NAPLÓ

 

2016. 5. 24. Kedd

 

Gornja Dobra - Lokve

 

 

     Borús, hűvös napra ébredek. Megmelegítem az utolsó hazulról hozott konzervet - lencsefőzelék. Csomagolok - a sátor az esti vihar után csupa sár, mire sikerül elindulnom 10 óra is elmúlt már.

     Az úton nagy a kamionforgalom, sok a hatalmas faszállító autó. Mindjárt indulás után az út mellett egy sisak, fénykép és virág emlékeztet a motorosok néha halálos száguldására, szerencsére erre kevesebben vannak.  Majd 9 km-en keresztül tolom felfelé a biciklit. Skradba érkezem - kis üdülőhely - csodálatos kilátással észak felé. Bevásárolok, pár szót váltok egy helyi érdeklődővel, aztán megkeresem a postát. Hazaküldöm a napló másolatát, már várják otthon.  Kupjakig még tolás jön, Zalesináig gurulok, aztán jön az emelkedő. Fél háromkor elérem a Veliki Vodnjak-hágót (847m), a kilátóhelyről elém terül a Kupa-folyó völgye. 

      A 19. század elején kiépített országúton - a Lujzijanán - haladok, a Gorski Kotár erdő borította hegyvidékén. A térség központjába, Delnicébe meredek lejtőn jutok le. Az első pékségnél megebédelek, majd egy órát pihenek. Következik Lokve, azután erősen emelkedő, meredek hegyoldalban kanyargó,  néptelen úton jutok el a víztározóra néző kilátóig.  Este hétkor egy elhagyott út menti étteremhez érek,  megállok. Bár az emeleten aludhatnék, mégis inkább sátrat verek az erdő szélén. A tavalyi úton épp eleget aludtam lepukkant, romos házakban... Egy hatalmas, részben befűrészelt fenyőfa alatt tanyázom, csendes, csillagfényes az éjszaka. 30 km

2016. 5. 25. Szerda

 

Lokve - Medveja

 

 

     Fél hétkor egy furgonnal favágók érkeznek, nagyon barátságosak, adnak egy darab szalonnát is.  Hamarosan nekilátnak a fadöntésnek a közeli hegyoldalon. Hála nekik már fél nyolckor elindulok és gurulok a fužinei elágazásig. Megint egy hágó (Gornje Jelenje) jön és a tolás 881m magasra. A felhők megülik az erdő borította völgyeket, de a hágó után újra kisüt a nap. Hosszú, meredek, kanyargós lejtő jön az autópályáig, az egyik kanyarban  feltűnik az Adriai-tenger. Felfelé tekerő csomagos biciklistával találkozom. Čavlenál még egy dombon kell átkelni, itt megállok reggelizni a pékségnél. Megváltozott a táj és az emberek is mások... mediterrán, élénk hangulat... igaz a szemét is több. A falu után megállít egy autós nő, útbaigazítást kér. A Riječica völgyébe kanyarog le az út, áthalad egy viadukton is.

     Délre érek Rijeka (Fiume) belvárosának szélére, a folyópartra. Egy drága sörrel ünneplem meg az érkezést a nyolcadik tengerhez biciklivel. Még végigmegyek a korzón, aztán a városkapunál letérek a kikötő felé és ott a Adriai-tenger! Egy darabig a parton ülve a vízben nyüzsgő halakat figyelem - egy jó szándékú járókelő azt hiszi elaludtam és beleesek a vízbe - elég nehezen értjük meg egymást. Kimegyek a turistáktól nyüzsgő mólóra is, nagy (több napon át tartó) szomorúság telepedik rám, ami épp az ilyen vidám, életet élvező, napfényes, nyüzsgő városokban elég gyakran előfordul velem. Teszek egy kört a kikötő mögötti városrészben - halpiac, régi rozsdás kirándulóhajó, színház - majd visszatérek a korzóra. Elmegyek a Sv. Ilja templomhoz, de zárva van, mint csaknem az összes templom ebben az országban. Megnézem a modern campanilét (harangtorony), megkeresem a városházát - előtte a korzón nagy gyülekezet van. A városból kifelé haladva vizet töltök, majd egy szendvicsezőnél fetás, görög tortillát ebédelek. Az opatijai út felvezet jó magasra, elmegy a hajógyár fölött. Nagyrészt a járdán megyek - az ott parkoló autókat kerülgetve bonyolult manőverekkel.

     Preluknál érem el ismét a tengerpartot, itt van Opatija (Abbázia) határa is. A híres villa-városba és történelmi üdülőhelyre a föl-le kanyargó, keskeny utcán nem szűnő őrült  forgalomban elég kellemetlen az érkezés. 5 órára érek a vásárcsarnok előtti térre, amely tele van turistákkal - feltűnően sok a japán közöttük. Egy villában kialakított üzletben bevásárolok - majd több, mint egy órát pihenek egy padon. Utána lemegyek a parkon át a parti sétányra, a kis templomhoz, majd a parton álló nőalak szobrához. Utcazenész énekel, turisták mindenütt. 

     Fél nyolcra érek Lovranba, esteledvén gyorsan fotózok és megyek tovább. Sátorhelyet találni reménytelennek látszik, folyamatos a beépítettség Medvejáig, azután hegyoldalban megy az út. Moščenička Draga határánál mégiscsak találok egy nem túl meredek csapást a part irányába. Nem éri el a tengert, egy kissé szemetes, kavicsos, sík területre vezet. Fél kilencre tábort verek. 54 km

2016. 5. 26. Csütörtök

 

Medveja - Voziliči

 

 

     Bár a biciklit időben felpakolom, rosszul érzem magam és csak 11.30-kor indulok tovább. Mosčenička Draga-ba érve lekanyarodok a partra, kapukon, parkolón, kempingen át jutok odáig. Kb. 200 méter a fürdésre alkalmas partszakasz - tele németül beszélő nyaralókkal, de a vízben alig van valaki. Nem fürödhetek én se sokáig, pedig nagyon jól esik úszni egyet... de fél szemem a parton hagyott értékeimen maradt. Egy "büfé"-ben csevapcsicsit ebédelek, kiderül, éttermi árai vannak. A tulajjal beszélgetek kicsit az útról, megdicséri milyen jól beszélek horvátul. "Nem drága egy évig úton lenni?" - hát ilyen 8 eurós ebédek mellett drága is lenne - ilyet nem sokat engedhetek meg magamnak a jövőben. 

      Fél kettőkor tovább indulok, hosszú-hosszú emelkedő jön egy-egy tekerhető szakasszal, egészen Isztria határáig, a cresi komp elágazásáig. Kecses ciprusok szegélyezik az utat, az egyik alatt tartok egy fél órás pihenőt 3 felé. Nagyszerű a kilátás a Rijekai-öbölre, Cresre és Vela Vrata-szoroson áthaladó hajókra. Bár hétköznap van, rengeteg a motoros az úton. A Plomini-öböl feletti fordulónál eltakarja a kilátást egy étterem. Innen hosszú lejtőn ereszkedem, szakállas biciklis teker szemben felfelé. 

     Plomin az első isztriai, egykor olaszok lakta település. A napló írásakor már 7 isztriai tornyos város meglátogatása után mondhatom - ez a legszebb! Falait csodálatos lila virágtakaró borítja, a jellegzetes "istrian bellflower" (isztriai harangvirág). Szűk kis utcáin minden sarok fényképre kívánkozik. Csendes, nyugodt hely, még a turisták sem lepték el. Alig 3-4 helybélivel és egy macskával találkozom csak. Szép a kilátás az öbölre és a szomszédos hőerőműre. Vizet is sikerül töltenem, fél hét felé búcsúzóul egy ablakból utánam intenek. 

     Voziliči után erdő borítja a tájat. Letérek balra egy köves ösvényre sátorhelyet remélve, de áthatolhatatlan bozótos van mindenütt. Fél kilométerrel arrébb az út széli mezsgyén állítok sátrat este háromnegyed nyolckor. 27 km

2016. 5. 27. Péntek

 

Voziliči - Pazin

 

 

     Reggel kilenckor indulok, fél tízkor Kršanban, a temetőnél vizet töltök. Lezárom a biciklit és egy füves úton gyalog megyek fel az óvároshoz. Nem sok látnivaló van, vártorony, óratorony, pár csendes, elhagyatott utca. Tízkor visszatérve megigazgatom a csomagjaimat és legurulok a Raša-folyóig.  Fél tizenegytől több mint három óra tolás - Lukezinél negyed órát pihenek az árnyékban - fel Gračiščeig.  Tűz a nap, forróság van, leég a nyakam egy rövidebb nyakú trikó miatt.A nyakamba kötök egy kendőt -  eső után köpönyeg! Kettőre érek Gračiščeba, visszanézve alattam van Pičan és az út menti hegytetőn álló campanilla. Először bevásárolok, majd sziesztázom egy szabadtéri színpad lépcsőjén 15.20-ig. Négyig még megnézem a várost: régi paloták, templomok, hatalmas torony a hegytetőn és gyönyörű kilátás a környékre.
     16.45-re Pazinba érek, ebédre veszek egy pizzaszeletet. Megnézem a Sveti Nicola templomot, eltekerek a várig és lezárom a biciklit. Elsétálok a karsztos szakadék felett átívelő hídhoz (drótkötélpálya van felette), majd leereszkedek egészen a szakadék aljáig, a Pažinčica-patakig. Visszatérve még elmegyek az Iberatok trg nevű térre és a gyalogosan is meredek Buraj utcára. Fél hétkor indulok ki a városból, az erősen emelkedő úton eltart egy fél óráig, míg kijutok. Ma már nem megyek messzire: egy kőbányával szemben erdőbe vezető utat találok. Hamarosan egy hatalmas fával rakott teherautó torlaszolja el a továbbjutást. Az erdő szélén  keresek helyet, egy gallyal teli csapáson állítok végül sátrat. (Az úttesten ma többször is elütött nagyméretű siklókat láttam.) 28 km

2016. 5. 28.-29. Szombat, vasárnap

 

Pazin - Motovun

 

 

     Rekkenő hőség van egész nap. Kilenckor indulok, tízig tolom a biciklit. Ezután kisebb emelkedők, lejtők sora Motovun határáig, közben Škropetiben megállok fél órára egy kávézóban és az utolsó kunáimat is elköltöm Karojbában. A motovuni parkolóig megint tolom a biciklit - ez a város is hegytetőre épült... Le is zárom és megnézem gyalogosan a várost. Rengeteg látnivaló van ebben a régi isztriai városban, két templom, városkapu, városháza és szűk, meredek utcák ódon házakkal, régi várfalakkal. Rengeteg a turista, egy német biciklis csapat felfelé teker éppen. Majdnem minden házban "szoba kiadó", szóval  hamisítatlan NTÁSH (nemzetközi tömegturizmus által sújtott hely) - de mint a legtöbb ilyen, gyönyörű...Le sem tagadhatná velencei múltját és ma is hivatalosan használják itt az olasz nyelvet (kétnyelvű táblák, feliratok mindenütt). Működő vízcsapot nem találok, így hagyományosan a temetőben töltök mosdóvizet. 

     Sajnos újra előjött a Karlovac után már elmúlt allergiám - talán a mindenfelé szálló nyárfapelyhek miatt. Lefelé a Mirna völgyébe pocsék aszfalton óvatosan gurulok a meredek lejtőn. Az út mellett csobogó patakból vizet merítek, majd 14. 25-kor meg kell állnom a szarvasgombáiról híres motovuni erdő szélén. Keresek egy kis árnyékot sziesztázni...  Nem érzem túl jól magam, hamarosan eldöntöm, hogy ma már nem megyek tovább és az erdőbe vezető elhagyott, benőtt úton egy vadászles mellett sátrat verek. A délután többi része a pihenésé... 18 km

      Vasárnap is maradok még, s azon morfondírozok, lemenjek-e Novi Grad felé... Csaknem minden élelmem elfogyott, még egy húszast be kell váltanom majd. Délután esni kezd, este nyolckor pedig félelmetes vihar érkezik - villámlás, mennydörgés, recsegő ágak, zuhogó eső - de szerencsére hamar tovább megy...

2016. 5. 30.-31. Hétfő, kedd

 

Motovun - Buje

 

 

     Háromnegyed tizenegy van, mire összeszedem magamat... A bozóton való átgázoláshoz felveszem a vízhatlan nadrágot, de tekerni nemigen lehet benne, így a grožnjani elágazásnál átöltözöm. Az út még 5 kilométeren a Mirna völgyében halad, rétek, nyárfások között, majd 4 kilométeres emelkedő jön a - természetesen - hegytetőre épült Grožnjanig (Grosignana). Ez már burkolatlan, kavicsos út, mely itáliai hangulatú, szép tájakon kanyarog. Időről időre messzi rendszámú autókkal, kocogókkal és csomag nélkül  tekerő biciklisekkel találkozom. Felérve a  városba egy templom bejárata előtt lezárom a kerékpárt. A postára megyek pénzt váltani (20 euro - 146,15 kuna),  háromig körbejárom a hangulatos, kedves utcákat. A biciklihez  visszatérve azt  látom, úgy körbeparkolták az autók, hogy nem tudok elindulni. Kénytelen vagyok lepakolni a csomagokat és egyenként kihordani mindent...Még vizet töltök, ahol egy német pár szólít meg, angolul beszélek velük.

     Bujeig nagyjából gurulok, csak a város előtt jön emelkedő. Egy autószerelő-műhely előtt a korláthoz zárom a bicajt és farkaséhesen megyek be egy pékségbe. Bevásárolok, majd a hősi emlékmű melletti padon végre megebédelek, utána beülök egy sörre egy kis csehóba. Azután nyakamba veszem a várost, már a helyieket is olaszul hallom beszélni. Turista nincs sok, pedig szépségben nem marad el a többi isztriai várostól...A főtér a campanillával és az oszlopos templommal szinte néptelen, csak gyerekek játszanak egy kutyával. Megnézem a régi olasz temetőt is. A főutcán egy üzletben  élelmet vásárolok, utolsó 38 kunámon egy "Konzumban" még fügét, babot és bort veszek.

     A várost elhagyva egy kellemes fiatal tölgyfaliget zöld mezővel hív sátort verni. Fél nyolcra készen is vagyok, este 11-ig még újabb portugál szavakat írok ki, tanulni. Bujna Zolival beszélek telefonon.  19 km

     Másnap szép, napsütéses időre ébredek, de nem érzem jól magam, görcsöl a hasam. Így - reményeim szerint hosszabb ideig utoljára - újabb pihenőnap mellett döntök. A sátorban nem maradhatok - hamarosan szaunává válik - így a nap nagy részét a tölgyfák alatt töltöm. Portugália földrajzát tanulmányozom és bepótolom az elmaradt naplóírást. Este erősen villámlik, dörög, de az eső elmarad.