Bolyongások: Ljubljanai séta

A 272 ezres Ljubljana (az egykori Laibach), Szlovénia fővárosa a Ljubljanica-folyó partján, egy kis hegyközi medencében fekszik a történelmi Krajna kellős közepén, 290 méterrel a tenger színe felett. Nem lehet tudni, hogy a város kapta a nevét a folyóról vagy fordítva, hogy a német vagy a szlovén verzió volt az eredeti… A rómaiak még Aemona néven ismerték, katonai tábor (castrum) volt ekkoriban. A középkori város a 12. századtól létezik, de egészen a 18. századig egyben fontos garnizonváros is volt. 1895 húsvétján földrengés pusztított itt, a belváros arculata ezután alakult ki, a bécsi szecesszió építészete mutatkozik meg a századforduló ljubljanai épületein. A város csak 1950 körül lépte át a 100 ezres határt és ma is alig népesebb Kassánál.

Öt éve, 2007. július 8-án már megfordultam itt. A Száva völgye felől érkeztem és a Karszt-hegység felé hagytam el a várost, melyben (most néztem ki a fényképek dátumából) alig öt órát töltöttem. A biciklit tolva végigsétáltam a Ljubljanica két partján elterülő óvárosban (a mostani képválogatás majdnem összes helyszínén) és még arra is jutott időm, hogy megpihenjek a Ljubljanica zsilipje mellett és hogy megebédeljek a Kongresszusi tér egyik padján. De menni kellett tovább, hiszen megbeszéltük, hogy augusztus 9-én találkozunk Saint-Jean-Pied-de-Port-ban… Így utólag elég felületes városnézésnek tűnik, de akkor nem éreztem annak. Talán mert ez a „kis nagyváros” is túl nagy és nyüzsgő volt nekem és jobban vonzottak az erdők, a folyók, a hegyek, az óceán. Meg persze siettem elhagyni „Mitteleurópa” gigantikus mocsarát Latin-Európa felé. De azért kellemes emlékeim voltak Mézeskalácsvárosról.

Ljubljana tipikusan az a város, amit nagyon szeretnek a turisták. Az ilyen városokra mondják, hogy „élhető hely”. Teli van műemlékekkel, megvan a vár is a hegytetőn (hetven méterrel a folyó felett), ahonnan régen szépen sakkban lehetett tartani a várost és hűen a legjobb Habsburg-hagyományokhoz, várbörtönnek is alkalmas volt (Batthyány Lajos is itt raboskodott), az autómentesített óvárosban egymást érik a kiülős kávézók, borozók és sörözők, rengetegen járnak biciklivel (jól működő biciklikölcsönző-hálózat van), nem hiányzik a művész- és alternatív-utca (illetve nem is, egy egész volt kaszárnyaváros…) sem a kocsmákkal, megtalálják helyüket a kezükben az aktuális Lonely Planet-kötettel hosteltől hostelig járó hátizsákosok és az öltönyös-aktatáskás menedzserek, a hazai falansztert pár hétre vándorfalanszterre cserélő japánok és a múzeumlátogató „kulturisták” egyaránt.

Sárkányváros… Ljubljanában a jó öreg pikkelyféreg kedves kabalaállattá vált, ott díszeleg a címerben, minden helyi rendszámtáblán, a városháza tornyán, a helyi focicsapat a „Green Dragon” névre hallgat és így tovább… A legenda szerint Iaszón herceg a Fekete-tenger felől hajózott fel idáig az aranygyapjúval és itt találkozott a sárkánnyal, akivel megvívott. A hagyomány nem teszi egyértelművé, ki győzött. Ha körülnézünk egy kicsit a szlovén fővárosban, egyértelmű a válasz…

Egy kis emlékeztető az utcafalon

Trubarjeva cesta, a művésznegyed

A Sárkányhíd (Zmajski most) egyik sárkánya... Nem tudtok meglenni nélküle... Ha más nem, egy tetőre függesztett krokodil azért kell...

A híd eredetileg Ferenc József nevét viselte (még mondja valaki, hogy vannak véletlenek)...

... és egyike Európa első betonhídjainak.

A Ljubljanica-folyó

A városi piac standjai a katedrális mellett

És az ivókút, melynél öt éve megtöltöttem kulacsaimat.

Ljubljanai utcakép (Ciril-Metodov trg)

A városháza előtt áll a 18. század derekán, a város akkori híres építésze, a velencei Francesco Robba által épített díszkút, melynek szoboralakjai a három krajnai folyót (Ljubljanica, Száva, Krka) jelképezik

Szent Jakab kagylója a legváratlanabb helyeken tűnik fel

A ljubljanai városháza...

... és a jobbparti óváros főutcája, a Mestni trg.

A városban több helyen is cipőfüzérek lógnak. Vajon miért ?

A Vargák hídja (Čevljarski most)

Halálfejű bagoly egy kulcson... Ezt miért kellett ?

Óvárosi sikátor

A Gornji trg egyik régi háza

A Ljubljanica a Szent Jakab-hídnál

A vár tornya

A francia és az olasz kultúra háza

Kis hajó a Ljubljanicán

A folyópartnak visszajáró szerelmesei is vannak.

A Novi trg szökőkútja

A Kegyes Mária (Marija pomočnica)-templom egykor a templomos lovagoké volt

A templomosok kolostorának udvarát az ötvenes években szabadtéri színházzá építették át a város emblematikus építészének, Jože Plečniknek a tervei szerint. Tito Jugoszláviájában ekkoriban megfértek a szakrális szobrok a munkásmozgalmi jelképek mellett.

A Francia Forradalom tere, a forradalom sírásójának, vérbefojtójának és elárulójának, Napóleonnak obeliszkjével. Ljubljana 1809-1815 között, a Rómától Hamburgig terjedő Francia Császárság részét képező Illír Tartományok központja volt, mely egyben a szlovének első elkülönülése volt Ausztriától. Nem véletlen, hogy tisztelik a kis korzikai emlékét.

Az 1918-ban alapított ljubljanai egyetem...

... a Szentszövetség kongresszusáról elnevezett Kongresszusi-téren (Kongresni trg, korábban Trg Revolucije...), háttérben az Orsolya-rendi Szentháromság-templom (1718-1726)

Kongresszusi-tér

A Ferences-templom a város központi terén, a Prešeren téren (France Prešeren írta a szlovén himnuszt, a Pohárköszöntőt /Zdravljica/)

És erről a térről nyílik a Hármas-híd (Tromostovje)

Kicsit arrébb pedig a Mészárosok hídja (Mesarski most), mely alig két éve épült. Egyes szerelmespárok lakattal akarják rajta egybetartozásukat szimbolizálni.... Szükségük van a rácsokra, a lakatra, a kerítésre, a sárkányra... A hidat napjaink szobrászatának remekei, rothadó sárkányfej és szétnyitott testű, kilátszó bordájú rohanó emberalak (lábára csúszott belekkel) "díszítik".