2012. július 31., kedd

Portói séták

Porto az Aranyfolyó, a Douro torkolatánál, annak északi partján, Lisszabontól légvonalban 275 kilométerre, majdnem két és fél foknyira északra fekszik, az ország második legnagyobb és legfontosabb városa. Bár magában a 41 négyzetkilométeres területű városban (ez is 15 freguesiára aprózódik) „csak” 237 ezren élnek, a portói agglomerációban él az ország lakosságának hatoda, 1,7 millió ember. Az itt mintegy kétszáz méter széles folyó választja el a déli parton fekvő Vila Nova de Gaiától, melyet hat híd ível át, ebből kettőt Gustav Eiffel tervezett. Vila Nova de Gaia a „portói” bort tároló pincékről híres leginkább, melyeknek nagy része évszázadok óta angolok kezében van és nevük is angol. Ez nem véletlen, hiszen a portói bor (melynek termőterülete vagy száz kilométerre terjed innen a Douro partjainak köves gránitalapú partjain) legnagyobb felvevőpiaca minden időben Nagy-Britannia volt. A 19. században a portugál gazdaság nagy része már angol kezekben volt… Így végződött az Aljubarrotánál a kasztíliaiak ellen megkötött angol-portugál szövetség.

 Porto Lisszabon méltó riválisa volt mindig is. A Dourótól a Minhóig terjedő északi országrész (a folyókról elnevezett két tartomány) az ország bölcsője, a 9. században, Vímara Peres által megalapított Portocale grófság (Cale Vila Nova de Gaia régi-régi – kelta eredetű – neve). 1174-ig főváros volt. A 18. századtól kezdve vált fontos kereskedelmi központtá, de a kikötő akkor is veszélyes volt a homokzátonyok miatt, ma csak a hagyományos evezős borszállító csónakok úsznak az Aranyfolyón. A városközpont alig öt kilométerre van az Óceán partjától, ahol a folyó torkolatánál van Foz do Douro városrész, attól északra pedig az önálló igazgatású Matosinhos, ahol a Leixões, a 19. század végén kiépített új kikötő található.

Portóban szerencsére módom volt arra, hogy a lehető legtöbbet mászkáljak a saját fejem után, de persze ez a kétszeri látogatás is csak első, felületes ismerkedésnek számít. Bár az is igaz, hogy biciklivel sem szoktam többet maradni ekkora városokban, de Porto valahogy nem igazán hatott rám nagyvárosként (mint ahogy Portugália egyetlen városa sem). A folyóparti kis utcák emeletes házai, vaserkélyei, szűk lakásai nem sokat változtak az utóbbi századokban, csak ma már egyre kevesebben hajlandóak ilyen körülmények között élni, egyre több az elhagyott ház az egyébként a világörökség részét képező óvárosban. Az idő is felhős volt…

(2011.6.16.-17.)

Nemcsak Lisszabonban. Nemcsak Coimbrában. Portóban is van Comércio-tér. Közepén Tengerész Henrik szobrával, aki a városban született és innen indult 1415-ben Marokkóba, hogy elfoglalja Ceutát a móroktól. A portóiak szerelték fel a nyolcezer harcost és a hajókat.

A Szent Ferenc-templom, a Douro partjától száz méterre. Homlokzatát barokkizálták, de alapvetően gótikus stílusú. A ferences barátok halálszagú kriptáját és a templom halálszagú, a Minas Gerais-i bányákból rablott arannyal borított belsejét (már amit a még nagyobb rabló Napóleon hadai meghagytak...) mutogatják ma itt a turistáknak, persze fényképezési tilalommal.
A túlparton Vila Nova de Gaia.
 


Portói múzeumvillamos














A sirály és a kehely
 


















A folyó fölé hatvan méterrel emelkedő dombon áll a székesegyház és a püspöki palota














A katedrális (Sé) a 12. században épült román stílusban


















Kőkígyó kanyarog a templomkapunál














A püspöki palota az egykori mór vár helyén épült a 18. században














Szégyenoszlop - Pelourinho



















A Clérigos-templom 75 méter magas tornya (kilátó) 1763-ban készült el



















A diktatúrával szembeszálló portói püspök, Antonio Ferreira Gomes szobra


















A "Lello és testvére" könyvesbolt art-nouveau épülete (belülről még szebb)


















Portói kupolák














Alig egy héttel később kezdődött a Festa de São João, a portugál Szentivánéj...














A Douro torkolata, a mólón megtörő óceáni hullámokkal














Foz do Douro - móló
































A móló mellett beáramló hullámok hangos örvénylés után megtörnek. Egy kisfiú tíz méterrel arrébb a kutyájával játszott a legnagyobb nyugalommal.














Önkormányzatiság portugál módra (São Nicolau a 15 freguesia egyike)


















Porto zászlaja















Batalha-tér














A 16. századi Augusztusi Miasszonyunk-kápolna














A középkori városfal fennmaradt része, a Muralha Fernandina














Rua Arnaldo Gama














Öreg néne és a sirályok














Az I. Lajos-híd a dombtetőről


















"Legjobb kávé a brazil kávé"




























Szőlő és csempe


















Kilátás az I. Lajos-hídról. A közelebbi híd csak 2003-ban épült (Tengerész Henrik-híd), a távolabbi (Maria Pia-híd) viszont a város legrégebbi hídja, 1877-ből.














Sikló is összeköti a folyópartot a városközponttal.


















Folyóparti házsor

























































Vila Nova de Gaia sziklás partja














Apró házak között apró kápolna
































Virágtenger alatt














Óceánország, Csipkerózsikaország...



















































Vímara Peres lovasszobra (1968) és a katedrális














Porto tornyai




























A katedrális azulejói














Az Afonso Henrique-út a Congregados-templommal














Nyüzsgő embertömeg a Garrett-téren














A négyszáz méter hosszú Afilados-tér, túlsó végén a Flandriáról másolt városházával, előtérben IV. Péter (aki azonos I. Péter brazil császárral, aki "maradt", aztán mégis visszatért Portugáliába) szobrával


















































Imperial McDonalds. Milyen őszinte...














A városháza





































Rua Clérigos














Rua 31 de Janeiro




























Santa Ildefonso-templom


















Boroshordók Vila Nova de Gaiában














...kicsit nagyobbak...














Az I. Lajos-híd esőfüggöny mögött