Jerevan

Tegnapelott erkeztem meg az ormeny fovarosba. Az 1.1 millios Jerevan az orszag igazi kozpontja, lakossaganak tobb mint egyharmada itt el es valamivel ezer meter alatt fekszik, ami szamomra most azt jelenti, hogy nincs fagy... Eleg viszontagsagos utam volt Tbiliszitol idaig, de most meg 3 napig itt leszek, mielott indulnek vissza Batumi fele.

Miutan egy ejszakat a kepernyo elott toltottem, az ebredezo, fagyos Tbilisziben tettem meg egy utolso setat, aztan kimarsrutkaztam a Lilo bazarba. A biciklit rendben megjavitottak, indultam is tovabb az ormeny hatar fele meg delelott. Aztan a faradtsag erot vett rajtam es a Kura partjatol nem messze satrat is allitottam egy kellemes ligetben. Masnap aztan ujult erovel indultam tovabb a marneuli uton. A hatarig tarto utszakasz eleg szaraz videken haladt at es a Kumiszi-tonak otthont ado arkon kivul emelkedo sem volt. Az ut menten veges-vegig egymast ertek a gyumolcsarusok, most volt a mandarin szezonja, a Fekete-tenger partvidekerol hozzak ide. Az arusok (es az orszagnak ez a resze) fokent azerbajdzsani nemzetiseguek voltak, mondanom se kell, hogy rendszeresen megallitottak es megvendegeltek. Egyebkent egy ujabb (tudom, mar unasig ismetelt) kutyatamadas es egy defekt kinalkozik emlitesre. Visszatero kerdes volt, hogy minek megyek Ormenyorszagba, nincs ott semmi, csak ko, kulonben se sok kedvesseggel beszeltek az ormenyekrol, hogy finoman fogalmazzak. Meg Azerbajdzsanban tobb alkalommal kertek meg, hogy ha megyek Ormenyorszagba is, akkor mondjam meg nekik, hogy......

Ormeny gyumolcsarus hazaspar Ajrumban, akik behivtak melegedni

Az utolso falu, Szadakhlo (hosszabb "interju" a korem gyulo helybeliekkel az ivokutnal, akarcsak Azerbajdzsanban) utan ertem el a hatarallomast. Alaposan megvaltoztam 9 ev alatt, mert a hataror csak nehany ellenorzo kerdes utan hitte el, hogy en vagyok a fenykepen. Az elso benyomasok: orosz mintaju egyenruha a hatarorokon, korrupcioellenes falragaszok, szinte minden auton sotetitett ablak. Uj penzegyseghez is hozza kell szoknom, egy euroert 540 dramot adnak, igy most ezrekben kell szamolnom. Az arak talan itt a legalacsonyabbak a Kaukazusban, es gyakorlatilag mindenki beszel oroszul, de sokan angolul es franciaul is. Gruziaban es Azerbajdzsanban politikai okokbol folyamatosan szoritjak ki az orosz nyelvet a kozterekrol es egyre kevesebben beszelnek oroszul (Kelet-Gruzia falvaiban es a videki Azerbajdzsanban ugy lattam, hogy a tobbseg csak a nemzeti nyelvet birja), Ormenyorszagban viszont a feliratok teren is megmaradt az orosz nyelv jelentosege. Mint megtudtam, aki csak teheti, Oroszorszagba megy dolgozni (a Gruz hadiuton csakugyan egymast erik az ormeny rendszamu kocsik), a teveben alul folyamatosan futnak a busztarsasagok hirdetesei a Jerevan-tetszoleges orosz nagyvaros viszonylatban). Mint tobben elmondtak, 1988-ban, a nagy foldrengeskor romlott el minden, azutan zartak be a gyarak, majd jott a karabahi haboru. A mai Ormenyorszag viszont sok segitseget kap a vilagon mindenfele elo ormeny diaszporatol, Jerevanban tobb szobra is van kulonfele amerikai, orosz es egyeb olajmagnasoknak, mecenasoknak.

A Debeda volgye Tumanjannal

Az ut a Debeda-folyo, majd kesobb a Pambak volgyeben haladt egeszen Szpitakig, lassankent mintegy 1350 meterig emelkedve. A kornyezo hegyek egyre magasabbak, koparabbak es ridegebbek lettek. Az utat mindenutt vizvezetekek, csatornak oveztek (itt minden csepp vizet megbecsulnek, Jerevanban pedig, tanusithatom, csakugyan kivalo a viz), tobb vizieromuvet is lattam. Az orszag teruletenek tulnyomo resze 1000 meter folott fekszik es vulkanikus kozetek alkotjak. Regi tapasztalatom, hogy a vulkanikus videkeken a legmeredekebbek az emelkedok es ez most is igy volt. Ket rovidnek tuno kiterot tettem a haghpati es a szanahini monostorokhoz ez mindket esetben ket-harom oras nehez tolassal jart. Haghpatba mar sotetedeskor erkeztem meg, de a kaukazusi vendegszeretetben most sem kellett csalodnom, egy erosen ittas, de nagyon kedves oreg, Razmik hivott meg csaladjahoz. Utkozben is elofordult, hogy behivtak a kalyhahoz melegedni, vagy egy kavera. Masnap kodben, majd kesobb a felhoket felulrol nezve jartam vegig a 10. szazadban alapitott monostort, a fekete vulkani kozetbol (orszagszerte legelterjedtebb epitoanyag a tufa) epult komor templomokat, megcsodalva a muveszi faragasu kokereszteket (kacskar). A kopar hegyek es a sotet alapszinu epuletek (igy novemberben kulonosen) eleg komor hangulatot adnak az orszagnak, ugyanakkor ugy erzem, ez a leginkabb europaias a harom kaukazusi orszag kozul. A fovarosban viszont mindenutt sok a gyerek es a fiatal es minden nehezseg ellenere ugy erzem, sok eletero es energia van ebben az orszagban.

Az uton ket alkalommal talalkoztam biciklistakkal, eloszor a hatar utan kozvetlenul egy toulouse-i hazasparral, ok tandemmel utaztak, de innen mar repulovel mennek tovabb Indiaba. A japan (gifui) Kazuja viszont, aki Romaba tart, vegig biciklivel jott Kinan, Kozep-Azsian es Iranon at. Nyakig bebugyolalva is didergett, de megnyugtattam, hogy innen mar egyre melegebb lesz Tbiliszi fele (Vahagnadzorban talalkoztunk). En viszont egyre magasabbra tartottam es egyre hidegebb lett.

Vanadzor - varoshaza

Miutan szep oszi verofenyben vegigjartam es fenykepeztem Vanadzort (Kirovakan), az orszag 3. legnagyobb varosat (talan csak a vasarnap miatt, de nagyon nyugodt helynek tunt, mersekelt forgalommal, alacsony jardaperemekkel) es masnap reggel tovabbindultam, havazni kezdett es egesz nap folytatodott. Mig Szpitakban meg csak havaseso volt, a 2340 meteres Pamb-hago fele tartva minden kilometerrel erosebben havazott. Este a hago elott 4 km-rel kenyszerbol egy utmenti epulet eresze alatt allitottam fel a satrat. Ejszaka kemeny fagy volt es folyamatosan havazott. A kietlen teli ejszakaban csak egy kozelben megallo es egesz ejjel a motort jarato kamion hangja jelezte az emberek jelenletet. Masnap a hagot elerve azutan megerkeztem az Aragac-vulkan labainal elterulo Aragacotn tartomanyba, annak is a legmagasabb sarkaba, Aparan kornyekere. A taj egyetlen hatalmas hosivatagnak tunt, 30-40 centis horeteg takart az uton kivul mindent. Alkonyatkor erkeztem a varosba azzal a szandekkal, hogy mar nem megyek tovabb, semmi kedvem nem volt ujra az ut menten ejszakazni. Eloszor a benzinkuton probalkoztam, de ott nem volt hely, vegul azt hiszem, eddigi utazasaim legrosszabb taborhelyen, egy nyilvanos vecenek hasznalt ures epuletben kotottem ki, ahol epphogy talaltam egy satornyi ossze nem mocskolt helyet. Hogy a helyzet meg kellemetlenebb legyen, a szomszedos hazban lako oreg (miutan megkerdezte, hogy ki engedte ezt meg nekem) vegigasszisztalta a satorallitast. Annak ellenere, hogy az epulet masik fele szenaraktar, ahol legalabb tisztasag volt, meg azt se ajanlotta fel, hogy menjek at oda. Reggel aztan megjelent kettesben egy melakkal es megkerdezte, hogy elek-e meg... Ilyen emberekkel is talalkozom neha-neha.

A Pamb-hagora vezeto ut

Nehez volt haladni a sikos uttest miatt, tobb alkalommal is gyalogolnom kellett, bar az ut tekerheto volt, aztan Aparan utan ugy husz kilometerrel hosszu lejto kezdodott, mely Jerevanban vegzodott, ugy 1000 meterrel alacsonyabban. Aznap este mar egy kellemes almaligetben satoroztam Astarak varosa mellett. Jerevanba erkezve meg volt egy kis incidensem az amerikai nagykovetseg oreivel. Jellemzo modon a varoskozpontba vezeto uton csak egyetelen tabla volt: "US Embassy" felirattal, maga a kovetseg egy oriasi epuletmonstrum magas keritessel korulveve, bent a parkoloban a megszokott benzinzabalo kocsik garmadaja. Es a keritesen fenykepek a legszebb amerikai nemzeti parkok kepeivel es idezetek kulonfele kornyezetvedoktol es amerikai elnokoktol, melyek a Fold es a Termeszet vedelmere hivjak fel a figyelmet... A vilag elso szamu szennyezojenek ez a foku kepmutatasa mindenkeppen megert egy fenykepet, ezzel aztan fel is hivtam magamra a csillagsavos-felvarros or figyelmet, aki rogton le is csapott ram. "You made a photograph ? Yes. You shouldn't." Mikozben nem sikerult megertetnem vele a kulonbseget Szlovakia es Jugoszlavia kozott, meg kellett varnom az amerikai fonoket, aki nyalkas udvariassaggal "megkert" hogy toroljem le a kepet, majd egy "have a nice day" kiseretben utamra engedett. Nem sokkal arrebb aztan egy baratsagos jerevani hajlektalannal beszelgettem hosszasan ("60 eves vagyok, mit gondolsz, meg utra kelhetek") a regi Jerevant bemutato fenykepes kiallitas elott, majd a Szabadsag-hidon atkelve a hires Ararat konyakgyar epuletnel megerkeztem a belvarosba.

Kucsak falu mar csak 1900 meter magassagban fekszik 

A jerevani belvaros a huszas-harmincas evekben epult Alekszander Tamanjan epitesz tervei alapjan. A regi zegzugos kisvaros helyet adott Szovjet-Ormenyorszag uj fovarosanak, korkoros bulvarral, szeles foutcaval (Mastoc sugarut) ket nagy terrel: az eszakin (Franciaorszag-ter) van az opera, a delin (Koztarsasag-ter) a parlament, ez utobbi kozeleben talaltam egy kis hostelt, ahol napi 12 euroert sikerult egesz jo tamaszponthoz jutnom a varosban. Tegnap meglatogattam a Matenadarant, az irott betu muzeumat, kezzel irt konyvek hatalmas es lenyugozo gyujtemenyet, az epulet elott az ormeny abece megalkotojanak, Meszrop Mastocnak a szobraval. Maga a belvaros nem tul nagy, konnyen kiismerheto, de eleg sokat csatangoltam keresztul-kasul. Beszelgettem egy latogatoba hazaerkezo amerikai ormennyel es egy nyugdijas nenivel a parkpadon ("mi mar otezer eve itt elunk"). Jerevanban is van bolhapiac, termeszetesen, sikerult hozzajutnom a mar forgalomban nem levo dram-ermekhez is. Meg teszek egy kirandulast csomagok nelkul a Geghardi-kolostorhoz, majd szerdan indulok Gjumrin at vissza Gruziaba. Sajnos az eredetileg tervezett Hegyi-Karabahra mar nem maradt idom, illetve a magas hegyek es hoboritotta hagok miatt sem vallalkozhatom mar erre. Talan meg visszaterhetek ide kellemesebb evszakban is...