Mar visszajaro vendeg vagyok ebben a Rusztaveli sugaruti internetcafeban... Nem terveztem visszaterni ebbe a gyonyoru varosba, de 3 napja Szignagiban, vagy 110 kilometerre innen a pedal eltorott es onnan gyalog jottem a kahetiai orszaguton. Szerencsemre Tbiliszi legszelen, a Lilo bazarban talaltam egy biciklijavito muhelyt, ahol nagyon kedvesen fogadtak es bar az egesz bazarban nem talaltak azt az alkatreszt, amit cserelni kellett, megigertek, hogy holnapra beszerzik. Igy bejottem a varosba egy hetventetris marsrutkaval es folmentem a Mtacminda-hegyre sikloval (a korabbi ittleteim alatt ez mindig kimaradt). Innen az egesz varost belatni, feluton pedig a gruz nemzeti pantheon, a Mamadaviti-templom es temeto. Holnap mar egyenesen fordulok Jerevan fele es ha minden jol megy, estere Ormenyorszagban leszek.
De folytatom Hovsantol, a Kaszpi-tenger partjan. Olajfoltos taborhelyemet elhagyva a varos legszelen (miutan megteaztam egy szabomuhelyben, ahol utbaigazitasert alltam meg, de a tulajdonos a legnagyobb tisztelettel fogadott) talaltam egy szerelomuhelyt, ahol meghegesztettek a csomagtartot, mondanom sem kell, hogy ingyen es ismet diszvendegkent kezeltek. Szinte mar unalmasnak tunhet sorolni a sok vendegeskedest, de a Kaukazusban ez a mindennapi tapasztalat. Ahhoz kepest, hogy tavaly Esztorszagban ket het alatt (a rendoroket leszamitva) senki egyetlen szot sem szolt hozzam, eleg nagy kulonbseg... Ahogy Elik mondta: "A Kaukazus szereti a vendegeket."
.jpg)
Hovsan utan az ut egy darabon kozvetlenul a tenger partjan halad (a terkepen "Emin Beach" neven szerepel a hely), itt lementem a vizpartra uszni egyet a mar eleg hideg vizben, majd mikor tovabbindultam tovabb, megszolitott itteni vendeglatom, akinel aztan ket napot toltottem. Elik kamionsofor volt es ma is szallitmanyozassal foglalkozik, de ahogy mondta, enyhen kriminalis hire van a kornyeken (hagyd csak a biciklit nyugodtan a kapunal, senki nem mer hozzanyulni...). Parhavonta ingazik Hollandia/Nemetorszag es Azerbajdzsan kozott, ott van egy baratnoje is, mert hiaba dusgazdag ember, a csaladja tonkrement. Igy egy barati tarsasag gyulik ossze minden este a hatalmas haz udvaran, ilyenkor aztan van baranysutes, poharazgatas, beszelgetes, sokszor ejszaka is erkezik meg valaki. Engem a legnagyobb vendegszeretettel fogadtak, meg a ruhaimat is ki tudtam mosni hosszu ido utan mosogeppel, sot felajanlottak, hogy masnap menjek csomagok nelkul a Pirallahi-szigeti korre. Ez a kor tobb mint nyolcvan kilometeres lett, de eljutottam a sziget eszaki csucskebe, ahol a tengeri olajkutak (egy tobb km hosszu allvanyzat nyulik be a tengerbe) mukodnek, a felsivatagos Apseroni-felsziget fasitasanak szep peldait lattam az ut menten, vegul mar sotetben ertem vissza Hovsanba. A kovetkezo nap tovabbindultam Szurahaniba, ehhez el kellett haladni rengeteg olajkut es egy rozsaszinu to mellett (szerintem ha valaki beledobna egy gyufat, meggyulladna...), majd fel kellett maszni egy jokora dombra. Szurahaniban, a vasutvonal toszomszedsagaban emelkedik az Atesgah nevu zoroasztrianus templom, varszeru udvaron eg a szent tuz ki tudja miota. Innen ujra keletnek fordultam, a repuloterre vezeto (lehet talalgatni, kirol neveztek el) rettento szeles es forgalmas autopalyan. En Kalaba tartottam, estere ertem a falu kozepen magasodo erodhoz (mellette etnografiai muzeum is van, de az mar bezart), amit teljesen felujitottak. A var egyike volt a sirvansahok birodalmat eszakrol vedo erodrendszernek. Masnap (miutan egy olajfaligetben ejszakaztam) az erodrendszer ujabb tagjait, a mardakani bastyakat (Mardakanban tobb gigantikus kapu fogadott, mogottuk a szaz ev elotti olajmagnasok palotaival es egy szereny emlektabla, amely Jeszenyin itteni tartozkodasanak allit emleket) es Suvelanban egy mecsetet (zarandokhely, Mir Movszum Aga sirja, gyonyoru kekcsempes kulso es minden oldalrol uvegboritotta falu belso) latogattam meg. Buzovnanal kiertem az Apseroni-felsziget eszaki partjara, ahol orkanereju szel tamadott eszak felol (tobb alkalommal is biciklistul feldontott, egyszer kis hijan az erkezo teherauto ala), hosszu szakaszokon kenytelen voltam gyalog menni, a satrazas remenytelennek tunt.
.jpg)
Ekkor talalkoztam Tarlannal (Maha Khali Bharata), aki epp utmenti kovacs- es femmuvesmuhelyeben dolgozott segedevel. A Janardag fele vezeto utrol erdeklodtem, de a dolog vege az lett, hogy felhivta egy baratjat es a biciklit egy oreg Lada tetejere erositve egyutt mentunk a Mehdiabad folott emelkedo "Ego-hegyre" (ahogy Tarlan mondta, gyerekkoraban gyakran terelte erre a nyajat, de "turistakent" meg sosem jart itt). Az Atesgahhoz hasonloan itt is a foldbol szivargo foldgaz langol idotlen idok ota, parmeternyi szelessegben. Az uvolto szelben es a hidegben ovatosnak kellett lenni a langok kozeleben. Az estet Tarlan csaladjanal toltottem, aki eleg szereny (spartai es ez az o eseteben nem szovirag) korulmenyek kozott el, felesegevel, harom kisgyerekkel (ket kislany es egy fiu) es a nyugalmazott KGB-s nagypapaval. Tarlan valoban spartai eletet el, Krisna-hivo harcmuvesz es bicikliversenyzo, aki magara a ksatrija-rend torvenyeit tartja ervenyesnek (szolgalatmegtagadasert negy evig ult bortonben, mert a ksatrijak nem harcolhatnak vilagi hatalmak oldalan) es gyermekei felnevelese utan o is biciklivel keszul utra kelni valamelyik tibeti kolostorba. Masnap 16 km-en at kikisert egeszen a bakui agglomeracio szeleig, a semahai ut kezdeteig.
Gyerekkoromat vegigkiserte a felelem a farkasoktol, nem tudom, mikor olvashattam eloszor a gevaudani fenevad historiajat, de biztosan nem voltam meg tiz eves. Aztan elmentem Gevaudanba (ahol farkas ma mar csak egy aprocska rezervatumban akad) es eltoltottem egy ejszakat a Tenazeyre-i erdoben. Azota hiaba remitgetnek az utamba kerulo emberek a farkasokkal, nyugodtan alszom akar a tajgaban, akar a hegyekben. Masnap reggelinel azonban Tarlan teljes komolysaggal beszelt a semahai farkasokrol, melyek nagyobbak, mint barhol mashol es nem felnek az embertol. Lelkemre kototte, hogy sose ejszakazzak messze az utrol es ha este telepulest hagynak magam mogott, inkabb forduljak vissza. Bizony eleg felelmetes tajek kovetkezett Baku utan, kietlen pusztasag, eloszor elszort hegyekkel, majd meredek hagokkal, hosszu szakaszon egyetlen telepules nelkul. Aznap este Dzsangi elott allitottam satrat, de az ejszaka ujra folerosodott a cel, en pedig feltettem a satrat, ugyhogy a hajnalig hatralevo 3-4 orat a falu falai elott (magas kerites vette korul) toltottem.
.jpg)
Sietnem kellett a vizum lejarta miatt, igy az elkovetkezo 5 nap eleg sietos lett, sajnos alaposabb varosnezesre sehol sem volt mod (Semahaba meg bementem, de Kebele, Seki, Iszmajilli es a tobbi kisvaros alaposabb bejarasa sajnos kimaradt). Iszmajilli-ig meredek kaptatok sorozatan kellett atkelnem, de Semaha utan a taj teljesen megvaltozott, a pusztasagot a Kaukazus folancat delrol szeles savban ovezo gyonyoru lomboserdok (sok gesztenye, tolgy, diofa, az osz minden szineben pompazo lombokkoronaval) valtottak fel, melyek muvelt foldekkel valtakoztak (ujra megjelentek a mogyorofak is). Az utat majdnem vegig vendeglok es piknikezohelyek oveztek, egy alkalommal egy nem mukodo kisvendeglo fapadjainal allitottam satrat. Szep fotogyujtemenyt allitottam ossze a Keresztapa portreibol. Kozben jobb kez felol a Kaukazus hofodte csucsai kisertek utamat. Ketszer talalkoztam biciklis utazokkal is, eloszor ket angol fiatalemberrel, akik Hongkongba tartanak, majd egy lenyugozo sved lannyal, aki Afganisztanba (!) megy egyedul (!), de egyszer mar jart ott, elso biciklis utja pedig egyenesen Szudanba vezetett, szinten egyedul... Az utolso harom napon mar kenytelen voltam sotetben is haladni, hogy az atkozott vizumoraval lepest tartsak. Oktober 25-en estere oda is ertem a balakani hataratkelore, ahol a domb tetejen oriasi racsos kapu fogadott. A kapunal strazsalo katona negyed oran at vart a parancsra, amit a fenti (a domb legeslegtetejen, ahol a hatar huzodik) parancsnoksag radion adott meg. Odafent aztan jott a feketeleves, mint kiderult, ok egy kicsit mashogy szamoltak a 22 napot, mint en, vagyis tultartozkodtam egy nappal. Vegul masfel oras (kozben kinzo fogfajas javitotta a kozerzemet, ami aztan meg ket napig tartott) tovabbi varakozas utan, mikozben besotetedett, hosszas tanyersapkas-konferencia utan (kozben megfigyelhettem, hogyan kelnek at a hataron a "bennfentesek") vegul elengedtek azzal, hogy a buntetes 300 manat lett volna (kethavi koltsegvetes) es hogy jo a szlovak futball... A gruz hataror elso kerdese az volt, hol a jobb, ott, vagy itt...
.jpg)
Aznap mar nem mentem messzire, az elso falu vegen (Macimi) satrat allitottam egy kukoricafold szelen. A kovetkezo ket napot aztan satorban toltottem, mert megallas nelkul zuhogott az eso. Kenyeret es sajtot kaptam a "szomszedoktol". Ezutan nagy Z-alaku utat tettem meg Kahetiaban, eloszor a Kaukazus labanal Ahmetaig haladva, majd a Civi-Gombori hegyseg labanal vissza Szignagiig, onnan mar egyenesen (bar az apostolok lovan) Tbilisziig. Ismet vendegeskedtem egy napot Cickanaanceri faluban, ahol igazi kahetiai borral (itt termeltek a vilagon eloszor bort es csakugyan, nagyon finom meg az egyszeru hazibor is), teritett asztallal es igazi gruz vendegszeretettel fogadtak. Meglatogattam a Dzveli Gavazi-templomot, Ilja Csavcsavadze szulohazat Ahmetaban, a nekreszi kolostort (az egyik legregibb Gruziaban, a 6. szazadbol), Gremit, Kahetia regi fovarosat, az Alaverdi-katedralist (a tbiliszi Szameba megepiteseig a legnagyobb templom volt az orszagban) majd az Ikaltoi-akademia romjait. Reszem volt tobb veszelyes pasztorkutya-tamadasban, elso alkalommal hasznaltam a paprikasprayt. Csaknem valamennyi este szolotokek kozott allitottam satrat. Azon a napon, amikor Telaviba, Kahetia fovarosaba erkeztem (itt egy helyi mester megerositette a ket kilazult kullot a hatso kerekben es tobb mint 7200 km utan kicserelte a lancot is) havazott eloszor ezen az uton, masnap hajnalban pedig befagyott a viz a palackban. Cinandaliban a Csavcsavadze-hercegek kastelya (hatalmas park kozepen all, hires majd ketszazeves borospinceje) es az itteni muzeum allitott meg, Kardenakhiban pedig tettem egy ketkilometeres kiterot a Szabacminda-templomhoz (sok regi templom es varrom rejtozik a Civi-Gombori-hegysegben, de a legtobb joval messzebb van az uttol es az egyre inkabb ingadozo pedallal nem vallalhattam tobb kiterot). Vegul Szignagiban (kis muzeumvaros, muzeumaban Piroszmanisvili tobb festmenyevel) a pedal megadta magat. Az onnan idevezeto haromnapos uton meg gyalogszerrel is sikerult meglatogatnom a Bodbe-monostort (a gruzokat kereszteny hitre terito Szent Nino sirja, szent forras), Csajluri varat (gyakorlatilag ujjaepitettek a nyolcvanas evekben, de a var alatti kellemes fenyoliget jo satorozohely) es a Ninocmindai-monostort. Ma reggel ujra kemenyre fagyott a satorponyva, de napkozben mar kellemes meleg van, szep aranylo oszi ido.
De folytatom Hovsantol, a Kaszpi-tenger partjan. Olajfoltos taborhelyemet elhagyva a varos legszelen (miutan megteaztam egy szabomuhelyben, ahol utbaigazitasert alltam meg, de a tulajdonos a legnagyobb tisztelettel fogadott) talaltam egy szerelomuhelyt, ahol meghegesztettek a csomagtartot, mondanom sem kell, hogy ingyen es ismet diszvendegkent kezeltek. Szinte mar unalmasnak tunhet sorolni a sok vendegeskedest, de a Kaukazusban ez a mindennapi tapasztalat. Ahhoz kepest, hogy tavaly Esztorszagban ket het alatt (a rendoroket leszamitva) senki egyetlen szot sem szolt hozzam, eleg nagy kulonbseg... Ahogy Elik mondta: "A Kaukazus szereti a vendegeket."
.jpg)
Hovsan utan az ut egy darabon kozvetlenul a tenger partjan halad (a terkepen "Emin Beach" neven szerepel a hely), itt lementem a vizpartra uszni egyet a mar eleg hideg vizben, majd mikor tovabbindultam tovabb, megszolitott itteni vendeglatom, akinel aztan ket napot toltottem. Elik kamionsofor volt es ma is szallitmanyozassal foglalkozik, de ahogy mondta, enyhen kriminalis hire van a kornyeken (hagyd csak a biciklit nyugodtan a kapunal, senki nem mer hozzanyulni...). Parhavonta ingazik Hollandia/Nemetorszag es Azerbajdzsan kozott, ott van egy baratnoje is, mert hiaba dusgazdag ember, a csaladja tonkrement. Igy egy barati tarsasag gyulik ossze minden este a hatalmas haz udvaran, ilyenkor aztan van baranysutes, poharazgatas, beszelgetes, sokszor ejszaka is erkezik meg valaki. Engem a legnagyobb vendegszeretettel fogadtak, meg a ruhaimat is ki tudtam mosni hosszu ido utan mosogeppel, sot felajanlottak, hogy masnap menjek csomagok nelkul a Pirallahi-szigeti korre. Ez a kor tobb mint nyolcvan kilometeres lett, de eljutottam a sziget eszaki csucskebe, ahol a tengeri olajkutak (egy tobb km hosszu allvanyzat nyulik be a tengerbe) mukodnek, a felsivatagos Apseroni-felsziget fasitasanak szep peldait lattam az ut menten, vegul mar sotetben ertem vissza Hovsanba. A kovetkezo nap tovabbindultam Szurahaniba, ehhez el kellett haladni rengeteg olajkut es egy rozsaszinu to mellett (szerintem ha valaki beledobna egy gyufat, meggyulladna...), majd fel kellett maszni egy jokora dombra. Szurahaniban, a vasutvonal toszomszedsagaban emelkedik az Atesgah nevu zoroasztrianus templom, varszeru udvaron eg a szent tuz ki tudja miota. Innen ujra keletnek fordultam, a repuloterre vezeto (lehet talalgatni, kirol neveztek el) rettento szeles es forgalmas autopalyan. En Kalaba tartottam, estere ertem a falu kozepen magasodo erodhoz (mellette etnografiai muzeum is van, de az mar bezart), amit teljesen felujitottak. A var egyike volt a sirvansahok birodalmat eszakrol vedo erodrendszernek. Masnap (miutan egy olajfaligetben ejszakaztam) az erodrendszer ujabb tagjait, a mardakani bastyakat (Mardakanban tobb gigantikus kapu fogadott, mogottuk a szaz ev elotti olajmagnasok palotaival es egy szereny emlektabla, amely Jeszenyin itteni tartozkodasanak allit emleket) es Suvelanban egy mecsetet (zarandokhely, Mir Movszum Aga sirja, gyonyoru kekcsempes kulso es minden oldalrol uvegboritotta falu belso) latogattam meg. Buzovnanal kiertem az Apseroni-felsziget eszaki partjara, ahol orkanereju szel tamadott eszak felol (tobb alkalommal is biciklistul feldontott, egyszer kis hijan az erkezo teherauto ala), hosszu szakaszokon kenytelen voltam gyalog menni, a satrazas remenytelennek tunt.
.jpg)
Ekkor talalkoztam Tarlannal (Maha Khali Bharata), aki epp utmenti kovacs- es femmuvesmuhelyeben dolgozott segedevel. A Janardag fele vezeto utrol erdeklodtem, de a dolog vege az lett, hogy felhivta egy baratjat es a biciklit egy oreg Lada tetejere erositve egyutt mentunk a Mehdiabad folott emelkedo "Ego-hegyre" (ahogy Tarlan mondta, gyerekkoraban gyakran terelte erre a nyajat, de "turistakent" meg sosem jart itt). Az Atesgahhoz hasonloan itt is a foldbol szivargo foldgaz langol idotlen idok ota, parmeternyi szelessegben. Az uvolto szelben es a hidegben ovatosnak kellett lenni a langok kozeleben. Az estet Tarlan csaladjanal toltottem, aki eleg szereny (spartai es ez az o eseteben nem szovirag) korulmenyek kozott el, felesegevel, harom kisgyerekkel (ket kislany es egy fiu) es a nyugalmazott KGB-s nagypapaval. Tarlan valoban spartai eletet el, Krisna-hivo harcmuvesz es bicikliversenyzo, aki magara a ksatrija-rend torvenyeit tartja ervenyesnek (szolgalatmegtagadasert negy evig ult bortonben, mert a ksatrijak nem harcolhatnak vilagi hatalmak oldalan) es gyermekei felnevelese utan o is biciklivel keszul utra kelni valamelyik tibeti kolostorba. Masnap 16 km-en at kikisert egeszen a bakui agglomeracio szeleig, a semahai ut kezdeteig.
Gyerekkoromat vegigkiserte a felelem a farkasoktol, nem tudom, mikor olvashattam eloszor a gevaudani fenevad historiajat, de biztosan nem voltam meg tiz eves. Aztan elmentem Gevaudanba (ahol farkas ma mar csak egy aprocska rezervatumban akad) es eltoltottem egy ejszakat a Tenazeyre-i erdoben. Azota hiaba remitgetnek az utamba kerulo emberek a farkasokkal, nyugodtan alszom akar a tajgaban, akar a hegyekben. Masnap reggelinel azonban Tarlan teljes komolysaggal beszelt a semahai farkasokrol, melyek nagyobbak, mint barhol mashol es nem felnek az embertol. Lelkemre kototte, hogy sose ejszakazzak messze az utrol es ha este telepulest hagynak magam mogott, inkabb forduljak vissza. Bizony eleg felelmetes tajek kovetkezett Baku utan, kietlen pusztasag, eloszor elszort hegyekkel, majd meredek hagokkal, hosszu szakaszon egyetlen telepules nelkul. Aznap este Dzsangi elott allitottam satrat, de az ejszaka ujra folerosodott a cel, en pedig feltettem a satrat, ugyhogy a hajnalig hatralevo 3-4 orat a falu falai elott (magas kerites vette korul) toltottem.
.jpg)
.jpg)
Aznap mar nem mentem messzire, az elso falu vegen (Macimi) satrat allitottam egy kukoricafold szelen. A kovetkezo ket napot aztan satorban toltottem, mert megallas nelkul zuhogott az eso. Kenyeret es sajtot kaptam a "szomszedoktol". Ezutan nagy Z-alaku utat tettem meg Kahetiaban, eloszor a Kaukazus labanal Ahmetaig haladva, majd a Civi-Gombori hegyseg labanal vissza Szignagiig, onnan mar egyenesen (bar az apostolok lovan) Tbilisziig. Ismet vendegeskedtem egy napot Cickanaanceri faluban, ahol igazi kahetiai borral (itt termeltek a vilagon eloszor bort es csakugyan, nagyon finom meg az egyszeru hazibor is), teritett asztallal es igazi gruz vendegszeretettel fogadtak. Meglatogattam a Dzveli Gavazi-templomot, Ilja Csavcsavadze szulohazat Ahmetaban, a nekreszi kolostort (az egyik legregibb Gruziaban, a 6. szazadbol), Gremit, Kahetia regi fovarosat, az Alaverdi-katedralist (a tbiliszi Szameba megepiteseig a legnagyobb templom volt az orszagban) majd az Ikaltoi-akademia romjait. Reszem volt tobb veszelyes pasztorkutya-tamadasban, elso alkalommal hasznaltam a paprikasprayt. Csaknem valamennyi este szolotokek kozott allitottam satrat. Azon a napon, amikor Telaviba, Kahetia fovarosaba erkeztem (itt egy helyi mester megerositette a ket kilazult kullot a hatso kerekben es tobb mint 7200 km utan kicserelte a lancot is) havazott eloszor ezen az uton, masnap hajnalban pedig befagyott a viz a palackban. Cinandaliban a Csavcsavadze-hercegek kastelya (hatalmas park kozepen all, hires majd ketszazeves borospinceje) es az itteni muzeum allitott meg, Kardenakhiban pedig tettem egy ketkilometeres kiterot a Szabacminda-templomhoz (sok regi templom es varrom rejtozik a Civi-Gombori-hegysegben, de a legtobb joval messzebb van az uttol es az egyre inkabb ingadozo pedallal nem vallalhattam tobb kiterot). Vegul Szignagiban (kis muzeumvaros, muzeumaban Piroszmanisvili tobb festmenyevel) a pedal megadta magat. Az onnan idevezeto haromnapos uton meg gyalogszerrel is sikerult meglatogatnom a Bodbe-monostort (a gruzokat kereszteny hitre terito Szent Nino sirja, szent forras), Csajluri varat (gyakorlatilag ujjaepitettek a nyolcvanas evekben, de a var alatti kellemes fenyoliget jo satorozohely) es a Ninocmindai-monostort. Ma reggel ujra kemenyre fagyott a satorponyva, de napkozben mar kellemes meleg van, szep aranylo oszi ido.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése