Tündérmajor-túra

A naptári év utolsó napját a Bakonyerdőben töltöttem. A Dunántúli-középhegység legkiterjedtebb tagja a Bakony, melynek északi része az egész hegységben az összes kistáj közül a legterjedelmesebb és a legmagasabb. Sasbércek, tektonikus medencék, szurdokvölgyek (a híres-neves Cuha-völgyből sajnos a sötétben már nem láttam semmit), itt magasodik a 704 méteres Kőris-hegy is, a Bakony legmagasabb pontja. Sűrű erdők borítják a táj nagy részét, főleg bükkösök. És mindez vonattal is alig 92 kilométerre Komáromtól.

                                                                                      

A vidék központja a hétezres Zirc. Eredetileg úgy terveztem, hogy csak a várost nézem meg, de egyrészt ilyenkor a két fő látnivaló, az arborétum és a cisztercita apátság egyaránt zárva van, másrészt… előbányásztam a turistatérképet és ilyen nevek sorakoztak rajta: Tündérmajor, Páliháláspuszta, Szépalmapuszta, Borzavár… Ráadásul egy darabon az Országos Kéktúra jelzésén halad az út, melyet (miután részletekben végigjártam egy részét a vértesi Kőhányáspusztától a börzsönyi Csóványosig) hűtlenül elhagytam valamikor 2006 táján. 

Hajnali négykor már Komárom néptelen utcáin bicikliztem át a Duna-hídra és a vasútállomásra. 4:47-kor indult a vonat, Győr-Gyárváros állomáson (a hely pont olyan, amit a név sugall...) átszálltam a két kocsiból álló kis veszprémi motorvonatra, amely még mindig sötétben tett ki a 380 méteren lévő zirci állomáson, ahol rögtön neki is vágtam a piros kereszttel jelzett turistaútnak Tündérmajor felé. 

Alkonyatra érkeztem vissza Zircre, ahonnan fél hatkor indult vissza a vonatom. Győrben már petárdázás és tűzijáték fogadott, a vonaton majdnem mindenkinek pezsgősüveg a kezében. Este 8-ra visszaértem. 2011-re a bármelyik pillanatban  megérkezhető boldogságot vártam, 2012-re már csak néha-néha a csodát, 2013-ra... semmit. Legfeljebb újabb és újabb kilométereket.

(2012.12.31., hétfő, 22 km)

Bár a cisztercita apátságot már 1182-ben megalapították, az apátsági templom 1738-1754 között épült

Az apátság épülete szintén 18. századi, de mai klasszicista formáját a 19. században kapta, amikor itt volt a ciszterci rend magyarországi központja. Híres könyvtára is van.

 

Zirc főtere, a Rákóczi-tér pirkadatkor, az Urál és Nyugat-Szibéria kutatójának, a város szülöttének, Reguly Antalnak a mellszobrával. Szintén a téren áll emléktáblával megjelölt szülőháza, a Dubniczay-ház.

Miután végigmentem az Eötvös Károly utcán, a 465 méteren álló keresztnél pihentem meg. Reggel fél nyolc volt, de a nap még nem bújt elő a hegyek mögül.

Nyugat...

és kelet.

Napfelkelte a Csengői-erdő szélén

A Zirci-medencét megülte a kémények füstje

Mária-szoborfülke a Csengői-erdőben

Tündérmajor

Régi uradalmi magtár

Fenyő és nád

Barkas az erdő szélén

Tündérmajort elhagyva, immár Borzavár község határában az út a Kő-kúti-erdő meseszép bükkösében ereszkedik hetven métert a pálihálási országútig

Rönkhalmok az országút mellett, amit a piros kereszt-jelzés is követ

Zúzmarás mezők Pálihálás előtt

A már Porva községhez tartozó Páliháláspuszta

A pusztát elhagyva betonozott erdészeti úton kanyarog tovább a jelzés a Kis-Holomány-tető (530 m) és a Hajmás-hegy (551 m) közti völgyben

 

Ahol a bükkös szálerdő nagyobb részét már letarolták

Az erdészeti utat bal felé elhagyva...

... a Hajmás-hegy déli oldalán a pusztulásnak ez a képe fogadott...

... és ha az úton a sár nem fagyott volna meg, bizony nehezebb dolgom lett volna...

... míg elérve a túra legmagasabb pontját (540 m) újra beértem az erdőbe.

 

Párszáz méter után elhagytam a széles erdei földutat, mely északnyugat felé ereszkedett tovább és ennél a magaslesnél északkeletnek fordultam Szépalmapuszta felé. Három lovas előzött meg.

A Generál-erdőben ereszkedve balról feltűnt a Kőris-hegy, tetején az 1976-ban épült radarállomás gömbjével

Előbukkanó mészkő

Szépalmapusztát, az Esterházyak volt ménestelepét hegyi üdülőhellyé alakították át, van itt szálloda, lovasfarm és egy kis tó. Sétakocsikázók, jómódú szilveszterező társaságok és családok, két bottal gyalogló nyugdíjasok, drága autók, három zászló (Porva, Magyarország, Svájc) a szálloda előtt... 

... és egy kis arborétum szebbnél szebb fenyőkkel. Ez  numídiai jegenyefenyő...

...ez pedig kaliforniai mamutfenyő...

... kicsit messzebbről.

Régi ismerős

Táj Szépalmapuszta és Borzavár között. Magát a falut a Templom-domb (a toronnyal) teljesen eltakarja.

A kéktúra részben az országutat, részben a Zsidó-erdő déli peremén futó ösvényt követi.

Csak Borzavár közvetlen közelében bukkan elő a templomtorony.

Borzavári utcarészlet

A kék jelzést néha könnyű szem elől téveszteni. Ugyanakkor a jelzések sűrűsége az egész útvonalon alapvetően jó volt.

A 18. században alapított hétszázlakosú falu temploma 1894-ből

Községháza

Visszapillantás Borzavár felé keletről

A falu szélén két út is kínálkozik balra fel a dombra, de a kéktúra a harmadiknál hagyja el az országutat...

... és aztán még három kilométeren át kanyarog a Pintér-hegy bükkerdejében Zircig.

Pókháló-ágak

Alkonyatra bukkantam ki az erdőből és a temető végigjárása után a Rákóczi utca visszavitt a városközpontba és a vasúthoz.

Január 1-től újra járásbíróság...

Köztársaság utca

Az oszlopköteg, amin Szent Imre 1851-es szobra áll, a középkori ciszterci apátság egyetlen fennmaradt darabkája.

Régi idők turistatérképe a zirci vasútállomáson