Lassan tovatűnnek a felhők, mennek keletre, az alkony piros színnel világítja meg az Eötvös utcai panelek falát. Holnap talán újra kisüt a nap és érdemes lesz pár órára kimennem fényképezni. Most vár egy újabb átdolgozandó magányos éjszaka. Nem fogok itt sírni megint, hiszen úgy örülök minden szilánknak, legyen az akár egy beszámoló a mindennapi apró örömökről, vagy annak, hogy jól sikerült egy nehéz vizsga. Inkább...
Sokat gondolkodtam, hogy érdemes-e régebbi útjaimról ide írnom, hiszen ahhoz képest, ahogy akár két éve láttam a világot, mára minden megváltozott. Nem ugyanaz a szem néz ma már, mint 2010 előtt, azóta meg nem a világlátás volt az előtérben. Nagyon nem.
Holnap lesz egy éve, hogy életemben először eljutottam Portugáliába. Nagyon nem úgy, ahogy szerettem volna. A legszokványosabb nyárspolgári módon, turistacsoport tagjaként, keresztanyám meghívására, melyre nem mondhattam nemet, bár a szívem máshová húzott, vártam a csodát, hogy talán pont ma, vagy holnap, és rohanok és eltűnik az a nyomorult 192 kilométeres távolság, és minden válaszfal és... Máshogy történt. Péntek este hiába vártam azt a kis fekete-fehér négyszöget, melyet fél éven át minden este... És nem a pixelekről meg a betűkről volt szó. A következő napokat nem az izgatott készülődés jellemezte a hozzám talán legközelebb álló európai országba, hanem... Kedd hajnalban indulás egy kis jegyzetfüzettel a táskámban. Péntek óta összesen aludhattam vagy 6 órát. Kedd estére Lisszabonban voltam és az Avenida da Liberdadén sétáltam a Tejo felé. Nem voltam álmos. Egyetlen célom volt, nyitott szemmel járni, hogy megírhassam, amit aztán megírtam, hogy átadhassak valamit, hogy...
Ami igazán fontos volt, megírtam. Ezek az elég rosszul sikerült képek csak szerény kiegészítők lehetnek, emlékei annak az estének, amikor minden fájdalom ellenére valamilyen részeg elragadtatással életemben először sétáltam a portugál univerzum fővárosának utcáin.
 |
| Ereszkedés a Tejo tölcsértorkolata fölött. Jobbra Lisszabon, balra Almada. A repülőtér a városközponttól alig 7 kilométerre van, így az ideérkezők egész közelről láthatják a várost. Az érme másik oldala, hogy a lisszaboniak feje fölött egész nap repülőgépek zúgnak... |
 |
| Belém városrész látképe, jobbra a Felfedezések emlékműve, balra a Belém-torony |
 |
| A "Szabad Vizek Vezetéke" a város 18. században épített régi akvaduktja az Alcântara-völgy fölött. Az 1755-ös földrengés sem döntötte le. |
 |
| A lisszaboni Halászbástya, a kilátó, ahová először viszik föl a turistákat, a legnagyobb zászlóval, amit életemben láttam... |
 |
| ... a VII. Edward-park legmagasabb pontja, 103 méterrel a tenger fölött. Innen végig lejt az út. |
 |
| Portugáliában nagyon szeretik a zászlókat, bár az óceánparton alig van olyan, ami ne lenne tépett. |
 |
| A fekete-fehér városi zászló |
 |
| Avenida da Liberdade - Szabadság sugárút |
 |
| Calçada portuguesa |
 |
| Hard Rock Café |
 |
| A Restauradores tér |
 |
| Itt van az Eden-mozi, vele szemben pedig a főposta |
 |
| Az első kékcsempe-falú ház |
 |
| Az utcák itt fényesek... |
 |
| A Szent Domonkos-templom |
 |
| Antão de Almada utca |
 |
| "A tolerancia városa" |
 |
| A város fóruma, a Rossio, hivatalos nevén a IV. Péter tér... |
 |
| ... egyik végén a Nemzeti Színházzal... |
 |
| ... másikon a névadó király obeliszkjével. |
 |
| Az Alsóváros (Baixa) egyik utcája |
 |
| Háttérben a lisszaboni várral |
 |
| "Enyém a szardínia !" |
 |
| "Keleti oldali városrész" |
 |
| "Tengerentúli Bank". A kis címerek az egykori portugál gyarmatokat jelképezik, melyek számára külön escudót bocsátottak ki. |
 |
| Diadalkapu az Augusta utca végén, azon túl a város legnagyobb tere, a Comércio |
 |
| A Comércio tér a Tejo-parton, közepén I. József szobrával, akinek történelmi érdeme, hogy nem csinált semmit. |
 |
| Sós-kénes illat a Tejo partján... |
 |
| ... és a távolban a nagy függőhíd. |
 |
| Alkonyi fények a Comércion. |
 |
| "Városi örökség" |
 |
| Nyúlnak fölfelé az árnyékok |
 |
| Az utcakövezők emlékműve |
 |
| Alternatív utcanévadás |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése