Biciklivel Tótmegyerre

A Vág bal partján Gútától észak felé haladva országúton Szímőig juthatunk, ott az út kelet felé fordul és Andódon át tart Érsekújvár felé. Itt ér véget a történelmi Komárom megye és kezdődik Nyitra. A folyó balpartjára átterjed Farkasd és Negyed határa, északabbra Sókszelőce, északkeletre Tardoskedd még magyar lakosságú falvak. Közéjük ékelődik Tótmegyer 51,29 négyzetkilométeres, négyszög alakú határa és maga a falu, melynek több mint négyezer lakosa van, melyből a magyarok alig 2 %-ot tesznek ki (1920-ban még a lakosság negyedrészét alkották). A térképre nézve sem derül ki, hogy a tucatnyi Kárpát-medencei „Megyer” egyike, hiszen 1948-ban a nagy névváltoztatáskor (melynek értelmi szerzője a Szemerénél már említett Ján Stanislav professzor volt) a 19. századi majtényi plébánosról és egyházi íróról, Ján Palárikról a Palárikovo nevet kapta… Korábban Slovenský Meder volt.

Leginkább vadászati honlapok írnak Tótmegyerről, hiszen területének több mint egyötödét elfoglalja az az erdő, amelyet a falu birtokosai, a Károlyiak alakítottak ki privát vadászterületüknek és a mai napig körbe van kerítve (a Madari-erdőhöz hasonlóan), közepén a vadászkastéllyal, melyet csak az láthat, aki azért megy az erdőbe, hogy gyilkoljon. 1928-ban a Károlyiak kastélyában alakult meg a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács, a C.I.C. 1933-ban pár nap alatt több mint tízezer fácán került itt terítékre... Megőrzendő hagyományok... Az állítólagos munkásállam vezetői is felvették hamar az arisztokrata szokásokat, napjaink úri vadászairól pedig inkább ne is beszéljünk... Ők látogathatják ezt az erdőt.

Kapuvárról és Csornáról visszaérkezve másnap, december 28-án már úton voltam Vágfüzesre, ahová az erős északnyugati szél miatt lassúsági rekordot állítva ötven perc helyett majdnem két óra alatt érkeztem meg. Szombaton reggel kilenckor indultam el, kicsivel dél után érkeztem meg Tótmegyerre és három körül indultam vissza. Szerencsére biciklivel nem jelent akadályt az országút elhagyása és Szímőt Tótmegyerrel nyílegyenes (inkább többé, mint kevésbé) betonozott mezei út köti össze. A Vág negyedi partjára érkezve a folyó töltését követtem Szímőig, ahová már sötétben jutottam vissza és végül este 7-re érkeztem vissza nagyszüleimhez. Napsütéses, de fagyos idő volt.

(2012.12.29., szombat, 71 km)

A szigeti buszforduló reggeli órán

Zúzmara

A Vág-Duna töltésén észak felé

 

Letértem a Gútához tartozó Pacsérok tanyavilágának sáros-jeges dűlőútjaira is

Szent Antal-szoborfülke az 563-as út mellett, Gúta határában, Kamocsa közelében

A Vág-menti Kamocsa és Szímő mindig dél felé gravitált, a Csallóközi (később Komáromi) járáshoz tartozott egészen 1949-ig, amikor önkényesen a semmiféle területi egységet nem képező (1960-tól a mai napig változatlan, öt megye darabkáiból összevágott) Érsekújvári járáshoz csatolták őket.

Ezt a csatornát a hatvanas években alakították ki, és a Nyitra vizét vezeti le egyenesen a Vágba Kamocsa mellett. A folyó alsóbb szakaszaira ("Öreg-Nyitra") így jóval kevesebb víz jut.

Szímő határában

A szímői temető mellett ágazik le a 8 kilométer hosszú, jól járható út Tótmegyer felé...

... melyet szélvédő nyárfasáv kísér egy darabon.

Megyehatár 1920-ig, járáshatár 1949-ig, nyelvhatár a mai napig. Pedig csak egy árok...

A szokásosnál is több rétisas kísért az úton.

Valahol a közelben indul útjára dél felé a Martosi-csatorna...

... aminek a hídja után már tölgyfasor szegélyezi az utat.

Nivôse

Zsófiapuszta gazdasági épületei romokban (a víztorony még áll), de laknak itt. Néhány fiatal cigizett az út közepén, láthatóan nagyon nem tudtak mit kezdeni magukkal.

Részlet a vadaskertből a kerítésen át fotózva. Van itt egyébként muflon is.

A kastélypark hátsó bejárata

Ösvény a parkban

A Károlyi-kastély mögötti parkrészlet

A 18. században épült tótmegyeri templom

A kastély nyugati homlokzata

Régi víztorony a kastély mellett

Régi ház  (Remeselníkova ulica)

Szent Vendel szobra 1914-ből, kétnyelvű felirattal

Híd a Cergáton (vagy Hosszú-csatornán)

Tótmegyeren sok utcában vannak szép nyírfasorok

Barátok 230 kilométerre, Morvaországban vannak. Az utca másik oldalán az útjelzőtábla egyedül Nagysurányt jelezte (10 km). A szomszédos Tardoskedd, Andód és Szímő felé Tótmegyer háttal fordul.

Poštová ulica

A névadó szobra, aki sose járt itt  egyszer járt itt 1853-ban Gabriel Paulík helyi plébánosnál.

A templom kapuja a Károlyiak címerével

A Főutca (Hlavná), háttérben a templommal

Községháza

Főtér, Nepomuki Szent János szobrával

Első világháborús emlékmű

A főteret 743 082 euróból (85 %-a EU-s forrás) újították fel és ezt fontosnak tartották kőbe vésni az összes támogató feltüntetésével. A méteres márványtömb az örökkévalóságnak hirdeti a szlovák vidékfejlesztési minisztérium internetes honlapját.

Nagykereszt 1814-ből az elhanyagolt régi temetőben. Közvetlen környékét is összemocskolták.

A kereszt mögött szégyenlősen bújik meg Galambos István 48-as önkéntes síremléke.

Tótmegyer címerében három fácán díszeleg, de a falu mindkét végén ilyen állapotban találtam az üdvözlőtáblát.

Visszanézés nyugat felől a falura

A Vág felé

A farkasdi komphoz vezető út...

... amiről erre a gödrös-jeges-sáros útra tértem rá ...

... ami Negyed kompjához vezetett el.

Alkonyi fények a Vág-parton

Kamocsa előtt a Vág töltésén. Miután rámsötétedett, még húsz kilométeres út állt előttem, amit a ragyogó csillagok és a vörös-arany holdfelkelte szépített meg és a közvetlen közelről a szemembe reflektorozó motorizált barbár tett emlékezetessé.