Ujra Kutaiszi

A kigyo a terkepen beleharapott a sajat farkaba, ugy 600 km-es nyugat-gruziai kor utan visszaertem Kutaiszibe, innen mar Tbiliszi az irany. Inkabb nem is irom a jovoben, hogy mit mikorra tervezek, mert ugyis kozbejon valami, mint most is. Nevezetesen mar 4 napja ide kellett volna ernem, de mindig akadt valami kitero, valami kihagyhatatlan latnivalo, vagy csak a terep- es utviszonyok huztak at a szamitasokat.

A 120. napon irtam utoljara, 20 nappal ezelott. Akkor este, amikor eljottem innen (ugyanabbol az internetkavezobol irok most is), az elso huszonot centis jardaszegelyen feluteses defektet kaptam, majd sotetedesig a lakotelep kozonsegenek erdeklodese mellett belsot csereltem, majd kitekertem a bagdati ut melletti gyonyoru tolgyerdobe (Szamgoria-erdo) es ott ejszakaztam a szabad eg alatt, tavoli villamlas szinesitette az ejszakat. 

A 121. napon ujra bejottem Kutaiszibe, fo celom az volt, hogy vegyek egy uj satrat, de miutan a fel nap elment a bazar tuzetes bejarasaval (bar nem olyan regi, mint az isztambuli, forgalomban nem marad el tole...), majd kulonfele utcak felkeresesevel joszandeku utbaigazitasok utan, de eredmeny nelkul. Mindenesetre bejartam a varost, este felmentem a fo muemlekhez, a Rioni-folyo feletti dombon emelkedo, 11. sz.-i Bagrat-szekesegyhazhoz. Beszelgettem angolul egy Norvegiaba keszulo fiatalemberrel es le kellett raznom egy ramakaszkodo alkoholistat a buszpalyaudvarnal. Aznap este egy utmenti, hasznalaton kivuli bodeban ejszakaztam Kvitiri faluban. 

Sokan beszeltek nekem itt Gruziaban Dzsumber Lezsavarol, aki 54 evesen indult utnak es 9 ev alatt 6 kivetelevel a vilag osszes orszagaban jart biciklivel (http://www.healthylife.org.ge/travelling.php). Az oreg Lezsava alig egy honappal ezelott halt meg es majdnem mindenki ismeri a nevet az orszagban, a biciklis utazas fogalma sem ismeretlen errefele. Nem is lehet az, hiszen az Europa es Azsia kozotti egyik legfontosabb ut erre vezet es magam is tobbszor talalkoztam megpakolt biciklistakkal. 

A 122. napon 82 km-t haladtam a kolhiszi siksagon at nyugat fele, majd a tengerpart kozvetlen kozeleben, Szupszaban ejszakaztam, ahol az utmenti kavezo kedves pincernoje kinyitotta az uresen allo szemkozti epuletet es masnap kaptam reggelit is. Ezen a napon oriasi hoseg volt es hatalmas forgalom igen szuk uton. Szamtrediaban (kozlekedesi csomopont kulonosebb latnivalo nelkul) es Lancskhutiban alltam meg.

A 123. napon elbucsuztam a Fekete-tengertol, sekely, homokos es nagyon szemetes partszakaszon (uszni nem igazan lehetett a nagy hullamveres miatt), majd a nap nagy reszet Poti, a kikotovaros bejarasaval toltottem. A varos eleg nagy teruleten fekszik, igen sok regi, tornacos haz maradt fenn es legnagyobb resze csendes, almos. Tole delre a Paleosztomi-to vedett terulet (itt megalltam a latogatokozpontban). Kimentem a kikotobe es tobb hosszu beszelgetest is folytattam (a kisboltos elarusitono egy indiai biciklistat emlegetett, aki jart nala, de csak egy jehovista pamfletet hagyott maga utan... egy jarokelovel a varoskozpontban meg hosszas politikai vitaba keveredtem, szerinte az ukran nacionalistaknak van igazuk, szerintem meg nem. Mindenesetre a varost 2008-ban bombazta az orosz hadsereg, ugyhogy errefele talan tobb az indulat az oroszok ellen - mindenesetre orosz nyelven szidjak oket). Satrat itt se talaltam. Innen nyilegyenes, pocsek allapotu es forgalmas ut fut hosszan Szenaki fele, platansor szegelyezi es parhuzamos csatorna fut mellette. A Rioni-hidnal meg egy reszeg homokost kellett elkuldenem a francba, majd Kvilani faluban egy elhagyott epulet foldszintjen agyaztam meg magamnak (csak reggel jott ket oreg, de csak bamultak, nem szoltak semmit).

A 124. napon tettem egy kis kiterot Szenakiba, ahol megneztem a helyi muzeumot (egy terem az egesz), amely nagyreszt Zsiuli Sartavanak, az abhaz haboruban meggyilkolt politikusnak allit emleket. A nap hatralevo reszeben haromszor is megallitottak beszelgetni, a Khobi jaras hataran sargadinnye-arusok, Khobiban ujabb heves politikai vita, majd este Khamiszkuri faluban vacsora egy utmenti kis vendegloben, kozben a szomszedos asztaltarsasag athivott, majd nem is engedtek mar tovabb aznap, itt ejszakaztam vendeglatom, Gizo csaladjanal. Hihetetlen mennyisegu vodkat ittak meg, meg en voltam a legjozanabb a tarsasagban. Toszt mindenre. Az egyebkent teljesen megszokott Gruziaban, hogy pl. megallok egy kicsit pihenni az ut szelen, megallnak autoval es jegkremet vagy gyumolcsot adnak, majd koszonetet se varva mennek is tovabb...

A 125. napon sok ido elment szerelesre. A hatso belson alattomos defekt volt - kicsereltem a simara kopott hatso gumit a szinte teljesen uj elsovel es csak utana eresztett le, mar Zugdidi kozpontjaban. Itt bevasaroltam a hegyi szakaszra, majd sikertelen satorveteli kiserlet utan (alkalmi ismerosom, aki jol ismerte az osszes EU-misszioban erre jart magyar politikust, egy harminceves molyragta es dognehez satort kinalt eladasra) vegigsetaltam a fo setanyon, majd a Dadiani-kastely es a kastelypark kovetkezett. Innen az ut mar Abhaziaba (na oket aztan szidtak beszelgetopartnereim, volt, aki Szuhumibol menekult el a polgarhaboru idejen) megy tovabb, de en letertem a Szvanetiaba vezeto utra, amin nagyreszt turistakat szallito mikrobuszok kozlekednek. Amiota 4-5 eve megepult a muut Mesztiaig, hihetetlen merteket oltott az idegenforgalom, kulonosen sok a lengyel turista (talalkoztam biciklistakkal is, de mind a Kutaiszi repterre erkeztek). Tobbszor megalltak a buszosok is, de ragaszkodtam minden egyes kilometer sajat erobol megtetelehez. Sajnos az idegenforgalommal jar, hogy mindent minimum dupla aron kinalnak es nincs sok valasztasi lehetoseg, muszaj kifizetni. Amikor az elso "Hello Johnny" koszontes elhangzott a szokasos "здорово" helyett, mar sejteni lehetett a folytatast. 

A 126. napon egy nagy pafranyos mezo kozepen talaltam bivakhelyet es pihenonapot tartottam. Ejszaka aztan eleredt az eso es kenytelen voltam kimenni az utra, az elso (bezart) benzinkutig. Itt alig aludtam 1-2 orat, maris megerkezett a hatalmas rendorsegi terepjaro, ket ellenszenves rendorrel, kifejtettek, hogy ez nem Svajc, majd 15 km-en at rendori diszkiserettel indult a nap (127.) . Dzsvari utan feltunt az elso szvanetiai lakotorony (erodszeru, magas koepitemenyek) es elkezdodott a meredek emelkedok napokon at veget nem ero sora. Az ut az 1987-ben befejezett Inguri-vizieromu, majd viztarolo partjat kovette (a regi utat tobbek kozt magyar hadifoglyok epitettek, ma a viz alatt van). Gyonyoru vizesesek zugtak le a sziklakrol tobb helyen es jo sok alagut (termeszetesen kivilagitatlan, volt hogy tehenek husoltek odabent - nem is irtam meg, hogy mindenutt szabadon koszalnak, de meg a disznok is es rengeteg van beloluk). Tobbszor beszelgettem turistakkal (a buszok is mindig ott alltak meg fotozni ahol en) es kifizettem 16 larit 2 sorert es egy kis sulthalert (ezert az orszag tobbi reszeben bosegesen meg lehet ebedelni...). Este egy utmenti kis legelon ejszakaztam, ahol egy romos betonepulet biztositotta az eso elleni vedelmet. Masnap (128.) olyan faradt voltam, hogy 2-ig aludtam, igy inkabb ujabb pihenonap mellett dontottem. 

A kovetkezo 3 nap (129-131) kicsit egybefolyik, egyre folfele, egyre magasabbra az Inguri volgyeben, eloszor 3000, majd 4-5000 m-es hegyek kozott (regi almom volt meg belyeggyujto korombol latni a 4710 m-es Usbat es most sikerult). Napi 35 km-nel tobbet nem tudtam megtenni. Egy ures fahazban (a tulajdonos engedelyevel), majd az ut mellett a gyonyoru csillagos eg alatt ejszakaztam, mig elertem Mesztiat. A taj lelegzetelallito, megalltam nehany aprocska kotemplomnal (sokhoz mutatott tabla, de a par km-es kiterok is lehetetlennek bizonyultak), szinte szamlalhatatlan vizeses, nehany kohazbol allo falvak, majd Mesztia fele egyre sokasodo lakotornyok. A terulet a 90-es evekben meg torvenyenkivuli zona volt, ma viszont minden a turizmusrol szol, minden nap legalabb tizen kinaltak fel "guest-house"-t. Mesztia utan 5 km-rel aztan elfogy az aszfalt. Az ezutan kovetkezo szakasz (Mesztia-Usguli-Lentekhi, 132-135. nap) a legek szakasza volt:

Soha nem jartam meg ilyen magasan biciklivel (Zagar-hago, 2600 m), soha eletemben nem lattam meg ilyen magas hegyeket (Skhara, 5193 m) es soha ilyen nehez terepviszonyokkal nem talalkoztam (volt hogy egesz nap 10 km-t tettem meg, volt, hogy csak ugy tudtam tovabbmenni, hogy mindent lepakoltam a biciklirol es gyalog vittem fol). Mesztia utan hatalmas zivatar csapott le ram este, de az utfenntarto munkasok felajanlottak, hogy ejszakazzam naluk a kabinban. Usguli elott nem sokkal (az uton szinte kizarolag turistamikrobuszok kozlekednek es gazdag kulfoldiek terepjaroi) Kala falu bezart iskolajanak folyosojan talaltam menedeket az ismet egesz ejszaka tombolo vihar elol (utana az ut nagy resze viz ala kerult). Egyre magasabbra vitt az ut az Inguri vad szurdokvolgyeben, majd Usguli utan a turistajaratok is elmaradtak. Megtalaltam a modjat az eso elleni vedekezesnek, a biciklit hasznalom tamaszteknak es a tartalek satorrudat megfeleloen beekelve a ponyvat el tudom helyezni. Igy ejszakaztam nem messze a Zagar-hagotol egy szenaboglya mellett. Ezen a szakaszon csak terepjarok jartak (majdnem mindenki meg is allt par szora, tobb alkalommal kaptam elelmet is keretlenul), illetve ket tavolsagi biciklista: az angol Nick Hirst Szingapurbol tart Isztambulba es az ausztral Shane Emanuelle Biskekbol Londonba. De talalkoztam lengyel es litvan biciklistakkal is, akik ezt a vilagvegi utvonalat valasztottak. A lefele zotykolodes kozben (idovel a sziklakat kikerulhetetlen dagonyak valtottak fel) ujra eltolt a csomagtartom, ezuttal font. Szuszasi faluban aztan, pont az 5000. km-nel talalkoztam Kobaval, az Aeroflot volt pilotajaval, akinek az egyik baratja meghegesztette igen brutalisan, de remelhetoleg tartosan. 

Leertem Lentekhibe, majd rovid vendegeskedes utan Rckmeluri faluban (egy igazi szazeves, tornacos hazban, a Sarbogardon katonaskodott Szoszo csaladjanal) Cageri kovetkezett es a Chaniszckali volgyeben lassan elmaradtak a magas hegyek. Egyik ejjel a rengeteg hangya, maskor (az elhagyott chaltuboi tremalfurdoben) a szunyogok nem hagytak aludni. Egy darabig egyutt haladtam 4 lengyel bicajossal, ateltem meg egy ejszakai vihart, mara virradora pedig megerkezett a kanikula melle az orkanereju szel, olyasmi, mint ami a satrammal is vegzett. Ma van a 140. nap. Mire ment el az ido? Hat a rengeteg latnivalora - tegnapelott a Prometheusz-cseppkobarlangban voltam, tegnap a Szataplia-barlanghoz kellett felmasznom (a barlangon kivul a dinoszauruszlabnyomokrol hires a hely). Ma felmentem a Gelati-monostorhoz, majd a Mocameta-monostorhoz, vegul (egy borulassal szinesitve) visszajottem a varosba. Azon gondolkodom, hogy hazaerve megirom Gruzia utikonyvet, az utolsot magyarul 1971-ben adtak ki es nem a legfrissebb... Innen mar Tbiliszi fele indulok tovabb, de inkabb mar nem mondok elore idopontot...

Kutaiszi

Mar egy hete megerkeztem szerencsesen, bar nem akadalytalanul Gruziaba, eletem 43. (bicilklivel 27.) orszagaba. Most Kutaisziben vagyok, kicsit modositottam a terven, mielott felmennek Szvanetiaba, eloszor tettem egy kort a kolhidai siksagon (Batumi - Kobuleti - Ozurgeti - Vani - Bagdati, majd innen vissza Szamtredian at Potiba).

A kelet-torokorszagi szakaszrol: Fatsa utan alig talaltam taborhelyet, a hegyoldalba kellett felmasznom egy keritest kiakasztva egy osveny peremeig, majd masnap atkeltem Torokorszag leghosszabb alagutjan (3820 m). Nagyon jol tudtam haladni kelet fele, csak a forgalom volt oriasi es alig-alig lehetett latni a tengert. Megalltam a jelentosebb varosokban: Ordu nagy kikotovaros kulonosebb latnivalo nelkul, egy kulturhaznak hasznalt 19. sz.-i templommal, parutcas kis ovarossal, ahol alig fertem el a biciklivel a sok autotol. Meg aznap elertem a kovetkezo tartomanyi szekhelyre, Giresunba, ahol alkonyatkor felmasztam a varhegyre - a ramadanvegi tobbnapos unnep estejen a fel varos ott piknikezett. A tartomany a mogyorotermesztesrol hires es csakugyan majdnem az osszes hegyoldalt mogyorofak boritanak (szinte tankonyvbe illoen valtakozott kelet fele haladva a dohany Samsunnal, a mogyoro Ordu-Giresun videken es a tea Trabzon-Rize kornyeken). Itt konnyebb volt helyet talalni, a mogyoroligetekben pont eleg a hely es arnyek a satorozashoz. Egesz a hatarig sok volt az alagut es idonkent  az ellenkezo iranyban lattam megpakolt bicikliseket is (koztuk egy kinait, akinek hatul utazott a kutyaja...). A 105. napon erkeztem meg a 300 ezer lakosu Trabzonba (a kikotobol kozvetlen jarat van Szocsiba is). A varos nyugati szelen megalltam a falfestmenyeirol hires Hagia Sofia-templomnal, ami negyven evig muzeum volt, sokatmondo, hogy 2013-ban atalakitottak mecsette. Egyebkent pont az elnokvalasztasi kampany kellos kozepe volt, Erdogan, aki mar 11 eve miniszterelnok, most elnokke avanzsalt (Rizeben, szulovarosaban egyetemet is neveztek el rola), mindenfele Erdogan-kisbuszok szaguldoztak Erdogan-dalokkal es szinte minden falrol az o portreja nezett szembe. A varosmagot nagyon jol megmaradt falak ovezik, es van egy szep 15. sz.-i mecset is, amit a teljes rokonsagat kiirto I. Szelim szultan emeltetett erzelmes modon az anyja tiszteletere.

Kisse aggodva indultam el a hegyek fele, mert sav froccsent a bal szemembe, mikor a berozsdasodott elemeket probaltam megtisztitani. Meg 3-4 napig ereztem, hogy csip, de hala Istennek rendbejott. Majdnem 50 kilometeres ut vart ram az 1200 meteren levo sumelai monostorhoz. Macka varosaig eleg szeles volgyben haladt az ut, onnan meredek 17 km-es ut kovetkezett. A sziklafalba epult monostorhoz vegul lepcsos erdei osveny visz fol. Hihetetlen autoaradat volt az uton, a gyonyoru patakvolgyet pedig beboritotta a szabadteri grillezok fustje. Unnepi hetvege... a vegen alig fertem at a rengeteg kocsi kozott, majd a tulekedes kovetkezett az 1923-ig szerzetesek altal lakott, majd sokaig lakatlan kolostor udvaran es a megrongalt falfestmenyek kozott. Mondanom se kell, hogy satornyi hely se volt a volgyben, ahol ne piknikeztek volna, de joval lejjebb, egy hatalmas maganyos szikla toveben talaltam vegul is helyet. 

Egy dolog a foldrajzkonyvekbol tudni, hogy Rize tartomany es Batumi kornyeken tobb mint 3000 mm eso hull evente es mas a sajat boromon erezni. Egyik este jobb hijan egy parkoloban az aszfalton satoroztam, amikor a tenger felol erkezo kicsinek tuno felhobol annyi eso hullott, hogy ugy kellett masnap reggel kimerni a satorbol es jo harminccentis vizen atgazolva jutottam vissza az utra. Az utat szegelyezo sziklafalrol mindenutt vizesesek hullanak ala es persze minden hegyoldalat tea borit, valamennyi varosban teagyarak mukodnek. Ardesenben azert alltam meg, hogy a Koszovoban elvesztett regi helyett uj esokopenyt vegyek, de vegul harom napig 'vendegeskedtem' itt, jobb hijan a varosszeli folyoparton, ugyanis ezuttal a hatso kerek tengelye ment tonkre (a helyi muhelyben eloszor a fogaskerekekre mondtak hogy ki kell cserelni es persze nem volt nekik olyan, mint nekem, igy Isztambulbol kellett rendelni, ami 3 nap alatt jott meg, aztan, amikor kicsereltek, akkor derult ki, mi a baj).

Vegul a 112 napon erkeztem meg Gruziaba. Majdnem 10 ezer kilometert tettem mar meg a volt SZU teruleten igy az elsore kaotikusnak tuno allapotok az utakon nem voltak szamomra ujak. Nagy konnyebbseg, hogy az emberek tobbsegevel szot tudok erteni (persze sokan csak gruzul tudnak). Meg Torokorszaghoz kepest is sokszor szolitanak meg es nemcsak azert, hogy koszonjenek, hanem a tobbseg oszinte erdeklodessel es szimpatiaval. Volt olyan nap, hogy harom kulonbozo helyen vendegeskedtem (rogton indulaskor falusi jarokelok meghivtak sorozni, aztan a dinnyeszedok kinaltak meg dinnyevel es csacsaval / ez a gruz vodka/, vegul Galaktion Tabidze gruz iro muzeumaban meghivtak ebedre es a kedves muzeologusno nem engedett el mielott nem fogadtam el harom kilo almat... De meg hosszasan folytathatnam, egy het utan elmondhatom, hogy ez az eddigi legvendegszeretobb orszag, ahol jartam.

Batumit az utobbi evekben megprobaltak fekete-tengeri Las Vegassa alakitani, nem kis sikerrel... a tengerparti bulvaron egymast erik az uj kaszinok es felhokarcolok, mogotte a Pausztovszkij irasaibol ismeros tortenelmi belvaros. Befele menve kaptam egy hatso defektet, csak amig kijavitottam, ketten is felajanlottak a segitseguket. Masnap a nap nagy resze elment a botanikus kertben, amely a tengerparti hegyoldalakon terul el es a vilag minden reszerol gyujtottek ossze novenyeket. De a szamomra eddig ismeretlen palmak es eukaliptuszok mindenfele megtalalhatoak, a kertekben megterem a datolyaszilva es minden nap talalok erett fuget az ut menten. A tengerparti uton Kobuleti elott dugoba keveredtem' a keskeny uton nem fert el a sok jarmu es meg en se fertem at a biciklivel. Megneztem Gonio es Petra varainak romjait, majd Kobuletiben a muzeumot (leginkabb a litvan rendszervaltassal foglalkozott a kiallitas...) meg egyszer megfurodtem a tengerben, majd Guria tartomany fele indultam. Az utrol leterve egy regi templom fele olyan utra keveredtem, ahol 2 ora alatt tudtam 3 km-t megtenni... Eleg sok kiterot tettem, de igyekszem minel tobb helyre eljutni es minel tobbet latni. Ez sokszor eleg nehez, nemcsak az utviszonyok miatt, hanem a 35-38 fokos, uveghazszeru hoseg miatt is. Ezenkivul az egyik ejszaka (miutan majdnem ejfelig beszelgettem a Rioni-parti dinnyefold gazdaival, akik borral es dinnyevel vendegeltek meg, miutan hivatlanul satrat vertem a foldjukon) akkora szel kerekedett, hogy mindket satorrud szilankokra tort, ugyhogy most uj satrat kell vennem. Az elmult napokban megtettem a kiterot a mar emlitett Tabidze-emlekhazhoz, koruljartam Vani varosat (okori asatasok a hegyen), majd Bagdatiban zarva talaltam a Majakovszkij-muzeumot. Tegnap este Dimi faluban aludtam, a foteren allo feszernek hasznalt volt kulturhaz (?) egyik szobajat kinyitottak nekem, majd helyi fiatalokkal beszelgettunk 11-ig bor es pipa mellett a Khaniszckali partjan. Innen Szamtredian at Potiba megyek, onnan fel Mesztiaba majd egy 2600 m-es hagon at leereszkedek ujra Kutaiszibe, majd megyek tovabb Tbiliszi fele.

Fatsa

Most Fatsa varosban vagyok, meg kb egy het, mıre Gruzıaba erek, de nem sıetek, mıvel atgondoltam az egesz utıtervet es arra jutottam, hogyha szeretnek mındent megneznı es bejarnı, amıt terveztem, az ıdeı vısszateres lehetetlen, vagy rohanassal jarna, ezert ugy döntöttem, hogy novemberben lemegyek delre es a telet Cıpruson, valamıjnt a Taşucu kıkötöjeböl hajojarattal elerhetö Lıbanonban töltöm. Tehat augusztusban Gruzıaban, szeptemberben Azerbajdzsanban, oktoberben Örmenyorszagban leszek, majd Kayseriig az eredetı utvonalon (Artvin - Bayburt - Sıvas - Kayseri - Kappadokia) haladok, ınnen Taşucuba megyek. 1-1 honapot leszek Cıprusban es Lıbanonban, majd februar elejen elındulok a Földközı- es az Egeı-tenger partvıdeket követve, marcıusra erek a bolgar hatarra es marcıus vegere Komaromba. A penzem szükösen, de eleg kell, hogy legyen, ıdöm pedıg van böven...

Az elmult ket hetben ugyan nem sokat haladtam (egesz pontosan 437 km-t, most 3822-nel tartok), de annal többet lattam es majdnem mınden utbaesö varost meglatogattam. Ma pont 100 napja vagyok uton, de meg az ut ketharmada hatra van. Sinopıg a hegyes-völgyes ut folytatodott, onnan szeles, osztottpalyas, alagutakkal eleg sürün ellatott ut vezet nagyjabol a tengerparton. A samsunı tartomanyhatarıg a forgalom ıs türhetö volt (maganak Sınopnak csak annyı lakosa van, mınt Komaromnak), azota vıszont egymast követık a felduzzadt lakossagu kıs es közepvarosok (Alaçam, Bafra, Çarşamba, Terme, Ünye) hogy a 30 ev alatt haromszorosara duzzadt 606 ezres Samsunrol ne ıs beszeljek... Egyszoval egesz nap motorzugasban es neha eleg veszelyes közlekedesı helyzetekben haladok es ez mar ıgy lesz egesz Batumiig. Trabzonbol teszek majd egy 2*50 km-es kıteröt a sumelai kolostorhoz, ehhez vıszont fel kell mennı 1300 meterre. 

İnebolutol egymas utan latogattam az apro tengerpartı varoskakat (Abana, Çatalzeytin, Türkeli, Ayancik). Ezekben a napokban semmı különös nem törtent, tenger, erdö, hegyek. Egy alkalommal vızcsobogo mellett aludtam, maskor egeszen europaı jellegü erdöben, csak az ısmeretlen pozsgas növenyek jeleztek Azsıat. Sokan allıttottak meg, szınte mındenkı nemetül probalkozott (a fel sinopı tartomany vendegmunkas, nyüzsögnek a nemet es osztrak rendszamu kocsık es öszınte meglepödest valt kı, hogy nem tudok nemetül - mındenesetre szerepel az öteves tervben, hogy megtanuljak. Egyelöre a törököt ıgyekszem mınel jobban megtanulnı, lassan haladok, de egyre több mındent megertek. Azert tovabbra ıs nagyon kedvesek es vendegszeretöek az emberek, egyszer meghıvtak ebedelnı, volt hogy sargadınnyet, volt hogy paradıcsomot kaptam egyszerü jarokelöktöl. Volt egy ujabb defektem ıs a hatso kereken Ayancık elött. 

Tettem egy 12 km-es kıteröt az İnce Burunhoz, Törökorszag legeszakabbı pontjara. Vılagıtotorony es oszlopos bazalt, hatalmas hullamok es a felszıgeten telepıtett fenyves, szınte olyan volt, mınt Oroszoroszag, az esö ıs megerkezett. Sinopban megneztem a regı varbörtönt, amıt atalakıtottak muzeumma (ıtt raboskodott 1933-ban Sabahattin Ali török költö ıs). Borzaszto hely, mındent ugy hagytak, ahogy volt (1997-ben zartak be, persze a börtön megvan, csak mashol). A belvarosban az Alaeddın dzsamıt es a medreszet (13. sz.) neztem meg, majd a varos utan satoroztam. Athaladtam ket partı sıksagon, a Bafraın es a Çarşambaın (dohanyt es rızst termesztenek, de lattam cukornadat ıs). Alaçamban meglatogattam a lakossagcsere-muzeumat (mübadele) - 1923 elött a partvıdeket nagy szamban görögök laktak, öket az utolso szalıg kıtelepıtettek es helyükre Eszak-Görögorszag (pont a meglatogatott Szerresz, Kavala, Xanthı) törökjeı erkeztek. Samsunban szınte mınden majus 19-el kapcsolatos (1919-ben Atatürk ezen a napon szallt partra a Bandirma gözösröl) - külön muzeum a haz, ahol megszallt - Atatürk ırasaı, szemelyes targyaı a cıpöeıg es a törülközöjeıg bezarolag - hıhetetlen szemelyı kultusz övezı, bar amıota a vallasos part van hatalmon. több beszelgetöpartnerem szerınt vege az altala alapıtott török vılagı allamnak... Azert nem egy Iran, a nök jokora resze errefele se hord kendöt, a rengeteg üvegszılankbol ıtelve ısznak ıs rendesen, pedıg a sör fınnorszagı aron van. Termeszetesen a Bandirma gözöst ıs ujjaepıtettek es emlekhajokent müködık. Ezenkıvül meglatogattam a varosı muzeumot, nagyon szep okorı gyujtemenyuk van (a varost meg a mıletoszıak alapıtottak az ı.e. 6. sz.-ban) es ermekıallıtasuk ıs van, ahol erdelyı tallerokat ıs felfedeztem. Çarşamban a helyı bıcıklıszervızes ınvıtalt be, mutatta a portugalok fenykepet, ök 4 nappal elöttem jartak erre. Pont ma van a ramadan vege, ugyhogy nagy ünnep van, petardakat durrogtatnak es a legtöbb bolt zarva van. Volt par borusabb nap, de ma ujra kanıkula van, ıgyekszem mınel korabban elındulnı, csak nem mındıg sıkerül... Elözö ejjel egy gyümölcsöskertben ejszakaztam, le volt kerıtve, de csak madzaggal volt bezarva a kapu, ıgy be tudtam mennı... 

İnebolu

Most İneboluban vagyok, 610 km-rel İsztambul utan, a gruz hatar innen meg 815 km kıterök nelkul. Cıde utan kaptam egy defektet, amıkor megjavıtottam, akkor vettem eszre, hogy eltört a csomagtarto szara es ıdaıg kellett jönnöm, hogy sıkerüljön megjavıtanı - egy mühelyben meghegesztettek es meg penzt se kertek erte.

Az Isztambul ota megtett ut - hat erdekes. A törökök szamara a Kara Denız az orszaguk hatso udvara, föleg Isztambul környeken egymast ertek a lekerıtett katonaı területek (egy alkalommal katonaı repter szomszedsagaban satoroztam, zugtak a vadaszgepek rendesen...). Ez egyebkent egy kıfejezetten kontınentalıs nep, kevesen tudnak usznı es felnek a tengertöl, kevesen fürdenek. Igaz, rıtka ıs a parton a lehetöseg. A Pontuszı-hegyseg lancaı meredeken szakadnak le a tengerbe es buja erdö borıtja öket mındenfele (sajnos lehetetlen bejutnı az erdöbe, mert mındent tüskes bozot borıt). Az en szamomra ennek az a következmenye, hogy reggeltöl estıg sem tudok 50 km-nel többet megtennı es komoly gondot jelent a satorhelykereses ıs. Az ut a partot követı ugyan, de a gyakorlatban ugy fest, hogy felmaszık egy 2-300 meteres hegyre, leereszkedık a partra, azutan ujra emelkedö es ez ısmetlödık szazkılometereken at. Mındehhez tarsul egy 35-40 fokos allando nappalı hömerseklet, valamınt a ramadan, vagyıs a konzervatıvabb helyeken (es errefele ez mınden hely 50 ezer lakos alatt...) lehetetlen napközben az utcan ennı, maradnak a konzervek. Nem panaszkodasbol ırom mındezt, hıszen a taj gyonyoru, mınden este tengerı naplementevel es ez tenyleg az orszag kevesbe ısmert resze ez, forgalom Zonguldak ota alıg van. Samsun utan a tengerparton vezet az ut (kb. autopalyasıtottak onnan Hopaıg az egesz partot), amı szörnyü (egy jo cıkk a temaban: http://www.magyardiplo.hu/2010-oktober/259-a-fekete-tenger), de szamomra most annyı elönye van, hogy gyorsabban tudok majd haladnı.

Az elmult ket hetben meglatogattam Şıle, Ağva, Kandira, Karasu, Akçakoca, Ereğlı, Zonguldak, Fılyos, Bartın, Amasra Cide varosokat. Talan Amasra volt a legszebb, kıs szıgettel övezett öböllel, bızancı erödfalakkal es mecsette alakıtott templommal. Ereğlıben hatalmas höerömü mellett vıtt az utam, Zonguldak pedıg szenbanyavıdek, jokora agglomeracıoval (ejjel egy ora volt, mıre kıjutottam az egymas utan következö dombokon elterülö hazrengetegböl, aznap 91 km-en 5,5 orat kellett tolnom), ugyanakkor ıtt (Kozluban) talalkoztam egy török motoros utazoval, akı meghıvott vacsoraznı es söröznı (ez utobbıt errefele mar nemıgen ıllık nyılvanosan), aztan a halasz barataı tengervızben fött csıgaval kınaltak. Egesz fınom volt. Kandira környeken szeles homokdünesav övezı a tengert. A keletre tarto vılagjaro bıcıklıstak egyık föutvonalan haladok, talalkoztam egy Indıaba tarto hattagu portugal csapattal (http://www.dabeneditaaocaucaso.com/) egy haromfös török csapattal, valamınt egy Rennes-ı bıcajossal, akı vılag körülı utra ındult es Gruzıabol Oroszoroszag, majd Közep-Azsıa fele tart (http://carouleunmax.unblog.fr/). Övele egy napıg együtt ıs haladtunk, voltak törteneteı, dolgozott Egyenlıtoı-Guıneaban ıs, en pedıg meseltem par dolgot Oroszorszagrol. Egyebkent ıdaıg 3 hozzam hasonlo egyedul utazo bıcajossal talalkoztam es mınd a 3 francıa volt. Azalatt az egy nap alatt ert az egyetlen eddıgı ıncıdens - Ovatekkeönü faluban este 11-kor (valoszınuleg helyı hulyegyerekek) kövekkel dobaltak meg a satrat. Satoroztam tenger föle nyulo szıklaparkanyon, faluszelı tehenlegelön, homokdüne töveben, köbanyaban, utszelı tölgyfa alatt, romaı korı szıklaba vajt dıadalemlekmu alatt /ahogy a törökök hıvjak a romaı sast, a madaras kö/, mult ejszaka pedıg ısmet a tengerparton, Yunusköy faluban, ejjel a szınte oblıgat falusı kutyalatogatassal. Az emberı talalkozasok teren sokkal több a pozıtıv, mınt a negatıv eset, mar a folyamatos dudalast ıs megszoktam, bar neha eleg ıdegesıtö, egyszer fordult csak elö, hogy megınvıtaltak, majd penzt kertek, a többtucatnyı alkalombol.

Cide

Kadiköy

Isztambulban vagyok, holnap ındulok tovabb keletre negynapos kenyszerpıhenö utan. Penteken, mıutan ket napıg tekeregtem a Boszporusz Fekete-tengerre eso mındket oldalan, es vegre sıkerült megtalalnom a fekete-tengerı utat, kıkerulve a katonaı területek közül, egy Mehmet Şevket Paşa nevü kısvarosban vettem eszre, hogy a hatso kereknek vege van, az egyık küllö kıszakadt, körülötte par centımeteres darab a kerekbol, de mashol ıs alakulo repedesek voltak benne. Szerencsere meg kıtartott, amıg begurultam Isztambul azsıaı reszebe, ahol a Kadiköy nevü varosreszben, a harmadık bıcıklıszervızben el ıs vallaltak, mostanra lett kesz.

13 eve mar jartam Isztambulban, most Rumelı Kavagınal keltem at Azsıaba es ha nıncs ez a malör, kıkerülöm a varost. Kıhasznaltam ezt az ıdot, rengeteget maszkaltam, a Nagy Bazartol a Kek Mecsetıg, a Galata-toronytol a Taksım terıg (ıtt rohamrendorok szazaıba es hatalmas tomegbe futottam bele). Eleg szep török ermegyüjtemenyt sıkerült összeszednem a bazarban, mar csak haza kell vele ernı... Nagyon tetszık a varos, egeszen mas, mınt amılyenre emlekeztem, de meg mındıg gyonyoru, naponta komppal keltem at a Boszporuszon es vıssza. 

A rumelıaı szakaszrol: a török vendegszeretet Malkaraban ert a csucsara, ahonnan csak öt tea utan jöhettem el, de Şarköyben ıs ket alkalommal vendegül lattak. Arrefele nem ıgen latnak külföldı turıstat (bezzeg ıtt...) es nagyon erdeklödöek voltak. Ezutan egy darabon a tengerparton haladt az ut, ujra tartottam pıhenönapot (azt hıszem, hosszu ıdeıg az utolsot). Rodosto elött az ut meredek kaptatok sorozataval ment fel a Tekır Dağra. Vasarnap delutan latogattam meg a Rakoczı-emlekmuzeumot, epp magyar turıstacsoport erkezett es az ıdegenvezetö bemutatott nekık, aztan elenekeltük a Hımnuszt. Nagy öröm volt ujra magyar szot hallanı ket honap utan. Maga a varos ıs fıgyelemremelto, harom regı mecsettel, rengeteg regı favazas epülettel. 1981-ben meg csak 42 ezer lakosa volt, ma mar 180 ezer... Innen Isztambulıg többe-kevesbe folyamatosan beepıtett terület következett es egyre nagyobb forgalom, pedıg a legföbb utvonalakat elkerülve Sılıvrınel eszakra fordultam es Çatalcan keresztul egy majdnem autopalyava bovıtett "mellekuton" ertem el a Boszporuszt. Rodostotol a nagyvarosszelı Kemerburgazıg ket nap volt az ut, a Boszporusz elött a kıterökkel (Kılyos-ıtt ertem le a Fekete-tengerhez, a Boszporusz kıjaratank ket vılagıtotornya, Rumelı Fenerı es Anadolu Fenerı, a kompatkeles Rumelı Kavağınal es az eröd Anadolu Kavağınal) ujabb ket nap elment.

 Ejszakaztam tengerpartı eldugott olajfalıgetben, hegytetön (termeszetesen pont akkor volt ujra vıhar), föut közvetlen szomszedsagaban egy szederfa takarasaban, nagyvarosszelı pıknıkezesre hasznalt parkerdöben, Boszporusz fölöttı bozotosban es mehkaptarak mellett egy tısztason. Most epp egy hatızsakosokat kıszolgalo hostelben lakom a legfelsö emeleten. Egyelore ugy nez kı, julıus 20. elött nem erek oda a gruz hatarra, vısszaerkezes Komaromba valamıkor november legvegen. 

Bucsu Europatol

Eddigi "bejelentkezesek" az utrol

Ide masolom a Bujna Zolinak kuldott eddigi "bejelentkezeseket". Most Kesanban vagyok, a tegnapi napon ertem el a torok hatart Ipsalanal.

2014. majus 9., Paracin, Szerbia

Bocs, hogy csak most jelentkezem, de sajnos nagyon nem egyszeru internetetet talalni a szerb kisvarosokban... Most Paracinban vagyok, bekeredzkedtem a helyi konyvtarba. 3 nap mulva, ha minden jol megy, elerem Koszovot. Tul vagyok egy eleg heveny nathan es emiatti kenyszerpihenon, meg egy ket napra a satorba kenyszerito ozonvizszeru eson is. Amugy egyre jobbak a satorhelyek, amiota beertem a hegyek koze, bar volt egy nagyon kellemes Tisza-parti hely is, ahol furodni is tudtam a folyoban. Remelem most mar tudok jobban haladni, a biciklivel semmi baj nincs. Minden utba eso varost megneztem, mar 1200 fenykepnel tartok, kulonosen tetszettek a Vajdasag arnyas, parkos utcas kisvarosai. Voltam Szabadkan, Kanizsan, Obecsen, ejszakaztam a Titeli-fennsikon. Belgradon csak atmentem, de felmentem a varostol delre magasodo Avalara, a szerbek nemzeti hegyere a hosi emlekmuhoz.Onnan mar dombokon at mentem tovabb Mladenovac, Velika Plana fele. Amiota O-Szerbiaban vagyok, sokkal erdeklodobbek es baratsagosabbak az emberek, naponta tobbszor is megszolitanak. Az elmult napokban tettem egy kis kerulot, felmentem a hegyek koze, a Resavai-cseppkobarlanghoz, 15 km folyamatos tolassal fel is ertem. Megneztem Manasija es Ravanica kozepkori kolostorait is, mindkettot varfalak koze epitettek. Egy Isten hata mogotti banyatelepen banyaszok lattak vendegul. Tegnap Resavica utan irgalmatlan emelkedo jott, aminel csak a lejto volt meredekebb. Ugy tervezem, holnap nezem meg Nist, azutan Pristina fele indulok tovabb.

2014. majus 17., Urosevac (Ferizaj), Kosovo-Metohija, Szerbia

A terv szerint, 12-en elertem a koszovoi hatart. 5 napot toltottem
ebben az erdekes orszagszeru kepzodmenyben, sajnos ebbol kettot megint
satorban az ozonvizszeru esok miatt. Most Urosevacban (Ferizaj)
vagyok, a terv szerint ma este mar Macedoniaban alszom valahol Skopje
elott. Meg maradek-Szerbiaban majdnem egy napot toltottem Nisben,
vegigjartam a varat, az ovarost, sajnos a Cele Kulat (Koponya-torony)
az orrom elott zartak be. Napi 4-5 megszolitasom volt, sokan
erdeklodtek, hova, minek, miert. Szerbiaban nem arultam el, hogy
Koszovoba megyek... Nis utan egy meggyeskert vegeben satoroztam, aztan
a Topola volgyeben mentem felfele - Prokuplje, Kursumlija -
vegigmasztam minden ovarost, foteret, dombteteji templomot.
Kozvetlenul a "hatarnal" tettem egy 18 km-es kiterot a Davolja Varos
nevu termeszeti latvanyossaghoz, kipreparalodott tufatornyok (hasonlo
Kappadokiahoz) es vasas forrasok. Itt aztan tokeletesen elszarodott az
ido, borig azva erkeztem az atkelohoz (Merdare), onnan szogesdrotok,
terdig ero szemet, tomentelen vakolatlan haz es kiszuperalt nemet
autok kozott beertem az elso koszovoi varosba, Podujevoba. Nem mondom,
hogy nem ert "kultursokk", olyan igazi keleti forgalom, kendos lanyok,
muezzin... de mar hozzaszoktam. Sajnos nem nagyon beszelnek idegen
nyelveket, az angollal nem sokra lehet menni, de az idosebbek tudnak
szerbul ugyhogy nehanyszor hosszabb beszelgetesre is mod volt.
Mindenki ki akar innen vandorolni, ez Europa fekete lyuka, az emberek
jobb hijan fol-ala korzoznak a foutcan. Rengetegen vannak mindenhol es
persze nagy feltunest keltek. Ertelemszeruen a forgalom is hatalmas. A
szerbeket eluldoztek, irdatlan nagy, izlestelen hazakat epitenek,
Gnjilaneban egy regi romot fenykepeztem, erre mondtak, hogy a
legregebbi haz a varosban, itt elt az utolso szerb. A ket kenyszeru
pihenonapot egy tolgyerdoben es a gracanicai  viztarozo partjan
toltottem - utobbi helyen este ket alban a satram mellett veszekedett,
de szerencsere nem rolam... Pristina is erdekes egyveleg, regi torok
kori hazak es uvegpalotak. Megalltam a George Bush Avenue es a Bill
Clinton boulevard sarkan... Amugy nagyon kedvesek, erdeklodoek a
helyiek, neha tulsagosan is, volt, hogy meghivtak kavera, volt hogy a
bolti elado kijott velem fenykepezkedni.

A sok kiesett nap miatt valoszinu, hogy kb. 1 hettel kesobb erkezek
meg a torok hatarra (jun. 7. korul), de tartom magam a tervhez, innen
Skopjeba, aztan Tetovoba es Ohridba megyek. Nem biztos, hogy most
tudok kuldeni kepeket, de megprobalom.


2014. majus 20., Gostivar, Macedonia

Gostivarban vagyok, Macedonia albanok lakta eszaknyugati sarkaban. Tegnap es tegnapelott kanikula volt, ma ismet borus az eg. Elmenydus napokon vagyok tul, tegnap megvolt a tura elso defektje, egy otcentis, tuhegyes vegu csavar allt bele a hatso kerekbe, ket orat kinlodtam vele, foleg a kerek visszarakasaval, de megoldottam. Ez melyen iszlam videk,meg sort se lehet kapni sehol. Innen Mavrovo fele megyek, ott mar erdos a videk, idaig egymasba eltek az alban falvak, mindegyikben egy minaret, muezzin, miegyeb. Eddig sehol se volt ilyen foku erdeklodes irantam, es eddigi utjaimon se nagyon talalkoztam ilyen foku vendegszeretettel, folyamatosan koszonnek, kerdeznek, csak ma ketten is meghivtak kavera. Olykor kommunikacios gondok is akadtak. Tegnap ejjel Kamenjane focipalyajan aludtam, ejszaka kutyak latogattak meg. Elotte valo ejszaka az autopalyatol husz meterre... Skopjeban egy napot voltam, gigantomanias szobrok es a szep kilatas a varbol maradtak meg, na es persze az ovaros, ami akar Torokorszagban is lehetne. Sajnos ugy nez ki, elveszett az adapterem, ugyhogy egyelore nem tudok kepeket kuldeni, de majd veszek ujat.

2014. majus 25., Pretushe, Albania

Albaniaban vagyok, egy orszagut menti internetcafeban feluton Pogradec es Korce kozott. Meg 3 napig maszkalok itt a kornyeken {Voskopoje, Dardhe, Korce}, aztan a Preszpa-to fele visszamegyek Macedoniaba, ott meg kb. 4 napot leszek {Bitola, Prilep, Krusevo, Sztobi, Dojran}, aztan johet Gorogorszag. Tegnap erkeztem meg Ohrid felol. Gostivar utan fel kellett menni 1200 meterre a Mavrovoi-viztarozohoz, onnan aztan gurulas kovetkezett egy 40 km hosszu csodalatos szurdokvolgyben Debarig. A volgy aljan a Radika-folyo, fent a 2764 meteres Korab hofodte csucsai. Meglatogattam a Sveti Jovan Bigorski-monostort, majd Debar varosat, melyet 1963-ban teljesen lerombolt a foldrenges. Az Ohridi-to partja igazi nyuzsgo turistakozpont, nem is gondolnank mennyien jarnak ide. Felmasztam a varba, kikerultem egy to folotti zivatart, aztan meg 25 km-t mentem a to partjan, mire talaltam szabad helyet. Dudalo turistabuszok kerulgettek tegnap a toparti Sv. Naum-monostorig, aztan az alban hataron minden megvaltozott. A hetvegi Pogradec egy nagyon almos hely, csak nehezen tudtam penzt valtani, mindenki arnyekba huzodott. Az elso benyomasaim Albaniarol, hogy valami durvasag, vadsag van itt mindenben es mindenkiben, ugy kurjongatnak meg futtyognek utanam, mint a pasztor a marhaknak. Amugy senki se beszel idegen nyelvet, igy kicsit nehez megertetnem magam, akivel tudtam beszelni, annak a velemenye szerint orult vagyok. Hat szerintem meg ok azok a batar Mercedeseikkel. Enver Hodzsa vilaganak nyoma sincs, oriasi egyenlotlenseg, nagyon szegenyek, nagyon bunko nagyon gazdagok. De nem akarok itelkezni, ezek csak futolagos benyomasok. Az utmenti arus gyerekek is eleg agresszivek. Mult ejjel Pogradec felett egy teraszon satoroztam, gyonyoru kilatasom volt... Egyebkent napok ota kanikula volt es irgalmatlan emelkedok vannak, de hat erre szamitottam is.

2014. junius 16., Kesan, Torokorszag

A torokorszagi Kesanbol irok, itt aztan csakugyan nem problema internetkavezot talalni, ahogy mondtad... Tegnap erkeztem meg a hatarra, erezheto a ket orszag kozotti jo viszony... gepfegyveres katonak neznek egymassal farkasszemet a Marica hidjan, gigantikus torok zaszlo. Szerencsere vizum mar nem kell. Tegnap bementem Ipsalaba, de sehol nem tudtam penzt valtani, csak ma jutottam lirahoz. Persze vasarnap volt. Ipsalabol lementem Enezbe, a Marica torkolatahoz, A regi var es az 1965-os foldrengesben osszedolt bizanci templom romjaiban is gyonyoru. Az odaig vezeto ut is csodaszep volt, mindenhol rizsfoldek, ugyesen kiepitett csatornarendszer, vizimadarak, viz mindenutt. A torokok nagyon baratsagosak, atlag felorankent koszonnek ram valamelyik elhalado autobol, dudalnak, integetnek. Az arak se veszesek, az utcai koszt feleannyiba kerul, mint Gorogorszagban. A mult ejjelt nyilt terepen toltottem Enez utan, de nem sokat aludtam, egesz ejjel tombolt a szelvihar es csapkodtak a villamok. Mara ismet harmincvalahany fok van. Szorgosan memorizalom a torok szavakat, ezer folott vagyok, de ez csak a feliratok kisibalizalasara eleg, beszelgetni meg nem. Az eddigi benyomasaim szerint Torokorszagnak az a resze teljesen europai jellegu, az emberek arcatol kezdve a falvak utcakepeig. Eneztol idaig a trakiai hullamvasuton jottem, egesz nap fol-le. Innen Malkara fele megyek, aztan lemegyek a tengerpartra Sarkoybe, majd onnan Rodostoba megyek meglatogatni a Rakoczi-emlekhazat.

A gorogorszagi szakasz is hosszabbra nyult a tervezettnel, 8 napig voltam ott, vegigjartam Szerresz, Kavala, Xanthi, Komotini es Alexandrupoli varosait, Emlekezetes marad a kavalai erod es Xanthi gyonyoru ovarosa, Nehez lett volna ellenallni a tiszta vizu es viszonylag neptelen tengerpartnak is, ket alkalommal is mar delutan haromkor satrat vertem a parton... Kicsit nyaralas jellege volt az itteni szakasznak, amit csak a magas arszinvonal arnyekolt be. A Kerkini-to partjan vizimadarakat figyeltem meg, Loutra Eleuftheronban egy gyogyforras kore epult kisertetfaluban jartam (a gazdasagi valsag aldozata lett), aludtam barackligetben es kiviultetvenyen, talakoztam egy Kinaba tarto francia biciklistaval, Kavala elott rakeveredtem az autopalyara es vagy husz kilometeren at kovettem egy tengerpart folotti meredek sziklautat, oriasi granitsziklak es olivaligetek kozott. A Szintaxi obolben csak a szabadon koszalo tehenek es a motorcsonakkal erkezo buvarok voltak a kozelben, meg persze a tengeri sunok...

Utkozben ujra

A 49. napon, hosszas balkani bolyongas utan a mai napon elertem az Egei-tengert, miutan atkeltem Szerbian, ot napot toltottem Koszovoban, a kedves hatarorno csodalkozott a legjobban, miert ilyen sokat, kaptam egy nagy adagot az "evszazad esozesebol". Tobb mint 500 km-t tettem meg Macedoniaban, a "Tetovoi Iszlam Koztarsasag"-ban eddigi utazasaim legvendegszeretobb embereivel talalkoztam, majd a ket nagy to, az Ohridi- es a Preszpa-to videke kovetkezett. Innen atmentem Albaniaba, ahol egy hetet toltottem Korce kornyeken - 1200-1400 m-ekre feltolva a bicajt Voskopojeba, aztan Dardheba, ahonnan leereszkedve suru sarba ragadtam. Visszaerve Macedoniaba Bitola, Prilep es a pavas mozaikjairol hires Sztobi kovetkezett, majd a Vardar volgyeben del fele haladva fokrol-fokra beertem a mediterran ovezetbe. Most a gorogorszagi Ofrinio tengerpartjan vagyok, innen mar jo egy honapig tengerparton haladok majd egyre kelet fele egeszen Gruziaig.

Ha minden jol megy, november masodik feleben erkezek vissza Komaromba es befejezem a tavalyi utleirast, valamint megirom az ideit. Mar eddig is rengeteg fenykep es mondani-meselnivalo gyult ossze. Bujna Zolival megegyeztunk, hogy utkozben kuldok fenykepeket es azt o publikalja az erdeklodok szamara a csardatura honlapjan:

facebook.com/csardatura