Ha Komáromot kelet felé hagyjuk el a Vág-Duna hídján keresztül, az egykori Becsalicsárdánál (ma balra a régi vágóhíd romjai, jobbra pedig a „Sistag” kocsma és egy benzinkút van itt) hamarosan útleágazáshoz érünk. Két fontos történelmi út ágazik itt el, az egyik a Duna vonalát követi keletre, a másik északkeletre tart a hegyvidék és az egykori bányavárosok felé. Az én egyszemélyes történelmemben is fontos szerepet kapott mindkettő, különösen a keleti út, mely a Duna, Ipoly, Rima és Sajó völgyén át vezetett keletre, Rozsnyó környékére, Krasznahorkára, Jászóra. 2001-ben tettem meg először és két éve utoljára ezt az utat. Akkor minden méterrel hevesebben vert a szívem, tudtam, hogy a legnagyobb boldogság mellett a legmélyebb gyötrelmek felé megyek, mégis mennem kellett. Tavaly ilyenkor már nem mehettem, maradt a tehetetlen bezártság és az önáltatás. Idén már az sem, csak a keserves távollét és a két év után alig-alig pislákoló remény.
A másik úton is sokszor jártam már, többek között ez volt a 2006-os kelet-európai kör kezdőszakasza is. Ez az út Ógyallán át vezet északkeletre, Kolta után lépi át a régi megyehatárt, majd a Garam völgyében halad tovább északkeletre. Most errefelé, a történelmi Hont megye északi része felé indultam el egyheti útra felpakolt biciklivel (ami alig valamivel könnyebb a többhavi csomagnál…). Az volt a célom, hogy olyan tájakat járjak be, melyek valamiért mindig kimaradtak, félreeső helyzetük, magas dombjaik, meredek lejtőik miatt. Nem volt pontos útitervem, de még ha az emberben alig van „lelki glükogén”, hogy Lénard Sándort idézzem, akkor is kell egy hely, melyet célul tűzünk ki magunk elé. Ez az én esetemben Medovarce – Méznevelő község lett. Miért ? Logikailag semmi sem indokolja. Csak. A neve miatt. Ha az ember sokat bámulja a térképet, talál szép vagy érdekes nevű helyeket, melyek megmaradnak, aztán váratlan módon egyszer csak ott találja magát… Így lett ennek a hétnapos, 323 kilométeres túrának a neve ez.
De ne szaladjunk előre. Az első napon nem is hagytam el a történelmi Komárom megyét. Régi adósságom volt magam felé az egykori megye északkeleti sarkában elterülő szlovák községek (Kolta, Jászfalu - Jasová, Komáromszemere - Semerovo, Komáromcsehi - Čechy) alaposabb megismerése. Bár a falvak bejárása mind fizikai, mind feltűnési szempontból bonyolultabb egy negyvenkilós felpakolt biciklivel, ezen a keddi napon az első hármat sikerült végigjárnom. Ma gyakorlatilag teljesen szlovák településekről beszélhetünk, melyeket a 17. századi török háborúk alatti pusztítások (maga Érsekújvár 1663-1685 között volt török megszállás alatt) után telepítettek újjá, így alakult ki a megye északi felének szlovák nyelvű szigete. 1921-ben Koltán fele-fele arányban éltek magyarok és szlovákok, Csehiben a lakosság 36, Jászfalun 57, Szemerén pedig 64 százalékát alkották a szlovákok, úgyhogy merev nyelvhatárról ekkor sem volt szó. A mai homogén szlovák lakosságot a magyarok háború utáni tömeges kitelepítése, a beolvadás (jellemző sírkőfelirat Koltán: Naď) és a korábban valamennyi községben jelenlévő magyar nyelvű zsidóság gyalázatos fizikai megsemmisítése alakította ki. Napjainkban is mindent megtesznek azért, hogy ez a térség a legészakabbi dél helyett a legdélebbi észak legyen...
Komárom – Jászfalu – Kolta – Komáromszemere – Bogáncsos th.
(2012. július 10., kedd, 60 km)
 |
| Almáskertek Csúz határában, az 589-es út mellett... |
 |
| ... mely utat ugyanitt (Szentmiklóspuszta után) szép tölgyfasor kísér. |
 |
| Ez a kerítés két éve még nem volt itt. Az udvardi határba eső kis erdőt és környékét időközben egy kilométer hosszan lekerítették és "kamerovým systémom" védik, mint "uznaná zvernicát" |
 |
| Tájrészlet Udvard határában |
 |
| A Csúz határába eső párházas kis település térképeimen Ölvedipuszta, Bartov majer, a buszmenetrendben "Kolónia" néven szerepel |
 |
| A "Szlovákia legjellegtelenebb községcímerei" verseny egyik esélyese... |
 |
| Fedél nélküli régi ház Jászfalun |
 |
| Park Jászfalu központjában |
 |
| Ebben a régi kúriában ma múzeum és könyvtár van |
 |
| Jászfalu - községháza |
 |
| Előtte szökőkúttal |
 |
| A Szent Lőrincnek szentelt katolikus templom 1938-ban épült |
 |
| Temetőkapu |
 |
| A temetőkápolna volt a község régi temploma, eredete a 15. századba nyúlik vissza. |
 |
| Temetői nagykereszt homokkőből |
 |
| A név még magyar formában, a felirat már szlovák |
 |
| Nem csak én járok ivóvízért a temetői kutakhoz... |
 |
| Elég feltűnő és gyanús jelenség lehettem a jászfalusi temetőben, mert a helyi felelős néni utánam jött és alaposan kikérdezett. Fölöttébb gyanús egy felpakolt fényképező biciklista a temetőben... biztos el akarja lopni a koszorúkat ... vagy a sírköveket. Felmerült, hogy van-e itt egyáltalán valakim eltemetve, illetve milyen felekezethez tartozom. Sosevoltjó szlovákságommal szerintem nem tudtam eloszlatni a kételyeket, mert távozásomkor is elég ferde szemmel néztek... |
 |
| Ennek a szimpla jászfalusi utcának az érdekessége, hogy a kataszteri térkép szerint ... Koltához tartozik. Legalább 40-45 ház. Nem tudom, hogyan oldják meg ezt a helyi közigazgatásban. A község lakosainak egy része más község területén él... És ez nem egyedi eset Szlovákiában (csak a környékről: Szentpéter és Csallóközaranyos is hasonló cipőben jár). |
 |
| Ez a masszív Mária-szoborfülke az 589-es út mellett áll egy szép gesztenyefa alatt. |
 |
| A Jászfalusi-víztároló a Párizsi-patakon |
 |
| A túra első defektje |
 |
| Fára erősített feszület Kolta déli szélén |
 |
| A koltai Szűz Mária-templom 1822-ben épült |
 |
| Előtte áll a "Magyarok Nagyasszonya"-szobor 1856-ból |
 |
| A községháza előtt Anton Bernolák emlékművét állították fel |
 |
| A régi zsidó temető. Itt is gyanút keltettem a fényképezőgépemmel, az engem kérdőre fogó úriember (aki polgármesterként - jelenleg a községnek polgármester asszonya van - mutatkozott be, de inkább gazdaként viselkedett) először lánynak nézett, aztán nekemszegezte a kérdést: Zsidó-e vagy ? Mi másért fényképezné valaki a zsidó temetőt... |
 |
| Kolta látképe kelet felől |
 |
| A koltai temető haranglábbal és a Jaross-család (melynek hírhedt tagja, a háborús bűnös Jaross Andor a falu földesura volt...) kriptájával. |
 |
| Az egykori Kürthy-kúria... |
 |
| ... szomorú oroszlánnal ... |
 |
| ... de nyitott kapukkal. |
 |
| A Mészáros-család kastélya 1905-ben épült. |
 |
| Magyar feliratú kereszt a falu nyugati szélén |
 |
| Kolta és Szemere között |
 |
| Kilátás dél (Jászfalu és Csúz) felé, háttérben a Gerecse 633 méteres párnája |
 |
| Ez már Komáromszemere központja. A honfoglaláskori Szemere-nemzetség nevét őrző falu (öt Szemere nevű település van a Kárpát-medencében) nevének eredetét a községi honlap így magyarázza: a szlovák Se /D/ mera személynévből ered (Ján Stanislav professzor kutatásai szerint). Hiszen: Slovensko je mojou vlasťou, Semerovo jeho časťou. |
 |
| A községi hivatal |
 |
| Harangláb és Mária-szobor a faluközpontban |
 |
| Tűzoltószertár |
 |
| Római kő a katolikus templom falában |
 |
| A templom (külön haranglábbal) egyébként a temetőben található |
 |
| Tájkép Komáromszemere és Komáromcsehi között |
 |
| Ha ilyen út vezet a táborhelyre, nyugalmas lesz az éjszaka... |
 |
| A "Bogáncsos" táborhely Szemere és Csehi határán. A 2006-os légifelvétel még járt ösvények kereszteződését mutatja itt, de ma csak bozótvágó késsel lehetne továbbmenni. |
