2012. május 28., hétfő

Komáromtól Vágfüzesig kitérőkkel

Aligha van a világon még egy olyan útszakasz, amelyen annyiszor megfordultam, mint ezen, amelyik a Vág-Duna bal partján vezet Komáromtól Szigetig, a folyó töltését követve, a Komáromhoz tartozó Lándoron és Kaván (előbbi korábban Hetény, utóbbi Keszegfalva határához tartozott) keresztül. Gyerekkoromban minden hétvégén erre mentünk nagyszüleimhez, sok-sok nyarat töltöttem Szigetben, később aztán biciklivel is számtalanszor megtettem ezt a 17 km-es távot. Ezen a szép napos tavaszi szombaton hosszú kihagyás után ismét "kimentem Szigetbe", meglátogatni nagyszüleimet és keresztlányomat, vasárnap pedig a gútai Nagysziget és Alsóhatár érintésével tértem vissza Komáromba. Az út odafelé 10 km-rel lett hosszabb, mert sorra vettem minden olyan leágazást, földutat, amin még korábban nem jártam, mert még ezen a közeli ás kedves tájon is akadtak ilyenek ennyi év után is. (2012. május 26., szombat; 27 km)

A Vág-Duna a komáromi hídról

















Egyre melegebb lesz, egyre több a biciklis túrázó is
















Jobboldalt a semmibe vezető régi újvári út. A balra levő 500 méter hosszú kis földdarab 1945 januárjában véres harcok helyszíne volt













Várföld-puszta. A komáromi vár birtoka volt, innen a neve.







Ártér Lándornál. Itt ömlik a Nyitra a Vág-Dunába.













A régi országúti híd Lándornál













Lándor-puszta. Két éve raktak ki ide (persze egynyelvű) helységnévtáblát











Lándor után az út jobb oldalán nagy nyárfaerdő van, melynek egyes részeit időről időre kiirtják és újra ültetik. A nyár gyorsnövésű fa és ezen a vizenyős talajú vidéken jól érzi magát.

















Az erdő fiatal része. Valamikor a 90-es évek végén ültették.













Építkezési törmelékkel töltötték az utat, az egykori csiszolt burkolatdarabok között megcsillant néhány márványdarab is.













Nyárfaerdő a Vág-Duna árterén, az Apáli Természetvédelmi Terület szomszédságában













"Szerencsére" akik ezt idehozták, lusták voltak az úttól húsz méternél messzebb menni, így az ártér nagy része kevésbé szemetes













Több mint egy éve tarolták le így az áthatolhatatlan aljnövényzetű óriás ("vágásérett") nyárfákat. Gyerekkorom őserdejének kilátni a másik végére...













Harminc-negyven év múlva majd újra őserdőt fog itt látni valaki


































Ennek a vidéknek az ártéri erdeibe lépve azt hiszem nemcsak nekem jut eszembe a trópusi erdők világa











































Nefelejcs



















Sárga liliom a tóparton















































A kavai "Kavicsos", kedvelt fürdőhely, de ilyenkor még csak horgászok voltak a partján. Tükörponty él a tóban.

















Kavát kikerülve egy járatlan dűlőúton a rózsási tanyák felé vettem az irányt













Húsz galamb egyszerre röppent fel a hídról érkeztemre, csak ez a két bátor maradt ott.













Rózsás sem érdemtelenül kapta a nevét






























Hattyúcsalád a nádasban






























A Lándori-csatorna Leveles és Kingyes vizeit vezeti le a Nyitrába




























Egy másik járatlan út Agyagostól Jobbágy-majorig















Jobbágy-major régi épületei


























Útfeltöltés nedves talajon



















Útilapu

















Ez már Vágfüzes határa













Rég elhagyott tanya romjai. Sok ilyen van a határban, sajnos. A régebbieket teljesen benőtte a gaz, másoknak még állnak a falai. Az Öregház is erre a sorsa jutott volna, ha nem építi újjá édesanyám húgának a családja húsz évvel ezelőtt. De csak az Öregház háromszáz méteres körzetében három ilyen rom van.












































































































Szigeti gólya

















A faluközpont egy kis parkkal. A templomot 1996-ban szentelték fel (ott voltam), balra a rendszerváltás előtt elkezdett, aztán abbahagyott kultúrház













Szigeti rózsa...






















... és búzavirág

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése