2012. december 9., vasárnap

Megyejárás - Ógúta és Anyala



Naszvadhoz Hamusad mellett még két puszta tartozik, a Gúta-Naszvad-Érsekújvár főúttól északra, Anyala és Ógúta. Bár csak 10-13 kilométerre vannak Vágfüzestől légvonalban, egyikben sem jártam soha életemben. Nagyanyám, amikor a régi vándor kereskedőkről mesélt, mindig elénekelt egy dalt:



Komáromtól Ógútáig fütyöl a zsidó
Azt fütyöli, azt danolja, mi van eladó
Nyúlbőr keverve csonttal
Keverve ronggyal
Van eladó.



Ennyit tudtam Ógútáról, meg annyit, hogy a neve alapján valószínűleg errefelé állhatott a régi Gúta (vagy Örténynél, ami a szlovák térképeken „Stará Gúta“ néven szerepel és amivel mindenki, akivel beszéltem, összekeverte Ógútát). Anyala jóval nagyobb település, a középkorban, a török háborúk pusztásodása előtt falu volt, de a légifelvétel csak annyit árult el róla, amennyi az elkészültekor épp ott levő felhő látni engedett. 




Nehéz erős fagyban biciklizni és ezen a szombaton erős fagy volt. Nehezebben megy a bicikli is, az emberi test is egész máshogy reagál, az érzékelés is megváltozik. A fényképezés is bonyolultabb, ha folyton le-fölvesszük a kesztyűt. Szombat délelőtt 10 után indultam Komáromból, Lándortól nagyrészt járatlan földutakon jutottam el Ímelyre, ahonnan aztán Naszvad és a célpontul választott puszták következtek. Alkonyatkor tértem rá a Vágfüzesre visszavezető földútra, ahova délután ötkör érkeztem meg.



A szépséget keresni mentem... a halált és a pusztulást találtam. Az örök telet, a lentről felkúszó fagyot, a jeget, a szürkeséget… a bezárkózó házak ablakai mögött a fényt.



(2012.12.8.-9., szombat-vasárnap, 73 km)

A távolban Várföld-puszta
















Frimaire hideg napja












Lándorpuszta, a Vág-menti út mentén, ami mellett többszázszor mentem el, de csak négy éve mentem be először. Általában a legszegényebb és legelesettebb emberek laknak ezeken a pusztákon, ők járnak rozzant biciklivel fát vagy ócskavasat gyűjteni
























Befagytak a pocsolyák...












Lándortól a martosi útig a Lándori-csatornát követtem...
















... mely nyílegyenesen szeli át a síkságot a Levelesi-tótól Lándorig




































A téli Rózsás




















A Vágfüzeshez tartozó Agyagos kelet felől









Egy tavalyi tragédia emléke
















Martosra érkezve, a Nyitra bal partján, a töltés mellett haladtam észak felé...












... és rögtön Kisnyitrahátnál belefutottam ebbe a varázslatos ligetbe




























  



















































A Nyitra-folyó Gyótvánál




























Gyótvapusztát két irányból lehet megközelíteni: keletről, az országút felől tiltótáblával jelölt úton és nyugatról, ezen a hídon át. Azt hiszem, Gyótvapusztára már soha nem fogok eljutni...



























Az ímelyi Nyitra-híd közelében egy kiterjedt gazdasági major romjai terpeszkednek, amit már nem is őriznek.












Hattyúk a jeges vízben












Ímely látképe






















Naszvad rögtön Ímely tőszomszédságában. Eszembe jutott egy múlt évezredbeli téli szünet, amikor a rozzant parasztbiciklin egészen idáig eljutottam egy hasonlóan hideg téli napon,visszaérve Szigetbe aztán jól leszidtak.



"Boh je láska". A naszvadi baptista templom












1904-ben emelt útmenti kereszt az újvári út mellett, Anyalánál
























Régi fakeresztek az anyalai temetőben




























Több emeletes ház is van itt, a mintegy kétszáz lakosú Anyalán. Az egykori érsekségi nagybirtokot később a bajcsi állami gazdaság irányította.


















Anyalai madáretető. Másnap, amikor keresztlányomat köszöntöttük 9. születésnapján, az ő etetőjüknél hét cinkét láttam.

Egykori park (?) Anyala központjában...
















... és a nagykereszt, amit 1864-ben állítatott "Scitovszky János bíbornok"
















Az Ógútára vezető út a sehonnan sehová nem vezető sínekkel. Többen indultak az út menti bozótos felé tűzifáért a hidegben...
































A Nyitra Ógúta és Anyala között
















Fehér kereszt a fehér határban. 1916-ban "itt szenderült el hirtelen elmúlással" Farkas Ferenc birtokigazgató. "Vándor, ki itt megpihensz, imádkozzál velünk."














Az út Ógúta előtt












Kereszt a puszta bejáratánál












Vörösmészkő emléktábla az 1898-ban épült sorház falán































Sok hátborzongató helyen jártam már, de Ógúta decemberben semmihez sem hasonlítható. A régi épületek nagy része üres, a gazdasági épületek romokban, csak pár családi ház maradt magas kerítéssel és a házsor legvégén (színes falak, felfestett tyrannosaurusszal) ült két macska a küszöbön. Egy farkaskutya mászkált ki-be a csupalyuk kerítésen és követett tisztes távolból, miközben lassan alkonyodott. Az emberi jelenlétet csak egy autó motorja és távoli fűrészelés hangja jelezte...













Vissza Naszvadra
























Alkony Naszvad és Kingyes között






Másnap már szebb fényekkel indultam vissza Komáromba. Vágfüzes látképe a töltésről, előtérben az "Öregház"













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése