Batumi

Most csak roviden irok es kepeket se tudok kuldeni, mert a draga penzen vett atvivo felmondta a szolgalatot. Batumiban vagyok, tegnapelott erkeztem meg, holnap reggel indulok tovabb Torokorszagba. Samsunig mar megtett uton haladok ujra, ugyhogy sietek, ahogy csak tudok, hogy minel hamarabb letudjam ezt a szakazt. A pedal vegkepp tonkrement, a tengely es a hajtokar is, de ma megjavitottak, szerencsere nem is dragan. A simara kopott Schwalbet is lecsereltem az elso kereken egy olcso kinai kulsore, de az elsore remelhetoleg az is megteszi. Azert viszem magammal a Schwalbet is vesztartaleknak. 

Nem panaszkeppen irom, csak tenyfelsorolaskent: Borzsomi utan egymast ertek a viszontagsagok es nehezsegek. Eloszor 4 napon belul 5 defektet kaptam (ekkor a hazai tartalek-kulsot raktam fel hatulra, most is az van font), majd ahogy atertem a Rikoti-hago alatt atvezeto alaguton Nyugat-Gruziaba, megerkezett az eso es el se allt vagy egy heten keresztul (a keleti oldalon meg eros fagy volt es en az utkarbantartok bodejaban ejszakaztam, miutan a szuk volgyben satorhelyet talalni remenytelen volt, a lampam meg csodot mondott). Szerencsemre Meore Szviri faluban hosszasan vendegeskedtem, a fel falu az ismerosom lett, alig gyoztem eleget tenni a sok meghivasnak, voltam tobbek kozott gruz disznotoron is. Itt ert az ujev is, ami itt sokkal nagyobb unnep, mint a januar 7-en unnepelt karacsony. Ugy alakitottam ki az utvonalat, hogy lehetoseg szerint ne essen egybe a nyaron egyszer mar megtettel, igy most mellekutakon haladtam Zesztafonitol egeszen Szamtredia kozeleig, onnan mar nem volt mas lehetoseg, csak a mar bejart utvonal. Kutaiszit most elkerultem, de sok akkor kimaradt nevezetesseget latogattam meg: Ubiszi monostorat, Soropani varanak romjait, Varcihe falu temetojeben szinten regi romokat, Gegutiban (miutan a falu utcain valo egyoras idegtepo fol-le tekerges utan vegre talaltam valakit, aki ertett is oroszul es el is tudott igazitani) pedig Imeretia uralkodoinak egykori palotajat (nagyreszt szinten romokban) latogattam meg. Sokszor a kritikan aluli ut miatt sik terepen is tolni kenyszerultem, vagy eppen a viharos ereju szel kenyszeritett leszallni, mindekozben a folyton lejaro hajtokarra is figyelnem kellett (ket alkalommal is segitokesz helyiek kulccsal behuztak, de nem tartott semeddig). Szadzsavakho utan egesz napos zuhogo eso kovetkezett, minden atazott rajtam es a ponyva se allt ellen a csomagokon - az is beazott. Az egesz taj egyetlen hatalmas kacsausztatora emlekeztetett, mindenhol allt a viz, de a szerencse most se hagyott cserben - egy domb tetejen (Naszakirali elott nem sokkal) egy hatalmas fenyofa labanal talaltam szaraz helyet. Masnap az eso heves hozaporba valtott (ezt a satorban veszeltem at), majd a kovetkezo napon hatalmas pelyhekben hullott a ho, mesebeli tajja valtoztatva a ciprusokkal es palmakkal boritott szubtropusi tajat. Szurrealis elmeny volt a mandarinokkal telt fakat ho alatt latni. Rengeteg mandarin van mindenhol es fillerekbe kerul (az utmenti arusoktol 3 kg-t kaptam 2 lariert, ami kevesebb mint 1 euro...)

Sajnos ugyanakkor az ut csuszos latyakka alakult at, ami aztan azzal jart, hogy a legnagyobb nehezsegek aran tudtam csak atkelni meg a rovid emelkedokon is es igen veszelyes helyzetbe is kerultem - az egyik kanyarban egy kicsuszo auto egyenesen nekemjott es 2 meterrel elottem allt meg. Termeszetesen a lejtokon is lehetetlen volt legurulni. Tobbszor is segitsegemre siettek: volt, hogy egy furgon soforje a vezetofulkebe hivott fol melegedni, egy kisboltban az elarusitono teaval es sutemennyel vendegelt meg, majd este (Ozurgeti utan, a mar Adzsariahoz tartozo Leghva faluban) az oreg Szuliko csaladjanal vendegeskedtem es szaritgattam a vizes holmikat. Az oreg sajnos tul reszeg volt ahhoz, hogy a gruz-magyar baratsag eltetesen tul erdemi beszelgetest folytathassunk, de felesege, lanya es veje (no meg a ket kisunoka) szinten a legnagyobb kedvesseggel es vendegszeretettel fogadtak. Masnap aztan az egesz ut korcsolyapalyava valtozott, inkabb nem is reszletezem, milyen volt a tukorjeggel boritott uton felmenni egy 12 %-os emelkedon.... Tul vagyok rajta, mint ahogy a keskeny, Kobuletitol Batumiig vezeto fouton is, ahol egymast erik a szuk szerpentinen a torok (es egyeb) kamionok. Bar most nem dugult be az ut, mint augusztusban, de veszelyes helyzetbol itt sem volt hiany. Megerkezve Batumiba, a tegnapi napot a nyaron kimaradt varosreszre szantam, meglatogattam az archeologiai muzeumot es a muveszeti muzeumot is (a legtobb kep gruz festoke es sok marad kozuluk emlekezetes, akarcsak Emilio Santareli csodalatos nimfa-szobra). Beneztem a szereny, de piranhat es kolhidai tokhalat is bemutato akvariumba is, majd hosszasan setaltam a tengerparton. A nyari csendes, "Vendegszereto-tenger" helyen most vadul hullamzo (2-3 meteres hullamok ostromoltak a molot) szurke viztomeget talaltam, ami meltan viselte a torokok adta "fekete" nevet.

Csaknem 5 honapja jarom a Kaukazust, most az utnak ez a szakasza veget er. Nehez szivvel bucsuzom a Kaukazustol, kulonosen pedig Gruziatol. A lehetosegeim szerint megismertem es megszerettem ezt az orszagot es biztos vagyok benne, hogy visszaterek meg ide.