Tbiliszi

Most Tbilisziben vagyok, 5 napot toltottem a varosban, holnap indulok fel a Gruz Hadiuton az orosz hatarig, Sztepancmindaba, aztan vissza. Sajnos kepeket most nem tudok kuldeni, mert errol a helyrol nem lehet.

Megjott az osz Tbiliszibe is, eleg hideg lett en meg jol lebetegedtem, de mar jobban vagyok. A vasutallomas mellett laktam egy olyan hostelben, melynek a torzskozonseget japanok alkotjak. Jo sokat futkaroztam, de sikerult vennem uj satrat, uj adaptert (a regit elloptak egy figyelmetlen pillanatban) es folyamatban van az azerbajdzsani vizum is. Sajnos olyan draga volt, hogy csak 20 napra kertem, az is 120 euro volt, az egyhonapos ketszer annyi lett volna. Szeptember 30.-ra lesz kesz, addig egyfelol megcsinalom a Hadiut-kiterot azutan atmegyek Kelet-Gruziaba, Kahetiaba, majd visszajovok Tbiliszibe. Azerbajdzsan utan pedig egyenesen megyek Ormenyorszagba.

A varos… egyfelol gyonyoru, ilyenkor osszel kulonosen. Szololugasok takarjak az utcakat sokszor meg a belvarosban is, fekvese is kivalo (kicsit Budapestehez hasonlo es itt is egy noalak magasodik a belvaros fole,  “Gruzia Anyja”, egyik kezeben karddal, masikban boroskupaval). A mai Tbiliszi viszont… hat a Rusztaveli uton otvenmeterenkent koldusok allnak es Szaakasvili arrogans megalomaniajanak (hatalmas csillogo-villogo vadonatuj katedralis, ronda modernkedo uveg-acelpalotak es hid, izlestelen gigantikus vadonatuj elnoki palota stb.) szamtalan jelevel talalkozhatunk.A forgalom eletveszelyes, mindenki dudal ahogy bir, az oriasi aceldogok (nemigen adjak merci vagy bmw, esetleg valamilyen nagy terepjario ala) mindenhol ott vannak. Gyalogosan jartam mindenhova es sokszor nagyon nehez dolgom volt, amikor a hatalmas forgalmu utakon probaltam atkelni. Erdekes viszont, hogy ejjelente teljesen kiurulnek az utcak es melyseges csend honol.

Rengeteget talpaltam, felmasztam a Narikala-erodhoz, setaltam a Kura partjan es a balpart meredek utcain, a Rusztaveli sugarut es folytatasa pedig mar kifejezetten ismeros. A “Szaraz-hidnal” hatalmas bolhapiac van, jo par orat toltottem ott is regi ermek kozott valogatva.

Roviden osszefoglalom a Kutaiszi-Tbiliszi szakaszt:

140. napon irtam utoljara, ma a 153. nap van. Akkor este kimentem az erdobe, csak 20 nap utan elfelejtettem, hogy milyen surusegben boritja a tuskes bozot a tolgyek aljat. Azert nemi sotetben tevelyges utan es nagy szerencsevel (hogy megusztam defekt nelkul) talaltam helyet es szabadegeztem. 

141. Masnap elindultam Tbiliszi fele az eletveszelyesen forgalmas fouton. Reggel koran indultam, rogton talalkoztam is Jacekkel, a lengyel bicajossal, aki hazateroben van (persze repulovel), volt Ormenyorszagban, azt mondta orult hoseg volt (mindenki azt mondta neki, hogy meg soha nem volt ilyen meleg nyar) es nagyon nehez terep. Aznap kiterok nelkul haladtam, kaptam egy hatso defektet (nem volt nagy elvezet a mocskos utpadkan a szereles), majd letertem a Kharagauli fele vezeto mellekutra. Itt mar nem volt nagy forgalom, viszont az ut minosege a legjobb szvanetiai napokat idezte. Este Kharagauli elott, a Cskerimela folyo partjan egy focipalya drotkeritesenek tamasztva a satrat.

142. Keson indultam, 12k, mostam a folyo vizeben (kellemes meleg volt, furodni is lehetett benne). Kharagauli utan veget ert az aszfalt es elkezdodott a meredek kaptato. Estig 27 km-t tettem meg, majd Moliti faluban egy unneplo tarsasag (egyikuk apja 40 napja halt meg, ilyenkor mindenki osszegyulik, esznek-isznak) invitalt meg mar este. Itt is sok volt a vodka, majd masnap reggel (egyikuk hazaban, agyban aludtam, vele portugalul tudtam beszelni, mert Lisszabonban dolgozott) a nagy hosszu asztalnal ujra nagy vendegseg, sok-sok bor es csak delben engedtek tovabbnagy nehezen. Kicsit lefaradtam a nagy kedvessegtol, masnap meg egyszer talalkoztam veluk az uton, nem ertettek, miert nem egyezem bele, hogy elvigyenek Hasuriig. 

143. A delutan  nagy resze elment a pocsek uton valo atkelesen a hegyeken Nyugat-Gruziabol Kozep-Gruziaba (Imeretiabol Kartliba), majd az ovatos ereszkedessel a kavicsos szerpentinen. Mar este volt, mire Szuramiba ertem, itt megvacsoraztam, majd megneztem a varat. Kozben mar gyultek az esofelhok, mire Hasuriba ertem, el is eredt az eso, de azert tettem egy kiterot a varoskozpontba (szora se erdemes). A varos utan nem sokkal talaltam egy ures hodalyt, ahova szenat hordtak, ugyhogy jo puhan aludtak, csak ejjel ebresztett fel egy kutya, amelyik megragta az uborkaimat. Egesz ejjel zuhogott.

144. Indulas utan megalltam venni ket csokit, de az epp reggelizo munkasok meghivtak paradicsomos halra, sorre es zoldsegekre. Sok sot veszthetek, mert vastagon sozom a paradicsomot es az uborkat, amit otthon sohase. Nem sokkal kesobb utmenti gyumolcsarusok vendegeltek meg (vodka....). Aznap 56 km-t haladtam, ket kiterot tettem ket szep kozepkori templom (Ruiszi es Urbniszi) kedveert, estefele erkeztem meg Goriba, meg pont bejutottam a Sztalin-muzeumba (mellbevago hely volt...).  A generalisszimusznak kuldott ajandekokat mar nem is lattam, mert zartak. Este belogtam egy utmenti gyumolcsoskertbe a lyukas keritesen es egy almafanak tamasztva a bicajt "satoroztam" mar sotetben. 

145. Tettem egy 2*8 km-es kiteriot (persze hegynek fol) Ateniba egy kozepkori templom kedveert. A templom szep volt, csak alig lehetett latni, mert korbe volt allvanyozva. Ki kellett dobnom a szandalt, mert szetvasott, ujra felcipot hordok.  Kovetkezo kitero 2*7 km-es volt, Upliszcihebe, a Kura-folyo menti szikar, majdnem sivatagos tajon a homokkobe egesz barlangvarost epitettek a kozepkorban. Sajnos sehol nem kaptam rendes elemet, ugyhogy trukkoznom kellett a rozsdas elemekkel, de megoldottam. Upliszcihe elott, a Kura hidjanal helyi hulyegyerekek (akik mindenhol korusban kialtozzak, hogy hello hello) hatbadobak egy kovel, ez egy kisse kihozott a sodrombol. Harom faluval arrebb viszont mar ujra a sztogrammal traktalas es szolo-paradicsom-szaritott hal komboval vart egy jarokelo, aki felajanlotta, hogy maradjak, de elhataroztam, hogy ezentul minimum napi 50 km-t megyek. Alkonyatra ertem Metekhibe (itt is gyonyoru templom), ahol aztan talalkoztam ujgazdag vendeglatoimmal. Gela a Mercijevel meghivott, uljek be, hagyjam itt a bicajt a falu kozepen, kimegyunk a temetobe inni... Eleg meredeken hangzik igy leirva, de ujra valamelyikuk apja halt meg negyven napja es ment az eszem-iszom. Ezutan negyen bementunk Tbiliszibe, valamelyikuk rokonjahoz, majd furodni a torok furdobe, vegul hosszas cirkalas utan az ejszakai Tbilisziben a telephelyen aludtunk. 

146. Masnap miutan megalltunk Gela cementgyaranal, kivittek autoval a Szamtaviszi-katedralishoz, majd delutan kettore ertunk vissza Metekhibe es bar a nap mar fustbe ment, elbucsuztak, hogy innen mar egyketto Mckhetaba ersz. Az udvariassagbol tett igereteket nem kell tul komolyan venni (maradj meg egy napot, baranyt vagunk a tiszteletedre stb.), mindenesetre mar semmi kedvem es erom nem volt kozeledni a nagyvaroshoz es 7 km-rel arrebb, amikor a zivatar is kitort, a hegyteton (kopar taj, olyasmi, mint Spanyolorszag belseje) talaltam egy ures hazat (a hozzatartozo buzhodt istallo is ures volt) egy kanapeval es csak madzaggal bekotott hatso ajtoval, ide vettem be magam, rogton el is aludtam a pamlagon. Este aztan megjott a gazda, de nem dobott ki, sot meg felajanlotta, hogy hoz vodkat es sajnalkozott, hogy nincs villany. Este ujra zuhogni kezdett.

147. Hegyes-volgyes uton mentem Mckhetaig, a muemlekvarosig, talalkoztam egy sziberiai bicajossal (Tomszkbol tart Marokkoba), leorditottam egy dudalo kamionost es egy jarokelo megajandekozott 2.5 liter borral. A sok vendegeskedesben az elmult napokban annyi vodkat itattak meg velem, amennyit amugy evek alatt se, kicsit meg is viselt… Az egyik megallonal elloptak az adaptert a memoriakartyahoz.  Mckhetaban a Szveti-Choveli templomot es a Szamtavro szekesegyhazat neztem meg, sok eskuvoi tarsasag volt, hallgattam igazi gruz korust es magamra haragitottam egy apacat. Penzkimeles miatt mar nem mentem be Tbiliszibe, egy vezetek betontalapzatahoz tamaszkodva satoroztam.

148. Ejjel esett par csepp eso, aztan delig olvasgattam. Eletveszelyes manoverek utan savot valtottam (ami itt az uton van, az embertelen...) Tbiliszi szelen orakat bolyongtam a Carrefourban. Satrat talaltam, adaptert nem, vettem egy rakas elemet (amit haromszorosan tulszamlaztak, de ket pultnal torteno reklamacio utan visszakaptam a penzt). Fel negykor indultam be a varosba, leszakadt az eg, egy darabig hid alatt vartam, aztan tovabbindultam, nem kellett volna, egykettore borig aztam, az ut szele viz ala kerult. Este 6-ra erkeztem a hostelbe, eloszor azt hittem, megszunt, mert allandoan lakat log a bejarat racsan, de lattam bent a japankat. Mindegyik a sajat kepernyojebe merul, a bor meg erdekesen hat rajuk (ezen a helyen a korlatlan fogyasztas benne van az arban). A kutyat se erdeklem, az ir recepcios csoka es az azerbajdzsani baratnoje kozombosen udvarias. Igy van ez a nagyvarosban. Mindenesetre ejfelig uldogeltem es jegyzeteltem odalent, kozben kint zuhogott az eso es dorgott.