Kutaiszi

Mar egy hete megerkeztem szerencsesen, bar nem akadalytalanul Gruziaba, eletem 43. (bicilklivel 27.) orszagaba. Most Kutaisziben vagyok, kicsit modositottam a terven, mielott felmennek Szvanetiaba, eloszor tettem egy kort a kolhidai siksagon (Batumi - Kobuleti - Ozurgeti - Vani - Bagdati, majd innen vissza Szamtredian at Potiba).

A kelet-torokorszagi szakaszrol: Fatsa utan alig talaltam taborhelyet, a hegyoldalba kellett felmasznom egy keritest kiakasztva egy osveny peremeig, majd masnap atkeltem Torokorszag leghosszabb alagutjan (3820 m). Nagyon jol tudtam haladni kelet fele, csak a forgalom volt oriasi es alig-alig lehetett latni a tengert. Megalltam a jelentosebb varosokban: Ordu nagy kikotovaros kulonosebb latnivalo nelkul, egy kulturhaznak hasznalt 19. sz.-i templommal, parutcas kis ovarossal, ahol alig fertem el a biciklivel a sok autotol. Meg aznap elertem a kovetkezo tartomanyi szekhelyre, Giresunba, ahol alkonyatkor felmasztam a varhegyre - a ramadanvegi tobbnapos unnep estejen a fel varos ott piknikezett. A tartomany a mogyorotermesztesrol hires es csakugyan majdnem az osszes hegyoldalt mogyorofak boritanak (szinte tankonyvbe illoen valtakozott kelet fele haladva a dohany Samsunnal, a mogyoro Ordu-Giresun videken es a tea Trabzon-Rize kornyeken). Itt konnyebb volt helyet talalni, a mogyoroligetekben pont eleg a hely es arnyek a satorozashoz. Egesz a hatarig sok volt az alagut es idonkent  az ellenkezo iranyban lattam megpakolt bicikliseket is (koztuk egy kinait, akinek hatul utazott a kutyaja...). A 105. napon erkeztem meg a 300 ezer lakosu Trabzonba (a kikotobol kozvetlen jarat van Szocsiba is). A varos nyugati szelen megalltam a falfestmenyeirol hires Hagia Sofia-templomnal, ami negyven evig muzeum volt, sokatmondo, hogy 2013-ban atalakitottak mecsette. Egyebkent pont az elnokvalasztasi kampany kellos kozepe volt, Erdogan, aki mar 11 eve miniszterelnok, most elnokke avanzsalt (Rizeben, szulovarosaban egyetemet is neveztek el rola), mindenfele Erdogan-kisbuszok szaguldoztak Erdogan-dalokkal es szinte minden falrol az o portreja nezett szembe. A varosmagot nagyon jol megmaradt falak ovezik, es van egy szep 15. sz.-i mecset is, amit a teljes rokonsagat kiirto I. Szelim szultan emeltetett erzelmes modon az anyja tiszteletere.

Kisse aggodva indultam el a hegyek fele, mert sav froccsent a bal szemembe, mikor a berozsdasodott elemeket probaltam megtisztitani. Meg 3-4 napig ereztem, hogy csip, de hala Istennek rendbejott. Majdnem 50 kilometeres ut vart ram az 1200 meteren levo sumelai monostorhoz. Macka varosaig eleg szeles volgyben haladt az ut, onnan meredek 17 km-es ut kovetkezett. A sziklafalba epult monostorhoz vegul lepcsos erdei osveny visz fol. Hihetetlen autoaradat volt az uton, a gyonyoru patakvolgyet pedig beboritotta a szabadteri grillezok fustje. Unnepi hetvege... a vegen alig fertem at a rengeteg kocsi kozott, majd a tulekedes kovetkezett az 1923-ig szerzetesek altal lakott, majd sokaig lakatlan kolostor udvaran es a megrongalt falfestmenyek kozott. Mondanom se kell, hogy satornyi hely se volt a volgyben, ahol ne piknikeztek volna, de joval lejjebb, egy hatalmas maganyos szikla toveben talaltam vegul is helyet. 

