2012. május 7., hétfő

Megyejárás - Szomód, Agostyán, Naszály (1)



A Komáromhoz legközelebb eső két község, ahol még soha életemben nem jártam, a Tata melletti Szomód és Dunaszentmiklós. Légvonalban mindkettő 19 km-re esik, mindkettő német nemzetiségi település, akárcsak az 1985-ben Tatához csatolt Agostyán. Kissé félreeső helyzetük persze nem mentség és magyarázat, de hát így alakult. Ezt a hiányt pótlandó errefelé indultam ezen a szeles-napos szombaton. Odaúton Almásfüzitőn és Naszályon tettem kitérőket eddig járatlan irányokba. Reggel ½ 7-kor indultam, este 7 után érkeztem vissza és mindjárt indulás után sikerült begyűjteni Szőnyön az év első defektjét. A sok kitérő és bolyongás során estére 77 km gyűlt össze. A „közvagyon“ számára fotóztam utcaképeket, érdekes épületeket, templomokat, szobrokat, kereszteket, temetőket, végül 450 kép készült egyetlen nap alatt úgy hogy Dunaszentmiklósra már nem is jutottam el.

Szeretem a falvakat hétvégéken járni. Ilyenkor sokkal több élet van a hétköznap sokszor kihalt utcákon, jobban belátni a falu életébe. Ez a vidék az ország szerencsésebb feléhez tartozik, a házakon és a gondozott utcákon is látszik a viszonylagos jómód. Az ismeretleneknek köszönéstől lassan mindenkit leszoktató terjeszkedő bunkóság és elidegenedés korában Szomódon kifejezetten jólesett, hogy a gyerekek kivétel nélkül hangos csókolommal köszöntek rám, és a nyitva hagyott templomból se kergetett el a gondnoknő, inkább kedvesen elbeszélgetett velem az ilyenkor szokásos témákról (honnan ? merre ? stb.)

Hétvégi jellegzetesség az utakon nagyszámban közlekedő motorosok és sportbiciklisták (Benedek István után szabadon akár „fajbiciklistáknak“ is nevezhetnénk őket) tömege. Előbbiek a „szabadságélményt“ a csendet kilométeres körzetben meggyilkoló dübörgő motorokkal, nagy sebességgel és rohambilivel meg árpádsávos zászlókkal, utóbbiak szakszerűen beöltözve, a külvilágot fülhallgatóval kizárva, csendes száguldással vélik megtalálni. Ön- és közveszélyes versenymotorosokat szerencsére most nem láttam. Felpakolt túrabiciklistákkal (négyen voltak) is találkoztam visszafelé jövet, Komárom és Almásfüzitő között.

Napfelkelte a hajógyári Duna-ág fölött















 
   
Hajnali pára az Erzsébet-szigeti Platánfa-soron
A szőnyi park a falu központjában - a defektjavítás örömei reggeli órán















Új üdvözlőtábla Komárom keleti szélén - imádom a hullámos M-et, a rovásírásos helységnévtáblák divatját meg inkább hagyjuk...



















Egész úton a virágzó akácfák illata kísért.



















Három tábla a biztonság kedvéért, ha valaki nem értené a diplomatikusan megfogalmazott "Takarodj !" felszólítást.
 
Az almásfüzitői temető - lakótelep a holtaknak














A - nem is oly - távolban a Gerecse kéklik (az egyetlen hegység, amit Komáromból látni lehet)















A régi timföldgyár és a vasútvonal szomszédságában egy régi temető árválkodik, növényekkel benőtt sírokkal, régi betonkereszttel

 
Elfelejtett tragédiák a zöld takaró alatt






































Gesztenyevirágzás Naszályon



















A faluszéli feszület gesztenyék ölelésében



















Hagyományos építészet Naszályon















Kerekes kút a Petőfi utcában



















A naszályi református temetőben is külön sarka van a régi - vörösmészkő - sírköveknek















Hetényi István lelkész síremléke 1852-ből



















Falvanként változnak az eligazítótáblák - ez a naszályi változat



















A katolikus temető lassan elmálló barokk nagykeresztjét 1765-ben emelték homokkőből.



















Nőszirom a naszályi Rákóczi utcában















Naszály határában találhatóak a Ferencmajori-halastavak, melyeket az ötvenes évek második felétől kezdődően alakítottak ki. Összesen 13 tó, 335 hektár területen. A bejáratnál elhelyezett tábla szerint csak engedéllyel látogatható. Megadtam magamnak az engedélyt.


A tavak között aszfaltút halad Naszálytól egészen az 1-es útig. Az út tulajdonképpen a tavakat elválasztó gáton halad, tehát mindkét oldalán víz övezi. A töméntelen vízimadár szárnyainak surrogása és a békák koncertje tölti be a levegőt, láttam vízisiklót is.













Nádas part, távolban Almásfüzitő.








Vadkacsák a Ferencmajori-tavakon (meg vannak amúgy számozva, de nem jegyeztem meg, hányadik tó...). Láttam vadludakat és hattyúkat is, a tavak vizében pedig (a tájékoztatótáblák szerint) amúr, fogassüllő, tükörponty, törpeharcsa, réti csík, vörösszárnyú keszeg, kínai razbóra és vörösszárnyú ökle él.















Tóparti boglárka



 











A tórendszer kellős közepén halad keresztül a Mikoviny Sámuel által 1725-ben kialakított, a tatai mocsarakat lecsapoló csatorna.

1 megjegyzés: