Július negyedike... Újra egy rohanó személyautó hátsó üléséről bámulom a tájat, ugyanúgy, mint két éve ilyenkor. Akkor keletről nyugatra tartottunk, a Bodrogközből Krasznahorkára, útközben egy mellékesnek tűnő rövid megállóval abban a tornai faluban, azon az estén, amely örökre megváltoztatta az életemet. Amikor Kassa után szaladtunk nyugatra az 50-es főúton, még semmit sem sejtettem... Tegnap ilyenkor sem sejtettem, hogy most hat év után újra keletre, Kárpátalja felé fogok száguldani.
Kedd este egy váratlan telefonhívás során O. polgártárs megkérdezte, van-e útlevelem és lenne-e kedvem vele tartani a kárpátaljai Szinevirszka Poljanán (Felsőszinevér) tartandó szabadegyetemre, ahol a szlovákiai magyarság helyzetéről tart előadást. Volt. Másnap fél tizenkettőkor indultunk Somorjáról, lepakoltunk Mocson, majd miután Párkányban L. polgártárs is csatlakozott hozzánk (egyben váltósofőrként is), a Pilisen átkelve megálltunk Pilisszentkereszt (Mlynky) községben, ahol néhány fényképet készítettünk a kétnyelvűség dokumentálására. Budakalász és a Duna-híd után száguldás következett az autópályán, majd este 7 körül érkeztünk a beregsurányi határátkelőhelyre és jóval éjfél után a Szinevéri-tó alatti helyszínre.
Ukrajna... Két oldalt betölt az útlevelemben az akkurátusan egymás mellé nyomott ukrán bélyegzők sora. Két év alatt (2004-2006) vagy féltucatszor jártam már ebben az országban, a belorussziai túrán Szelmenctől Ovrucsig két hétig bicikliztem (illetve sokszor inkább gyalogoltam) a területén, de megfordultam Kijevben, a kelet-ukrajnai iparvárosokban, Krivoj Rogban, Galícia legkülönbözőbb részein és futólag a Krímben is. Utoljára 2006 szilveszterét töltöttem itt (a kárpátaljai Visken), akkor felmentünk a Szinevéri-tóhoz, megjártuk Husztot, a Nagyág és a Talabor völgyét (ezek a helyek most is útba estek), de voltunk Aknaszlatinán és Técsőn is. Azok az apróságok, amelyeket egy országban járva megszokunk és természetesnek veszünk, a "couleur locale", amiről hazatérve, a fényképeket rendezgetve elfeledkezünk, egy ilyen futó látogatás során is mind visszatérnek. A benzinszag, az ujjatlan trikós kigyúrt bunkók, a fejkendős égszínkékszemű lányok, a kaotikus közlekedés, az eligazítótáblák hiánya, a szőlőlugasok és kockaköves utak, az esetlenül felfestett közlekedési jelzőtáblák, a marsrutkák, a harsogókékre festett csillogó-hagymakupolájú templomok, a harminc éve rendületlenül szolgáló szovjet járművek, a hordóhasú tányérsapkás hatalmimámoros hatósági emberek, a... Nem folytatom. Ott voltatok mind a tudatomban és most rögtön visszatértetek és elfoglaltátok helyeiteket...
De változott is pár dolog hat év alatt és nemcsak hátrányára. Például a határon megszűnt a kartocska-rendszer. 2003-ig még vízum is kellett, de utána is a határon egy kis cetlit kellett cirill betűkkel kitölteni, amelyen pontos célunkról, "vendéglátónk" címéről és látogatásunk időtartamáról is vallani kellett. Emlékszem Szelmencnél beírtam célnak a lwówi kempinget (kétszáz kilométer), ami hihetetlennek tűnt a helyi erők számára, aztán kiszedték belőlem, hogy a "Bátyka" földjére "tranzitolok" két hét alatt széles Nyugat-Ukrajnán át, ami után hangos röhögéssel utamra engedtek... Ennek vége, immár szabad az út a keleti 40. hosszúságig. A magyarországi oldalon viszont aktiválta magát a vámőrség, kíváncsiak a benzintartály térfogatára és a kilométeróra állására egyaránt. De a számítógépek azt is kimutatták, hogy az Intézet autója pár éve már járt Ukrajnában, amiről persze egyikünk se tudott. Változások... 2006-ban napi húsz hrivnyából gazdálkodtam, azóta az ukrán pénz értéke majdnem a felére esett, aprópénzzel már nem is találkoztunk. Minél nagyobb a műanyagpalackok elterjedése, annál szemetesebbek az amúgy kristálytiszta hegyi patakok, mert a sok tekintetben száz évvel ezelőtti szinten élő falusi lakosság ugyanolyan természetességgel hajítja el a természetben a sohalenembomló 21. századi szemetet, ahogy az almacsutkákat. A mellékutak minősége sem javult meg, sőt. A korábban errefelé még nem járt útitársaim most a "rossz út" fogalmának új dimenzióiba nyerhettek bepillantást. És talán arra is rájöttek, hogy ezen a vidéken nem érdemes a negyedórákkal rigorózusan számoló rohanáshoz ragaszkodni.
Vendég voltam. Néhány útközben készült pillanatfelvételen és a csütörtöki előadás után megejtett rövid séták rosszul sikerült képein kívül inkább csak az elvágyódás saudadéját felváltó útonlevés saudadéja és persze a baráti beszélgetések örömei adták ennek a rövid kis kiruccanásnak a szépségét.
(2012.7.4.-6., szerda-péntek)
 |
| A lvovi buszgyár remeke és hűséges somorjai kocsink. |
 |
| A beregszászi Puskin-tér |
 |
| Szousz és kecsap egy beregszászi vendéglőben |
 |
| Faszobor szálláshelyünk éttermében, a Szinevirszka Poljana-i kolibában |
 |
| A Szinevéri-tó aljánál kiépült turistaközpont (a falutól még vagy három kilométerre felfelé) |
 |
| Jégeső előtt |
 |
| Ruszin boszorka |
 |
| A Talabor Szinevirszka Poljana felett |
 |
| Veri a jég az ócska pléhtetőt - Ömlik az égből a hideg áradat. |
 |
| Jégeső után |
 |
| Az előadás |
 |
| Koliba "Szmerekova hata" |
 |
| Ezt az útkorlátot talán még a magyar útépítők hagyták itt... |
 |
| A Talabor Felső- (Szinevirszka Poljana) és Alsószinevér (Szinevir) között |
 |
| A második világháború betonbunkerei (Árpád-vonal) Szinevir fölött |
 |
| Egy kis bepillantás a kárpáti erdőrengetegbe |
 |
| Mohaszőnyeg, páfrányerdő, áfonyamező - a Természet és az Északi Géniusz ajándékai a vándornak. Emlékek rohama... |
 |
| A Talabor völgyében cirkuszi medvék "rehabilitációs központját" alakították ki |
 |
| Lekerítettek számukra egy jókora területet, de még kis ketrecekben vannak, ugyanis... |
 |
| ... a cirkuszi medvéket egész életükben mézes vodkával itatták. Ezt adják a királyi vendégek szobafalára szánt medvéknek is. Elkeserítő látványt nyújtanak ezek a szerencsétlen állatok, akik ma is a betanult tánclépéseket ismételgetik végtelenül a háromméteres ketrecükben, miközben remegnek az alkoholmegvonástól... Ilyenkor az emberi lét tragikuma is más dimenziót kap... |
 |
| Errefelé a sellők is fenyőfából készülnek |
 |
| A 989 méteres magasságban fekvő Szinevéri-tó (azt hittük, krátertó, de földcsuszamlás hozta létre) megközelítése a legszebb TTVT-s (Történelmi Tájakon Vergődő Túra) hagyományoknak megfelelően a fizetőkaput kikerülve árkon-bokron át történt. Legutóbb vastag jégpáncéllal láttam, most a lassan elfogyó alkonyati fényben kerültük meg az immár végérvényesen elmúltat felidézve, magamban búcsút véve a Kárpát-medencétől. A végtelen fenyvesek és havasok csendje most is végigkísért. |
 |
| A tó partjának hatalmas rönkökből készült emlékműve az égszínkék szemű szépséges Sziny és Vér, a pásztor szerelmének történetét őrzi. |
 |
| Hajnali telihold a fenyvesek felett |
 |
| Ez a hucul ló beköszönt az ablakunkon a Talabor völgyében |
 |
| A Talabor völgye Kolocsava (Alsókalocsa) alatt |
 |
| Második világháborús tankakadályok |
 |
| A Talabori-vízierőmű duzzasztógátja |
 |
| A Talabor völgyének meglepően élénk forgalmát időnként marhagulyák lassítják tovább |
 |
| Kétnyelvű helységnévtábla kárpátaljai módra |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése