóutcán.

Lassan végigsétáltam az utcán (Srpskih Vladara u.), majd rövid ebédszünet után indultam tovább.

Bár Apatinban a magyarok aránya az 5 %-ot sem éri el, a főutcán Szent Istvánnak is van szobra.

"Trnovo drvo"

Az apatini városháza

Volt bőven víz a kanálisban

Érkezés az 1899-ben alapított, magyar többségű Szilágyi faluba.

Szilágyi főutcája

Szilágyi után újra egy horvát falu, Szond/Sonta következik.

Új ortodox templom a lakosság ötödét alkotó szerbeknek.

Régi nádfedeles ház Szondon.

Valahol Szond és Gombos között.

A gombosi határtkelő Horvátország (Erdőd) felé.

Gombos/Bogojevo főutcája. A Szent László-templom 1773-ban épült.

Petőfi Sándor utca. 2011-ben a lakosság 54 %-a volt magyar. Itt is épülőben van az új ortodox templom.

Régi ház Gombos szélén.

A Hódság-Gombosi csatorna hídja Bácsordasnál (Karavukovo). A híd északi oldalán többszázméteres körzetben egy hatalmas szemétlerakatot fúj a szél.

Magába a faluba már nem mentem be, a Mosztonga-csatornán átkelve...

.... ebben a csodálatos tavaszi erdőben találtam pihenőhelyet a következő napra is.

Kis dinárgaléria. 1 euróért ottjártamkor 110 dinárt adtak, a képen nem szereplő 10-es és 200-as is papírpénz. Van 10 és 20 dináros érme, de egyszer sem találkoztam vele, az 1, 2, 5 dináros érméket alig-alig használják, így érmegyűjtési szempontból Szerbia nem kimondottan ideális. Azért sikerült pár újabb évszámú 1, 2, 5 dinárost beszereznem és egy Donji Milanovac környéki buszmegállóban találtam egy hiányzó darabot, egy 2000-es 50 parást. 

Pihenőnap.