NAPLÓ

 

 

2016. 5. 16. Hétfő

 

Murakirály - Nedeljanec

 

 

     Végre túlnyomórészt napos az idő. Perlakig az út bal oldalán felfestett biciklisávon jutok el. Gyalogosan körbejárom a várost, ennivalót veszek, aztán tekerek tovább. Otok faluban egy elágazásnál találok egy padot, ahol megebédelhetek. Azután egymást érik az apró falvak hatalmas házakkal és érdekes formájú  kukoricatároló hombárokkal: Podbrest (Drávaszilas) -Orehovica (Drávadiós)- Vularija (Drávaollár)- Totovec (Tótfalu).
      Még 2 óra előtt Csáktornyára (Čakovec) érek - a városban a biciklistákat a jelzések a zötyögős járdákra irányítják. Egyenesen a várhoz megyek... az utcák teli vannak diákokkal. Pöttyös szoknyás lányok, angol testőr egyenruhás fiúk csapatostul vonulnak és egyfolytában sípolnak. Talán ballagás van... A biciklit a vár csendes belső udvarán hagyom és egy órát a múzeumban töltök. Az első néhány termet az 1991-es háborúnak szentelték, azután a Zrínyi-család és Muraköz története következik. Érdekes magyar vonatkozású anyagokat olvasgatok és nagyon tetszik a korabeli bútorokkal és eszközökkel berendezett patika, na meg a könyvtárszoba! Végigfényképezem az egészet - kifelé menet veszem csak észre a "Fényképezni tilos" feliratot... A várkapun keresztül jutva Zrínyi Miklós szobra fogad, ezután még rövid sétát teszek a kedves kis belvárosban.
      Hosszas zötyögés után érem el a Varasdra vezető főutat, amelyen elképesztő méretű az autóforgalom. A leállósávban haladok és a vezetők - megjegyzem: egész Horvátországban - meglepően előzékenyek és türelmesek a biciklistákkal. Magyarország történelmi határát, a Dráva folyót átlépve megérkezem Varasdra (Varasdin). Már a bevezető utca csupa a történelemről árulkodó épületből áll és a kiterjedt belváros igazi műemléknegyed. Másfél órát nézelődöm, körbejárom a várat is, felmászok a sáncokra...A főtérre visszatérve egy pékség előtt érdeklődő helyiekkel "beszélgetek". "Sretan put!"- kívánnak jó utat. A modern nyugati téren egy munkás németül közli velem, hogy "EZ EURÓPA!". Igen, Permtől Groznijig, Cataniától Reykjavikig ez mind Európa. Számomra Európa földrajzi fogalom és nem minőségjelző - ezt nagyon sokan nem értik...
      A várost elhagyva hosszasan egybeépült falvak között tekerek. Esti táborhelyet keresve böngészem a térképet, látom: a keskeny faluk mögött  kisebb parcellákra osztott, intenzíven művelt  termőföldek húzódnak - Jugoszláviában elmaradt a mezőgazdaság kollektivizálása...Egy füves mezsgyén nagy nehezen találok egy sátornyi helyet...háromnegyed nyolc van. Körülöttem még olyan élénk a traktorforgalom, hogy az esti mosakodással várnom kell, amíg besötétedik. 40km

2016. 5. 17. Kedd

 

Nedeljancec - Novi Zlatar

 

 

     Harmatos a reggel, szép napsütéses az idő.  Folytatom utamat az egybeépült falvak között, Vidovecben (Zamlacsszentvid) a szép kastélyparkban kicsit  megállok. Az úton kezdetben még van biciklisáv, aztán eltűnik, de a forgalom nem mérséklődik. Ivanec (Ivánc) előtt rövid, de meredek emelkedők jönnek, többször kifújom magam a buszmegállókban. Különösen sok a kamion. Délre elérem a várost, de nem megyek be. Egy Lidlben bevásárolok (elég drága minden), egy út menti padon ebédelek. Egy kamionsofőr kérdezi "Putuješ?" Gyerekek köszönnek rám... 

     Hamar Lepoglavaba érek, a város előtt a síneken pont jön a vonat, az átjáró sorompó és lámpa nélküli. Megnézem a várost -  közben rövid zápor kap el - híres templomának csak az előteréig jutok, zárva van. Megyek tovább... Novi Golubovecig erősen emelkedik az út - keskeny és forgalmas. Az út mentén hatalmas kőbányák követik egymást - hangosak a gépek, a kis, elszennyezett patak zúgását alig hallani. Fogytán a vizem: amióta Horvátországba értem, ez állandó probléma - itt is vannak kinti csapok, de csak a tűzoltóknak. Megállok a faluban egy kávézóban (szerencsére ezek gyakoriak az út mentén), iszom egy sört és kapok vizet is. Egy pasas egy jó öt centis lódarazsat csap le az orrom előtt.

     Novi Golubovec után hosszasan lejt az út, mellette sűrűn követik egymást a falvak. Jobbról feltűnik a Medvednica-hegy, azon túl már Zágráb...Háromnegyed hatra Mačeba érek - az egész főutca fel van szedve - az elágazásnál öreg néni fordít vissza Zlatar felé. Zlatarban ugyanez a helyzet: elterelő táblák küldenek kertalji utakra, de valahogy mégis visszatalálok a központba. Szép kis történelmi városka ez is - itt is ballagás van. Zlatar Bistrica előtt balra nagyobb erdő tűnik fel - lejutni sehol sem lehet, az erdő szélébe házak ékelődnek...Végül az út túloldalán egy délről kerülő meredek úton felmászva, egy fűrésztelep udvarán átvágva, keskeny csapáson jutok be az erdőbe. Lódarazsak dongnak, megyek beljebb... Nyolcra kész a sátor. 50km

2016. 5. 18. Szerda

 

Novi Zlatar - Gornja Stubica

 

 

     Rövid napot terveztem - úgy gondoltam, estig felmegyek a Medvednicára, hogy másnap korán kezdhessem a zágrábi városnézést. Hát nem úgy sikerült, ahogy elgondoltam... 

     Csak délután indulok el, a fatelepen dolgoznak: amikor kijövök, odaköszönök nekik - meg se lepődnek.  Novi Zlatarban, a vasúti átkelőnél megállok egy kocsmában telefont tölteni, a kocsmárosnő kedvesen kérdezget. Marija Bistricában kitérőt teszek a kegytemplomhoz, a csodatévő forrás vize palackokban kikészítve: hozok belőle egyet... Az évszázadokon át történt csodákat naiv festmények ábrázolják. Lengyel turistacsoport érkezik.

     Tovább a főúton - csak épp nem azon, amin akartam... A még otthon kinyomtatott térkép szerint ez az út egyenesen délnek megy és Zágrábba visz - a valóságban délnyugatnak tartok. Két emelkedő után a harmadik előtt abban a hitben táborozok le este 7-kor az út menti kis erdőben, hogy a domb után Zágráb jön... A meredek parton egyenként cipelem fel a csomagokat és a biciklit. Ez is sűrűn lakott környék, családi házak vannak a szomszédban, este három irányból hallatszik a kutyaugatás, gyerekzsivaj és szól a zene. 

14 km

2016. 5. 19. Csütörtök 

Gornja Stubica - Brezovica

 

 

     Magamhoz képest igen korán, fél kilenckor elindulok. A kanyargós emelkedőt megmászom, majd hosszan gurulok, s egy elágazáshoz érek. A hegyek felé, a balra vezető út táblája mutatja Zágrábot. Teljesen tanácstalan vagyok, s egy épp megálló fiatal lány eligazít: azt mondja, mindkét út Zágrábba vezet, de a bal oldali könnyebb. Dolnja Stubicába beérve egy körtérképet megnézve értem meg, hogy kerülhetem meg az egész hegységet nyugatról, mehetek a forgalmas főúton és Zágráb így még 40 km!

     Stubičke Toplicen, Oroslavjen amennyire a dombos terep engedi, gyorsan áthaladok, egy kis időre még az eső is elered. Hamar kiérek az autópályával párhuzamos régi krapinai útra. Kb. 15km-en át ezen a gyorsforgalmi úton haladok - sehol egy település, jobbról a Krapina-folyó, balról a sztráda, hatalmas a forgalom... Lassan elfogy az ivóvizem, de csak egy bevásárlóközpont nagyáruházai sorakoznak az út mentén. Az út hamarosan az autópályába torkollik, mire kapcsolok, gyalogolhatok vissza majd egy kilométert a szembejövő sáv szélén. A másik irányban is csak az autópályát jelzi a tábla, innen a malőr.  

      Végtelennek tűnő ideig zötyögök sivárabbnál sivárabb külvárosi területeken, az út peremén sorakozó csatornafödeleken, majd a szélesebb járdákon. Munkások szólítanak meg, majd betérek az első útba eső helyre, meginni egy sört, megenni egy pizzát. A "Centar" táblákat követve érek Zágráb központjába. Itt már csak gyalogosan nézek körül, az utcán nagy a forgalom, kék villamosok járnak. Egyre sűrűbb a tömeg, ahogyan közeledem a főtér felé, amelyet a horvát nemzeti hősről  neveztek el (Trg Jelašiča) - itt áll a tábornok szobra is. Egy kisebb terecskén végre fel tudom tölteni a kulacsaimat vízzel. A turistairodában szerzek ingyenes várostérképet, a katedrális előtt rengeteg a japán turista. Lezárom a biciklit és beülök egy kicsit a szép gótikus katedrálisba. A szökőkútnál is ücsörgök picit, megnézem a katedrális fából faragott másolatát. A szomszédos Dolac téren épp vége a piacnak, veszek magamnak konzerveket. Felballagok a Kaptol utcán a ferencesek templomáig. Itt egy érdeklődő horvát bicajossal angolul beszélgetünk, tanácsára visszafordulok a hosszú Ilica utcára, majd onnan a meredek Mesnička utcán megyek fel a Felsővárosba. A Szent Márk téren lezárom a biciklit, amíg benézek a templomba , ahol épp mise kezdődik. Visszatérve két egyenruhás őr közli velem, hogy a biciklit tilos ott hagyni. A téren majd minden épület valamilyen őrzött állami intézmény (parlament, városháza, stb.) Így hát áttolom a bicajt az épp nem működő sikló végállomásához - ahonnan szép panoráma nyílik a városra -  majd a több száz éves  felsővárosi házakat és a régi kétnyelvű utcatáblákat fényképezve visszatérek a Mesnička utcára. A macskaköves, meredek utcán nem merek legurulni, lefelé is gyalog megyek. Lassan kifelé indulok a városból a Frangepán utcán, alig férek el a járdán. Még veszek egy pizzaszeletet vacsorára. A Tito tértől már tudok tekerni, elég nyögvenyelősen haladok a járda-bicikliúton a Száva folyó hídjáig, körülöttem üvegből épült felhőkarcolók. A hídon túl az óriás-körforgalom alatti labirintusban Remetinec felé fordulok - a biztonság kedvéért azért megkérdezek egy kutyáját sétáltató embert... Innen nem nehéz rátalálni a Brezovička utcára és a borús időben, szemerkélő esőben már kivilágítva, egykettőre kiérek a városból.

       Forgalom alig van - mint az autópályán átérve kiderül, azért, mert az út le van zárva egy felbontott híd miatt. Szerencsére biciklivel át tudok jutni rajta, majd rögtön balra letérve egy szántóföld peremén állítok sátrat fél kilencre. Ezen a napon (meg a következőn is) igen erősen kínoz az allergia. 54km

2016. 5. 20. Péntek

 

Brezovica - Zamrsje

 

 

     Reggel erős szél fúj, csak délben indulok el. Brezovicába beérve szép gesztenyefasor fogad. Kis kitérőt teszek egy régi kastély parkjába. Rövid időn belül 3 autós állít meg és mind a temetőt (groblje) keresi. Előbb a Turopolje (Túrmező) síkságon - itt terem a Zágráb-ban dobozonként 14 kunáért árult eper - majd a Vukomeriči dombság erdős-dombos vidékén haladok át. Ez már jóval szellősebb vidék, van bőven szabad terület, a tölgyesek Starjak után nagy tetszenek. Két meredek emelkedő, majd a Bregana Pisarovinskatól hosszú lejtő jön. Rázúdul az eső, megállok egy bárnál egy órára, kérek vizet is. Ezután néptelennek tűnő falvak között haladok a Kupa-menti síkságon. Fél ötkor kitérőt teszek Donja Kupčina templomához, megállok egy kisboltban is. Ma nem érzem túl jól magam, fáj a gyomrom, az allergia is kínoz. Zamrsje temetőjénél letérek a Kupa partjára, de az nagyon iszapos. Kicsit feljebb egy magas fűvel borított réten már 6 órakor sátrat állítok. Hamar lefekszem, most nagyon rosszul alszom.  38km

2016. 5. 21. Szombat

 

Zamršje - Močile

 

 