Egy dolog a foldrajzkonyvekbol tudni, hogy Rize tartomany es Batumi kornyeken tobb mint 3000 mm eso hull evente es mas a sajat boromon erezni. Egyik este jobb hijan egy parkoloban az aszfalton satoroztam, amikor a tenger felol erkezo kicsinek tuno felhobol annyi eso hullott, hogy ugy kellett masnap reggel kimerni a satorbol es jo harminccentis vizen atgazolva jutottam vissza az utra. Az utat szegelyezo sziklafalrol mindenutt vizesesek hullanak ala es persze minden hegyoldalat tea borit, valamennyi varosban teagyarak mukodnek. Ardesenben azert alltam meg, hogy a Koszovoban elvesztett regi helyett uj esokopenyt vegyek, de vegul harom napig 'vendegeskedtem' itt, jobb hijan a varosszeli folyoparton, ugyanis ezuttal a hatso kerek tengelye ment tonkre (a helyi muhelyben eloszor a fogaskerekekre mondtak hogy ki kell cserelni es persze nem volt nekik olyan, mint nekem, igy Isztambulbol kellett rendelni, ami 3 nap alatt jott meg, aztan, amikor kicsereltek, akkor derult ki, mi a baj).

Vegul a 112 napon erkeztem meg Gruziaba. Majdnem 10 ezer kilometert tettem mar meg a volt SZU teruleten igy az elsore kaotikusnak tuno allapotok az utakon nem voltak szamomra ujak. Nagy konnyebbseg, hogy az emberek tobbsegevel szot tudok erteni (persze sokan csak gruzul tudnak). Meg Torokorszaghoz kepest is sokszor szolitanak meg es nemcsak azert, hogy koszonjenek, hanem a tobbseg oszinte erdeklodessel es szimpatiaval. Volt olyan nap, hogy harom kulonbozo helyen vendegeskedtem (rogton indulaskor falusi jarokelok meghivtak sorozni, aztan a dinnyeszedok kinaltak meg dinnyevel es csacsaval / ez a gruz vodka/, vegul Galaktion Tabidze gruz iro muzeumaban meghivtak ebedre es a kedves muzeologusno nem engedett el mielott nem fogadtam el harom kilo almat... De meg hosszasan folytathatnam, egy het utan elmondhatom, hogy ez az eddigi legvendegszeretobb orszag, ahol jartam.

Batumit az utobbi evekben megprobaltak fekete-tengeri Las Vegassa alakitani, nem kis sikerrel... a tengerparti bulvaron egymast erik az uj kaszinok es felhokarcolok, mogotte a Pausztovszkij irasaibol ismeros tortenelmi belvaros. Befele menve kaptam egy hatso defektet, csak amig kijavitottam, ketten is felajanlottak a segitseguket. Masnap a nap nagy resze elment a botanikus kertben, amely a tengerparti hegyoldalakon terul el es a vilag minden reszerol gyujtottek ossze novenyeket. De a szamomra eddig ismeretlen palmak es eukaliptuszok mindenfele megtalalhatoak, a kertekben megterem a datolyaszilva es minden nap talalok erett fuget az ut menten. A tengerparti uton Kobuleti elott dugoba keveredtem' a keskeny uton nem fert el a sok jarmu es meg en se fertem at a biciklivel. Megneztem Gonio es Petra varainak romjait, majd Kobuletiben a muzeumot (leginkabb a litvan rendszervaltassal foglalkozott a kiallitas...) meg egyszer megfurodtem a tengerben, majd Guria tartomany fele indultam. Az utrol leterve egy regi templom fele olyan utra keveredtem, ahol 2 ora alatt tudtam 3 km-t megtenni... Eleg sok kiterot tettem, de igyekszem minel tobb helyre eljutni es minel tobbet latni. Ez sokszor eleg nehez, nemcsak az utviszonyok miatt, hanem a 35-38 fokos, uveghazszeru hoseg miatt is. Ezenkivul az egyik ejszaka (miutan majdnem ejfelig beszelgettem a Rioni-parti dinnyefold gazdaival, akik borral es dinnyevel vendegeltek meg, miutan hivatlanul satrat vertem a foldjukon) akkora szel kerekedett, hogy mindket satorrud szilankokra tort, ugyhogy most uj satrat kell vennem. Az elmult napokban megtettem a kiterot a mar emlitett Tabidze-emlekhazhoz, koruljartam Vani varosat (okori asatasok a hegyen), majd Bagdatiban zarva talaltam a Majakovszkij-muzeumot. Tegnap este Dimi faluban aludtam, a foteren allo feszernek hasznalt volt kulturhaz (?) egyik szobajat kinyitottak nekem, majd helyi fiatalokkal beszelgettunk 11-ig bor es pipa mellett a Khaniszckali partjan. Innen Szamtredian at Potiba megyek, onnan fel Mesztiaba majd egy 2600 m-es hagon at leereszkedek ujra Kutaiszibe, majd megyek tovabb Tbiliszi fele.