2015. április 25., szombat

Harmanli

Tegnap delutan megerkeztem Bulgariaba, most a hatar kozeleben levo Harmanli varosabol irok. Ez az utolso utkozbeni beszamolo errol az utrol, majus 11-en, delutan 5-re erkezek meg Komaromba, a Klapka terre.

Amennyire emberprobaloak voltak a teli honapok, annyira idegtepo volt az utobbi egy honap Ciprustol idaig. Bar amikor uj kereket voltam kenytelen vasarolni Nicosiaban, tartottam tole, hogy ez lesz, de mivel nem volt mas valasztasom, maradt a remeny, hogy kibirja az onnan hazaig hatralevo 2500 km-t. Ugy ezer kilometer utan (Balikesir magassagaban) aztan elkezdtek szep lassan kitorni a kullok, idaig 5-ot csereltettem ki, de a maradekot is ki fogom Plovdivban, ahol meg egy-ket napos megallot tervezek, akarcsak Szofiaban.

Nicosiat elhagyva meg par napot Eszak-Cipruson toltottem, meglatogatva az Ot Ujj-hegysegben az eles gerincen a nevehez huen jo szeles Boufavento varanak romjait, egy ejszakat Hazreti Omer turbejenel toltve a tengerparton, majd a Belapais frank-gotikus apatsaga kovetkezett es vegul (termeszetesen ujabb jokora, felnapos kesessel) foljutottam a hegyseg torok neverol elnevezett Besparmak hajora. Ismet ejfelkor futott ki a hajo a tengerre, a hajnal mar ugy 30 km-rel a torok partok elott, a fedelzeten talalt, majd 9-kor kotottunk ki Tasucuban. Itt jott a feketeleves...

Az Ot Ujj-hegysegben
Irtam mar, hogy a tervezett libanoni utazasom a junius 21-en lejaro utlevelem miatt esett kutba. A potrohos torok hataror szinten erre hivatkozva tartoztatott fel a kikotoben. Persze, penzzel mindent meg lehetett oldani - vegul majdnem egyhonapi koltsegvetesem, 130 euro banta a dolgot (teljesen legalisan, kezzel bejegyezve az utlevelbe a "vizumot"). A hab a kaven a vizum husznapos lejarta volt. Elottem 1300 km rettento nehez hegy-volgyes terepen. Vegul is sikerult az utolso nap estejere (aprilis 19) odaernem a gorog hatarra egy kitort kullokkel attalpalt felejthetetlen ejszaka utan. De nem is reszletezem tovabb, hiszen nem a panaszkodas a celom ezzel az utolso bejegyzessel.

Ebbol a hajszabol kovetkezett aztan, hogy szinte sehol nem volt idom rendesen korulnezni, elmaradt mellettem Antalya, Burdur. Usak es Balikesir. Egyedul a Torokorszag "bananpartjan" allo anamuri varat, a Burdur melletti Insuyu-barlangot es Bandirma varosat tudtam megnezni. A tengerparti nyarbol a Nyugati-Toroson aterve sikerult visszaternem a telbe, egy Dinar melletti benzinkuton talaltam menedeket a zuhogo eso elol, ami reggelre massziv havazassa valtott (a helyi ujsag szerint utoljara 45 eve havazott itt aprilisban). Az Anatoliai-fennsik nyugati peremen az orkanereju szel es a vegetnemero emelkedok tettek probara. Ismet sok segitseget kaptam a torokoktol, mar nem is szamoltam a fuvarajanlatokat, a mar emlitett benzinkutrol se engedtek el elelem nelkul, az utolso napon pedig Kesanban egy talalomra megszolitott jarokelo szegodott onkentes segitomul. Az emberek segitsege annal fontosabb volt, mivel legalis kirablasom ota minden kurus kiadasat otszor meg kellett fontolnom.

A banan hazajaban, Anamur es Alanya kozott
Alanya mellett, Avsallar tengerparti nyaralohelyen volt reszem az ut egyik legemlekezetesebb talalkozasaban. Egy aleppoi epitesz szolitott meg, aki az udulohely promenadjan narancslevet arult. Elmondta, hogy o is mindig szeretett volna utazni, csak hat igy eleg nehez. A ISIS gyilkosai (akiket o nem is tartott muszlimoknak) miatt menekulni kenyszerult csaladostul es most egyik naprol a masikra elnek menekultkent, akarcsak meg sok-sok ezren, a torok "munkaadok"kenyenek-kedvenek kiszolgaltatva. Elszegyelltem magam a sajat "nehezsegeimre" gondolva es nemi penzt akartam neki adni, amire neki sokkal nagyobb szuksege volt, de mondanom se kell, hogy nem fogadta el, meg o ajandekozott meg nehany naranccsal... Sziria 5 evvel ezelott teljesen bekes es biztonsagos orszag volt... Es ez barmelyik orszaggal megtortenhet, ha a vilag imperialista eroinek erdekei ugy kivanjak.

Egy nappal a vizum lejarta elott, rohanvast kereszteztem a Dardanellakat Gallipolinal es 10 honap utan (a ciprusi honapot nem szamitva) visszaerkeztem a foldrajzi Europaba (meg ha Gruziat es Ormenyorszagot nem is lehet igazan azsiai orszagnak szamitani). A veres emleku (pont szaz eve zajlottak le itt a gallipoli csata verfurdoi) Saros-oblot elhagyva meg jopar km volt a Marica (Maric, Evrosz) folyo, a gorog-torok hatar a farkasszemet nezo gepfegyveres katonakkal es a mindketoldali
nemzetiszinu hidkorlattal. Itt lattam hosszu ido utan ujra magyar es szlovak rendszamu kamionokat (akadt boven a vagy 5 km hosszu kamionsorban). A husznapos hajszat a hatartol nem messze, Peplosz falu kozeleben pihentem ki egy ejszakai rendori rajtautessel fuszerezve. Az alig 130 km-es gorog szakaszon haromszor allitott meg a rendorseg es haromszor kellett elovennem szegeny kierdemesult (nyugdijazasra) utlevelemet. Az EU keleti hatarat hiszterikus mertekben megerositettek a menekultek tomegei igy nem tehetnek mast, mint nekivagnak a Foldkozi-tengernek. Az eredmenyt lathatjuk a mindennapi hirekbol...



Ket ev utan ujra itt vagyok hat a szep tavaszi Bulgariaban. Nem titkolom, hogy nagyon szeretem ezt a hosszabb es alaposabb latogatasra erdemes orszagot es most kicsit lelassitok, mielott a Balkan-hegysegen atkelve (remelhetoleg mar jobb kullokkel) a IV. ut legutolso szakasza kovetkezne, Szerbian es Magyarorszagon at Komaromig.