2012. augusztus 17., péntek

Espinho

Portótól húsz kilométerre, az Atlanti-óceán partján, Beira Litoral és Douro régiók határánál, de még az előbbihez tartozva (ez a mai Aveirói körzet, melynek északi része, Espinho "hátországa" az ország egyik legsűrűbben lakott része) fekszik a csaknem tízezer lakosú Espinho (a csak 1899-ben megalakult kicsi município lakossága harmincezer). Neve magyarul tövist jelent. Kis halászfalu volt, amíg az idegenforgalom fel nem fedezte partját, ahol bár eléggé nyíltan futnak neki az óceáni hullámok a partnak, mégis promenád épült ki a parton magasházakkal, kaszinóval, szabadtéri térzenével esténként. Ami Lisszabonnak Estoril, az Portónak Espinho. Két éjszakát töltöttem itt és egy estét az óceánparti kavicsok közt, keresve a legszebbet...

(2011.6.16.-18.)

A város egyik főutcája, a "Rua 8" a tizedik emeletről


























És a "Rua 19" elágazása, ami a főtérre vezet


























Mit ad vissza a fénykép ? A film se adja át a töredékét se a (nem is különösebben nagy) hullámok hangjának...







































Reggeli pára













































"Idézzed fel a parton a hajnal sugarait, ahogy a felhőket kiszabadították a hullámok öleléséből és a sót, mely ott maradt csípősen az ajkakon..."

















A tengerparti kis templom



















Nehéz zászlókat fényképezni, főleg a parton...





























A tengerparti sétány (Rua 2)















Jövő keddtől szeptember másodikáig Spanyolországban leszek, legalábbis testben. Bármit hozzon a jövő, az biztos, hogy ez lesz az utolsó ilyen "utazás", ahol időbeosztással rohanok ...

2012. augusztus 16., csütörtök

Megyejárás - Nagybéri-erdő, Vérteskethely, Császár

Ezekben a ritka aljnövényzetű erdőkben százméterekre ellátni, de nem igazán zavart most, hogy az erdei útról megláthatnak. A sátorhely félúton lehetett az út és a Nagybéri-ér között, a Kosárles-línia keleti szakaszát meg láthatólag nemigen járják, jól be is nőtte a csóvány. Bár igyekszem nem szem előtt lenni, annyi kitett helyen éjszakáztam már (egy északnyugat-ukrajnai mellékút ritka fasora mögött, káposztaföld szélén reggel a parasztasszonyoktól ébresztve, Dunajec partján a faluszélen, belorusz útmenti pihenőben, északolasz főúttól tíz méterre, francia buszmegállókban, baszk nagyváros buszpályaudvarán...), hogy nem különösen izgat, ha meglátnak. Bár lehet, hogy én vagyok elővigyázatlan, de túlzásnak találom az óvatosságot, amivel más túrázók kerülik a "felfedeztetést".

Amilyen mély csönd volt az éjszaka, annyira furcsállottam, hogy reggel milyen élénk volt a forgalom az erdő mélyébe vezető úton, ami nem vezet tovább. Keletről a 81-es főút forgalmának zaja hallatszott idáig (2,7 kilométerre van légvonalban... de éjjel miért nem hallottam ?). Visszatérve az erdő "tengelyét" alkotó útra (mely a végén hullámzó kavicsos-murvás útból földúttá vált) elértem az erdő peremét és azt követve a 47. szélesség 25. percén a régi megye déli csücskét (a legdélebbi pont a Vértesben van 1 perccel - 1,85 kilométerrel délebbre) a Kígyós-érnél. Innen visszaindultam, majd a Tízes v. Vadkörtefa-líniát követve az erdő keleti peremére értem, Bakonysárkány határára, majd leereszkedtem a Sárkányi-érhez, ahonnan már aszfaltút vitt vissza Kisbérre és tovább Vérteskethely felé. 

Vérteskethely tizenhét, Császár község pedig hatvanhét négyzetkilométeren terül el, előbbinek 578, utóbbinak 1798 lakosa volt 2008-ban. Mindkét falunak majdnem a felét teszik ki a Bársonyos erdei, de most csak a falvak belterületét jártam végig és rátaláltam a megye talán legszebb és legkellemesebb pihenőhelyére, a kethelyi Várhely-parkban. A két község határa önmagában is kitenne egy kétnapos túrát (csak Császáron háromszáz földrajzi nevet írtak össze), én pedig most három napra jöhettem el, így Császárról Dad, Kocs, Mocsa, Szőny érintésével visszaindultam Komáromba, ahová este fél tízkor érkeztem meg, 71 kilométer megtétele után.

(2012.8.10., péntek)

Reggeli fénysugár az Kosárles-táborhelyen







































Délre haladva az erdei utat fiatal, átjárhatatlan bozótú erdőrész szegélyezi, ahol a líniák is összeszűkülnek


























Friss tarvágás













220-250 méteres (Kisbér 175, Nagybér 219 méteren van) magasságban hullámzik az út, keresztezi a Nyúl- az Őz-, a 10-es, 11-es líniát, a Körtefa-utat...






























... majd az Akai-út nevű keresztútnál, a régi megyehatáron véget ér.







































Az Nagybéri-erdőn túl, Aka határában nyílt térségek és keskeny erdősávok húzódnak tovább dél felé.













Kisbér déli csücske, a Kígyós-ér v. Saliházi-árok közelében. Rengeteg lódarázs döngött mindenfelé, így nem maradtam sokáig.













A tölgyerdő-megyehatár-déli távlatok nagyon hasonlóvá teszik a helyet a komáromcsehi Hosszú-hegyhez, csak itt az az erdő az innenső, északi oldalon van.






























A Tízes-líniához visszatérve keskeny fenyves mellett haladtam el, melynek szélén vagy tíz méterre egymástól három hangyaboly (ez a legnagyobb, vagy egy méter magas) sorakozott egymás mellett. A földön mindenfelé nagy fekete hangyák nyüzsögtek és csíptek.













Az erdőnek ez a szelete se ad még sokáig árnyékot... És pont itt kellett kilazulni a hátsó kereket tartó csavarnak, jó félórás kényszermegállóval...













Fél egyre értem ki egy napraforgómezőnél az erdő szélére. Lent Bakonysárkány, azon túl a Bársonyos Vérteskethelyhez tartozó erdei













Az erdőnek ez a része korábban katonai terület volt (raktárakkal) és még mindig szögesdrót veszi körül.


























A helyszínen semmi nem derül ki, csak a HM rövidítés utal arra, hogy mi lehet a lekerítés oka.













A hely neve egyébként Tölgyestelep


























Visszanézés az erdő felé a sárkányi útról. Lent a Sárkányi-ér völgye és a székesfehérvári vasútvonal, háttérben az erdő és az Erdőföld-dűlő.













A Sipákuló-dűlő. A "Komárom megye földrajzi nevei" magyarázata: "A tagosításkor maradt fenn ez a kb. 10 holdnyi föld. Akik kevesellték a saját részüket, a mérnök után "sipákoltak", ezért ezt a földet köztük osztották szét."













Ez pedig a Talpasberek-dűlő, ahol 1706 karácsonyán a kurucok "ötszáz egynéhány ráczot vágtak le" Vak Bottyán írása szerint.













Az erdőből érkezve megnyugtató a tudat, hogy újra figyelnek...

















Az egykori kényszervágóhíd helyén ma roncstelep van, az út másik oldalán "Haladásmajor" pedig lovasfarm lett.














A Battyáni-ér mente Vérteskethelynél













Köszöntünk utazó !













Vérteskethely főutcája, a Kossuth Lajos utca. A falut végigjárva a bábolnai mozgó takarmány- és tápszerárusító kocsi kísért (előző nap Ászáron pedig a szintén bábolnai mozgópékség...).


























A kis Vérteskethelynek három temploma is van, ez a legnagyobb, a katolikus...

















... ez pedig a református templom kis harangtoronnyal.
















A bozóttal benőtt régi temető nagykeresztje



















Tavirózsák a Várhegy-park kis taván...













... és két régi tölgyfa (mindkettőn van madáretető)















































Ha még lenne egy vízcsap is, azt mondanám, hogy ez az ideális pihenőhely.


























Vérteskethely és Császár között az erdő az útig nyúlik. "A vad tilosok csaknem a falu alá sarkallanak."


























A császári református temetőben















48-as honvédsír (Lajos Sándor, "a világosi gyásznap szemtanúja")

















Közös kapuval nyílik az egymás melletti két temető, a katolikus jóval kisebb (Császár református többségű falu)













Háborús emlékmű a faluközpontban. Esti fények, kalácsillat.

















Régi határkő (?) a községháza előtt















































Nagykereszt 1803-ból a szögesdróttal védett (2009-ben műkincsrablók elvitték az összes értékes Dorfmeister-képet) katolikus templom előtt.

















Ugyanebben az évben avatták fel az 1919-es Tanácsköztársaság ideje alatt felakasztott helyi plébános emlékművét. Június elején a faluban az ellenforradalom átvette a hatalmat és bebörtönözte a helyi direktórium tagjait. A megtorlást vezénylő komisszár a forradalommal közismerten szembenálló Wohlmuth Ferencet kivégeztette (később Horthyék őt is és egy kivétellel minden társát felakasztatták). A fehérterror többezer áldozatának és a magyar vöröshadseregnek az emlékműveit országszerte lebontották (beleértve a május elsején Komáromban a csehek által legyilkolt, a megszállók ellen harcoló munkásokét), a vörösterror háromszáz áldozatára most időszerű emlékezni... Nem mintha a vörös zászló alatt elkövetett gyilkosságokra volna mentség...


































A kertek alatt nem sokkal kezdődik az erdő













Innen már elment az utolsó vonat













Vadnyugat-imitáció a falu szélén "Indian Reservation"-nel...













A távolban a száki templom tornya













Egykori szovjet laktanya Szákszend határában. Négy éve még kinn volt a "belépni tilos" tábla, most már nincs.













A dadi határban













Dad - katolikus templom


























Védett akácfa Dad mellett



















Kilátás a dombtetőről Szákszend felé













Előtérben a kocsi Öreg-hegy, háttérben a Gerecse
























Még egy óra út...