2016. június 4., szombat


NAPLÓ

 

 

2016. 5. 1. Vasárnap

 

Az indulás napja 

 

 

      Borús, felhős idő van, közepes déli szél fúj. Keveset és rosszul aludtam, reggeli után lehurcolkodás a pakkokkal, búcsú Anyutól és indulás 8.35-kor.  A Klapka-téren, barátok, ismerősök, biciklisek várnak - a városban  ünnep van - ezért sokan sietnek el. Fotózkodás, kérdések, a jókívánságok mellé kedves ajándékok. 9.50-kor a városháza huszára eljátssza a Klapka-indulót. Elbúcsúzom Aputól  és elindulok én is...
     Bujna Zoli, Kovács Tomi és Lilla elkísérnek Komáromon túl a 13-as útig. A körforgalom után elköszönünk. Nagyigmándig a főúton meg-megállok, nehéz a szívem, nem érzem túl jól magam... Csémnél egy fekvőbiciklissel találkozom. Kisbérig a jól ismert környéken vagyok, néptelen falvak -  rövid pihenő után jönnek az első emelkedők. Komárom-megye határánál  megállva egy pillanatra visszanézek, innentől megint új utakon haladok. 
     Bakonyszombathely előtt a dombtetőn egy út menti erdősávnál megebédelek a hazai szendvicsekből.  Hosszú lejtőn érem el a falut. Fényképezem a templomot, parkot, vízcsapot nem találok. Egy nő az úti célomat kérdezi - Portugáliát mondom neki... Erdőalj településrészen az utolsó háznál kérek vizet (2-szer 2 liter). Hullámzó úton, gyönyörű zöld tavaszi erdő mellett haladok - tölgyes pár fenyővel tarkítva- sétálok benne 10 percet. A Fekete-vízi tavak sorakoznak, aztán 5 óra felé elered az eső. Ácsteszér után 2 km-rel letérek jobbra egy erdei útra. Tüskés vágáson haladva, kb. 200 m-re egy fiatal cseresben találok sátornyi helyet. Amíg  állítom a  sátrat, eláll az eső, hogy aztán újult erővel zuhogni kezdjen. Sonkát vacsorázom és 8-kor már alszom. 54km



2016. 5. 2.-3. Hétfő, kedd

 

Kényszerpihenő

 

     Az időjárás ízelítőt ad... kis szünetekkel két napig esik az eső. A Portugália-útikönyvet olvasom, néha járok egyet, pihenek... Három kullancsot szedek ki a lábamból.



2016. 5. 4. Szerda

 

Ácsteszér - Dudar

 

 

     Szerencsére az erdőből kivezető út bár sáros, de járható maradt. Ma megnézem Ácsteszért, Táncsics Mihály szülőfaluját. Végig fényképezem az emelkedő főutcát a Wikimedia Commons-ra is gondolva. A túlzsúfolt kis közértben ásványvizet, bort veszek, a bejáratnál közönyös emberek álldogálnak, kis üvegekkel a kezükben...  A falu végétől gurulás Súrig - rendezett, szép kis falu. Széles patak-völgyben tekerek Bakonycsernyéig.  Meglepően nagy forgalom van, hullámos út, többször meredek tolás, de egyik sem túl hosszú szakaszon. Szápár fölött közvetlenül az út mentén hatalmas süvítő szélkerék... Népes, hosszú falvak jönnek, mindenhol sok az ember az utcán. Erdőket csak a távolban látni, mezők, repceföldek, közben egész határrészek lezárva "Magánterület"- táblával. Egész nap keresem a kék kutakat, de csak este a dudari temetőben tudok mosdóvizet tölteni. Dudar után az egyre viharosabb szélben táborhelyet keresek, nehezen találok: a leágazások sorompóval lezárva, jobbra bozótos-tüskés tarvágás és újulat. Leereszkedem a szántóföldekig, de nem találok egy sátornyi helyet. Végül az út jobb oldalán, rőzsével lekerített réten tüskebokrok részleges takarásában állítok sátrat 8 órakor. Kellemetlen hely - sok vesződség - a sátrat rángatja szél a kezemből, elszórt tövis-aknák mindenhol és a sátor alól késsel kell kivágni egy kiálló gyökeret... Este 9-kor zuhogni kezd az eső is. Kb. fél 12-ig olvasgatok. Éjszaka dörög és villámlik. 27km



2016. 5. 5.-6. Csütörtök, péntek

 

Dudar - Hárskút

 

 

     Reggelre végre kisüt a nap. Hétkor felkelek, csupa víz minden. Várok, amíg kicsit szárad - hosszú szedelőzködés. Megint egy kullancsot szedek ki a  lábamból. Az útra kiérve látom, nem sokat ért a tüsketakarás... Nagyesztergáron találok végre ivókutat és bevásárolok. A padon megebédelek, nézelődöm. Két ronda kutya jön arra... Nemsokára egy kislány, aki a kutyáját keresi... Megtalálta.  A faluból kifelé szép kastély-forma épületet látok.
     Ereszkedés Zircig, a  központban átváltok gyalogosba. Bekukkantok a ciszterci apátság udvarára, megnézem a városházát. Egy műemlék épületben működő étkezdébe beülök ebédelni - hamburger, sült krumpli. A városból kivezető úton háromnegyed órás meredek tolás, aztán gurulás Akliig. A Lókút felé vezető út keskeny, rossz minőségű és meglepően nagy forgalmú. Előveszem a portugál szavakat - a  falu után kemény emelkedő következik: kb. 2,5 km 1 óra alatt. Aztán ugyanilyen meredek, de rövid lejtő, a két falu határában közös kereszt áll. Hárskúton vizet töltök, benézek egy modern templom udvarába. Észak felől fenyegető viharfelhők  tornyosulnak. Betérek a Hársfa sörözőbe, a bicikli egy faasztalnak támasztva, veri az eső. Két óra múlva már a teraszon várom, hogy elálljon végre, egy Szilárd nevű férfival beszélgetünk. Amikor aztán elindulok, már esteledik. A falu utáni kanyarnál idilli táborhelyet találok egy tölgyesben, mindenhol fehér virágok (talán medvehagyma?), tőlem pár méterre őzek, szép kilátás a vidékre, csak a cipőm ázik át. "Zuhanyozás" és nyolckor már jókedvűen írom a naplómat. 19km

    Sokáig aludtam, majd úgy döntöttem, maradok. Olvasás, franciául, portugálul tanulás, séta. Este az őzek ugatását hallgattam és nagyon nehezen aludtam el. Rossz éjszaka.

.

2016. 5. 7.- 8. Szombat, vasárnap

 

Hárskút - Mencshely  



     Sajgó szívvel, korán ébredtem, és fél 8-kor már úton vagyok. Napos, párás idő, néha nagy cseppekben hullik pár szem eső. Gurulás Márkóig, a vasúti átjárónál alig veszem észre a piros jelzést. A levegőben finom, friss tavaszi illatok. Márkó után meredek emelkedő visz ki a majdnem autópályává szélesített 8-as útra (biciklivel természetesen tilos). Először a meghagyott régi úttesten próbálkozom, de zsákutca. A bándi letérő megszűnt, végül egy aluljárón keresztül sikerül átvergődnöm. Bemegyek Bándra, gyalogosan felmegyek az Esseg-várhoz, végigjárom a kálvária-dombot a  vizes fűben. Aztán a  tiszafáshoz indulok, biciklivel csak a kerítésig jutok. Meredek falépcsős tanösvényen megyek fel a tiszafákig. 
      Herend következik, kedves kis központja, híres porcelángyára van, de a porcelánmúzeumot most kihagyom. Veszek pár dolgot, egy cigány asszonnyal elegyedek szóba... "Isten megáldja!" - búcsúzik tőlem. Az üzlet zárás előtt, a pénztárosnő káromkodik... 
      Hosszú emelkedő Szentgálon át, jobbról gomolyfelhő tornyosul, mennydörgés hallatszik. A Zsófia-pusztai elágazásnál rövid esőszünet, a közelben a rejtőzködő Zsófia-kastély. Azután kb. 2 km tolás következik, amit hosszú, egyenes szakaszon lejtő követ, egészen a 77-es főútig gurulok. Hatalmas a forgalom rajta, különösen sok a csoportokban közlekedő motoros - maradok inkább a zánkai hosszabbítás mellett... 
      Nagyvázsony - az elágazásnál körbejárom a régi templomot, magas fű veszi körül. Egy büfét találok, de dugig van motorosokkal, kihagyom. Fél négykor a biciklit a parkolóban lezárom és gyalog megyek föl a Kinizsi-várhoz. Meglepően magas a torony, teli hétvégi turista gyerekkel... Wass és Bartók egymás mellett a kápolnában... halak, középkori zene a rotundában... csigalépcső, minden emeleten nívós kiállítás... fentről szép a kilátás. Visszafelé séta a faluközpontban - evangélikus, református, római katolikus templom, Szentháromság-szobor, községháza. A biciklihez visszaérve kifújom magam: nehéz tolás következik, aztán még 3 km-en enyhébb emelkedő. A falu után "száguldó" lovaskocsi előz meg, teli turistával. A  következő faluban, Mencshelyen beérem: a kocsis megkérdezi, nehezebb-e a bicikli nálam. A harmadik templom kertjében végre találok vízcsapot. Kiérek a házak közül és feltűnik a Balaton!
     Fél hatkor úgy döntök, hogy itt fenn verek sátrat, nem gurulok ma már le  a lejtőn. Letérek egy földútra, majd ágakon átvergődve villanyvezetékek alatti kis rétre jutok. Sátorállítás után zuhanyozás, hajmosás. Vacsora löncshús, sajt, fehér bor. Egy közeli házból hangos "zene" hallatszik. 43 km

     Másnap reggel nyugat felől vészjósló viharfelhők formálódnak, úgy döntök, jobb, ha vasárnapot tartok. Hamarosan eloszlanak a felhők, meleg van, tűz a nap - de most már maradok. Az árnyékba húzódva olvasok, estére mindkét Marokkó könyvem végére jutok. Egész nap élénk forgalom van a közeli főúton, este 9-kor a közelben motorfűrésszel kezdenek működni...



2016. 5. 9. Hétfő

 

Mencshely - Várvölgy

 

 

     Gyönyörű tavaszi időben gurulok le a lejtőn a Balaton irányába. Óbudaváron vizet töltök a templom mellett. Gyönyörű a vidék, amerre nézek, festői szépségű apró falvak, hosszan elterülő szőlőskertek. Szentantalfán és Tagyonban rövid kitérőt teszek a templomokhoz. Zánkától Tapolcáig több kisebb emelkedő, enyhe forgalom, nagyon kellemes út, szép kilátással Badacsonyra, Gulácsra, Csobáncra. 
     Ebéd Köveskúton az élelmiszerüzlet előtti padon, veszek egy megyei lapot is. Utána felsétálok a református  templomig, szép régi épületeket, még egy mosóházat is látok. Meg egy fakerítést egy verssel...  Fél háromkor megállok egy kávéra  Gyulakeszin a presszóban. Unott csaposnő, hangoskodó vendégek, régi papírpénzek a falon, az asztalon a Bors...
     Fél négy előtt a tapolcai tavas barlangnál vagyok - az utolsó látogatás aznap, egyedül vagyok. A pénztárosnő érdeklődik az utam felől. Egy fiatal vezetővel végigmegyünk a geológiai tárlaton, megnézek egy kisfilmet 3D-s szemüvegben. Aztán egyedül csónakázhatok a barlangban - az idős őr szerint ez a legnagyobb ritkaság. Nem is kell nagyon evezni, kézzel lehet hajtani a csónakot a szűk járatokban. A barlang varázslatos.
Aztán még sétálok egyet a környéken, eszem  egy gyroszt. Tapolcát biciklivel körüljárom, kétszer is összefutok egy kisfiát sétáltató apukával, aki hosszasan érdeklődik, majd sok szerencsét kíván. A Malom- tónál még lezárom a biciklit és elsétálok a református templom felé. A városból kivezető út átvisz a volt katonai lakótelepen, majd az egyenes úton Lesenctomaj következik.  A temetőben vizet vételezek. Innen erős emelkedők jönnek, pincék sora követi egymást. A megyehatárt jelző tábla után letérek balra és a búzatábla melletti füves területen este 8-kor sátrat állítok. 39km


2016. 5.10. Kedd

 

Várvölgy - Nemesvid

 

 

     Borult az ég, nyirkos kellemetlen idő van. Indulás után hamarosan elérem Várvölgyet, a falu után 40 perc tolás jön, a szép gesztenyefasor látványa vidámít.  Aztán hosszan ereszkedem a széles völgyben, erdők között. Hamarosan Keszthelyen vagyok, a belvárosi utcán egy pizzát ebédelek. Mindenen, az árakon is meglátszik az idegenforgalom hatása. A  Festetics-kastély udvarát körbesétálom, a sétálóutcán a biciklit  tolva egy régiségboltot fedezek fel, ahol érméket is találok. A parkon át lejutok a Balaton partjára, az olimpikonok emlékművénél vizet is tudok tölteni. Az üzletsoron sört veszek, a parkban pihenek fél órát. Ezután a Balaton-parti bicikliúton haladok. Gyakran felverik a gyökerek, de a mellette futó főút életveszélyesen keskeny. 
     Letérek Fenékpusztára a Valcum  késő-római erőd romjaihoz, érdekesek a régi pusztai épületek is. A somogyi megyetáblánál vagy 10 percig beszélgetek egy Róbert nevű bicajossal, aki maga is hosszabb túrára készül. Balatonszentgyörgynél a vasúti sorompónál való hosszas várakozás után mellékútra térek: kis forgalmú, de rossz minőségű út. Az autópálya kereszteződés, Hollád után  zuhogó esőben, elhagyatottnak tűnő falvak között haladok - lehúzott redőnyök, üres porták, nyomott hangulat. Marótpuszta cigányok lakta hely, egy biciklis kisgyerek a puszta végéig követ. Somogyzsitfánál végre alább hagy az eső. Szőcsénypuszta után 3 km-rel letérek az erdőbe. Elég sok a tüske,  de egy erdei csapás mellett találok egy helyet a sátornak. 8-kor a hálózsákban vagyok, éjszaka erős őzugatás hallatszik minden irányból, vaksötét van. 53km



2016. 5. 11.-12. Szerda, csütörtök

 

Nemesvid - Nagyrécse

 

 

    Nyirkos reggel, gombászók jönnek, nagytestű állat csörtet el a közelben. Levelet írok, csak délben indulok tovább. Nemesvidben bevásárolok és feladom a levelet. A falu közepén lévő parkban megebédelek.
       Ez már teljesen más arca Magyarországnak, mint a két nappal ezelőtti. Somogysimonyi után visszaérek Zala-megyébe. Zalakomárnak csak a peremét érintem, s amikor az egyik út menti keresztet fényképezem, rám szólnak, hogy kit keresek?! Galambokra hosszabb emelkedő visz fel, a templomnál kis időre elered az eső. A faluból kivezető úton még utánam szólnak:" Öcsém, be aztán..." a végét már nem hallom... A haladást a fő úttal párhuzamosan futó, erősen hullámzó, gyümölcsösökkel szegélyezett régi úton folytatom. Vizet a nagyrécsei temetőben vételezek, majd táborhelyet keresve a víztoronytól egy pocsék, kövezetlen úton haladok. Egy keresztnél letérek az akácos mellett vezető, dombról leereszkedő útra. Nyugodt sátorhelyet szeretnék a várható holnapi esőnapra. Leérve az erdő szélén kikerülök egy dagonyát és végre lesátorozok, este van. Háromnegyed 11-kor zuhogni kezd, egész éjszaka esik. 29km
      Másnap délelőtt egy kis időre eláll, aztán délben újrakezdi és alkonyatig zuhog az eső.



2016. 5.13. Péntek

 

Nagyrécse - Kiskanizsa

 

 

     Reggelre kisüt a nap, de néha még eltakarják a felhők. Kilenc után indulok... a dagonyán átjutni nem gond, viszont ahol kb. 20 méteren szántóföld volt, ott most sártenger vár. Alig tudok átkecmeregni rajta, csupa sár mindenem. A keresztig mezítláb megyek, ott gyors tisztogatás következik. Kb. fél 11-re elérek a nagyrécsei temetőig, ahol vízcsap van. Egészen délig tart, mire sikerül a biciklit és magamat is elfogadható állapotba hozni. Meg is borotválkozom, először az úton. 
    Nagykanizsa előtt motoros baleset után helyszínelnek a rendőrök. A városba érve a 7-es útra jutok, egy Coop-ban bevásárolok és egy közeli lakótelepi padon megebédelek, újságot olvasok. A Kinizsi utcán bejutok a városközpontba, egyenesen a főtérre. Gyalogosan végigjárom, egészen a Művelődési Központig megyek. Háromkor beülök egy pizzára a Kóbor-ló presszóba, de a pultos figyelmeztet, hogy ne hagyjam felügyelet nélkül a biciklit, így inkább kiülök mellé. A városból kivezető útnál majdnem eltévesztem az elágazást Szepetnek felé, de útbaigazítanak. Kiskanizsa után nem sokkal barátságos fenyveserdő hívogat. Kikerülhető sorompó őrzi. Nem akarok túl közel sátorozni a határhoz, így a korai táborverés mellett döntök. Bemegyek az erdőbe, de az a látszat ellenére nem bővelkedik alkalmas helyekben. Fél hatra azért felállítom a sátramat, most először támadnak a szúnyogok. 16 km


2016. 5. 14.-15. Szombat, vasárnap

 

Kiskanizsa - Murakirály (Horvátország)

 

 

     A korai indulást meghiúsítja, hogy egészen délig zuhog az eső. Szúnyoginvázióban pakolok, 14.30-kor végre elindulok, de újra zuhogni kezd és abba sem hagyja Szepetnekig. Dombokat mászok meg az úton, Semjénházába legurulva focimeccs zajai és hangos délszláv zene fogadnak. Innentől Letenyéig mindenhol kétnyelvű falunévtáblák köszöntenek. Négyre Molnáriban vagyok, ötre a letenyei elágazásnál. Nem sikerül elköltenem a maradék 500 forintomat, minden zárva van. 
     A hatalmas régi határátkelő magyar oldala üresen tátong, elhagyatott a horvát oldal szolgáltató komplexuma is. A Mura hídján ott a széthúzható szögesdrót. A magyar határőrnőtől elköszönve mennék tovább a sorompók között... s nem veszem észre a horvát határőrt, aki ellenszenves hangon kiabál rám: "are you drink?!  are you drugs?!" és mélyen a szemembe néz. De nem, egyik sem...nem is ittam, nem is drogoztam... A kis incidens után átenged...  17.45 Horvátországban vagyok, az üresen tátongó váltóhelyek között akad egy működő. Váltok 50 eurót, hazulról is hoztam apró kunát, így most 534 kuna a vagyonom. 
     Kikerülöm az autópálya csomópontot, egy mezőn haladó aszfaltos úton jutok be Muracsányba (Goričan). Az első benyomások az országról: több ember az utcákon, sok a biciklis, vakolatlan házak. A hangulat Szerbiára emlékeztet. Muracsány főterén biciklis gyerekek figyelik, merre megyek és jönnek utánam. Megnézek egy érdekes díszítésű templomot, majd bevásárolok, megyek tovább. Közvetlenül Murakirály (Donji Kraljevec) után letérek egy földútra. Három oldalról fákkal  körülvett lekaszált rét szélén állítom fel a sátrat, este nyolcra. 32 km
     Másnap egész délelőtt esik az eső, délután már nem látom értelmét elindulni az előttem álló városokba, így újabb pihenőnapot tartok. A hatodikat a 15 nap alatt!


 

     

    












     

 

 

 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése