NAPLÓ

 

2016. 5. 24. Kedd

 

Gornja Dobra - Lokve

 

 

     Borús, hűvös napra ébredek. Megmelegítem az utolsó hazulról hozott konzervet - lencsefőzelék. Csomagolok - a sátor az esti vihar után csupa sár, mire sikerül elindulnom 10 óra is elmúlt már.

     Az úton nagy a kamionforgalom, sok a hatalmas faszállító autó. Mindjárt indulás után az út mellett egy sisak, fénykép és virág emlékeztet a motorosok néha halálos száguldására, szerencsére erre kevesebben vannak.  Majd 9 km-en keresztül tolom felfelé a biciklit. Skradba érkezem - kis üdülőhely - csodálatos kilátással észak felé. Bevásárolok, pár szót váltok egy helyi érdeklődővel, aztán megkeresem a postát. Hazaküldöm a napló másolatát, már várják otthon.  Kupjakig még tolás jön, Zalesináig gurulok, aztán jön az emelkedő. Fél háromkor elérem a Veliki Vodnjak-hágót (847m), a kilátóhelyről elém terül a Kupa-folyó völgye. 

      A 19. század elején kiépített országúton - a Lujzijanán - haladok, a Gorski Kotár erdő borította hegyvidékén. A térség központjába, Delnicébe meredek lejtőn jutok le. Az első pékségnél megebédelek, majd egy órát pihenek. Következik Lokve, azután erősen emelkedő, meredek hegyoldalban kanyargó,  néptelen úton jutok el a víztározóra néző kilátóig.  Este hétkor egy elhagyott út menti étteremhez érek,  megállok. Bár az emeleten aludhatnék, mégis inkább sátrat verek az erdő szélén. A tavalyi úton épp eleget aludtam lepukkant, romos házakban... Egy hatalmas, részben befűrészelt fenyőfa alatt tanyázom, csendes, csillagfényes az éjszaka. 30 km

2016. 5. 25. Szerda

 

Lokve - Medveja

 

 

     Fél hétkor egy furgonnal favágók érkeznek, nagyon barátságosak, adnak egy darab szalonnát is.  Hamarosan nekilátnak a fadöntésnek a közeli hegyoldalon. Hála nekik már fél nyolckor elindulok és gurulok a fužinei elágazásig. Megint egy hágó (Gornje Jelenje) jön és a tolás 881m magasra. A felhők megülik az erdő borította völgyeket, de a hágó után újra kisüt a nap. Hosszú, meredek, kanyargós lejtő jön az autópályáig, az egyik kanyarban  feltűnik az Adriai-tenger. Felfelé tekerő csomagos biciklistával találkozom. Čavlenál még egy dombon kell átkelni, itt megállok reggelizni a pékségnél. Megváltozott a táj és az emberek is mások... mediterrán, élénk hangulat... igaz a szemét is több. A falu után megállít egy autós nő, útbaigazítást kér. A Riječica völgyébe kanyarog le az út, áthalad egy viadukton is.

     Délre érek Rijeka (Fiume) belvárosának szélére, a folyópartra. Egy drága sörrel ünneplem meg az érkezést a nyolcadik tengerhez biciklivel. Még végigmegyek a korzón, aztán a városkapunál letérek a kikötő felé és ott a Adriai-tenger! Egy darabig a parton ülve a vízben nyüzsgő halakat figyelem - egy jó szándékú járókelő azt hiszi elaludtam és beleesek a vízbe - elég nehezen értjük meg egymást. Kimegyek a turistáktól nyüzsgő mólóra is, nagy (több napon át tartó) szomorúság telepedik rám, ami épp az ilyen vidám, életet élvező, napfényes, nyüzsgő városokban elég gyakran előfordul velem. Teszek egy kört a kikötő mögötti városrészben - halpiac, régi rozsdás kirándulóhajó, színház - majd visszatérek a korzóra. Elmegyek a Sv. Ilja templomhoz, de zárva van, mint csaknem az összes templom ebben az országban. Megnézem a modern campanilét (harangtorony), megkeresem a városházát - előtte a korzón nagy gyülekezet van. A városból kifelé haladva vizet töltök, majd egy szendvicsezőnél fetás, görög tortillát ebédelek. Az opatijai út felvezet jó magasra, elmegy a hajógyár fölött. Nagyrészt a járdán megyek - az ott parkoló autókat kerülgetve bonyolult manőverekkel.

     Preluknál érem el ismét a tengerpartot, itt van Opatija (Abbázia) határa is. A híres villa-városba és történelmi üdülőhelyre a föl-le kanyargó, keskeny utcán nem szűnő őrült  forgalomban elég kellemetlen az érkezés. 5 órára érek a vásárcsarnok előtti térre, amely tele van turistákkal - feltűnően sok a japán közöttük. Egy villában kialakított üzletben bevásárolok - majd több, mint egy órát pihenek egy padon. Utána lemegyek a parkon át a parti sétányra, a kis templomhoz, majd a parton álló nőalak szobrához. Utcazenész énekel, turisták mindenütt. 

     Fél nyolcra érek Lovranba, esteledvén gyorsan fotózok és megyek tovább. Sátorhelyet találni reménytelennek látszik, folyamatos a beépítettség Medvejáig, azután hegyoldalban megy az út. Moščenička Draga határánál mégiscsak találok egy nem túl meredek csapást a part irányába. Nem éri el a tengert, egy kissé szemetes, kavicsos, sík területre vezet. Fél kilencre tábort verek. 54 km

2016. 5. 26. Csütörtök

 

Medveja - Voziliči

 

 

     Bár a biciklit időben felpakolom, rosszul érzem magam és csak 11.30-kor indulok tovább. Mosčenička Draga-ba érve lekanyarodok a partra, kapukon, parkolón, kempingen át jutok odáig. Kb. 200 méter a fürdésre alkalmas partszakasz - tele németül beszélő nyaralókkal, de a vízben alig van valaki. Nem fürödhetek én se sokáig, pedig nagyon jól esik úszni egyet... de fél szemem a parton hagyott értékeimen maradt. Egy "büfé"-ben csevapcsicsit ebédelek, kiderül, éttermi árai vannak. A tulajjal beszélgetek kicsit az útról, megdicséri milyen jól beszélek horvátul. "Nem drága egy évig úton lenni?" - hát ilyen 8 eurós ebédek mellett drága is lenne - ilyet nem sokat engedhetek meg magamnak a jövőben. 

      Fél kettőkor tovább indulok, hosszú-hosszú emelkedő jön egy-egy tekerhető szakasszal, egészen Isztria határáig, a cresi komp elágazásáig. Kecses ciprusok szegélyezik az utat, az egyik alatt tartok egy fél órás pihenőt 3 felé. Nagyszerű a kilátás a Rijekai-öbölre, Cresre és Vela Vrata-szoroson áthaladó hajókra. Bár hétköznap van, rengeteg a motoros az úton. A Plomini-öböl feletti fordulónál eltakarja a kilátást egy étterem. Innen hosszú lejtőn ereszkedem, szakállas biciklis teker szemben felfelé. 

     Plomin az első isztriai, egykor olaszok lakta település. A napló írásakor már 7 isztriai tornyos város meglátogatása után mondhatom - ez a legszebb! Falait csodálatos lila virágtakaró borítja, a jellegzetes "istrian bellflower" (isztriai harangvirág). Szűk kis utcáin minden sarok fényképre kívánkozik. Csendes, nyugodt hely, még a turisták sem lepték el. Alig 3-4 helybélivel és egy macskával találkozom csak. Szép a kilátás az öbölre és a szomszédos hőerőműre. Vizet is sikerül töltenem, fél hét felé búcsúzóul egy ablakból utánam intenek. 

     Voziliči után erdő borítja a tájat. Letérek balra egy köves ösvényre sátorhelyet remélve, de áthatolhatatlan bozótos van mindenütt. Fél kilométerrel arrébb az út széli mezsgyén állítok sátrat este háromnegyed nyolckor. 27 km

2016. 5. 27. Péntek

 

Voziliči - Pazin

 

 

     Reggel kilenckor indulok, fél tízkor Kršanban, a temetőnél vizet töltök. Lezárom a biciklit és egy füves úton gyalog megyek fel az óvároshoz. Nem sok látnivaló van, vártorony, óratorony, pár csendes, elhagyatott utca. Tízkor visszatérve megigazgatom a csomagjaimat és legurulok a Raša-folyóig.  Fél tizenegytől több mint három óra tolás - Lukezinél negyed órát pihenek az árnyékban - fel Gračiščeig.  Tűz a nap, forróság van, leég a nyakam egy rövidebb nyakú trikó miatt.A nyakamba kötök egy kendőt -  eső után köpönyeg! Kettőre érek Gračiščeba, visszanézve alattam van Pičan és az út menti hegytetőn álló campanilla. Először bevásárolok, majd sziesztázom egy szabadtéri színpad lépcsőjén 15.20-ig. Négyig még megnézem a várost: régi paloták, templomok, hatalmas torony a hegytetőn és gyönyörű kilátás a környékre.
     16.45-re Pazinba érek, ebédre veszek egy pizzaszeletet. Megnézem a Sveti Nicola templomot, eltekerek a várig és lezárom a biciklit. Elsétálok a karsztos szakadék felett átívelő hídhoz (drótkötélpálya van felette), majd leereszkedek egészen a szakadék aljáig, a Pažinčica-patakig. Visszatérve még elmegyek az Iberatok trg nevű térre és a gyalogosan is meredek Buraj utcára. Fél hétkor indulok ki a városból, az erősen emelkedő úton eltart egy fél óráig, míg kijutok. Ma már nem megyek messzire: egy kőbányával szemben erdőbe vezető utat találok. Hamarosan egy hatalmas fával rakott teherautó torlaszolja el a továbbjutást. Az erdő szélén  keresek helyet, egy gallyal teli csapáson állítok végül sátrat. (Az úttesten ma többször is elütött nagyméretű siklókat láttam.) 28 km

2016. 5. 28.-29. Szombat, vasárnap

 

Pazin - Motovun

 

 

     Rekkenő hőség van egész nap. Kilenckor indulok, tízig tolom a biciklit. Ezután kisebb emelkedők, lejtők sora Motovun határáig, közben Škropetiben megállok fél órára egy kávézóban és az utolsó kunáimat is elköltöm Karojbában. A motovuni parkolóig megint tolom a biciklit - ez a város is hegytetőre épült... Le is zárom és megnézem gyalogosan a várost. Rengeteg látnivaló van ebben a régi isztriai városban, két templom, városkapu, városháza és szűk, meredek utcák ódon házakkal, régi várfalakkal. Rengeteg a turista, egy német biciklis csapat felfelé teker éppen. Majdnem minden házban "szoba kiadó", szóval  hamisítatlan NTÁSH (nemzetközi tömegturizmus által sújtott hely) - de mint a legtöbb ilyen, gyönyörű...Le sem tagadhatná velencei múltját és ma is hivatalosan használják itt az olasz nyelvet (kétnyelvű táblák, feliratok mindenütt). Működő vízcsapot nem találok, így hagyományosan a temetőben töltök mosdóvizet. 

     Sajnos újra előjött a Karlovac után már elmúlt allergiám - talán a mindenfelé szálló nyárfapelyhek miatt. Lefelé a Mirna völgyébe pocsék aszfalton óvatosan gurulok a meredek lejtőn. Az út mellett csobogó patakból vizet merítek, majd 14. 25-kor meg kell állnom a szarvasgombáiról híres motovuni erdő szélén. Keresek egy kis árnyékot sziesztázni...  Nem érzem túl jól magam, hamarosan eldöntöm, hogy ma már nem megyek tovább és az erdőbe vezető elhagyott, benőtt úton egy vadászles mellett sátrat verek. A délután többi része a pihenésé... 18 km

      Vasárnap is maradok még, s azon morfondírozok, lemenjek-e Novi Grad felé... Csaknem minden élelmem elfogyott, még egy húszast be kell váltanom majd. Délután esni kezd, este nyolckor pedig félelmetes vihar érkezik - villámlás, mennydörgés, recsegő ágak, zuhogó eső - de szerencsére hamar tovább megy...

2016. 5. 30.-31. Hétfő, kedd

 

Motovun - Buje

 

 

     Háromnegyed tizenegy van, mire összeszedem magamat... A bozóton való átgázoláshoz felveszem a vízhatlan nadrágot, de tekerni nemigen lehet benne, így a grožnjani elágazásnál átöltözöm. Az út még 5 kilométeren a Mirna völgyében halad, rétek, nyárfások között, majd 4 kilométeres emelkedő jön a - természetesen - hegytetőre épült Grožnjanig (Grosignana). Ez már burkolatlan, kavicsos út, mely itáliai hangulatú, szép tájakon kanyarog. Időről időre messzi rendszámú autókkal, kocogókkal és csomag nélkül  tekerő biciklisekkel találkozom. Felérve a  városba egy templom bejárata előtt lezárom a kerékpárt. A postára megyek pénzt váltani (20 euro - 146,15 kuna),  háromig körbejárom a hangulatos, kedves utcákat. A biciklihez  visszatérve azt  látom, úgy körbeparkolták az autók, hogy nem tudok elindulni. Kénytelen vagyok lepakolni a csomagokat és egyenként kihordani mindent...Még vizet töltök, ahol egy német pár szólít meg, angolul beszélek velük.

     Bujeig nagyjából gurulok, csak a város előtt jön emelkedő. Egy autószerelő-műhely előtt a korláthoz zárom a bicajt és farkaséhesen megyek be egy pékségbe. Bevásárolok, majd a hősi emlékmű melletti padon végre megebédelek, utána beülök egy sörre egy kis csehóba. Azután nyakamba veszem a várost, már a helyieket is olaszul hallom beszélni. Turista nincs sok, pedig szépségben nem marad el a többi isztriai várostól...A főtér a campanillával és az oszlopos templommal szinte néptelen, csak gyerekek játszanak egy kutyával. Megnézem a régi olasz temetőt is. A főutcán egy üzletben  élelmet vásárolok, utolsó 38 kunámon egy "Konzumban" még fügét, babot és bort veszek.

     A várost elhagyva egy kellemes fiatal tölgyfaliget zöld mezővel hív sátort verni. Fél nyolcra készen is vagyok, este 11-ig még újabb portugál szavakat írok ki, tanulni. Bujna Zolival beszélek telefonon.  19 km

     Másnap szép, napsütéses időre ébredek, de nem érzem jól magam, görcsöl a hasam. Így - reményeim szerint hosszabb ideig utoljára - újabb pihenőnap mellett döntök. A sátorban nem maradhatok - hamarosan szaunává válik - így a nap nagy részét a tölgyfák alatt töltöm. Portugália földrajzát tanulmányozom és bepótolom az elmaradt naplóírást. Este erősen villámlik, dörög, de az eső elmarad.

    

   

    

     

NAPLÓ

 

 

2016. 5. 16. Hétfő

 

Murakirály - Nedeljanec

 

 

     Végre túlnyomórészt napos az idő. Perlakig az út bal oldalán felfestett biciklisávon jutok el. Gyalogosan körbejárom a várost, ennivalót veszek, aztán tekerek tovább. Otok faluban egy elágazásnál találok egy padot, ahol megebédelhetek. Azután egymást érik az apró falvak hatalmas házakkal és érdekes formájú  kukoricatároló hombárokkal: Podbrest (Drávaszilas) -Orehovica (Drávadiós)- Vularija (Drávaollár)- Totovec (Tótfalu).
      Még 2 óra előtt Csáktornyára (Čakovec) érek - a városban a biciklistákat a jelzések a zötyögős járdákra irányítják. Egyenesen a várhoz megyek... az utcák teli vannak diákokkal. Pöttyös szoknyás lányok, angol testőr egyenruhás fiúk csapatostul vonulnak és egyfolytában sípolnak. Talán ballagás van... A biciklit a vár csendes belső udvarán hagyom és egy órát a múzeumban töltök. Az első néhány termet az 1991-es háborúnak szentelték, azután a Zrínyi-család és Muraköz története következik. Érdekes magyar vonatkozású anyagokat olvasgatok és nagyon tetszik a korabeli bútorokkal és eszközökkel berendezett patika, na meg a könyvtárszoba! Végigfényképezem az egészet - kifelé menet veszem csak észre a "Fényképezni tilos" feliratot... A várkapun keresztül jutva Zrínyi Miklós szobra fogad, ezután még rövid sétát teszek a kedves kis belvárosban.
      Hosszas zötyögés után érem el a Varasdra vezető főutat, amelyen elképesztő méretű az autóforgalom. A leállósávban haladok és a vezetők - megjegyzem: egész Horvátországban - meglepően előzékenyek és türelmesek a biciklistákkal. Magyarország történelmi határát, a Dráva folyót átlépve megérkezem Varasdra (Varasdin). Már a bevezető utca csupa a történelemről árulkodó épületből áll és a kiterjedt belváros igazi műemléknegyed. Másfél órát nézelődöm, körbejárom a várat is, felmászok a sáncokra...A főtérre visszatérve egy pékség előtt érdeklődő helyiekkel "beszélgetek". "Sretan put!"- kívánnak jó utat. A modern nyugati téren egy munkás németül közli velem, hogy "EZ EURÓPA!". Igen, Permtől Groznijig, Cataniától Reykjavikig ez mind Európa. Számomra Európa földrajzi fogalom és nem minőségjelző - ezt nagyon sokan nem értik...
      A várost elhagyva hosszasan egybeépült falvak között tekerek. Esti táborhelyet keresve böngészem a térképet, látom: a keskeny faluk mögött  kisebb parcellákra osztott, intenzíven művelt  termőföldek húzódnak - Jugoszláviában elmaradt a mezőgazdaság kollektivizálása...Egy füves mezsgyén nagy nehezen találok egy sátornyi helyet...háromnegyed nyolc van. Körülöttem még olyan élénk a traktorforgalom, hogy az esti mosakodással várnom kell, amíg besötétedik. 40km

2016. 5. 17. Kedd

 

Nedeljancec - Novi Zlatar

 

 

     Harmatos a reggel, szép napsütéses az idő.  Folytatom utamat az egybeépült falvak között, Vidovecben (Zamlacsszentvid) a szép kastélyparkban kicsit  megállok. Az úton kezdetben még van biciklisáv, aztán eltűnik, de a forgalom nem mérséklődik. Ivanec (Ivánc) előtt rövid, de meredek emelkedők jönnek, többször kifújom magam a buszmegállókban. Különösen sok a kamion. Délre elérem a várost, de nem megyek be. Egy Lidlben bevásárolok (elég drága minden), egy út menti padon ebédelek. Egy kamionsofőr kérdezi "Putuješ?" Gyerekek köszönnek rám... 

     Hamar Lepoglavaba érek, a város előtt a síneken pont jön a vonat, az átjáró sorompó és lámpa nélküli. Megnézem a várost -  közben rövid zápor kap el - híres templomának csak az előteréig jutok, zárva van. Megyek tovább... Novi Golubovecig erősen emelkedik az út - keskeny és forgalmas. Az út mentén hatalmas kőbányák követik egymást - hangosak a gépek, a kis, elszennyezett patak zúgását alig hallani. Fogytán a vizem: amióta Horvátországba értem, ez állandó probléma - itt is vannak kinti csapok, de csak a tűzoltóknak. Megállok a faluban egy kávézóban (szerencsére ezek gyakoriak az út mentén), iszom egy sört és kapok vizet is. Egy pasas egy jó öt centis lódarazsat csap le az orrom előtt.

     Novi Golubovec után hosszasan lejt az út, mellette sűrűn követik egymást a falvak. Jobbról feltűnik a Medvednica-hegy, azon túl már Zágráb...Háromnegyed hatra Mačeba érek - az egész főutca fel van szedve - az elágazásnál öreg néni fordít vissza Zlatar felé. Zlatarban ugyanez a helyzet: elterelő táblák küldenek kertalji utakra, de valahogy mégis visszatalálok a központba. Szép kis történelmi városka ez is - itt is ballagás van. Zlatar Bistrica előtt balra nagyobb erdő tűnik fel - lejutni sehol sem lehet, az erdő szélébe házak ékelődnek...Végül az út túloldalán egy délről kerülő meredek úton felmászva, egy fűrésztelep udvarán átvágva, keskeny csapáson jutok be az erdőbe. Lódarazsak dongnak, megyek beljebb... Nyolcra kész a sátor. 50km

2016. 5. 18. Szerda

 

Novi Zlatar - Gornja Stubica

 

 

     Rövid napot terveztem - úgy gondoltam, estig felmegyek a Medvednicára, hogy másnap korán kezdhessem a zágrábi városnézést. Hát nem úgy sikerült, ahogy elgondoltam... 

     Csak délután indulok el, a fatelepen dolgoznak: amikor kijövök, odaköszönök nekik - meg se lepődnek.  Novi Zlatarban, a vasúti átkelőnél megállok egy kocsmában telefont tölteni, a kocsmárosnő kedvesen kérdezget. Marija Bistricában kitérőt teszek a kegytemplomhoz, a csodatévő forrás vize palackokban kikészítve: hozok belőle egyet... Az évszázadokon át történt csodákat naiv festmények ábrázolják. Lengyel turistacsoport érkezik.

     Tovább a főúton - csak épp nem azon, amin akartam... A még otthon kinyomtatott térkép szerint ez az út egyenesen délnek megy és Zágrábba visz - a valóságban délnyugatnak tartok. Két emelkedő után a harmadik előtt abban a hitben táborozok le este 7-kor az út menti kis erdőben, hogy a domb után Zágráb jön... A meredek parton egyenként cipelem fel a csomagokat és a biciklit. Ez is sűrűn lakott környék, családi házak vannak a szomszédban, este három irányból hallatszik a kutyaugatás, gyerekzsivaj és szól a zene. 

14 km

2016. 5. 19. Csütörtök 

Gornja Stubica - Brezovica

 

 

     Magamhoz képest igen korán, fél kilenckor elindulok. A kanyargós emelkedőt megmászom, majd hosszan gurulok, s egy elágazáshoz érek. A hegyek felé, a balra vezető út táblája mutatja Zágrábot. Teljesen tanácstalan vagyok, s egy épp megálló fiatal lány eligazít: azt mondja, mindkét út Zágrábba vezet, de a bal oldali könnyebb. Dolnja Stubicába beérve egy körtérképet megnézve értem meg, hogy kerülhetem meg az egész hegységet nyugatról, mehetek a forgalmas főúton és Zágráb így még 40 km!

     Stubičke Toplicen, Oroslavjen amennyire a dombos terep engedi, gyorsan áthaladok, egy kis időre még az eső is elered. Hamar kiérek az autópályával párhuzamos régi krapinai útra. Kb. 15km-en át ezen a gyorsforgalmi úton haladok - sehol egy település, jobbról a Krapina-folyó, balról a sztráda, hatalmas a forgalom... Lassan elfogy az ivóvizem, de csak egy bevásárlóközpont nagyáruházai sorakoznak az út mentén. Az út hamarosan az autópályába torkollik, mire kapcsolok, gyalogolhatok vissza majd egy kilométert a szembejövő sáv szélén. A másik irányban is csak az autópályát jelzi a tábla, innen a malőr.  

      Végtelennek tűnő ideig zötyögök sivárabbnál sivárabb külvárosi területeken, az út peremén sorakozó csatornafödeleken, majd a szélesebb járdákon. Munkások szólítanak meg, majd betérek az első útba eső helyre, meginni egy sört, megenni egy pizzát. A "Centar" táblákat követve érek Zágráb központjába. Itt már csak gyalogosan nézek körül, az utcán nagy a forgalom, kék villamosok járnak. Egyre sűrűbb a tömeg, ahogyan közeledem a főtér felé, amelyet a horvát nemzeti hősről  neveztek el (Trg Jelašiča) - itt áll a tábornok szobra is. Egy kisebb terecskén végre fel tudom tölteni a kulacsaimat vízzel. A turistairodában szerzek ingyenes várostérképet, a katedrális előtt rengeteg a japán turista. Lezárom a biciklit és beülök egy kicsit a szép gótikus katedrálisba. A szökőkútnál is ücsörgök picit, megnézem a katedrális fából faragott másolatát. A szomszédos Dolac téren épp vége a piacnak, veszek magamnak konzerveket. Felballagok a Kaptol utcán a ferencesek templomáig. Itt egy érdeklődő horvát bicajossal angolul beszélgetünk, tanácsára visszafordulok a hosszú Ilica utcára, majd onnan a meredek Mesnička utcán megyek fel a Felsővárosba. A Szent Márk téren lezárom a biciklit, amíg benézek a templomba , ahol épp mise kezdődik. Visszatérve két egyenruhás őr közli velem, hogy a biciklit tilos ott hagyni. A téren majd minden épület valamilyen őrzött állami intézmény (parlament, városháza, stb.) Így hát áttolom a bicajt az épp nem működő sikló végállomásához - ahonnan szép panoráma nyílik a városra -  majd a több száz éves  felsővárosi házakat és a régi kétnyelvű utcatáblákat fényképezve visszatérek a Mesnička utcára. A macskaköves, meredek utcán nem merek legurulni, lefelé is gyalog megyek. Lassan kifelé indulok a városból a Frangepán utcán, alig férek el a járdán. Még veszek egy pizzaszeletet vacsorára. A Tito tértől már tudok tekerni, elég nyögvenyelősen haladok a járda-bicikliúton a Száva folyó hídjáig, körülöttem üvegből épült felhőkarcolók. A hídon túl az óriás-körforgalom alatti labirintusban Remetinec felé fordulok - a biztonság kedvéért azért megkérdezek egy kutyáját sétáltató embert... Innen nem nehéz rátalálni a Brezovička utcára és a borús időben, szemerkélő esőben már kivilágítva, egykettőre kiérek a városból.

       Forgalom alig van - mint az autópályán átérve kiderül, azért, mert az út le van zárva egy felbontott híd miatt. Szerencsére biciklivel át tudok jutni rajta, majd rögtön balra letérve egy szántóföld peremén állítok sátrat fél kilencre. Ezen a napon (meg a következőn is) igen erősen kínoz az allergia. 54km

2016. 5. 20. Péntek

 

Brezovica - Zamrsje

 

 

     Reggel erős szél fúj, csak délben indulok el. Brezovicába beérve szép gesztenyefasor fogad. Kis kitérőt teszek egy régi kastély parkjába. Rövid időn belül 3 autós állít meg és mind a temetőt (groblje) keresi. Előbb a Turopolje (Túrmező) síkságon - itt terem a Zágráb-ban dobozonként 14 kunáért árult eper - majd a Vukomeriči dombság erdős-dombos vidékén haladok át. Ez már jóval szellősebb vidék, van bőven szabad terület, a tölgyesek Starjak után nagy tetszenek. Két meredek emelkedő, majd a Bregana Pisarovinskatól hosszú lejtő jön. Rázúdul az eső, megállok egy bárnál egy órára, kérek vizet is. Ezután néptelennek tűnő falvak között haladok a Kupa-menti síkságon. Fél ötkor kitérőt teszek Donja Kupčina templomához, megállok egy kisboltban is. Ma nem érzem túl jól magam, fáj a gyomrom, az allergia is kínoz. Zamrsje temetőjénél letérek a Kupa partjára, de az nagyon iszapos. Kicsit feljebb egy magas fűvel borított réten már 6 órakor sátrat állítok. Hamar lefekszem, most nagyon rosszul alszom.  38km

2016. 5. 21. Szombat

 

Zamršje - Močile

 

 

     Reggel a sátor hamar szaunává változik, ez az első igazán meleg, nyárias nap. Hatalmas ragadozó madár röppen el a sátor mellett. 9.25-kor indulok, a temetőben még vizet töltök. Karlovac előtt áthalad az út a hatalmas Draganiči-erdő déli részén - gyönyörű vidék. Hamar beérek a városba, az első "pekarnicá"-nál (kiváló pékségek - legalább olyan gyakoriak, mint Szerbiában) veszek reggelit, aztán belvárosi parkig kell mennem, hogy egy padot találjak. Reggeli után végigsétálok a főutcán, beváltok még 20 eurót (146 kuna), majd az egykori sáncok helyén kialakított parkba érek. II. József idejéből való mérföldkő mellett megyek el. A park teli van emberekkel, gyerekek adnak elő zenés műsort. Karlovac a 17. században alapított erődváros (mint Palmanova), de már csak az utcahálózata és a parkosított várárok őrzi a múltat - a falakat lebontották. Bejárom a belvárost a városházától a monostorig, majd fél egy felé ráfordulok a hegyeken átvezető útra,  Duga Resa felé. A tikkasztó melegben még megállok a városszéli "Monaco" kávézóban, feltöltöm a telefont is.

     Akárcsak 9 éve Szlovéniában, most is hétvégén van balszerencsém a tengerpartra vezető úton a mások és önmaguk életét is veszélyeztető motorosokkal osztozni. 5-10-es csoportokban száguldanak, belföldiek és külföldiek egyaránt. Három felé még ebédelek egy pékségnél, majd hosszú tolás árán elhagyom Duga Resat és fél ötkor átkelek a Kupa folyón. Ez már igazi karsztvidék, erdős, ritkán lakott, hullámos táj, előkandikáló fehér sziklákkal. Zdihovoig alig van település, azután több egybeépült falu sorakozik. Damaljban a templom mellett egy öreg nénitől vizet kérek. Fél nyolc van, mire Severin na Kupiba érek, itt több üzlet is van, a vendéglő motorosokkal teli. Az út leereszkedik a Kupa mellé - amely erre a szlovén határt alkotja - majd Močile után (ahol egy udvaron birkákat nyírnak) ismét emelkedik. Itt találok közvetlenül az út mellett, egy meredek leágazásnál, a bokrok között táborhelyet. Alig kezdek lepakolni, egy helyi rendszámú autós megáll és kedvesen megkérdezi, segíthet-e valamiben. Este még megmosom a hajam és már alszom is. 51km

2016. 5. 22. Vasárnap

 

Močile - Gornja Dobra

 

 

     Forró, nyárias nap, melynek legnagyobb része tolással és közben szótanulással telik. Indulás 10-kor, de pár km után a rekkenő hőségben megállok pihenni egy lelakatolt ház tornácán. Egy óra alatt 70 motorost számolok meg, nem hozzák meg a kedvem a továbbhaladáshoz. Erős emelkedőn megyek egészen Presica utánig, lejtőn Donja Dobraig, azután újra emelkedő. Fogytán az ivóvizem már megint. A vrbovskói elágazásnál szép kilátás nyílik dél felé a Dobra völgyére és a mögötte emelkedő Nagy-Kapelára. Több bezárt helyiség után oázisként tűnik fel Vučiničiben a "Pink Panther" büfé, ahol vizet és ebédet is kapok (čevapčiči, sült krumpli, sör). Böngészem a horvát újságokat, szavakat jegyzetelek. Ezután még másfél órát tekerek, egy fűrésztelepnél lemegyek felfrissülni a patakhoz. A falu végén a cigányok lelkesen kiabálnak utánam. Kellemes, kedvemre való fenyőerdőben emelkedik tovább az út, sajnos egyre inkább hegyoldalban. Gornja Dobra után találok aztán egy helyet: a sáros út lecsúsztatott rönkfákhoz vezet, de ezeket megkerülve az út szélén,  fák takarásában, este nyolc órára felállítom a sátrat. A közelben csobog a patak. 27km

2016. 5. 23. Hétfő

 

Gornja Dobra

 

 

     Végre elcsendesedik az út forgalma és úgy döntök, ez egy jó pihenőhely, itt maradok. Az út során először szedem elő a főzőeszközöket és csinálok egy tésztalevest. Azután megmelegítem a "moravský vrabec" nevű káposztás ételt.  Lemegyek a meredek partú kis patakhoz nagymosást csinálni - egy füst alatt meg is borotválkozom. Később nekiállok bepótolni a 11 napja halmozódó naplóírást a farönkökön. Este negyed nyolcig kinn ülök, ekkor elered az eső. Kis idő múlva már dörög és villámlik, a sátor hamarosan bokáig áll a vízben. Szerencsére -  mint azt már az áprilisi próbaúton a Duna árterében bebizonyította - a Husky alja megbízhatóan vízhatlan. Ennek ellenére összepakolok, kirámolok és öt méterrel magasabbra viszem át a sátrat este fél kilenckor. 10-re el is áll az eső, én is befejezem a jegyzetelést és lefekszem aludni.

 

    

 

NAPLÓ

 

 

2016. 5. 1. Vasárnap

 

Az indulás napja 

 

 

      Borús, felhős idő van, közepes déli szél fúj. Keveset és rosszul aludtam, reggeli után lehurcolkodás a pakkokkal, búcsú Anyutól és indulás 8.35-kor.  A Klapka-téren, barátok, ismerősök, biciklisek várnak - a városban  ünnep van - ezért sokan sietnek el. Fotózkodás, kérdések, a jókívánságok mellé kedves ajándékok. 9.50-kor a városháza huszára eljátssza a Klapka-indulót. Elbúcsúzom Aputól  és elindulok én is...

     Bujna Zoli, Kovács Tomi és Lilla elkísérnek Komáromon túl a 13-as útig. A körforgalom után elköszönünk. Nagyigmándig a főúton meg-megállok, nehéz a szívem, nem érzem túl jól magam... Csémnél egy fekvőbiciklissel találkozom. Kisbérig a jól ismert környéken vagyok, néptelen falvak -  rövid pihenő után jönnek az első emelkedők. Komárom-megye határánál  megállva egy pillanatra visszanézek, innentől megint új utakon haladok. 

     Bakonyszombathely előtt a dombtetőn egy út menti erdősávnál megebédelek a hazai szendvicsekből.  Hosszú lejtőn érem el a falut. Fényképezem a templomot, parkot, vízcsapot nem találok. Egy nő az úti célomat kérdezi - Portugáliát mondom neki... Erdőalj településrészen az utolsó háznál kérek vizet (2-szer 2 liter). Hullámzó úton, gyönyörű zöld tavaszi erdő mellett haladok - tölgyes pár fenyővel tarkítva- sétálok benne 10 percet. A Fekete-vízi tavak sorakoznak, aztán 5 óra felé elered az eső. Ácsteszér után 2 km-rel letérek jobbra egy erdei útra. Tüskés vágáson haladva, kb. 200 m-re egy fiatal cseresben találok sátornyi helyet. Amíg  állítom a  sátrat, eláll az eső, hogy aztán újult erővel zuhogni kezdjen. Sonkát vacsorázom és 8-kor már alszom. 54km

2016. 5. 2.-3. Hétfő, kedd

 

Kényszerpihenő

 

     Az időjárás ízelítőt ad... kis szünetekkel két napig esik az eső. A Portugália-útikönyvet olvasom, néha járok egyet, pihenek... Három kullancsot szedek ki a lábamból.

2016. 5. 4. Szerda

 

Ácsteszér - Dudar

 

 

     Szerencsére az erdőből kivezető út bár sáros, de járható maradt. Ma megnézem Ácsteszért, Táncsics Mihály szülőfaluját. Végig fényképezem az emelkedő főutcát a Wikimedia Commons-ra is gondolva. A túlzsúfolt kis közértben ásványvizet, bort veszek, a bejáratnál közönyös emberek álldogálnak, kis üvegekkel a kezükben...  A falu végétől gurulás Súrig - rendezett, szép kis falu. Széles patak-völgyben tekerek Bakonycsernyéig.  Meglepően nagy forgalom van, hullámos út, többször meredek tolás, de egyik sem túl hosszú szakaszon. Szápár fölött közvetlenül az út mentén hatalmas süvítő szélkerék... Népes, hosszú falvak jönnek, mindenhol sok az ember az utcán. Erdőket csak a távolban látni, mezők, repceföldek, közben egész határrészek lezárva "Magánterület"- táblával. Egész nap keresem a kék kutakat, de csak este a dudari temetőben tudok mosdóvizet tölteni. Dudar után az egyre viharosabb szélben táborhelyet keresek, nehezen találok: a leágazások sorompóval lezárva, jobbra bozótos-tüskés tarvágás és újulat. Leereszkedem a szántóföldekig, de nem találok egy sátornyi helyet. Végül az út jobb oldalán, rőzsével lekerített réten tüskebokrok részleges takarásában állítok sátrat 8 órakor. Kellemetlen hely - sok vesződség - a sátrat rángatja szél a kezemből, elszórt tövis-aknák mindenhol és a sátor alól késsel kell kivágni egy kiálló gyökeret... Este 9-kor zuhogni kezd az eső is. Kb. fél 12-ig olvasgatok. Éjszaka dörög és villámlik. 27km

2016. 5. 5.-6. Csütörtök, péntek

 

Dudar - Hárskút

 

 

     Reggelre végre kisüt a nap. Hétkor felkelek, csupa víz minden. Várok, amíg kicsit szárad - hosszú szedelőzködés. Megint egy kullancsot szedek ki a  lábamból. Az útra kiérve látom, nem sokat ért a tüsketakarás... Nagyesztergáron találok végre ivókutat és bevásárolok. A padon megebédelek, nézelődöm. Két ronda kutya jön arra... Nemsokára egy kislány, aki a kutyáját keresi... Megtalálta.  A faluból kifelé szép kastély-forma épületet látok.

     Ereszkedés Zircig, a  központban átváltok gyalogosba. Bekukkantok a ciszterci apátság udvarára, megnézem a városházát. Egy műemlék épületben működő étkezdébe beülök ebédelni - hamburger, sült krumpli. A városból kivezető úton háromnegyed órás meredek tolás, aztán gurulás Akliig. A Lókút felé vezető út keskeny, rossz minőségű és meglepően nagy forgalmú. Előveszem a portugál szavakat - a  falu után kemény emelkedő következik: kb. 2,5 km 1 óra alatt. Aztán ugyanilyen meredek, de rövid lejtő, a két falu határában közös kereszt áll. Hárskúton vizet töltök, benézek egy modern templom udvarába. Észak felől fenyegető viharfelhők  tornyosulnak. Betérek a Hársfa sörözőbe, a bicikli egy faasztalnak támasztva, veri az eső. Két óra múlva már a teraszon várom, hogy elálljon végre, egy Szilárd nevű férfival beszélgetünk. Amikor aztán elindulok, már esteledik. A falu utáni kanyarnál idilli táborhelyet találok egy tölgyesben, mindenhol fehér virágok (talán medvehagyma?), tőlem pár méterre őzek, szép kilátás a vidékre, csak a cipőm ázik át. "Zuhanyozás" és nyolckor már jókedvűen írom a naplómat. 19km

    Sokáig aludtam, majd úgy döntöttem, maradok. Olvasás, franciául, portugálul tanulás, séta. Este az őzek ugatását hallgattam és nagyon nehezen aludtam el. Rossz éjszaka.

.

2016. 5. 7.- 8. Szombat, vasárnap

 

Hárskút - Mencshely  

     Sajgó szívvel, korán ébredtem, és fél 8-kor már úton vagyok. Napos, párás idő, néha nagy cseppekben hullik pár szem eső. Gurulás Márkóig, a vasúti átjárónál alig veszem észre a piros jelzést. A levegőben finom, friss tavaszi illatok. Márkó után meredek emelkedő visz ki a majdnem autópályává szélesített 8-as útra (biciklivel természetesen tilos). Először a meghagyott régi úttesten próbálkozom, de zsákutca. A bándi letérő megszűnt, végül egy aluljárón keresztül sikerül átvergődnöm. Bemegyek Bándra, gyalogosan felmegyek az Esseg-várhoz, végigjárom a kálvária-dombot a  vizes fűben. Aztán a  tiszafáshoz indulok, biciklivel csak a kerítésig jutok. Meredek falépcsős tanösvényen megyek fel a tiszafákig. 

      Herend következik, kedves kis központja, híres porcelángyára van, de a porcelánmúzeumot most kihagyom. Veszek pár dolgot, egy cigány asszonnyal elegyedek szóba... "Isten megáldja!" - búcsúzik tőlem. Az üzlet zárás előtt, a pénztárosnő káromkodik... 

      Hosszú emelkedő Szentgálon át, jobbról gomolyfelhő tornyosul, mennydörgés hallatszik. A Zsófia-pusztai elágazásnál rövid esőszünet, a közelben a rejtőzködő Zsófia-kastély. Azután kb. 2 km tolás következik, amit hosszú, egyenes szakaszon lejtő követ, egészen a 77-es főútig gurulok. Hatalmas a forgalom rajta, különösen sok a csoportokban közlekedő motoros - maradok inkább a zánkai hosszabbítás mellett... 

      Nagyvázsony - az elágazásnál körbejárom a régi templomot, magas fű veszi körül. Egy büfét találok, de dugig van motorosokkal, kihagyom. Fél négykor a biciklit a parkolóban lezárom és gyalog megyek föl a Kinizsi-várhoz. Meglepően magas a torony, teli hétvégi turista gyerekkel... Wass és Bartók egymás mellett a kápolnában... halak, középkori zene a rotundában... csigalépcső, minden emeleten nívós kiállítás... fentről szép a kilátás. Visszafelé séta a faluközpontban - evangélikus, református, római katolikus templom, Szentháromság-szobor, községháza. A biciklihez visszaérve kifújom magam: nehéz tolás következik, aztán még 3 km-en enyhébb emelkedő. A falu után "száguldó" lovaskocsi előz meg, teli turistával. A  következő faluban, Mencshelyen beérem: a kocsis megkérdezi, nehezebb-e a bicikli nálam. A harmadik templom kertjében végre találok vízcsapot. Kiérek a házak közül és feltűnik a Balaton!

     Fél hatkor úgy döntök, hogy itt fenn verek sátrat, nem gurulok ma már le  a lejtőn. Letérek egy földútra, majd ágakon átvergődve villanyvezetékek alatti kis rétre jutok. Sátorállítás után zuhanyozás, hajmosás. Vacsora löncshús, sajt, fehér bor. Egy közeli házból hangos "zene" hallatszik. 43 km

     Másnap reggel nyugat felől vészjósló viharfelhők formálódnak, úgy döntök, jobb, ha vasárnapot tartok. Hamarosan eloszlanak a felhők, meleg van, tűz a nap - de most már maradok. Az árnyékba húzódva olvasok, estére mindkét Marokkó könyvem végére jutok. Egész nap élénk forgalom van a közeli főúton, este 9-kor a közelben motorfűrésszel kezdenek működni...

2016. 5. 9. Hétfő

 

Mencshely - Várvölgy

 

 

     Gyönyörű tavaszi időben gurulok le a lejtőn a Balaton irányába. Óbudaváron vizet töltök a templom mellett. Gyönyörű a vidék, amerre nézek, festői szépségű apró falvak, hosszan elterülő szőlőskertek. Szentantalfán és Tagyonban rövid kitérőt teszek a templomokhoz. Zánkától Tapolcáig több kisebb emelkedő, enyhe forgalom, nagyon kellemes út, szép kilátással Badacsonyra, Gulácsra, Csobáncra. 

     Ebéd Köveskúton az élelmiszerüzlet előtti padon, veszek egy megyei lapot is. Utána felsétálok a református  templomig, szép régi épületeket, még egy mosóházat is látok. Meg egy fakerítést egy verssel...  Fél háromkor megállok egy kávéra  Gyulakeszin a presszóban. Unott csaposnő, hangoskodó vendégek, régi papírpénzek a falon, az asztalon a Bors...

     Fél négy előtt a tapolcai tavas barlangnál vagyok - az utolsó látogatás aznap, egyedül vagyok. A pénztárosnő érdeklődik az utam felől. Egy fiatal vezetővel végigmegyünk a geológiai tárlaton, megnézek egy kisfilmet 3D-s szemüvegben. Aztán egyedül csónakázhatok a barlangban - az idős őr szerint ez a legnagyobb ritkaság. Nem is kell nagyon evezni, kézzel lehet hajtani a csónakot a szűk járatokban. A barlang varázslatos.

Aztán még sétálok egyet a környéken, eszem  egy gyroszt. Tapolcát biciklivel körüljárom, kétszer is összefutok egy kisfiát sétáltató apukával, aki hosszasan érdeklődik, majd sok szerencsét kíván. A Malom- tónál még lezárom a biciklit és elsétálok a református templom felé. A városból kivezető út átvisz a volt katonai lakótelepen, majd az egyenes úton Lesenctomaj következik.  A temetőben vizet vételezek. Innen erős emelkedők jönnek, pincék sora követi egymást. A megyehatárt jelző tábla után letérek balra és a búzatábla melletti füves területen este 8-kor sátrat állítok. 39km

2016. 5.10. Kedd

 

Várvölgy - Nemesvid

 

 

     Borult az ég, nyirkos kellemetlen idő van. Indulás után hamarosan elérem Várvölgyet, a falu után 40 perc tolás jön, a szép gesztenyefasor látványa vidámít.  Aztán hosszan ereszkedem a széles völgyben, erdők között. Hamarosan Keszthelyen vagyok, a belvárosi utcán egy pizzát ebédelek. Mindenen, az árakon is meglátszik az idegenforgalom hatása. A  Festetics-kastély udvarát körbesétálom, a sétálóutcán a biciklit  tolva egy régiségboltot fedezek fel, ahol érméket is találok. A parkon át lejutok a Balaton partjára, az olimpikonok emlékművénél vizet is tudok tölteni. Az üzletsoron sört veszek, a parkban pihenek fél órát. Ezután a Balaton-parti bicikliúton haladok. Gyakran felverik a gyökerek, de a mellette futó főút életveszélyesen keskeny. 

     Letérek Fenékpusztára a Valcum  késő-római erőd romjaihoz, érdekesek a régi pusztai épületek is. A somogyi megyetáblánál vagy 10 percig beszélgetek egy Róbert nevű bicajossal, aki maga is hosszabb túrára készül. Balatonszentgyörgynél a vasúti sorompónál való hosszas várakozás után mellékútra térek: kis forgalmú, de rossz minőségű út. Az autópálya kereszteződés, Hollád után  zuhogó esőben, elhagyatottnak tűnő falvak között haladok - lehúzott redőnyök, üres porták, nyomott hangulat. Marótpuszta cigányok lakta hely, egy biciklis kisgyerek a puszta végéig követ. Somogyzsitfánál végre alább hagy az eső. Szőcsénypuszta után 3 km-rel letérek az erdőbe. Elég sok a tüske,  de egy erdei csapás mellett találok egy helyet a sátornak. 8-kor a hálózsákban vagyok, éjszaka erős őzugatás hallatszik minden irányból, vaksötét van. 53km

2016. 5. 11.-12. Szerda, csütörtök

 

Nemesvid - Nagyrécse

 

 

    Nyirkos reggel, gombászók jönnek, nagytestű állat csörtet el a közelben. Levelet írok, csak délben indulok tovább. Nemesvidben bevásárolok és feladom a levelet. A falu közepén lévő parkban megebédelek.

       Ez már teljesen más arca Magyarországnak, mint a két nappal ezelőtti. Somogysimonyi után visszaérek Zala-megyébe. Zalakomárnak csak a peremét érintem, s amikor az egyik út menti keresztet fényképezem, rám szólnak, hogy kit keresek?! Galambokra hosszabb emelkedő visz fel, a templomnál kis időre elered az eső. A faluból kivezető úton még utánam szólnak:" Öcsém, be aztán..." a végét már nem hallom... A haladást a fő úttal párhuzamosan futó, erősen hullámzó, gyümölcsösökkel szegélyezett régi úton folytatom. Vizet a nagyrécsei temetőben vételezek, majd táborhelyet keresve a víztoronytól egy pocsék, kövezetlen úton haladok. Egy keresztnél letérek az akácos mellett vezető, dombról leereszkedő útra. Nyugodt sátorhelyet szeretnék a várható holnapi esőnapra. Leérve az erdő szélén kikerülök egy dagonyát és végre lesátorozok, este van. Háromnegyed 11-kor zuhogni kezd, egész éjszaka esik. 29km

      Másnap délelőtt egy kis időre eláll, aztán délben újrakezdi és alkonyatig zuhog az eső.

2016. 5.13. Péntek

 

Nagyrécse - Kiskanizsa

 

 

     Reggelre kisüt a nap, de néha még eltakarják a felhők. Kilenc után indulok... a dagonyán átjutni nem gond, viszont ahol kb. 20 méteren szántóföld volt, ott most sártenger vár. Alig tudok átkecmeregni rajta, csupa sár mindenem. A keresztig mezítláb megyek, ott gyors tisztogatás következik. Kb. fél 11-re elérek a nagyrécsei temetőig, ahol vízcsap van. Egészen délig tart, mire sikerül a biciklit és magamat is elfogadható állapotba hozni. Meg is borotválkozom, először az úton. 

    Nagykanizsa előtt motoros baleset után helyszínelnek a rendőrök. A városba érve a 7-es útra jutok, egy Coop-ban bevásárolok és egy közeli lakótelepi padon megebédelek, újságot olvasok. A Kinizsi utcán bejutok a városközpontba, egyenesen a főtérre. Gyalogosan végigjárom, egészen a Művelődési Központig megyek. Háromkor beülök egy pizzára a Kóbor-ló presszóba, de a pultos figyelmeztet, hogy ne hagyjam felügyelet nélkül a biciklit, így inkább kiülök mellé. A városból kivezető útnál majdnem eltévesztem az elágazást Szepetnek felé, de útbaigazítanak. Kiskanizsa után nem sokkal barátságos fenyveserdő hívogat. Kikerülhető sorompó őrzi. Nem akarok túl közel sátorozni a határhoz, így a korai táborverés mellett döntök. Bemegyek az erdőbe, de az a látszat ellenére nem bővelkedik alkalmas helyekben. Fél hatra azért felállítom a sátramat, most először támadnak a szúnyogok. 16 km

2016. 5. 14.-15. Szombat, vasárnap

 

Kiskanizsa - Murakirály (Horvátország)

 

 

     A korai indulást meghiúsítja, hogy egészen délig zuhog az eső. Szúnyoginvázióban pakolok, 14.30-kor végre elindulok, de újra zuhogni kezd és abba sem hagyja Szepetnekig. Dombokat mászok meg az úton, Semjénházába legurulva focimeccs zajai és hangos délszláv zene fogadnak. Innentől Letenyéig mindenhol kétnyelvű falunévtáblák köszöntenek. Négyre Molnáriban vagyok, ötre a letenyei elágazásnál. Nem sikerül elköltenem a maradék 500 forintomat, minden zárva van. 

     A hatalmas régi határátkelő magyar oldala üresen tátong, elhagyatott a horvát oldal szolgáltató komplexuma is. A Mura hídján ott a széthúzható szögesdrót. A magyar határőrnőtől elköszönve mennék tovább a sorompók között... s nem veszem észre a horvát határőrt, aki ellenszenves hangon kiabál rám: "are you drink?!  are you drugs?!" és mélyen a szemembe néz. De nem, egyik sem...nem is ittam, nem is drogoztam... A kis incidens után átenged...  17.45 Horvátországban vagyok, az üresen tátongó váltóhelyek között akad egy működő. Váltok 50 eurót, hazulról is hoztam apró kunát, így most 534 kuna a vagyonom. 

     Kikerülöm az autópálya csomópontot, egy mezőn haladó aszfaltos úton jutok be Muracsányba (Goričan). Az első benyomások az országról: több ember az utcákon, sok a biciklis, vakolatlan házak. A hangulat Szerbiára emlékeztet. Muracsány főterén biciklis gyerekek figyelik, merre megyek és jönnek utánam. Megnézek egy érdekes díszítésű templomot, majd bevásárolok, megyek tovább. Közvetlenül Murakirály (Donji Kraljevec) után letérek egy földútra. Három oldalról fákkal  körülvett lekaszált rét szélén állítom fel a sátrat, este nyolcra. 32 km

     Másnap egész délelőtt esik az eső, délután már nem látom értelmét elindulni az előttem álló városokba, így újabb pihenőnapot tartok. A hatodikat a 15 nap alatt!

 

     

    

     

 

 

 

. 

 

Indulás újra

Holnap, május elsején, reggel 9-kor indulok 5. utamra, melyet másfél évesre tervezek.  Hazaérkezés előreláthatóan 2017 október elején.

A tervezett útvonal Portugáliáig: Komárom - Letenye - Zágráb - Rijeka - Bologna - San Marino - Perugia - Carrara - Parma - Como - Liechtenstein - Luzern - Bern - Genf - Lyon - Valence - Saint-Alban-sur-Limagnole - Rodez - Carcassonne - Andorra -  Lérida - Jaca - Pamplona - Bilbao - Oviedo - La Coruna - Finisterre-fok - Santiago de Compostela - Valence.

Július végére szeretnék Portugáliába érni és ott is leszek egészen decemberig. Szeretném ezt a csodálatos és számomra olyan közelinek érzett országot alaposan megismerni, a lehető legalaposabban bejárni, nyelvet tanulni. Augusztus közepétől október elejéig mintegy másfél hónapot szeretnék az Azori-szigeteken és Madeirán tölteni, oda sajnos nincs hajójárat, így kénytelen vagyok a kerékpárt és a csomagokat a kontinensen hagyni és ott hátizsákos-gyalogos turistaként ismerkedni a szigetekkel. A téli hónapokat (január-február-március) Marokkóban töltöm majd, visszaérve Európába április-május hónap és június első fele azzal telik majd, hogy feljussak Dél-Spanyolországból Észak-Dániáig (Almeríától Hirtshalsig) - Spanyolország mediterrán, majd Franciaország atlanti partvonalát követve, ezután Belgiumon, Hollandián, Brémán, Hamburgon és Schleswig-Holsteinein át. Hirtshalsból járnak a komphajók Izlandra, utamat a Feröer-szigeteken megszakítom majd egy hétre, ezután július-augusztus hónapokat Izland körbejárásával töltöm majd. Szeptember elején érkezek vissza hajón Hirtshalsba, majd Lübeck, Berlin, Drezda, Kutná Hora és Jihlava érintésével térek vissza Komáromba. Az út becsült hossza 20 ezer km.

Terveim szerint útinaplóm másolata ezen az oldalon fog két-három hetente megjelenni.

A tervezett útvonal zölddel szerepel, eddigi útjaim feketével, pirossal és kékkel

Az 5. útról eddig két riport jelent meg:

Beszélgetés Bujna Zolival, a Csárdatúra honlapján:
https://www.facebook.com/csardatura/posts/1096024333752185:0

Bárány János riportja a felvidek.ma oldalon:
 http://felvidek.ma/2016/04/vasarnap-delelott-indul-ujabb-utjara-a-vilagjaro-komaromi-kerekparos/

Komárom

Immár két hete itthon. Az Út folytatódik jövő márciusban...

Harmanli

Tegnap delutan megerkeztem Bulgariaba, most a hatar kozeleben levo Harmanli varosabol irok. Ez az utolso utkozbeni beszamolo errol az utrol, majus 11-en, delutan 5-re erkezek meg Komaromba, a Klapka terre.

Amennyire emberprobaloak voltak a teli honapok, annyira idegtepo volt az utobbi egy honap Ciprustol idaig. Bar amikor uj kereket voltam kenytelen vasarolni Nicosiaban, tartottam tole, hogy ez lesz, de mivel nem volt mas valasztasom, maradt a remeny, hogy kibirja az onnan hazaig hatralevo 2500 km-t. Ugy ezer kilometer utan (Balikesir magassagaban) aztan elkezdtek szep lassan kitorni a kullok, idaig 5-ot csereltettem ki, de a maradekot is ki fogom Plovdivban, ahol meg egy-ket napos megallot tervezek, akarcsak Szofiaban.

Nicosiat elhagyva meg par napot Eszak-Cipruson toltottem, meglatogatva az Ot Ujj-hegysegben az eles gerincen a nevehez huen jo szeles Boufavento varanak romjait, egy ejszakat Hazreti Omer turbejenel toltve a tengerparton, majd a Belapais frank-gotikus apatsaga kovetkezett es vegul (termeszetesen ujabb jokora, felnapos kesessel) foljutottam a hegyseg torok neverol elnevezett Besparmak hajora. Ismet ejfelkor futott ki a hajo a tengerre, a hajnal mar ugy 30 km-rel a torok partok elott, a fedelzeten talalt, majd 9-kor kotottunk ki Tasucuban. Itt jott a feketeleves...

Az Ot Ujj-hegysegben

Irtam mar, hogy a tervezett libanoni utazasom a junius 21-en lejaro utlevelem miatt esett kutba. A potrohos torok hataror szinten erre hivatkozva tartoztatott fel a kikotoben. Persze, penzzel mindent meg lehetett oldani - vegul majdnem egyhonapi koltsegvetesem, 130 euro banta a dolgot (teljesen legalisan, kezzel bejegyezve az utlevelbe a "vizumot"). A hab a kaven a vizum husznapos lejarta volt. Elottem 1300 km rettento nehez hegy-volgyes terepen. Vegul is sikerult az utolso nap estejere (aprilis 19) odaernem a gorog hatarra egy kitort kullokkel attalpalt felejthetetlen ejszaka utan. De nem is reszletezem tovabb, hiszen nem a panaszkodas a celom ezzel az utolso bejegyzessel.

Ebbol a hajszabol kovetkezett aztan, hogy szinte sehol nem volt idom rendesen korulnezni, elmaradt mellettem Antalya, Burdur. Usak es Balikesir. Egyedul a Torokorszag "bananpartjan" allo anamuri varat, a Burdur melletti Insuyu-barlangot es Bandirma varosat tudtam megnezni. A tengerparti nyarbol a Nyugati-Toroson aterve sikerult visszaternem a telbe, egy Dinar melletti benzinkuton talaltam menedeket a zuhogo eso elol, ami reggelre massziv havazassa valtott (a helyi ujsag szerint utoljara 45 eve havazott itt aprilisban). Az Anatoliai-fennsik nyugati peremen az orkanereju szel es a vegetnemero emelkedok tettek probara. Ismet sok segitseget kaptam a torokoktol, mar nem is szamoltam a fuvarajanlatokat, a mar emlitett benzinkutrol se engedtek el elelem nelkul, az utolso napon pedig Kesanban egy talalomra megszolitott jarokelo szegodott onkentes segitomul. Az emberek segitsege annal fontosabb volt, mivel legalis kirablasom ota minden kurus kiadasat otszor meg kellett fontolnom.

A banan hazajaban, Anamur es Alanya kozott

Alanya mellett, Avsallar tengerparti nyaralohelyen volt reszem az ut egyik legemlekezetesebb talalkozasaban. Egy aleppoi epitesz szolitott meg, aki az udulohely promenadjan narancslevet arult. Elmondta, hogy o is mindig szeretett volna utazni, csak hat igy eleg nehez. A ISIS gyilkosai (akiket o nem is tartott muszlimoknak) miatt menekulni kenyszerult csaladostul es most egyik naprol a masikra elnek menekultkent, akarcsak meg sok-sok ezren, a torok "munkaadok"kenyenek-kedvenek kiszolgaltatva. Elszegyelltem magam a sajat "nehezsegeimre" gondolva es nemi penzt akartam neki adni, amire neki sokkal nagyobb szuksege volt, de mondanom se kell, hogy nem fogadta el, meg o ajandekozott meg nehany naranccsal... Sziria 5 evvel ezelott teljesen bekes es biztonsagos orszag volt... Es ez barmelyik orszaggal megtortenhet, ha a vilag imperialista eroinek erdekei ugy kivanjak.

Egy nappal a vizum lejarta elott, rohanvast kereszteztem a Dardanellakat Gallipolinal es 10 honap utan (a ciprusi honapot nem szamitva) visszaerkeztem a foldrajzi Europaba (meg ha Gruziat es Ormenyorszagot nem is lehet igazan azsiai orszagnak szamitani). A veres emleku (pont szaz eve zajlottak le itt a gallipoli csata verfurdoi) Saros-oblot elhagyva meg jopar km volt a Marica (Maric, Evrosz) folyo, a gorog-torok hatar a farkasszemet nezo gepfegyveres katonakkal es a mindketoldali
nemzetiszinu hidkorlattal. Itt lattam hosszu ido utan ujra magyar es szlovak rendszamu kamionokat (akadt boven a vagy 5 km hosszu kamionsorban). A husznapos hajszat a hatartol nem messze, Peplosz falu kozeleben pihentem ki egy ejszakai rendori rajtautessel fuszerezve. Az alig 130 km-es gorog szakaszon haromszor allitott meg a rendorseg es haromszor kellett elovennem szegeny kierdemesult (nyugdijazasra) utlevelemet. Az EU keleti hatarat hiszterikus mertekben megerositettek a menekultek tomegei igy nem tehetnek mast, mint nekivagnak a Foldkozi-tengernek. Az eredmenyt lathatjuk a mindennapi hirekbol...

Ket ev utan ujra itt vagyok hat a szep tavaszi Bulgariaban. Nem titkolom, hogy nagyon szeretem ezt a hosszabb es alaposabb latogatasra erdemes orszagot es most kicsit lelassitok, mielott a Balkan-hegysegen atkelve (remelhetoleg mar jobb kullokkel) a IV. ut legutolso szakasza kovetkezne, Szerbian es Magyarorszagon at Komaromig.

Nicosia

A vilag egyetlen ketteosztott fovarosanak egy kis mellekutcajaban ulok, egy fekete bevandorlok altal mukodtetett helyen, par szaz meterre a Zold Vonaltol, athallatszik a szomszedbol a muezzin kialtasa. Kevesebb, mint harom oram van, igy most csak gyorsan megprobalom osszefoglalni az elmult tobb mint egy honapot. 4-re megyek vissza abba a sztrovoloszi bicikliuzletbe, ahol addigra igertek az uj kereket, ami remenyeim szerint mar ki fogja birni Komaromig... Tobb napos idegtepo maszkalas, legalabb tiz bicikliuzlet vegigjarasa utan megadtam magam sorsomnak, es belattam, hogy a tonkrement kerekagy kicserelese ezen a szigeten a lehetetlenseggel egyenlo (volt, ahol egyenesen megmondtak, itt senki nem javit semmit, mindenki ujat vesz). A kerekparozas nepszeru sport Cipruson, uton-utfelen vekony kerekeken suhano orszaguti biciklistakkal talalkoztam, akik altalaban igen keves figyelemre meltattak. Itt (bar ihato) senki sem issza a csapvizet, viszont mindenutt vizautomatak mukodnek, es az utikonyv szerint a ciprusiak koreben "connoisseurs attitude" honol a hegyi forrasvizet illetoen. A napi elelemkoltseg minimalisan masfelszerese a torokorszaginak. Egy szo mint szaz, ez egy fejlett, magas eletszinvonalu, majdnem kizarolag az idegenforgalomra es a bankszektorra, meg persze az ezrevel itt letelepedo "ujoroszok" penzere tamaszkodo orszag, a haboruban ego Kozel-Kelettol szinte egy kohajitasnyira.

Az elmult egy honapot Aphrodite gyonyoru szigeten toltottem es kb 900 km-t tettem meg foldjen, az elso 90-et leszamitva a deli, gorogok lakta reszen. Holnap indulok vissza Kyrenia (Girne) kikotojebe, ahol hajora szallok Torokorszag fele es onnan mar egyenesen hazafele tartok.

A "Mennyorszag"

Mersint elhagyva meg tobb mint szaz kilometeres ut vart ram a kompkikotoig, Tasucuig, a tengerparton, citromligetek es okori romvarosok (a hatalmas teruleten elterulo Elaioussa kevesse ismert, de vetekszik a leghiresebb es latogatottabb vilagoroksegekkel) kozott. A ket varbol allo (egyik egy partkozeli szigeten, masik a parti sziklakon) Leanyvar (Kizkalesi) utan jott a torokorszagi szakasz talan legemlekezetesebb latvanyossaga, a "Mennyorszag es Pokol" (Cennet ve Cehennem) karsztkepzodmenyei - a "Mennyorszag" jo harminc meter atmeroju hatalmas felszakadt barlangnyilasa a melyben fakado karsztforrassal es barlangi folyoval; a Pokol pedig a yucatani cenotekhoz hasonlo felulrol felszakadt barlang, ahova csak odafentrol vethetnek pillantast a szedulestol nem tarto latogatok es persze a szakadek peremeig mereszkedo kecskek. Narlikuyu ("granatalmakut") faluban meg az Asztma-barlang (Astim) es a harom graciat abrazolo okori mozaik kinalkozik megemlitesre. Meg az okorig visszanyulo tortenelmu Silifket is meglatogattam (var, muzeum, okori hid), ekkor mar viharos szel fujt, mely masnap, Tasucuban orkanerejuve fokozodott. Mivel a hajom ejfelkor indult, a nap nagy reszet taborhelyemen, egy kis betonepuletben toltottem, ahol reggelre szarnyra kelt a csomagokra hasznalt autoponyva (azota a satorponyvat hasznalom).

Viharos tenger Kyrenianal

A komphajo jo ket ora kesessel indult. A behajozas is eleg kalandosra sikerult, villamok, mennydorges es ekozben zuhogo ho, majd a sikos padlon le- es folpakolas (repuloteri csomagatvilagitas) utan jutottam fol a hajo fedelzetere. Tarsasagom is akadt, Janick es Pierre, a quebeci biciklis vilagutazok szemelyeben (http://nomadesxnomades.com/), akik a norvegiai Nordkapprol Del-Afrikaba tartanak, de tobbek kozott mar korbebicikliztek a Csendes-oceani "tuzgyurut" is, a sziberiai Magadan-Jakutszk utat is es az elmult 20 ev nagy reszet uton toltottek.. Masnap reggel, eros hullamzasban megtett hajout utan tuntek fel Ciprus partjai, melyeket eletemben masodszor pillantottam meg (eloszor 10 000 meter magasbol, tizenot eve a Tel-Avivba tarto repulon, ahonnan az egesz szigetet be lehetett latni). Kyrenia a Pentantadaktilosz (Ot ujj) hegyseg labanal, az Eszak-Ciprusi Torok Koztarsasag (KKTC) talan fo turistakozpontja. A torok megszallas alatti orszagresz sem szukolkodik turistakban, a helyi turistairodaban magyar prospektusokkal is ellattak (irgalmatlan rossz forditas, de a szandek a lenyeg). Meg hosszasan beszelgettem egy kavezoban kedves kanadai utitarsaimmal, akiktol azzal bucsuztam el, hogy tul kicsi ez a sziget, hogy ne talalkozzunk ujra (igy is lett, a Cedrusok volgyeben futottunk ujra ossze harom hettel kesobb).

Sietnem kellett a vendeglatoimmal, Paralimniben megbeszelt randevura, igy Kyreniabol, a var megtekintese utan a szokatlan baloldali forgalomban egyenesen Famagustaba mentem. A hegyeken atkelve a sziget belseje egyetlen idilli viragoskertre emlekeztett. A surun elovett fenykepezogep lenyomogombja viszont egyre kevesbe engedelmeskedett, csakhamar be kellett latnom, hogy ujat kell vennem... Eszakrol a lakossag tobbseget alkoto gorogoket teljesen eluldoztek, igy a nepsuruseg joval kisebb a deli orszagreszenel, a falvakban meg ott magasodnak az elhagyott ortodox templomok es az ujonnan emelt dzsamik. A lakossag zomet ma mar a Torokorszagbol attelepultek es azok leszarmazottai teszik ki. Famagustaban a kozepkori frank kiralysag epitmenyei (koztuk a dzsamiva alakitott Szent Miklos katedralis - furcsa egy gotikus katedralison torok zaszlot es dzsamit latni es a meresz ivek alatt suppedo szonyegeken lepkedni) es a velenceiek altal epitett varosfalak a fo nevezetessegek. Innen mar csak par km a szigetet ketteszelo "Zold Vonal", melyet brit katonak ellenoriznek (Del-Ciprusnak ez a resze a mai napig brit katonai bazis, bar ennek mar eleg keves jele van a garnizonokon kivul, tabla se jelzi a hatarat, pedig hivatalosan nem resze a Ciprusi Koztarsasagnak sem Dhekelia, sem Akrotiri). A tuloldalra erve egy kis templom mellett satoroztam, ahol szivmelegito figyelmessegkent nagy csomag elelmet es teat kaptam az ott lakoktol ("This is the Cyprus hospitality, my friend").

Paralimniben kedves vendeglatoim vendegszeretetet elveztem par napig, ekozben tettem egy kisebb kirandulast a Gkreko-fokra (epp a bojt elotti unnepen, a "zold hetfon" tettem ezt, amikor tomegesen piknikeztek a helybeliek a szabadban es a levegot betoltotte a sult tintahal illata). Sokan motorral zavartak a csendet, masok mar erosen illuminalt allapotban voltak, engem is megkinaltak borral. Vidam hangulatban folytattam utam a kolcsonbiciklivel (meg nem is mondtam, Paralimniben tonkrement az elso kerek, ujat kellett vennem azt is), amig annak is el nem szakadt a lanca... Nem csuggedtem, alig 12 km-es setara voltam az Agia Triada nevu telepulesreszrol, ahol ideiglenes otthonom volt.

Rendkivuli kiadasok sora utan, uj fenykepezogeppel es kerekkel indultam 10 naposra tervezett (18 naposra sikerult) szigetkoruli utamra. Nem talalok megfelelo jelzot erre a gyonyoru szigetre, kulonosen ilyenkor tavasszal, amikor minden viragba borul, ugyanakkor a citrusfelek teremnek es a nyaron szaraz medru vizfolyasok is megtelnek. Ket nap kivetelevel (a Troodosz-hegysegben) szinte nyarias meleg volt, a Limasszol melletti sostavaknal a szunyogok is megjelentek. Csak a hatso kerek gondja-baja arnyekolta be ezeket a napokat, nem kevesebb, mint hat kulonbozo alkalommal kellett segitseget kernem es hatszor hittem azt, hogy megoldottam a problemat. Hat nem...

A larnakai Hala Sultan Tekke

Csak a deli partvideken megtett utamon tobb mint harminc kulonbozo (nagyreszt tortenelmi nevezetessegu helyet, muzeumot) nevezetesseget latogattam meg, most csak megemlitem oket, reszletesen majd odahaza irok roluk: Larnaka varosa, a Szent Lazar-templom, a muszlimok szent helye a Hala Sultan Tekke es a rozsaszin flamingokkal teli sosto a repuloter mellett, Tenta-Kalavasos ostortenteti lelohelye, a limasszoli var es archeologiai muzeum. Marcius 3-an, 32-ik szuletesnapomat Kurion romai varos tengerpart fole magasodo hegye alatt unnepeltem egy erett grepfrutokkal teli gyumolcsosligetben satorozva. Kovetkezo nap alkonyatra erkeztem meg a sziget nevezetes helyere, a hagyomany szerint Aphrodite-Venusz szuletesenek helyere, Petra tou Romiou-ba, igy pont lathattam a naplementet a parti sziklakrol. Meglatogattam a regi (Palea) es az Uj Paphoszt, utobbi varos teljes egeszeben a vilagorokseg reszet kepezi, a romai mozaikokkal, a varral es a korakereszteny katakombakkal. Itt egy citromligetben ejszakaztam, a belvaros kozvetlen szomszedsagaban. A sziget legnyugatabbi partszakasza, Akamas kovetkezett, mely ma is teljesen lakatlan, csak a terepjaros hangoskodok zavarjak meg a vegtelen nyugalmat, csendet es tisztasagot ezen az idilli helyen. Polisz varosabol az egyre aggasztobb kerek es penzfogyta miatt mar gyorsan tertem vissza, de rovid bepillantast nyertem a Troodosz-hegysegre is (Cedrusok volgye, Kykkos-monostor, kozepkori falfestmenyekrol hires apro kotemplomok Pedoulasz es Kalopanagoiotisz falvakban). Talan a Cevennek-hegyseghez hasonlithatnam ezt a hegyseget, meredek hegyoldalaival, hatalmas, de ritka fenyveseivel, keskeny kanyargos utjaival. Egyedul itt okozott komoly gondot a satorhelytalalas, egy alkalommal az utpadkan kenyszerultem tolteni az ejszakat, amit a beazo sator sulyosbitott. Paralimnibe visszaterve egy pihenonap utan elbucsuztam vendeglatoimtol es utra keltem, de nem jutottam messzire, az ilyenkor csendes turistaparadicsom, Agia Napa tengerpartja olyan, hogy csak a turistacsalogato prospektusok jelzoivel tudnam leirni, azt meg nem akarom... Persze, csak ilyenkor, nyaron, ugy hallottam szinte moccanni se lehet a zsufoltsagtol. Utam soran ket-haromszor azert megfurodtem a Foldkozi-tengerben, ami nem is volt olyan hideg, az augusztusi Feher-tengernel mindenesetre sokkal kellemesebb volt.

Hajnal Aphrodite szulohelyen