Bolyongások: Megyejárás - Bábolna és az Ölbői-erdő

Thermidor hava rászolgált a nevére... Kíméletlen forróságába némi enyhülést hozott az augusztus 7-én érkezett hidegfront. Egy nappal később újra felpakoltam az öreg biciklit (egyre több jel mutat arra, hogy lassan nyugdíjba vonul…) és a megye déli pereme felé indultam, pontosabban Kisbérre. Maga a város már régen tervbe volt véve (idáig csak átutazóban jártam arra), de a fő cél (a „kötelező” fotótémák - templom-temető-középületek-szobrok-emléktáblák - és két új község, Császár és Vérteskethely mellett) két erdő volt, az Ölbői és a Nagybéri. A térkép előtt tervezgetve Bokodra, Pusztavámra, a Vértes-hegységben megbúvó vértesszentkereszti apátság romjaira és a Gerencsérvárra is el akartam jutni, de ez már semmiképp sem fért bele három napba. Aki sokat markol, keveset fog, én pedig alaposan körül akartam nézni mindenhol. A Bársonyos erdei (bár az első találat a császári erdőre ez…) és a Vértes külön túrát érdemelnek. Arról nem is beszélve, hogy három napra (főleg a nehéz sátor miatt) felpakolva már elég nehéz a bicikli és azokon az erdei utakon, ahol amúgy simán elmennék, ilyenkor sokszor tolni kell.

Az első napon (kései, fél tizenkettes indulással) Ácson és Bábolnán át az Ölbői-erdőt jártam végig, kétszer visszafordulva a megyehatárnál (ezen a szakaszon ma is az, Komárom-Esztergom és Győr-Moson-Sopron megye között). Másnap Tárkányon és Ászáron át Kisbérre mentem, ahol a város alapos bejárásával el is ment a nap nagy része, melyet végül a Nagybéri-erdő kellős közepén, a Kosárles nevű erdőrész cseres-tölgyesében fejeztem be. Harmadik nap, pénteken az erdő déli csücskéig eljutva és visszafordulva, az erdőt megkerülve Vérteskethelyt és Császárt jártam végig, majd Dadon, Kocson és Mocsán át értem vissza Komáromba.

Az Ölbői-erdő túlnyomó része Tárkány község területéhez tartozik, Bábolnától a 81-es útig húzódik nyolc kilométeres hosszúságban. Nyugatról a megyehatárt alkotó Bakony-ér határolja és egy olyan út halad végig rajta, melyet az "kerékpáros atlasz" (szégyenletesen pontatlan és nem elég részletes kiadvány 2004-ből, a gyermek-, ifjúsági- és sportminiszter előszavával...) tiltott útnak jelöl. Ezt az utat az egykori bábolnai állami gazdaság, az iparosított mezőgazdaság magyarországi zászlóshajója építette és az erdőben szétszórt majorokat köti össze (egy-két kilométerenként követik egymást, vannak köztük romosak, de a legtöbből keserves csiripelés vagy kukorékolás hallatszik). Bikarét, Kisbábolna, Birkás, Mihályházapuszta, Gulyakút, Kisölbő, Fenyves... A legdélebbi, már a Győr megyei Mezőörs határában, Babilónia, mely onnan kapta a nevét, hogy innen az akkor még létező és működő Irakba exportálták a csirkéket. A szocializmusnak csúfolt magyarországi államkapitalizmus (mely méltán tűnik ma sok ember számára aranykornak), mezőgazdaságának sikertörténete volt Bábolna. Olyannyira, hogy az amerikai magánkapitalisták egyenrangú partnereként hozhatta be az országba a McDonalds-t 1986-ban... A puszta 1958-ban alakult községgé, 1971-ben nagyközséggé (ennek örömére az egész erdőt hozzácsatolták Tárkánytól, amit aztán a rendszerváltás után visszaadtak), sőt 2003-ban várossá is nyilvánították. Az állami gazdaságot aztán (mint az összes többit) eladták, ma a Nagyigmánd felé vezető úton van az utód káefté székháza, előtte egy fémkakassal.

Az erdő viszont... Az erdő otthonos. Tudom, hogy a nyárfa sok fajtája is jövevény ezen a tájon, akárcsak az akác, hogy ipari fa, hogy katonás sorokban ültetik, mégis szeretem, nagyon szeretem. Miért ? A hangja miatt. A haza hangja a nyárfa leveleinek susogása és a Pó-síkság is azért olyan otthonos, azért olyan közeli, mert a Vág-Duna-menti nyárerdőket idézi. A nyár segített a vízzel borított balpart kiszárításában, ott, ahol a 19. században csak a mesterséges dombok tetején épült néhány csőszház, az emberi élet létrejöttében a mocsár helyén. Gyorsan növő, hamar kivágható, rossz minőségű fát adó... szeretem.

(2012. augusztus 8-10., szerda-péntek, 152 kilométer)

Az Ácsi-erdő északi részén áthaladó út a dél-komáromi buszfordulót az ácsi szőlőheggyel köti össze

Az ácsi pincesor

Mely az Ácsi-erdő nyugati peremén huzódik

Sövénykerítés

A Hétvezér-tölgyfacsoport Ácson, melyet 1896-ban ültettek.

A régi zsidó temető felé vezető gesztenyesor. Sokszor elmentem mellette, de sosem vettem észre, szinte észrevétlenül bújik meg két ház között.

A temetőt körülkerítették és lezárták. Ezt a képet a kerítésen keresztül csináltam.

Az ácsi tűzoltóság

Az Ácsból Bábolna felé vezető út. Az M1-es autópálya kereszteződéséig a "Táp Kft." pulykatelepei kísérik az utat, melyet betölt a "szmeszka", a gyerekkoromból olyan ismerős baromfitáp szaga. Az erdélyiek bunkóbbjai a magyarországiakat sommásan csak "tápos" néven emlegetik. Mintha tehetne arról bárki is, hogy hegyi faluba vagy paneldzsungelba születik...

Az autópálya déli oldalán, még Ács határában (ez a megyének - a mainak is és a réginek is - a legnagyobb területű önkormányzata, 106 négyzetkilométerrel...) is kinőttek a földből a szélkerekek, mióta utoljára itt jártam (2009).

Bábolna határába érve az utat kettős fenyő-tujasor kíséri

Körforgalom Bábolna központjában. A csomagos biciklista nem ismeretlen errefelé, egy kávéházat is nekik címeztek. Igaz, legtöbbjük németajkú nyugdíjas, akik nem az erdőben alszanak és a garázsukban ott áll egy-két személykocsi. Messziről felismerem őket az egyenfelszerelésükről és az egész "tüchtigségről", ami körbeveszi őket. Annak idején Regensburgba pont vasárnap érkeztem (eléggé lerongyolódva) és a Duna-menti kerékpárúton egymást érték a "kikapcsolódók", nyolcvanéves korig bezárólag. A Duna-menti utakat és a Dunántúl egyes részeit is felfedezték, de a jelzett túraútvonalakon kívül már nem találkozni velük...

A "leghűségesebb bajtárs", az 1789-ben alapított bábolnai ménes által szállított csatalovak emlékműve, akik minden Habsburg-háborút végigszenvedtek az önmaguk ellen hadba hívott magyar katonákkal.

Régi kapuzat a ménesbirtok épületegyüttesének nyugati oldalánál

A díszkapu, melyet Modor (Modra) városkapujáról mintáztak és 1938-ban építettek

A régi víztorony

Francia, német, holland és osztrák rendszámú autókkal igyekeztek errefelé, valamilyen aktuális lovasrendezvényre.

Kisbábolna Lovas Klub...

... és Birkás elhagyatott majorja az erdő szélén

Nyárfás az Ölbői-erdőben...

... de van itt fenyves is.

Kisölbőnél tettem egy kis kitérőt nyugati irányba...

... a Bakony-ér hídjáig ...

... mely ősidők óta Komárom és Győr megye határát alkotja. Háttérben a Bakony hegyei.

Egy méteres hal csapódott ki ebből a tóból abban a percben, amikor megálltam.

Ölbőpuszta a török pusztításig falu volt, templomának romjai a 19. századig, temetője a hetvenes évekig fennállt. Később uradalmi birtok lett, cselédlakásokkal és szeszgyárral, a 19. század derekán 56-an éltek itt. Ma lovasbirtok van itt, a hetvenes években létesített kavicsgödörből lett halastó, valamint a "Csülök csárda", a mellette álló régi téglakéménnyel.

Ölbőről továbbindultam délnek, a megyehatár felé, aztán vissza.

A major emeletes épületét (magtár ?) fényképezve defektet kaptam...

... majd a tóparti pihenőnél végzett belsőcsere után megmostam a kezem a csárda csapjánál. Visszafelé sétálva három méterrel mögöttem hirtelen lezuhant ez a nyárfaág. Pár másodpercen múlt az egész...