     Reggel a sátor hamar szaunává változik, ez az első igazán meleg, nyárias nap. Hatalmas ragadozó madár röppen el a sátor mellett. 9.25-kor indulok, a temetőben még vizet töltök. Karlovac előtt áthalad az út a hatalmas Draganiči-erdő déli részén - gyönyörű vidék. Hamar beérek a városba, az első "pekarnicá"-nál (kiváló pékségek - legalább olyan gyakoriak, mint Szerbiában) veszek reggelit, aztán belvárosi parkig kell mennem, hogy egy padot találjak. Reggeli után végigsétálok a főutcán, beváltok még 20 eurót (146 kuna), majd az egykori sáncok helyén kialakított parkba érek. II. József idejéből való mérföldkő mellett megyek el. A park teli van emberekkel, gyerekek adnak elő zenés műsort. Karlovac a 17. században alapított erődváros (mint Palmanova), de már csak az utcahálózata és a parkosított várárok őrzi a múltat - a falakat lebontották. Bejárom a belvárost a városházától a monostorig, majd fél egy felé ráfordulok a hegyeken átvezető útra,  Duga Resa felé. A tikkasztó melegben még megállok a városszéli "Monaco" kávézóban, feltöltöm a telefont is.

     Akárcsak 9 éve Szlovéniában, most is hétvégén van balszerencsém a tengerpartra vezető úton a mások és önmaguk életét is veszélyeztető motorosokkal osztozni. 5-10-es csoportokban száguldanak, belföldiek és külföldiek egyaránt. Három felé még ebédelek egy pékségnél, majd hosszú tolás árán elhagyom Duga Resat és fél ötkor átkelek a Kupa folyón. Ez már igazi karsztvidék, erdős, ritkán lakott, hullámos táj, előkandikáló fehér sziklákkal. Zdihovoig alig van település, azután több egybeépült falu sorakozik. Damaljban a templom mellett egy öreg nénitől vizet kérek. Fél nyolc van, mire Severin na Kupiba érek, itt több üzlet is van, a vendéglő motorosokkal teli. Az út leereszkedik a Kupa mellé - amely erre a szlovén határt alkotja - majd Močile után (ahol egy udvaron birkákat nyírnak) ismét emelkedik. Itt találok közvetlenül az út mellett, egy meredek leágazásnál, a bokrok között táborhelyet. Alig kezdek lepakolni, egy helyi rendszámú autós megáll és kedvesen megkérdezi, segíthet-e valamiben. Este még megmosom a hajam és már alszom is. 51km

2016. 5. 22. Vasárnap

 

Močile - Gornja Dobra

 

 

     Forró, nyárias nap, melynek legnagyobb része tolással és közben szótanulással telik. Indulás 10-kor, de pár km után a rekkenő hőségben megállok pihenni egy lelakatolt ház tornácán. Egy óra alatt 70 motorost számolok meg, nem hozzák meg a kedvem a továbbhaladáshoz. Erős emelkedőn megyek egészen Presica utánig, lejtőn Donja Dobraig, azután újra emelkedő. Fogytán az ivóvizem már megint. A vrbovskói elágazásnál szép kilátás nyílik dél felé a Dobra völgyére és a mögötte emelkedő Nagy-Kapelára. Több bezárt helyiség után oázisként tűnik fel Vučiničiben a "Pink Panther" büfé, ahol vizet és ebédet is kapok (čevapčiči, sült krumpli, sör). Böngészem a horvát újságokat, szavakat jegyzetelek. Ezután még másfél órát tekerek, egy fűrésztelepnél lemegyek felfrissülni a patakhoz. A falu végén a cigányok lelkesen kiabálnak utánam. Kellemes, kedvemre való fenyőerdőben emelkedik tovább az út, sajnos egyre inkább hegyoldalban. Gornja Dobra után találok aztán egy helyet: a sáros út lecsúsztatott rönkfákhoz vezet, de ezeket megkerülve az út szélén,  fák takarásában, este nyolc órára felállítom a sátrat. A közelben csobog a patak. 27km

2016. 5. 23. Hétfő

 

Gornja Dobra

 

 

     Végre elcsendesedik az út forgalma és úgy döntök, ez egy jó pihenőhely, itt maradok. Az út során először szedem elő a főzőeszközöket és csinálok egy tésztalevest. Azután megmelegítem a "moravský vrabec" nevű káposztás ételt.  Lemegyek a meredek partú kis patakhoz nagymosást csinálni - egy füst alatt meg is borotválkozom. Később nekiállok bepótolni a 11 napja halmozódó naplóírást a farönkökön. Este negyed nyolcig kinn ülök, ekkor elered az eső. Kis idő múlva már dörög és villámlik, a sátor hamarosan bokáig áll a vízben. Szerencsére -  mint azt már az áprilisi próbaúton a Duna árterében bebizonyította - a Husky alja megbízhatóan vízhatlan. Ennek ellenére összepakolok, kirámolok és öt méterrel magasabbra viszem át a sátrat este fél kilenckor. 10-re el is áll az eső, én is befejezem a jegyzetelést és lefekszem aludni.