Lisszabontól hetven kilométerre északra, az óceán partjától vagy tíz kilométerre egy kb. ötven méter magas dombon áll a középkori várfalakkal körülvett mezőváros (vila), Óbidos. Az Óbidosi község (município) 142 négyzetkilométeres területén 11 772-en éltek 2011-ben, az évben, amikor én is ott jártam. Hogy ebből hányan laknak az alig hatszáz méter hosszú, 14 hektáros óvárosban, nem tudom, de az bizonyos, hogy minden ottani lakosra legalább száz turista jut.
Óbidos számomra elsősorban az Amazonas-parti kikötővárost jelentette, azt azonban csak 1755-ben alapították (ezzel igen régi városnak számít Brazíliában) és erről a már a római időkben is lakott (az Óbidos név az oppidium-ból származik) kis portugál városról kapta a nevét. De van Brazíliában Santarém, Porto, Bragança, Viseu, Coimbra, Viçosa és Alcobaça is. És a portugálok még visszafogottak voltak a hazai városok nevének átplántálásában az angolokhoz képest (nekik a városelnevező fantáziájuk ki is merült ennyiben), mert így is viszonylag kevés a névegyezés és a portugál nevű brazil városok főleg az ország északi részében összpontosulnak (talán Pará államban van a legtöbb).
Minden országban megvan az a (maximum néhány tucat) nevezetesség, amelyeket az útikönyvek ellátnak három csillaggal, vagy utasítják olvasóikat, hogy
"must see". Így az egy hétre Portugáliába érkezők általában ugyanazt az útvonalat járják végig, és valamennyi helyen hasonló turisták tömegei között botladoznak. Kicsit olyan ez, mintha egy tortáról leszedegetnénk a marcipán egy részét (azt, amelyik egy bizonyos szögből a legszebbnek látszik) és gyorsan behabzsolnánk. Ez persze semmit sem árul el a torta egészéről és garantáltan émelyegni is fogunk...
Persze Óbidos sem érdemtelenül lett Portugália Szentendréje (bár történelme alapján inkább Portugália Veszprémének kellene nevezni, hiszen ez is a "királynők városa" volt, egészen 1833-ig). Bár borult volt az ég, néha az eső is eleredt, a város az azulejókkal, virágfüzérekkel és keskeny köves utcákkal igazán elbűvölő volt és szívesen maradtam volna még... (2011. június 15.)
 |
| Óbidosi telefonfülkék |
 |
| Turisták és városlakók |
 |
| 18. századi azulejók a városkapu belső oldalán |
 |
| Óbidos főutcáján nyüzsög a turisták háromnegyede. Vannak csendes mellékutcák is azért. |
 |
| Jézus és Keresztelő Szent János azulejón |
 |
| A hatvanas években Óbidos a macskákról volt híres, még Lisszabonból is sokat idetelepítettek, mert az itteniek befogadták őket. Én már csak vasmacskát láttam... |
 |
| A Santa Maria-templom, az azonos nevű freguesia ("civil egyházközség") névadója. Portugáliában a helyi önkormányzati rendszer kétrétegű, a municípiók a középkorból örökölt freguesiákra oszlanak (ezek lehetnek falvak, de a nagyobb-régibb városok főként templomokról elnevezett városrészei is saját önkormányzattal, jelképekkel, stb. rendelkeznek, Lisszabonban 53 freguesia van). Összesen 308 község és 4260 freguesia alkotja Portugáliát. Az óbidosi óváros déli része São Pedro, északi része pedig Santa Maria freguesiához tartozik. |
 |
| A Santa Maria-templomban |
 |
| Szent Jakab-templom |
 |
| A mórok által épített vár (ma előkelő szálloda - pousada) nagytornya |
 |
| Kilátás észak felé a várfalakról. Errefelé (a történelmi Estremadura tartományban) elég nagy a népsűrűség, de Portugáliára általában igaz, hogy a településhálózat eléggé szétszórt, sokszor egybeolvadnak a falvak és nem érnek véget olyan hirtelen, mint a tájainkon. |
 |
| A városfal végigjárható csúszós-kopott köveken |
 |
| Óbidos látképe a városfalról |
 |
| Óbidosi kőkút, háttérben a "Szentlélek Bank" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése